3.\2. script - Révész

A lányt ellenállás nélkül nyelte el a tó zöld vize.
- Erenike! - kiáltott fel valaki a tömegből. A férfi, aki nemrég felszólalt és keményen leteperték, most gyors léptekkel indult meg a vízpart felé. Az emberek zúgolódva álltak félre útjából. A mellette álló anyja megpróbálta megfékezni, de a fiatal ács könnyedén szakította ki magát kérlelő öleléséből.
- Peter, mit csinálsz!? Állj meg! - kiáltotta utána a polgármester. A két láncinges katona még mindig a móló végén álltak, de nem látták a közelgő fiút. Peter felgyorsította lépteit, és nekivetette magát az egyik katonának. Félretaszította, és beugrott a vízbe, ahová Erenikét dobták. A tömeg felmorajlott, többen meg is szólták a katonákat, amiért nem állították meg a őt. A polgármester fejcsóválva szólalt fel ismét.
- Látjátok emberek... Erenike őt is magához láncolta. Hagyjátok, hadd keresse meg a testét. Immáron bebizonyosodott az ártatlansága. Kijár neki a tisztességes temetés. Mindazonáltal... - szavai hirtelen a torkán akadtak, amint az emelvényről megpillantott egy, a tó túlpartján megjelenő alakot. Messze volt, nem látta tisztán, de mégis riasztóan ismerős volt számára.
Eközben Peter minden izmát megfeszítve úszott a tó medre felé. A víz sötét és zavaros volt, gyakorlatilag alig látott valamit a két kezén kívül. Egyre jobban gyötörte a légszomj, de kitartóan tempózott a meder felé. A szerelme élete forgott kockán, ám levegője hamar elfogyott, és felemelkedett.
- Erenike! - kiáltotta. Körbe -körbe fordult, de sehol sem látta a lányt. Titkon arra gondolt, hogy valahogy kiszabadította magát, és már biztonságban kiúszott a partra. Hirtelen ő is megpillantotta a túloldalt álló nőt. Felismerte őt, de több gondja is volt annál, hogy vele is foglalkozzon. Felnézett az égre, meglepődve vette észre, hogy az imént szertefoszló viharfelhők ismét gyülekeznek. Vad szél kerekedett, ami nagy hullámokat korbácsolt a nyugodt tó felszínén, villámok fénye villant a fellegek szívébe, vihar készülődött. A szél mintha egy dal foszlányait sodorta volna felé, de tudomást sem vett róla, talán meg sem hallotta. Mély levegőt vett, és lebukott. Megfogadta, csak akkor jön föl ismét, ha már megtalálta Erenikét. Gyorsan hajtotta magát előre, de a tó mély volt, és csak a megérzéseire hagyatkozhatott. Hatalmas erőfeszítései árán elérte az iszapos medret, kezét mélyen belefúrva a laza sárba, keresni kezdte a lányt. Közel egy perc telt el, de nem talált semmit. Már alig bírt ellenállni légszomjának, izmai görcsölni kezdtek. „Nincs itt! Nincs itt!” - egyre csak ez járt a fejében. Látása elmosódott, érezte, amint végtagjai elzsibbadtak. A tüdejéből kibuggyanó levegő sebesen szökött fel a felszínre, magára hagyva az ájulás szélén álló fiút. Tudta, hogy még lenne ideje felúszni, de nem látta értelmét életének Erenike nélkül. Ugyanott fog meghalni, ahol szerelme is, ez az egy gondolat nyugtatta meg háborgó lelkét. Behunyta szemét, felkészült a végre. De az ezúttal elkerülte. Ajkain puha érintést érzett, friss, éltető levegő tolult összepréselt tüdejébe. Kinyitotta szemét, és egy arcot látott maga előtt: szerelme arcát. Erenike lenézett rá, elmosolyodott. Peter nem tudta hogy csak képzelte-e, vagy valóban ott volt, de nem is érdekelte. Megfogta feléje nyújtott kezét, és szorosan megragadta. Soha többé nem akarta elengedni. Hirtelen rántást érzett a testén, emelkedni kezdtek. Peter döbbenten vette észre, hogy Erenike testét pikkelyek borítják, és a lábai helyén egy nagy halfarok mozog fel-le kecsesen. A lány sellővé változott.
Már a polgármester is felismerte a parton álló nőt, a nevére is emlékezett, amit az egy istenéhez szóló imáiban, minden egyes alkalommal átkok közé szőtt: Lilly. Ő is azok közé tartozott, akik elszöktek, amikor kezdetét vette a nagy boszorkányper; gyanúja szerint ő lehetett a boszorkák vezetője. Lilly, kezét az égnek emelve énekelt egy dalt, ami eleinte csak foszlányokban jutott el a riadt tömeghez, de most már minden strófája tisztán hallatszott a delejes szélben. Dallama feszített és erőteljes volt, akárcsak a készülőben lévő vihar.
Erenike a keleti partra úszott Peterrel. A lány visszaváltozott emberi alakjába, és kihúzta a fiút a vízből.
- Mi folyik itt Erenike? - kérdezte kábán, levegő után kapkodva.
- Lilly el akarja pusztítani a falut. Ezt a vihart már az én dalom se tudja lecsillapítani.
- Hagyd drága. Nem kell tenned semmit.
- De hát... - Erenike zavartan nézett le rá.
- Már nem érdekel a falu. Nem tudnék ezek után azokkal együtt élni, akik meg akartak ölni téged. - Erenike szemében könny csillant, lehajolt, és átölelte a fiút.
- Ezt nem hagyhatom. Sok jó ember él Nicosában, akik nem érdemlik meg Lilly bosszúját. Meg kell őt állítanunk. - Peter bólintott, mindketten felálltak. Szavak nélkül is tudták, hogy csak egy mód van Nicosa megmentésére. Megfogták egymás kezét, és gyors iramban elindultak a Csillagpor tisztás felé.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2009-05-09 06:46 Eve Rigel

