ColemanV

Dade Picker a padlón feküdt eszmélése pillanatában és úgy érezte az egész mindenség, forog körülötte. Nem is tévedett sokat, ugyanis a fogda időről időre megrázkódott.
A világítás a rázkódások ütemére villódzott és a körülmények cseppet sem segítettek neki, hogy alaposabban szemügyre vehesse a fogdában tartózkodó másik két személyt.
Annyi bizonyos volt, hogy az egyikük nő – ezt Dade könnyedén megállapíthatta mindössze a formás idomok homályos körvonalai alapján is – a másik, pedig néger és… nagy. Sőt!
Piszok nagy!

A fiatal férfi, ülő helyzetbe tornázta magát és heves pislogással próbált élesebb képet kapni. Megrázta fejét, hogy kábasága gyorsabban múljék, de arca jobb fele éles fájdalommal fejezte ki nemtetszését.
Dade agyában emlékképek villantak, majd pár szempillantással később ráébredt, hol is van, és miért fekszik a földön.
Mr. Redline – az a piti bányász – volt részben felelős arca lüktetéséért másfelől, pedig a nagydarab fickó a szemközti priccsen. Előbbi Dade ellen fordította saját fegyverét egy pár nappal korábbi dulakodásban. Utóbbi, pedig egy kíméletlen jobbegyenest helyezett el a már gyógyulóban lévő sérülésen mikor…
Mikor is?– gondolt bele Dade.

– Nézd Rodney, felébredt a Csipkerózsika – jegyezte meg a nő halkan, amit a nevezett hegy mindössze egyetlen rosszalló mordulással nyugtázott. Lapát tenyerével végigdörzsölte az állán sötétlő többnapos borostát, majd meglepően finom mozdulattal igazított egyet kerek napszemüvegén.
Közben Dadeben felrémlett, hogy éppen rányomult a nőre, mikor a kopasz ipse belekötött. Még arra is emlékezett, hogy vasalt bakancsa sarkával állon rúgta a csávót mikor az felemelte, de utána bizony jött a filmszakadás. Míg emlékei szortírozásával volt elfoglalva, mikor a fogda újra megremegett, a világítás ismét pislákolt egy sort ezzel felvetve Dade agyában az első kérdést, amit az korábban akart feltenni.

– Mi a fene folyik itt?
A nő megigazította lazán lófarokba fogott, világosbarna haját és előrébb csúszott a priccsen.
– Odakint plazmavihar van, a legénység elmenekült, minket meg itt felejtettek a fogdában. Sűrítve ez folyik itt.
Dade nagyot nyelt.
– Azt akarod mondani, hogy a hajó, irányítás maradt?
– Azt. – bólintott a nő
Dade arca, szőke hajánál is világosabb árnyalatot vett fel a kijelentésre.
– Igaz, amit az őr mondott rólad? – kelt fel a nő a fekhelyről – hogy mindenféle zárral megbirkózol?
A srác még a körülmények ellenére is gyanakodva pillantott körbe.
– Talán igen, talán nem. De nem azt mondtad, hogy a legénység lelépett?
A nő a plafonra emelte tekintetét.
– Majd négy órája heversz kiterítve. Még a vihar előtt beszéltem a foglárral, de az után, hogy Rodneynél kihúztad a gyufát.
A priccs megnyikordult, ahogy az óriás a peremére telepedett.
– Crystal, túl nagyot ütöttem volna? – dörmögte Rodney halkan.
– Nyugi Rod, szerintem alapból ilyen. – felelt Crystal, közben Dade elé hajolt.

A srác nem bánta volna, ha kedvezőbb körülmények közt nézhetne a gesztenyeszín szempárba… De ezúttal gyorsan észbekapott. A legutóbb is ilyen gondolatokkal lépett közelebb a nőhöz és még mindig érezte a hibás döntés fájdalmas eredményét.
Crystal leguggolt a földön ülő Dade elé és olyan hangnemben kezdett hozzá beszélni, mintha gyengeelméjű lenne.

– Ha élve ki akarunk innen jutni, akkor össze kell dolgoznunk. Érted, amit mondok Picker?
– Honnan tudod a nevem? – vonta fel frissen kisarjadt szemöldökét Dade.
Crystal nagyot sóhajtott, majd hátra sandított Rodney irányába.
– Rod, mégis túl nagyot ütöttél.
Az óriás hófehér fogsorát megvillantva vigyorgott vissza és a körülmények ellenére nagyon jól szórakozott Dade kárára.
– Figyelj hülyegyerek! Te mutatkoztál be, amint a foglár bekísért, de ez most mellékes. A lényeg, hogy én vagyok az agy – ujjával hátra bökött a nagydarab fickó felé – ő, pedig az erő. Én kitaláltam, hogyan juthatunk ki ő, pedig végrehajtja, ha hajlandó vagy segíteni.
Igaz ami igaz, Dade számára sem volt közömbös a gyors szabadulás gondolata, de dacos természete nem engedte annyiban hagyni, hogy akárki utasítgathatja.
– És én ki vagyok, hogy csak úgy parancsolgathatsz nekem?
– Te az a fickó vagy, akit az erő megruház, ha az agynak nem tetszik a válaszod. – bökött Dade mellkasára a nő.
– Oh. Tehát mi a terv?

Crystal elégedetten mosolyodott el, majd intett Rodneynak, hogy keljen fel. Az emberhegy kicsusszant a felső priccs árnyékából és Dadenek ismét alkalma nyílt rá hogy elcsodálkozzon a túlméretezett izomkolosszuson. Most, hogy alaposabban szemügyre vehette, és figyelmét ezúttal nem kerülték el a fémesen csillogó, implantok.
Ha előbb felismeri, hogy kiborggal van dolga,eszébe sem jutott volna nekimenni

– A terv a következő: A világítást alacsony feszültségű védelemmel látták el ezért csak a kimaradásokkor lesz alkalmad feltörni a világítótestet védő burkolat zárját, hogy hozzáférjünk. Aztán én, adok csatlakozási pontot, végül Rodney hozzákapcsolódik és feltölti az őrök által előzékenyen lemerített egységeit. Utána pedig, Rod lerendezi a kijutást.

Pár perccel később Dade már Rodney nyakában ülve várta Crystal jelzését, kezében a nő ruhadarabjaiból elővarázsolt, mindenféle fémdarabbal, melyeket a srác célszerszámmá alakított néhány hajlítással. Crystal a vaskos plexiajtón át, sandított ki a folyosóra.
A következő áramkimaradásra nem kellett soká várniuk.
A hajó ismét megremegett majd egy távoli csattanást követően, a fogda a hunyorgó vészvilágítás félhomályába burkolózott. Dade azonnal nekilátott az egyszerű, mechanikus zár kijátszásának. Néhány másodperce volt csupán, hogy a szegényes felszereléssel felmérje a zár tulajdonságait.

– Picker, hagyd abba! – kiáltott Crystal mikor a visszatérő áram jeleként felvillantak a távolabbi zárkák fénycsövei. Dade a kelleténél valamivel később engedte el a szerszámokat, így egy fájdalmas kiáltással volt kénytelen elviselni az ujjai és a szerszámok közé pattanó elektromos ívet.
A visszatérő világosságban Dade meglepődve vette észre az ajtónál ácsorgó nő aggódó pillantását.

