3/3. script - Révész András

Charlie és két barátja a találóan Utolsó Mentsvárnak elnevezett fogadó egyik asztalánál üldögélt. A kocsmában felszolgált étel ehetetlen volt, a sör meleg, a bor pedig savanyú, de annyi vizet vehettek magukhoz, amennyit csak elbírtak, és éppen ez tette a fogadód olyan népszerűvé a sivatagi városkában.
Egyikük hangosan felsóhajtott.
– A türelmetlenség nem segít – szólalt meg a legidősebb férfi.
– Tudom, bácsikám, csak úgy indulnék már! – siránkozott Brent unott arccal. – Miért maradunk itt éjszakára? Ha most útra kelnénk...
– Végy példát Charlie-ról! – vágott a szavába nagybátyja, Larry. – Ő tudja, mi az a türelem. És egyébként is, a szállást már kifizettük, és nekem semmi kedvem felváltani az ágy melegét hideg és kemény kövekre. – Brent megvonta vállát, és magában füstölgött tovább.
Charlie nem foglalkozott társai szócséplésével. Mindig is magának való ember volt, nem szerette különösebben a társaságot, egyedül érezte jól magát. Mégis, a megismerkedésük óta, alattomos módon a szívébe lopták magukat, megszerette őket. Barátként tekintett rájuk, sőt, valójában ők voltak életében az első olyan emberek, akiket ilyen közel engedett magához. Furcsa és egyben rémisztő érzés volt ez a számára.
– És mondd csak, Brent, eldöntötted már, hogy mit kívánsz majd a tündekönnytől? – kérdezte nagybátyja mosolyogva.
– Igen, természetesen már kitaláltam. De nem árulhatom el, az balszerencsét hozna.
– Hát persze, a babona... – hümmögte Larry. Kisvártatva ismét megszólalt:
– Ha rám kerül a sor, én azt kívánom, hogy újra fiatal legyek. Beleuntam ebbe a gyenge, fájó öregségbe. Úgy szeretném élvezni az életet, ahogyan régen!
– És te, Charlie? – kérdezte izgatottan a fiú. – Te mit fogsz kívánni a kőtől?
– Én...
– Elnézést a zavarásért – harsant fel mögöttük egy hang. – Csatlakozhatom önökhöz? – Larry éles pillantást vetett társaira, majd kezével a mellette lévő szék felé intett.
– Természetesen.
A férfi öreg volt, ruhája tiszta és újszerű, bizonyára idevalósi lehetett. Kényelembe helyezte magát, alaposan szemügyre vette mindhármójukat, majd keze apró mozdulatával magához intette őket. Larry és unokaöccse közelebb hajolt, Charlie gyanakvó pillantással szemlélte tovább az idegent.
– Igazán sajnálom, de véletlenül meghallottam, amiről az imént beszélgettek – suttogta nekik az öreg. – Kérem, ha valóban a könnyt akarják megtalálni, tegyenek le róla!
– Még mit nem! – hördült fel Brent.
– Ki maga, és mit akar tőlünk? – kérdezte Larry szelíden. Az öreg megint végignézett rajtuk, végül Charlie mindenre elszánt, rideg arckifejezésén állapodott meg.
– Kérem, félreértettek. Nem akarok én semmi rosszat. Csupán figyelmeztetni szerettem volna önöket...
– Mire? – szólalt meg az eddig csöndben ülő férfi. Hangja kemény és acélos volt, le sem tagadhatta volna varázsló mivoltát.
– A könny őrzőjére, a kageronra. – Mintha egy szempillantás alatt megfagyott volna körülöttük a levegő. A varázslók használták ezt a kifejezést, ami mágikus bestiát jelentett.
– Tudunk róla – válaszolta Charlie ingerülten. Bosszantotta, hogy egy ilyen kocsmatöltetlék a szájára merte venni ezt a szót, de barátai előtt nem akart belekötni az öregbe.
A férfi harmadjára is alaposan megnézte őket.
– Mit bámul ennyire?! – kérdezte Charlie.
– Szőke haj, kék szem... Ugye, önök Nagara szigetéről valók? – Valóban, mindhármójuk feltűnően szőke, kék szemű és magas volt, egyedül Charlie hajában göndörödött néhol egy barna hajtincs. – Sok utazó megfordul itt minálunk – folytatta az idegen, mit sem törődve asztaltársai rosszalló pillantásaival. – Eddig csak néhány nagarait láttam errefelé, bár őket nem volt ilyen könnyű felismerni, ők sokkal alacsonyabban voltak. – Charlie a köpenye alatt ökölbe szorította a kezét.
Nagara szigetének a neve néhány évtizeddel ezelőtt került be a köztudatba, amikor kitört az ott élő két nemzet közti polgárháború. A harcok után a sziget új vezetői elrendelték, hogy az ellenségnek emléke sem maradhat Nagarán, és kezdetét vette a mészárlás, aminek hamar híre ment mind a négy kontinensen.
– Ők is a könnyet keresték – fojtatta az öreg –, akárcsak azok, akik a múlt hónapban jártak itt. Ám egyikük sem tért vissza. Sem a nagaraiak, sem ők.
– Kedves öreg! – szólalt meg Larry halk, de határozott hangon. – Nem most találkozunk először a veszéllyel.
Az öreg elmosolyodott.
– Ugye, mindegyiküknek van egy kívánsága? – szólat meg egyenesen Charlie-nak szegezve a kérdést. – És azt tudták, hogy a könny csak egy kívánságot teljesít? – Felállt, lesimította ruháját, majd önelégült mosollyal az arcán odébbállt egy másik asztalhoz.
Charlie megbabonázva nézett utána. Barátai még hosszasan beszélgettek róla, ő azonban gondolataiba merülve merengett tovább a történteken.

