3/5. script - ColemanV

Határ-Idő

"B" változat

Calhoun’s Rift mindig mozgalmas helynek számított, hiszen a szektor legnagyobb bányásztelepüléseként lebegett egy vörös törpecsillag közvetlen szomszédságában. Nem volt ez másként akkor sem mikor Tiberius Vitek kitekintett a sikló ablakán.

Tekintetét végigjáratta az űr végtelenje előtt mozdulatlanul lebegő aszteroidán, melybe a települést építették.
Nem volt lehetősége alaposabban megfigyelni a kolónia részleteit, mert az ablak előtt lassan kibomlott a Novadrive áttetsző napelem paplanja, amint a hordozó megkezdte a Jones-Falk hajtómű feltöltését következő útja előtt. A Viteket szállító sikló − másik tizenöt hajóval egyetemben − nagyot zökkenve vált le hordozójáról és némi gyomorforgató súlytalanság után megindult a kolónia kaotikus forgataga felé.
A forgalom sűrűsége miatt gyakoriak voltak a dokkolás közbeni koccanások − legalábbis szerepelt ilyesmi a biztonsági jelentésben, amit Vitek kapott a munkaleírása mellé – ezért a sikló pilótája a biztonság kedvéért lezárta az ablakokat. A sikló közel üres belsejében nem volt sok látnivaló ezért Vitek inkább magához vette csomagjait, és a zsilip mellé telepedett, és fejben végigfutott tennivalóin.
Mindössze át kell vennie a biztonsági Murphy Bishop, az idős korában elhunyt biztonsági főnök munkakörét és megismerkedni a helyiekkel. Ennyi.

Pár órával később megnyugodva vette tudomásul, hogy mindent elintézett, bár a személyes találkozók nagy részével várnia kellett, mert a helyi idő szerint már jócskán esteledett. Elégedetten dőlt hátra íróasztala mellett terpeszkedő székében. Mostantól vált hivatalosan is Calhoun’s Rift biztonsági főnökévé ... és nem kellett soká várnia az első hívására sem.
Kevés olyan ügy volt, ami egy biztonsági főnök jelenlétét igényelte, de a haláleset minden körülmények közt ide tartozott.
Szerencsére Vitek a nap huszonnégy órájából tizennyolcban menetkész állapotban tartotta magát, így azonnal elindulhatott, amit a hívás befutott.

Darius Robinson a fiatal területi főnök várta a helyszínhez tartozó dokk zsilipjénél, mikor új főnöke kilépett a siklóból.
Vitek szokatlan megjelenése láthatóan meglepte kicsit – elvégre minek viselné valaki a rendszeresített testpáncélzathoz járó rohamsisakot egy nyugodt környéken, baleseti helyszínen? −, de ez nem akadályozta abban, hogy tegye a dolgát.

− Vitek biztonsági főnök? – kérdezte a viharvert, fakó-kék páncélba bújt alaktól, sötét szemeivel a zárt sisak szemrését vizslatva.
− Az – jött a szófukar válasz egy kéznyújtás kíséretében.
− Robinson területi főnök – rázta meg Darius a felé nyújtott kezet és egy összekötő folyosó felé intett baljával. – Erre megyünk.
− Mit kell tudnom Robinson? – jött a kérdés a sisak hangszóróján át.
− A motel személyzete találta meg a holttestet, a saját lakrészében – kezdte Darius a helyzet leírását, míg újdonsült főnökét kalauzolta a szűk folyosókon. – Ostoba balesetnek tűnik a dolog. Az elhunyt valószínűleg elcsúszott a kádban és nyakát szegte.

Vitek csak mintegy mellékesen figyelt a fiatal kollégára, mert leginkább a környezetet figyelte, de még így is világossá vált számára, hogy Darius alighanem azon morfondírozik, vajon rajta is ilyen fenyegetően állna-e a páncélja, ha a sisakot is viselné?
Magában jót derült ezen és elkönyvelte, hogy jól ki fog jönni Robinsonnal.
A környék ahová érkeztek még az általánosan kevés luxussal megáldott bányász-normákhoz képest is lepusztultnak tűnt. Robinson elmondása alapján a környező ötfolyosónyi blokk egyetlen motel tulajdonát képezte. A hetvenhatos szám előtt egy csokornyakkendős alak feszengett, kezében kulcs-kártya köteget lóbálva.
Élére vasalt nadrágjában, bordó mellényében és keményített ingében éles kontrasztot alkotott a lerobbant mesterségesség érzetét árasztó blokkal. Az elé érkező két kék páncélos biztonsági sem lógott ki jobban a környezetből.

− Jefferson Buttler – mutatta be Darius a motel recepciósát főnökének majd folytatta mondókáját. – Ő nyitotta ki a szobát, hogy friss törölközőket vigyen be.
− Így volt – helyeselt a recepciós, önkéntelenül babrálva a kulcskártyákkal. – Azt gondoltam, hogy dolgozni ment, mint ahogy ilyenkor lenni szokott… Aztán megtaláltam odabent.
− Menjünk be! – indítványozta Vitek azzal be is lépett a nyitott ajtón, sarkában Robinsonnal.
A lakrész alig volt nagyobb, mint egy aprócska tetőtéri szoba valami földi házban, de a tervezők és a szoba lakója mindent megtettek, hogy kellemessé tegyék a csöppnyi, rendelkezésre álló teret. Persze a zsúfoltság érzetét nem lehetett teljesen elkerülni, hiszen a fürdő és a jelképes méretű főzősarok egy térben helyezkedett el a hálóval. Az ajtóval szemközt a falra vetítve, egy holografikus ablak kapott helyet, benne egy földi látképpel, rajta kilátással egy kertvárosi környékre, szemközt egy faházzal. Mintha csak otthon lennél.
Vitek egyenesen a félig teli fürdőkád felé vette az irányt, míg Robinson rövid leírást adott a kádban heverő holttestről.

− Bevan Merger, helyi bányász volt, többnyire a Lady Luck csapatával dolgozott. Tizenkét éve érkezett a kolóniára, tíz éve itt lakik. Jól keresett a helyi átlagon jóval felül. Tartozásai nincsenek, a bérleti díjjal is mindig időben volt. Munkatársai elmondása alapján rendes ember volt, megbízható, káros szenvedélyektől mentes. Nincsen ismert hozzátartozója, közeli ismerőse, sem ellenségei, rosszakarói… Pillanatnyilag ez minden, amit tudok Mr. Mergerről – vakarta meg feje búbját Robinson.
− A recepcióson kívül mi vagyunk az elsők idebent? – kérdezett Vitek, miközben a kád mellé guggolt, hogy alaposabban szemügyre vehesse.
− Így van. A hullaszállító már úton van, de a kolónia túlsó feléről jön. Eltart egy darabig, míg ideér.
− Rendben van Robinson. Jó munkát végzett. – bólintott a sisakos alak, tekintetét a kádban heverő nyurga testalkatú férfi nyakára szegezte… A nyakra mely az élettel összeegyeztethetetlen szögben oldalra bicsaklott.
Csakugyan ostoba balesetnek tűnt a dolog, mert ha szerencsétlen áldozat túl is élte volna a nyaktörést, akkor is meghalt volna, mivel jelen helyzetében mind a szája, mind pedig az orra a víz alá merült.
− Valóban balesetnek látszik, úgyhogy nekünk itt sok dolgunk már nincs – közölte Vitek valamelyest lelombozódva, hogy semmi különös dolgot nem fedezett fel.

Se mérgezésre, se idegenkezűségre utaló jel nincs. Vitek páncéljának lemezei halkan összekoppantak, amint felemelkedett a guggolásból, hogy aztán kicsit körülnézzen a lakásban. A lakás pontosan úgy, mint a belépésükkor, most is apró, de agglegénylakáshoz képest tiszta és otthonos benyomást keltett. Könyvespolcok, rajtuk festői összevisszaságban magazinok.
Itt-ott poros íróasztal, rajta jó néhány fotó és holokocka egy csinos húszas éveiben járó lányról – talán ex-barátnő – Spártaian egyszerű székek, az egyik háttámláján összehajtott ruhák. Bevetett ágy, gyorsfagyasztott ételek dobozai a szemetesben, elmosott pohár a konyhapulton és egy holovetítő.
A két biztonságinak tényleg nem akadt sok dolga. Megvárták még a hullaszállító csendben teszi a dolgát, majd a szobát zárolták és mindketten visszavonultak, hogy megírják a szabványos jelentést, az otthoni balesetben elhunyt Bevan Mergerről.

Vitek az ilyenkor szokásos elektronikus űrlap kitöltésének látott neki, mikor megkörnyékezte egy furcsa érzés. Valami nincs rendben Mr. Merger halála körül. Talán természetes dolog, hogy az első új pozíciójában betöltött napon valami különleges
feladatra vágyott, ezért egy szimpla balesetben is valami többet akart látni. Gyorsan elhessegette magától a gondolatot és aprólékosan kiállította a szükséges iratokat és előkészítette őket továbbításra. Úgy tervezte még alszik a dologra egyet,
mielőtt hivatalos jelentést tenne, nehogy valami elkerülje a figyelmét.
A kronométerre sandítva észlelte, hogy a kolónia helyi ideje szerint jó tíz perce lejárt a szolgálati ideje. Az ajtóhoz ballagott és a kártyájával bezárta a papírvékony nyílászárót, majd komótos mozdulatokkal nekilátott megszabadulni viharvert
páncélzatától.
Még mindig elmosolyodott a gondolatra, hogy gyakorlatilag egyetlen biztonsági sem tudja az emberek által ismert űrben, az általa viselt páncélzatról,hogy a prototípusa annak, amit a rendszeresítése óta mindannyian viselnek. Úgy érezte jó munkát végzett a tervezésénél, hiszen az öltözetnek hála huszonhét százalékot esett a fegyveres konfliktusokban elszenvedett sebesülések száma az ismert szektorban. A fürdőbe ment, hogy a hosszú utazást egy forró fürdőben pihenje ki.