– Jól vagy odafent? – kérdezte a srác alatt szobrozó hústorony.
– Megmaradok. – felelte tettetett lazasággal Dade – hátha mégis sikerül bevágódnia a nőnél a rossz kezdés ellenére – pedig a szívverése még mindig kétszáz körüli tempót diktált.

A következő két kísérlet során Dade majdnem a végére ért a zár feltörésének, már csak pár mozdulat hiányzott, melyeket szándékában állt a következő nekifutással lerendezni.
Éppen azzal volt elfoglalva, hogy a kifelé bámuló Crystal hátsóját mustrálgassa, mikor Rodney megremegett alatta és nehezen kezdte szedni a levegőt.

A fene sem gondolta, hogy egy ekkora darab fickó így ki tud fáradni pár percnyi állástól – gondolta Dade, de sok ideje nem maradt elmélkedésre, ugyanis Rodney megroggyant majd tehetetlenül elterült a padlón.

Crystal egy pillanat alatt ott termett, és rászólt Dadere: – Segíts a hátára fordítani!
– Bocs, nem gondoltam, hogy ennyire le van gyengülve… – szabadkozott Dade az immár hátán fekvő nagydarab férfi mellet térdelve.
– Nem te tehetsz róla…hanem én. – felelt a nő, majd úgy helyezkedett, hogy Rodney fejét az ölébe emelhesse. Szerencsétlen fickónak még a szeme is felakadt. Ha Dade nem hallotta volna az alig észlelhető, zihálását, meg lett volna győződve, hogy az óriás beadta a kulcsot.
Vajon hogyan érthette a nő, hogy Ő tehet róla? – morfondírozott Dade, kérdő tekintettel meredve Crystalra, amit a nő észre is vett a következő áramkimaradás után és máris megválaszolta a kimondatlan kérdést.

– Kezdő koromban súlyos hibákat követtem el a peremvidéken, a helyiek lekapcsoltak és négyéves bánya-szolgálatra ítéltek. Ez a nagydarab medve meg bevállalta helyettem a büntetést. Tudta, hogy én nem maradnék életben. Az egyetlen dolog, amit nem vett számításba, hogy az a sugárzás, a helyi bányákban, ugyan hatástalanítható az emberi szervezetben gyógyszerezéssel, de a fémekben felgyülemlik és ott is marad. Az Ő csontjainak nagy része, pedig ötvözetekkel erősített és bányászatra specializált implantokkal van tele.

Dadet meglepte milyen mély bánat sugárzik a nő arcáról, amint az óriás homlokán gyöngyöző verejtéket törölgeti, majd halk sóhaj után folytatja Rodney történetét.
– A sugárzás belülről emészti fel az idegpályáit. Egy-egy ilyen roham után percekig nem emlékszik rá, hogy ki Ő és hol van. Ráadásul rosszabbodik. Sokszor került bajba ez miatt mikor letöltötte helyettem a büntetést. Aztán rájöttünk, hogy sokkal gyorsabban helyrejön, ha engem lát mikor magához tér. A legkevesebb, hogy vele maradok, és nem engedem bajba keveredni abban a pár évben, ami még hátra van neki.
Dadenek belekerült pár percébe, míg megemésztette a hallottakat, és bár a kijutás szüksége egyre sürgetőbbé vált, mégis elámult a tényen, hogy a világban talán mégis létezik önzetlenség.

– Azt mondod nincs rá gyógymód? – kérdezte Dade, hogy kizökkentse a nőt.
– De, volna… – nevetett fel keserűen a nő, majd széles mozdulattal körbemutatott – Benne ülünk. Ezt a hajót próbáltuk meg elkötni, mikor lefüleltek minket. El akartuk passzolni a kalózoknak, és a pénzből kivetetni Rodney implantjait, aztán már csak idő kérdése, hogy a gyógyszerek semlegesítsék a sugárzást. Talán teljesen rendbe jöhetett volna.
Rodney szeme ebben a pillanatban pattant fel, tekintete zavarodottan csapongott, amíg Crystal fölé nem hajolt.
– Nyugalom Rod, itt vagyok! Nyugodj meg és minden eszedbe fog jutni.

Rodneyn jól látszott, hogy ezernyi kérdés záporozik az agyában, de megfogadta Crystal tanácsát, és kis idő múlva arcán kisimultak a kétségek ráncai. Crystal az óriás kezébe adta korábban a padlóra hullott napszemüvegét, amit az visszabiggyesztett szokásos helyére, majd némi segítséggel felült. Mozdulatain látszott, hogy még bizonytalan, de gyorsan javul. Dade megragadta Rodney jobbját, és igyekezett felsegíteni, hogy mihamarabb visszatérhessenek a szökéshez. Crystal aggódó pillantásaitól kísérve a nagydarab férfi ismét nyakába vette a nyurga srácot és elfoglalta korábbi helyét a lámpatest alatt.

Az utolsó mozdulatok nem jelentettek problémát Dade számára és éppen diadalmas vigyorral készült dicsőíteni önnön nagyságát, mikor Crystal szaggatni kezdte saját nadrágja szárait. A nő nemes egyszerűséggel letépte nadrágja szárairól díszítő csíkoknak vélt dolgokat, majd lazán az ámuló Dade kezébe nyomta őket.

– Tessék, a csatoló kábelek. Vedd ki a fénycsövet és csatlakoztasd őket a foglalat két végére.
Dade nem vesztegette az időt kérdezősködésre, helyette gyorsan végrehajtotta a kívánt műveletet, majd lekászálódott Rodney nyakából.
Amaz Dade vállára helyezte mázsás lapát tenyerét és szinte barátian mosolyodott el.

– Látod kisöreg, tudsz te rendes is lenni. Kösz a segítséget.
– Nem tesz semmit. – felelte Dade, és nagyon örült, hogy a homályos cellában, nem látszik, amint elvörösödik.
Rodney helyükre csúsztatta a mennyezetről lógó kábeleket.A hatás azonnali volt.
Dade megilletődve figyelte amint Rodney szemei felparázslanak a homályban és implantjainak fényei, sorban felvillannak.
Az emberhegy mélyet lélegzett, majd kirántotta a csatlakozókat.
– Ennyi elég lesz. – dörmögte, majd hátrálni kezdett.
Mire Dade végiggondolta, hogy egyszerűen ki fog rontani, az ajtó hatalmas robajjal ki is szakadt keretéből és folyosón landolt.

– Basszus! – hördült fel döbbenten Dade – Hiszen az előbb még itt álltál!
– Mozgás Picker! – taszított Crystal az álmélkodó srácon.
Nem volt szükség további bíztatásra. Mindhárman nekiiramodtak a híd irányába, a mentőkabinok felé. Rodney száguldott elől és minden akadályt elsöpört az útból. Fél perc sem kellett és máris a kabinok bejáratánál voltak. A nagydarab fickó a szabadulás örömétől ragyogó ábrázattal csapott a kabin nyitógombjára, majd szemei fennakadtak és összeesett.

