miyoku

A bolygón

Michael Cole a sziklák között játszó fiát nézve azon töprengett, hogy vajon begyógyulnak-e azok a sebek Ben szívében, amik az ikertestvére halálakor keletkeztek? Lehet, hogy Sellynek volt igaza és mégsem kellett volna idejönni. A nyolc éves gyerek állapotában javulás állt be ebben a tanévben, felszabadultabbnak tűnt, kapcsolatokat alakított ki, hosszú szünet után újra barátságokat kötött. Időnként, ha elfeledkezett magáról, még mosolyogni is tudott.
– Szerinted rendbe jön? - ült le mellé Sally, és egy gőzölgő bögrét nyomott férje
kezébe.
– Remélem, használ a környezetváltozás.
– Michael, környezetváltozás tengerpartot, vagy síelést jelenti a hegyekben, nem
egy másik bolygót! – Sally hangja remegett, közel állt a síráshoz.
Gratulálok, megint témánál vagyunk, gondolta dühösen a férfi. Ezen veszekedtek az elmúlt hónapban. A megbízás szerint Michaelnek, a már két hete a bolygón állomásozó felderítőkkel együtt kellett volna érkeznie, de ebbe a felesége nem egyezett bele. Nem akarta Bent kiszakítani évzáró előtt az iskolából, most hogy végre kezdett helyrejönni. A férfi pedig az átvitatkozott éjszakák után, kisírta főnökeinél a két hét csúszást. Tegnap érkeztek, teljesen fölöslegesen, mert az idetelepített hat felderítőnek se híre, se hamva. Minek az orvos, ha nincs kit gyógyítani? Michaelnek elég dolga volt a kórházban, csak azért vállalta el az utazást és az egy hónapi ittlétet, mert rengeteget fizettek érte.
Jelen pillanatban viszont nincs rá szükség, hármukon kívül egy lélek nincs a bolygón, csak a hang. A folyamatosan jelenlévő mély zúgás, olyan akár egy távoli méhkas hangja.
Átkutatta a sátrakat, feljegyzéseket, ruhákat, de semmi használhatót nem talált, mintha a föld nyelte volna el a tudósokat. Reggel sikerült beszélnie rádión a földi központtal, akik azt állították, hogy néhány napja kaptak hírt utoljára az akkor még itt tartózkodó emberekről.
Mire azonban a Cole család megérkezett, már csak az itt hagyott felfedezésekre bukkantak,
néhány jegyzetfüzetre, ami a kőzetek vizsgálatával és bolygó primitív állatvilágával foglalkozott. Többnyire kisebb organizmusokra, és egy ártalmatlan, alig néhány centis rovarfajra bukkantak a tudósok. A bolygó levegőjének összetétele hasonlított a földére, a gravitáció itt is működött, ugyan csökkentett mértékben, ami Bennek annyira tetszett, hogy a megérkezésük utáni néhány órát ugrálással töltötte.
Michael a fiát figyelte, aki egy arasznyi hosszú, fekete, botszerű valamivel hadonászott, amit a talajon talált. A férfinek fogalma sem volt róla, hogy a tárgy micsoda, ugyanis növények nem éltek a bolygón. Ben elmélyülten vívott a vékony tőrszerű izével. Michael megvizsgálta - mint ahogy mindent alaposan megszemlélt az idegen helyen, - mielőtt a fiának adta volna. Végighúzta sima felszínén a kezét, nem talált rajta recét, bütyköt. A dolog vége elvékonyodott. Michael, bár fogalma sem volt róla, hogy mi az, biztonságosnak ítélte, és megengedte a gyereknek, hogy játsszon vele. Talán mégis csak jót tesz ez az idegen környezet Bennek.
***