Eve Rigel képe

A lány testét ellenállás nélkül nyelte el a tó zöld vize.
- Erenike! - kiáltotta valaki a néma tömeg szívében(1). A férfi, aki nemrég felszólalt és keményen leteperték, most ugrásszerűen(2) indult meg a vízpart felé. Az emberek zúgolódva álltak félre útjából. Az egyik asszony megpróbálta megfékezni, de a fiatal ács könnyedén szakította ki magát anyja kérlelő öleléséből(3).
- Peter, mit csinálsz!? Állj meg! - kiáltotta utána a polgármester.(4) A két láncinges katona még mindig a móló végén álltak, elállva (5)a fiú útját. Peter felgyorsította lépteit, lábai dobszót vertek az öreg deszkák illesztésein.(6) Nekivetette magát az egyik katonának, félretaszította, és belevetette (7)magát a vízbe, ahová Erenikét dobták. A tömeg morajlani kezdett, többen meg is szólták a katonákat, amiért nem állították meg(8 ). A polgármester felcsóválva szólalt fel ismét.
- Látjátok emberek... Erenike az ő fejét is elcsavarta(9). Hagyjuk, had(10) keresse csak meg a testét. Immáron bebizonyosodott az ártatlansága. Kijár neki a tisztességes temetés. Mindazonáltal... - szavai hirtelen a torkán akadtak, amint az emelvényről megpillantotta a tó túlpartján megjelenő alakot.(11)
Peter minden izmát megfeszítve úszott a tó medre felé.(12)A víz sötét és zavaros volt, gyakorlatilag alig látott valamit a két kezén kívül. Egyre jobban gyötörte a légszomj, de kitartóan tempózott a meder felé. A szerelme élete forgott kockán. De végül mégsem bírta ki és felemelkedett, hogy levegőt vegyen.
- Erenike! - kiáltotta elgyötört(13) hangján. Körbe -körbe fordult, de sehol sem látta a lányt. Titkon arra számított, hogy valahogy kiszabadította magát, és már biztonságban kiúszott a partra. Ekkor ő is meglátta a túloldalt álló embert. A sötét viharfelhők ismét birtokba vették az eget, vad szél kerekedett, ami nagy hullámokat korbácsolt a nyugodt tó felszínén. Villámok cikáztak a fellegek szívébe, vihar készülődött. A szél mintha egy dal foszlányait sodorta volna feléje, de tudomást sem vett róla, talán meg sem hallotta. Mély levegőt vett, és lemerült. Elhatározta, ezúttal csak akkor jön föl, ha már megtalálta Erenikét. Gyorsan hajtotta magát előre, de a tó mély volt, és csak a megérzéseire hagyatkozhatott, nem látott semmit. Hatalmas erőfeszítése árán elérte az iszapos medret, kezét mélyen belefúrva a laza sárba, keresni kezdte a lányt. Közel egy perc telt el, de még nem talált semmit. Már alig bírt ellenállni reflexes légvételének(14), izmai görcsölni kezdtek. „Nincs itt! Nincs itt!” - egyre csak ez járt a fejében. Látása elmosódott, érezte, amint végtagjai elzsibbadnak. A tüdejéből kibuggyanó levegő sebesen szökött fel a felszínre, magára hagyva az ájulás szélén álló fiút. Talán még felúszhatott volna, de nem látta értelmét tovább élnie Erenike nélkül. Ugyanott fog meghalni, ahol szerelme is, ez az egy gondolat nyugtatta meg háborgó lelkét. Behunyta szemét, felkészült a végre. De az elkerülte. Ajkain puha érintést érzett, friss, éltető levegő tolult összepréselt tüdejébe. Kinyitotta szemét, és egy arcot látott maga előtt, szerelme arcát. Erenike ránézett, elmosolyodott. Peter nem tudta hogy csak képzeli-e, vagy valóban ott van, de nem is érdekelte. Megfogta feléje nyújtott kezét, szorosan megragadta, soha többé nem akarta elengedni. Hirtelen rántást érzett, emelkedni kezdtek. A fiú döbbenten vette észre, hogy Erenike testét pikkelyek borítják, és a lábai helyén egy nagy halfarok mozog fel-le kecsesen. Sellővé változott.(15)
