a.peterfy

A pillangó repte

Egy lány fekszik az úton, körülötte elrettent arcok toporognak, mintha a mennyország kapujának bejáratát lesnék. Alig van élet a törékeny tüneményben. A feje alatt a vér áztatta burkolat vakítóan virít az ég felé. Hófehér ruháján szabálytalan vörös foltok dísztelenkednek. Szemei csukva. Sebesült arcának szépsége megkapó kontrasztban van a körülötte szörnyülködő tekintetekkel.
Mentősök törnek át a bámuldozó tömegen. Elkövetnek minden elképzelhetőt. Előkerül a halál közelségét visító újraélesztő. Megkezdődnek az utolsó percek. Ennyi lenne? Ennyi lenne egy élet, egy véletlen, egy kiszámíthatatlan sorsforduló, egy rossz helyen lévő lány, egy rosszkor érkező autó?
Nyisd ki a szemed!

– Angel! Ébredj! – Megpróbálja halkan mondani a lány apja, de az ital áztatta torok nem nagyon engedelmeskedik. Bűzlik a vodkával átitatott fejhang. – Ébredj kölyök! Menned kell!
A lány szesszel kevert izzadság szagára eszmél. A való világ gondjai felébresztik. Az álma csodálatos volt! Pillangóként szállt virágról virágra. Repült! Gondokat kikerülve egyenesen a boldog semmittevés közepébe.
Újabb nap kezdődik. Hasonlóan kiábrándító, mint az eddig eltelt majd huszonnégy évben mindegyik. Igen, emlékszik. A születéstől kezdve élesen él benne minden. Olyan reményvesztettek a napok. A szenvedés, a megaláztatások, a tehetetlenség!
Kinyitja zöld, tündöklő szemét. Apja durva, borostás, szesztől eltorzult arca tűnik fel előtte. Ad egy mosolyt neki és a mai napnak is, úgy, mint eddig mindig. Megelőlegez egy boldogabb jövőt.
– Látom, felébredtél kölyök! Menj, készíts valamit enni, aztán lódulj! – Szól kevésbé suttogva a férfi, majd rekedt hangján folytatja reggeli ébresztőjét: – Ha jössz haza, hozz egy üveggel!
Angel szótlanul kell fel az ágyáról. Még egy mosoly a világnak, aztán készülődés. A lepukkant nyolcadik emeleti bérlakás minden erejével igyekszik kiölni a benne élők lelki világát. A szegénység virágzik mindenhol. Rendezett ruhák, sorba rakott lábbelik, tiszta szekrények, ötletes kiegészítők. Iszákos apa.
Az ital kiordibál belőle: – Elkészültél már, te lustaság?! Ennyi idő alatt körberepülöm a földet! – Majd fejét a reklámokat szóró televízió felé fordítja és húz egyet a kéznél lévő piából.
Közben a „kölyök” elkészül mindennel, így egy hölgy tűnik fel előtte. Apja elmosolyodik, mint minden nap, amikor elmenni készül a lánya! Majd visszafordul a saját világába és durva hangon búcsút mond. A szerető lány szótlan puszit ad a szúrós ábrázatra, majd kilép az ajtón.
A mocskos lépcsőházat a szomszéd fiatal férfi is akkor készül elhagyni. Mosolyogva néz hideg kék szemeivel az indulóra, majd nyájasan üdvözli: – Jó reggelt, Angel! Valóban angyal vagy! Megszépíted a napom! Remélem, hamarosan elfogadod a meghívásom és együtt vacsorázhatunk!
A lány halkan válaszol: – Jó reggelt! Nem akarom elrontani a napját, de mint már mondtam, szeretném, ha nem kérne ilyeneket tőlem! Van valakim! Szeretem, nem akarom elhagyni.
A férfi szemei sötétbe borulnak egy pillanatra, majd újból visszanyerik megszokott fényüket. Higgadtan szól: – Én elviszlek innen, nem kell többet az apáddal megosztanod a dolgaidat, nem kiabálhat többet veled! Fogadd el a meghívásom és boldoggá teszlek. Legyen az bárki, biztosíthatlak, tőlem kétszer annyit kapsz mindenből!
Angel szótlanul hallgatja végig az ígéretet. Kedvese ugyan nem létezik, de másképp nem tudja udvariasan elutasítani a mellettük lakót. Kétségtelen, udvarias vele mindig, de rossz érzései vannak, ha rágondol. Most is. Nem bízik meg ebben a férfiban. Hangtalanul ellép mellette, majd a lift felé veszi az irányt. A férfi csöndesen követi. A hívógombot előzékenyen megnyomja, közben hozzáér Angel karjához. A lány összerezzen. Elhúzódik az érintéstől.