– Ne most Rod! – kiáltott fel Dade.
– Sokat kivett belőle a rohanás. – magyarázta Crystal, majd megragadta az eszméletlen férfi lábát és hátrálni kezdett befelé a kabinba. Dade hasonlóan cselekedett az óriás vállainál, de minden erejére szüksége volt, hogy megemelje a magatehetetlen testet. Amint befelé araszoltak, Dadenek megakadt a tekintete egy figyelmeztetésen, mely egykedvűen adta tudtára, hogy a kabint két személyre tervezték.
Amint az órás feje is a kabinon belül volt, Dade leejtette őt – Crystal nem kis meglepetésére – majd hátrált egy lépést és az „indítás” feliratú gombra csapott.
Dade jól látta a nő döbbent arckifejezését a gyorsan eltávolodó kabin ablakában, de most nem akad ideje elmélkedni. A híd túloldalán, a másik kabin ajtaja hívogatóan várt rá. Rohanva indult felé, de lépései lelassultak amint elhaladt a hajó ultramodern kezelőszervei mellett.
Vajon mennyit érhet egy ekkora hajó?
Megtorpant, majd összedörzsölte tenyerét.

– Na Picker, itt az idő meggazdagodni.

***

Dade ismét vagyontalanul, de fülig érő vigyorral állt az ablak előtt és a klinika előtti, erdőséget nézte.
Crystal hasonló mosollyal ült Rodney ágya mellett és várta a férfi ébredését. A nő oldalra sandított Dade felé, majd halk kérdést intézett hozzá.

– Még mindig nem mondtad meg, hogy miért?
Dade kimondhatatlan elégedettséggel telepedett Rodney ágyának másik felére mielőtt válaszolt volna.
– Ez a nagy mamlasz azt mondta, hogy tudok én rendes is lenni… Kíváncsi voltam, hogy magamtól is sikerül-e?

Vége

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2008-07-22 18:15 Eve Rigel

Eve Rigel képe

A történet nem rossz, a hangulata kellemes, a karakterek egészen jól átjönnek, a párbeszédek jók.
A stíluson lenne mit csiszolni, és persze az a fránya központozás... :)
Irodalmi szövegben nem szerencsés vastaggal kiemelni részeket, csak a dőltbetű elfogadott.

k, 2008-07-22 22:03 ColemanV

ColemanV képe

Kedves EVE! :)
.
Te vagy a csúcs! ;)
Hogy miért mondom ezt?
.
Mert tisztában vagyok vele, hogy a központozási hibáim, meg a tagolás olyasféle érzetet kelthet benned mint egy nagyon elrontott gyökérkezelés a fogászaton és TE mégis képes voltál a HANGULATRA, KARAKTEREKRE és a párbeszédekre figyelni! :)
.
Nekem ez nagyon sokat jelent, mert az írásaim alapvetően nem azért készítem, hogy legyen mit javítanod hanem, hogy bemutassak egy történetet és annak szereplőit. :lol:
.
Mint már számtalanszor mondtam a központozás számomra megfoghatatlan dolog.
Ilyen pl. a Brezsnyew kolléga által felhozott példa is.
"– Megmaradok. – felelte tettetett lazasággal Dade" helyett
"– Megmaradok – felelte tettetett lazasággal Dade."
Nekem még valamikor az iskolában azt tanították, hogy "kijelentő mondat után pont". és mivel Dade kijelentett valami, és befejezte a mondandóját számomra az tűnt logikusnak ha a pont az eredeti helyére kerül.
.
Most akkor melyiknek van prioritása? A helyesírás alapjainak vagy a központozásnak?
(Komolyan, ha valaha feladom az írást akkor a központozás lesz az oka! :( )
.
Izé, elnézést a kirohanásért :oops: és nagyon köszönöm a kedvességed ;)
.
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

k, 2008-07-22 22:08 Alexei B Fargas

Pl:
- Esik az eső - mondta ColemanV.
- Esik az eső? - kérdezte ColemanV.
- Esik az eső! - kiáltotta ColemanV.
Ha úgy írjuk, ahogy te mondod, lesz egyetlen mondatban két lezáró pont, de csak egyetlen mondatkezdés, ami természetesen nem lehetséges.
A felkiáltó jel és a kérdő jel maradhat, mivel mondatmeghatározó szerepük van.
(Elhagyásukkal zavaróvá és értelmetlenné válik a fenti mondatsor:
- Esik az eső - mondta ColemanV.
- Esik az eső - kérdezte ColemanV.
- Esik az eső - kiáltotta ColemanV.)

k, 2008-07-22 22:18 ColemanV

ColemanV képe

Az általad mutatott példa csak azért nem fér a fejembe, mert a mondatban ketten fejeznek be kijelentést. ColemanV és a narrátor aki ColemanV mondatáról beszél. 8O
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

k, 2008-07-22 22:23 Alexei B Fargas

Igen, de a narrátor nem kezd mondatot. Ami nem kezdődik el, azt nem lehet befejezni sem.
Az egész kb olyan, mint a zárójelezés az egyeneleteknél.

k, 2008-07-22 22:27 ColemanV

ColemanV képe

Nem kezd?.. hát akkor hogyan mondhatja, hogy "mondta ColemanV"?
Valamit csak csinál, ha egyszer beszél az olvasóhoz. :-?
El nem tudom mondani mennyire "nem szeretem" ezt a központozás dolgot! :(
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

k, 2008-07-22 23:08 Alexei B Fargas

Önmagában az, hogy "mondta ColemanV" értelmetlen, feladata csupán, hogy rámutasson az előtte lévő "beszédre". Nem vok benne biztos, de szerintem úgy tekinthető, mintha mellé vagy alárendelt viszonyban lenne az Esik az esővel, azzal együtt kap értelmet, nem pedig külön. Gyk az "Esik az eső - mondta ColemanV." nem két mondat, hanem két tagmondat, de egy mondat.
Jobban nemtom elmagyarázni, én is csak tapogatózom.

sze, 2008-07-23 19:28 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Egészen jó magyarázat.
Ha nem tetszik a párbeszéd, lehet mindent a narrátor szájába adni (olvastad A Kőtutaj című portugál regényt? José Saramago - na, ott a központozás kegyetlen, csak pont és vessző, semmi más. És Joycenak az Ulyssesben is vannak ilyenjei és durvábbak, pl. 50 oldalas mondat! Esetleg Borges Bábeli Könyvtár). Akkor így hangzana:
"ColemanV azt mondta, hogy esik az eső." - Így már látszik, hogy egy mondat. Ha a felkiáltójeles, vagy a kérdőjeles részt szeretnéd, akkor:
"ColemanV azt kiáltotta, hogy esik az eső."
"ColemanV azt kérdezte, hogy esik az eső."
Na, látod? A narrátor szövege csak "mellékes kommentár", mint a drámákban, ha odaírják a monológ elé, hogy ki beszél.
(Egyébként a Kőtutajban nincs párbeszéd, csak száraz narráció, ahogy én emlékszem.)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

sze, 2008-07-23 19:40 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Az utolsóba belekötnék. Nem inkább: "ColemanV azt kérdezte, hogy esik-e az eső." ?
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

sze, 2008-07-23 20:00 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Na ja, automatikus írás, mikor az ember nem gondolkozik. :) Köszi.
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

