3/4: - Sólyom László

Szigorú nevelés

Miss Emily szokása szerint mereven kihúzott derékkal ült az egyik nem dohányzók részére fenntartott kocsiban. Ötvenhét éves volt, de nem állhatta a semmittevést. Édesapja is arra nevelte, hogy mindig legyen szorgalmas. Háromórás útját olvasással töltötte. A lovak lustán húzták a kocsit, ezért a vezető mérgesen odacsapott az ostorával.
– A fene enné meg a lusta pofátokat! – kiáltott rájuk paprikavörös arccal. – Húzzátok gyorsabban! Gyí, gyí!
A szürke és barna színekben pompázó állatok megszaporázták lépteiket.
A négyszemélyesre tervezett lovaskocsiban, még ketten ültek. Miss Emily ügyet sem vetett a házaspárra, addig a pontig, amíg meg nem szólították.
– Brémába tart, asszonyom? – kérdezte a férj.
Az idős néni felnézett az újságjából, majd udvarias mosoly kíséretében, válaszolt:
– Igen, odatartok.
– Ismerőshöz igyekszik, netán unokákhoz?
– Nem! – vágta rá, majd hosszú szünetet tartva folytatta – A férjem sírjához megyek.
A házaspár szánakozó pillantást váltott.
A paták hangja felerősödött, a lovaskocsi gyorsabb tempóra kapcsolt, hála a kocsis korbácsának.
– Úgy bánik szegény lovakkal, mint a kutyákkal – váltott témát a feleség, Rozmerta.
– Azt kapják, amit megérdemelnek! – Emily hangsúlya, hidegzuhanyként hatott a fiatal házaspárra.
– Én nem így gondolom!
Rozmerta újabb ellentámadásra nyitotta száját, de ekkor a férje megszorította a kezét. A nő azonnal megértette a reakciót, és inkább annyiban hagyta a dolgot.
Hosszú, csendes percek teltek el. A férj a karórájára pillantott, majd óriásit ásított.
– Neveletlen, miért nem rakja szája elé a kezét! – szólt rá Emily.
– Parancsol, hölgyem? – kérdezte a férfi.
– Látom, az édesapja nem nevelte jó modorra, bezzeg az én időmben…
– Elnézést a neveletlenségemért!
– Nincs elnézve, nem tudok megbocsátani, mert tudom, hogy legközelebb sem fogja odatenni a kezét.
A házaspár döbbenten nézett össze.
– Mi baja van velünk? – dühöngött Rozmerta. – Miért nem tud elviselni minket? Vádaskodik, meg gúnyolódik, pedig próbálunk kedvesek lenni! – dühöngött Rozmerta.
A férj ismét megpróbálta lecsillapítani a kedvesét, de az nem hagyta annyiban a dolgot.
– Mi igenis jó nevelést kaptunk, hogy merészeli a szüleinket sértegetni! Az édesapám jó nevelésben részesített, a páromé szintúgy. Ha megkérhetném, ne szóljon hozzánk az út további részében!
Emily arca lila és kék színt öltött, majd szikrázó tekintettel meredt a házaspárra.
– Arcátlanok, hogy merészelnek egy idős asszonyt támadni! Csupán próbáltam jó modort tanítani. A mai fiatalságra gondolva egy szó jut az eszembe. Trágyaság – visította a hölgy.
A ricsajra még a kocsis is felfigyelt, bár nem szólt semmit. Tovább ütlegelte a lovakat, hogy gyorsabban haladjanak. Már messziről látni lehetett a Brémai tornyokat, templomokat és kisebb-nagyobb házakat.
A házaspár megpróbálta visszafojtani a felgyülemlett haragot. Emily, pedig tovább hajtotta a magáét.
– Tudják maguk, hogy az én időmben milyen volt a fegyelem? Már az apróságok miatt is nyakast kaptunk, és így belénk rögzült a jómodor.
– Maga beteg? – szólalt meg a férj.
– Hogy mondta?!
– Nagyon jól hallotta, asszonyom! Olyan dolgokat dörgöl az orrunk alá, aminek semmi értelme. Tudtommal nem követtünk el bűnt, hacsak az illetlen ásítás nem minősül annak…
Az újabb vitát, egy nagy rázkódás szakította félbe. A lovas kocsi egy méretes gödrön vágtatott át, aminek hatására Emily óriásit puffant. A fejéből vér csörgedezett, a házaspár, pedig rémülten mérte végig az idős hölgyet.
– Szerinted él még? – fordult férjéhez Rozmerta.
A férfi a felesége felé fordult, aki az öregasszony szemével nézett rá.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2008-09-02 18:33 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Annak ellenére, hogy ennek a történetnek „se füle, se farka”, Laci mégis látható fejlődést mutat. Az egyetlen helyzetre megírt sztori ötlete jó, a megvalósítás is kezd az olvashatóság felé haladni. A konfliktus kialakítása jó.
A párbeszéd még gyakorlatlan szerzőre vall, de már felfedezhető a drámai érzék.
Én legalábbis jól pofán csaptam volna az öreg nőt a szöveg hatására.
(Tudom, Dora, én már sokakat pofán akartam csapni) :)
Ami még mindig gondot okoz:
– sok-sok vesszőhiba
– az információk késői közlése (az Emily névre én egy fiatal lányt képzeltem el először, illetve elsőre nem tudtam, ki is az a Rozmerta)
– a kommentek megfelelő elhelyezése
– a történet vége