Michael kötelességtudóan lerótta tartozását annak a fájdalmas emléknek, ami három éve, napjában többször is kísértette.
A vacsoraasztalnál ültek, a fiúk szokás szerint egymás szavába vágva meséltek szüleiknek, mikor apjuk eléjük rakta a 3010-es év nyaralási prospektusát. Michael keményen hajtott az utolsó hónapokban, izgatottan várta hát szabadságát. Úgy döntöttek, hogy a new yorki télből, a nyárba utaznak, és egy melegebb éghajlatú helyen töltik a karácsonyt. A gyerekek hirtelen támadt egyetértésben hajoltak a füzet fölé, sötétszőke hajuk az arcukba hullott. A családfő el is határozta, hogy a vakáció előtt bejelenti őket a fodrászhoz.
Sally mosolyogva nézte a kölyköket, megdöbbent, hogy ebben a percben mennyire egyformák. Az ikreket az idegenek állandóan összekeverték a szüleik legnagyobb csodálkozására, hisz ők tudták, hogy a két gyerek természete tűz és víz. Adam lelkes, vállalkozó szellemű, a csínyek értelmi szerzője, míg a két perccel később született öccse, inkább zárkózott, szemlélődő típus. A szülők korábban már fogadást kötöttek, Michael szerint a kölykök síparadicsomot részesítik majd előnyben, míg Sally a tengerpartra szavazott.
A Cole ikrek székeikre térdelve görnyedtek az asztal fölé. Ben könyökére támasztotta állát, és színpadiasan felnyögött.
– Jajj apa, ez túl nehéz! Annyi szupi hely van! – nyafogta.
Fél órás kupaktanács után a család, a Kozmosz Strand mellett döntött. Ez volt a neve az egyik legtöbbet reklámozott nyaralóbolygónak, ami közkedvelté vált smaragdzöld áttetsző vize miatt. Finomszemcsés homokja világoskék és átlátszó. A víz annyira kristálytiszta, hogy egészen le lehet látni az óceánfenékre. Az egész bolygó egyetlen óceánból állt, rajta kisebb-nagyobb szigetekkel, amiknek számokat adtak.
Az utazást hétvégére tervezték, rögvest be is jelentkeztek az egyik teleportközpontba.
Este érkeztek a bolygóra, épp elkapva a féltucat naplemente kezdetét. A szerelmespárok imádták ezt a helyet, a bolygó első napja (a helyi idő szerint) este nyolc órakor, az utolsó pedig féltizenegykor ment le. Félóránként élvezhették a naplementék narancsos izzását.
Cole család álmélkodva gyönyörködött a táj szépségében, aztán elfoglalták szobáikat. Fáradtak voltak a teleportálás miatt. Egy tágas, nádtetős bungalót kaptak, két hálószobával. Azonnal elfogyasztották vacsorájukat, majd lefeküdtek.
Éjjel történt a baleset, melynek nem volt szemtanúja.
A srácokat, a fürdést követően Sally altatta, a szokásos esti rutin után visszament a saját hálószobájába, és fülébe helyezte a földugót. Mindenütt felhívták figyelmüket erre a nagyon fontos óvintézkedésre, amire a sellők „éneke” miatt volt szükség.
Kozmosz Standnak csak vízi állatvilága létezett, a szárazföldön növények éltek. Az óceánban a legváltozatosabb fajok alakultak ki, köztük a sellők is, akik éjszakai életmódot folytattak, kopoltyújukkal adva ki azt a furcsa, énekléshez hasonló hangot, amivel képesek voltak hipnózisba ejteni az embereket. Ők nem akartak ártani senkinek, ez a hang kísérte minden lélegzetvételüket. Nagyon barátságosak és segítőkészek voltak, az éjszakai (természetesen füldugót viselő) fürdőzőkkel úgy játszadoztak, akár a földön élő delfinek.
A természetvédők, és a világ kormányainak összefogása miatt a Kozmosz Strand természetvédelmi bolygónak számított, így nem bánthatták a sellőket sem, de persze akadt számos orvvadász, aki a halálbüntetés ellenére is megölte őket. Jó pénzt fizettek a sellő-pikkelyért.
Adam aznap este valószínűleg kiment a házból, talán csak felébredt, és először a szüleihez indult. Kieshetett a füldugója, vagy kellemetlennek találta és maga vette ki…
Mindenesetre másnap találta meg pizsamás, partra vetett holttestét a helyi hatóság. A sellőket borzalmasan megviselte az eset, letargiába estek, tömegesen követtek el öngyilkosságot. Később kötelezővé tették Kozmosz Standon az éjszaka is szolgálatot teljesítő életmentők jelenlétét.

