Ameli Eftímea Paitha

A végeláthatatlan dűnén a nap perzselő sugarai akadálytalanul suhantak végig. Az arany homok lustán hömpölygött a lassú szélben, felszíne felett fodrozódott a forró levegő.
Három, vékony csapás törte meg az egyhangú tájat. Egymás mellett kúsztak a horizont messzeségébe, ahol három alak távolodott egy még mindig füstölő, ezüstösen csillanó roncstól. Hófehér ruhájuk és hátizsákjuk visszaverte a meleget és a fényt, olyan látszatot keltve, mintha robotok lennének.
A középső alak még egyszer visszanézett, de csak a siralmas romokat látta a távolban fényleni. Csüggedten lehajtotta a fejét, megfordult, majd gyors lépésben utolérte két másik társát.
– Talán mégis maradnunk kellett volna.
– Mégis minek, Jack!
– Hogy megtaláljanak.
– Ha eddig nem találtak ránk, már nem is fognak.
Jack nem válaszolt. Érezte, öccsének igaza van, de ezt a világért sem mondta volna ki. Nem, amíg a bátyja is hallhatta.
– Talán ha jobban figyeltél volna, ez nem történik meg – szólat meg a harmadik fivér váratlanul.
– Hogy mi? – csattant élesen Jack hangja, miközben megtorpant. – Te engem hibáztatsz?
– Mégis, kit? Te voltál a kormányos.
– Te meg a navigátor. Látnod kellett volna azt az istenverte sziklát. Elég nagy volt, hogy észre vedd.
– Muszáj kiabálnotok?
– Igen, Pete, muszáj. A bátyád landolt egy átokverte bolygón, amiről azt sem tudjuk, kifélék-mifélék lakják. Már ha él erre valaki. Lassan kezdek benne kételkedni.
– Ez az. Fogj csak mindent rám. Ahogy régen. Nem vagy az apám, hogy ítélkezz felettem.
– Nem, nem vagyok. Őt már megölted.
– Elég legyen már! – kiáltott végérvényesen türelmét vesztve Pete. – Ezt nem kellett volna, ugye tudod, Steve.
Steve nem válaszolt. Lehajtott fejjel folytatta útját a homok-dombocskák között. Pete a fiatalabbik bátyját nézte, de ő csak konokul hallgatott. Akkor indul el, amikor már öccse is több lépés távolságra járt előtte.
Fejében képek villantak fel. Egy magas, szakállas férfi arca, aki mosolyogva mutatta neki felfelé fordított hüvelykjét. Aztán az emlékek ugrottak, már egy hajó belsejéből szemlélték az alant elterülő táját, egész addig, míg a fülsértő sivítás nem töltötte be a levegőt, végül az egész jármű a földbe csapódott.
Napokkal később tért magához egy gyógy-ház kórtermében. Akkor tudta meg, apja nem élte túl a zuhanást. Később felrémlettek előtte a történés részletei, de kerek egészet sose tudott belőlük összerakni.
Megrázta a fejét. Két testvére jócskán előtte járt. Bátyja táskáján megcsillant a fényvisszaverő csík, kopasz tarkóján izzadság gyöngyözött. Steve-vel akkor romlott meg a kapcsolata. Sose mondta ki nyíltan, de éreztette vele, őt okolja a balesetért. Hiába jött meg később a jegyzőkönyv, ami felmentette a felelősség alól, Steve sose bocsátott meg neki.
Jack a lehetetlenül kék eget nézte. A nap egyre alacsonyabban járt, de a méterek csak lassan maradtak el, miközben fogalma sem volt róla, hova is tartanak. Lába magától vitte előre, egész addig, míg meghallotta Pete izgatott kiáltását.
– Ott, előttünk. Egy oázis!
Jack felnézett, de csak a távoli homokdombokat látta.
– Hol, hol látsz te oázist?
– Előttünk! Nem látjátok?
Jack és Steve egymásra nézett, aztán a kipirult arcú Pete-re. A legfiatalabb fivér arcát mosoly öntötte el, majd szaladni kezdett a látomás felé.
– Pete, várj! Várj már! – kiabált utána Jack. – Nincs ott semmi. Csak fata morgana!
– A szentségit – káromkodta el magát Steve, majd rohanni kezdett.
Jack némán nézte a szaladó testvéreit. Csak akkor engedett fel a dermedtsége, mikor Steve végre utolérte öccsét, és a földre rántotta. Akkor ő is megindult.
Pete csukott szemmel feküdt a forró homokon, arcán izzadságcseppet gyöngyöztek. Jack mellé térdelt, és kisimította csapzott haját a homlokából.