Másnap mindhárman napkelte előtt ébredtek, és azon nyomban el is hagyták az Utolsó Mentsvárat. Charlie haladt elől, nála volt az alkimista vaktű, ami az iránytűvel ellentétben, a mágikus energiák rendellenes gyűrődéseit mutatta. Mögötte, kicsit lemaradva, Larry és Brent egymás mellett bandukolva, fojtott hangon beszélgettek.
Csak hangfoszlányok jutottak el a varázsló füléhez, és a szél is szemből fújt, így lehetetlennek tűnt kihallgatni őket. Egyre-másra a tegnap este melléjük szegődött öreg utolsó szavai jártak a fejében. „Igazat mondott volna? Ha igen, valami tennem kell!
Az én kívánságom az előbbre való, ez nem vitás. Larry csupán fiatalságra vágyik, valami olyanra, ami egyszer már megvolt neki, Brent pedig köztudottan mindig is több varázserőt szeretett volna. A könnyebb utat választaná, és ez nem helyes. De az én álmom, az teljesen más. Sokkal nemesebb célú, mint az övék. De... Ha választani kell, vajon mi lesz? Ki kapja élete legnagyobb lehetőségét? Talán, aki hamarabb megszerzi magának...” Charlie fejében egy ijesztő gondolat bukkant elő. „Éppen most is erről beszélnek. Egy tervet készítenek, hogy hogyan szerezzék meg maguknak a könnyet. Hát persze! Egyértelmű! Larry tanító volt, és ha ismét fiatal lesz, könnyedén kiképezheti Brentet. Kölcsönösen fogják egymást segíteni, engem pedig... Félreállítanak. Félreállítanak? Igen, máskülönben nem szerezhetik meg. De nem fogom hagyni magam! Nekem kell a könny!”

