Cartwright

B. R. Cartwright
Példakép

De’h szertartásos mozdulatokkal tette le a fémasztalra a Ne’hatz tanács parancsát tartalmazó elektorpapírt. A szoba egyetlen, Terrapolira néző üvegfala elsötétült, mire a digitális adathordozó felvillant és holografikus ábrákat, rajzokat kezdett el vetíteni maga fölé.
– Ugye, ez nem az, amire gondolok? – kérdezte elképedve az asztal melletti hínárzöld fotelben kuporgó Oci’h. Vékony alakjával szinte elveszett a székben. Szerteszét álló világoskék haja és kusza körszakálla miatt úgy nézett ki, mint akit egy kiadós szundításból ébresztettek fel. Noha az utóbbi napokban szinte alig aludt.
– De bizony – felelte De’h, majd lágyan hátrasimította kék, hullámos haját s ujjait összekulcsolta a tarkóján. A félhomály ellenére is jól kivehető volt a kecses, törékeny külseje. – A teljes felhatalmazás.
– Mennyi időt kaptunk? – vakarta meg kerek fülét a férfi, így próbálva leplezni a rátörő remegést.
– Háromnapnyit. Addig kiürítik az állomást, csak mi hárman maradunk. Én, te – arca elkomorodott, majd kelletlenül hozzátette: –, és Gen’h.
Oci’h azt kívánta bár csak ő is a távozók közt lehetne. Szinte látta maga előtt, hogy De’h mire fogja megkérni, és ő ezt majd szó nélkül végre is hajtja.
– Nagyon komolyan gondolják – felelte bágyadtan, s érezte, ahogy hangja megcsuklik.
– Persze – mosolygott sokatmondóan De’h, majd az ablakhoz lépett. – És legyen bármi a válaszunk, további tanácskozás nélkül elfogadják. Szóval igyekeznünk kell, sok a dolgunk.
Oci’h csalódottan nézett a nőre.
– Kicsit elsieted, hisz még meg sem egyeztünk Gen’hnel… egyáltalán tudja már?
– Szerinted? Itt lenne már és őrjöngene. Amúgy nem tudtam elérni, szokás szerint megint az emlékgépben van. – Rosszallóan összehúzta a keskeny szemét. – Több időt tölt a múltban, mint a jelenében.
Oci’h felállt és a nő mellé lépett. Átkarolta és a sárga, villásvégű nyelvével végignyalta De’h arcát.
– Tudod, hogy melletted állok, szerelmem. De ha Gen’h-t nem tudjuk meggyőzni, hiába minden.
– Ha Gen’h-t nem tudjuk meggyőzni, nem csak az elmúlt évtizedek voltak hiába.