sze, 2008-07-23 06:50 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Mivel megbeszéltük ezt a dolgot a központozással, és ezért felesleges külön mindegyik ilyen hibára rábökni, a karakterkidolgozással foglalkoztam inkább. Ennek a feladatnak ugyanis ez a lényege. Mostanra már azokon a hibákon túl kellene lennünk, amelyeket az első két novellában elkövettetek.
Ezért nem szedem darabjaira a harmadik feladat műveit, mert itt nem ez a lényeg.
És mint ahogy vártam, ez vízválasztó a script működésében.
Próba annak érdekében, hogy kiugorjanak a masszív hibák.
A végén írok egy összesítést, amelyből jól látjátok majd, mi az, amit módszeresen, makacsul mindig elkövettek. :)
Ennek csak apró technikei része a központozás.
Brezsnyewnek igaza van abban, hogy fontosabb egy jó történet, mint a kerethez való ragaszkodás. Azonban a meghatározott leütésszámnak épp az a lényege, hogy megfelelő formába öntse, összefogja a cselekményt, meggátolja a túlírást a felesleges ömlengést.
.
Van egy vásznad, festékeid, ecseteid, témád és még időd is.
Elkezded a festést... szépen haladsz vele... meg vagy elégedve a munkáddal.
Mikor fogod befejezni? Mikor érzed úgy, hogy elkészültél vele? Ha nincs valamiféle korlát, ami szabályozza a munkád, festhetsz az idők végtelenjéig is, vagy amíg az ecsetet tartani bírod. De attól nem lesz jobb a műved.
Ha viszont azt mondják, kapsz rá ennyi meg ennyi időt, ennyi meg ennyi festéket és csináld meg olyanra, amilyenre szeretnéd, a figyelmed arra fogod összpontosítani, hogy a lehető legjobbat hozd ki. És elérkezik a pillanat, amikor be kell fejezned, oda kell biggyeszteni az utolsó ecsetvonást, és kijelenteni: ez a kép elkészült.
És ezzel még mindig nem biztos, hogy jó az a mű.
.
Adott egy keret, amelyben el kell helyezned a történetet. Az esetek többségében úgy érzed, nem fér bele, mert ezt meg ezt még le akarnád írni, ezt másképpen megfogalmazni, erről hosszabban mesélni...
De nem biztos, hogy azzal azt éred el, amit szeretnél.
Ha adott egy keret (pl. egy pályázatnál, vagy egy kiadónál) és abban el kell helyezned a történetet, olyanra kell megírnod, hogy beleférjen: ne feszegesse, ne akarjon kitörni belőle, de ne is lötyögjön benne. Biztos kézzel, merészen meg kell húzni azokon a helyeken, amelyek bár a szíved csücske, de mégsem illik az összképbe. Olyankor keletkezik a túlírás, amikor a történet egyes részei önálló életet élnek, és önmagukat akarják továbbfejleszteni.
Gondolok itt az olyen szövegekre, amelyek "jól fekszenek" az írónak. Egy hosszasabb leírás, párbeszéd, amely nem árul el semmi újat, nem vezet sehova, csak "jók a poénok".
Többen megmosolyogtátok a "dramaturgiai ív" kifejezést, de egy történetnek ez a magva.
Szerkesztők körében az az általános nézet, hogy regény esetében az első oldalon ki kell derülnie, miről fog szólni a történet, fel kell keltenie az érdeklődést annyira, hogy az olvasót továbbvigye. Novella esetében ez az első négy-öt mondatnál meg kell történnie.
Ezért nagyon fontos egy írásmű szerkezete. Ha valaki nem is ír szinposzist, azért tisztában kell lennie azzal, honnan indul, és hova akar megérkezni, közben milyen állomásokon akar áthaladni. Ismernie kell a szereplőit: a múltjukat, jelenüket, mivé fejlődnek, vagy miért maradnak statikusak.
Ezen felül meghagyhat magának annyi szabadságot az író, hogy hagyja a karaktereit szabadon mozogni, a cselekményt változtatni, de az eredeti koncepciótól nem térhet el.
Olyan ez, mint az erdei ösvényeken a kis bakhátas fa hidacskák, melyekre séta közben találunk. Látjuk a formáját, felkelti az érdeklődésünket, és eldöntjük, hogy áthaladunk rajta, vajon mi vár ránk a túloldalon...
Rálépünk, és elkezdünk haladni egyre feljjebb, mígnem elérjük a legmagasabb pontját, ahonnan remek a kilátás.
Ám azután továbbhaladunk, itt már lejt az út, közeledünk a vége felé.
De végig megvolt az az érzésünk, hogy egy jól szerkesztett, masszív építményen haladtunk át, ahol biztonságban voltunk, megtapinthattuk a fát, éreztük a forma szépségét, élményt kaptunk általa.
Egy írásműnek ilyennek kell lennie.
Elkezdjük az olvasást- rálépünk a fa hídra - elkezdünk haladni rajta.
Az első pár lépés után már sejtjük, mi vár ránk, megtapasztaljuk a híd "erejét".
Haladunk felefelé, egyre izgalmasabb. Elérjük a tetejét, a csúcspontját, ahol egyszeriben rájövünk a lényegre - remek a kilátás.
És aztán lesétálunk róla a megöldással, az élménnyel, hogy ismét kaptunk valamit.
Ezt érezni kell! Tudni, mitől lesz egységes egész a hidacskánk, melyen nincsenek hézagok, nem botlunk meg, nem ér kellemetlen meglepetés, avagy unalom. Hiányzanak róla a felesleges cirádák, nem vezetnek róla mellékutak sehova, és másoknak is tetszik.
.
A karakterábrázolás nem egyszerű. A szereplőket nehéz életre kelteni, de éppen ezért írtam le a feladatkiírásban, mely hibáktól óvakodjatok. A párbeszédek nemcsak a karakterépítés szempontjából fontosak, hanem a minőség javítására, az új információk átadására. Ha összefüggéstelenül, érdektelenül locsognak a szereplők, mely kotyvalékból az olvasó számára nem derül ki semmi új, elveszti a kedvét. Ha a szereplők azért beszélgetnek és magyaráznak egymásnak olyan dolgokat, amelyeket egyébként mindannyian tudnak, hogy felvilágosítsák az olvasót is, megmosolyogtató és nagyon dilettáns.
Viszont ha a párbeszéd mind az olvasónak mind a szereplőknek egyre újabb információkat ad át, melyekből megismerjük a szereplők jellemét, céljaikat, viselkedésüket, a hátteret vagy a szándékaikat, pörgős lesz, és önmagát viszi tovább.
Figyelni kell arra, hogy néha a kevesebb a több.
.
A technikai problémákat ki lehet küszöbölni. A nyelvtani - és helyesírási szabályokat meg lehet tanulni. Még a központozást is. Az írás művészetét már nehezebben.
Szerény véleményem szerint mindenképpen veleszületett adottság, némileg ösztönös, de valamennyire megtanulható, fejleszthető.
Arra azonban ügyelni kell, hogy ne legyünk merevek. Ne akarjunk "remekművet" írni. Ha görcsösek vagyunk, és nem bízunk eléggé önmagunkban, ha túlzottan meg akarunk felelni a külvilág elvárásainak, nem fog sikerülni megalkotni azt, amit szeretnénk.
Merjetek bátrak lenni! Rugaszkodjatok el a kliséktől, a bevált módszerektől. Lőrincz L. Lászlótól, Vavyan Fable-tól, Stephen Kingtől és mindenki mástól, akiknek bejött egy-egy stílus, megalkották a maguk világát.
Az nem a ti stílusotok, nem a ti világotok. Van nektek sajátotok.
Írás közben ne azon járjon az eszetek, hogy ehhez vajon mit szól majd az olvasó, vagy xy kritikus.
Próbáljátok olyanra alkotni a művet, amelyben benne vannak a gondoltaitok, tükrözik a szándékaitokat.
Legyen olyan fetmény, amelyen egységes egészet alkotnak a részletek, a színek harmóniában vannak egymással, gyönyörködtetik a szemet.
.
A szabályokat be kell tartani, a központozást meg kell tanulni, de ha valakinek végképp nem megy, attól még lehet belőle remek író.
Ha képes a történetét formába önteni, megszerkeszteni, képes vele örömet szerezni azolvasónak, nem az lesz a legfontosabb, hogy a helyén van-e egy vessző, vagy van-e pont a második gondolatjel előtt.
A szerlesztők feladata, hogy korrigálják a hibákat, amely persze nem azt jelenti, hogy mindent megcsinál helyettünk.
Elárulok egy titkot.
Pályázatok elbírálásánál, kiadói kéziratoknál, amikor nagy számú mű érkezik be, a szelektálás egyik módja, hogy a zsűriző ránéz a pályázati műre, és ott abban a pillanatban eldönti, tovább olvassa-e.
Ha formailag, tagolási szempontból megfelelőnek látszik, belekezd. Ha s zöveg jó, nem hemzseg hibáktól, viszonylag jó a központozás, tovább olvassa.
Ha nem, beleteker a közepébe majd a végébe, és dobja félre.
Így gyakorlatilag az első körben kihull a pályaművek fele.
De érdekes módon a végén nem biztos, hogy az a mű nyer, amelyik egyetlen hibát sem tartalmaz, és szinte tökéletesre van tördelve, mert ha maga a sztori érdekes és jól van megírva, elsikkad egy-egy helyesírási hiba.
És mondom mindezt azoknak, akik elkenődtek a központozás hibáktól vagy a tagolatlanságtól.
Fontosabb a celekmény vezetése, a megfelelő karakterábrázolás, a történet összefogása.