***

Hosszú-hosszú terápiák sora következett, a veszteség feldolgozása. Mostanában kezdte el azt érezni Michael, hogy talán egyenesbe jöhetnek még. Talán Sallyvel is kibékülnek majd, miután látja, hogy Ben nem vetíti fájdalmát erre a bolygóra, és nem emlékezteti arra a rémséges, három évvel ezelőtti nyaralásra. Lehet, hogy a fiatal kora miatt, vagy mert ő állt legközelebb Adamhez, mindenesetre Ben szenvedett hármuk közül a legjobban. A tragédiát követő első évben szinte meg sem szólalt, a megszokott közösségből is ki kellett venni, folyamatosan az anyja szoknyáján ült, teljesen visszafejlődött, úgy viselkedett, mint egy kisbaba. Újra pelenkázni kellett, nem volt hajlandó beszélni, csak gügyögött. Közvetlenül a bátyjával történtek után hónapokra katatón állapotba került, ült a szoba egyik sarkában üveges szemmel, és átölve ringatta magát. Naponta jártak vele gyerekpszichológushoz, akinek fél év után legalább annyit sikerült már elérnie, hogy Ben kimutatta fájdalmát. Órákon keresztül őrjöngött. A Cole családnak ez volt élete legnehezebb időszaka, amire a szülők házassága is majdnem ráment. A férfi a munkájába, míg Sally a gyerekkel való gondoskodásba menekült.
Másfél év kellett hozzá, hogy Ben arcán fel-feltünedezzen néhány kósza, bátortalan mosoly. A gyerekek gyorsabban regenerálódnak. A fiú mostanra már helyrerázódott, bár még mindig járatták terrápiára, talán élete végéig szüksége lesz rá. Sokat beszélgettek vele, a pszichiátere szerint ez a legnagyobb segítség a gyerek számára. Adam sem tabutéma, Ben szabadon engedhette az érzelmeit, amikor csak szüksége volt rá. Michael reménykedett, hogy ez a kis kiruccanás jót tesz majd mindnyájuknak.
Kitörölte a könnycseppeket a szeméből, aztán Ben felé fordult.
– Főnök, ideje lefeküdni! - remélte, hogy nem remeg a hangja.
– Csak még pár percet hadd maradjak apa!
A doki csöndesen bólintott.
Már csak egy csík látszott a napból, a horizont szélén. Az állandó zümmögés, amit annyira megszokott, hogy szinte fel sem tűnt, mintha erősödött volna.
Kezébe vette a maga mellé fektetett füzetet és szórakozottan belelapozott. Több százszor átnézte már, mégsem talált benne semmit, ami megfejthetné a tudósok eltűnésének rejtélyét. Mindegy, ez már nem az ő problémája. Holnap jön értük a hajó és hazamennek. Az ő dolga felkészíteni családját az útra, és összepakolni a tudósok holmiját.
Ujjai megálltak a lapok pörgetése közben. Ismét annál a képnél tartott, amit annyira lenyűgözőnek talált. Rajz a rovarokról. Kékesfekete, szarvasbogárra emlékeztető páncélba csomagolt rovarok. Fejük, hosszú (behúzható, gondolta Michael) nyakon ült, csápjaik úgy álltak kétoldalt, ahogy a csiga szarvai. Lábuk a szokásos ízeltláb, ám egy párral több, mint a földi bogaraké, számuk nem hat, hanem nyolc, akárcsak a pókoknak. A boncolás során kiderült, szárnyakkal is rendelkeznek. A kép melletti szöveg nagyrészét latinul írták, a doki azonban csak az orvosi latinhoz konyított. Az előző oldalakon használt angol nyelv szerint a dögök, mindenféle, a bolygón fellelhető mikroszkopikus egysejtűekkel táplálkoztak.
Michael becsukta a füzetet, szürkületben nem akarta erőltetni szemét.
Kicsivel később, kockás takarón ülve, húst sütöttek a magukkal hozott, akkumulátorral működő, sütő segítségével. Sally konzervsalátát tálalt hozzá. Ben sűrű ásítozások közepette falatozott, mire a szülei a vacsora végeztével a sátorba küldték aludni.
Doki bort bontott és a feleségét próbálta kibékíteni a délután történt beszélgetés miatt, mikor a zümmögés felerősödött. Minden eddiginél hangosabbá vált.
– Mi a fene ez? – kérdezte Sally és rémülten húzódott közelebb a férfihez.
– Eddig azt hittem, hogy a bolygó hangja, vagy a sziklák okozzák valahogy.
Michael a zseblámpa után kapott és belevilágított az őket körülvevő sötétségbe. Erős fényű, súlyos katonai zseblámpát hozott magával az útra.
Először csak a sötétséget látta, de aztán észrevette, a különös hang forrását. Az a sötétség, amit a fény megvilágított, az mozgott. Úgy harminc centis bogarakkal nézett farkasszemet. Teljesen úgy festettek, mint a rajzokon, kivéve, hogy nem néhány centisek voltak, hanem…
Akkor értette meg, hogy mi történt a tudósokkal…Egy ilyen erős rágószájszerv…
Majdnem felüvöltött az iszonyattól!
– Rajtuk híztak meg ennyire a rohadékok!
– Kicsodákon? Mit mondtál Michael? – nyöszörögte Sally.
A férfi rájött, hogy a lámpafényben lévő állatok ledermedtek, a többiek viszont kitartóan araszoltak tovább. Gyorsan magához húzta a feleségét, maguk közé támasztotta a lámpát, úgy hogy az fénykört vont köréjük. A zseblámpa az ég felé meredt, mintha csak morzézni akarna a csillagoknak. Felhúzták kinyújtott lábaikat és összebújtak. Legalább Ben biztonságban volt a hermetikusan záródó sátorban.
Michael bízott benne, hogy az elem kitart reggelig, és a fia nem az apja sikolyára ébred majd.