A szobában csak a két kékbőrű, halványsárga köpenyt viselő férfi tartózkodott. Az idősebb, fakószínű De’h, karjait a mellkasán összefonva állt az üvegfal előtt. A bolygót figyelte. Keskeny, tojásforma fején a gyér haj már évekkel ezelőtt fehérszínt öltött, akár csak a szögletes állán burjánzó szakálla. Kerek fülei is rég elvesztették a nemes ívüket.
Oci’h távolabb tőle, a terem közepén állt szinte mozdulatlanul. Kellemetlenül érezte magát, mert De’h őt küldte az öreg megpuhítására, holott a nő pontosan tudta, hogy neki nem az érvelés az erőssége. Ráadásul abban is biztos volt, hogy ezzel Gen’h is tisztába van.
– Akaratos egy nőszemély az asszonyodon – törte meg érces hangján a kínos hallgatást De’h. – Okos, de önfejű.
– Azért te sem az alázatosságodról vagy híres! – Oci’h meglepődött, hogy milyen könnyedén vágott vissza. Váratlan ajándékot kapott: a magabiztosságot. – Számát se tudom hányszor keltél vitába másokkal, csak azért mert szerinted tévesen gondolkodnak. És ugye volt, hogy nem csak szavakkal estettek egymásnak.
– Igaz. Ám én mindig nyíltan érveltem, és nem hátulról irányítottam a dolgokat.
– Miért, De’h igen? Ne mond rá, hogy manipulatív – csattant fel Oci’h.
– Valóban nem az? Te talán önszántadból jöttél most ide?
Oci’h nem felelt. Érezte, ahogy arcbőre elvörösödik és határozottságát elveszti.
– De nem ez a lényeg – szólalt meg az öreg. – Hanem az ok, amiért itt vagy. Sosem fogok belegyezni. És mivel tudom, hogy ti sem változtattok az álláspontotokon, hívhatjuk is a tanácsot, hogy döntésképtelenek vagyunk. A kérdés, hogy ezt elfogadják e.
Oci’h odalépett Gen’h mellé és ő is a bolygóra nézett. Innen úgy látszott, hogy a Terrapoli egyetlen, kicsiny kontinensét bármelyik percben elnyelheti a körülötte elterülő hatalmas óceán.
– Alig százezer éve, hogy otthagytuk az vizek mélyét – mondta áhítattal Oci’h. – A tudománynak hála, képesé váltunk a levegőt belégzésre… És most? Idegen fajokkal találkozunk, bolygókat látogatunk
– És emiatt haldoklik a fajunk – vágott közbe De’h. – Alig egy-kétezer éven belül életképtelen mutációk fognak születni, és a Ne’hatz nemzetség teljesen elkorcsosul.
– Igen, hibáztak az őseink. De muszáj volt elhagyni az óceánt – próbált reménytelenül védekezni Oci’h.
– Igaz, de ki miatt? Ki szennyezte a vizet, pusztította el a koralltelepeket, vadászta le a halakat?
Oci’h megrázta a fejét és elindult az ajtó felé.
– Igaza volt De’hnek. A múltban élsz, nem a jelenben.
Gen’h egyedül maradt. Visszasétált a terem közepén álló asztalhoz és leült a puha, moszatfotelbe. Majd fejére tette az emlékszimulátort, ami egy vékony fejpántból és két ráerősített kerek szemfedőszerű kijelzőből állt.
– Emléklenyomat keresés – utasította a berendezést. – Hely: Omega kvadráns, alfa csillagháló, hatvanas szekció. Időpont. Negyvenhat-nyolcvanterrád cofx. Listázás.