Ahogy áthajolt a kád felett, hogy megnyissa a csapot, a térdét védő páncélzat nagyot koppant a kádon. Mikor oda pillantott meglepődve vette észre az apró horpadást a fehér felületen. Leguggolt a kád mellé, majdnem azonos pozícióban, mint pár órája Bevan Merger lakásában és oldalra billentett fejjel tanulmányozta a kádat. Hagyományos, egy darabból kiöntött speciálisan zománcozott műanyag volt. Pontosan ugyanolyan, mint amilyen a kolónia összes többi kádja. Némi töprengés után visszahúzta imént levetett kesztyűjét majd gyengécske ütést helyezett el jobb öklével a kád peremén. A találat helye eldeformálódott.
Vitek még nem volt benne biztos, de zsigereiben érezte, hogy valami nem stimmel Mr. Merger balesetét illetőleg. Gondolatban felidézte, ahogy a holttestet vizslatta, de nem tudta eldönteni, vajon látott-e horpadást a kád felületén vagy sem. Ott és akkor túlságosan a holttestre koncentrált.

Pár perc múlva már egy sikló hátsó üléséről a nyüzsgő kolóniára kibámulva gondolkodott az esetről megszerzett információin. A sisakja szemrésén tovatűnő, tükröződő fények különös összhangban álltak gondolatai természetével. Érezte, hogy birtokában van, olyan információknak melyek túlmutatnak egy szimpla baleseten, de egyikről sem tudta volna egyértelműen kijelenteni, hogy „ez az”. Néhány perccel később már Jefferson Buttler társaságában baktatott a hetvenhatos számú szobához vezető csupa-műanyag folyosón. A folyosó ezúttal jóval sötétebb volt, mivel a környezetszabályzó mesterségesen próbálta imitálni az nappal-éjszaka ciklusokat azzal, hogy csak minden harmadik világítótestet üzemeltette és csökkentette a hőmérsékletet. Talán a lakóblokkok tervezőinek nem éppen ez volt a szándéka, de a folyosók jelenlegi, lerobbant állapotukban tökéletes díszletévé válhattak akár egy gyilkossági nyomozásnak is.
Ahogy Jefferson a hamis biztonságérzetet sugalló kulcs-kártyákkal matatott az ajtó előtt, Viteknek alkalma nyílt megfigyelni a hely sajátos háttérzaját is mely leginkább a lakrészek vékonyka falain át kiszűrődő beszédből, halk zenéből és egy valahol elrepedt csőből csöpögő víz hangjából állt össze.

− Tessék – tárta szélesre az ajtót Buttler és odébb lépett. – Segíthetek még valamiben?
Vitek egy pillanatra eltöprengett a kérdésen.
− Csak két kérdésem volna. – bökte ki végül.
− Mondja csak, szívesen segítek, ha tudok. – felelte a recepciós, közben arcára várakozó kifejezés ült ki.
− A bányászok közül sokan laknak a motel blokkjában?
− Nem mondhatnám. – derült fel Buttler arca. – Tudja, a legtöbben a hajók fedélzetén alszanak, akik meg éppen nem dolgoznak, már utaznak is haza, vagy elverik a pénzt valamelyik helyi csehóban. Mr. Merger régi és kiváló vendégünk volt. Egy motelban
gyakorlatilag mindenki átutazó. Ritka, aki tartósan marad, aki pedig majd tíz évet tölt el itt… Nos, talán nem kell ecsetelnem milyen sűrűen, fordul elő ilyesmi. Apám, aki a motelt nyitotta, még ő is csak egyetlen hasonló esetről tudott. Az a vendég egy siklópilóta volt, egy sajnálatos közlekedési balesetben hunyt el, talán két évvel azután, hogy átvettem a boltot.
Vitek türelmesen végighallgatta a kissé szószátyár beszámolót, majd feltette második kérdését.
− Tapasztalt mostanában valami szokatlant Mr. Merger szobájában?
Buttler most maga elé meredve gondolkodott, majd megrázta fejét.
− Nem, semmi szokatlanra nem emlékszem, de ha gondolja, megkérdem a váltótársamat is.
− Köszönöm a segítségét! – bólintott a férfi felé Vitek majd belépett az ajtón.
− Szívesen, és csak csukja be az ajtót, mikor távozik. A zár automata.
− Rendben – felelte Vitek, majd a kád felé fordult és bevetette a sisakjába integrált elemző rendszert.

A kád teljes felületét végigpásztázta, de nyomát sem látta horpadásnak. A biztonság kedvéért azért öklét használva itt is elvégezte a korábbi tesztet és a kád pontosan úgy reagált, ahogy várta. Behorpadt.
− Nocsak. A végén mégis gyilkossági üggyel kezdek itt? – tette fel félhangosan a kérdést.
Ha Merger úgy halt volna meg, ahogy Robinson gondolta, és a kádban elcsúszva törte ki a nyakát, akkor egy olyan erejű ütésnek nyoma kellene, hogy legyen a kád anyagán – gondolta Vitek, miközben lassan körbe járt a szobában, mint pár órája – Talán valaki eltörte szerencsétlen fickó nyakát és aztán balesetnek állította be.
Éppen elhatározta, hogy felkeresi Bevan Merger holttestét a hullaházban, mikor tekintete megakadt a korábban már látott holovetítőn. A vetítő önmagában nem volt különös, de most hogy kicsit távolabbról vette szemügyre, feltűnt neki, hogy sem a vetítőben, sem pedig a környékén nincsenek a bele illő filmek, felvételek. Vitek elég furcsának tartotta a dolgot ahhoz, hogy alaposabban szemügyre vegye a lakás berendezését. Most, hogy kimondottan furcsaságokat keresett feltűnt, hogy a magazinok tárolására nem a legalkalmasabbak a könyvespolcok. Különösen nem olyanok, amelyekre állítva nem férnek be a magazinok.
Próbaként felvett egy párat az ott heverő lapokból és rájött, hogy a furcsa elhelyezés a vaskos kötetek, alig látható nyomainak eltakarását szolgálta, melyek valószínűleg korábban a polcokat elfoglalták. Hasonló volt a helyzet az itt-ott poros íróasztallal is. Az alig érzékelhető porrétegben fellelhető tisztább foltok elhelyezkedése, ódivatú fotókeretekre utaltak.
Vitek felfedezései után ösztöneit követve nekilátott a hiányzó filmek felkutatásának. Elvégre minek tartana valaki egy vetítőt, ha nincs mit vetítenie?
Nyomozása során benyitott a ruhásszekrénybe ahol újabb meglepetés várta. Odabent ugyanis csak üres vállfák sorakoztak. További kutatása során hasonló dolgokra lett figyelmes a konyhapult feletti tárolóban is, ahonnan az evőeszközök és a poharak hiányoztak.
Olybá tűnt az egyetlen pohár a lakásban az elmosott darab a pulton. Ha már így belejött a kutatásba, Vitek bepillantott a hűtőszekrénybe is, ahol hasonlóan tátongó üresség fogadta. Az egyetlen dolog, ami teli volt a lakásban az a szemetes volt, benne tizennégy adagnyi, gyorsan elkészíthető étel csomagolásával.
Viteket hirtelen elfogta az érzés, hogy most valamibe nagyon beletenyerelt, mert az egy dolog, hogy valaki elteszi láb alól ezt a Merger fickót és balesetnek álcázza, aztán kipucolja a lakást, de miért fáradna az elkövető azzal, hogy a szokásos látképet megőrizze, a hűtő kirámolásáról nem is beszélve…
És ekkor új gondolat fészkelte magát Vitek fejébe.
Mi van, ha a hűtőt nem rámolták ki, hanem Merger maga fogyasztotta el az utolsó vacsoráját, annak biztos tudatában, hogy többre már nem lesz szüksége? De ha öngyilkosság, akkor milyen módszerrel követte el és ki állította be a holttestet, hogy
balesetnek látszódjon a dolog? A miértre talán egy biztosítási csalás lehet a válasz. Már csak azt kellene tudni, hogy ki a kedvezményezett?
Vitek tekintete szinte öntudatlanul vándorolt az íróasztalon heverő képekre.
Az ismeretlen nő.