Elszakítottad a cselekmény fonalát, és egy csomó kérdés megválaszolatlan maradt.
Összességében ez olyan, mint egy nagyobb mű részlete, de a kiírásnak mégis megfelel nagyjából. A párbeszéd „élő”, kezded érezni, hogyan beszéltesd, cselekedtesd a szereplőket.
.
EK: OKOL
(jajj, dehogy)

k, 2008-09-02 18:44 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Eve: ha Te valakit pofon akarsz ütni, az megtisztelés. :) (Ezt majd mondd az ismerőseidnek is. :D )
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

k, 2008-09-02 19:38 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Hiába mondom, nem értik :D

k, 2008-09-02 19:58 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

"Eve néni, Eve néni! Tessék autogramot adni!"
"De gyerekek, sokkal értékesebb, ha inkább pofon váglak titeket! Jó lesz úgy?"
"Öööö..."
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

k, 2008-09-02 20:11 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Nénizésért én is pofontot adnék... (Nagymamám vicce, mikor átmegyünk ebédre: "Na, gyereek, nyakleves lesz! Csirkenyak-leves!")
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

k, 2008-09-02 20:17 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Kicsit off:
Még siheder harmincéves voltam, és egy klinikán dolgoztam, egyszer a liftbe beszállt mellém két medika. Végigmértek, aztán köszöntek... csókolom.
Majdnem ott helyben szívinfarktust kaptam.