Oci'h idegesen dobolt ujjaival a lift hívópanelén. Az elmúlt két napban De’h szinte szolgaként bánt vele: minden percben rendelkezésére kellett álljon a laborban, vagy Gen’h meggyőzésekor. Sőt, az asszony még azt sem engedte, hogy a saját vizsgálatait végezze: az időhiányt okolta. Oci'h percről-percre jobban vágyott vissza Terrapolira és lassan már a népe megmentése sem érdekelte. Épp ezért beszélni akart De’h-vel. Már vagy számtalanszor végiggondolta, hogy mit fog mondani, de sosem tudod neki kezdeni. És ennek egy oka volt. Mostoha sorsa ellenére, még mindig nagyon szerette De’h-t.
Miután kiszállt a felvonóból elindult az elnéptelenedett folyosón. Útközben ösztönösen ránézett a falakon villódzó digiképekre, amelyeken reklámok, munkára buzdító rövidfilmek, képek próbálták a figyelmet felkelteni. Az egyik ilyen lapon az Infónet hírhálózat élő műsorát sugározták. Az adásban a viaszsárga lakótorony-óriások tövében összegyűlt többszázezer ne’hatzit lakost mutatták, amint vidáman, a fejük felett elszálló kamerandroid felé integetnek.
Oci’h gyomra összeszorult, ahogy átvillant agyán a helyzetet, amibe került. Ha két éve tudja, hogy most ő is a három megbízott tudós között lesz, sosem jelentkezik a tanács felhívására. Különben is csak azért tette, mert De’h ezt akarta, talán el is vált volna tőle, ha nem így cselekszik.
Nagyot sóhajtott s tovább indult a kutatórészleg felé. Az üres folyosók láttán eszébe jutott az egyik előadás, amiben egy holofilmben Terrapoli városát mutatták, a kétszáz év múlva bekövetkező állapotokat szimulálva. Kihalt utcák, lakatlan épületek, az egész kontinensen egyetlen ne’hatzi sem élt már. Persze azóta a kutatások kiderítették, hogy nem ilyen gyorsan fog lezajlani a mutáció miatti szaporulat csökkenés. De akkor is rémisztő érzés volt így látni az aranysárga várost.
Oci’h alighogy belépett a központi laborba De’h viharzott felé és közvetlenül mögötte Gen’h. A nő feldúltnak látszott:
– Jó, hogy jössz! Ez már tűrhetetlen! – pattogott De’h. – Még, hogy én vagyok makacs? Látod, én próbáltam beszélni vele.
– Inkább megzsarolni – javította ki Gen’h.
– Mi? Most megvádolsz? Oci’h, szerelmem, ne hallgass rá, tényleg csak beszélni akartam vele!
Oci’h jól tudta, hogy neje csak különös esetekben használja a szerelmem szót.
– Nekem mindegy – vonta meg a vállát az öreg.
– Mi történt, Gen’h? – kérdezte Oci’h, mit sem törődve felesége meglepettségével.
– Nos, ha tényleg érdekel. A nejed győzködni próbált, hogy támogassam. Végül felajánlotta, hogy én vezethetem a projektet…
– Hazugság! – kelt ki magából De’h. – Még, hogy ezt mondtam… Te is tudod szerelmem, hogy ez az életem célja. Nem adnám oda senkinek sem. Ilyen képtelenséget…
– Ezt mindenki jól tudja – komorodott el Oci’h arca. – Ezért nem értem, hogy miért találna ki ilyen hazugságot Gen’h.
– Ugyan, szerelmem – mosolygott a nő. – Nem látod, azt akarja, hogy széthúzás legyen köztünk.
Gen’h a plafonra nézett s megrázta fejét:
– Na, jó. Ebből elég. Meghallgatom az érveléseteket, ha szavatokat adjátok, hogy ti is adtok nekem egy esélyt.
A házaspár meglepetten nézett az öregre, aki csak cinkosul kacsintott.
– Szóval?
– Rendben, megígérjük – kapott az alkalmon De’h. – Megkérnélek, fáradj át a tanácsterembe.

Percekkel később, már a szomszédos csarnokban ültek. A több száz fősre tervezett teremben szinte elveszett a három ne’hatz.
– Mint azt te is tudod – kezdett bele a beszédbe De’h. – Egyetlen megoldás kínálkozott a mutáció megállítására. Amit minden tudósunk, köztünk te is, elismert.
Gen’h egyetértően bólintott, mire De’h még magabiztosabban folytatta:
– Így tehát nem maradt más választásunk, mint módosítanunk kell a genetikai állományunkon, kijavítva a hibás DNS kódokat. Ezért vagyunk itt, hogy a módját megvitassuk, a kísérleteket kidolgozzuk, és akár már holnap megtegyük az első módosítást. – Megpróbált mosolyt erőltetni az arcára: – Tudom, Gen’h, szerinted máshol kell keresni a megoldást. Más fajoknál, más planétákon. De mi van, ha nem találjuk meg időben a választ? Ha nem tudunk egy újabb mesterséges evolúciót létrehozni? Igen, jó lenne, ha szövetségest, segítőt találnák egy másik népben, de ez túl merész vállalkozás, mikor milliók élete a tét.
De’h szünetet tartott és Gen’h arcát leste, hogy vajon sikerült elérni-e a kívánt hatást. Az öregen azonban semmi változást nem látott.
– Valamit kihagytál, szerelmem – szólalt meg váratlanul Oci’h. – Mi van, ha mi is tévedünk. Ha esetleg visszafordíthatatlan károkat okozunk a genetikai
– Az kizárt! – vágott közbe De’h. Arca vörös lett. – Én sosem tévedek.
– A Tengerekre! – kiáltott fel Oci’h, amivel nem csak a többieket, hanem saját magát is meglepte. Nem tudta honnan jött ez az ismeretlen erő, ami az évek alatt elnyomott érzéseket hozta magával. De úgy érezte folytatnia kell, még ha ezzel neje haragját is vívja ki. – Sosem tévedsz? És mikor elrontottad a molekulaelemzést, és hatan meghaltak? Mi van, ha most is félreszámolsz valamit?
– Hallgass, Oci’h – mordult rá De’h. – Idáig támogattál, ne fordulj ellenem! Amúgy az csak egy szerencsétlen véletlen volt.
– Nem fordulok ellened, csak. – Oci’h lerogyott a székre. Szíve hevesen vert, szédült, végtagjai elzsibbadtak. Végül halkan folytatta: – Csak unom, hogy folyton semmibe veszel. Mindig irányítasz. Ha nem a kedved szerint cselekszem, akkor megsértődsz. Unom már, érted?
De’h nem válaszolt, csak a padlót bámulta. Méreg, sértettség, és bűntudat kevergett benne.
– Gyertek velem, mindketten – törte meg a kínos csendet Gen’h és még mielőtt bármit felelhettek volna, hozzátette: – A szavatokat adtátok.