Másnap déltájban érték el a pusztaságot kettészelő hegylánc első bástyáit. A vaktű egy barlang irányába mutatott, de most már a műszer nélkül is jól érezték a mágia szokatlanul sűrű jelenlétét.
A barlangnak rendkívül széles bejárata volt, és a homokban kirajzolódó hatalmas állati lábnyomok egyértelműen elárulták: jó helyen járnak.
Larry ment be elsőként. Az ő feladata volt elvonni a bestia figyelmét, miközben Brent és Charlie megkeresik a könnyt és elhozzák. Brent volt a legfürgébb, így neki kellett megszereznie a drágakövet. Charlie volt a vésztartalék, ha valamelyikük elesne, az ő feladata lett volna a helyére állni. Elég gyors és tapasztalt varázsló volt, így baj esetén mindkét szerepet be tudta volna tölteni.
A folyosó egy darabig egyenesen vitte őket egyre mélyebbre a barlang gyomra felé, majd néhány kanyar után kitágult, és egy széles tárnába olvadt. Titkon mindhárman abban bíztak, hogy a bestia nincs ott, de ahogy beléptek a csarnokszerű kiterjedésbe, azonnal meghallották a kageron mély, egyenletes szuszogását. Aludt.
Charlie és Brent egy szikla mögött kerestek menedéket, majd jeleztek Larrynek, aki támadásba lendült. Néhány pillanattal később varázslat fénye töltötte be a teret. A szörny felriadt, csak ekkor láthatták igazán, hogy mivel is van dolguk. Egy termetes, gyíkszerű lény állt előttünk. Farkával vadul csapkodott ide-oda a sziklák közt, szemével támadóját kereste. Larry előugrott rejtekhelye mögül, és egy energia csapást küldött ellenfelére.
Szikrák cikáztak mindenütt, miközben Charlie a könnyt kereste. Tisztán érezte, hogy szinte karnyújtásnyi közelségben van tőle, de nem találta sehol. Hirtelen eszeveszett vágy kerítette hatalmába a kő után, képtelen volt másra gondolni, csak hogy végre megkaparinthassa. Brent megrázta a vállát.
– Mi van? – recsegte Charlie. A fiú a barlang túlsó vége felé mutatott, egy felvillanó tűzgolyó fénye éppen megvilágította a fal mellett kuporgó ládikát. „Ott van!” – süvöltött át Charlie agyán a gondolat.
– Menj, én fedezlek! – mondta Brentnek. A fiú arca holtsápadt volt a rémülettől. Charlie a vállára tette a kezét, és így szólt:
– Meg tudod csinálni.
Brent felállt, megvárta míg a gyíklény nagybátyja védőpajzsára veti magát, és elrohant a ládika felé.
Charie-nak hirtelen egy vad gondolata támadt.
Élete talán egyik legnehezebb döntése előtt állt. Egyik barátja az életéért küzdött, a másik élete pedig az ő kezében volt. A végzetesnek ígérkező helyzet szavak formájában is testet öltött vágy hajtotta elméjében: segítsen barátainak túlélni, vagy a halálba taszítsa őket?
Brent lába alatt megremegett a talaj, majd rögtön utána egy sziklanyúlvány tört ki a földből. Alig néhány lábnyira kerülte el; elvesztette egyensúlyát, és egyenesen a gyíklény felé tántorodott. A bestia észrevette őt, egy villámgyors mozdulattal elébe ugrott, és egy mérgező felhőt fújt az arcába. A fiú megtorpant, megremegett, majd egy pillanattal később tehetetlen zsákként rogyott a földre.
– Brent! – kiáltotta Larry.
Charlie szemében különös fény csillant, miközben végignézte az egymás után lezajló eseményeket. Az idős varázsló unokaöccse után vetette magát, de a bestia gyorsabb volt nála. Háta mögé került, és egy villámgyors harapással azonnal megölte őt. A barlang elnémult.
A vörösen izzó kövek közt Charliera különös magány tört rá. Egész életében egyedül érezte magát, de ez most valahogy más volt. A gyíkra emelte tekintetét. Teste több sebből vérzett, egyik szeme helyén fekete lyuk tátongott.
– Akarsz még küzdeni? – kérdezte Charlie. A bestia kitátotta száját, fújtatott egyet, majd lassan hátrálni kezdett a fal felé. Megfordult, és az egyik oldaljáraton keresztül eliszkolt a csarnokból. – Jól van. Ne is akard megtudni, hogy milyen egy igazi nerakaival harcolni. – Odasétált társaihoz. Testük összetört és kicsavart képe láttán hányinger tört rá. Muszáj volt megtennie, amit tett, hiszen megesküdött, hogy megszerzi a követ; ezzel próbálta vigasztalni magát.
Árvaként nőtt föl, családjára nem is emlékezett. Azt mondták neki, hogy a szülei balesetben haltak meg, de hamar rájött, hogy ők is azok közt a több száz szerencsétlen áldozat közt voltak, akiket lemészároltak azon a pokoli éjszakán. Már akkor megfogadta, hogy bosszút fog állni.
Otthagyta a tetemeket, és a ládikához ment. Alig volt nagyobb egy ékszerdoboznál, lakat nem is volt rajta. Letérdelt, és lassan felnyitotta porlepte fedelet...
Három tündekönny volt benne.
– Légy átkozott, te nyomorúságos élet! – kiáltotta elkeseredve. – Legyen átkozott minden isten!
Maga sem tudta, meddig kuporgott a három ékkő felett, de lassan lenyugodott, és egyre tisztább gondolatok áraszották el az elméjét. – „Amint megszereztem volna a könnyt, ők úgyis megpróbáltak volna megölni. Vagy ha nem, hát én öltem volna meg őket. Haláluk elkerülhetetlen lett volna... Akárcsak az összes többi nerakainak csúfolt disznó halála.” – Kivette az egyik követ a ládából, és szorosan a markába zárta. Behunyta szemét, és arra az álmára gondolt, amit már gyermekkora óta a szíve mélyén dédelgetett.
– Nyeljen el a sötétség szíve, erőm legyen határtalan, éljek örökké, mint az istenek, váljék lelkem démonná örökre! – Irdatlan erő szállta meg testét, de semmi egyebet nem érzett; semmit, amit eddig ne ismert volna.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2009-06-08 10:52 Révész

Révész képe

Várom az ízekre szedést!
(aztán csak ne kíméljetek)
_______________
Az Út keresője

v, 2009-06-14 06:07 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Látom, szépen pótolod az elmaradást. :)

sze, 2009-06-17 10:08 Dom Wolf

Dom Wolf képe

a találón elnevezett - a találón Utolsó Mentsvárnak nevezett
és éppen - fölös
hümmögte Larry - későn jött információ arról, ki az a Larry. Korábban meg kellene nevezni, h ő nagybácsi
– harsant fel mögöttük egy hang. – a komment mehet egy mondattal hátrébb is, így széjjeltördeli
Kényelembe helyezte magát, alaposan szemügyre vette mindhármójukat, majd keze apró mozdulatával magához intette őket. - az utolsó mondatrészt vidd át a másik mondatba szerintem. Túl sok minden történik egyszerre a mondatban
Charlie gyanakvó - kelleni ide valami. pl Charlie viszont gyanakvó...
– Igazán sajnálom, de véletlenül meghallottam amiről az imént beszélgettek – suttogta nekik - nem tudom. Eddig nem úgy tűnt, mintha nagyon féltek volna attól, hogy valaki meghallja
megfordul itt minálunk – folytatta - vessző
került be a köztudatba - kicsit modern kifejezés
Utolsó mentsvárat - szerintem Utolsó Mentsvár
mellett; fojtott hangon beszélgette - mellett, és fojtott hangon beszélgettek
„Vajon miről pusmognak?” – gondolta a varázsló. - ez annyire egyértelmű, hogy felesleges
És ha igen, akkor most mi tévő legyek? - juj. ezt töröld gyorsan
Sokkal nemesebb célú, mint az övék. - szvsz ez már túlmagyarázás
Larry tanító volt, és ha ismét fiatal lesz, könnyedén kiképezheti Brentet. - miért, idősen nem képezheti ki?
De nem fogom hagyni magam! Nekem kell a könny! - nekem valamiért nem tetszenek ezek a belső gondolatok. Egy érett férfi nem így gondolkodik
Egy termetes - vessző
ide-oda - fölös
egy elektromos támadás - megint nagyon modern kifejezés
intézett ellenfeléhez. - jujj. Ezt a tagmondatot írd át
eszeveszett tempóban futni - csak javaslok: rohanni?

A történet egyészen jó. De, ha Charlie a főszereplő, akkor az elején mért volt csak valahol a háttérben? A belső gondolatai szintén nem tetszenek, valahogy nem életszerűek.
A végpoén jó, bár én biztosan azt hagytam volna meg, hogy három fiola van, és elé hoztam volna azt, hogy miért kell neki a könny. De így is jó.
Hm. Ha javítod, visszajövök csillagozni.
________
"Csak szidj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szidd a hazád. Szidd a világot."

sze, 2009-06-17 12:01 Kentaur

Kentaur képe

"Charlie és két barátja a találón elnevezett"-találóan
"– Végy példát Charlie-ról – vágott a szavába. – Ő tudja mi az a türelem."-ki vágott a szavába?
"– És mondd csak, Brent, eldöntötted már, hogy mit kívánsz majd a tündekönnytől? – kérdezte nagybátyja mosolyogva."-késői infó,és két barátról volt szó az elején!
"– Igen, természetesen már kitaláltam. De nem árulhatom el, az balszerencsét hozna – mondta mindent tudó arckifejezéssel."-komment az első mondat után.
"– Hát persze, a babona... – hümmögte Larry. Kisvártatva ismét megszólalt." -kettőspont a végére
"A férfi öreg volt, ruhája tiszta" -mind férfiak! Lehetne inkább a jövevény.
"Larry és unokaöccse közelebb hajoltak, Charlie gyanakvó pillantással szemlélte tovább az idegent."-mi van? Itt már végképp elvesztettem a fonalat, hogy ki kinek a rokona!
"...Charlie gyanakvó pillantással szemlélte tovább az idegent.
– Igazán sajnálom, de véletlenül meghallottam amiről az imént beszélgettek – suttogta nekik."-ugye te is látod, ki lett a második mondat alanya? Charlie!
Itt is ugyanezt elköveted:"...egyedül Charlie hajában göndörödött néhol egy barna hajtincs. – Sok utazó megfordul itt minálunk – folytatta mit sem törődve asztaltársai rosszalló pillantásaival."

"– Mire? – szólalt meg az eddig csöndben ülő férfi. Hangja kemény és acélos volt, le sem tagadhatta volna varázsló mivoltát."- az acélos hang miatt? Inkább harcosra utalna, ha utalna valamire...
"– Tudunk róla – válaszolta neki ingerülten."- ismét kicsoda válaszolt? ez nagyon gyakran elköveted, nem lehet követni ennyi szereplős mesét, ha nincs megkülönböztetve valahogy, hogy ki szól éppen.
"– Ők is a könnyt keresték – fojtatta az öreg"-könnyet, pl:nem könyvt, hanem könyvet
"– Kedves öreg – szólalt meg Larry halk, de határozott hangon." fekiáltójel, mert megszólít, mintha köszönne, vagy levelet kezdene:- Kedves öreg!-ez így olyan, mintha kijelentené, hogy az öreg kedves. :-)
"– „Igazat mondott volna? És ha igen, akkor most mi tévő legyek?"-nem kell gondolatjel.
A következőbe se. Csak akkor kell, ha szövegre, párbeszédre emlékszik, és ezt jelezni akarod, de akkor is az idézőjelen belülre.
"– Légy átkozott te nyomorúságos élet!"-még ilyen elvontan is:megszólítás, vessző:..átkozott, te nyomorúságos...
Jó történet technikai hiábbak, jó a végecsattanó és a plusz erküölcsi mondanivaló is! Kifejezetten tetszett, bár formailag még sokat kell fejlődnöd, és a karakterek is kicsit kuszák és élettelenek, hiányoznak a környezeti leírások, de egy négyest mindenképpen megérdemel a jó ötlet és az ügyes vég.
ui:későb rájöttem, hog a két barát rokon egymással, csak összekavarodik, mert nem jelzed, ki szól kihez, ez tisztábban kéne, hogy egyértelmű legyen.
----------------------------------------------------------------
"Az írás olyan, mint a herpesz:tünetmentes lehetsz, de gyógyult nem!"

cs, 2009-06-18 13:28 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Mi a cím?
"Charlie és két barátja a találón elnevezett Utolsó mentsvár nevű fogadó egyik asztalánál üldögéltek." - magyartalan szórend, alanyegyeztetési hiba (nem üldögéltek, hanem üldögélt) - "Charlie és két barátja a találón Utolsó mentsvárnak elnevezett fogadó egyik asztalánál üldögélt."
"és éppen ez tette a fogadód " - fogadót
Vajon a kocsmáros mért nem kér valami minimális ellenjuttatást a vízért? Ha olyan értékes... Üzlet az üzlet! Főleg, ha ingyen van a víz, és pocsék minden más - hogyan él akkor meg, és miért nem az egyetlen valamire való anyagért (víz) nem kér pénzt?
"Egyikük hangosan felsóhajtott.
– A türelmetlenség nem segít – szólalt meg a legidősebb férfi." - van három szereplőnk (Charlie +2), azért ideje lenne rögtön a legelején tisztázni, ki kicsoda! Pl. ki sóhajtott? Ki válaszolt? Az a baj, hogy Charlie nevét már rögtön a legelején megmondja a narrátor. Miért hallgat a többiről?
"siránkozott Brent unott arccal." - ööö, unott arccal lehet siránkozni?
"Végy példát Charlie-ról" - felsz., felk.
"– Ő tudja mi az a türelem" - vessző: "– Ő tudja [azt], [hogy] mi az a türelem"
"Brent, vállát megvonva, magában füstölgött tovább." - juj, az ilyen -va, -ve kerülendők, főleg, ha egyszerű átírással nem változik semmi mondanivaló: "Brent megvonta a vállát, és magában füstölgött tovább."
"Mégis, ez a két ember azalatt a néhány év alatt amióta ismerte őket, alattomos módon a szívébe lopták magukat, megszerette őket." - hu, több sebből vérzik.
"Mégis, a megismerésüktől eltelt néhány év alatt alattomos módon a szívébe lopták magukat, megszerette őket."
"De nem árulhatom el, az balszerencsét hozna – mondta mindent tudó arckifejezéssel." - az igével kezdődő kommentek nek elöl van a helyük, ott viszont nem vághat még ilyen képet. Tehát: "De nem árulhatom el, az balszerencsét hozna – Mindent tudó arckifejezést vágott."
"Kisvártatva ismét megszólalt." - központozás! Kettőspont
"– És te Charlie? Te mit fogsz kívánni a kőtől? – kérdezte izgatottan a fiú." - mgsz, vessző, komment előre!
"– És te, Charlie? – kérdezte izgatottan a fiú. - Te mit fogsz kívánni a kőtől?"
"ruhája tiszta és újszerű, bizonyára idevalósi lehetett. " - úgy hangzik, mintha abból vonta volna le a következtetést, hogy idevalósi, hogy tiszta volt a ruhája.
"Larry és unokaöccse közelebb hajoltak" - hajolt
"de véletlenül meghallottam amiről " - vessző: "de véletlenül meghallottam [azt], amiről "
"– Még mit nem! – hördült fel a fiú." - melyik?
"– Mire? – szólalt meg az eddig csöndben ülő férfi. Hangja kemény és acélos volt, le sem tagadhatta volna varázsló mivoltát." - melyik férfi? Miért csak most tudjuk meg, hogy varázsló?
"akik múlt hónapban jártak itt" - a múlt hónapban
"És azt tudták, hogy a könny csak egy kívánságot teljesít? " - a kívánságteljesítés olyan, mint az időutazás, tele van lehetséges paradoxonokkal. Pl. "Legyen még három kívánságom" "Legyen korlátlan hatalmam" "Teljesüljön minden kívánságom" "Éledjen fel minden holt" stb., stb.
"Másnap mindhárman még napkelte előtt ébredtek" - felesleges a "még"
", ami az iránytűvel ellentétben" - ezt is kihúzhatod
"„Vajon miről pusmognak?” – gondolta a varázsló. " - tehát Charlie a varázsló. Csak kiderült...
"„Igazat mondott volna? És ha igen, akkor most mi tévő legyek?" - ne tégy sortörést! Zavaró, olyan, mintha a narrátor kezdene motyogni magában.
"őt pedig... Félreállítják. Félreállítják? Igen, máskülönben nem szerezhetik meg. De nem " - ááááácsi! Magában azt gondolja, hogy "őt"? Nem inkább "engem"?
"így végül neki kellett volna megszereznie a drágakövet." - "kellett volna"? Miért, már megpróbálták, de nem sikerült? Inkább "kell".
"csarnok szerű " - csarnokszerű
"Larrynek, aki támadásba lendült. Néhány pillanattal később varázslat fénye töltötte be a teret. " - most mégis Larry a varászló? Vagy ki idézte a fényt? Ez alapján azt gondolnám, Larry...
"Egy termetes gyíkszerű lény " - jelzőfelsorolás, vessző: "Egy termetes, gyíkszerű lény "
"szemével támadóját kereste. Larry előugrott rejtekhelye mögül, és egy elektromos támadást intézett ellenfeléhez." - támadó, támadás, szóismétlés. az "elektromos" itt stílusidegennek hat.
"karnyújtásnyi közelségben van tőle, de nem találta sehol. " - lefogadom, hogy vagy a szörny, vagy benne lesz...
"csak hogy " - hmm, talán "csakhogy"?
"– Mi van? – recsegte izgatottan. " - Charlie vagy Brent?
"– Menj, én fedezlek " - felsz., felk.
"– Meg tudod csinálni. – Brent felállt" - nem gondolatjel, hanem sortörés! Elvégre nem komment.
"Charie-nek " -nak
"A végzetesnek ígérkező helyzet szavak formájában is testet öltött vágy hajtotta elméjében" - ezt a mondatot nem tudtam értelmezni... Melyik az állítmány, és akkor mi a többi szó?
"hajtotta elméjében: Segítsen barátainak túlélni" - kisbetű
". A bestia észrevette őt, egy villámgyors mozdulattal elébe ugrott, és egy mérgező felhőt fújt az arcába. Megállt, megremegett" - khm. ha alanyt váltasz, jelezd, mert az alanytalan mondat alanya az előző mondat alanya. Azaz: nyelvtanilag a bestia állt meg, remegett meg és rogyott a földre!
"Háta mögé került, és egy villámgyors harapással azonnal megölte őt. " - ki kit? Tippem szerint a bestia a férfit...
"A vörösen izzó kövek közt, Charliera különös magány tört rá" - nem kell vessző
"A bestia kitátotta száját, fújtatott egyet, majd lassan hátrálni kezdett a fal felé. " - ezt nem értem. A bestia (ha jól értem) most ölt meg valakit. Erre csak úgy meghátrál?
"– Légy átkozott te nyomorúságos élet! Legyen átkozott minden isten! – kiáltotta elkeseredve. " - mgsz, vessző, komment előre!
"– Légy átkozott, te nyomorúságos élet! – kiáltotta elkeseredve. - Legyen átkozott minden isten!"
"Maga sem tudta meddig kuporgott " - vessző: "Maga sem tudta [azt], [hogy] meddig kuporgott "
*
ööö, elég sokan próbálták megszerezni a követ. Nekik miért nem sikerült? Nem tűnt túl bonyolult műveletnek...
*
A csattanó: lásd fentebb az egyik "paradoxon". Hát, nem mondanám, hogy meglepett...
Jut eszembe: a másik kettővel miért nem támasztotta fel a társait? Ha már úgyis hallhatatlan démon, még a lelkiismeretével se lenne gond...
*
Szórendi hibák, nehézkes megfogalmazás, elírások, apróbb központozási hibák. A legnagyobb baj a követhetetlenség: sokszor elvesztem a fonalat, ki az alany. Nem azt mondom, hogy legyen minden helyen, hanem ha elhagyod az alanyt, akkor automatice az az előző monddatból öröklődik! Erre jó még a sortörés alkalmazása, akkor visszaugrasz a főszereplőre (Charlie-ra), de ezek is hiányoznak.
A történet átlagos, kicsit hiteltelen is (senkinek nem sikerült, akkor miért pont nekik?), meg olyan érdekes kérdések felmerülnek, mint például aki készítette a könnyt (könnyet?), az miért nem használta, ha nem használta, miért dugta el a barlangban, és miért csak egy szörnnyel védte, stb...
Arra viszont jó ez a novella, hogy sokat tanulhatsz belőle.
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

cs, 2009-06-18 19:03 Révész

Révész képe

Először is köszönöm mindenkinek a fáradságos munkát, tudom, hogy sokat dolgoztatok vele.

Dom: Igazad lehet, elég gyerekesre sikeredett Charlie gondolatvilága. Magyarázhatnám azzal, hogy ez egy utalás arra, hogy milyen gyermeteg vágyai vannak, de nem teszem, mert nem tudatosan írtam ilyenre. Hát, még kb. tíz év, és már tudni fogom, hogyan gondolkodik egy érett férfi, addig csak találgathatok :) De azért majd jobban figyelek erre ;)
"Larry tanító volt, és ha ismét fiatal lesz, könnyedén kiképezheti Brentet. - miért, idősen nem képezheti ki?" A varázslók nem csak elméleti, hanem állóképességi és harci kiképzéseket is kapnak, Larry pedig már benne van a korban. Igaz, még tud harcolni - hiszen a gyíkkal is megküzdött -, de egy huzamosabb tréninget már nem tudna végigcsinálni. De jogos a felvetés, ezt nem írtam bele.
Az elején azért nem adtam neki hangot, mert nem az a társasági ember, így csak szépen lassan közelítettem rá a történet folyamán (lásd: belső monológok)

Kentaur: Örülök, hogy tetszett a csattanó, pedig általában nem szokott sikerülni :)Valóban még sokat kell fejlődnöm, ezzel tisztában vagyok.
De ezért is kellenek az ilyen alapos kritikák, én ezekből tanulok a legtöbbet!
Az alanyzavar jogos, legközelebb ügyelek erre is.

Norbi: Te még a pucér pontosvesszőbe is belekötnél, ugye? :lol: De ilyen a jó szerkesztő ;)
"Vajon a kocsmáros mért nem kér valami minimális ellenjuttatást a vízért?" A víz természetesen nem volt ingyen. Azért volt népszerű a fogadó, mert nem volt megszabva, hogy hány liter vizet vehetnek, ami a sivatagban nem utolsó szempont.
"úgy hangzik, mintha abból vonta volna le a következtetést, hogy idevalósi, hogy tiszta volt a ruhája." Itt gondolj a helyszínre. Az utazóknak és a kereskedőknek a sivatagon át vezet az útjuk, ahol csak gyalog, vagy lóháton lehet közlekedni. Nem valószínű, hogy ezek az emberek minden sarkon átöltöznek valami szép, tiszta, új ruhába.
"a kívánságteljesítés olyan, mint az időutazás, tele van lehetséges paradoxonokkal. Pl. "Legyen még három kívánságom" "Legyen korlátlan hatalmam" "Teljesüljön minden kívánságom" "Éledjen fel minden holt" stb., stb." Ez fantasy, alapelemei az ilyen lehetetlen dolgok.
"A történet átlagos, kicsit hiteltelen is (senkinek nem sikerült, akkor miért pont nekik?), meg olyan érdekes kérdések felmerülnek, mint például aki készítette a könnyt (könnyet?), az miért nem használta, ha nem használta, miért dugta el a barlangban, és miért csak egy szörnnyel védte, stb..."
1. Azért nekik sikerült megszerezni a könnyet, mert róluk szól a történet :) (Miért az amerikaiak szálltak le először a holdon? Mert nem az oroszok.)
2. Karakterlimit. Így is marhára megszenvedtem vele, hogy beleférjen :|
_______________
Az Út keresője