3/2. script - Fishbone

A tó hideg vize kellemetlenül érintette Erenike testét. Csak másodpercek után tért igazán magához, és minden öntudatával azon volt, hogy ne nyeljen a vízből. Süllyedt a mélység felé, a sötétség egyre inkább körülölelte. A fülében lassanként a kibírhatatlanságig erősödő feszítést érzett. Megpróbált úszni, előrevetni karjait, de próbálkozásai kudarcot vallottak. Pedig olyan messzinek tűnt már az, amikor a téren megaláztatások közepette megkötözték.
Erenike mozdulatai pillanatról pillanatra egyre görcsösebbek és kapkodóbbak lettek, de a vastag kötél ellentmondást nem tűrően zára bilincsbe a lány tagjait. Erenike minden egyes mozdulattal egyre csak magát fárasztotta, és érezte, hogy levegője vészesen fogytán van. Már csak kétségbeesetten rugdalódzott, vergődött, küzdve a mélység hátborzongató sötétsége ellen.
Végül Erenike megadta magát, teste elernyedt, szemei tágra nyíltak. Majd enyhe rántást érzett a vállánál, és végül mindent elnyelt a feketeség.

Erenike öklendezve, vizet köpve tért magához. Egy fáklyafényes helyiségben, talán valami barlangban lehetett. Mellette egy férfi térdepelt, aki látva, hogy a lány életben van, ülő helyzetbe segítette őt. Egy fáklya narancsszínű lángja homályosan táncolt az öregedő korban lévő férfi ráncain. Erenike nem sokkal később észrevette, hogy ruhája csurom vizesen, szakadtan próbálta eltakarni a testét. Nagyjából összehúzta magán a rongyait. Az öreg, aki időközben felállt, és az egyik falhoz sétált, egy gondosan összehajtott szövetruhával tért vissza.
- Vedd ezt fel! A tiéd elég viseltesnek tűnik.
Amíg Erenike áthúzta az újonnan kapott, fehér öltözéket, a férfi leült a fal tövébe. Már-már szemérmetlenül feltűnően nézte a nőt, ám ez Erenikét látszólag nem zavarta. A kölcsön kapott ruha rendkívül jól állt karcsú termetén, annak ellenére, hogy néhol talán kicsit lötyögött rajta. Erenike kifacsarta fekete hajából a vizet, és nedves fürtjeit hátra fogta. A férfi, látva, hogy Erenike lassan végez, felállt és elindult a tó barlangban folytatódó partja mentén.
- Ha kész vagy, gyere utánam. Nem maradhatunk sokáig.
Erenike, amint az öreg elfordult tőle, gyorsan régi ruhája felé nyúlt, és az egész rongykupacot átforgatva keresett valamit benne. Rövidesen meg is találta az egyik zsebben rejtőző tárgyat, ami csupán egyszerű kőnek tűnt. A szájába vette, majd szótlanul lépkedett vezetője után.
- Furcsa dolog ez - kezdett bele ismét a férfi. - Az ember úgy gondolná, hogy egy boszorkány egyedül is ki tud jutni a kötelékeiből, ha már egyesek úgy gondolják odafent, hogy az egész várost képes elpusztítani. Ami azt illeti, nem egy boszorkány van már a tó fenekén. Némelyek megfulladtak, míg másokból nyilak ütötték ki az életet. Meg kell, hogy mondjam, nem sok gondot fordítanak nálunk az ártatlanokra sem. Ha elsüllyedt, hadd maradjon ott, jobb az úgy mindenkinek, mondván.
Közben a tavat már maguk mögött hagyták. A barlang járatai egyre szűkebbé és nehezebben járhatóvá váltak.
- Kegyed szerencsés helyzetben van. Történetesen a polgármester úr fizet nekem egy keveset, ha veszem a fáradtságot szépséged életéért. Nem mintha szükségem lenne a pénzre, eddig is megvoltam nélküle. A polgármester ezt tudja is, nem is ajánlott sokat a dologért. De azért meg kell jegyezni, tisztesség ne essék szólván, zsugoribb, mint a püspök kisujja. Hogy a fene rágná ki a belét. De higgye el, jó ember az, Nicosának és a polgároknak él. Meg persze saját magának. Ő irányítja a tömeget, a tömeg pedig őt. Hírnevére úgy vigyáz, mint saját szeme fényére. Ezért végzem én a piszkos munkát.
Ahogy az öreg végzett mondandójával, a barlang egyre inkább valamiféle mesterséges járat képét kezdte ölteni. Kivájt lépcsőfokokon haladtak fölfelé. Rövidesen fapadló kopogott a talpuk alatt. Erenike rögtön tudta, hogy ez a rozoga épület, amelynek egy bedeszkázott ablakú nappalijába érkeztek, Nicosa szegényebb negyedében állt.
- Gondolom most el kell hagynia a várost. De én ezt nem tudhatom, a parancsom csak eddig szólt, mindjárt jön a segítség. Addig maradjon itt. Örültem kegyed társaságának.
A férfi válaszra már nem is várva kitárta a bejárati ajtót és kilépett a verőfényes utcára. Nem telt bele két szemhunyásnyi időbe, mire Erenike ismét meghallotta megmentője hangját. Egy másik emberrel találkozott, akinek hangjában Erenike a polgármester hangját ismerte fel.
- Ami azt illeti, elég ártalmatlan leánynak tűnik - szólt az öreg. - Egész idáig egy szava sem volt. Elismerem, boszorkányosan szép egy teremtés, de talán kissé túlzás eretnekséggel megvádolni.
??? - Magam sem tudom, mit higgyek, barátom. Gyönyörűen kitisztult az ég.
- Na és. Előfordul.
- Maga talán nem láthatta, de míg az ítélet kihirdetésre került, puszta énekével oszlatta fel a sötét viharfelhőket.
- Talán csak az Úr akarta tisztábban hallani a dalát.
Ezután még elintézték az anyagiakat, az öreg egy csörgő erszénnyel lett gazdagabb.
Erenike közben a tenyerébe mélyesztette a szájában őrizgetett követ. Mikor az ajtón belépő polgármester meglátta Erenikét, mosolyra húzta a száját.
- Kisasszony, el sem tudja képzelni minő örömmel tölt el újra látni önt. Álmatlanul forgolódtam éjszakánként, hogy mégis mivel tudnám meghálálni, amit értem tett. Ha nem találkozunk, már rég elvitt volna a tüdőbaj. Köszönöm, hogy meggyógyított, még akkor is, ha valóban boszorkány.
- Kérem, uram, nagyobb hálát nem is várhatnék, minthogy viszonozta tettemet. Ha ön már nem élne, megkötözve feküdnék a tó mélyén.
Erenike közelebb lépett a férfihez, és váratlanul megcsókolta, majd kilibbent a tornácra. Búcsúzóul csábosan visszamosolygott. Kezét égnek emelte, és a benne tartott kő a nap fényében megvillant, a polgármesternek már a szemét is el kellett takarnia. Mikor ismét képes volt kinyitni a szemét, már senkit sem látott odakint. Ahogy derekára tette a kezét, egyik ámulatból a másikba esett. Az elmúlt percekben nem egy, hanem két erszénnye is lekerült nadrágövéről.