– Tűz forró – nézett rémült arccal bátyjára, akinek a szemében szintén tanácstalanságot vélt felfedezni. – Mégis, mi az ördögöt tegyünk?
– Ha csendben maradnál, talán tudnék gondolkozni – morogta Steve, de hangjába ezúttal nem volt szemrehányás.
Jack az öccsét nézte, aki szaporán pihegett mellette. Szólni nem mert, nem akarta, hogy bátyja megint kiabáljon vele, így csak várt, miközben gondolatai messze elkalandoztak.
Pete volt az első, aki biztosította róla, nem őt okolja a balesetért. Akkor is kiállt mellette, amikor Steve ordibált, amikor fejéhez vágta, hogy ostobán azt képzelte, képes mindarra, amire apja, veszélybe sodort mindenkit, végül megölte az apjukat.
Gondolataiból bátyja hangja szakította ki.
– Azt hiszem, ma már nem megyünk tovább. Mindjárt beesteledik, Pete-nek is jót tesz a pihenő. Üssünk tábort éjszakára.
A sötétség pillanatok alatt köszöntött a bolygóra. A koromfekete égen csillagok ragyogtak, de egyik sem adott túl sok világosságot, holdja pedig nem volt a planétának.
Jack a tűzbe bámult, amit Steve csiholt a számtalan zsebének egyikében rejtőző tűzkővel. Bár még mindig hőség volt, így a tűz melegére nem lett volna szükségük, de a fényére igen. Amint eltűnt a napkorong a horizonton, élettel telt meg a táj.
Jack hallgatta a neszeket, és próbálta kitalálni, milyen lényekhez is tartoznak. Apró lábak dübbenése, szárnyak súrlódása, szuszogás, szörcsögés töltötte meg a levegőt. Egy darabig még nézte a lázverítéktől csatakos Pete-t, majd elfeküdt a földön, és elnyomta az álom.
A kiáltásra hirtelen riadt fel. A levegőt hangok sokasága töltötte meg, köztük bátyja elkeseredett ordítása. Mikor felült, lobogó fáklya cikázó fényét látta elsuhanni, amit több árny is követett.
Talpra szökkent, majd Pete-hez fordult. A fiút nem riasztotta fel a zaj, nyirkos bőrére homokszemek tapadtak. Megrázta a vállát.
– Ébredj! Pete! Ébresztő.
Öccse felmordult, de aztán Jack segítségével ülésbe tornázta magát.
– Mi történt?
– Megtámadtak minket, azt hiszem. Steve! – kiáltott bele a homályba, válasz azonban nem érkezett. – Jól van. Fogd! – nyomta öccse kezébe Jack a ruhájából előhalászott fegyvert. – Ha kell, használd! Mindjárt jövök.
Jack felpattant, majd a hangok irányába rohant.
A tábortűztől nem messze megpillantotta Steve-t. Bátyja elkeseredetten küzdött a rátámadó lényekkel, akiknek testét kámzsa, arcukat csuklya takarta. Jack nem habozott, hangos kiáltással vetette magát a harcba.
Az ismeretlen lények azon nyomban felé fordultak. Látta, Steve egy futó pillantást vet rá, majd az ismét nekirontó alak elvonta figyelmét.
Fogalma sem volt, meddig küzdöttek egymással, azt sem, kikkel vívnak élet-halál harcot. Csak azt tudta, minden megölt lény helyére két újabb lép. Egyre jobban elfáradt, és csak remélni tudta, Pete-nek sem esett baja, amikor meghallotta az elkeseredett, fájdalmas ordítást.
- Steve! – kiáltotta a hang irányába, de csak a némaság felet. – Steve!
Egy erőteljes rúgással eltaszította magától a rárontó idegent, ráfogta a fegyverét, és már tüzelt is. A golyó talált, a lény elterült a homokon. De nem volt ideje fellélegezni, körbefordult, és meglátta bátyját.
Steve a csuklyás idegenek gyűrűjében térdelt. Arcára homok és vér tapadt, baljában a fegyverét, jobbjában a fáklyát szorongatta. Keze remegett, ahogy ráfogta a pisztolyt ellenfeleire, de lövése célt tévesztett.
Jack egy pillanatig sem habozott. Hatalmas üvöltéssel nekiugrott a hozzá legközelebb állóhoz, miközben ő is lőtt. Az egyik lény fájdalmasan felbőgött, mire társa azonnal szembe fordult Jack-kel. Hosszú kámzsája alól elővillant éles karma, felszakította Jack ruháját, aki érezte a bőrét végigkarcoló hideget.
Most ő ordított, végül talpra érkezett, pont a bátyja előtt. Tüdejéből sípolva szakadt ki a levegő, térde megrogyott, de kitartott. Elszánt szemmel nézett végig a három megmaradt, kámzsába bugyolált lényen, majd éles csatakiáltással egyszerre lőtt Steve-vel.