Hangtalanul várják a büdös leheletű liftet. Mintha lajhárok húznák felfele. Súlyos másodpercek tartják vissza. Megérkezik! Nyikorogva tárja ki ocsmány pofáját a szerkezet.
Beszállnak mind a ketten. Csikorogva vánszorog helyére az ajtó. Résnyi hely marad a két csúf szárny között.
Elindul lefele a liftnek nevezett valami. A beton aknából fény szűrődik be a nyíláson.
A férfi töri meg a rozsda hangját: – Ha nem lehetek veled, akkor engedd meg, hogy kedveskedjek!
Ránéz a lányra, aki viszonozza és mélyen, ellenállhatatlanul, a férfi szemébe néz. Mintha a gondolataiban olvasna. Néhány másodperc telik el a küzdelemmel. A férfi elfordítja arcát, majd fejét kissé lehajtja. Meghátrál.
Angel szótlanul tekint végig rajta. Ápolt úriember benyomását kelti. Mégis belül férges.
A földszint léphető közelségbe kerül. Az ajtó hangos feszülése után csendben távoznak a túlélők az utca különböző irányaiba.
Angel a nyomorultabbat választja. Segíteni jött ide. Hatalmas léptekkel halad a végzete felé. A koldusnegyedbe tart. A hajléktalanok gondját viseli. Ügyet intéz, papírokat rendez, ételt, italt kerít. Itt enyhíti olthatatlan szomját a gondviselésnek. Járja az utcákat, sokakat ismer, de mindig akadnak újak és tűnnek el régiek.
Az este veszi át az élet irányítását a nappal helyett. Hazafele veszi az útját a lány is. Betér a jól ismert fűszereshez. Megismerik. Kérés nélkül adják a mindennapit. Lehajtott fejjel mond köszönetet.
Tehetetlenség gondolata járja át: – Borzasztó, hogy azon nem tudok segíteni, aki a legközelebb áll hozzám… Sokat szenved Anya halála óta… Főleg lelkileg viseli meg. Megtört ember lett belőle… Biztosan nem tettem meg érte mindent! De nem adom fel, segítek rajta is, csak akarja!
Miközben gondolataiba merülve Apja sorsának javításán mereng, két férfi közelít hozzá. A bolt óta követik. Egyre közelebb és közelebb kerülnek hozzá. Sötét sarkok váltják egymást. A fickók hamarosan beérik.
A lány mit sem vesz észre a sors újabb csapásának közeledtéből. Még két sarok és ott lesznek mögötte! Egy lefeketített kisbusz gördül ki a lány elé. A két férfi két oldalt karon ragadja, majd feltűnés nélkül berakják a kocsi oldalajtaján.
Angelnek kiáltani sincs ideje. A szájába rongy, a fejére fekete símaszk kerül. Egy ütés a gyomrába és kettő az oldalába. Az arcát egy csapás éri. Megpróbál kiszabadulni a szorításokból, de hamar kötés kerül a csuklójára és a bokájára. A ruhájától késsel szabadítják meg.
Artikulálatlan röhögés tölti be a hátsó ülések helyét. Az utolsó ruha is lekerül. Néma sikoly hagyja el a szerencsétlen lelket. A fekete furgon némán gurul tovább az autópálya aszfaltszörnyetegén. Végtelennek tűnő percek telnek el a torz világban.
Valami változik! Csak a kerekek monoton robajlását lehet hallani bentről. A furgon felgyorsít és a külső sávba húzódik. Hirtelen kivágódik az ajtó. Menet közben. A férfiak egyesével ugranak ki a száguldó kocsiból. Az elsőt a gyomrán keresztülszúródó útjelző nyársalja fel. Mintha egyenesen ez lett volna a célja az esésnek. Az arca a legfurcsább. Elégedett vigyor üli meg.
A második egy betonoszlopot fejel le. Aztán nem használ többet sálat. A sofőr lassít. Megáll az autópálya szélén. Hátramegy, belép a hátsó részbe, majd pár perc múlva visszamegy a városba.
Angel szakadt ruhában, véres arccal, az otthona előtt kiszáll a sötét furgonból. A jármű eltávolodik. A lány csak áll a járda szélén, mintha nem is akarna sehova menni. A furgont reggel a folyóban találják. A sofőr az ülésen megfulladt. Nem is próbált menekülni.