4.666665
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.7 (3 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2008-07-12 17:46 Eve Rigel

Eve Rigel képe

A novellával több problémám is van.
Nem "érzem" a szereplőket.
A történet olyannak tűnik, mintha valójában két, egymástól független történetet olvasnék, melyek közül a visszaemlékezés az erősebb.
Az elbeszélő stílus olyan érzetet kelt, mintha a kávénkba tennénk cukrot, aztán édesítőszert, tejszínhabot, komplettát, kávétejszínt, konyakot, megszórnánk fahéjjal... stb.
A kávé önmagában egy kevés cukorral és tejjel épp elegendő lett volna.
Nézőpontot váltasz:
"A családfő el is határozta, hogy a vakáció előtt bejelenti őket a fodrászhoz.
Sally mosolyogva nézte a kölyköket, megdöbbent, hogy ebben a percben mennyire egyformák."

Nem lenne éppenséggel baj, ez valójában az omnipotens nézőpont (minden szereplő gondolatát megismerjük), de hosszútávon zavaró lehet.
A karakterépítés közepesre sikerült, a szereplőköről alig tudtunk meg valamit azon kívül, hogy egy család tagjai, a gyerekek ikrek - az egyikük meghalt.
Ez a novella is történetközpontú, a szereplők mintha csak statisztái lennének a cselekménynek.
Egyikük sem fogott meg, nem támadt olyan érzésem, hogy szeretném jobban megismerni, hogy aggódom érte, érdekelne, mi történik vele.
Hangsúlyozom, a szöveg könnyen olvasható, a stílus jó, az ötlet érdekes, de valahogy mégsem áll össze a kép.
Kicsit úgy érzem, gépies módon próbáltál megfelelni a kiírás kritériumainak, a szabad szárnyalás hiányzik.

