3/5 script. (novella) - Creideiki

Pókok, legyek, sáskák

Végre csönd van, bár a fülemben visszhangzik még Miljukov vészjósló hangja, és a fegyver dördülése.
Hárman vagyunk a szobában, igaz csak ketten lélegzünk, tűnő párafelhőket eregetve a fűtetlen helyiség málló falai között. Üres tekintettel meredünk egymásra.
Megköszörülöm a torkom, a hangom így is rekedtes:
– Mi legyen vele? Itt nem maradhat.
– Valahogy megoldom. Szólok a srácoknak, ők majd eltakarítják.
A hulla, aki nemrég még ember volt, most arccal a földön fekszik, meglepően természetes pózban. Kényszerítem magam, hogy ránézzek. Figyelem, amint szigetté válik egy folyton szélesedő vörös tó közepén.
A magam hitehagyott módján így adom meg neki a végtisztességet, mielőtt azt is elfelejteném, hogy meghalt.
Sok ilyent láttam már. Emberből lett szigeteket.

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (5 szavazat)