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2008-06-23 13:39 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Külső segítség.
Meglepő fordulat.
A vége befejezetlen, semleges.

h, 2008-06-23 14:59 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

"Csak másodpercek után tért igazán magához" - igazán magához? Lehet csak kicsit, olyan "nem igazán" magához térni?
"zára" - zárta
Sokszor szerepel a lány neve, feleslegesen. Amíg nem jön be másik karakter, tudjuk, kiről van szó.
fáklyafényes / fáklya - szóismétlés.
"Ha elsüllyedt, hadd maradjon ott, jobb az úgy mindenkinek, mondván." A mondván inkább mondat elejére kéne.
"Hogy a fene rágná ki a belét." - felkiáltójel (mert óhajtó mondat).
"De higgye el, jó ember az, Nicosának és a polgároknak él." - felkiáltójel (mert felszólító mondat).
"??? - Magam sem tudom, mit higgyek, barátom. Gyönyörűen kitisztult az ég." - ok, tudom, mondtad, hogy a kérdőjelek figyelmetlenségből maradtak bent. Ejhaj.
"- Talán csak az Úr akarta tisztábban hallani a dalát." - ez tetszik! :D
Eh, jó kis befejezés. :)
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

k, 2008-06-24 15:24 bellamaria

bellamaria képe

ügyes, a kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt, és a lány sem járt rosszul.
Gratula!

h, 2008-06-23 22:03 a.peterfy

Szia!

Kicsit megijedtem, hogy a polgármestert nem csak Én akartam jó színben feltüntetni, de szerencsére Te egész másképp oldottad meg a dolgot! :)
Igaz ez a típusú megoldás bennem is felötlött.