v, 2008-07-13 15:14 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

"Nem lenne éppenséggel baj, ez valójában az omnipotens nézőpont (minden szereplő gondolatát megismerjük), de hosszútávon zavaró lehet."
Amikor beszélgettünk a nézőpontváltásról, ilyet nekem nem említettél. :)
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

v, 2008-07-13 16:53 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Persze hogy nem. :)
El kell felejteni.

v, 2008-07-13 16:17 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

"Michael Cole a sziklák között játszó fiát nézve azon töprengett, hogy vajon begyógyulnak-e azok a sebek Ben szívében, amik az ikertestvére halálakor keletkeztek?" - mondatvégi írásjel az első tagmondathoz illeszkedik (ha jól tudom), márpedig itt kijelentő mondattal kezdesz.
"– Szerinted rendbe jön? - ült le mellé Sally, és egy gőzölgő bögrét nyomott férje
kezébe." - becsúszott egy enter.
"– Michael, környezetváltozás tengerpartot, vagy síelést jelenti a hegyekben, nem
egy másik bolygót! – Sally hangja remegett, közel állt a síráshoz." - itt is.
"A megbízás szerint Michaelnek, a már két hete a bolygón állomásozó felderítőkkel együtt kellett volna érkeznie" - nem kell vessző.
"most hogy végre kezdett helyrejönni." - "hogy" elé vessző?
"A férfi pedig az átvitatkozott éjszakák után, kisírta főnökeinél a két hét csúszást." - nem kell vessző. (vagy, ha az átvitatkozott éjszaka amolyan közbeszúrt megjegyzés, elé és mögé is vessző: "A férfi pedig, az átvitatkozott éjszakák után, kisírta főnökeinél a két hét csúszást." De ez szerintem zavaróbb.)
"az egy hónapi ittlétet" - nem hónapnyi? Esetleg hónapos? Így kicsit furcsa.
"Jelen pillanatban viszont nincs rá szükség, hármukon kívül egy lélek nincs a bolygón, csak a hang. A folyamatosan jelenlévő mély zúgás, olyan akár egy távoli méhkas hangja." - Átváltottál jelen időre! Ejnye! Ha ezt a férfi gondolta, egyértelműbbé kellett volna tenni.
"már csak az itt hagyott felfedezésekre bukkantak,
néhány jegyzetfüzetre," - benn maradt enter. (Nem tudom, miért, kétlem, hogy a te hibád lenne, talán a wordos ctrl-c ctrl-v?)
"hasonlított a földére" - Földére
"a gravitáció itt is működött" - mesterséges? Azt írd oda, mert így nagyon furán hat. A gravitáció minden bolygón, minden tömegen "működik". (Uh, de csúnya szó rá.)
"megszemlélt az idegen helyen, - mielőtt" - gondolatjel-vessző sorrend fordítva: "megszemlélt az idegen helyen -, mielőtt"
"hogy a new yorki télből, a nyárba utaznak" - nem kell vessző.
"perccel később született öccse, inkább zárkózott" - nem kell vessző.
"– Jajj apa, ez túl nehéz!" - apa megszólítás, tehát elé is és mögé is vessző! "– Jajj, apa, ez túl nehéz!"
"ami közkedvelté vált smaragdzöld áttetsző vize miatt." - ha a víz volt a smaragdzöld, és nem az áttetszőség (ami furi lenne), akkor vessző kell.
"Az utazást hétvégére tervezték, rögvest be is jelentkeztek az egyik teleportközpontba." - hihi, ez jó. ;)
"az utolsó pedig féltizenegykor ment le." - fél tizenegykor.
"Cole család álmélkodva" - névelő: A Cole család
"Kozmosz Standnak csak vízi állatvilága létezett, a szárazföldön növények éltek." - nagyon pici kukacoskodás, csak poénból kérdezem, ne vedd komolyan: és mi a helyzet a gombákkal? :D
"akár a földön élő delfinek." - Földön élő, vagy földi
"A sellőket borzalmasan megviselte az eset, letargiába estek, tömegesen követtek el öngyilkosságot." - uaaah. Eszerint egész értelmes lények voltak... Kicsit furcsállottam, hogy eddig ilyesmi nem történt a bolygón. Túl laza az óvintézkedés.
"Később kötelezővé tették Kozmosz Standon" - névelő: a Kozmosz Strandon
"hónapokra katatón állapotba került" - ha elmagyarázod, mi az a katatón, megköszönöm a szókincsbővítést. :) Nem sikerült kiderítenem. :(
Központozás! "– Főnök, ideje lefeküdni! - remélte, hogy nem remeg a hangja." - nagy betű
"Csak még pár percet hadd maradjak apa!" - apa megszólítás, tehát vessző.
"A doki csöndesen bólintott." - uhh, itt először csodálkoztam, mit keres ott a pszichológus...
"Az ő dolga felkészíteni családját az útra" - névelő: a családját
"szarvasbogárra emlékeztető páncélba csomagolt rovarok." - vessző.
"Az előző oldalakon használt angol nyelv szerint a dögök, mindenféle" - nem kell vessző.
", húst sütöttek a magukkal hozott, akkumulátorral működő, sütő segítségével." - az utolsó vessző nem kell.
"Doki bort bontott" - névelő: A doki.
"Erős fényű, súlyos katonai zseblámpát hozott magával az útra." - ha a tárgy maga egy katonai zseblámpa, akkor oké, de ha a katonai itt jelző arra vonatkozóan, hogy nem közönséges, akkor vessző kell: "súlyos, katonai zseblámpát"
"de aztán észrevette, a különös hang forrását." - nem kell vessző.
"Majdnem felüvöltött az iszonyattól!" - miért felkiáltójel? A narrátor ne kiáltson csak úgy fel!
"A zseblámpa az ég felé meredt, mintha csak morzézni akarna a csillagoknak." - miért, villódzott talán?
"Felhúzták kinyújtott lábaikat és összebújtak." - egyes szám! "Felhúzták kinyújtott lábukat és összebújtak."
*
Ömm. Valóban, ez inkább két külön történet. És akkor mi is az a konfliktus, ami a novella végére lezárul? Lezárult egyáltalán valami? Hiányérzetem van...
Az alapötlet jó, a legvégén azért leesett az állam, csak az előkészítés lett furán tálalva. (Eve találóbban megmagyarázta.)
No nem baj, majd a negyedik feladatnál. (Gonosz vigyor. ;>)