Angel odahajol az alvóhoz: – Ébredj Apám! Segítek neked! Ébredj Apa! – suttog a lány halkan. A férfi kinyitja a szemét, ránéz a lányára! Könnycsepp gördül le a szeme sarkából.
– Ébren vagyok. Örülök, hogy itthon vagy, mondanom kell valamit! – fáradtság hallatszik a hangján.
Feltápászkodik az ágyáról. Ekkor észreveszi, hogy a lánya arcán csúnya seb éktelenkedik. Félelmetes harag költözik gondolataiba: – Ki volt az!? Ki volt az a szemét!? Ki bántott!? – Düh árnya szállja meg elméjét.
– Ne foglalkozz vele Apám! Túl vagyok rajta! – csitítja a megalázott.
– Még hogy ne foglakozzak vele! Kinyírom azt a kib..ott szemétládát! –ordibálja torkaszakadtából.
Egy roham lesz úrrá rajta és elkezdi rongálni a szoba bútorait. Mindent szétdobál, eltöri a tükröt, a tv-nek vágja a kéznél lévő üveget, a lámpákat se kíméli.
– Megölőm, csak mutass rá kölyök! Csak mutass rá! – kiabálja önkívületi állapotban.
A lány csak nézi apja megszállottságát. Meg sem mozdul.
Váratlanul abbamarad az őrjöngés. Leül a férfi a szoba közepén és csendben várja, hogy a lánya is odaüljön mellé. Nyugalom szállja meg a lakást.
– Apám! Mindent elmagyarázok! De most el kell mennem, egy óra múlva itt leszek! Új életet kezdünk! Csak te meg én! Segítek neked talpra állni.
– Rendben! Várok rád lányom! És igyekezni fogok! Meglátod, minden rendben lesz. – mondja halkan, szinte suttog mély hangján.
Angel kilép az ajtón és ismét szembe találja magát hódolójával.
– Nem, ez nem lehet! – kiáltja a szomszéd. – Ki tette ezt veled?
Angel szótlanul nézi. Arcán mosoly suhan át.
– Megteszem, amit ilyenkor meg kell tenni! Mondd, ki volt az? Bánni fogja még azt is, hogy megszületett! – jég hideg szeme pokoli kínokat vetít előre.
– Kérem! Ne csináljon semmit! Minden rendben! Jól vagyok! Higgye el, így lesz a legjobb! – nyugtatja szelíden a meggyötört szépség.
Látszik, a hideg nem enyhül a lány meleg szavaitól.
– Nekem most mennem kell! Ne aggódjon, minden rendben lesz! – szól a lány szelíden.
Azzal elmegy a lift irányába.
A férfi fortyog dühében, megvárja, amíg a lány leereszkedik a csúf szerkezettel, majd hirtelen ötlettől vezérelve, berúgja Angel lakásának ajtaját!