A polgármester felismerte a parton álló nőt, ő is a bűnös lelkek közé tartozott, akik elszöktek amikor kezdetét vette a nagy boszorkányper. Kezét az égnek emelve énekelt egy dalt, ami eleinte csak foszlányokban jutott el a zavart tömeghez, de mostanra már minden strófája tisztán hallatszott a delejes szélben. Dallama feszített és erőteljes volt, akárcsak a készülőben lévő vihar.
Erenike a keleti partra húzta Petert. A lány visszaváltozott emberi alakjába, és a fiú mellé térdelt.
- Mi folyik itt Erenike? - kérdezte kábán, levegő után kapkodva.
- Lilly el akarja pusztítani a falut. Ezt a vihart már az én dalom se tudja lecsillapítani.
- Hagyd drága. Nem érdekes.
- De hát... - Erenike zavartan nézett le rá.
- Már nem érdekel a falu. Nem tudnék ezek után azokkal együtt élni, akik meg akartak ölni téged. - Erenike szemében könny csillant, lehajolt, és átölelte a fiút.
- Ezt nem hagyhatom. Sok jó ember él Nicosában, akik nem érdemlik meg Lilly bosszúját. Meg kell őt állítanunk.
(16) - Peter bólintott, mindketten felálltak. Szavak nélkül is tudták, hogy csak egy mód van Nicosa megmentésére. Megfogták egymás kezét, és gyors iramban elindultak a Csillagpor tisztás felé.(17)
.
(1) Álpátosz – felesleges.
(2) Ugrásszerűen a statisztikai adatok lódulnak meg, esetleg a tőzsde, de nem egy ember. Ő legfeljebb felugrik, vagy eliramodik stb.
(3) Zavaros. Ki az asszony, aki megpróbálta fékezni, és kinek az ölelő karjából akart szabadulni? ha a kettő ugyanaz, ne nevezd másképpen egy mondaton belül.
(4) Az első komment az első mondat után következik.
(5) Szóismétlés, az igét egyeztesd a főnévvel!
(6) Álpátosz.
(7) Szóismétlés.
(8) Hiányzik az alany. Kit nem állítottak meg?
(9) Szóismétlés
(10) Had helyett hadd.
(11) Zavaros. Ki az az alak a túlparton?
(12) Gyors váltás a polgármesterről a fiúra. Hiányzik az elválasztás.
(13) Felesleges jelző.
(14) reflexes – stílusidegen kifejezés.
(15) Zavaros és túlírt leírás. (dőlt betűs rész)
(16) A párbeszédnek semmi értelme.
(17) Hiányzik a lezárás.
.
Összegzés: Ha ez egy feladat lett volna irodalom órán, jó nagy karót véstem volna be neked.
Gyakorlatilag nincs olyan mondat a szövegben, amiben ne lenne legalább két hiba. Egyszerűen képtelenség mindet jelezni, az egészet újra kellene írni. Most csak a legjellemzőbbeket emeltem ki, hogy lásd, mennyire zavaros a sztori.
Nincs meg a dramaturgiai ív, a cselekményt nem lehet követni. Ki, mikor, kivel, mit csinált? Ki, kinek, a kije? Ki áll a túlparton, Erenike valójában kicsoda és ki Lilly?
A szöveg ugrándozik, nincs meg a folyamatossága. Sok a szóismétlés.
.
Részemről röviden ennyi. Úgy érzem, ezt a novellát összecsaptad. remélem a többi jobb lesz!
Fiúk-lányok, jöhet a cinca!

szo, 2009-05-09 10:03 Kentaur

Kentaur képe

Eve alaposan kivesézte... nem is tudom, maradt-e hiba, ami még fellelhető...
Nagyon sok a szó, vagy szótagismétlés! Rengeteg egy ilyen kis szöveghez képest, erre nagyon oda kell figyelned, mert úgylátszik, hajlamos vagy rá.
"A lány testét ellenállás nélkül nyelte el a tó zöld vize."-szvsz-a lányt, hacsak nem volt a lelke közben máshol. :-D Ekkor még nem halt meg, később indokolt, mert már feltételezték, hogy halott.
"A sötét viharfelhők ismét birtokba vették az eget, vad szél kerekedett, ami nagy hullámokat korbácsolt a nyugodt tó felszínén" -bocs, ha már volt, de ez esetleg két mondtaba,vagy pontosvesszővel?-A sötét viharfelhők ismét birtokba vették az eget; vad szél kerekedett, ami nagy hullámokat korbácsolt a nyugodt tó felszínén.
"Ugyanott fog meghalni, ahol szerelme is, ez az egy gondolat nyugtatta meg háborgó lelkét." "Megfogta feléje nyújtott kezét, szorosan megragadta, soha többé nem akarta elengedni." -itt is jobb lenne talán.
"Kinyitotta szemét, és egy arcot látott maga előtt, szerelme arcát."-kettőspontal?
"- Lilly el akarja pusztítani a falut. Ezt a vihart már az én dalom se tudja lecsillapítani."

Ki az a Lilly? Eddig szó sem volt róla. Mit csinált, miért, mi van? 8-O
Nem érteni a végét, nem tudni, kiről beszélnek és mit fognak csinálni, mintha a levegőben lógna az egész. Maga a hangulat nem rossz, néhol nagyon szép jelzőket használsz (bár ezt nem szabad túlzásba vinni)de a történetnek mintha nem lenne vége.
Szerintem ezt gyorsan nézd át, javítsd át, mert ha most csillagoznám, az nagyon szomorú eredményre vezetne. Foglalkoztál te ezzel egyáltalán, vagy csak gyorsan lefírkáltad?
----------------------------------------------------------------
A tiszta lelkiismeret általában a rövid emlékezet biztos jele.

h, 2009-05-11 11:32 Révész

Révész képe

Köszönöm mindkettőtöknek a kritikát, most nincs időm bővebben reagálni, de amint hazaérek az is meglesz.
_______________
Az Út keresője

k, 2009-05-12 09:53 Révész

Révész képe

Kijavítottam a megjelölt hibákat, és néhány mondatot átfogalmaztam, remélem így jobb lett. Azért nem zártam le a történetet, mert a kiírás szerint a vége lehet nyitott. Az előtörténet nekem egy nagyobb mű részének tűnt (lehet hogy csak én éreztem annak), ezért így is folytattam, és nem is törekedtem arra hogy vége is legyen. Elvégre Erenike megmenekülése volt a cél.
Lilly karaktere talán feleslegesnek tűnhet, de szerintem beleillik a történetbe. Ő is egy boszorkány, akárcsak Erenike, aki egy vihart akar szabadítani a falura. Az előtörténetben is szó volt egy viharról, de az Erenike dala után elcsitult. Gondoltam összekötöm a dalt és a vihart, tehát ez egy varázslat, ezért mondja Erenike a végén, hogy "Ezt a vihart már az én dalom se tudja lecsillapítani."
Remélem a mostani verzióból ez már kiderül. Vagy nem?
_______________
Az Út keresője

k, 2009-05-12 11:21 Kentaur

Kentaur képe

Nem arról van szó, hogy Lilly fölösleges lenne, csak nem érteni, hogy kerül oda, minden előzmény és utólagos magyarázat nélkül totálisan érthetetlenül szerepelt kettő darab mondatban, aztán kész. Mintha a farmerok a mezőn dolgozva egyszercsak azt mondanák:-Te, Józsi, lekapcsoltad az részecskeinduktor töltőjét?
-Ja, le.
És folytatnák tovább a kapálást. :-D
----------------------------------------------------------------
A tiszta lelkiismeret általában a rövid emlékezet biztos jele.