Szinte el sem hitte, hogy vége. Körbe fordult, újabb ellenfél után kutatott, de csak ketten álltak a lassan felbukkanó nap gyenge fényében.
Leeresztette fegyverét.
– Jack! – hallotta maga mögött bátyja hangját. – Köszönöm.
Jack csak bólintott, majd a még mindig pislákoló tábortűz felé indult.
A kihunyó tűz mellett Pete feküdt. Testét rázta a hideg, de ahogy Jack mellé térdelt, erőtlenül elmosolyodott.
– Kinyírtátok őket?
– Hát persze – vigyorgott vissza bátyja.
– Jobb lesz, ha gyorsan haladunk – nézett szét Steve. – Nem szeretném, hogy visszatérjenek az erősítéssel.
– Mik voltak ezek?
– Fogalmam sincs, de nem akarok újra találkozni velük. Lakott település után kell néznünk sürgősen.
Az út megerőltető volt, homokdombot homokdomb követett, a levegő forrt előttük.
Jack a messzeséget kémlelte, település körvonalait akarta látni, de hiába erőltette a szemét, semmi bíztatót nem látott. Öccse láza csak nem akart lejjebb kúszni, így hol ő, hol Steve cipelte, ami még jobban felőrölte erejüket. Már tűrőképességük végén álltak, mikor Steve előre mutatott.
– Ott! Látod? Mond, hogy nem délibáb.
Jack követte mozdulatát, és most ő is észrevette, amit bátyja.
– Nem, nem képzelődsz. Én is látom. Egy település. Istenem, megmenekültünk. Hallod Pete?
A település látványa visszaadta lelkesedésüket, újult erővel vágtak neki a távnak. Jack szívét elöntötte a remény, és biztos volt benne, bátyja is így érez. A dűnék egyre csak fogytak, a sárgás falak mind közelebb kerültek hozzájuk, míg végül ott álltak a legközelebbi épület tövében.
A levegő kiáltozástól volt hangos, a keskeny utcácskákon emberek hemzsegtek. Jack rápillantott Steve-re, akinek arcán mosoly suhant végig, majd az első, szőnyeggel takart ajtóhoz léptek. Bentről gyerekhang szűrődött ki, majd ellepte őket, amikor elhúzták a bejáratot takaró szőnyeget.
– Hello! – köszönt kezét felemelve Steve.
A hűvös házban lakó asszony rájuk emelte a tekintetét, majd Jack karjában tartott Pete-re. Azonnal felpattant, leseperte az ágyat, és mutatta, fektesse oda.
Jack letette eszméletlen öccsét, majd hátrébb lépett, utat engedve a rongyokba bugyolált asszonynak. A nő kezében már egy vízzel teli tálat látott, benne ruhával, amivel Pete homlokát törölte. A középső fivér még egy percig szemlélte ténykedését, majd kilépett a forróságba. Tudta, Steve követi példáját.
A nyüzsgés mintha csak még nagyobb lett volna, mint percekkel korábban. A nap lassan alábukott egy nagyobb dűne mögött, hosszú árnyakat varázsolva a homokra.
Jack letelepedett a ház oldalában, és szórakozottan rajzolt a sárga homokszemek közé. Egyszer csak hallotta, amint Steve ruhája súrolja az övét, de nem nézett oldalra. Kivárta, amíg bátyja megszólalt.
– Csak meg akartam köszönni, amit az éjjel tettél. Ha nem… – egy pillanatra elhallgatott, majd folytatta. – Ha nem jössz, valószínű megöltek volna.
– Ugyan már. Semmiség. Az öcséd vagyok, vagy mifene. Az a dolgom, hogy segítsek nektek. Pete-nek és neked is, Steve. Tudod – kezdte eltűnődve Jack –, sokat gondolkodtam azon, miért engem hibáztatsz. Ne, ne szólj közbe! – emelte fel a karját. – Aztán arra jutottam, nem is érdekel. Már nem. És valószínű én is így tettem volna. Kellet valaki, akit okolhatsz, és én jó helyen voltam. Ott voltam, én vezettem a gépet, joggal hihetted, hogy az én hibám volt. De hidd el, bármit megadnék, ha azzal visszahozhatnám apát. Ugye elhiszed?
– Igen, Jack, elhiszem. Sajnálom! – mondta Steve, majd felállt, és visszament a házba.