Angel emeletről-emeletre halad felfele a lepusztult lépcsőházban. A gépszörny végleg megadta magát. A falakon firkák, ocsmány graffitik mutatják a hely színvonalát. Lépcsőnként növekszik a lányban a nyugtalanság. Valami nincs rendben. Az utolsó emeletet szaladva teszi meg. Az ajtó nyitva résnyire, a zár kiszakadva.
Halk léptekkel halad a szoba irányába. Odabent a döbbenet fogadja. Szerette a földön, mellette a szomszéd guggol. Az apjának mind a két karján éktelen nagy duzzanat jelzi, hogy nincs egyben a csontja. Az összes ujján vöröslenek az izületek. A fején ütésnyomok.
– Angel! Nem akartam! Én nem ezt akartam! – esdekel a férfi. – Meg akartam büntetni, amiért bántott téged! De nem akartam, hogy meghaljon! Hidd el, nem így akartam!
A férfi feláll. A lány felé lép. Szemében még ott a tűz, amit a pokol tornácán gyújtottak. A lány ellen fordul.
– Sajnálom! Ezt nem tudhatja meg senki! Menned kell neked is! Apád után. – azzal torkon ragadja a törékeny teremtést.
A lány nem kapálózik. Egy pillangó repül a szobába. Lélek pillangó. A férfi feje felé repül, majd eltűnik.
– Engedd el a torkomat, te aljas gazember!
A férfi hirtelen elereszti Angelt. Hátralép, kidülledt szemekkel, reszkető hangon a lányhoz szól: – Te! Te, hogyan szóltál hozzám?
– Miért kellett az apámmal így elbánnod? Miért ítélkeztél elfogultan? Miért tetted ezt? – szólt Angel a férfi belső hangján. – Mondtam, hogy ne tégy semmit! De te mindenképp csinálni akartál valamit! – minden szó fájdalmasan hasít a férfi fejébe.
– Ne tedd ezt velem! Én csak meg akartam büntetni! – rogyott össze a fájdalomtól a gyilkos.
– Most már életed végéig veled leszek! Itt legbelül! – égette bele minden gondolatát a lány.
– Csak azt ne! Mit akarsz tőlem? Mit tegyek? – beszélni már a férfi sem tudott a fájdalomtól, nem is kellett.
– Azt neked kell tudnod, milyen büntetést szánsz magadnak! Én most már itt leszek veled és nem hagylak magadra! – nevet a lány. A kacaj őrjítő kínként hasít a férfi elméjébe.
– Nem bírom tovább! Hagyj békén! – visít a férfi. – Elég volt! Nem bírom tovább!
Azzal felegyenesedik. Odavánszorog az ablakhoz. Kinyitja.
– Azt gondolod, ha leugrasz, jóvá teszel mindent? – nevet tovább Angel.
– Ne nevess! Nem akarlak hallgatni tovább! – Azzal a férfi kilép az ablakon és leugrik.
Pillangó száll be az ablakon. Körberepüli a szobát. A halott apa felett megáll, de segíteni már nem tud rajta. Visszarepül.
Angel szobájába megy. Átöltözik. Felveszi hófehér ruháját. Apjához hajol, megsimogatja, ad egy utolsó mosolyt. Elhagyja a lakást, elhagyja a lépcsőházat, kilép az utcára. A nap már javában forrósítja az aszfaltot. A mentők és rendőrök a kitekeredett végtagú férfival foglalatoskodnak.
Sétál, csak sétál, tovább és tovább. Megáll egy forgalmas útkereszteződésnél. Lelép a járdáról. Majd megáll.
Nyisd ki a szemed!
Egy pillangó repül fel a magasba.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2008-07-12 19:31 Eve Rigel

Eve Rigel képe

No, imhol egy dráma.
A történet megkapó és szomorú.
Az ötlet jó, a kidolgozás gyakorlatlan szerzőre vall, úgy is mondhatnám, a zsemle nagyobb mint a zsebe, nem fért bele, de méltányolom a bátorságát.
A keretszerű elrendezés jól összefogja a novellát.
Ez a történet egy teljes regény háromoldalnyi szövegbe sűrítve. Emiatt kissé szinopszis jellege van – kidolgozatlan, tömörített.
A szereplők viszont jól megformáltak. Az indítékok érthetőek, a múltjuk, jelenük és a ködbevesző jövőjük jól érzékelhető.
Mindenképpen említésre méltó a cselekmény merész bonyolítása és a végkifejlet.
Néhány hibát megemlítenék:
Az első mondatban nem „elrettent arcok toporognak”, hanem megrettent arcú emberek.
„Bámuldozó” szót nem ismerek.
Néhány központozási hiba.
(a tagok majd biztosan kivesézik) ;)
Többször említettem már, hogy a páros testrészeket egyes számban írjuk: „szemei” helyett szeme.
Ezen kívül a közepe táján kissé szétcsúszott a szöveg, a férfi és a lány párbeszédénél a kevesebb több lett volna. Drámaibb.
A műfaj jól „fekszik” neked. Érdemes lenne ebbe az irányba haladnod.

szo, 2008-07-12 20:08 miyoku

miyoku képe

a kiírásban múlt idő szerepelt!
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

szo, 2008-07-12 20:33 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Hol van múlt idő írva a kiírásban?

szo, 2008-07-12 21:17 miyoku

miyoku képe

hoppá! igazatok van, tök hülye vagyok. szentül meg voltam róla győződve, h múlt időben kell írni, pedig jelenben sokkal jobban szeretek. francba.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

v, 2008-07-13 17:08 Creideiki

Creideiki képe

Hihi.
Ez olyan ari. Tiszta én.
-
Frappáns de tömör aláírás helye.

v, 2008-07-13 20:14 a.peterfy

Örülök, hogy tetszett a történet.
Rengeteg ilyen van még bennem! Várják, hogy megfelelő író szóljon hozzájuk! :)
Ha hiszed, ha nem a segítségeimnek azt mondtam, hogy ez így nagyon rövid, túll tömör és tudnék belőle könyvet írni! Úgy érzem ha kiműveltebb leszek, ezt meg is teszem.
A hibákra majd Norbinak fogok válaszolni mert ő igazán részletesen leírta azokat.