___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

v, 2008-07-13 19:28 miyoku

miyoku képe

hú, de részletes vagy! :)
amit tudok javítok, haq bele lehet nyúlni.
"És akkor mi is az a konfliktus, ami a novella végére lezárul?"
a rejtélynek kell megoldódnia, a történet lezárása lehet nyitott. a rejtély az volt, h hova tüntek a tudósok, azt pedig megtudjuk.
"No nem baj, majd a negyedik feladatnál. (Gonosz vigyor. )"
kösz, de nem kell vígasztalgatni, mert nem gondolom, h rossz lett. nem a legjobb munkám, de nincs kifejezetten swzar érzésem vele kapcsolatban, v ilyesmi. :)
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

v, 2008-07-13 19:53 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Akkor megnyugodtam. :)
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

v, 2008-07-13 20:14 Kentaur

Kentaur képe

Norbi már szétcincálta...úgyhogy a történetről magáról:
Nekem nagyon ketté van szedve, mintha két külön sztori lenne egybegyúrva, hogy megfeleljen a kiírásnak. Mindkét történet izgalmas, de nem kapcsolódnak, és ez zavarja az összképet. Sok ez így, külön - külön pedig kevesek.
Amúgy izgalmas, meg gördülékeny, meg ami kell.
EK:potya
Nem, nem, EK! Én már letudtam, és kijavítottam, nem potyázok itt! :-)
----------------------------------------------------------------

"Az emberek néha belebotlanak az igazságba... Aztán fölállnak és továbbmennek."

h, 2008-07-14 07:33 miyoku

miyoku képe

"Mindkét történet izgalmas, de nem kapcsolódnak, és ez zavarja az összképet."
h ne kapcsolódnának. hisz rávilágítok arra, h mitörtént velük, mitől ilyenek a jelenben és h mi baja a gyerkőcnek.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

h, 2008-07-14 10:10 Kentaur

Kentaur képe

De az egész történetnek amire építesz semmi köze nincsen az eltűnt tudósok történetéhez...épp csak rosszkor voltak rossz helyen. Ezt a részét úgy "lezavartad", nekem olyan volt, mintha csak úgy... hogy legyen már. Érted hogy értem? Nem függenek össze a szálak, nem látom a mese szövetét...Persze lehet én vagyok béna.
De jó! Mind a kettő jó ötlet.
----------------------------------------------------------------

"Az emberek néha belebotlanak az igazságba... Aztán fölállnak és továbbmennek."

v, 2008-07-13 20:49 ColemanV

ColemanV képe

Hmm... Érdekes megoldás az egyszer biztos. :)
Az egyik ok amiért érdekesnek találom, mert az elején arra voltam kíváncsi, mi történt a gyerkőccel aki meghalt aztán, hogy van-e kapcsolat a sellő ének és a másik bolygó folyamatos zúgása között, utána a tudósok eltűnésének körülményei piszkálták a fantáziám, de kicsit később már a túlélő gyerek gyógyulásán járt az eszem.
A különös az, hogy a kb. a történet 75-80% körüli részén éppen egy kicsit sem az eltűnt tudósok foglalkoztattak, hanem a gyerkőcök és mégis "eccercsak" a tudósok eltűnésére kapok választ :D
.
Szeretem a "Miyokus befejezéseket" az már biztos és egy véleményen vagyok Eve mesterrel, mert az írásod tényleg olvastatja magát, nem akad el benne az olvasó (még az olyan komplikált sem mint én :D )
viszont olyan érzetem van mintha sok-sok-sok ötletet akartál volna megvalósítani egyetlen történetben.
(szerintem három történetre elég ötlet van benne ;) )
.
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

v, 2008-07-13 21:03 bellamaria

bellamaria képe

Egyetértek. élvezetes volt olvasni, szeretem a visszaemlékezéseket a történetekben, az emberevő bogarakat, tetszett a pszichológiai rész megírása is, a bánatos sellőkön pedig jót mosolyogtam. (hisz a sündisznó sem azért szúr, mert haragszik)
részemről ötös, remélem, most sikerül végigcsillagozni

h, 2008-07-14 07:39 miyoku

miyoku képe

"van-e kapcsolat a sellő ének és a másik bolygó folyamatos zúgása között"
hopp, ez nem direkt párhuzam. :)
örülök, h folyamatosan tudtam hozni nálad a feszültségkeltést. :)
pörgős storyt akartam. amúgy is mindig túlkomplikálom a kiírást, a legbonyolúltabb 5leteim támadnak, és ledöbbenek mikor a többi9ekét olvasom, h "jé, ilyen egyszerű megoldás mért nem jut eszembe?"
*
lehet, h sok volt a kozmosz strandos vonal, ezt én is éreztem, de teljesen beleszerettem a helybe írás közben. :)
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

v, 2008-07-13 21:26 a.peterfy

Nekem is tetszik a stilus, még ha mint írták többen nem karakter központu.
A magyarázós részek nem jöttek be igazán, szerintem nem kellene magyaráznod mit gondolsz. Inkább rejtsd bele a történetbe a magyarázatot.