Jack még nézte egy darabig a rongyokba bugyolált embereket, azt, ahogy mind több mindent elnyel a sötétség. Végül teljesen eltűnt a nap fényes korongja a dűne mögött. Akkor aztán felállt, kiropogtatta elgémberedett izületeit, majd bátyja nyomán ő is visszatért a földből épített ház hűvösébe.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2008-07-16 11:23 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Mivel félreértettem az egymáshoz való viszonyokat (ki a legidősebb bátyj, stb), így sok helyen találsz alant olyan hibát, hogy "szerintem nem ez mondta, hanem amaz" (menet közben írtam őket).
Bővebben erről lásd a legvégén.
Sok megjegyzésem csupán javaslat, vagy olyan rész, ami "gondolj át mégegyszer, így akartad-e írni" típusú kötözködés.
*
Mi a mű címe?
"A végeláthatatlan dűnén a nap perzselő sugarai akadálytalanul suhantak végig." - a dűne tudtommal egyetlen halmocska, általában homokdomb. Tehát ebben az esetben vagy olyan rettenetesen nagy halom/hegy, hogy végeláthatatlan, vagy inkább többes számba kéne írni: "végeláthatatlan dűnéken" (vagy esetleg dűnemezőn)
"Három, vékony csapás törte meg az egyhangú tájat." - szerintem nem kell vessző, mivel az egyik mennyiségi, a másik minőségi jelző. "Három vékony csapás"
"szólat meg" - szólalt meg
"Elég nagy volt, hogy észre vedd." - észrevedd
"Ez az." - ez felkiáltás, felkiáltójel illene hozzá.
"Fogj csak mindent rám." - ez meg felszólítás, itt kötelező.
"homok-dombocskák" - miért kötőjel? Lehet egybe. Homokdomb. Homokdombocska.
"Pete a fiatalabbik bátyját nézte, de ő csak konokul hallgatott. Akkor indul el, amikor már öccse is több lépés távolságra járt előtte.
Fejében képek villantak fel." - nézőpontváltás! Az elején még Jack szemszögéből figyeljük az eseményeket ("Jack nem válaszolt. Érezte, öccsének igaza van"), most átváltasz Pete-re!
"az alant elterülő táját" - tájat
"Megrázta a fejét. Két testvére jócskán előtte járt. Bátyja táskáján megcsillant a fényvisszaverő csík, kopasz tarkóján izzadság gyöngyözött. Steve-vel akkor romlott meg a kapcsolata. Sose mondta ki nyíltan, de éreztette vele, őt okolja a balesetért. Hiába jött meg később a jegyzőkönyv, ami felmentette a felelősség alól, Steve sose bocsátott meg neki." - ez nagyon zavaros, teljesen elvesztetttem a fonalat. Ha Steve szemszögéből meséli a narrátor a történetet, akkor most ki haragszik kire, ki nem bocsátott meg kinek? Elsőre úgy tűnt, hogy a báty okolja Steve-t az apa haláláért ("Steve-vel akkor romlott meg a kapcsolata. Sose mondta ki nyíltan, de éreztette vele, őt [Steve-t?] okolja a balesetért.") De akkor ezt nem értem: "Steve sose bocsátott meg neki."
"A szentségit" - szerintem felkiáltójel.
"izzadságcseppet" - izzadtságcseppek (a "t" betű is kell a közepébe)
"Jack mellé térdelt" - egybe: mellétérdelt, mert különben olyan, mintha a (fekvő) Pete térdelt volna Jack mellé, és nem fordítva.
"– Tűz forró" - egybe.
"Jack mellé térdelt, és kisimította csapzott haját a homlokából.
– Tűz forró – nézett rémült arccal bátyjára," - a szövegkörnyezetből olybá tűnik, ezt Jack mondja. De hát ő a legidősebb báty. Felteszem, Steve mondta, amugyis most az ő szemszögén állunk.
"– Ha csendben maradnál, talán tudnék gondolkozni – morogta Steve" - heh? Na jó, feladom. Nem tudom, ki melyik mondatot mondta.
De megvan a zavaró tényező, az elejéről: "Jack nem válaszolt. Érezte, öccsének igaza van, de ezt a világért sem mondta volna ki. Nem, amíg a bátyja is hallhatta." - a "bátyja" az Jacké vagy Jack öcsséé? Nagyon zavaros, ki a legidősebb, ki a középső és ki a legfiatalabb, akkor itt érthettem félre...
"képes mindarra, amire apja" - amire az apja
"amire apja, veszélybe sodort mindenkit, végül megölte az apjukat." - apja, apjukat, szóismétlés.
"Üssünk tábort éjszakára." - felszólítás, felkiáltójel.
"A sötétség pillanatok alatt köszöntött" - beköszöntött