k, 2008-09-02 19:56 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

*
"de nem állhatta a semmittevést. " - hmm. Inkább "ki nem állhatta". Csak simán "nem állhatta" nekem régies írásmódnak tűnik, de lehet hogy csak én érzem annak.
"Háromórás útját, olvasással töltötte." - nem kell vessző.
"– A fene enné meg a lusta pofátokat! Húzzátok gyorsabban! Gyí, gyí! – kiáltott rájuk paprika vörös arccal." - központozás: a komment az első tagmondat előtt/közben/mögött legyen. Mondjuk így:
"– A fene enné meg a lusta pofátokat! – kiáltott rájuk paprikavörös arccal. - Húzzátok gyorsabban! Gyí, gyí!" Megjegyzés: a paprikavörös szó egybe.
"A szürke és barna színekben pompázó állatok, megszaporázták lépteiket." - nem kell vessző.
"lovas kocsiban, még ketten ültek." - itt sem.
"A négyszemélyesre tervezett lovas kocsiban" - lovaskocsi egybe, ezt a hibát később is elköveted.
"Brémába tart asszonyom?" - itt megszólítás van, tehát vessző: "Brémába tart, asszonyom?"
"majd udvarias mosoly kíséretében, válaszolt.
– Igen, odatartok." - több hiba, vessző és központozási. Helyesen:
"majd udvarias mosoly kíséretében válaszolt: – Igen, odatartok."
"vágta rá, majd hosszú szünetet tartva folytatta – a férjem sírjához megyek." - itt is kettőspont, valamint az új tagmondat miatt nagybetű:
"vágta rá, majd hosszú szünetet tartva folytatta: – A férjem sírjához megyek."
"váltott témát Rozmerta." - hirtelen, mint egy villámcsapás, megtudjuk a nevét. Ez nem jó, főleg, hogy a férj csak mint férj szerepelt. Esetleg: "váltott témát a feleség, Rozmerta." De akkor a férjnek is tudjuk meg hasonlóan a nevét.
Másik megoldás erre, ha párbeszédből tudjuk meg a nevét. A narrátor csak mint férj/feleség ismeri, de aztán a férj mond valamit a feleségnek: "Figyelj, Rozmerta, (...)" és onnantól a narrátor is használhatja a nevet: "Rozmerta csak megvonta a vállát férje figyelmeztetésére."
"Emily hangsúlya, hidegzuhanyként hatott a fiatal házaspárra." - nem kell vessző.
"– Én nem így gondolom!" - Ezt ki mondja?
"A nő azonnal megértette a reakciót, és inkább annyiban hagyta a dolgot." - na ez nézőpont váltás. Eddig Miss Emily-n volt a nézőpont, rá figyelt a narrátor, ő pedig nem tudhatja, hogy Rozmert megértett valamit férje reakciójából.
Megoldás pl: "Miss Emilynek úgy tűnt, mintha megértette volna a nő a férje reakcióját." Vagyis a nézőpont Emilyn marad.
"Hosszú csendes percek teltek el." - jelzőfelsorolás: hosszú percek, csendes percek, tehát hosszú, csendes percek.
"A férj, a karórájára pillantott, majd óriásit ásított." - Első vessző nem kell.
"miért nem rakja szája elé a kezét!" - bár párbeszéd, és azt úgy mondja az ember, ahogy akarja (mondhatja hibásan is, miért ne), de helyesen névelő kellene: a szája elé.
"Parancsol hölgyem?" - megszólítás: vessző.
"Látom az édesapja nem nevelte jó modorra, bezzeg az én időmben…" - elejére vessző: "Látom (azt), (hogy) az édesapja"
"– Mi baja van velünk? Miért nem tud elviselni minket? Vádaskodik, meg gúnyolódik, pedig próbálunk kedvesek lenni! – dühöngött Rozmerta." - mint korábban, a komment itt is az első tagmondathoz kell, hogy illeszkedjen:
"– Mi baja van velünk? - dühöngött Rozmerta. - Miért nem tud elviselni minket? Vádaskodik, meg gúnyolódik, pedig próbálunk kedvesek lenni!"
"– Mi igenis jó nevelést kaptunk, hogy merészeli a szüleinket sértegetni." - ez felkiáltás, tehát inkább felkiáltójel illene a végére.
"jó nevelést", "jó nevelésben", szóismétlés, de mivel ez szintén karakter által mondott, ami meg miért lehetne, így ez nem hiba, csak megjegyzés.
"Ha megkérhetném, ne szóljon hozzánk az út további részében." - felszólítás (tiltás), ergo felkiáltójel.
"Emily arca, lila és kék színt öltött" - nem kell vessző.
"A mai fiatalságra gondolva, egy szó jut az eszembe: trágyaság – visította a hölgy." - két megjegyzés: nem kell vessző, valamint kettőspont nem illik párbeszédbe. Helyette inkább pont, új mondat.
"– visította a hölgy." - ez a komment is a mondat legelejére kell, hogy kerüljön. De lehet akár közbeékelve is, pl:
"– Arcátlanok - visította a hölgy -, hogy merészelnek egy idős asszonyt támadni!"
"Már messziről, látni lehetett" - nem kell vessző.
"Nagyon jól hallotta asszonyom!" - megszólítás, vessző.
"Az újabb vitát, egy nagy rázkódás szakította félbe. " - nem kell vessző.
"Az újabb vitát, egy nagy rázkódás szakította félbe. A lovas kocsi egy méretes gödrön vágtatott át. Emily ennek hatására óriásit puffant. A fejéből vér csörgedezett. A házaspár rémülten mérte végig az idős hölgyet." - ez a rész nagyon széttöredezett, olyan, mint egy tényfelsorolás. Puffant, csörgedezett, vágtatott. Ha összevonod őket, sokkal gördülékenyebbé válik:
"Az újabb vitát egy nagy rázkódás szakította félbe. A lovas kocsi egy méretes gödrön vágtatott át, aminek hatására Emily óriásit puffant. A fejéből vér csörgedezett, a házaspár pedig rémülten mérte végig az idős hölgyet."
"A férfi a felesége felé fordult, aki az öregasszony szemével nézett rá." -ööö... Sejtem, mit akartál írni, de valahogy túl... hirtelen. Kicsit a végét lehetett volna sejtelmesebbé tenni, ahogy látom, még lett volna rá helyed. A miért/hogyan is hiányzik, bár az a kisebbik baj.
*
No. Ami tetszett, az a szereplők, Miss Emily a maga zsörtölődő karakterével nagyon eltalált, és a csodálkozó házaspárral sincs gond. A párbeszédek is megfelelőek, nem éreztem semmi erőltetettet.
Ami kevésbé tetszett, az a fejvakarós vége, na meg az a pár hiba ott feljebb...
A vesszőhibák felteszem, azért vannak, mert húztál a történeten. Ügyelj arra, hogy ha egy mondatból törölsz, megváltozhat a mondat struktúrája. Olvasd át utána többször, és olvastasd át mással. Akár többször.
Kicsit hiányoltam a kiírásból a kiírásból:
"kezdeti nyugodt csevely lassan, fokozatosan átcsap veszekedésbe, miután kiderül, hogy az egyik szereplő (az út elején vagy most) olyan végzetes hibát követett el, amely veszélyezteti a cél elérését, értelmetlenné teszi az addigi utat."
Ki követett el milyen végzetes hibát? Az utazás sem került veszélybe, hogy értelmetlenné válhat. (z ásítás lett volna az?)
Viszont tényleg mutatsz fejlődést, szóval fel a fejjel! A helyes írástechnika elsajátítható, a többi mint látom, adott. ;)
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