Calhoun’s Rift új biztonsági főnöke szabályosan kiviharzott a motelblokkból és még a siklóban is úgy érezte, őrjítően lassan vánszorognak a másodpercek, amíg végre eléri a hullaházat.
Biztonsági főnökként minden hivatalos helyre szabad bejárással rendelkezett, így nem tartott soká megtalálni a Bevan Merger felirattal ellátott rekeszt a hullaházban, de csakúgy, mint az elmúlt óra folyamán, Vitek ezúttal sem azt találta, amit keresett.
A rekeszből kigördülő rozsdamentes lemezen fekvő holttest arcáról eltávolítva fehér lepedőt a várt nyurga férfi helyett a képeken látott nő bukkant fel.
Vitek ismét oldalra billentette sisakját és a rekesz feliratára sandított, melyen továbbra is a Bevan Merger név állt.
−Na, most veszítettem el a fonalat. – jelentette ki hangosan.
Mostanra már csak abban volt biztos, hogy az idő kulcsfontosságú ebben az ügyben ezért a nyitott rekeszt hátrahagyva a legközelebbi terminálhoz ment és az utolsó követhető nyomon haladt tovább. Lekérte Merger biztosítási adatait és kisvártatva kiderítette a kedvezményezett nevét is.
Eva Blending

− Az én vagyok – szólalt meg egy női hang.
Vitek összerándult a váratlan hangra, majd óvatosan oldalra pillantott a hang irányába, ahol az imént még nagyon elhunytnak tűnő nő állt, a fehér lepedőt maga köré tekerve.
A férfi hátrált egy lépést és ismét oldalra billentette sisakját mielőtt megszólalt volna.
− Eva Blending? – kérdezte.
− Igen – bólintott a nő aztán ragyogó mosollyal és egy nőies mozdulattal kezet nyújtott.
− Örvendek – felelte Vitek és megrázta a nő kezét, miközben hirtelen az egész napját kezdte igencsak szürreálisnak érezni. – Esetleg nem tudja, Bevan Merger merre van, ha már úgyis az ő rekeszében feküdt?
− Bevan Merger... – mondta a nő most elmélyült férfihangon és ismét kezet nyújtott, de ezúttal a legkevésbé sem nőiesen. − voltam.
Viteken ugyan nem látszott, de kirázta a hideg.
− Nos, mivel a következő személyazonosságomat már ismeri, elmondom, hogy mibe csöppent és magára bízom, hogy mihez kezd, kedves…
− Vitek – kapott észbe a férfi.
− A helyzet az, hogy én organikus android vagyok. Ne kérdezze, honnan jöttem, mert én sem tudom. Abban vagyok csak biztos, hogy a készítőm egy Evan nevű tudós. Nincsenek utasításaim tőle. Saját akaratomból jöttem ide a kolóniára, azért mert számomra ideális a hely, hogy az emberi viselkedést megfigyeljem és tökéletesítsem magam. Maga, kedves Vitek éppen a legutóbbi személyiségem és a következő közti váltásnak a tanúja.
− Miért? – szúrta közbe Vitek óvatosan – Miért van szüksége váltásra?
− Mert mindössze két férfi és két női megjelenési forma közt tudok váltani, apróbb változtatásokkal és két váltás közt a megjelenésem változatlan. A körülöttem élők számára egy idő után feltűnik, hogy nem öregszem. Persze kozmetikumokkal meg hasonlókkal egy darabig nem feltűnő, de előbb-utóbb egyre több olyan megjegyzést hallok, mint a „feletted megállt az idő” és hasonlók. Ilyenkor jön el a váltás ideje. Ezt nevezem határ-időnek – ecsetelte a helyzetet Eva, közben a közeli „öltöző” feliratú ajtóhoz sétált, majd laza mozdulattal letépte helyéről a zárat és belépett.

Vitek nagy szemeket meresztett az elcsavarodott zárszerkezetre és nagyon örült, hogy sisakja teljesen zárt, így Eva nem láthatja arckifejezését. Az öltözőben a nő folytatta monológját így Vitek is közelebb somfordált, a tisztes távot azért tartva az ajtótól.

− Többnyire nem hagyok olyan nyomokat, amiből valaki gyilkosságra, vagy biztosítási csalásra gyanakodhat, de az öreg Murphy Bishop halála felborította a terveimet. Még az előtt le akartam zavarni az elhalálozásomat, mielőtt az utánpótlás befutna, de maga, kedves Vitek korábban érkezett, mint vártam. A vagyonom nagy részét felvettem kreditben és elzártam a személyes tárgyaimmal együtt, hogy a mostani formámban ne kelljen mindent nulláról kezdenem. Be kell vallanom most először próbálkoztam biztosítási csalással is. Nem gondoltam, hogy máris lebukom. Bár az öreg Murphy is elkapott egyszer…

Vitek a hirtelen csendet nem tudta mire vélni ezért óvatosan közelebb ment az ajtóhoz. A bent honoló sötétségből egy makulátlanul öltözött doktornő lépett ki, aki világosbarna haját éppen lófarokba fogta egy sebészkesztyűből letépett darabbal.

− Nála azon buktam le, hogy könnyűdrog túladagolást játszottam meg, de az öreg a DNS-t is vizsgálta nem csak a drogot kereste. A nyilvántartásba pedig sajnos már korábban bekerült a DNS mintám, egy régebbi megjelenési formám fényképével.
A fakó-kék páncélos alak csak állt a hullaház vakító fehérségében, előtte a „doktornővel” és nem nagyon tudott mit kezdeni a helyzettel.
Eva közvetlenül Vitek elé állt és felnézett a jó egy fejjel magasabb férfira, tekintetével a sisak szemrését kutatva.
− Nos, mi a szándéka kedves Vitek? – kérdezte kis hallgatás után.
Mivel választ nem kapott, leutánozva Vitek mozdulatát, oldalra billentette fejét és felvont szemöldökkel várakozott egy darabig.
− Tudja kedves Vitek, kettőnk közül most maga tűnik inkább androidnak.
A férfi, megrázta fejét, hogy szabaduljon a sok feldolgozandó esemény okozta bénultságtól, majd lassanként megtalálta a hangját.
− Ha jól értettem, akkor a megjelenésével együtt személyiséget is vált?
− Pontosan – bólintott a nő.
− És az emberi viselkedés megfigyelése a célja … öhm feltűnésmentesen?
− Így van és ez által a saját fejlesztésem. – felelte Eva majd visszakérdezett: − Miért? Úgy érzi veszélyt jelentek az emberekre?

Vitek a kitépett zárra gondolt, de gyorsan belátta, hogy ha ez az android kárt akart volna tenni bárkiben már régen megtehette volna. Ahogy lepillantott a nőre egyáltalán nem egy világuralomra törő gépet látott maga előtt, sokkal inkább egy kíváncsisággal teli felfedezőt és bár tisztában volt vele, hogy a látszat sokszor csal érezte, hogy ezúttal jók a megérzései.

− Megígéri, hogy szem előtt marad a jövőben? – kérdezte végül.
− Ha akarja napi jelentést is teszek – villantotta fel mosolyát ismét Eva.
− És semmi biztosítási csalás a továbbiakban! – mondta a férfi, miközben a terminálról eltűntette a néhai Mr. Mergerrel és az újdonsült Ms. Blendinggel kapcsolatos adatokat, majd helyére lökte az üresen tátongó rekeszt is.
− Semmi csalás, ígérem! – felelte Eva.
Vitek vállánál fogva megfordította a nőt és a kijárat felé terelte miközben kijelentette:
− Ebben az esetben, úgy érzem ez egy nagyszerű barátság kezdete.

Vége

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2008-12-10 19:01 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Ennek a történetnek nagyobb a füstje, mint a lángja. Könnyű olvasni, jó a szöveg (a központozási hibák jelen vannak, de ezzel most nem foglalkozunk), viszont felvetődik egy kérdés: miért?
Pár évvel ezelőtt összevitatkoztam egy deltaműhelyes csajjal, aki a beküldött novellám véleményezésében azt írta, hogy ennek a novellának semmi értelme, nem érti, miért kellett megírnom. A válaszom: csak. Mert én úgy gondoltam jónak. Számomra volt értelme (ezt továbbra is fenntartom), de azóta már tudom, hogy az olvasókban hiányérzetet kelthet, ha az olvasás után vagy közben nem érzik, hogy igen... ezt jó olvasni, kellemes kikapcsolódás volt, mindenre megkaptam a választ, ez a mű adott valamit.
Én most ezt kérdezem: mi értelme ennek a történetnek?
Az elején felmerült bennem, hogy ezt simán írhattad volna real time-ba, a Földre egyszerű krimiként. Később megértettem a helyszín- és időválasztást, ám mégsem derült ki, miért e látványos kezdés, és félbehagyott végkifejlet. Ez egy nagyobb mű része?
A kezdeteknél az volt a benyomásom, hogy regényt olvasok. Jól indul, a felvezetés pontosan szerkesztett, aztán - mint itt néhány másik novellánál - turbóra kapcsol, és rohan a végkifejlet felé, amely hipp-hopp ott terem.
Azt vártam, hogy valami nagyobb volumenű rejtéllyel állunk szemben - erre engedett következtetni a biztonsági tiszt megjelenése. Később kiderül, simán ment volna a sztori úgy is, ha ő nem épp most érkezik a kolóniára, hanem már régen ott dolgozik. Semmi sem változott volna.
Erről kétszer annyi terjedelemben tudnék írni, mint amekkora a novellád, de hagyok a többieknek is teret.
Összességében azt tudom mondani, hogy sokat fejlődött az íráskészséged ( a központozás nem valószínű, hogy javulni fog, de ne törődj vele), viszont nem való neked a novella, mint műfaj. Próbálj kisregényt vagy regényt írni, de pontos szerkesztéssel előtte, melyben részletesen felvázolod a dramaturgiát.
És az sem árt, ha szól is valamiről a történet. ;)