"Jack hallgatta a neszeket, és próbálta kitalálni, milyen lényekhez is tartoznak." - szerintem ismeretlen bolygón képtelenség látatlanba megtippelni ezt. Honnan tudta, hogy lábak dübbentek (jut eszembe, mi az a dübbenés?, és nem kezek vagy farkak, szárnyak súrlódtak egymáshoz és nem mondjuk csáprágók? (a narrátor sem tudhatja elvileg)
"Ébresztő." - ez is inkább felkiáltójel
"Bátyja elkeseredetten küzdött a rátámadó lényekkel" - nem tudom elképzelni a küzdést, később sem derül ki (csak jóval később). Pisztollyal lövöldöztek? Dulakodtak? Rugdalták egymást?
"de csak a némaság felet." - felelt
"Jack-kel." - nem kell kötőjel. Kötőjel keresztneveknél csak akkor kell, ha az utolsó hangot nem ejtik, pl Anette-tel, Eve-vel.
"Hosszú kámzsája alól elővillant éles karma" - nekem úgy rémlik, a kámzsa csak a fejet védi (mint a csuklya), próbáltam utánajárni, de nem sikerült kiderítenem egyértelműen.
"Most ő ordított, végül talpra érkezett" - miért, elesett?
"Körbe fordult" - körbefordult
"de ahogy Jack mellé térdelt" mellétérdelt (különen úgy lehet érteni, ő térdel Jack mellé)
"Lakott település után kell néznünk sürgősen." - idegen bolygón egyből lakott települést keresni? Én örülnék, ha egyáltalán értelmes emberrel/lénnyel találkoznék.
"Mond, hogy nem délibáb." helyesen: "Mondd, hogy nem délibáb!"
"Istenem, megmenekültünk." - felkiáltás?
"Hallod Pete?" - megszólítás, tehát vessző kell.
"Jack szívét elöntötte a remény, és biztos volt benne, bátyja is így érez." Nézőpont! Visszaváltottál Jackre.
"Bentről gyerekhang szűrődött ki, majd ellepte őket" - a gyerekhangok lepték el őket? (magyartalannak tűnik)
"majd Jack karjában tartott Pete-re." névelő: "majd a Jack karjában tartott Pete-re." (a névelő a karhoz tartozik)
Központozás: "Ha nem… – egy pillanatra elhallgatott, majd folytatta." gondolatjel után nagy kezdőbetű.
"Ha nem jössz, valószínű megöltek volna." vagy "valószínűleg", vagy "valószínű, hogy"
"– Ugyan már. Semmiség. Az öcséd vagyok, vagy mifene. Az a dolgom, hogy segítsek nektek. Pete-nek és neked is, Steve. Tudod – kezdte eltűnődve Jack" - kommentet a beszéd első mondata után (vagy elé, vagy közbe) illik tenni. Tehát vagy rakd oda, vagy érzékeltesd a szünetet, pl a narrátor által, és új bekezdésben folytassa a mondókáját. Vagy egyszerűen új sor, és "Tudod - folytatta Jack"
"És valószínű én is így tettem volna." - valószínűleg, vagy valószínű, hogy (vagy így simán a valószínű ez valami tájnyelvi sajátosság? Nekem nagyon 'báncsa' a fülemet)
"és én jó helyen voltam. Ott voltam" - voltam, voltam, szóismétlés
"joggal hihetted, hogy az én hibám volt. De hidd el, bármit megadnék, ha azzal visszahozhatnám apát. Ugye elhiszed?" - hihetted, hidd el, elhiszed, szóismétlés
*
No. Nekem felettébb zavaros volt a birtokviszony, azaz ki kinek a bátyja, ki az öccs, stb. Sikerült is teljesen elvesztenem a fonalat, hogy akkor melyik mondatot ki mondta. Már a legelején egyértelművé kell tenned, ki a legidősebb és a legfiatalabb! Ez ugyais csak utalásokból derül ki, és ez nagyon zavaró, hogy folyamatosan fel kell idéznem, hogy "mondta bátyjának" akkor az melyik is?
Egyszerűbb lett volna, ha az egyik testvér nő, de ha ragszkodsz a három férfis felálláshoz, jobban oda kellett volna ügyelni erre.
A nézőpontváltás csúnya hiba.
A tagolással összességében nem volt gond, központozás elfogadható. A történetet kicsit elnyújtottnak érzem. Kik voltak azok a támadók? Miért csuklyás/kámzsás alakok voltak? (Miért nem mondjuk sima vadállatok támadtak rájuk, az nem vet fel megválaszolásra váró kérdéseket.)
A lezárás végül is rendben van.
Összességében azért nem olyan rossz, csak javaslom, olvastasd el másokkal is (nem tudom, ez mennyire történt meg), akik bátran rámutatnak arra, ha valamit nem értenek. (Vagy csak én nem tudtam követni?)
A neheztelést lehetett volna kicsit jobbankihangsúlyozni, de az alapötlet tetszett.
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