sze, 2008-09-03 11:31 Kentaur

Kentaur képe

Jót tett neked, hogy leegyszerűsítetted a dolgot, és nem rögtön valami bonyolult sztorit akartál előadni. Fejlődsz, bár lassan.
A sztori végén olyan érzésem volt, hogy ebből te szeretted volna, ha valami csattanó leesik nekünk.(talán az öregsszony szelleme a nőbe költözött?) Nos, ha így van, akkor nem esett le.
Kicsit tisztább végre a cselekményvezetésed, úgyhogy hajrá, csak így tovább!

----------------------------------------------------------------

"Az emberek néha belebotlanak az igazságba... Aztán fölállnak és továbbmennek."

sze, 2008-09-03 11:54 Creideiki

Creideiki képe

Hali Laci. Csatlakozom az előttem szólokhoz. Nagyjából ezek a hibák tűntek fel nekem is, de most nem erre akarok kitérni.
Ami sokkal fontosabb, kaptál kemény - bár jóindulatú - kritikákat az eddigiekben, de ezt becsülettel elfogadtad, lehajtottad a fejed és mentél tovább előre. Ez nagyon tisztelendő és már látszik az eredménye. Többen írtuk, hogy lesz ez jobb is. Nos, igazunk lett. Legyen így a jövőben is!