– Én nem húzom fel ezt a vackot! – tiltakozott De’h, aki még mindig nem tette túl magát a veszekedésen. – Tudhatnád, hogy nem használok emlékgépet!
– Megígérted, és én álltam a szavam – figyelmeztette Gen’h.
– Rendben. De én még nem végeztem, csak történt ugye, az a sajnálatos kis közjáték – ajkaira harapva a mellette ülő férjére lesett. De Oci’h nem nézett nejére, kábán feltette a fejére a készüléket, mire De’h sóhajtva követte a példáját.
Gen’h leült az egyik fotelba:
– Tudjátok, úgy másféléve találtunk egy bolygót. Alakossága klónozással próbálkozott. Hibáztak. Próbálták rendbe hozni a tévedést, de hiába. Fajuk elkorcsosult, míg végül kihalt. Kutatni kezdtem a múltjukban, az emléklenyomataik között, mígnem megtaláltam az egyik tudósukét. Most ti is át fogjátok élni az életét, a tervét, a csalódását. – Felállt és szinte áhítattal folytatta: – Mentett emléklenyomat betöltés. Állomány név: Föld, emberiség.

Oci’h az üvegfal előtt állt és az állomásra bedokkoló különféle űrhajókat figyelte.
– Talán az egyiken meglesz a válasz – lépett mellé De’h. – Eddig hatvannyolc faj ajánlotta fel, hogy megossza az orvosi adatbázisát, de ez a szám hétről-hétre emelkedik…
– Holnap elutazok – vágott közbe érzelemmentes hangon Oci’h. – Elfogadtam a kutatásvezető posztot az Uyehren kutatóhajón.
Megfordult és elindult a kijárat felé. Nem nézett a feleségére.
– Tudod, szerelmem – fordult utána De’h. – Engem nem az emléknyom győzött meg, nem amiatt támogattam Gen’h javaslatát.
Oci’h nem felelt. Kilépett az ajtón és felsóhajtott:
– Engem sem.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2008-08-04 07:03 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Háromszor olvastam el a novellát, de nem értettem meg a lényegét. A párbeszédek zavarosak, állandóan vissza kellett térnek egy-egy szakaszhoz, mert elfelejtettem, hogy ki, kicsoda. A nevek rosszak, megjegyezhetetlenek.
Nem értettem a motivációt, a szereplők szándékait, a múltjukat.
A karakterek nincsenek kidolgozva, a levegőben lógnak. Az elején túl részletes a külsejük leírása, mégsem tudtam elképzelni őket.
A történet közepén nézőpontot váltasz, nagyon sok a helyesírási hiba, központozási is akad.
Bocsánat, de stilisztikailag csapnivaló.
Cart, ezt összecsaptad, bár nem jellemző rád.
Amikor minden novella beérkezett, alaposan ki kell tárgyalnunk a karakterépítést, mert láthatóan többeknek nem megy.

h, 2008-08-04 08:26 a.peterfy

Szia!