p, 2009-05-15 17:36 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Na, ez is elolvasva. Ahogy látom, javítgattad a többiek véleménye által, helyes, csak így tovább, csak így tovább! Tessék, még egy kis töprengenivaló adag. ;)
*
Kötőjelek helyett gondolatjelek!
„most gyors léptekkel indult meg a vízpart felé” – a múlt idejű narráció és a jelenidejű „most” szócska nem összeegyeztethető.
„Az emberek zúgolódva álltak félre útjából” – névelő: az útjából
„Peter, mit csinálsz!?” – kérdőjel-felkiáltójel, és nem fordítva!
„A két láncinges katona még mindig a móló végén álltak, de nem látták a közelgő fiút.” – alanyegyeztetési hiba! Helyesen:
„A két láncinges katona még mindig a móló végén állt, de egyikük sem látta a közelgő fiút.”
„nem állították meg a őt.” – meg a őt? A mondatátírás tipikus hibája, hogy mégse passzol az átírás után (tudom, én is gyakran elkövetem. :) )
„A polgármester fejcsóválva szólalt fel ismét.” – újsor, kettőspont, lásd központozás.
„Látjátok emberek” – megszólítás, vessző.
„Hagyjátok, hadd keresse meg a testét.” – felszólítás, tehát kötelező a felkiáltójel!
„Mindazonáltal... - szavai hirtelen a torkán akadtak” – központozási hiba: nagy kezdőbetű
„Messze volt, nem látta tisztán, de mégis riasztóan ismerős volt számára.”
Alapvető problémám van ezzel a résszel, azaz legelejétől idáig. Ki a kiválasztott szereplő, akit a narrátor követ? Peter? Mert akkor itt most súlyos nézőpontváltási hiba van, hiszen átugrottunk a polgármesterre. A polgármester? Akkor miért nem a legelejétől vele van a narrátor, miért csak most ugrott hozzá? Úgy tűnt idáig, mintha Petert követné. Vagy nem követ senkit, azaz csak úgy van? Ebben az esetben megintcsak hogyhogy belelátunk a polgármester fejébe? Szóval kicsit össze vagyok zavarodva.
„Eközben Peter minden izmát megfeszítve úszott a tó medre felé. A víz sötét és zavaros volt, gyakorlatilag alig látott valamit a két kezén kívül.” – tehát mégiscsak visszaugrottunk Peterhez. Itt bizony akkor súlyos nézőpontváltási hiba esete forog fenn.
A nézőpontváltás látszólag ártalmatlan, mégis szakszerűtlen kezekben felér egy pofonvágással, egyszerűen azért, mert a narrátor által elrángatod az olvasót az eddig követett főszereplőtől. A narrátor nem láthat többet, nem tudhat többet, mint az általa követett szereplő, és nem láthat bele másoknak a fejébe, gondolataiba. Nézőpontváltás csak fejezetugráskor engedhető meg, ebben az esetben viszont a narrátornak az adott fejezeten belül az újonnan kiválasztott szereplőt kell követnie!
Fejezeten belüli nézőpontváltást én eddig mindössze egyetlen írótól láttam nem zavaróan megvalósítani – nagyon nyomós indok kell hozzá, máskülönben irritálóan hat.
„Egyre jobban gyötörte a légszomj” – ööö, légszomj pl. hegymászáskor van, amikor kapkodod a levegőt. Kétlem, hogy víz alatt kapkodná a levegőt. Esetleg nem jobb, hogy „egyre jobban gyötörte a vágy, hogy levegőt vegyen”
„Egyre jobban gyötörte a légszomj, de” – nem de, hanem mégis
„Körbe -körbe fordult” – szóköz nélkül, egybe, azaz: „Körbe-körbefordult”
„Hirtelen ő is megpillantotta a túloldalt álló nőt. Felismerte őt, de több gondja is volt annál, hogy vele is foglalkozzon.” – kései információ! Kétszer is említed a nőt, az olvasó meg sértve érzi magát, hogy mindenki tudja, ki az ott, csak ő nem.
„de több gondja is volt annál, hogy vele is” – is-is, szóismétlés
„. Felnézett az égre, meglepődve vette észre” – hiányzik egy kötőszó, vagy pedig kettőspont a vessző helyére.
„villámok fénye villant a fellegek szívébe,” – pardon, a hova? Képzavar…
„Vad szél kerekedett, ami nagy hullámokat korbácsolt a nyugodt tó felszínén, villámok fénye villant a fellegek szívébe, vihar készülődött” – minek köríted a mondatot, szépen megcifrázva, amikor a végén leírod ugyanazt két szóval?
„A szél mintha egy dal foszlányait sodorta volna felé, de tudomást sem vett róla” – alanyegyeztetési hiba! A mondat alanya a szél (legalábbis az elején), tehát a mondat második fele is rá vonatkozik: a szél nem vett róla tudomást. Így meg elég fura egy mondat…
„kezét mélyen belefúrva a laza sárba, keresni kezdte a lányt.” – nem kell vessző
„A tüdejéből kibuggyanó levegő sebesen szökött fel a felszínre, magára hagyva az ájulás szélén álló fiút. Tudta, hogy” – ajjajj… Megint alanyegyeztetési hiba. A mondat alanya a levegő, az szökik a felszíne. Tehát átváltottál a levegőre. Eszerint a következő mondat is a levegőre vonatkozik: „[A levegő] tudta, hogy…” Hát ez így nem stimmel.