sze, 2008-12-10 22:43 ColemanV

ColemanV képe

Köszönöm az elemzést kedves Eve :)
.
Jól érezted, ez egy nagyobb dolog része. (Annak a nagyobb "dolognak" amit majd talán a Scriptorium Hardcore-ban szeretnék fejleszteni. Csak még nem tudom biztosra, hogy érdemes-e ezzel a történettel kezdenem. :P ) Tudom, hogy rengeteget olvasol hozzám hasonló egyénektől, így gondolom hasznos ha most jelzem a kapcsolódási pontokat a "nagyobb dologhoz" :D
.
A leginkább nyilvánvaló kapcsolódási pont az "univerzum" és idő ahol a történet játszódik.
Talán emlékszel még a "Halott ember kezében..." c. írásomra (tudom, a három pont nem szerencsés :D )
Ott a történet elején Parker Redline szintén a Calhoun's Rift bányászkolóniára igyekszik, mikor belebotlik Dade Picker-be. Valamint a későbbiekben Dade az ottani fogdából szállítják át a script.3/3-as megoldásában és az a történet folytatódik a "Dade, a hülye skót" c. megoldásomban is.
.
Ezeket a történeteket mintegy "felvezetőnek" szánva írtam meg, amolyan szereplőnkénti előtörténetként.
A későbbiekben - és a script Hard Core-ban - az Elitek c. írásomban kerülnek össze a következő szereplők: Parker Redline, Vitek, Crystal, Max Graul, Dade Picker, és Rodney.(meg talán Eva is)
.
Abban mindenképpen igazad van, hogy a novella méretezés nekem nagyon ritkán fekszik (többnyire nem :D)
A Határ-idő "A" változata is az általad leírt jelenségnek lett az áldozata.
Nevezetesen, az elején a "számomra kellemes tempóban" sikerült felvezetni a dolgokat, talán kíváncsivá tenni az olvasókat és a "tesztközönséggel" megkedveltetni a főszereplőket, sajnos azonban ebben a tempóban írva, megtartva a hangulati elemeket, a "látványos" elemeket, kb 60 000 leütés lett volna, ha nem több. A végső kb. 24 000 leütés közeli változatban az utolsó kb háromnegyed oldalt egy monológ tett ki, hogy ne hagyjak elvarratlan szálat és az egész siettetettnek érződött, felvetve a "miért?" kérdést is :)
.
Kíváncsian várom a következő feladatot, és már tényleg nem tudom mit kezdjek a központozásommal :P
.
Köszönöm ismét és remélem a vizsgáid jól sikerültek ;)
.
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

szo, 2008-12-13 13:11 bellamaria

bellamaria képe

Jó olvasni azt, hogy vannak a Scriptnek olyan tagjai, akik, ha kicsit nem vigyáznak, regényt írnak :). Velem ez a közeljövőben nem fog előfordulni :~(
Tetszett a részletesség, amivel felvezetted a történetet, de ez elvette a helyet az igazi csavaroktól. Most egy kicsit csalódott vagyok, ahogy a végére értem. Hiányérzetem van.Nem értem, miért engedte el a nyomozó a csajt, vagy pasit.No, mindegy, majd összeáll az egész történet

szo, 2008-12-13 15:47 ColemanV

ColemanV képe

Köszönöm, hogy elolvastad és ami a hiányérzetet illeti, tessék olvasni a széééép hosszú válasz-hozzászólásaimat plíz :D
Talán részleges magyarázattal szolgának a "miért"-re :)
.
Mint látod számomra a "ha nem vigyázok regényt írok" dolog az esetek többségében kimondottan hátrányt jelent, de hát az embereknél ez megszokott dolog, mindig az kellene ami nincs :D
.
Én igyekszem rövidebb lenni és sokkal csavarosabb, de látod, hogy nagyon nehezen megy ez nekem.
Ha nem írom le részletesen a világot, olyan érzésem van mintha csak egy vázlatot adnék be, de ha naaaagy csavarokról van szó akkor is gondban vagyok, nálam ugyanis a csavarok további részletezéshez és beláthatatlan méretekhez vezetnek :D Szeretem a csavarokat történetenként nulla és kettő közt tartani :D
Igen, volt már nulla csavaros történet is, mivel nem akartam elvonni a figyelmet a karakterekről és a történet mondandójáról :)
Igazából nem vagyok biztos a dolgomban azzal kapcsolatban, hogy mi is számít csavarnak?
Ha egy szereplőről kiderül, hogy nő miközben végig férfinak érezte az olvasó, vagy hirtelen váratlan helyen felbukkanó új szereplő, vagy egy "őrült Iván" fordulatot beiktatni a történet vonalvezetésébe, mondjuk egy gondosan felépített karakter halálával?
Míg az ilyenekben nem vagyok biztos, nem érzem, hogy elsokalom-e a csavarokat egy rövid történetben vagy sem?
.
Látom mostanában nagyon rákattantam a hosszú hozzászólásokra, de szükségesnek érzem, hogy az általatok írt visszajelzésekre részletesen reagáljak, mert talán további válaszaitok segíthetnek megoldani a problémáimat, ezzel javítva későbbi történeteimet :)
.
Köszönet ismét :)
.
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

szo, 2008-12-13 15:59 bellamaria

bellamaria képe

Köszi a hosszú választ. Bennem valami blokk van, és csak röviden tudok megnyilvánulni mostanában. Nem készakarva :(. Pedig jól érzem magam köztetek :) és mégis.

p, 2008-12-12 19:27 Creideiki

Creideiki képe

Cole!
Olvasva a művedet, az ugrik be elsősorban, hogy milyen jó lenne olvasni valami hosszabb lélegzetvételű dolgot ebből az univerzumból.
Szeretem az ilyen, űrállomáson játszódó scifiket. Legjobban viszont az tetszett, hogy éreztem a "szerető gondoskodást", ahogy a világot felépítetted. Az apróságok is helyén vannak, kezdve a napszakok szerinti világítástól a szemetesben lévőkajákig. Ez több, mint dicséretes. A másik pozitívum, hogy könnyen magam elé képzeltem a helyszíneket, mert jól adagoltad a leíró részeket, és az egyéb érzékekre ható dolgok (hangok, szagok) ábrázolását.
Maga a sztori, mint detektívtörténet nem nagy "durranás", de mint egy epizód egy nagyobb történetben, nos úgy teljesen rendben van.
Tetszett a kis Casablancás utalás a végén...:)
A stílus kellemes, olvasmányos, sokkal jobb, mint eddig.

Ami gond, hogy annyi és olyan vesszőhibád vann, amik még nekem is, a vesszőhibák nagyapjának is feltűnik.

Gratula!

-
Frappáns de tömör aláírás helye.

p, 2008-12-12 20:54 Aures

Aures képe

Nekem nagyon tetszett a novi Coleman! Gratulálok. :D
A "Pénzes" hsz-ed után úgy ültem a művedhez, hogy igen, ez most pörögni fog, és ez engem zavarni is fog.
Talán azért, mert számítottam rá, de nekem semmi bajom nem volt a történet ritmusával. Egyedül annyi, hogy megakasztottak a lendületben a szünetek. Túl sok elválasztás. Szerintem sokkal kevesebb szünettel, finom összekötő mondatokkal még jobb lenne.
Szeretem a krimit. Ezeknek van egy sajátos hangulata, és ez igaz a Határ-Időre is. Amolyan "szürke, és feszült". Jól hoztad a feszültséget: a főhös el-eltöprengése, mászkálása, engem is homlokráncolásra késztetett az üggyel kapcsolatban.
Magyarul, király volt! :D
Az számomra is áll, amiket fenti társaim említettek, főként az, hogy érdemes hosszabb művel próbálkoznod. Akkor pedig a történet minden egyes mozzanata, a szereplők, is egy kielégítőbb fináléhoz járulhatnak hozzá. (Nekem így is tetszett.)
Láttam egykét mondatot, ami fura volt egy picit, és emlékszem egy szóismétlésre (azt hiszem: figyelt-figyelt) de ha nem baj, most nem néznék utána, mert a szemem helyén már csak valami forró kocsonya maradt.
Elküldtek szemészetre is, de nem akarok szemüveges lenni. :D
Üdv,
Aures
_______________
Behunyom a szemem, hogy lássak.

szo, 2008-12-13 03:17 ColemanV

ColemanV képe

Kedves Aures!
.
Jól értem, hogy "szünetek" alatt a tagolást értetted?
Csak azért kérdem, mert alapvetően csak helyszín és időváltásoknál illetve párbeszédek előtt szoktam alkalmazni őket... de ezeket is csak ebben a nyakatekert webes formában :D
Ha gondolod kiütöm az előbbieket ;)
.
A "szürke és feszült" hangulat elérése egyik célom is volt (még soha nem próbáltam, gondoltam itt a lehetőség) és örülök, hogy a visszajelzésed alapján sikerült, az pedig hab a tortán, hogy még tetszett is :D
.
A hosszabb történetre vonatkozó információkat már leírtam a másik válaszokban, ha elnézed nekem nem ismételném meg :D
.
Neked is köszönet, hogy elolvastad, örülök, hogy tetszett és visszajelzéssel illetted :D
.
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