Sajnos az elejétől fogva nem értettem ki kicsoda. Nem tudtam követni a három szereplőt. Lehet bennem van a hiba!?
A történetben sok a leíró rész amivel egy új fajt próbálsz meg bemutatni. Környezet, lények, történelmi háttér, a szereplők érzelmi háttere. Ez hatalmas feladat egy ilyen kis novellához.
Az öreg J.R.R-nek ötven év és kitudja hány ezer oldal is kevés volt hozzá. :)
A szereplők motivációját is nehezen értem, lehet azért mert nem igazán tudtam kihámozni a szereplőket.
A konfliktus, amit a három lény egymással produkált kezdetnek elég jó, csak a vége nem jött át.
Mivel győzte meg? Akkor most mi lesz? Mi lett az öreggel? Persze én is találgathatók és biztosan ez is célod volt, de ez egy kicsit sok a kétség a szereplők további sorsát illetően.

h, 2008-08-04 10:14 Kentaur

Kentaur képe

"rég elvesztették a nemes ívüket."
Az "a" nem kell.
"Akaratos egy nőszemély az asszonyodon "
Ki van rajta az asszonyán?! :-D
"Érezte, ahogy arcbőre elvörösödik és határozottságát elveszti."
Ez így kicsit magyartalan, nem? Fordítva: ...elvörösödik, és elveszíti határozottságát.
"puha, moszatfotelbe"
Ide szerintem nem kell vessző, bár nem vagyok vesszőszakértő.
"Ha esetleg visszafordíthatatlan károkat okozunk a genetikai"
... ?
"– Nem fordulok ellened, csak. – Oci’h lerogyott a székre."
itt is talán: ...
"másféléve, Alakossága"
Hmmmmm....

Nah szóval... nem értem. Mit is szerettél volna kihozni?
A párbeszédek néhol kicsit eröltetetetten hatnak, olyan érzésem volt, mintha egy szappanoperát néztem volna. :-)
Az sem igazán jött le, hogy az emlékgép hogyan kapcsolódik a megoldáshoz, vagy a problémához. A hangsúy az érzelmi háttéren van, ami viszont kicsit zavaros. Történni nem sok minden történik, és most meg van oldva a probléma, meg a rejtély?
Ez most nekem nem jött le. Ennél te sokkal jobbat is tudsz.

----------------------------------------------------------------

"Az emberek néha belebotlanak az igazságba... Aztán fölállnak és továbbmennek."

h, 2008-08-04 11:42 Creideiki

Creideiki képe

Szia!
Nos nekem alapvetően tetszett, bár tény hogy a hibák (befejezetlen mondat, helyesírás,
egybeírások) nem tették túl gördülékennyé a dolgot.
A nevek nem zavartak, de valami zavaros volt. Aztán rájöttem, hogy Gen'h-t többször is De'h-nek hívod, ráadásul épp akkor, amikor először jelenik meg. Ez így nagyon lerontja az érthetőséget.
A sztori nekem bejött.
A végét is (azt hiszem) értem, de azért nem valami frappáns.
Azt hiszem Gen'h karaktere a leghihetőbb.

Kérdés:" Negyvenhat-nyolcvanterrád cofx." - ez mi?

Frappáns de tömör aláírás helye.

h, 2008-08-04 15:50 Cartwright

Cartwright képe

Köszke!!

Na ja :D Ez nem igazán jött össze. Egészen mást akartam - mint téma/probléma -, ám az túlontúl hosszúnak ígérkezett, így sajna valahogy át kellett írnom. Ez lett belőle. O.o
Az eredeti novella "lényege" megtudható, ha a 3 főszereplő nevét megfelelő sorrendbe állítjátok, lehagyjátok és az így kapott angol szót magyarra fordítjátok :D

- Negyvenhat-nyolcvanterrád cofx -> ez ne’hatzi számrendszer :)

Szerk.: Arról nem is beszélve, hogy marha görcsös lett... :)

E.K.: Aorta :D Igen, ez a legszebb ajándék, mert szívből jön :P

---------------------------------------------------------------
http://irokor.hu/ ;)

h, 2008-08-04 16:42 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Deocigen? Gendeoci? Nem értem...
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

h, 2008-08-04 16:45 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Jah, genocide, fajirtás, értem.
Hát. Tanácsos különböző szótagszámú neveket választani, ez egy sokszor használt trükk, jobban megmarad az olvasóban, de nevekbe elvileg nem szabad belekötni - az az író szíve joga, mit használ.
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

h, 2008-08-04 16:59 Cartwright

Cartwright képe

Én se szeretem az ilyen furcsa, idióta neveket, csak ezt most ilyen húsvéti tojásnak szántam. De datolyás lett... :\
---------------------------------------------------------------
http://irokor.hu/ ;)

h, 2008-08-04 16:40 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Hibalista, észrevételek, kötözködések:
*
"vakarta meg kerek fülét" - a fül általában kerek, feleslegesnek érzem kihangsúlyozni. Persze ha fontos szerepe van, akkor nem baj. (Ahogy később olvastam, volt régen egy nemes íve.)
"Én, te – arca elkomorodott, majd kelletlenül hozzátette: –, és Gen’h." Nem vagyok benne biztos, hogy helyes a központozás, de nem tudnám megmondani, miben és hol hibás. Inkább:
"Én, te... – Arca elkomorodott, majd kelletlenül hozzátette: – És Gen’h."
Megjegyzem, felsorolásban az "én"-t illik utoljára hagyni, de ez nem hiba, ha a szereplő ilyen tapintatlan, hát akkor az a szereplő baja, nem az íróé. :) (Csak azért jegyzem meg, mert remélem, tudatosan csináltad.)
"Oci’h csalódottan nézett a nőre." - Kire? Az a baj az idegen nevekkel (és néha a hazaiakkal is), hogy nem tudni a nemüket, te pedig nem említetted meg a leírásukban. Én kapásból férfinak képzeltem mindhármat.
"– Kicsit elsieted, hisz még meg sem egyeztünk Gen’hnel… egyáltalán tudja már?" Hármaspont után teljesen új tagmondat, inkább nagybetűs kezdés.
"Átkarolta és a sárga, villásvégű nyelvével végignyalta" Eh? A leírás célja az elején a szereplők vizuális megjelenítése. Valahogy a sárga villás nyelvet ehhez képest késői információnak érzem.
"De ha Gen’h-t" - korábban úgy ragoztad a nevet, hogy "Gen'hnek". Nem tudni, ennél a névnél kell-e ragozáskor kötőjel (kiejtéstől függ), de ha már eldöntötted az egyiket, ragaszkodj hozzá.
"Akaratos egy nőszemély az asszonyodon" - rajta?
"Váratlan ajándékot kapott: a magabiztosságot." - Mitől? Csak úgy?
"nem csak szavakkal estettek" - estetek
"– Miért, De’h igen? Ne mond rá, hogy manipulatív – csattant fel Oci’h." Komment az első mondathoz illik, plusz hibás a második mondat (lemaradt felkiáltójel és "mondd":
"– Miért, De’h igen? - csattant fel Oci'h. - Ne mondd rá, hogy manipulatív!"
"hogy ezt elfogadják e." kötőjel: elfogadják-e
"fajokkal találkozunk, bolygókat látogatunk" - lemaradt írásjel.
"a Ne’hatz nemzetség teljesen elkorcsosul." - az életképtelen mutációk következménye nem az elkorcsosulás (az a vérvonal "felhigítása"), hanem a kihalás.
"– Igen, hibáztak az őseink. De muszáj volt elhagyni az óceánt – próbált reménytelenül védekezni Oci’h." - szintén, komment az első mondat elé/közbe/mögé.
"és leült a puha, moszatfotelbe" - nem kell vessző.
"két ráerősített kerek szemfedőszerű kijelzőből állt." itt kell: "két ráerősített, kerek, szemfedőszerű kijelzőből állt." - amásodik nem feltétlen, attól függ hogy a szemfedő kerek vagy a kijelző.
Oci'h és Gen'h között nézőpontváltás.
"Miután kiszállt a felvonóból elindult az elnéptelenedett folyosón" - vessző kéne.
"Oci’h alighogy belépett a központi laborba De’h viharzott felé és közvetlenül mögötte Gen’h." magyartalan szórend vesszőhiánnyal:
"Alighogy Oci'h belépett a központi laborba, De'h viharzott felé, közvetlen mögötte Gen'h-nel." (Bár a második fele így is furi.)
"– Jó, hogy jössz! Ez már tűrhetetlen! – pattogott De’h." - komment első tagmondat után.
"Még, hogy én vagyok makacs?" - miért a vessző?
"Oci’h jól tudta, hogy neje" - lehet, hogy átsiklottam felette, de csak most derül ki, hogy házasok?
"Te is tudod szerelmem" - megszólítás, vessző.
"Percekkel később, már a szomszédos csarnokban ültek." - felesleges a vessző.
"Ha nem tudunk egy újabb mesterséges evolúciót létrehozni?" - újabb? Ezzel mit akartál mondani? Mi volt a régivel, mi lett vele, mi a szerepe? Nem értem... (Csomó kérdést felvet.)
"hogy vajon sikerült elérni-e a kívánt hatást." - aucs. helyesen: sikerült-e elérnie
"károkat okozunk a genetikai" - lemaradt hármaspont (vagy tagmondat)
"Arca vörös lett." névelő: az arca
"- Hallgass, Oci’h" - felkiáltójel.
"– Nem fordulok ellened, csak." - öööö, inkább hármasponttal?
"– Gyertek velem, mindketten" - felkiáltójel.
"– ajkaira harapva a mellette ülő férjére lesett." - nagy kezdőbetű.
"– Tudjátok, úgy másféléve" - másfél éve
"Alakossága klónozással próbálkozott." - A lakossága
"Eddig hatvannyolc faj ajánlotta fel, hogy megossza" - megosztja
*
Összességében:
Öööö. A szereplőket nem tudtam követni, elképzelni sem, akadt nézőpontváltás is. A párbeszédek nem viszik előre a történetet, inkább csak növelik az olvasó bizonytalanságát, miről is szól. Zavaró, hogy későn kap az olvasó fontos információkat (lásd fenn).
Ami jó, az az alapötlet, megfogott. Fajuk megmentéséért fáradozó tudósok, megoldáskeresés, és az ehhez kapcsolódó csattanó is illeszkedne a Földdel... Sajnos azonban ott valami más befejezés jobban illett volna hozzá, mert így semmitmondóan lóg a levegőben. Ezt sajnáltam a legjobban.
A legvégét szintúgy nem értem. "nem az emléknyom győzött meg, nem amiatt támogattam Gen’h javaslatát." - hanem?
Szintén jó pont, hogy kevesebb a helyesírási hiba, kevesebb a vesszőhiba is, és a központozást is többnyire jól alkalmaztad, az egyetlen többször visszatérő hiba a kommentek hátracsúszása. ("-mondta" típusú kommenteknek, amik nem függenek az időtől, azoknak elöl a helye! Ami lehet hátul, az a "- Ekkor köhögésroham tört rá" féle kommentek. Eve majd biztos megmondja pontosabban...)
Uff!
(EK: fojt. Engem? :roll: )
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."