sze, 2008-07-23 19:35 ColemanV

ColemanV képe

Köszönöm szépen a helyzet megvilágítását :)
Igazán örültem, hogy egy ilyen hosszú hozzászólást láthatok ami nem csak a központozásról szól.
(nem cinkelésnek szántam Hantos úr ;) )
Sok okosat nem tudok mondani, csak annyit, hogy kicsit nyugodtabb lettem központozás ügyben a hozzászólásodat olvasva, kedves Eve. ;)
.
Még egy kérdésem lenne ezúttal a saját írásomtól függetlenül.
Szombat hajnalban indulok vakációra, és szeretném megkérdezni, hogy megtudhatom-e a következő feladatot, hogy a Tisza partján agyalhassak rajta? :D
.
Plííííz! :D
.

---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

sze, 2008-07-23 19:53 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Cole!

Szerintem, ha most nyaralni mész, élvezd ki, és ne törd a fejed az íráson.
Ezzel itt úgyis elpiszmogunk még legalább egy hétig.
Én pénteken elmegyek a Hungaroconra, vasárnap jövök vissza, addig nem leszek neten. :)
EK: AKAR
(te is pihenj most, ek)

sze, 2008-07-23 20:33 ColemanV

ColemanV képe

Az olvasás belefér? :D
Csak mert akkor viszem a megvásárolt, de eddig még várólistás könyveimet is :D
és...
Sietek vissza, nem szeretnék kimaradni semmiből ;)
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

k, 2008-07-22 19:43 Alexei B Fargas

Szia Coli!
Az alapötlet ügyes, a karakterek jók. A lezárás szimpatikus lett volna, de annyira hirtelen történt, hogy azt sem tudtam, hol vagyok. Most akkor mi történt pontosan? Megmenekült a hajó? Akkor minek kellett kilőni magukat?
Hogy kerültek a klinikára?
Summa-summarum, a végét RETTENETESEN összecsaptad.
Van néhány elírás... és förtelmes mennyiségű központozási hiba. Pl:
– Megmaradok. – felelte tettetett lazasággal Dade
Helyesen:
– Megmaradok – felelte tettetett lazasággal Dade.
Emellett sok a tagolási galiba, főleg az elején. Legközelebb jobban figyelj oda, hogy az összetartozó mondatokat egy bekezdésbe írd, ne pedig minden másodikat újba.

k, 2008-07-22 21:46 ColemanV

ColemanV képe

Köszönöm szépen a véleményezést! :)
A lezárás hirtelensége szándékos és ezúttal azért hagytam homályos részleteket mert el kívántam kerülni a (központozás melletti örök hibámat) túlmagyarázást. Hadd agyaljon egy keveset az olvasó is :D
A mentőkabinok használata azért volt szükséges, mert ez volt mindhármuk terve... eredetileg.
A váltás azért jött hirtelen mert Dade is hirtelen gondolta meg magát.
(tehát NEM csaptam össze :P még ha ilyen érzetet is keltett... A jelek szerint ennek érzékeltetésén még dolgoznom kell :D Igazából ez a kilencedik verziója a történetnek és előtte megközelítőleg négy(és fél)történetet kezdtem el :P)

Mivel Crystalt és Rodneyt eltávolította a fedélzetről már csak a saját életével játszott, így megkockáztatta, hogy kivigye a hajót a viharból.
És mivel a klinikán kötöttek ki kicsit később, levonhatóak a következő következtetések:
- Dade sikerrel járt és a hajó megmenekült.
- Dade eladta a hajót Crystal és Rodney eredeti tervének megfelelően.
...itt lehetősége lett volna lelépni a ZSvel, de ...
- Végül Dade felkereste a párost, hogy a bezsebelt zsákmányt Rodney felépülésére fordítsa.

Mégeccer köszönöm szépen a véleményed... Hajh.. csak ezzel a központozással tudnék valamit kezdeni... :(
.
EK:PUTRI - :P Kösz EK számítottam rád :D
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

k, 2008-07-22 22:03 Alexei B Fargas

"A váltás azért jött hirtelen mert Dade is hirtelen gondolta meg magát...Mivel Crystalt és Rodneyt eltávolította a fedélzetről már csak a saját életével játszott, így megkockáztatta, hogy kivigye a hajót a viharból."
Na, EZ a két nagyon fontos dolog egyáltalán nem jött le a novellából.
A karakter nincs eléggé "felelősségtudatosra" alakítva ahhoz, hogy egy ilyen hirtelen váltásnál arra gondolhassunk, amire akarod, hogy gondoljunk. Nem elég vagány ahhoz, hogy a saját életét kockára tegye a sikerért (sőt, a záras rész miatt inkább hinnénk, hogy egy besurranó tolvajjal van dolgunk) és nem is eléggé érzelgős, hogy egy csajért meg egy gyk ismeretlen tagért tegye kockára az életét.
A vége inkább halvúdi heppiend lett, mint valóságos/emberi. Ha mondjuk beszúrtál volna egy fél mondatot, hogy "de állat vagyok, hogy egy csaj meg egy nagydarab néger elcsavarja a fejem", az hihetőbb lett volna, mint így, hogy minden szép és jó, csiripelnek a madarak, bimbóznak a fák, dúl a láv és hasonló...