szo, 2008-12-13 03:08 ColemanV

ColemanV képe

Örömmel látom, hogy nem csak nekem jött be a Casablanca a régi szép időkben :D
.
Van egy lényegesen nagyobb terjedelemre készülődő írás kezdeményem ebben az univerzumban, ( a már sokat emlegetett Az Elitek c.) ami méretét tekintve megközelítőleg az összes eddigi, itt játszódó írásom terjedelmének az ötszörösén tudna kiteljesedni, de ha biztosra akarunk menni, inkább ne szabjunk karakter limitet :D
.
Ha borzasztő mázlim van és sikerül összehozni a ScriptHC-ban akkor talán alkalmad is lesz olvasni, sőt ha még utána is ilyesmire ácsingózol, akkor megnyugtatásul közlöm, hogy pár jelenet és vázlat erejéig elgondolkodtam a folytatáson is :)
.
Maga az "univerzum" már jó tíz éves és gyökereit ifjú titán korom kedvenc C-64-es játékában a Frontier Elite-ben kell keresni :D Ezért van hát, hogyha sci-fi ügyben kell alkotni, felteszem magamnak a kérdést, hogy az alap ötletet tudom-e alkalmazni erre a világra?
Ha a válasz igen, akkor maximum a kihívás kedvéért vagyok hajlamos máshová elhelyezni a történetet :)
Lássuk be, ha az ember ennyi időt és energiát fektetett egy teljes világkép elkészítésére, nem szívesen hagyja parlagon heverni :D
.
Örül a kicsi szívem, hogy akad akinek extra értéket jelentenek az apróságok, így legalább látom, hogy érdemes figyelnem rájuk :)
.
Ami a detektív történet "nem nagy durranását" illeti, teljesen igazad van, és ahogy Eve hozzászólására írt válaszomban már írtam, ezt a történetet (is) felvezetőnek szántam, ami mintegy mellékesen "szól is valamiről" :)
.
A vesszök, pontok, kötő- és gondolatjelek továbbra is ősi ellenségnek tekintenek engem, nem tudom mivel lehetne béketárgyalásra venni őket... Én nyitott vagyok minden megoldásra :D
.
Köszönöm, hogy elolvastad, örülök hogy szórakoztatónak találtad és hozzászólásoddal segítettél :)
.
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

szo, 2008-12-13 00:28 Alexei B Fargas

Üdv!
A következő a helyzet: olvasás közben többször is azt éreztem, hogy "jó,jó ez így, de a mi Coleman-nünk ennél sokkal jobbat tud"! A világ pöpec, remekül kidolgozott, látszik, hogy már jó ideje megvan, de a beleillesztett cselekmény és történet néhány sebből vérzik. Egy kis eksönt, dirr-durrt várna az ember a karakterből, nem pedig egy olyan illúzióromboló befejezést, mint hogy "Ebben az esetben, úgy érzem ez egy nagyszerű barátság kezdete." Egyrészt, ez a mondat csak két helyen hangzott el eddig jól a világtörténelemben ( a másik a Casablanca :-) ), másrészt teljesen értelmetlen ide betenni. A főhős semmiféle komoly kapcsolatot nem épített ki egy alakváltó, kétes kimenetelű androiddal, mi a túróért lenne vele ennyire barátságos? Ha legalább megemlítetted volna, hogy rákattant a csajra ( töke van a menyasszonynak? :-D )...
Hasonlóan inkonzisztens mondat az, mikor arról írsz, Vitek milyen pozitív dolgokat gondol a nőről. Na, azért nem lenne furcsa egy kicsit, ha egy komoly rendőrfőnököt egy szép pillantással kenyérre lehetne kenni? Sérül az elején felépített karakter.

Kicsit előrébb lépegetve, több strukturális hibát is találtam. Az egyik rögtön az eleje, ahol a 4. bekezdésig az ég világon semmiféle használható információt nem közölsz (gyk., felesleges az oda, elég lett volna egy fél mondattal utalni Vitek "frissességére"). Vagy ha közölsz is, ne ugorj ilyen hatalmasat az időben a 2.-3. bekezdés között, mert képtelenség kényelmesen belehelyzni magunkat a világba.
Később sem pörög eléggé a történet, az olvasás nem gördülékeny addig, míg maga a nyomozás el nem indul.
Aztán jön a következő mondat:
"Mostanra már csak abban volt biztos, hogy az idő kulcsfontosságú ebben az ügyben"
Miért? Honnan jött ide ez a feszültség? Ilyesmiről szó sem volt korábban! Esetleg jobb lett volna, ha egy rideg, hideg nézőpontot hagysz, és mondjuk csak a legvégén dobod be aduászként azt, hogy mit is gondolt végig a főhős.

Amit még megemlítenék, az az ismétlődő elemek sora. A korábbi novelláidhoz képest nincsen komoly eltérés a szereplőgárdában, nem látunk defektusokat, hibákat, erényeket, esetleg fejlődést: van egy tökös, ámbár jóhiszemű férfi és egy titokzatos, érthetetlen nő. Ennél jobban is belemehetnél a karakterábrázolásba (értem ez alatt az elvek, az érzések ábrázolását), ne csak a szokásos sablont vedd elő.

Apróság a Calhoun's Rift név: hát...nem lehetne az Calhoun-hasadék? Tudom, hogy az X3-ban és egyéb hasonló gémekben ez a név így használandó, de szerintem ott is, itt is a "rift", mint földrajzi ( űrrajzi? :-D ) meghatározás jelenik meg, nem pedig mint tulajdonnév. Amúgy a Calhoun a HL2-ből van? :-)

Összességében, tisztes iparosmunka ez a történet, de szerintem te ennél SOKKAL jobbat is tudsz!

szo, 2008-12-13 00:35 Alexei B Fargas

Még valami: rengeteg puskaport durrantasz el arra feleslegesen, hogy túlzott részletességgel mutasd be az általad kreált világot. Egyrészt minek, ha lesz belőle regény? Másrészt, az ilyesmi kicsapongás egy novella terjedelmében felér az öngyilkossággal! Legtöbbször elegendő lenne csak utalni a világ részletességére (nomeg arra, hogy ez majd egy nagyobb valami része lesz), mert így az egész bűzlik attól, ahogy megpróbáltad összecsomagolni a cuccost meg a gondolataidat kicsire. Túl sok mindent akarsz elmondani túlságosan sok helyen, pedig nem kell. A novella nélkülük is érthető, élvezhető, több hely maradna a cselekmény csavarozására.

szo, 2008-12-13 04:02 ColemanV

ColemanV képe

Üdv, drága Brezsnyew kolléga :D
.
Ami a "többre volnék képes" érzésedet illeti, az bizony igaz, de sajnos nem ebben a terjedelemben.
Ez részben magyarázható azzal, hogy ha van egy jónak tűnő ötletem, ahhoz ragaszkodni szoktam. Na igen, de sajnos ( vagy szerencsére, kinek hogy :D ) számomra a részletek is fontosak, kidolgozásuk hozzá tartozik ahhoz a "ritmushoz" amit a sajátomnak érzek. Nem vitatom, hogy a történetet ki lehetett volna hozni mondjuk fele ennyi leütésből, vagy ugyanennyiből megspékelve egy kis akcióval, de a rövid változat, már csak más tempója miatt sem én lennék, az akció elemek pedig nem passzoltak volna a fentebb említett "nyomozós-feszült-szürke" érzet keltésében tett kísérletezésemhez.
(Gyanítom, hogy neked jobban bejött volna az "agresszívan titkát védő android" változat amit elvetettem a hossz miatt. Ott ugyanis Vitek átalakulás közben lepi meg Bevan/Eva-t aki rossz néven veszi és kicsit földbe kívánja döngölni, hogy nyers erővel győzze meg egy spontán hallgatási fogadalomról :D)
.
A részletesség problémakörében igazad van, talán magyarázhatom azzal, hogy tesztelni kívánom, miként reagálnak a világképre a kedves olvasók (jelen esetben script-társaim), de nem mellékesen a részletek (legalábbis bizonyos elemei) fontos szerepet játszanak a nyomozás során Vitek gondolatmenetében.
Eddigi detektív-történeti megfigyeléseim alapján, azt szűrtem le, hogy ezek írói, részletezésben gazdag történeteket hoznak létre hogy kicsit "bevigyék a málnásba" a kedves olvasót.
Ezt úgy értem, hogy az olvasót abba a tévhitbe ringatják, hogy "á ez a fickó minden nyavajára kitér, hozzá tartozik", azzal a célzattal, hogy a később fontossá váló részletek ne szúrjanak szemet azonnal mikor először említésre kerülnek. Tecciktunni, ha csak a később fontos dolgokat sorolnám fel, abban a pillanatban ellőttem volna a feszültség felét a tapasztaltabb krimi olvasók számára, mert máris nekiállnának kombinálni a leírt részletekkel. Ilyenkor már csak a sci-fi környezet adta flexibilitással tudnék meglepetést okozni nekik. :) Összefoglalva tehát körmönfont módon kellett besúvasztani a dolgokat, hogy ott legyenek ugyan az olvasó orra előtt, de ne essen le elsőre minden, hanem Vitek társaságában követhessék a gondolatmenetet. :)
doh... szép hosssssszzzúúú válasz lesz :D
.
Vitek frissessége :D
Ez nagyon tetszett a hozzászólásodban, mert be kell látnom eszem ágában sem volt ilyesmit sugallni a "felesleges információkkal" :D
De teljesen igazad van, ebben a megközelítésben, a főszereplőről szóló további információk nélkül így is lehet értelmezni.
.
***
Ehol ni egy kis SPOILER :D
Vitek ebben a világban gyakorlatilag örök misztérium, ugyanis soha senki nem látta még sisak és páncél nélkül, illetve lehet, hogy látta, csak nem tudta, hogy ŐT látja. :D Parker Redline-nak van is róla egy elmélete, miszerint Vitek talán már sisakban született :D (Az Elitek első fejezete körül van egy kocsma jelenet, ahol Vitek szívószállal iszik, mert nem veszi le a sisakját... persze ennek is oka van és nem öncélú a dolog, de azt még nem lövöm le miért :D Maradjunk annyiban, hogy sok benne a lehetőség ;)
END OF SPOILER
***
Jellemfejlődés ügyben szintén igazad van, egy-egy történetemben nem szokott végbemenni ilyesmi, vagy csak nagyon halványan (kivéve, ha pont ez áll az adott történet középpontjában), de ha az egyazon szereplőket felvonultató történeteimet sorban olvasod, a visszatérő szereplők lépésről lépésre változnak és ezzel párhuzamosan az egymáshoz való viszonyuk is.
(jó-jó, tudom, hogy Dade Picker, Crystal és Rodney kivételével még nem voltak azonos szereplők különféle történetekben, de hát még sok script feladat van és már előre lelőttem, hogy az itt felvonultatott karakterek az Elitekben együttesen szerepelnek)
.
A nevekkel kapcsolatban csak annyit, hogy az eredetileg angolul kiötlött neveket, elnevezéseket csak nagyon ritkán fordítom le, Calhoun's Rift pedig azért maradt így mert 1: jól hangzik 2: ígéretet tettem rá egy new yorki barátomnak akinek sokat köszönhetek, hogy róla nevezem el ebben a formában a kolóniát :)... Az ígéret szép szó... :D
.
A "honnan a hirtelen feszültség" szintén jogos kérdés, igazából a kedves olvasók elő-képzettségére apellálva hagytam el a bővebb magyarázatát. Reméltem, hogy kicsit használva a tekervényeket rájönnek, hogy ha valaki "kirámol" egy lakást, vagy bizonyítékoktól próbál megszabadulni, akkor a lopott holmitól megszabadulást, vagy a bizonyítékok megsemmisítését GYORSAN igyekszik végbevinni.
Mivel Vitek sem biztos abban miért tűntek el bizonyos holmik Bevan Merger lakásából, nem tudja mi a helyes következtetés, de megérzése szerint sietnie kell.
Ez valóban több magyarázatot igényelt volna :)
.
Remélem mindenre sikerült elégséges válasszal szolgálnom ;)
.
Köszönöm a "tisztes iparosmunka" minősítést, tőled ez igazán megtisztelő és nagyon remélem egyszer elégedetten dőlhetsz majd hátra a "SOKKAL jobbat" nyújtó hosssszzzúúúú történet olvasása után, ahol ezek a szálak összefutnak :)
.
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

szo, 2008-12-13 11:01 Alexei B Fargas

EL is várom, hogy az üssön, kolléga! :-D
A probléma az, hogy előképzettséget feltételezel az olvasóban. Szerintem ez nem túl jó ötlet.

szo, 2008-12-13 13:02 ColemanV

ColemanV képe

Azért azt ne tessék elfelejteni, hogy én nem vagyok kimondottan az a "csavarok nagymestere" mint Te :D
Remélem az ütősséget nem a csavarokban méred ;)
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

szo, 2008-12-13 17:28 SirTelen

Üdv!

A jó dolgokat már felsorolták előttem (pöpec világ, aprólékosság, jó leíró részek), így én néhány olyan dolgot említenék, ami szúrta a szemem.
Brezsnyew említette az elején levő használhatatlan információhalmazt. Ezzel én is egyetértek.
Pl. már az indítással baj van.
„Calhoun’s Rift mindig mozgalmas helynek számított, hiszen a szektor legnagyobb bányásztelepüléseként lebegett egy vörös törpecsillag közvetlen szomszédságában. Nem volt ez másként akkor sem mikor Tiberius Vitek kitekintett a sikló ablakán.”
Ez olyan, mintha azt írnád: A Föld keringett a Nap körül. Nem volt ez másként akkor sem, amikor Holmes belépett a szobába.
Semmi szerepe. Felesleges.
Indíthattál volna így:
Tiberius Vitek végigjáratta tekintetét az űr végtelenje előtt mozdulatlanul lebegő aszteroidán, melybe a Calhoun’s Rift építették.
Csak semmi cicó! Ugyanis utána minden infót mégegyszer leírsz.

„A forgalom sűrűsége miatt gyakoriak voltak a dokkolás közbeni koccanások − legalábbis szerepelt ilyesmi a biztonsági jelentésben, amit Vitek kapott a munkaleírása mellé – ezért a sikló pilótája a biztonság kedvéért lezárta az ablakokat.”
Nem Vitek volt a pilóta?
Akkor elég lett volna ezt írni:
A forgalom sűrűsége miatt gyakoriak voltak a dokkolás közbeni koccanások − legalábbis szerepelt ilyesmi a biztonsági jelentésben, amit Vitek kapott a munkaleírása mellé – ezért a biztonság kedvéért lezárta az ablakokat.

„A sikló közel üres belsejében nem volt sok látnivaló ezért Vitek inkább magához vette csomagjait, és a zsilip mellé telepedett, és fejben végigfutott tennivalóin.”
Túl sok az „és”. Az első törölhető.

„Mindössze át kell vennie a biztonsági Murphy Bishop, az idős korában elhunyt biztonsági főnök munkakörét és megismerkedni a helyiekkel. Ennyi.”
Túl sok „biztonsági”. Az első törölhető.

„Pár órával később megnyugodva vette tudomásul, hogy mindent elintézett, bár a személyes találkozók nagy részével várnia kellett, mert a helyi idő szerint már jócskán esteledett.”
„A kronométerre sandítva észlelte, hogy a kolónia helyi ideje szerint jó tíz perce lejárt a szolgálati ideje.”
Helyi idő? Miért, van a történetben egyéb idő is? Miért lényeges, hogy ez az idő helyi?
Pár órával később megnyugodva vette tudomásul, hogy mindent elintézett, bár a személyes találkozók nagy részével várnia kellett, mert már jócskán esteledett.

„Még mindig elmosolyodott a gondolatra, hogy gyakorlatilag egyetlen biztonsági sem tudja az emberek által ismert űrben, az általa viselt páncélzatról,hogy a prototípusa annak, amit a rendszeresítése óta mindannyian viselnek. Úgy érezte jó munkát végzett a tervezésénél, hiszen az öltözetnek hála huszonhét százalékot esett a fegyveres konfliktusokban elszenvedett sebesülések száma az ismert szektorban. A fürdőbe ment, hogy a hosszú utazást egy forró fürdőben pihenje ki.”
Na ,itt lehetett volna karakterszámot spórólni rendesen! Az utolsó mondat amúgy is „csodás”!

Ezután a „volt” szó gyakori ismételgetése VOLT feltünő. VOLT, hogy egy mondaton belül.
„Az egyetlen dolog, ami teli volt a lakásban az a szemetes volt, benne tizennégy adagnyi, gyorsan elkészíthető étel csomagolásával.”

„Calhoun’s Rift új biztonsági főnöke szabályosan kiviharzott a motelblokkból”
Szabályosan? Megadta a jobbkéz-szabályt? Felesleges. Miért nem jó, hogy egyszerűen „kiviharzott”?

Remélem, nem érzed kötekedésnek, hogy megemlítettem ezeket.

--------------------------------------------------------------
"hitehagyott a jó, s a rosszakat
a meggyőződés szenvedélye fűti..."

William Butler Yeats

szo, 2008-12-13 22:45 ColemanV

ColemanV képe

Köszönöm, hogy elolvastad és NEM :D Nem érzem kötekedésnek, mindazonáltal védelmembe kell vennem és/vagy magyaráznom kell pár dolgot :D
.
A kezdő mondat a Te változatodban valóban jobban hangzik ez tény :)
Az én változatom csak a kukacoskódók elhallgattatására szolgál :D
„Calhoun’s Rift mindig mozgalmas helynek számított, hiszen a szektor legnagyobb bányásztelepüléseként lebegett egy vörös törpecsillag közvetlen szomszédságában. Nem volt ez másként akkor sem mikor Tiberius Vitek kitekintett a sikló ablakán.”
A mozgalmasság, a legnagyobbság azt hivatott érzékeltetni, hogy nem holmi csökött méretű űrállomásról van szó, mint a nemzetközi űrállomás felettünk, hanem kisbolygó méretű, kb. a Halálcsillagal vetekszik, csak ezt egy aszteroidába vájták bele, építőanyag spórolása céljából.
Az a rész, ahol részletezem a csillag milyenségét azért szükséges, hogy érthető legyen miként maradhat meg a kolónia egy csillag közvetlen közelében sértetlenül. (vörös törpecsillag, jóval alacsonyabb hőleadás meg hasonlók, ha jól tudom - bár nem bízom magamban 100%-ban - többnyire bolygók nélküli rendszerek, vagy kevés bolygóval rendelkeznek, ellenben rengeteg törmelékkel a korábbi bolygókból)
A mondat többi részét valóban kerülhettem volna :)
.
"Nem Vitek volt a pilóta?" - Nem :D Ahogy előtte mondá a szöveg: "Viteket szállító sikló..." valamint pilótáskodás közben Vitek nem telepedhetne a zsilip mellé ráérősen mélázni egyet :)
.
az "és-és" valamint a "biztonsági-biztonsági" ismétlések a mondat átrendezése közben keletezett figyelmetlenségi hibáim. Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmet ;)
.
"Helyi idő? Miért, van a történetben egyéb idő is? Miért lényeges, hogy ez az idő helyi?" - Mert bizony itt is akadnak kukacoskodásra okot adó kérdések. Problémás volna egységes időt használni az űrben, állomásokon, meg mindenféle helyeken. Egy helyi példával élve, ha Te egy másik időzónából érkezel ide és Te a saját megszokott ritmusod szerint tennéd a dolgodat akkor "eccercsak" észlelnéd, hogy itt bizony már benne van a nép az éccakában, mikor Te még vígan magadnál vagy.
.
A fürdős előtti mondatot valóban kivehettem volna, a történet szempontjából érdektelen. Viszont a karakter szempontjából nem és mint a korábbi válaszaim során már említettem, az ebben a világban játszódó történeteimet többnyire felvezetőnek szánom, így talán a későbbiekben értelmet nyernek az ilyen elejtett részletek :)
.
A VOLT bizony gyakori, igyekszem kerülni, ha eléggé magamnál vagyok javításkor :D
Köcce ;)
.
„Calhoun’s Rift új biztonsági főnöke szabályosan kiviharzott a motelblokkból” - Aham :D
Majdnem biztosra veszem, hogy máshol is találkoztál már a "szabályosan ezt vagy azt tette" szófordulattal. Ez pont olyan mint a "közel azonos" szófordulat, mert ugye ezt olvasva sem tippelsz arra, hogy az egyenlőségjelet jóóóó közel rakták valamihez :D
Ez volt az egyetlen amit kicsit kötözködésnek éreztem ;)
De jó volt a poén, meg is jelent előttem Vitek aki kiviharzik, de gondosan betartva a jobbkéz-szabályt :D
.
Köszönöm ismét a történet elolvasását is és a hozzászólásodat is, nagyra értékelem a segítségedet ;)
.
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

h, 2008-12-15 11:05 SirTelen

Bocsi, azt hittem elég néhány szóban jelezni a problémámat, most megpróbálom jobban körülírni.
Oké, elfogadható amit magyarázatként írsz, kivéve ezeket, amivel továbbra is vitáznék:

Helyi idő:
Ha Budapesten megkérdezik mennyi az idő, nem azt válaszolod, hogy közép-európai időzóna szerint hét óra, pedig van kelet-, nyugat-európai időzóna is, sőt ázsiai, amerikai stb. is.
Rendben van, hogy az államáson van helyi idő, de véleményem szerint, mivel a történetben nem szerepel másfajta időzóna, értelmetlen kitenni, hogy ez meg ez helyi idő szerint történt.
Nem azt mondtam nem ismerem az időzónák fogalmát, hanem azt, ha egy időzónában élek, nem teszem hozzá pl., hogy budapesti idő szerint. De természetesen a szíved joga, hogy hogyan írsz, csak akkor nem értem miért panaszkodsz, hogy nem bírod tömören kifejezni magad.
*
Szabályosan kiviharzott:
Nem azt mondtam, hogy nem találkoztam ezzel a kifejezéssel, hanem azt, hogy nem való ide.
Ugyanis ez egy szleng. Nem szerencsés ilyet a narrátor szájába adni, főleg, ha egyébként irodalmian beszél.
Elfogadnám, ha egy szereplő mondja, hisz - mint te is megjegyezted - gyakran használt szófordulat az... utcanyelvben.
Legalább ilyen gyakran hallom a "vaze"-nek megfelelő kötőszót, mégsem jutna eszembe, hogy a narrátorom alkalmazza, kivéve, ha egyben szereplő is.
Tehát a mondandóm lényege, hogy a "szabályosan" szó elhagyásával irodalmibb kifejezésű narrátort kapnál, s nem az, hogy gyengíteni szeretném alkotói szabadságodhoz való jogaid.
*
Sorry, de erre még vissza kellett térnem, mivel nem akartam félreértést hagyni.

--------------------------------------------------------------
"hitehagyott a jó, s a rosszakat
a meggyőződés szenvedélye fűti..."

William Butler Yeats

k, 2008-12-16 15:03 Kentaur

Kentaur képe

Van pár hiba, ami szemet szúrt, bocsi, ha mások már mondták volna.
"A sikló közel üres belsejében nem volt sok látnivaló ezért Vitek inkább magához vette csomagjait, és a zsilip mellé telepedett, és fejben végigfutott tennivalóin."
és, és, kettő is, az első teljesen felesleges.
"− Vitek biztonsági főnök? – kérdezte a viharvert, fakó-kék páncélba bújt alaktól, sötét szemeivel a zárt sisak szemrését vizslatva."
szemeivel-kell bármit mondanom? :-)
"− Robinson területi főnök – rázta meg Darius a felé nyújtott kezet és egy összekötő folyosó felé intett baljával. – Erre megyünk."
az egyik összekötő folyosó felé, ha több is van, és az összekötő folyosó felé, ha csak egy.
"− Jefferson Buttler – mutatta be Darius a motel recepciósát főnökének majd folytatta mondókáját. – Ő nyitotta ki a szobát, hogy friss törölközőket vigyen be."
...majd folytatta mondókáját:
Vagy nem is kéne az oda, hisz egyértelműen folytatta, mert az következik. :-)
"Az ajtóval szemközt a falra vetítve, egy holografikus ablak kapott helyet, benne egy földi látképpel, rajta kilátással egy kertvárosi környékre, szemközt egy faházzal."
Négy darab "egy" egy mondtaban, juj!!!

Ezen kívül még biztos van, csak ezek voltak nagyon szembetűnőek, meg a pontok a párbeszédek végén és a fura szerkesztési hiba, hogy külön tagoltál egyes részeket. A vesszőhibákról én inkább mélyen hallgatok.
Összességében tök jó hangulata van, bele tudtam magam élni a világba, de a csattanót hiába vártam. Ott volt, és mégse...nem is tudom, valahogy elvette az élét a békés, szájbarágós magyarázat.
A feszültséget hirtelen nem fokozod, hogy végkifejletben robbanjon ki, hanem lelövöd, orvul legyilkolod. :-D
De maga a világ érdekes, csak hát tényleg olyan, amit szép hosszan kidolgozva, többb cselekményszálon lehetne kiélvezni.
Tetszett azért, bár több van benne, mint amit most kihoztál belőle.
----------------------------------------------------------------

"Az emberek néha belebotlanak az igazságba... Aztán fölállnak és továbbmennek."

sze, 2008-12-17 20:33 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

„Nem volt ez másként akkor sem mikor” – kell vessző (továbbiakban kv)
„áttetsző napelem paplanja” – vagy napelemének, vagy egybe: napelempaplanja
„− nagyot zökkenve vált le hordozójáról és némi gyomorforgató” – kv
„− legalábbis szerepelt ilyesmi a biztonsági jelentésben, amit Vitek kapott a munkaleírása mellé –” – kv a gondolatjel után
„volt sok látnivaló ezért Vitek” – kv
„, és a zsilip mellé telepedett, és fejben végigfutott tennivalóin.” – első és nem kell
„biztonsági főnökévé ... és nem kellett” – „biztonsági főnökévé... És nem kellett”
„amit a hívás befutott” – amint
„Darius Robinson a fiatal területi főnök” – kv
„sötét szemeivel” – szemével
„Mit kell tudnom Robinson” – mgsz, kv
„és nyakát szegte” – névelő: a nyakát
„figyelt a fiatal kollégára, mert leginkább a környezetet figyelte” – figyelt: szóism
„Darius alighanem azon morfondírozik, vajon rajta is ilyen fenyegetően állna-e a páncélja, ha a sisakot is viselné?” – írásjel első tagmondatoz: pont, nem kérdőjel
„Magában jót derült ezen és elkönyvelte” – kv
„hogy jól ki fog jönni Robinsonnal” – jól fog kijönni
„A környék ahová érkeztek” – kv
„a lerobbant mesterségesség” – az mi?
„a motel recepciósát főnökének majd folytatta” – kv
„– indítványozta Vitek azzal be is lépett a nyitott ajtón” – kv
„Az ajtóval szemközt a falra vetítve, egy holografikus ablak kapott helyet” – rossz vessző: „Az ajtóval szemközt, a falra vetítve egy holografikus ablak kapott helyet”
„Mintha csak otthon lennél.” – csúnya! Narrátori kiszólás az olvasónak! „Mintha csak otthon lenne az ember.”
„Jól keresett a helyi átlagon jóval felül” – kv
„Pillanatnyilag ez minden, amit tudok Mr. Mergerről – vakarta meg feje búbját Robinson.” – ezt a kommentet én legelőre vettem volna, az egész mondandó első tagmondatához.
„− Rendben van Robinson. Jó munkát végzett. – bólintott a sisakos alak” – megszólítás: kv, plusz kommnet előre: „− Rendben van, Robinson. – bólintott a sisakos alak. – Jó munkát végzett.”
„mert ha szerencsétlen áldozat túl is” – névelő: a szerencsétlen
„nyaktörést, akkor is meghalt volna, mivel jelen helyzetében mind a szája, mind pedig az orra a víz alá merült.” – juj! De ha nem töri ki a nyakát, ki tudott volna mászni a vízből, nem?
„fotó és holokocka egy csinos” – névelő: egy holokocka
„egy csinos húszas éveiben” – kv
„járó lányról – talán ex-barátnő – Spártaian” – itt vége a mondatnak: „járó lányról – talán ex-barátnő. Spártaian”
„elmosott pohár a konyhapulton és egy holovetítő” – kv
„Megvárták még a hullaszállító csendben teszi a dolgát” – megvárták, míg
„hogy az első új pozíciójában betöltött” – kv
„napon valami különleges
feladatra vágyott” – egysorba
„Gyorsan elhessegette magától a gondolatot és aprólékosan kiállította a szükséges iratokat és előkészítette őket továbbításra” – „Gyorsan elhessegette magától a gondolatot, aprólékosan kiállította a szükséges iratokat, és előkészítette őket a továbbításra”
„Úgy tervezte még alszik” – kv: „Úgy tervezte, [hogy] még alszik”
„a dologra egyet,
mielőtt hivatalos jelentést tenne” – egysorba
„nekilátott megszabadulni viharvert
páncélzatától” – egysorba
„egyetlen biztonsági sem tudja az emberek által ismert űrben” –a végét miért kell kihangsúlyozni, h emberek által ismert űrben?
„viselt páncélzatról,hogy a prototípusa annak” – szóköz
„Úgy érezte jó munkát végzett a tervezésénél” – kv: „Úgy érezte, [hogy] jó munkát végzett a tervezésénél”
„Mikor oda pillantott meglepődve” – „Mikor odapillantott, meglepődve”
„Bevan Merger lakásában és oldalra billentett fejjel tanulmányozta a kádat” – kv
„egy darabból kiöntött speciálisan zománcozott műanyag volt” – kv a kiöntött után
„imént levetett kesztyűjét majd gyengécske” – kv
„gyengécske ütést helyezett el jobb” – ütést nem szoktak elhelyezni. „ütést mért”
„a kád felületén vagy sem” – szerintem kv
„Ott és akkor túlságosan a holttestre koncentrált.” – nem az a baj, hogy a holttestre koncentrált, hanem hogy a többi körülményre nem
„hogy birtokában van, olyan információknak melyek” – „hogy birtokában van olyan információknak, melyek”
„imitálni az nappal-éjszaka” – a nappal-éjszaka
„sajátos háttérzaját is mely leginkább” – kv
„− Csak két kérdésem volna. – bökte ki végül.” – központozás: nem kell pont
„− Mondja csak, szívesen segítek, ha tudok. – felelte a recepciós” – itt sem
„− Nem mondhatnám. – derült fel Buttler arca” – itt sem
„nem kell ecsetelnem milyen sűrűen, fordul elő ilyesmi” – kv/nem kv: „nem kell ecsetelnem [azt], [hogy] milyen sűrűen fordul elő ilyesmi”
„majd feltette második kérdését.” – kettőspont, egy sorba
„a férfi felé Vitek majd belépett az ajtón” – kv
„Szívesen, és csak csukja be az ajtót, mikor távozik” – felszólítás, felkiáltójel
„majd a kád felé fordult és bevetette a sisakjába” – kv
„a korábbi tesztet és a kád pontosan” – kv
„− Nocsak. A végén mégis gyilkossági üggyel kezdek itt? – tette fel félhangosan a kérdést.
” – komment első helyre! Vagy tedd oda és fogalmazd át, vagy írd egy mondatva, vesszővel: „Nocsak, a végén”
„akkor egy olyan erejű ütésnek nyoma kellene, hogy legyen a kád anyagán” – huh, rossz megfogalmazás. Esetleg: „akkor egy olyan erejű ütésnek nyomot kellene hagynia a kád anyagán”
„, miközben lassan körbe járt a szobában, mint pár órája – Talán valaki eltörte” – vagy gondolatjel helyett pont, vagy a talán kisbetűvel
„fickó nyakát és aztán balesetnek állította be” – kv
„de most hogy kicsit távolabbról” – kv
„hogy kimondottan furcsaságokat keresett feltűnt” – kv
„hogy a magazinok tárolására nem a legalkalmasabbak a könyvespolcok” – szórend: „hogy a könyvespolcok nem a legalkalmasabbak a magazinok tárolására”
„hogy a furcsa elhelyezés a vaskos kötetek, alig látható nyomainak eltakarását szolgálta” – nem kell vessző
„foltok elhelyezkedése, ódivatú fotókeretekre utaltak” – itt sem
„benyitott a ruhásszekrénybe ahol újabb meglepetés várta.” – kv. Megjegyzem elég furcsa, hogy csak most néz be! Még egy öngyilkosságnál/balesetnél is átvizsgálják a helyszínt!
„Olybá tűnt az egyetlen pohár” – kv: „Olybá tűnt, [hogy] az egyetlen pohár”
„ami teli volt a lakásban az a szemetes volt” – szerintem kv
„hanem Merger maga fogyasztotta el az utolsó vacsoráját, annak biztos tudatában, hogy többre már nem lesz szüksége” – hát ez egy elég abszurd feltételezés!
„hogy
balesetnek látszódjon a dolog?” – egy sorba
„a motelblokkból és még a siklóban is úgy érezte” – kv
„A rekeszből kigördülő rozsdamentes lemezen fekvő holttest arcáról eltávolítva fehér lepedőt a várt nyurga férfi helyett a képeken látott nő bukkant fel.” – „A rekeszből kigördülő, rozsdamentes lemezen fekvő holttest arcáról eltávolítva a fehér lepedőt, a várt nyurga férfi helyett a képeken látott nő bukkant fel.”
„−Na, most veszítettem el a fonalat. – jelentette ki hangosan.” – szóköz, pont nem kell
„, hogy az idő kulcsfontosságú ebben az ügyben ezért a” – kv
„terminálhoz ment és az utolsó követhető nyomon” – kv
„Eva Blending
− Az én vagyok – szólalt meg egy női hang.” – egyrészt a név után pont, másrészt miért van üres sor? Nem váltasz fejezetet.
„A férfi hátrált egy lépést és ismét oldalra billentette sisakját mielőtt megszólalt volna” – kv, kv: „A férfi hátrált egy lépést, és ismét oldalra billentette sisakját, mielőtt megszólalt volna”
Valamint kettőspont, és egysorba a következővel.
„bólintott a nő aztán ragyogó mosollyal” – kv
„ezúttal a legkevésbé sem nőiesen. − voltam.” – helyesen: „– …Voltam.”
„hogy mibe csöppent és magára bízom” – szerintem kv
„azért mert számomra ideális a hely” – kv
„Maga, kedves Vitek éppen a legutóbbi személyiségem” – kv: „Maga, kedves Vitek, éppen a legutóbbi személyiségem”
„− Miért? – szúrta közbe Vitek óvatosan” – végére pont.
„forma közt tudok váltani, apróbb változtatásokkal és két váltás közt a megjelenésem változatlan” – „forma közt tudok váltani apróbb változtatásokkal, és két váltás közt a megjelenésem változatlan”
„megállt az idő” és hasonlók” – szerintem és elé vessző.
„Ezt nevezem határ-időnek – ecsetelte a helyzetet Eva” – na ez az „ecsetelte” komment mehetett volna legelőrébb a mondandójában!
„letépte helyéről a zárat és belépett” – kv
„Vitek nagy szemeket meresztett” – itt miért van megint ez előtt üres sor?
„a nő folytatta monológját így Vitek is közelebb somfordált” – kv
„− Többnyire nem hagyok” – és itt? Itt megint volt üres sor.
„de maga, kedves Vitek korábban érkezett” – kv
„. Be kell vallanom most először” – kv: „. Be kell vallanom, [hogy] most először”
„Vitek a hirtelen csendet” – itt is üres sor, minek?
„csendet nem tudta mire vélni ezért óvatosan” – kv
„Nála azon buktam le” – üres sor megint.
„vizsgálta nem csak a drogot kereste” – kv
„A fakó-kék páncélos” – fakókék
„mi a szándéka kedves Vitek” – mgsz, kv: „mi a szándéka, kedves Vitek”
„Tudja kedves Vitek” – itt is.
„A férfi, megrázta fejét” – nem kell vessző.
„lassanként megtalálta a hangját.” – szerintem kettős pont, köv.vel együtt egy sorba
„megfigyelése a célja … öhm feltűnésmentesen?” – „megfigyelése a célja… öhm, feltűnésmentesen?” (hármaspont elé nem kell szóköz, ezt már másodszor véted el)
„Így van és ez által a saját fejlesztésem. – felelte Eva” – kv, közp: „Így van, és ez által a saját fejlesztésem – felelte Eva”
„Úgy érzi veszélyt jelentek az emberekre?” – kv: „? Úgy érzi, [hogy] veszélyt jelentek az emberekre?”
„Vitek a kitépett zárra gondolt” – megint, üres sor…
„volna tenni bárkiben már régen megtehette volna” – kv: „volna tenni bárkiben, [akkor] már régen megtehette volna”
„Ahogy lepillantott a nőre egyáltalán nem” – kv
„egy kíváncsisággal teli felfedezőt és bár tisztában volt vele” – kv
„hogy a látszat sokszor csal érezte” – kv
„− Ha akarja napi jelentést is teszek” – kv: „− Ha akarja, [akkor] napi jelentést is teszek”
„Vitek vállánál fogva megfordította a nőt” – névelő: a vállánál
„és a kijárat felé terelte miközben kijelentette” – kv
„− Ebben az esetben, úgy érzem ez egy nagyszerű barátság kezdete” – kv: „− Ebben az esetben úgy érzem, [hogy] ez egy nagyszerű barátság kezdete”
*
A cím frappáns, egy apró megjegyzés: a csaj "Határ-időnek" mondja, kis i-vel, címben nagy I szerepel.
*
No. Tekintsünk el a közepes központozástól és a borzalmas vesszőhiányoktól, valamit a fura tagolástól, ami a második felére volt csak jellemző.
A megfogalmazásokkal általában nincs baj, gördülékeny volt az elbeszélés. A történet izgalmasan indul, sci-fi-krimi hangulat, de a végén a megoldásnál húztam a számat: csak ennyi? Ez a nagy trükk?
Ügyelj a vesszőkre, és nézd át x+1-edik alkalommal is a központozásos részt. Megjegyzem látszik, hogy erre utaltál, nem volt sok belőle, igazából csak az volt a hiba, hogy az igés folytatásnál kitetted a pontot előtte.
Ha a továbbiakban kicsit feszültebb lesz a légkör, vagy szájtátó a befejezés (itt is az volt, de inkább kicsit a csalódottság volt benne), akkor igazán remek kis művek várhatók még tőled. ;)
(Jah, a szinopszissal nem mértem össze, az most hidegen hagyott, mennyire idegen vagy hasonló ahhoz.)
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."