Gratulálok!

h, 2008-07-14 07:31 miyoku

miyoku képe

kösz a véleményeket!
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

h, 2008-07-14 12:38 miyoku

miyoku képe

azoknak pedig külön köszönöm, akik nem script tagok, mégis veszik a fáradtságot és priviben véleményeznek!!!
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

h, 2008-07-14 13:22 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Jah, hogy te kapsz ilyeneket is? :)
(irigykedik)
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

h, 2008-07-14 13:47 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Visszavonom. :oops: :D
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

h, 2008-07-14 14:06 Sólyom László

Sólyom László képe

Miért, talán kaptál egy privit? :D
_________________________________________
Minden célon túl ott vár a következő.

h, 2008-07-14 14:14 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Aham! ;)
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

h, 2008-07-14 13:35 Sólyom László

Sólyom László képe

Halihó! Ma reggel olvastam el a novit! Gratulálok, ügyesen oldottad meg, de elvégre sokat gürcöltél vele és az eredmény az én szememben jelest ér. Végig volt benne valami titokzatos, rejtélyes és ez nagyon megfogott! A laza stílusod pedig bámulatos! (leginkább, amit hiányoltam benne, az a párbeszédek! Nem azt mondom, hogy nem volt benne, csak valahogy kevésnek éreztem)zárójelben jegyeztem meg, mert ez csak egy apró megjegyzés. Mégegyszer gratulálok!!! :D
_________________________________________
Minden célon túl ott vár a következő.

k, 2008-07-15 07:11 miyoku

miyoku képe

thank u!
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

v, 2008-07-20 17:11 Ameli Eftímea Paitha

Ameli Eftímea Paitha képe

Szia!
Most néztem, hogy neked elmaradt a vmny. Most pótolom.
Érdekesen indul a történet, nagyon felkeltetted az érdeklődésem, ahogy szíven ütött a kisfiú tragédiája is. De hisz' tudod, szeretem a gyerekeket, nehezen emésztem meg az ilyet.
Aztán amikor leírtad a fiú halált, nagyon mérges lettem. Miért???
Igazából nem értem, ha tudták, milyen veszélyes a sellők éneke a halandó lényekre, miért nem tették meg előbb ezt a járörözős biztonsági óvintézkedést. Miért kellett ehhez a tragédia? Tudom, kellett a drámához, csak nem értem.
A visszaemlékezések hangulata teszett, ahogy leírtad a gyerekeket, csak nem értettem, hogy jön ide az anya gondolata, ha egy nézőpontból kellett írni a novellát. Az apa nem tudhatta, mit gondol a felesége.
- A vége viszont nem tetszett. Olyan lezáratlan egy részről, sose tudjuk meg, megmenekültek-é, vagy megették őket a mutáns-zombi-génmanipulált bogarak, vagy sem.
- Aztán a fiú visszazökken lelkileg? Hisz ezért mentek, nem? (már a ff munkáján kívül)
- Azt viszont lehet, hogy én hagytam ki, de mi szerepe volt a botnak, amivel a kissrác játszott? Azt hittem, lesz vele valami, de vagy én nem vettem észre, vagy te nem szóltál aztán róla többet.
Maga az ötlet jó, de kevés volt benne nekem a tőled megszokott érzelem. Vagy nem tudom, Valami hiányzott, de így most képtelen vagyok megfogalmazni, hogy mi, bocsi érte. Ha egyszer fejbe csap az isteni szikra, megírom.
*-*-*-*-*
ÁlomÁlmodó

v, 2008-07-20 21:21 miyoku

miyoku képe

azért nyitott a vége, mert hihetetlenül imádom a nyitott végű történeteket, írni is, és olvasni is! :)
lehet, h nem fejtettem ki, a bot az egyik rovar szarva volt.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

h, 2008-07-21 08:16 Ameli Eftímea Paitha

Ameli Eftímea Paitha képe

Oké, értem, ezek szerint én nem voltam elég figyelmes.
Én is szeretem a nyitott dolgokat, de úgy, hogy azért valamikor van befejezése is :)
*-*-*-*-*
ÁlomÁlmodó

h, 2008-07-21 08:23 miyoku

miyoku képe

a rejtély megoldódott, ez volt a feladat kiírása.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen