3/4. script - Aures

Világgá megyünk

Közeleg a pirkadat.
Hátranézek a vállam fölött és látom, hogy a többiek megint a földön ülnek, szuszognak, és a szemüket törölgetik. Vállukon a vándorbot; a végére batyut kötöttünk, abba tettük a cuccainkat.
– Hát ez nem igaz! – Csípőre tett kézzel melléjük állok; ekkor megint a testvéreim könnyektől vöröslő szemébe kell néznem. Zavartan vakargatom a könyökömet, és igyekszem arra gondolni, hogy hamarosan minden rendben lesz.
– Na, álljatok fel! – nógatom őket.
Nyújtom a kezemet, és Pepe, a legkisebb öcsém, elsírja magát.
– Nem akartam! – selypíti, és majdnem én is könnyekben török ki, olyan szánalomra méltó, ahogy ott ül a földön, arcán görcsös grimasz, és a kövér könnycseppek szaporán gurulnak szeméből.
– Mit nem akartál?
– Be… Bepisiltem! – kiáltja, de olyan hangosan, hogy talán az egész utca hallja.
– Oké… oké! – csitítom, és felkapom a földről. Magamhoz szorítom apró testét. – Ekis, segíts!
Kicseréljük Pepe nadrágját, és folytatjuk utunkat.
– Ton! – kezdi Ekis, és közben két ujjával a homlokát dörgöli. – Kiszámoltam, és hozzávetőlegesen negyvenhat százalék az esélye, hogy papáék már észrevették.
– Mit érdekel, hogy észrevették-e? Többet úgy se találkozunk velük!
Hallom, ahogy megint szipognak.
Ébredezik a világ. Egy autó sebesen gördül ki egy mellékutcából. Még épp idejében rántom vissza Pepét.
– Majdnem meghaltam! – kiáltja, és újból a sírás kerülgeti.
– Nem is voltál veszélyben! – pisszegem le, és kirángatok egy kötelet a pólyámból.
– Ez meg mire kell? – kérdezi Ekis, és újra a homlokát dörgöli. – Ahhoz, hogy még egy autó így jöjjön, és hogy el is üssön, hozzávetőlegesen…
– Befognád? Már megint túl okos vagy!
Ekis megtorpan, és szeme bevörösödik. Nem szól többet.
Megvakarom a könyökömet. Nem akartam durva lenni hozzá; még csak nyolc éves.
– Körbetekerjük a derekunkon, és libasorban haladunk – magyarázom, és példás báty módjára megcsinálom a láncot, aztán átveszem a csomagjaikat, és bíztató mosolyt küldök feléjük. Már nem is viszket a könyököm.
Befordulunk egy újabb utcára, ahol már járda is van. Büszke vagyok magamra, hogy már ilyen messzire eljutottunk egyedül.
Most jobbra kanyarodunk.
Jobbra.
Aztán megint csak jobbra.
– Pisilnem kell…
Nem válaszolok Pepe selypítésére. Furcsa érzésem van.
– Fáj a hasam – mondja Ekis.
– Éhes vagyok! – kiáltja Pepe.
Ezt már nem ereszthetem el a fülem mellett! Hiszen, most már nekem kell gondoskodnom róluk.
– Mindjárt kaptok kaját… – Egyre nagyobb hévvel kutatok a batyuk között, de ruhán és játékon kívül nem találok semmi mást. Felforgatom az utolsó csomagot is, és ekkor mintha hideg ólommal öntenék le a szívemet.
Hátranézek.
Ekis a hasát fogja, és meggörnyedt. Pepe sápadtabb a reggelnél.
– Szereznünk kell ennivalót.
– Azt mondtad, raktál be! – Ekis szemében harag, és ijedtség villan.
– Nincs enni? Nem hoztál pudingot, meg csokit? – rebegi Pepe, és szája legörbül, az én szívem pedig összeroppan, ahogy látom az arcát. Pepe felnézett rám! Hagyta, hogy becsomagoljak nekik, megkért, hogy rakjak be csokoládét, és én cserbenhagytam a testvéreimet!
– Tudtam – dörzsöli a homlokát Ekis. – Éjszaka kiszámoltam a valószínűségét, és tudtam, hogy elfelejted! – Megsemmisülten rogyott a földre.
– Nem lesz semmi baj! – Hebegek, habogok, hol egyikük, hol másikuk cipőjét bámulom tanácstalanul. Nem merek a szemükbe nézni.
– Hogy-hogy nem lesz semmi baj? – Ekis tekintetében eltűnt a félelem. Már csak a dühnek maradt benne hely.
– Éhen halunk! – kiáltja Pepe. Hangja remeg, de mintha egy kis izgalom is lenne benne. Egy pillanatra úgy érzem, élvezi a helyzetet. Erre elmosolyodom.
– Minek röhögsz? – csattan fel Ekis. – Kár volt rád hallgatni! Otthon kellett volna maradni papával és mamával! Náluk nem halunk éhen!
– Igen? Csakhogy állandóan veszekedünk, és utálnak minket!
– Nem utálnak! Azért kiabáltak, mert rosszak voltunk!
– Hát nem érted? Utálnak minket! Kiszámolhatod, hogy mennyi az esélye annak, hogy szeretnek! – Gúnyosan fintorgok.
– Már kiszámoltam… – mondja lesütött szemmel.
Felhúzott szemöldökkel nézek rá.
– És mennyi lett? Mínusz egybillió százalék?
– Plusz kilencvenhat – mondja csöndesen.
Szomorúan sóhajtok.
– Drága testvéreim! – selypíti nagy komolyan Pepe, és két kezét magasra emeli. – Amondó vagyok, térjünk vissza házunkba, ahol meleg étel, és szállás vár bennünket. – És felnőttesen bólogat.
Mosolyogva nézünk négyéves kisöcsénkre.
Folytatjuk az utat. Mindig jobbra. Hiszen tudjuk, hogy akaratlanul, de egy nagy kört tettünk meg. És ott, ahol a kör bezárul, hazaérünk.

4.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.5 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2008-09-02 06:41 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Nos…
A történetet olvasva olyan benyomásom támadt, mint amikor egy hússal, zöldségekkel, fűszerekkel elkészített levesnek csak a levét szedjük ki, aztán fintorgunk, hogy milyen híg. Nem nyúlunk elég mélyre a szedőkanállal, így nem tudjuk meg, mi mindent rejt a fazék alja.
A feladatmegoldás ilyen felületes.
A keretet nem lépted túl, sőt a sztori lötyög benne, de ez csak azért lehet, mert vigyáztál, nehogy túllépd: A történet maga ennél sokkal hosszabb, több lehetőséget rejt.
A párbeszéd jó, a szereplők „élnek” de aránytalanság van a karaktereik között.
Ekis túl okos, de nem derül ki miért, van-e jelentősége a cselekmény szempontjából.
Nem derül ki, Ton, a narrátor, hány éves. Mi az a „pólya”, ami rajta van, és miért?
Nem derül ki, miért keltek útra, egyszerre okosak és butuskák, racionálisak és nyafizós kölykök. Persze tudom, hogy minden gyerek életében van egy pillanat, amikor világgá akar menni (én háromszor is), de ez itt nem teljesen nyilvánvaló.
Ennek ellenére, kedves történet, némi javítással sokkal jobbá teheted.

k, 2008-09-02 20:09 Aures

Aures képe

Jajj, de hülye vagyok! Az a pólya batyu akart lenni. Elnézést a hülyeségért. :)
Igen, éreztem, hogy felületes. Azt hiszem, egy kicsit ideges voltam. 31.-e volt, és még alig volt valami a fejemben a történettel kapcsolatban (oké, nem mentség, csak szívlágyításnak :D). Mikor elkészültem, kicsit olyan volt, mintha felülnézetből láttam volna a történetet. Ugye értitek?
Pénteken javítom. Most iskola undoritiszben szenvedek.
_______________
Behunyom a szemem, hogy lássak.

k, 2008-09-02 09:12 miyoku

miyoku képe

nekem nagyon bejött, amúgy is imádom a gyerekszereplőket. ötös!
"– Drága testvéreim! – selypíti nagy komolyan Pepe, és két kezét magasra emeli. – Amondó vagyok, térjünk vissza házunkba, ahol meleg étel, és szállás vár bennünket. – És felnőttesen bólogat."
viszont így nem beszél egy négy éves, ezt javítsd! a megszólítása sántít, az amondó, és a szállás is.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

k, 2008-09-02 20:11 Aures

Aures képe

Kösz miyoku! Örülök, hogy tetszett.

Talán kicsit túlzás volt Pepe mondata a végén. De néha tényleg beszélnek így a kisgyerekek, hogy felnőtesebbnek tűnjenek.(Legalábbis így vettem észre.)

_______________
Behunyom a szemem, hogy lássak.

k, 2008-09-02 20:36 Bloody Dora

Bloody Dora képe

A névelőket azért nem hagyják így le (legalábbis ez a fajta sűrítettség nem jellemző), kiteszik, talán ott is, ahol nem kéne. Még akkor is, ha felnőttesen beszélnek. Az amondó vagyok kifejezést használhatja egy gyerek (én használtam... de én sosem akartam világgá menni, szóval én nem játszom), a szállás nekem is sántít.
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

sze, 2008-09-03 08:21 miyoku

miyoku képe

aktív kapcsolatban vagyok egy 4 évessel (bnőm kisfia, heti 3-4x vigyázok rá, meg a tesójára), neki hihetetlen a szókincse, mégsem beszél így. ha vmben nem vagy biztos, akkor inkább hagyd ki! viszont egy 4 éves baromi viccesen tud dumálni, ezt viszont érzékeltethetted volna. pl velem nyaralt múlt hétvégén, és nem vettem neki nyalókát. mire ő "hát akkor ide sem jövök többet". segített nyársat húzni szalonna sütéshez, megdícsértem, h milyen ügyes. válasz: "hát akkor fogjunk kezet, vagy valami!" :)
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

k, 2008-09-02 09:45 Kentaur

Kentaur képe

Én rájöttem, hogy a pólya azért van rajta, mert beverte a könyökét, és a seb viszket, azért vakarja. De ez csak logika, nem a történetből derült ki, pedig onnan kéne.(most hagyjuk az én fantasztikus vaslogikám... :-))
"Vállukon a vándorbot; a végére batyut kötöttünk, abba tettük a cuccainkat."
Talán jobb lenne sima kijelentésben, jelen időben folytatni a mondatot, ahogy a többi mondatban is van a stílusegység végett:Vállukon a vándorbot; a végén batyu, benne a cuccainkal.
"Ekis tekintetében eltűnt a félelem." -ből?
Három kiáltja, és három mondja-komment van egy ilyen rövidben, nem lett túl változatos a kommentezés...
Egyáltalában nem rossz, az alap jó, a stílus gördülékeny, a történet aranyos, de valami hiányzik. Amúgy tetszik, mert tényleg bájos, és lehetőségekkel kecsegtető.

----------------------------------------------------------------

"Az emberek néha belebotlanak az igazságba... Aztán fölállnak és továbbmennek."

k, 2008-09-02 19:06 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

"Három kiáltja, és három mondja-komment van egy ilyen rövidben, nem lett túl változatos a kommentezés..." - az se jó, ha folyton változik a komment, időnként nagyon zavaró tud lenni, ha érezni, hogy nem odaillő. Nekem nem ezzel a hárommal volt gondom, inkább a többivel.
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

sze, 2008-09-03 10:52 Kentaur

Kentaur képe

" "Három kiáltja, és három mondja-komment van egy ilyen rövidben, nem lett túl változatos a kommentezés..." - az se jó, ha folyton változik a komment, időnként nagyon zavaró tud lenni, ha érezni, hogy nem odaillő. Nekem nem ezzel a hárommal volt gondom, inkább a többivel."

Feladatkiírás része volt:"És a kommentek legyenek minél változatosabbak"
Csak ezért említettem.

----------------------------------------------------------------

"Az emberek néha belebotlanak az igazságba... Aztán fölállnak és továbbmennek."

k, 2008-09-02 20:17 Aures

Aures képe

"lehetőségekkel kecsegtető." - song a füleimnek! :D

"... de valami hiányzik."
Ez azt hiszem a történet mélysége lesz, amit Eve is írt. Azt hiszem, a hosszabb művek embere vagyok.
Egy hosszabb limiten belül könnyebb lesz elmélyedni... ;)
______________
Behunyom a szemem, hogy lássak.

k, 2008-09-02 19:04 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Hibalista, észrevételek:
*
Több, mint 4400 karakter. :( (Mindig megszámoltatom a terjedelmet, nehogy azt higgyétek, hogy nem :) )
"– Na, álljatok fel! – nógatom őket." - felesleges a komment. Az előbb is ő szólalt meg, a nógatás pedig nem hoz új információt.
"Be… Bepisiltem!" - igazából nem nagy hiba, de azért megjegyzem: a hármaspont után nem kezdesz új mondatba, hanem az előzőt folytatod (szaggatott beszéd), tehát nem kell nagy kezdőbetű.
"és szeme bevörösödik" - névelő: a szeme.
"és példás báty módjára megcsinálom a láncot" - ööö, lemaradtam valamiről? Milyen láncot?
"– Éhes vagyok! – kiáltja Pepe." - itt is felesleges a komment. Egy kommentnek kettős szerepe van: ki, és hogyan beszél. Az, hogy ki mondja, egyértelmű, mert Ekis előtt is ő szólt, az, hogy hogyan mondja, az magából a mondatból következik. Ha suttogta volna teszem azt, na akkor kéne komment, mert az ember nem azt feltételezné.
"Hangja remeg" - névelő: A hangja remeg.
"mondja lesütött szemmel.
Felhúzott szemöldökkel nézek rá." - szemmel, szemöldökkel, szótőismétlés.
*
Általában:
Hmm. A történet után hiányérzetem volt. Csattanót vártam, de nem jött. És most nem tudom, bennem van-e a hiba (mert azt vártam), vagy a műben (mert úgy hatott, mintha tartogatna meglepetést a végére).
Négyéves gyerek tud ilyen felnőttesen beszélni?
A narrátor kora csak saccolható: sokkal idősebb a másik kettőnél, vagy durván Ekissel egykorú? Ez fontos lenne. Ekis tehetne vlami erre utaló megjegyzést (Csak alig vagy idősebb nálam, vagy ilyesmi.)
A kommentek időnként zavaróak, kicsit kiérződik belőle, hogy "tegyünk minél többet úgy, hogy ne legyen közötte két egyforma."
Különben szép történet. Tényleg. Eszembe jutott, amikor én akartam világgá menni. (Ki nem?) :)
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

k, 2008-09-02 19:39 Bloody Dora

Bloody Dora képe

"Eszembe jutott, amikor én akartam világgá menni. (Ki nem?)"
Én nem. Engem szerettek a szüleim. :D
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

k, 2008-09-02 20:04 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

A világgá menés nem a szülőkről szól, hanem rólad és a világról. :P
Hmm, akkor te ezen gyerekkori élményt később fogod csak átélni? Úgy sokkolóbb. A szülőknek is. :D
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

sze, 2008-09-03 08:25 miyoku

miyoku képe

ez szokásos érési folyamat. olyan mintha átugrottad volna a négykézlábazást. :)
megkérdeztem anyámat, azt mondta, h én balatonon akartam világgá menni, aztán leültem a kapu elé. mosolyogva ment ki, h mi van, erre azt válaszoltm, h "hová menjek világgá?"
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

sze, 2008-09-03 13:22 Creideiki

Creideiki képe

Én sem. Teljesen jól elvoltam otthon.

EK: Dilis

-
Frappáns de tömör aláírás helye.

k, 2008-09-02 20:28 Aures

Aures képe

Benned van a hiba Norbi!
(mondanám, ha nem értenék egyet veled :D)
Oké, felületes lett... Csattanó akart lenni, aztán a történet nem akarta kiköpni. Valahányszor tudatosan próbáltam a vége felé terelni, a novella "rácsapott a kezemre".
"Megtesznek egy kört!" - mondta a novella.
"Hagyjál már!" - mondtam én, és megpróbáltam folytatni, de a novella újból rámcsapott.
"Azt mondtam, kedves barátom, hogy a gyerekek egy nagy kört tesznek meg!"
"Jól van na, oké!"

Persze általában felhőtlen a viszony a novelláimmal.
_______________
Behunyom a szemem, hogy lássak.

sze, 2008-09-03 14:13 Creideiki

Creideiki képe

Elolvastam.

Igazándiból nekem hihetőek voltak a kölkök. Én is ismerek ilyen enyhén zseniális 8 éveseket. A legkisebb volt egyedül kevésbé hiteles, de számomra ez nem zavarta az egész történet "kedvességét".
Ha kicsit több bonyodalom lett volna menet közben talán még jobban tetszik.

-
Frappáns de tömör aláírás helye.

sze, 2008-09-03 19:24 Aures

Aures képe

Kösz, hogy elolvastad Creidiki! Örülök, hogy tetszett. (Mindig jó ilyesmiket hallani nyolc óra idegbaj után a suliban)

Miyokunak igaza van (ott fentebb) a kissrácok beszédéről. Nem is tudom, mért nem így írtam.
_______________
Behunyom a szemem, hogy lássak.

cs, 2008-09-04 07:10 miyoku

miyoku képe

tegnapi termés: mesélem a hófehérke cenzúrázott változatát (nincs szívkitépés, a csajszit a vadász csak kirakja az erdőben), épp ott tartok, h a tükör miket mond és kirakják hófehérkét az erdőben, mire zaza: "akkor mért nem a tükröt dobta ki a mostoha?". :) micsoda logika!
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

p, 2008-09-05 17:52 Ameli Eftímea Paitha

Ameli Eftímea Paitha képe

Aures!
Volt szerencsém olvasni a novellát. Nekem tetszett, aranyos lett a gyerekek beszélgetése. Norbi már kiszedte a nyelvtani dolgokat, marad a tartalom, vagyis maradna, ha lenne :)
Miyoku említette a legkisebb "ugrifüles" beszédét, ami túlontúl felnőttes. Nem minden szó ismert a gyerek számára abból, amit írtál. Vagy ha használja is, nem tudja biztosan, mit jelent, vagyis nem lesz helyes a használata.
Ettől eltekintve jó lett, és csatlakozom azok népes táborába, aki világgá akartak menni, csak én voltam olyan fifikás, hogy megvártam nagynénémet, hogy vigyel el kocsival :) Már gyerekként is utáltam gyalogolni.
*-*-*-*-*
ÁlomÁlmodó
http://www.youtube.com/watch?v=TB16jyHX2N4&feature=related

p, 2008-09-05 19:34 ColemanV

ColemanV képe

Most ilyenkor mi van? :D
Mindenki elmondott már mindent, olyan sokat már nem tudok hozzátenni a saját véleményemen kívül.
.
A sokat emlegetett szállásos mondattól eltekintve, szerintem hitelesnek érezhető "kölyökzseni" történet és tetszett benne az a tipikus gyerkőc-logika miszerint, ha valaki éhes akkor a csoki és puding az életben maradás kulcsa :D
.
Ez a megoldás tisztességes iparos munka, kis hibákkal, tehát javítható :)
.
Gratula! ;)
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

szo, 2008-09-06 10:51 Aures

Aures képe

Eftímea, ColemanV köszönöm a véleményeket! Most lesz egy boldog szombatom - mivelhogy tetszett a novella :D.
A javítással igyekszem. De a suli minden időmet elveszi, lefogok maradni a véleményezgetésekkel is. Persze majd igyekszem aktív lenni.
Megértéseteket előre is kösz,
Aures :)
_______________
Behunyom a szemem, hogy lássak.

v, 2009-04-19 18:38 Györeizé

Györeizé képe

Nos, örülnék, ha így tudnék írni (nem nyalás, tényleg): nagyon tetszik a stílusod, nagyon olvasmányos, de... ez a sztori nem talált telibe. Aranyos, tény, jófejek és karakteresek a srácok, de valahogy mégse. Van benne pár momentum, ami nagyon tetszik, de hiányzik is valami.
"– Már kiszámoltam… – mondja lesütött szemmel.
Felhúzott szemöldökkel nézek rá.
– És mennyi lett? Mínusz egybillió százalék?
– Plusz kilencvenhat – mondja csöndesen." - ez viszont nagyon tetszik, szívmelengető.
Szóval ari, de nem hagy olyan mély nyomot, mint az eddigiek.
Ettől függetlenül örülnék, ha így tudnék írni (és még mindig nem nyalok ;) ).
__"Nem muszáj. A lényeg, hogy megtehetnéd."
L'ibress, Jedi-nagymester
__"Kár, hogy öntelt vagyok. Így már nem fér több belém magamból."

h, 2009-04-20 19:50 Aures

Aures képe

Kösz Györeizé! :D (Nem baj, ha mostantól simán Györeit írok?)
Örülök, hogy tetszik a stílusom. Ezek szerint haladok valamerre. :)
Igen... ez a novella fájdalmas pont. Több lehetőség is marad benne, és az egész lötyög, kicsit felületes. Azért fájdalmas, hogy ilyen lett, mert számomra nagyon kedves. Majd valamikor átírom teljesen, és akkor lesz mélysége is.
Köszi a véleményt! :)

Ek: Hant
Norbi, merre vagy?
_______________
Behunyom a szemem, hogy lássak.