k, 2008-07-22 22:15 ColemanV

ColemanV képe

""de állat vagyok, hogy egy csaj meg egy nagydarab néger elcsavarja a fejem", az hihetőbb lett volna"
Érdekes, hogy ezt mondtad :D
Az utolsó változat vágásánál egy hasonló tartalmú bekezdés esett áldozatul a nyírbálásnak. :D
Kicsivel korábban pedig sok-sok apró utalás amit Dade "átváltozásáról" írtam szinte bekezdésenként.
Lehet, hogy a vágás legvégén túl szorosra vettem a figurát? :roll:
.
EK:GÁZOS - mondasz valamit EK :D
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

k, 2008-07-22 22:22 Alexei B Fargas

Ezek szerint konstrukciós malőrök jöttek be a nyirbálással!!!
Megosztok veled valamit: szerintem a novella minősége fontosabb szempont, mint a terjedelem! Inkább legyen egy novella jó( amit visszadobnak, mert hosszú), minthogy legyen egy kupac mondatom, ami kb. a korláton belül van.
Sok-sok apró utalás Dade átváltozására? Nem mondtam, hogy sok kell, csak egy-kettő. Hagyjuk az olvasót is gondolkodni. :-)
Jaj... remélem holnap felkerül az én novellám is!!! :-D

k, 2008-07-22 22:31 ColemanV

ColemanV képe

Ne is mondd...
.
Az elején Miyokut kértem meg, hogy segítsen elkezdeni a vágást, mert szívem szerint egy mondatot sem húztam volna belőle. NEKEM ugyanis minden részlet fontos, mert Minden karaktert alaposan szeretnék bemutatni, de gondold el még ebben a változatban is 1034 karakterrel több a határnál... :(
Ennél nagyobb túllépéssel nem lett volna képem beadni, a történethez pedig ragaszkodtam mert az alapokat jónak éreztem.
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

sze, 2008-07-23 14:30 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Még mindig iszonyat sok a vesszőhiba. Próbáld ki, hogy hangosan felolvasod a mondataidat, de úgy, hogy a vesszőknél veszel levegőt. Ahogy azt kell.
Érzed, hogy sípol a tüdőd? :)
Továbbra is hiba: megszólítás elé is és mögé is kell vessző! Pl: "Nyugi Rod, serintem (...)" - itt a nevén szólítja, tehát helyesen: "Nyugi, Rod, szerintem (...)" Az esetek kb felében mégis jól használod.
Kigyűjöttem mind a vesszőhibákat, mind a központozásit. Elvégre ismétlés a tudás anyja, ismétlés a tudás anyja. :)
Menet közben írtam tanácsokat is, így olvass figyelmesen. ;)
*
"Dade Picker a padlón feküdt eszmélése pillanatában és úgy érezte az egész mindenség, forog körülötte. " - hibás vesszőhasználat. Helyesebben: "Dade Picker a padlón feküdt eszmélése pillanatában, és úgy érezte, az egész mindenség forog körülötte."
"A világítás a rázkódások ütemére villódzott és a körülmények cseppet sem segítettek neki" - alanyváltás:így olyan, mintha a világításnak nem segített volna.
"Annyi bizonyos volt, hogy az egyikük nő – ezt Dade könnyedén megállapíthatta mindössze a formás idomok homályos körvonalai alapján is – a másik, pedig néger" - vessző:
"Annyi bizonyos volt, hogy az egyikük nő – ezt Dade könnyedén megállapíthatta mindössze a formás idomok homályos körvonalai alapján is –, a másik pedig néger"
"A fiatal férfi, ülő helyzetbe tornázta magát" - itt például magyarázd meg, miért raktál vesszőt.
"arca lüktetéséért másfelől" vessző, új tagmondatba fogsz.
"másfelől, pedig a nagydarab" ide viszont nem kell.
"sérülésen mikor…" - új tagmondat, vessző.
"Mikor is?– gondolt bele Dade." - szóköz a gondolatjel után.
"– Nézd Rodney, " - Rodney megszólítás, tehát elé is kell vessző.
"közben Dadeben" - felteszem, a helyes ejtése "déd", nem ejtik az utolsó magánhangzót, thát a ragozás kötőjellel: Dade-ben
"Míg emlékei szortírozásával volt elfoglalva, mikor a fogda újra megremegett, a világítás ismét pislákolt egy sort ezzel felvetve Dade agyában az első kérdést, amit az korábban akart feltenni." - vessző az egy sort után. Sok tagmondat, ketté lehet nyugodtan szedni két mondattá, mondjuk a megremegett mentén.
"– Mi a fene folyik itt?" - ezt ki mondta? Ha a nő, akkor a tagolás:
"– Mi a fene folyik itt? - A nő megigazította lazán lófarokba fogott, világosbarna haját és előrébb csúszott a priccsen."
"– Azt. – bólintott a nő" helyesen "– Azt – bólintott a nő."
"Dade arca, szőke hajánál is világosabb árnyalatot vett fel a kijelentésre." - itt megint miért a vessző?
"kelt fel a nő a fekhelyről – hogy mindenféle zárral megbirkózol?" helyesen "kelt fel a nő a fekhelyről. – Hogy mindenféle zárral megbirkózol?"
"alapból ilyen. – felelt Crystal" - pont nem kell.
"Érted, amit mondok Picker?" - megszólítás: "Érted, amit mondok, Picker?"
"hátra sandított" - hátrasandított
"Nyugi Rod, szerintem alapból ilyen. – felelt Crystal, közben Dade elé hajolt." helyesen: "Nyugi, Rod, szerintem alapból ilyen – felelt Crystal, közben Dade elé hajolt."
"Figyelj hülyegyerek!" megszólítás: "Figyelj, hülyegyerek!"
"A lényeg, hogy én vagyok az agy – ujjával hátra bökött a nagydarab fickó felé – ő, pedig az erő." Sok hiba. Helyesen: "A lényeg, hogy én vagyok az agy. – Ujjával hátrabökött a nagydarab fickó felé. – Ő pedig az erő."
"Én kitaláltam, hogyan juthatunk ki ő, pedig végrehajtja, ha hajlandó vagy segíteni." Na, akkor egy kis segítség: egy tagmondat önmagában is értelmes. "Én kitaláltam, hogyan juthatunk ki ő" - ennek nincs értelme. Tehát a vessző rossz helyen van. Helyesen: "Én kitaláltam, hogyan juthatunk ki, ő pedig végrehajtja, ha hajlandó vagy segíteni."
"– És én ki vagyok, hogy csak úgy parancsolgathatsz nekem?" - furcsa kérdés. :) Általában úgy hangzik el, hogy "És ki vagy te, hogy csak úgy parancsolgathatsz nekem?" Bár úgy az utána lévő mondatot is kicsit át kéne akkor írni.
"a válaszod. – bökött" helyesen: "a válaszod – bökött"
"Az emberhegy kicsusszant a felső priccs árnyékából és Dadenek ismét alkalma nyílt rá hogy elcsodálkozzon a túlméretezett izomkolosszuson." Vesszők, mert új cselekvések: "Az emberhegy kicsusszant a felső priccs árnyékából, és Dadenek ismét alkalma nyílt rá, hogy elcsodálkozzon a túlméretezett izomkolosszuson."
"Most, hogy alaposabban szemügyre vehette, és figyelmét ezúttal nem kerülték el a fémesen csillogó, implantok." Ez a mondat lóg a levegőben. Most, hogy alaposabban szemügyre vehette... és ennyi. Nincs vége. például: "Most, hogy alaposabban szemügyre vehette, és figyelmét ezúttal nem kerülték el a fémesen csillogó implantok, kezdett félni." Vagy ilyesmi. Jah, és fémesen csillogó implantokhoz nem kell vessző.
"Ha előbb felismeri, hogy kiborggal van dolga,eszébe sem jutott volna nekimenni" szóközhiány, végén írásjelhiány.
"A világítást alacsony feszültségű védelemmel látták el ezért csak" - vessző: "A világítást alacsony feszültségű védelemmel látták el, ezért csak" - ismét a hangosan felolvasást tudom javasolni. Ha olvasáskor megfulladsz, akkor vagy hosszú a tagmondat, vagy hiányzik egy vessző.
"Aztán én, adok csatlakozási pontot" - miért a vessző?
"Utána pedig, Rod lerendezi a kijutást." - itt is felesleges.
"a nő ruhadarabjaiból elővarázsolt, mindenféle fémdarabbal" - itt is.
"Crystal a vaskos plexiajtón át, sandított ki a folyosóra" - detto.
"A hajó ismét megremegett majd egy távoli csattanást követően, a fogda a hunyorgó vészvilágítás félhomályába burkolózott." Vesszők. Majd elé kell, mert új tagmondat, a másik viszont nem kell. "A hajó ismét megremegett, majd egy távoli csattanást követően a fogda a hunyorgó vészvilágítás félhomályába burkolózott."
Akkor ismét egy tipp: ha nem tudod, hova kell vessző, próbáld meg lecsupaszítani a tagmondatot, dobd ki a jelzőket. Pl az utolsó mondat "magja": "egy csattanást követően a fogda félhomályba burkolózott." Te tettél vesszőt, így ez lett: "egy csattanást követően, a fogda félhomályba burkolózott" - így talán érehetőbb a vessző feleslegessége.
"kiáltott Crystal mikor a visszatérő áram" - mikor elé vessző.
"– Megmaradok. – felelte tettetett lazasággal Dade – hátha mégis sikerül bevágódnia a nőnél a rossz kezdés ellenére – pedig a szívverése még mindig kétszáz körüli tempót diktált." - helyesebb, ha: "– Megmaradok – felelte tettetett lazasággal Dade, hátha mégis sikerül bevágódnia a nőnél a rossz kezdés ellenére – pedig a szívverése még mindig kétszáz körüli tempót diktált."
"megroggyant majd tehetetlenül elterült a padlón." - vessző, új tagmondat: megroggyant, majd
"– Nem te tehetsz róla…hanem én. – felelt a nő" - szóköz, központozás: "– Nem te tehetsz róla… hanem én – felelt a nő"
"Ha Dade nem hallotta volna az alig észlelhető, zihálását" - indokolatlan a vessző.
"Vajon hogyan érthette a nő, hogy Ő tehet róla? – morfondírozott Dade" - idáig vastagon ki volt emelve a gondolatai, ez miért nem?
"mit a nő észre is vett a következő áramkimaradás után és máris megválaszolta a kimondatlan kérdést." - és elé vessző.
"Vajon hogyan érthette a nő, hogy Ő tehet róla?" - később is előfordul, gondoltam, megkérdem: van rá ok, hogy az Ő-t nagybetűvel írd?
"bánya-szolgálatra" - miért kötőjel? Egybe is mehet.
"Dadet meglepte milyen mély bánat sugárzik a nő arcáról" - vessző a milyen elé. (mert teljesen kiírva így hangzik: meglepte, hogy milyen, csak a hogy elhagyható. A vessző viszont nem!)
"– Nyugalom Rod, itt vagyok!" - megszólítás: "– Nyugalom, Rod, itt vagyok!"
"Az utolsó mozdulatok nem jelentettek problémát Dade számára és éppen diadalmas vigyorral készült dicsőíteni önnön nagyságát" - vessző az és elé.
"– Nem tesz semmit. – felelte Dade, és nagyon örült, hogy a homályos cellában, nem látszik, amint elvörösödik." - helyesen: "– Nem tesz semmit – felelte Dade, és nagyon örült, hogy a homályos cellában nem látszik, amint elvörösödik." A vessző megint ordít: "a homályos cellában, nem látszik" ennek így nincs értelme vesszővel.
"a mennyezetről lógó kábeleket.A hatás azonnali volt." - szóköz.
"Dade megilletődve figyelte amint Rodney szemei felparázslanak a homályban és implantjainak fényei, sorban felvillannak." - uh, ez is csúnya. "Dade megilletődve figyelte, amint Rodney szeme felparázslik a homályban, és implantjainak fényei sorban felvillannak."
"– Ennyi elég lesz. – dörmögte" nem kell pont.
"hördült fel döbbenten Dade" - ide viszont kell.
"– Mozgás Picker!" - megszólítás, vessző.
"majd szemei fennakadtak" - szeme fennakadt
"– Ne most Rod!" - megszólítás, vessző.
"– Sokat kivett belőle a rohanás. – magyarázta Crystal" - nem kell pont.
"az óriás vállainál" - vállánál
"Dade leejtette őt – Crystal nem kis meglepetésére – majd hátrált" - majd elé vessző: "Dade leejtette őt – Crystal nem kis meglepetésére –, majd hátrált"
"A híd túloldalán, a másik kabin ajtaja hívogatóan várt rá." - nem kell vessző.
"– Na Picker, itt az idő meggazdagodni." - megszólítás: Na, Picker, itt az (...)
"Dade ismét vagyontalanul, de fülig érő vigyorral állt az ablak előtt és a klinika előtti, erdőséget nézte." helyett: "Dade ismét vagyontalanul, de fülig érő vigyorral állt az ablak előtt, és a klinika előtti erdőséget nézte."
"– Még mindig nem mondtad meg, hogy miért?" - mondatvégi írásjel az első tagmondathoz illeszkedik, tehát kijelentés. Pont.
*
A vastag betűk zavaróak. Dőltet javasolnék helyette a gondolatokhoz, de még az se feltétlen kell.
Nem tudom, hogy sikerült összehozni, hogy helyenként másfeles sorköztávok vannak, de ez így nagyon-nagyon zavaró. Mintha új bekezdés lenne, ettől a tagolás pedig szörnyű érzést kelt. Nézz utána a word alapbeállításainak, esetleg írd másban, ha folyton "átugrik". De az is elég, ha fogod, kijelölöd az egész irományt, és egységesen normál sorközt nyomsz neki a legvégén.
A karakterekre és a cselekményre nem nagyon tudtam figyelni. Ezt majd a többiek elmondják.
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

sze, 2008-07-23 14:43 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Norbi Dora babérjaira pályázik, már ami a véleményezés hosszát illeti. :D

sze, 2008-07-23 15:47 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Áááh, nem, dehogy, ugyan... :roll: Azért Dora (a műhöz képest) negyvenszeres kommentjét nehéz túlszárnyalni. :D
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

sze, 2008-07-23 17:22 Alexei B Fargas

Az hogy???

sze, 2008-07-23 17:33 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Valami ötsoros vershez írt négyoldalas elemzést/kommentet/véleményt. Tőle kérdezd, hogy hogyan, én nem láttam, talin mesélte. :P
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

sze, 2008-07-23 19:14 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Reklám.
http://www.fantasya.hu/index.php?szuloID=11177&uri=13&modul=scriptorium
:)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

sze, 2008-07-23 19:36 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Áh, csak tizennyolcszoros. :P
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

sze, 2008-07-23 20:01 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Karakterszámot néztem, nekem 40 rémlik...
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

sze, 2008-07-23 20:23 ColemanV

ColemanV képe

Mivel éppen ezerrel csomagolok összefelé, csak részleges magyarázatot tudok adni a kérdéseidre. :)
Ezért elnézésed kérem ;)
.
Többször elhangzott kérdésed volt a "miért a vessző?" :)
Nos a legtöbb helyen "ottmaradt" vesszőkkel találkoztál. Nevezetesen az adott mondatok eredetileg lényegesen bővebben szerepeltek az írásban, csak a vágáskor a vesszők bizony maradtak.
.
A másik magyarázatom ugyanerre a kérdésre:
most az általad kiemelt hibák olvasásánál arra jöttem rá, hogy a "pedig" szó körül előszeretettel helyezek el vesszőket (többnyire előtte).
Mivel továbbra sem fér a fejembe a központozás, mert számomra elég kifacsartnak tűnik a logikája, teljesen "érzés után" pakoltam oda őket.
.
Azt hiszem (hinni a templomban kell) mostanra talán rögzült a fejemben a "kijelentés után nincs pont ha "- monda XY" folyatatású a mondat" szabálya.
De számomra ez továbbra is logikátlan.
(Talán egy balkezes érezheti magát így, mikor jobbkezes írásra akarják tanítani.)
.
Mondtál egy ilyen érdekeset :D
"Próbáld ki, hogy hangosan felolvasod a mondataidat, de úgy, hogy a vesszőknél veszel levegőt. Ahogy azt kell." utána pedig "helyesen: "Nyugi, Rod, szerintem alapból ilyen..."
ha a vesszőknél veszel levegőt, milyen hülyén hangzik ennek a mondatnak az eleje? :D
Aztán ott a "-," kombináció, mert a gondolatjelnél eleve van egy kis kihagyás az olvasás ütemében, ezért számomra tökéletesen értelmetlennek tűnik a vessző.
(teccik érezni mire gondoltam a "számomra logikátlan" megjegyzésemnél?)
.
Jó, tudom. Komplikált vagyok. :P
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem ismerem el az általad jelölt dolgok helytelenségét vagy, a javítások helyességét, csak próbálom megmutatni, miért nem veszi be az agyam ezt e "központozás" nevű dolgot, hátha Ti ezek alapján tudtok valami olyan megközelítést javasolni, ahonnan még nekem is sikerül megértenem ;)
.
Kitartásodat és a javítással nyújtott segítséged nagyon köszönöm és remélem, hogy valami ragad rám idővel. ;)
.

---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

sze, 2008-07-23 20:32 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Igazad van, sok helyen kicsit "furcsának" tűnhetnek a szabályok. Ezt leginkább sok olvasással, a látvány "megszokásával" lehet megtanulni, mint pusztán szabályok bemagolásával. Egy idő után te is érezni fogod, hol mit hogyan kell alkalmazni, ez a vesszőkre és a központozásra is vonatkozik. ;)
"Nyugi, Rod, szerintem..." - na jó, nem kell letüdőzni a levegőt, elég egy pillanatnyi szünet. :P Ez tipikusan az a szabály az én nyelvkészletemben, amit bemagoltam. Régen kapásból rosszul írtam volna, de már annyiszor elmondtam annyi helyen, hogy megszólítás elé-mögé vessző, hogy már félájultan is odatenném...
Jah, és a gondolatjeles: a két gondolatjel közé iktatott rész egyfajta komment, vagyis anélkül is egésznek kell lennie a mondatnak szerkezetileg.
Példa:
"Annyi bizonyos volt, hogy az egyikük nő – ezt Dade könnyedén megállapíthatta mindössze a formás idomok homályos körvonalai alapján is –, a másik pedig néger"
a gondolatjeles részt kivéve:
"Annyi bizonyos volt, hogy az egyikük nő, a másik pedig néger"
Gondolatjelek nélkül kell a vessző, tehát amikor beszúrod őket, a vessző marad, hiába hoz a gondolatjel önmagában is szünetet.
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

sze, 2008-07-23 20:40 ColemanV

ColemanV képe

"Annyi bizonyos volt, hogy az egyikük nő, a másik pedig néger"
Gondolatjelek nélkül kell a vessző, tehát amikor beszúrod őket, a vessző marad, hiába hoz a gondolatjel önmagában is szünetet.
.
Akkor miért nem így íródik?
"Annyi bizonyos volt, hogy az egyikük nő, – ezt Dade könnyedén megállapíthatta mindössze a formás idomok homályos körvonalai alapján is – a másik pedig néger"
.
Így még "optikailag sem lenne idegen" és a vesző is a helyén maradna a gondolatjeles rész eltávolításával. :-?
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

sze, 2008-07-23 20:42 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Nem jó. :)
Mivel a gondolatjeles komment a vessző előtti tagmondatra vonatkozik, így semmiképp sem lehet vessző után. :)
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

sze, 2008-07-23 20:45 ColemanV

ColemanV képe

Jááááj...!
Már fáj tőle a fejem...
És még rám mondják, hogy komplikált vagyok! :D
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

sze, 2008-07-23 20:46 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

De ugyanígy, párbeszédes narrátorkommentnél ugyanez a forma:
"- Hölgyeim - kezdte meg beszédét ColemanV -, ne tolongjanak!"
;)
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

sze, 2008-07-23 21:02 Eve Rigel

Eve Rigel képe

"Annyi bizonyos volt, hogy az egyikük nő, – ezt Dade könnyedén megállapíthatta mindössze a formás idomok homályos körvonalai alapján is – a másik pedig néger"
Ez a mondat így lenne jó:
"Annyi bizonyos volt, hogy az egyikük nő. - Ezt Dade könnyedén megállapíthatta mindössze a formás idomok homályos körvonalai alapján is. – A másik pedig néger"

cs, 2008-07-24 10:56 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Hmm, ez kicsit zavaró lehet, mert keverhető a párbeszéddel, nem?
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

cs, 2008-07-24 11:15 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Nem. Ez egyszerű központozás.
"- Hölgyeim - kezdte meg beszédét ColemanV -, ne tolongjanak!"
Ez téveszthető össze a sima gondolatjeles modnattal.

cs, 2008-07-24 18:35 ColemanV

ColemanV képe

Oh.. tolonganak a hölgyek? 8O Hol?! Hooool!? :P
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

cs, 2008-07-24 18:45 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Cole, mázlista vagy!
A jövő héten ismét kánikula lesz, kifogod a megfelelő nyaralóidőt. Itt mifelénk már ácsoljuk a bárkát, kiöntöttek az árkok, és holnap reggel gólyalábakon megyek az állomásra.
Salgótarjánban pedig azt hiszem, a sert felváltja majd a mézes pálesz... ilyen hidegben jobb lélekmelengető.
Odakint a jeges medvék brummognak, én meg előcibáltam a szekrény mélyéről a bundabugyit. :D
EK: MUTER
(hát, ja)

cs, 2008-07-24 23:10 ColemanV

ColemanV képe

Majd átutalok napsütést neked, ha tényleg mázlim lesz, ha meg nem...hááát egy jó könyv mindig kellemes társaság ;)
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------