„ahol szerelme is” – névelő: a szerelme
„Behunyta szemét” – a szemét
„De az ezúttal elkerülte” – Ezúttal? Ezt úgy mondod, mintha máskor általában nem szokta elkerülni, de ezúttal elkerülte.
„Ajkain puha érintést érzett” – ajkán. Páros szervek egyes számba.
„Kinyitotta szemét” – a szemét
Behunyta szemét, kinyitotta szemét, szóismétlés, sőt, szinte mondatismétlés.
„Peter nem tudta hogy csak képzelte-e” – vessző. „Peter nem tudta, hogy csak képzelte-e”
„Megfogta feléje nyújtott kezét” – inkább „Megfogta a feléje nyújtott kezet”
„Hirtelen rántást érzett a testén, emelkedni kezdtek.” Ez is kicsit problémás, mert többes számra váltasz. Hiányzik egy kötőszó.
„Már a polgármester is felismerte a parton álló nőt, a nevére is emlékezett, amit az egy istenéhez szóló imáiban” – nézőpontváltás! Megjegyzem, ez az én listámon az egyik legsúlyosabb elkövethető hiba. Ijgumbujgum!
„amit az egy istenéhez szóló imáiban,” – ha „az egy isten”, akkor miért nem „az egy Isten”?
„amit az egy istenéhez szóló imáiban, minden egyes alkalommal átkok közé szőtt” – magyartalan szórend. Inkább: „amit minden egyes alkalommal átkok közé szőtt az egy istenéhez szóló imáiban” Egyébként kicsit túlcifrázott mondat.
„Lilly, kezét az égnek emelve énekelt egy dalt” – nem kell vessző
„de most már minden strófája tisztán hallatszott a delejes szélben” – tehát hallható volt… Hiányérzet: az olvasóval megint nem közöltek olyat, amit mindenki más tud. Legalább hogy miről szól az a strófa.
„Erenike a keleti partra úszott Peterrel.” – fontos, hogy keleti?
„Mi folyik itt Erenike?” – megszólítás, vessző
„már az én dalom se tudja” – párbeszédben mindegy (narrátornál már kevésbé), de a „se, mégse, s” helyett célszerűbb a hosszabb alakot használni: „sem, mégsem, és”
„Hagyd drága.” – dupla hiba. Pedig csak két szavas mondat. :) Megszólítás, vessző, és felszólítás, felkiáltójel: „Hagyd, drága!”
„Nem kell tenned semmit.” – elvileg ide is felkiáltójel (tiltó mondat)
„Már nem érdekel a falu. Nem tudnék ezek után azokkal együtt élni, akik meg akartak ölni téged.” – vááááá… Már bocsánat, de simán otthagyná pl. az anyját meghalni?
„Meg kell őt állítanunk.” – felkiáltás, felkiáltójel.
*
Öhm. A végével szintén problémáim vannak. Az rendben, hogy a kiírás szerint nem kell befejezni a történetet… De! Ha ez egy fejezet lenne egy regény közepén, akkor is: egy ilyen befejezés lóg a levegőben. Egy fejezet vége olyan, hogy az ember a fejéhez kapjon: vagy legyen csattanó, vagy valami meglepő, vagy figyelemfelkeltő. Erre a befejezésre a reakció ez: „Heh? Milyen tisztás? Mért, mi van ott?”
Nem hibás, végülis el lehet ilyen fejezetvéget képzelni regényben is, csak, öhm… Na, kicsit hosszabban: egy jó regény olyan, hogy minden fejezete olyan, hogy „basszus, most lett fejezetvég, de itt nem tehetem le!” Ez meg olyan, hogy „na jó, akkor ez most pont alkalmas egy szünetre.” Uh, nem tudom jobban elmagyarázni… Igazából egy homályos utalás lehetne a tisztásról. Vagy: pont megfelelő hely és körülmény egy narrátori kiszólásra. Pl. „Ha a tervük beválik, Lilly egyszer és mindenkorra megtanulja, hogy velük nem kezdhet ki.” Így már pl sokkal jobb. Szerintem.
*
Na, kicsit a többi részről is:
A legsúlyosabb a nézőpontváltás. A narrátor Peter mellett van, de sokszor, főleg az elején és a végén kitér a polgármesterre. Na, nem ragoznám tovább, ez hiba. Ha mindenképp közölni akarod az olvasóval, mit gondol egy másik szereplő, írd azt, hogy pl. „szemlátomást ismerte”
Volt még pár logikai hiba, helyesírási, vesszőhibák. De az nem vészes. Legalábbis kevésbé. :)
A történet: ööö, átlagos. Legalábbis nem sok kiemelkedő rész volt benne. Igazából gyorsan megmentetted a lányt azzal, hogy sellő, és kész. A többi csak körítés, homályos utalások korábbi és későbbi fejezetekre. Azaz: bármilyen körítést is adsz a műnek, az megfelel, mint feladatmegoldás, de ez a változat semmi pluszt nem ad.
Az, hogy átváltottál másik szereplőre (és itt most nem a nézőpontváltást értem, hanem hogy nem a lány szeméből látjuk a dolgokat), nem baj, sőt, én nem bánom, jót tett a műnek.
Három és fél csillag. Elvileg az négy, de hogy ösztönözzelek, hogy írj jobbat, most csak három. :)
*
Jah, és ha nem lenne világos: ha valamivel nem értesz egyet, nyugodtan kötözködj vissza! Megbeszéljük. ;) (Többször előfordult már, hogy hülyeséget írtam valakinek valamelyik mondatára...)
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

szo, 2009-05-16 11:39 Révész

Révész képe

Először is köszönöm a kritikát. Azért azt meg kell jegyeznem, az utóbbi két hét alatt többet tudtam meg a hibáimról és a hiányosságaimról, mint az elmúlt fél év alatt :). Mielőtt nekiállnék kijavítani, egy két dologra rákérdeznék.
Az, hogy a gondolatjelek helyett kötőjelek vannak, részben az én, részben a gép hibája. (Magyarul egészben az én hibám). Laptop billentyűjén nincs külön gondolatjel, és még nem állítottam be a szövegszerkesztőben külön billentyűkombinációt gondolatjelre, azt sem tudom egyáltalán lehet-e Open Office-ban, bár gondolom igen. Ez lesz az első teendőm.
„Peter, mit csinálsz!?” – kérdőjel-felkiáltójel, és nem fordítva! - Ez tényleg meg van határozva, hogy előbb a kérdőjel jön? Nem kötekedni akarok, nem tudom, ezért kérdezem.
Ami igazán meglepett, hogy a nézőpontváltás ennyire nagy hiba. Bevallom, ezt tényleg nem tudtam. Igazából Peter szemszögéből akartam elmesélni a történetet, és csak azért vettem néha elő a polgármestert, hogy az ő gondolatait megvillantva kicsit érdekesebb (talán izgalmasabb) legyen a sztori. És egy kérdés: Az tiszta, hogy akkor ez így ebben a formában nem jó. De nincs olyan megoldás, amivel két szemszögből, párhuzamosan írjunk le egy történetet? Én szeretek több nézőpontból láttatni eseményeket, ezért érdekel a dolog. Nincs valamilyen írástechnikai mód erre???
A többi hibánál meg csak vakargattam a fejem, hogy igen, ezt benéztem. Néhány hiba az eredeti írás javítgatása során keletkezett, de a legtöbbet bizony nem vettem észre. Az alanyegyeztetés megint egy "új" dolog, nem mintha nem hallottam volna még róla, csak eddig azt hittem ez megy. A vesszőhibák már ismerősebbek voltak, és a néhol felesleges túlírás is. Szeretem cifrázni a mondatokat, talán jobban mint kéne :)
Kijavítom a hibákat, de a nézőpontváltást már csak úgy lehetne orvosolni, ha újraírom az egészet, azt meg nem akarom. Inkább a következő feladatokra koncentrálok.
Köszönöm még egyszer mindenkinek, sokat segítettetek!
_______________
Az Út keresője

szo, 2009-05-16 12:53 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Szívesen. Igen, a scriptoriumban nagyon gyorsan lehet tanulni, saját tapasztalatból mondom. ;) Megjegyzem, én a legtöbb dolgot főleg mások véleményezése során gyűjtöttem, és neked is ezt jeveslom: olvasd el a többi scriptfeladatot is, ha lesz időd, és próbálj minden mondatba belekötni: van-e helyesírási hiba? Logikailag stimmel-e? Mi célt szolgál az adott mondat? Én például azért tudom már annyira, hogy a párosz szerveket egyes számba illik írni, mert kismilliószor megjegyeztem ezt már mások műveiben, így én már reflexből elkerülöm. (Régen nagy hibám volt ez.)
*
OpenOffice: Eszközök / Testreszabás, kiválasztod a "Ctrl+-" (ctrl plusz 'minusz'-t. Sajnos itt nem láttam karakter hozzárendelést, csak funkciókat. Három megoldás van: vagy valahol lehet, csak nem találtam meg, akkor jó keresgélést... Kettő: beütsz egy kötőjelet, és ütsz egy entert - ekkor az automatikus formázás kijavítja gondolatjellé. Ctrl-c, ctrl-v. Három: átváltasz wordre, ahol a ctrl-minusz a gondolatjel.
*
Olyan, hogy felkiáltójel-kérdőjel, olyan nincs. Tényleg. Tuti. Mint írásjel, ilyen nem létezik, csakis fordítva. De ha belegondolsz, logikus: a kérdőjel-felkiáltójel alapvetően egy kérdés, amit nyomatékosítasz: "Ezt komolyan gondolod?" ebből lesz: "Ezt komolyan gondolod?!" Viszont a felkiáltójel-kérdőjel az egy felkiáltás, amit kérdéssé akarsz erőltetni, ami meglehetősen furán néz ki.
A másik hasonló dilemma még a hármaspont-felkiáltójel illetve felkiáltójel-hármaspont. Elvileg nyomtatásban az előbbi a helyes (köszönet Eve-nek az infóért, mivel ebben nem voltam biztos) de ezt a szabályt elég lazán kezelik. Tehát a helyes: "Ezt hogy gondolta...!", de néha látni "Ezt hogy gondolta!..." formában is. De elvileg az első a korrekt.
Elvileg lehetne hármaspont-kérdőjel-felkiáltójel is, de nem javaslom, az már rég az írásjelhalmozás kategóriája, sőt, lehet hogy önmagában is már hibás...
*
A nézőpontváltás alapvetően hiba (néhány nagyon-nagyon indokolt esettől eltekintve). Ha szeretnéd a másik szereplő szemszögéből is elmondani a dolgokat, akkor kell hogy legyen fejezetváltás, ezt szokták pl. három csillaggal jelölni (regényben meg szimplán új fejezet). Ez már alapvetően hosszabb művet feltételez, különben egyszerűen szétesik a mű, mert nagyon sok kis apró részre szabdalod.
Lehetséges megoldások:
a) A másik szereplő arcáról (gesztusából, hangneméből, stb. jeleiből) olvassa le a szereplő/narrátor, mit gondolhat. Ez a leggyakoribb: rövid, elegáns, nem okoz zavart. Néha azonban nem "látni" a másik szereplőt. Ekkor az a helyzet, hogy az olvasó sem nagyon tudhatja, mi zajlik a másik fejében - nagyon furcsa és zavaró, ha az olvasó többet tud a szereplőnél. Ha ilyet használsz, akkor az egész novellát erre kell, hogy építsd! Furcsa lesz, de lehet, hogy sikerül valakinek nagyon művésziesen és elegánsan megoldania.
b) Fejezetváltás. Egy oldal az egyik szereplővel, egy a másikkal, akár "vissza is lehet" ugrani az időben ugyanoda, lásd pl a Nyolc tanú c. film, de lehet dinamikusan, hogy folyamatosan halad az idő. A fejezetváltásokat azonban egyértelműen jelezni kell, nem egyszerűen csak egy új bekezdés! Valamint az egyes szakaszok ne legyenenk túl rövidek. Igaz, nekem van olyan "nézőpontváltásos fejezetem", ami összesen négy sor(!), de ennek oka igencsak indokolt volt, nem volt stílusidegen megoldás.
c) Narrátori kiszólás. Pl: "Jim vidáman kelt fel reggel. Ha tudta volna, hogy mi vár rá aznap, bizonyára ágyban maradt volna..." A narrátor kiszól az olvasónak. Ezzel azonban nagyon óvatosan kell bánni. Leslie L. Lawrence könyveiben gyakran van a fejezetek végén, ami tekinthető úgy, hogy mondjuk 10-20 oldalanként csak egy volt... De egy idő után már inkább zavaró volt nekem. Tehát csak óvatosan! Más a kérdés, ha a mű olyan, hogy valaki mesél, pl. "Drága fiaim... Most elmondom Jim történetét. Jim egy nap vidáman kelt fel reggel. Ha tudta volna, hogy mi vár rá aznap, bizonyára ágyban maradt volna..." Ebben az esetben még jó is, ha tele van narrátori kiszólással, hiszen a narrátor létező személy, és kiszól a hallgatóinak, elmondja a véleményét (ami kalsszikus E/3-nál nincs!), ésatöbbi.
*
Persze meg kell említenem, hogy (majdnem) minden szabály megszeghető, akkor (és erről sokan nem vesznek tudomást!), és csak akkor, ha tisztában vagy a szabállyal, és igen nyomós okod van megszegni!
Remélem, segítettem. ;)
(EK: jeles. Hmm, köszi, EK! :) )
U.I.: Persze, nem kötelező a nézőpontváltás miatt átírni az egészet. Koncentrálj a következő feladatra, nekem bőven elég, ha ott már nem fog előfordulni. ;)
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

szo, 2009-05-16 14:04 Révész

Révész képe

Igen, sokat segítettél ;)
_______________
Az Út keresője