Köszönöm Eve!

v, 2008-07-13 15:03 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

A hibák többsége típushiba: megszólítás, illetve központozási. Olvasd el még egyszer Eve cikkét!
*
"Szemei csukva." - páros szervek egyes számba írandók: "Szeme csukva."
"Ébredj kölyök!" - kölyök megszólítás, tehát kell a vessző.
Úgy látom, ez a két hiba a leggyakoribb mindenkinél, tessék ezeket (is) megjegyezni.
"Látom, felébredtél kölyök!" - itt is megsz.
Központozás: " - Szól kevésbé suttogva a férfi" - igével kezdődő komment, tehát kisbetű.
"Angel szótlanul kell fel az ágyáról." - kel
"A lepukkant nyolcadik emeleti bérlakás" - a lepukkant gondolom a bérlakásra vonatkozik, tehát jelzőfelsorolás, ergo vessző.
"Rendezett ruhák, sorba rakott lábbelik, tiszta szekrények, ötletes kiegészítők. Iszákos apa." - Ez különösen tetszett. ;)
"Az ital kiordibál belőle:" - kiordibál? Inkább csak ordibál.
"Ennyi idő alatt körberepülöm a földet!" - nem a talajt, hanem a bolygót, tehát Földet, nagybetűvel.
"Apja elmosolyodik, mint minden nap, amikor elmenni készül a lánya!" - miért a felkiáltójel?
"Mosolyogva néz hideg kék szemeivel az indulóra" - egyes szám: szemével. Plussz: a szeme volt hideg, vagy kék szín? Mert ha a szeme (valószínűbb), akkor vessző: hideg, kék szemével.
"A férfi szemei sötétbe borulnak egy pillanatra, majd újból visszanyerik megszokott fényüket." - szeme, és emiatt a többi része a mondatnak is egyes szám.
"Fogadd el a meghívásom és boldoggá teszlek." - vessző, valamint felkiáltójel, mert felszólító mondat.
"Mégis belül férges." - Hmm, ez szerintem így nem jó. Vagy "Mégis, belül férges." vagy "Mégis férges belül."
"Az este veszi át az élet irányítását a nappal helyett. Hazafele veszi az útját a lány is." - Hirtelen a váltás, csak most jött, máris megy is? Túl nagy az ugrás, új bekezdés kellett volna.
"Néma sikoly hagyja el a szerencsétlen lelket. A fekete furgon némán gurul tovább az autópálya aszfaltszörnyetegén." - néma, némán, szóismétlés.
"Az elsőt a gyomrán keresztülszúródó útjelző nyársalja fel." - A eseményeket Angel szemszögéből nézzük, akinek viszont símaszk van a fején, tehát nem lát semmit. Honnan tudja, hogy mi nyársalta fel? (Vagy hogy egyáltalán felnyársalták.) Ez az ezután leírt eseményekre is vonatkozik!
"Ébredj Apám! Segítek neked! Ébredj Apa!" - megszólítások, vesszők.
"A férfi kinyitja a szemét, ránéz a lányára!" - miért a felkiáltójel?
Központozás: "mondanom kell valamit! – fáradtság hallatszik a hangján." - új mondat, nagybetű.
"Félelmetes harag költözik gondolataiba: – Ki volt az!? Ki volt az a szemét!? Ki bántott!? – Düh árnya szállja meg elméjét." - Nézőpontváltás?! Idáig a lány gondolatait ismertük, most átváltottál az apára!
"Ne foglalkozz vele Apám!" - megsz.
"a tv-nek" - ujujjujjj, rövidítés nem megengedett novellában! Km, Ft, ezek mind tiltottak! (Kivéve nagyon indokolt esetben, például ha ez van a novellában egy papírra írva), tessék kiírni: televíziónak. Esetleg tévének.
"a lámpákat se kíméli." - Narrátor esetében illdelmesebb a "se" helyett a "sem" használata.
"Megölőm, csak mutass rá kölyök!" - megölöm, valamint megsz.
"Rendben! Várok rád lányom!" - megsz.
"Meglátod, minden rendben lesz. – mondja halkan" - központozás: lesz után nem kell vessző.
Központozás: "- jég hideg szeme pokoli kínokat vetít előre." Nagybetűvel, és egybe: Jéghideg.
"majd hirtelen ötlettől vezérelve, berúgja Angel lakásának ajtaját!" - névelőhiány: egy hirtelen ötlettől, plusz nem kell vessző, plusz minek a felkiáltójel? A narrátor ne nagyon kiáltson csak fel meglepetsében.
"emeletről-emeletre" - szerintem nem kell kötőjel.
"Az ajtó nyitva résnyire" - helyesebb szórend: "Az ajtó résnyire nyitva"
"Apád után. – azzal torkon ragadja a törékeny teremtést." Központozás! Új mondat, nagy betű.
"Lélek pillangó." - egybe?
"De te mindenképp csinálni akartál valamit! – minden szó fájdalmasan hasít a férfi fejébe." - központozás: Nagy betű.
"– Csak azt ne! Mit akarsz tőlem? Mit tegyek? – beszélni már a férfi sem tudott a fájdalomtól, nem is kellett." - itt is.
"Angel szobájába megy." - névelő kell: "Angel a szobájába megy.", mert enlékül úgy hat, mintha a pillangó ment volna Angel szobájába és öltözne át.
"Megáll egy forgalmas útkereszteződésnél. Lelép a járdáról. Majd megáll." - megáll, megáll, szóismétlés.
*
Bevallom őszintén, nekem a stílusa nem tetszett. A jelenidő még hagyján, de nagyon sok a hárombetűs mondat, ami olyan lassúvá teszi az egészet, olyan hideggé. "Leült. Megebédelt. Azután felállt. Később elmosogatott." (Ez csak példa.) Érzed? Amolyan ténymegállapítások. Több ilyen félmondatot össze lehetett volna vonni.
Példa a novellából:
"A férfi feláll. A lány felé lép." ehelyett: "A férfi feláll, és a lány felé lép."
Nem tudom, szándékosan daraboltad-e ennyire fel, ha igen, nekem nem jött be... :(
Az alapötlet a lányról viszont tetszett, és a karakterek is jól megformáltak!
A pillangós motívum (mint keret) is nagyon jó!
Tényleg illik hozzád a műfaj. ;)
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

v, 2008-07-13 17:01 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Norbi rendre összecsipegeti a hibákat. :)
Ha megfigyeltétek, két állandó tipushiba jön elő: a központozás és a páros testrészek többesszámban írása...
Továbbá a magyartalan mondatok (avagy germanizmus) és kedvencem a "szószátyárság" :D
Tessék ezekre odafigyelni!
Időnként jót tesz egy novellának, ha a megírás után alapértelmezetten meghúzzunk belőle egytizednyi szöveget.

v, 2008-07-13 17:06 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Puff neki!
Én meg közben szép csendesen ledinnyéztem a klavit.
A shift meg a ctrl alaposan beragadt. :D

v, 2008-07-13 20:41 a.peterfy

Norbi!

Nem is tudom mi lenne velem nélküled! Valószinüleg szarul érezném magam, hogy jót írtam! :)
Köszönöm neked minden tréfát félretéve! Építő jellegü a hibák észrevétele!
Csak azokat írom ide amiben kérdéseim vannak (na ilyen nem sok van), a többivel egyet értek:

"Ébredj kölyök!" - kölyök megszólítás, tehát kell a vessző.
Ide biztos kell vessző?

"Fogadd el a meghívásom és boldoggá teszlek." - vessző, valamint felkiáltójel, mert felszólító mondat.
Vessző?

"Az elsőt a gyomrán keresztülszúródó útjelző nyársalja fel." - A eseményeket Angel szemszögéből nézzük, akinek viszont símaszk van a fején, tehát nem lát semmit. Honnan tudja, hogy mi nyársalta fel? (Vagy hogy egyáltalán felnyársalták.) Ez az ezután leírt eseményekre is vonatkozik!
Valóban nézőpont váltásanak tünik, de a novella végén kiderül, hogy a lány tudata,lelke át tud járni más emberébe. Mivel a fickók halálának pillanatában Angel tudata is jelen volt, ezért amit ők láttak azt a lány is látta!