sze, 2008-07-16 11:32 SirTelen

Húúú, te már teljesen profin véleményezel! :)

Ez a testvéri viszony nekem is nagyon zavaró volt. Elvette a figyelmemet a szövegtől, hogy azon filóztam ez most a báty bátyja vagy az öccs öccse.
--------------------------------------------------------------
"hitehagyott a jó, s a rosszakat
a meggyőződés szenvedélye fűti..."

William Butler Yeats

sze, 2008-07-16 11:45 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Köszi. :)
Gondoltam is rá, ha már írni nem fogok tudni megtanulni, elmegyek kritikusnak. De nem ám akármilyennek, hanem A Kritikusnak. ;>
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

sze, 2008-07-16 12:01 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Voltak nagyon jó részek is.
"– Ez az. Fogj csak mindent rám. Ahogy régen. Nem vagy az apám, hogy ítélkezz felettem.
– Nem, nem vagyok. Őt már megölted." - na itt nem kicsit ledöbbentem. :)
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

cs, 2008-07-17 12:27 Ameli Eftímea Paitha

Ameli Eftímea Paitha képe

Ez szép hosszú lett. Hol is kezdjem a válasz.
Nézőpontok: Az egész sztori Jack, a középső testvér szemszögéből van. A legkisebb fiú Pete, míg a legidősemm Steve, aki haragszik az öccsére, a nagyobbis öccsére. Nem váltogattam nézőpontot, ebben biztos vagyok, mindent úgy írtam le, ahoigy Jack látja, és ahogy ő hiszi.
""De megvan a zavaró tényező, az elejéről: "Jack nem válaszolt. Érezte, öccsének igaza van, de ezt a világért sem mondta volna ki. Nem, amíg a bátyja is hallhatta." - a "bátyja" az Jacké vagy Jack öcsséé? Nagyon zavaros, ki a legidősebb, ki a középső és ki a legfiatalabb, akkor itt érthettem félre...""- igen, sztem itt elég egyértelmű, hogy Jacknek van egy öccse és egy bátyja, vagyis ő a középső.
Ezek szerint nem lett ez elég egyértelmű, vagy nem tudom.
Ami a címet illeti: nincs neki, mert nem jutott eszembe semmi sem. Így is késtem vele, hát még ha agyalok ezen. De lene tipp, mi legyen? :)
Egy-két szóval nem értek veled egyet, hogy egybe kellett volna írni, mert volt, amit összeírtam, mire aláhúzta, és megnéztem helyesírás szótárban, ott is külön volt.
Egyébként sikerült - akaratlanul is - kicsit letörnöd. Most olyan vagyok, mint a bili füle. :( Törött.
Azért a végén a szavak jól esnek, forrasztanak valamit a lelkem törött cserepein.
Majd a következővel igyekszem.
*-*-*-*-*
ÁlomÁlmodó

cs, 2008-07-17 12:56 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Kérlek, írd meg, mi az, amit mégis külön kéne írni, hadd tanuljanak belőle mások is (és én is).
Sajnálom, ha letörtelek :( Tehetek valamit, hogy kicsit jobb kedved legyen?
Kapsz sütit:
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/35/Chocolate_brownies.jpg
Így picit jobb, ugye? ;)
És persze várom a további műveidet, mert nem írsz rosszul. Ez most kicsit zavaros lett, ennyi. De azért fel a fejjel. ;)
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

cs, 2008-07-17 13:05 Ameli Eftímea Paitha

Ameli Eftímea Paitha képe

Norbi!
Ez a süti mindent feledtet. Annyi bent a boldogsághormon, hogy már-már kicsattan belőlem. :)
Mint ígértem, igyekszem. Kicsit jobban összeszedem magam, becsszó!
*-*-*-*-*
ÁlomÁlmodó

sze, 2008-07-16 14:38 Eve Rigel

Eve Rigel képe

ööö... ez a novella hogy került ki?
Itthon se voltam.

sze, 2008-07-16 15:39 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Nem én voltam, bírónő! :)
A friss tartalomnál vettem észre. Gondoltam, időhiány miatt nem véleményezted, és ezt inkább ránk hagytad.
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

sze, 2008-07-16 15:55 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Nem tennék ilyet, de köszönöm, hogy kivesézted :)
Később én is leírom a véleményem, de legalább elemezni nem kell. :sör:
EK: IGEN

cs, 2008-07-17 12:33 Ameli Eftímea Paitha

Ameli Eftímea Paitha képe

Ezt én hétfőn tettem fel, csak nem jó címszó alá. Tegnap előtt reggel láttam, hogy fenn van, de nem jó helyen, viszont nem írt hozzá senki semmit. Ekkor tettem át a Scriptoriumos kiírásba.
Hát, kb így.
*-*-*-*-*
ÁlomÁlmodó

cs, 2008-07-17 13:02 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Szerintem EK önállósította magát és ő tette ki, mert én nem. Én megváltoztatom a címeket egységesre.
De nem gond.
Csak még nem jutottam el addig, hogy elolvassam.
Ma este viszont talán lesz időm, hogy utolérjem magam, és a többi beérkezett novellát is kitegyem.

sze, 2008-07-16 16:10 miyoku

miyoku képe

"az emlékek ugrottak, már egy hajó belsejéből szemlélték az alant elterülő táját," az emlékek szemlélték?
"– A szentségit –" felkiáltójel!
"lábak dübbenése" ilyen szó van????
"elfeküdt a földön, és elnyomta" el, el. lefeküdt...
"némaság felet. –" felelt
"Jack-kel." nem kell kötőjel
"– Hát persze – " felkiáltójel
"– Jobb lesz, ha gyorsan haladunk –" szintén
"Mond, hogy nem délibáb." mondd és felkiáltójel
"Kellet valaki," kellett
"mind több mindent "
"kiropogtatta elgémberedett" megropogtatta
egy word átfutás még ráfért volna, így elkapkodottnak tűnik, ennél alaposabb szoktál lenni. :)
a párbeszédek jók!
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