-
Frappáns de tömör aláírás helye.

p, 2008-09-05 12:29 Sólyom László

Sólyom László képe

Hű már elég rég kint vagyok, de eddig nem voltam gépközelben, sajnos az iskola minden időmet elveszi. A panaszkodást félretéve, köszönöm mindenki hozzászólását, kritikáját és jóindulatát. Próbálom a maximumot kihozni magamból, és eztán is ezt fogom tenni. Ha hirtelen minden tanácsot nem is tudok betartani, de a későbbiekben majdcsak kialakul egy igazi mű. Mégegyszer köszönöm a segítségeteket! :D
_________________________________________
Minden célon túl ott vár a következő.

p, 2008-09-05 18:32 Ameli Eftímea Paitha

Ameli Eftímea Paitha képe

A számos, Norbi által leírt hibátol eltekintve a történet egész jól sikerült. Az elején úgy érztem, főleg a lovaskocsi miatt, mintha egy régebbi korba léptünk volna vissza, bár ezt a karóra mindjárt szertetörte (bár, ha nem valami modern órát képzelek, máris helytálló a dolog).
Amit nem értettem. Hogy jön az óra megnézéséhez az ásítás. Valahogy hiányzott innen egy magyarázat, hogy "már régóta utaztak" vagy hasonló.
"– Mi igenis jó nevelést kaptunk, hogy merészeli a szüleinket sértegetni. Az édesapám jó nevelésben részesített, a páromé szintúgy. Ha megkérhetném, ne szóljon hozzánk az út további részében."
Ebben a részben csak az a bajom, hogy a feleség haragosan arra kéri az idős nőt, hogy ne szóljon hozzájuk, holott ő volt az, aki a beszélgetést kezdeményezte. Azt értem, hogy Emily válasza feldühítetet, de mégiscsak ő volt a kommunikáció kezdeményezője.
A vége sejthető, bár nem egyértelmű.
Alakulsz, fiam, mint pupos gyerek a prés alatt!!!! :D
*-*-*-*-*
ÁlomÁlmodó
http://www.youtube.com/watch?v=TB16jyHX2N4&feature=related

szo, 2008-09-06 15:12 Sólyom László

Sólyom László képe

Kösz a hozzászólást!
_________________________________________
Minden célon túl ott vár a következő.

v, 2008-10-19 12:49 Sólyom László

Sólyom László képe

Bocs, hogy utólag, de most volt időm kijavítani a hibákat, így már olvashatóbb!
_________________________________________
Minden célon túl ott vár a következő.

h, 2009-04-20 12:07 Györeizé

Györeizé képe

Bevallom, kicsit somolyogtam azon, hogy Miss Emily ötvenhét évesen már "idős néni" és "öregasszony"... :) Legyen inkább hatvanhét, vagy hetvenhét, akár.
Az ilyen zsörtölődő és kötekedő szereplők a kedvenceim, nagyon "hálás" karakterek.
Tetszett a konfliktus kialakulása, és azt már csak a saját vehemenciámnak tudom be, hogy én szívesebben vettem volna egy "erőszakos" befejezést: agyonütik az "öreglányt", vagy az annyira felhúzza magát, hogy szívrohamot kap, ilyesmi. Így mondjuk beleláthatjuk azt, hogy a Sors volt kegyes azzal, hogy elhallgattatta Miss Emily-t. :)
A vége számomra homály, de ez van.
A konfliktus tetszik, és a párbeszédek is, a karakterek élőek, hitelesek, szerintem.
__"Nem muszáj. A lényeg, hogy megtehetnéd."
L'ibress, Jedi-nagymester
__"Kár, hogy öntelt vagyok. Így már nem fér több belém magamból."

h, 2009-04-20 13:48 bellamaria

bellamaria képe

Én sem értem az utolsó mondatot. De Emily agyonverésében szívesen segítkeznék
:D
EK: eszem. Jó étvágyat! (mit eszel EK??)

h, 2009-04-20 18:55 Sólyom László

Sólyom László képe

Köszönöm a további véleményezést. :)
_________________________________________
Minden célon túl ott vár a következő.

h, 2009-04-20 19:53 Aures

Aures képe

Te jó ég, Laci! Há' mi van veled? Ezer éve se híred, se hamvad!
Gyere a következő talira!
Off vége.
_______________
Behunyom a szemem, hogy lássak.