"Ébredj Apám! Segítek neked! Ébredj Apa!" - megszólítások, vesszők.
Itt is a vessző a kérdésem.

Lélekpillangó = igazad van egybe :)
Mégegyszer köszönöm az észrevételeidet.
Valóban elég tagoltak a szerkezet. Soket kellett rövidítenem, így a szép kerek mondatokból tömör párszavasok lettek.
Remélem, majd olvashatod teljes vátozatban is, és akkor tetszeni fog neked is!

v, 2008-07-13 21:19 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

"Norbi! Nem is tudom mi lenne velem nélküled! Valószinüleg szarul érezném magam, hogy jót írtam! :)" - ezen jót nevettem, köszönöm, jól esett. :)
"Ébredj kölyök!" - holtbiztos. "Kölyök, ébredj!" "Ébredj, kölyök!" "Azt mondtam, kölyök, ébredj!" - ezek mind-mind ugyanazok: a szereplő odaszól a kölyöknek, a "nevén" nevezi, megszólítás, és itt szabály van arra, hogy vessző kell. Hasonlóan a másik esetben is: "Ébredj, Apám! Segítek neked! Ébredj, Apa!" - ezért tűzbe tenném a kezem. (Meg Eve kezét is. :D Ő is megerősítette a szabályt.)
"Fogadd el a meghívásom és boldoggá teszlek." - itt nem biztos, hogy kell vessző... Én úgy érzem. Ez inkább csak olyan tanács. Valaki nálam okosabb meg tudná mondani? :roll:
Ami a nem-nézőpontváltás-hanem-tudatátélés témát illeti: Hmm. Lehet, hogy jobban ki kellett volna hangsúlyozni akkor, hogy átmegy a tdatába, viszont akkor meg lelövi a végepoént... Nem tudom. Hayd így. ;)
Szóval a szétdarabolás a vágás miatt van... Hát erre csak azt tudom mondani: ha a kerek mondatokból tőszavas mondatok lesznek, azokat kapcsold össze kerek mondattá. Így a "kerekség" megmarad, és rövidebb is lett. ;)
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

v, 2008-07-13 15:05 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Plusz dolog, ezt külön írom, mert a kérdés mindenkinek (elsősorban persze Eve-nek) szól:
"Kinyírom azt a kib..ott szemétládát!" - a káromkodás oké, de szabad kipontozi / kicsillagozni? Megengedett ilyen egy novellában, regényben?
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

v, 2008-07-13 16:57 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Elméletileg lehet.
Gondolj bele!
Valakivel bezsélgetsz, valamiért dühös vagy, és káromkodni kezdesz. De az utolsó pillanatban észbe kapsz, és lenyeled a szitokszó nagy részét, így csak afféle dörmögés hallatszik.
Írásban ez zavaró lehet, ezért inkább ki kell írni, (vagy nem használni), de semmi sem tiltja a pontozás használattát.

v, 2008-07-13 17:25 Creideiki

Creideiki képe

Húúha. Nem erre számítottam...

Tényleg nagyon merész. Szuper történet, nekem bejött. El nem tudtam képzelni, hogy mi lesz a vége...
Ami nekem nem tetszett, hogy sokszor több a kelleténél a pátosz. Bizonyos kifejezéseknél szerintem a kevesebb több lett volna:

Pl.:"Néma sikoly hagyja el a szerencsétlen lelket. A fekete furgon némán gurul tovább az autópálya aszfaltszörnyetegén. Végtelennek tűnő percek telnek el a torz világban." - nem tudom miért, de ez nekem sok egy picit.
"Hangtalanul várják a büdös leheletű liftet. Mintha lajhárok húznák felfele. Súlyos másodpercek tartják vissza. Megérkezik! Nyikorogva tárja ki ocsmány pofáját a szerkezet." - dettó.

Persze lehet, hogy bennem van a bibi...:)

Annyit megjegyeznék, hogy abból a szempontból nem felel meg a kiirásnak, hogy nem igazán egy elhagyatott helyen játszódik. Bár kietlennek kietlen az tény. Nem élnék itt...

Grat.