Gratulálok az írásodhoz!

k, 2008-06-24 14:05 ColemanV

ColemanV képe

Nem tudnám pontosan megmondani mi az, de a Te írásodban a fulladás valahogy érzékletesebb. Ez nem azt jelenti, hogy részletes - csak azért mondom mert volt már aki zavarbaejtő pontossággal írta le a tüneteket - hanem valahogy a leírás és a leírás tempója is olyan hogy jobban átérezhető a dolog.
(vagy csak én vagyok ebben a formában fogékonyabb rá? :D )
.
A megoldás végét tekintve, egyet kell értenem Eve véleményével, kicsit olyan semleges ízű a dolog.
.
A kiírásban megadottak teljesültek, méghozzá kellemes stílusban megírva, de semmi ezen "túlmutató" nem került a történetbe.
.
Talán egy csavarintás még elfért volna ;)
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

k, 2008-06-24 16:41 Fishbone

Fishbone képe

No, hát, köszönöm szépen a véleményeket, a hibáknak utánanéztem és tudomásul vettem, és ürölök, hogy ilyen olyan részek többeknek tetszett benne, mint amire számítottam volna. Köszönöm. :)
__________________
Egyszer élünk, egyszer élünk,
Egy gyalogot lecserélünk.

sze, 2008-06-25 17:42 Ameli Eftímea Paitha

Ameli Eftímea Paitha képe

Szia!
Nyelvtan/tartalom:
- jobb az úgy mindenkinek, mondván. - mondván, jobb az úgy mindenkinek. Én itt felcserélném a szórendet.
A történet vége egyszerűre sikeredett, tetszett az eleje, vártam, mi fog történni, de aztán nem csattant akkorát.
*-*-*-*-*
ÁlomÁlmodó

sze, 2008-06-25 19:12 Cartwright

Cartwright képe

- "zára bilincsbe a lány tagjait" zárta
Az első bekezdéseben sokszor szóismétlés az "Erenike". Feles, mert egy végig "róla van szó" :)
- "Végül Erenike megadta magát, teste elernyedt, szemei tágra nyíltak. Majd enyhe rántást érzett a vállánál, és végül mindent elnyelt a feketeség." "Végül' szóismétlés.
- "nyilak ütötték ki az életet" Ez olyan furi :P "nyilak űzték ki a gonoszt" pl.
- "???" ???

Hehe :D Csavaros volt :D
---------------------------------------------------------------
http://irokor.hu/ ;)

sze, 2008-06-25 20:16 Fishbone

Fishbone képe

Na jó, akkor elmondom itt is, hogy a három kérdőjel az nekem volt megjegyzés, hogy ott még szeretnék átírni valami. Végül olyannyira nem javítottam át, hogy befejezés után nem olvastam el az írást íg megfeledkeztem a bejegyzésről is.
Az EK is jól mondja, BIBIS lett. :D
__________________
Egyszer élünk, egyszer élünk,
Egy gyalogot lecserélünk.

cs, 2008-06-26 07:34 Josy

Josy képe

Remek, olvasatja magát.

Az első bekezdés második mondatában: az öntudatunkal nem kezdünk semmit, az vagy van, vagy nincs. Öntudatunknál vagyunk, vagy nem. Állapotot fejez ki. "Minden erejével" szerintem.

Végén a kavicsos résznél azt hittem, bosszúból lenyeleti vele a követ, hogy kínzó hascsikarása legyen, de az erszény elemelése sokkal stílusosabb lett.

EK: MARHA (mos' mé? egyébként ja, alapból :D )

________________________
Gondolkodom, tehát ráérek.

h, 2008-06-30 12:02 Fishbone

Fishbone képe

Köszönöm! Az öntudattal kapcsolatban... való igaz. :D
__________________
Egyszer élünk, egyszer élünk,
Egy gyalogot lecserélünk.

h, 2009-04-13 09:43 Györeizé

Györeizé képe

Gyakran vagyok úgy novikkal, hogy amíg olvasom őket, nem tetszenek annyira, de ha a csattanó jó, akkor később már úgyis csak arra fogok emlékezni. Így vagyok ezzel az írással is: a csattanó nagyon tetszik, és feledteti velem azt, hogy előtte néhány részt kicsit "tölteléknek", vagy semlegesnek éreztem. Mondjuk az tetszik, hogy Erenike meg sem mukkan, és így tényleg meglepő a vége.
__"Nem muszáj. A lényeg, hogy megtehetnéd."
L'ibress, Jedi-nagymester
__"Kár, hogy öntelt vagyok. Így már nem fér több belém magamból."