cs, 2008-07-17 12:36 Ameli Eftímea Paitha

Ameli Eftímea Paitha képe

Köszi a javításokat.
A dübben szó u.a., mint a dübörög, vagy a dobban. Nem hallottátok még? Érdekes, nem én használom egyedül. Na mindegy.
Igen, az tény, hogy sok időm nem volt, mert váratlanul lehetőséget kaptam öt nap nyaralásra, és hamar hoztam össze, nem lett összeszedett a dolog.
Majd igyekszem legközelebb.
*-*-*-*-*
ÁlomÁlmodó

cs, 2008-07-17 12:42 miyoku

miyoku képe

hát, szerintem cseréld ki.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

cs, 2008-07-17 12:59 miyoku

miyoku képe

a google sem ismeri, szóval...
az meg, h hallottad másoktól nem jelent semmit. néha én is hallok ilyeneket jártamban-keltemben, h "a alma", "aztat", "őtet"...
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

cs, 2008-07-17 13:01 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Én ismerem. Az, hogy a google nem ismeri, nem lehet indok.
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

cs, 2008-07-17 13:02 miyoku

miyoku képe

hát, nem tom. majd eve megaszondja.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

cs, 2008-07-17 13:05 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Én is utánanéztem gugliban, pár helyen szerepel.
Viszont megnéztem a magyar értelmezőben. Tényleg létezik.
"Dübben - (tn ige nép) Egyszeri mély, döngő hangot ad. Példa: Dübben az üres hordó."
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

cs, 2008-07-17 13:07 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Ez a szó nyugati nyelvjárás területein használatos: Észak-Somogy megye, Veszprém megye, a régi Győr megye, Tolna megye, Fejér megye, Csallóköz.

cs, 2008-07-17 13:11 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Fejér megye? Itt élek, de nekem idegennek hat a szó. :) (Ok, tudom, ez még nem jelent semmit, amúgyis fejezzük be erről a vitát. Ha létezik, akkor csak azért is tessék használni, bővíti a szókincset!)
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

cs, 2008-07-17 13:08 Ameli Eftímea Paitha

Ameli Eftímea Paitha képe

Végre, valaki. Dóri, te vagy az én emberem. :)
Ugye, hogy ugye! :D
És én Vp megyei vagyok.
*-*-*-*-*
ÁlomÁlmodó

cs, 2008-07-17 14:02 miyoku

miyoku képe

akkor sorry!!!
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

cs, 2008-07-17 16:14 Ameli Eftímea Paitha

Ameli Eftímea Paitha képe

Semmi baj :)
*-*-*-*-*
ÁlomÁlmodó

cs, 2008-07-17 15:28 SirTelen

Magyar Értelmező Kéziszótár Akadémia kiadó Budapest 1992
249. old.:
dübben tn ige nép Egyszeri mély, döngő hangot ad.
;>
( nép = országszerte ismert népi, népnyelvi; népies stílusban)
( tn = tárgytalan )

Most látom, már írták. Sorry!
--------------------------------------------------------------
"hitehagyott a jó, s a rosszakat
a meggyőződés szenvedélye fűti..."

William Butler Yeats

cs, 2008-07-17 16:41 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Látod, még a szótár is tudja, hogy tárgytalan. Miért nem hallgattál rá?
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

cs, 2008-07-17 07:46 a.peterfy

Szia!

Bevallom őszintén, hogy jobban tetszettek az eddigi írásaid mint ez a mostani. Ha az erkölcsi mondanivalót, amit eddig mindig megtaláltam, most is jobban kihangsúlyozod, akkor ez a műved is legalább annyira szimpatikus lenne. Ez nem azt jelenti, ne legyen benne harc, akció satöbbi inkább azt, hogy minden eszköz a mondanivalót szolgálja.
Az alap konfliktus az tetszik, három testvér akiknek bajuk van egymással. A végkifejletet viszont nagyon leegyszerűsítetted. Biztos benned is van egy pár alternatív befejezés. Azt hiszem egy kritikában hallottam, hogy az öreg King azt mondta: "az első két ötlet ami eszedbe jut azt vesd el, a harmadikat tartsd meg és azt írd le". Alkalmazd Te is ezt.
Amit még nem éreztem jónak, az az időzavar. Este lefekszenek, alszanak, az ellen támad, legyőzik, tovább állnak, találnak egy lakott települést, egy házat, egy segítő nőt... Mikor? A napszakok leírását nem éreztem elég hangsúlyosnak.
Még egy dolog: honnan szereztek fáklyákat? Magukkal vitték, találták?
A Norbi által leírtakat nem ismételném.
A tájleírások viszont tetszettek, sok helyen jól érzékeltetted a meleget, a sivatagot, a tájat.
Hangsúlyozd azt, amiben jó vagy!