-
Frappáns de tömör aláírás helye.

v, 2008-07-13 21:34 a.peterfy

Örülök, hogy tetszett a történet!
Valószinüleg a pátoszos kifejezésmód bennem van, ezért fogalmazok így. Egyet értek abban, hogy ez nem mindenkinek jön be, próbálok majd enyhíteni ezen a jellgen.
A helyszínválasztás valóban eltérhet a kiírástól, én azomban a karakterfejlődést tartottam szem előtt, és ehhez a történethez nehéz lett volna más helyszínt kiatlálni.

Köszönüm az észrevételeidet. :)

v, 2008-07-13 19:25 Kentaur

Kentaur képe

"– Még hogy ne foglakozzak vele! Kinyírom azt a kib..ott szemétládát! –ordibálja torkaszakadtából."

hiányzik egy szünet a gondolatjel után.

"– Sajnálom! Ezt nem tudhatja meg senki! Menned kell neked is! Apád után. – azzal torkon ragadja a törékeny teremtést."
Ez csak egy ilyen, sok van még, a bizonyos központozás...

– Rendben! Várok rád lányom! És igyekezni fogok! Meglátod, minden rendben lesz. – mondja halkan, szinte suttog mély hangján.

Itt jó lenne, de pont van a mondat végén...

Amúgy csatlakozom : jól fekszik neked a műfaj, ígéretes. Egészen más stílusba váltottál, és jót tesz!
----------------------------------------------------------------

"Az emberek néha belebotlanak az igazságba... Aztán fölállnak és továbbmennek."

v, 2008-07-13 21:38 a.peterfy

Köszönöm az észrevételeidet! Javítani fogok rajta.
A stílus neked sem áll távol! Te sem heppyend-s történeteket írsz.
Ez teheti különlegessé a történetet.

Mégyszer köszönöm!

v, 2008-07-13 21:35 ColemanV

ColemanV képe

No igen, dráma... Ez alapvetően nem az én műfajom.
ÉS MÉGIS kíváncsi lettem a végére (habár az első pár sor után, a pillangó említésével olyan érzésem támadt, hogy ugyanehhez a pillangóhoz fogunk visszatérni... Örvendetes, hogy igazam lett :D )
Sokat nem tudok hozzáfűzni, de szerintem a rövid mondatok egy nagyobb méreteket igénylő történetnél - a kiírásra figyelmezvén - teljesen érthető és ennek fényében engem nem zavart ;)
.
Merész húzás, jó ötletek, pár szövegidegen kifejezés, de tisztességes "iparos munka" ;)
Gratula! :)
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

v, 2008-07-13 21:45 a.peterfy

Örülök, hogy így a műfajtól idegenkedve is tetszett a történet! :)
A meglepetések, a fordulatok, az izgalamas cselekmény nem csak az akciófilmek sajátja. Megpróbáltam és ezután is megteszem ötvözni a különböző műfalyokat.

Mégegyszer köszönöm a hozzászólásod!

h, 2008-07-14 07:48 miyoku

miyoku képe

végigolvastam, csecse! :)
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

h, 2008-07-14 10:43 a.peterfy

Azt nem gondoltam, hogy szexuális fantáziádat indítja be ez a mű! :)
Nem ennek szántam, de sose tudhatjuk, kiből mit hoz ki egy írás!

Ha egy kicsit bővebben kifejted esetleg segíthetek! :)

cs, 2008-07-17 17:47 Ameli Eftímea Paitha

Ameli Eftímea Paitha képe

Szia!
Tetszett a történet, nagyon vártam, mi lesz a vége. És meglepődtem.
Nekem annyi volt a bajom vele, hogy a végén, vagy még inkább a közepétől túl sok a tőmondat. Sok helyen én összetett mondatokat írtam volt, összevontam volt a röviddebeket.
Ezen kívül nem volt benne tartani hiba, sztem, a helyesírást meg már Norbi mind kigyűjtötte, így ettől eltekintek.
Sztem is jó ez a műfaj, csak próbálkozz.
*-*-*-*-*
ÁlomÁlmodó

p, 2008-07-18 09:23 a.peterfy

Köszönöm a véleményed!
A tőmondat valóban sok egy kicsit. Ennek két oka van! Az egyik, hogy rövidítenem kellett, a másik, hogy ha már rövidítettem megpróbáltam drámaibbá tenni a mondanivalót.
Legközelebb megpróbálkozom az összetett drámaisággal. :)
Mégegyszer köszönöm!