cs, 2008-07-17 12:44 Ameli Eftímea Paitha

Ameli Eftímea Paitha képe

Szia!
Köszi a vmnyt.
Az időzavart most nem tudom, hogy érted, én igyekeztem leírni, hogy este, meg a hajnal, meg aztán mennek, újra este.. Talán csak nekem volt egyértelmű.
Fáklya. Nos ahol van tűz, van fáklya is, nem? Elég egy valami botféle, és egy rongy. Nekem ez a fáklya, jelen esetben.
Az utolsó mondatot külön köszönöm.
*-*-*-*-*
ÁlomÁlmodó

cs, 2008-07-17 13:01 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Igen, a tájat szerintem is jól érzékeltetted, ahhoz gratula. ;)
(EK: cuki. :) )
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

cs, 2008-07-17 13:09 Ameli Eftímea Paitha

Ameli Eftímea Paitha képe

Köszi :)
*-*-*-*-*
ÁlomÁlmodó

p, 2008-07-18 09:13 a.peterfy

Az időzavar nem a leghelyesebb szó rá. Talán az a jó meghatározás, hogy nem tudom milyen napszakban járunk. Az utolsó utalás: "A sötétség pillanatok alatt köszöntött a bolygóra." Ezután semmi sem írja le hogy éppen milyen napszak van. De az is lehet, hogy csak nekem volt feltűnő, a többiek ezek szerint megértették.
Már a tűzgyújtás is elég nehéz lehet egy sivatagos helyen, ahol fa és egyéb éghető eszközt nélkülöz az ember. Én jártam sivatagban, na ha ott tüzet akarsz gyújtani akkor vetkőzz! :)
Az előzőekben láttam, hogy egy kicsit letörtél.
Ne tedd! Szerintem jól írsz, csak ez most nem olyan lett mint az eddigiek.
Kitartás! :)

p, 2008-07-18 10:33 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Ott volt nekik egy egész roncshajó. Miért ne vihettek volna magukkal gyújtóst?
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

p, 2008-07-18 13:24 Ameli Eftímea Paitha

Ameli Eftímea Paitha képe

Szia!
Már nem is vagyok annyira letört. Tény, hogy ennél jobbnak hittem a novellát, de hát nem lehet mindig minden kitűnő :)
Ami meg az utalást illeti a napszakra, az este beköszönte után volt még egy : "de csak ketten álltak a lassan felbukkanó nap gyenge fényében." Vagyis reggel lett. Legalábbis nálam :)
A végszót megint köszi.
*-*-*-*-*
ÁlomÁlmodó

p, 2008-07-18 11:14 Kentaur

Kentaur képe

Nekem hiányzik egy fontos kritérium: a rejtély!
Ez így egy kicsit üresnek tűnik nekem, és nem tudunk meg semmit a végén. Kik voltak a csuklyás alakok, miért támadtak rájuk? Olyan "lógva hagytad" érzést kelt...
Az emberi kapcsolatok viszont nagyon szépen lejönnek, bár a többiekhez hasonlóan én is belezavarodtam, hogy most ki kinek a kije.

EK:tapiz
Mit nem merészelsz EK!!!! Szatír!
----------------------------------------------------------------

"Az emberek néha belebotlanak az igazságba... Aztán fölállnak és továbbmennek."

p, 2008-07-18 13:30 Ameli Eftímea Paitha

Ameli Eftímea Paitha képe

Szia!
Rejtély? Nekem valahogy a mély trauma maradt meg az emlékezetemben, ehhez írtam az apa halálát. Az ezek szerint kimaradt, hogy ennek rejtélynek kell lennie :oops:
A kapcsolatok neked lejöttek, ennek örülök.
Hogy kik voltak a támadók, azt nem tartottam olyan fontosnak, inkább arra kellettek, hogy Jack megmentse a bátyját, és ezzel valahogy javuljon közöttük a viszony.
Majd igyekszem a következőkben mindenre odafigyelni.
Köszi, hogy olvastad, és hogy írtál.
*-*-*-*-*
ÁlomÁlmodó

p, 2008-07-18 14:14 bellamaria

bellamaria képe

Ez volt a feladat:
rejtély - probléma - nehézség - zűrzavar - titok megoldása. Tetszett Timi a novellád, és megfelelt a kiírásnak, mivel nem csak rejtélyt lehetett megoldani, hanem problémát is.

p, 2008-07-18 14:46 Ameli Eftímea Paitha

Ameli Eftímea Paitha képe

Szia Bella!
Nagyon szépen köszi :)
*-*-*-*-*
ÁlomÁlmodó

p, 2008-07-18 21:04 miyoku

miyoku képe

hát komolya, akkor én már megint tök hülye vagyok, csak rejtélyben gondolkoztam, eszembe sem jutott, h probléma is lehet.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

szo, 2008-07-19 21:10 Ameli Eftímea Paitha

Ameli Eftímea Paitha képe

Na igen, ez az, mikor nem figyelünk eléggé. Bár én ismerem magam, tudom, ha nem írom ki, mik a szempontok a fele kimarad, mert felületes vagyok első olvasásra. Ezért olvasok el mindent minimum háromszor - regényeket is.
(EK: falaz. Kinek, nekem vagy magának?)
*-*-*-*-*
ÁlomÁlmodó

szo, 2008-07-19 21:23 miyoku

miyoku képe

nade csak a rejtély volt beleírva.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen