3/5. script - -Josy

A szemét!

– Józsi!
A hang nyílvesszőként szelte át a levegőt, s éles pendüléssel fúródott abba a világ bajait jótékonyan csillapító burába, amit egy üveg pálinka segítségével húztam magam köré.
– Józsíííííííí!
Repedt a vastag burok, végig a nyílhegy mentén, állhatatosan, akárhogy is igyekeztem a kellemes zsibbadás legmélyére merülni.
– Józsi, baszd meg! – jött a következő sivítás. – Kelj fel!
Immáron nem tompított az évek gondos hanyagságával összegyűjtött fülzsír se, fogaimig hatolt le a nyilallás, kínomban csak vicsorogni bírtam.
– Mit visongatsz itten? Hülye van a fejedben? Éppen aludni próbálok!
– Ezt nem fogod elhinni!
– Nem érdekel! – Átfordultam a másik oldalamra a kartondoboz mélyén, és gyengéden meglapogattam a pálinkás üveget a kabátom mellényzsebében. Biztos kunyerálni akar belőle. Szeme csak egy van, de a piát messziről kiszagolja, hogy a fene vinné el! Pedig mondtam neki, hogy ne igya el minden pénzét a Babánál. Persze bedőlt a csöcsrázásnak. Ó, ez a Baba, rafinált egy nőszemély!
– Lopják a szemetünket, baszd meg!
Már préselődött volna kifelé belőlem a szokásos böffenés, hogy szóljon Daginak, menjen ki a Hercegnővel, kettőnk dolga úgyis csak az őrködés volt, ám most olyasmit véltem kihallani a hangjából, amit nem hagyhattam figyelmen kívül. Néhány korty pálinka hamar meggyőzött, hogy dehogynem, dehogynem…
– Ha ezért Dagi kirak minket, a te hibád lesz! Hallod, te idióta?!
Na erre már felbasztam a kartondoboz tetejét, és liluló fejjel ráztam az öklömet feléje: – Te nekem ne idiótázz itten, hallod!? Én sem félszeműztem, ugye? Úgyhogy te se idiótázz!
– Jó van má’! – suhintott felém dühösen a levegőben, egyetlen szeme csak úgy villogott a hülye pomponos sapkája alól. – De jobbra fordítanád végre azt a csökött fejedet?
– Rendben! – üvöltöttem, a szivárványszín kesztyűire, a szakadt zöld kabátjára, a piros sáljára, az üvegszemére, hogy repedt volna meg neki. – Legyen! – és eleget tettem a kérésének. A következő pillanatban pedig bennem rekedt a szusz.
A váratlan sebes mozgást nehezen lehetett szemmel követni, támadt is bennem némi káröröm, hogy ez a pupák mit kapkodhatta azt az egy darab szemét, mire bármi értelmezhetőt kivett ebből a látványból.
Hosszú pillanatokig keresgéltem a szavakat, mire sikerült a legalapvetőbb tényezőt megállapítanom. Tömören és velősen: ömlött a szutyok. Ezen nem is lett volna mit csodálkozni, hiszen gyakran előfordult mifelénk, mikor a teherautók és a markolók úgy igazán belehúztak a munkába.
A különbség jelenesetben az volt, hogy minden rossz irányba látszott folyni. Mintha fejen állva nézne az ember egy vízesést. Ahogy egyre inkább kiélesedett előttem a kép, úgy lett nálam egyre inkább tele valami.
A közeli, Cirmos laknak elkeresztelt szeméthegyről megállíthatatlanul szállt a hulladék az ég felé, szorosan egy oszlopban, mintha maga a Jehova szippantotta volna fel gigantikus porszívójával. A felfelé tartó áramlás olyan gyors volt, hogy alig tudtam kivenni, mit is visz magával: egy kenyérpirító, egy kibelezett mosógép… az ott egy motorcsónak volt?
Megpróbáltam követni tekintetemmel a mozgás útját, de csupán az ég aljáig jutottam a hátraesés veszélye nélkül, ahol hajszálnyi vonallá vékonyodva tűnt el a magas felhők hasán keletkezett köldöklyukban. – Azt a kurva! Ez kimegy az űrbe!
– Te, Józsi!
– He?
– Nem tudom, mi lehet ez, hurrikán, vagy mi...
– Nálunk? Hurrikán? Ugyan! – ingattam a fejem, de egy pillanatra sem bírtam levenni szemem a felfelé repülő hulladéktömegről. Vajon Cirmi, a hegy tetején trónoló, pisi foltost plüsscica hogy érzi magát most odafent? Az első plüss az űrben. Biztos befagy a valaga...
– Józsi, baszd meg! Sürgősen el kell pucolnunk innen! Ez a valami felénk tart!
– He? – Komoly erőfeszítésembe került, hogy elszakadjak a döbbenetes látványtól, és ránézzek a szomszédos gányabuckán idiótán kalimpáló Bélára, aki épp egy hajszárítót készült hozzám vágni. – Mi van?
– Húzzunk innen! – ordította, hogy majd kiesett a gatyájából. – Különben megyünk mi is a szeméttel!
Visszafordultam a mindent magába szippantó örvény felé, és lelki szemeim előtt hirtelen bevillant egy kép, ahogy Európa felett lebegve, jégkockává fagyott seggünkön megcsillan a napfény…
Kis híján eltanyáltam a saját lábamban, akkora lendülettel pördültem meg, hogy betájoljam Dagi lakókocsiját. A felszippantott szemét-megatonnák hiányában nem volt nehéz észrevenni a máskor mélyen a környezetébe olvadó járművet, így hát előreszegett fejjel rohanni kezdtem le a dombról, taposva, szökkenve, bukdácsolva, odaragadt rágógumival a lyukas cipőtalpamon.
Béla lihegve követett, és sűrűn hátrakapkodva pomponos fejét, egyre vékonyodó hangon jajgatott, hol Isten, a szajré vagy a pia után. Már majdnem pofon kellett nyomnom, hogy ha nem szedi a lábát, mindjárt mehet utánuk.
Végül azonban csak megtorpant a csupaszra szippantott, bűzös párát eregető, hatalmas földterület szélén, és letaglózva bámulta, hogyan tűnik el szerény otthonunk legutolsó fecnije is a mennyei porszívó örvényében. Mikor könnycseppeket véltem megcsillanni a szeme sarkában, kedvem lett volna felrúgni. Most mit érzeleg itten? Csak egy halom szemét volt. Már rég összekapartam és eladtam belőle a jóravalót...

Dagi opálos szürke, kopott lakókocsija a szeméttelep bejárata mellett állt, akárcsak a sietősen leparkolt markolója. Ez aztán profizmus, hümmögtem elismerően, így befarolni azzal a böhömmel. Csak kicsit vitte ki a betonkerítést. A többiek gépét nem láttam sehol. Biztos még időben leugráltak róluk, és hanyatt homlok elmenekültek innen. Azért elrebegtem egy hálát az édesanyjuk felé, hogy voltak kedvesek nekünk is szólni.
– Dagi! – álltam meg a lakókocsi ablaka alatt csípőre tett kézzel. Állítólag ilyenkor tekintélyesebbnek látszik az ember. Olvastam egy újságban. Kemény volt a papírja.
Se mozgás, se válasz. Még a tévé hangja sem szűrődött ki odabentről.
– Dagi! Lopják a szemetünket!
– ’szarom... – reccsent a levegőben a böfögés.
Na ezen ledöbbentem. Nem a böfögésen, az Daginál mindennapos volt, egyszer még az abc-t is elböfögte. Hanem a hozzáállásán. Hát mi van azzal az „Ez itt az én szemétlerakóm! Ha szutykos, büdös, és tocsog a trágyalétől, akkor is az enyém! Ti csak a jóváhagyásommal kapirgálhattok a tetején, érthető?” szlogennel, amit nem átallott az orrunk alá dörgölni, mikor nagyritkán valami értékeset bányásztunk elő a szemétből, és nekiálltunk volna alkudozni az árán. Na nem, ha már a főnök is feladja, hova jut a világ? Na nem!
Lendületesen fellépdeltem az ablak alatti kopott székre, és behajoltam a nyíláson. Balra az asztalon álló tévé készenléti képet sugárzott, jobbra a homályban pedig, jól megszokott rongyos komódján, alsógatyában és koszos atlétában terpeszkedett mind a százhúsz kilójával Dagi. Épp egy doboznyi sört nyelt magába, mikor észrevett. Leplezetlen undor rándult verejtékes arcán.
– Mit üvöltözöl, bazmeg?!
– Dagi! Elvitték az összes szutykot! – mutogattam vadul kifelé. – Mi a fene történik?
– Mi történne? Világvége, bazmeg!
– Ja? – pislogtam rá bambán. – Azért kösz, hogy szóltál…
– Anyádat – gyűrte össze a sörös dobozt, és hanyagul félredobta a komód mellett szép lassan gyarapodó kupacra. A másik kezével már vette is elő a mellette heverő kosárból a következőt.
– Dagi, ne viccelj! – kérleltem, mert egyedül így lehetett hatni rá valamicskét. – Elvittek mindent, hallod? Látnod kellett volna! Valami izé az égből…
– Láttam – szuszogta vörösödő fejjel. – Az egészet… – majd a kezében lévő sörösdobozt dühösen a tévéhez vágta. – Rohadékok!
Csak nyakig terített be a húgymeleg sör. Egy szavam se lett volna, ha bőrön keresztül is felszívható lenne, de így káromkodva töröltem poros kabátom ujjába az arcomat, hogy ne kelljen bogarak felhőjében töltenem a további napot.
– Mi a bajod, Dagi? – háborodtam fel, elfelejtve egy pillanatra az erőviszonyokat. – Mi a picsa bajod van?
Máskor már tápászkodott is volna fel, vagy füttyentett volna Hercegnőnek, de a harag duzzasztotta ábrázata most megrepedt gátként omlott össze, s a reménytelenség, már-már a hisztéria jelei ömlöttek szét az arcán. Baszd meg főnök, ne alázzá!
– Rohadékok… – bökött a tévé felé, s egyre elkeseredettebb hangon folytatta: – Hazudnak! Azt mondják, semmi gond, semmi gond… De én tudom! Eljött az ítélethozó… A hóhér!
– Dagi, jól vagy? – hajoltam beljebb, valós aggódással hangomban.
Úgy emelte rám ködös tekintetét, mintha még csak most vett volna észre, majd hirtelen felüvöltött: – A saját bűneinkkel fog agyonbaszni minket, hát nem látod!? Mi másért kéne neki pont a szemét? Az egész! Mindenhonnan!
Majdnem bevágtam fejemet az ablakkeretbe, ahogy visszahőköltem. Megáll az ész! Így látni a Dagit, sosem gondoltam volna. Karót nyelve bámultam rá. Az már biztos, hogy valami komoly baszás lehet a háttérben, ha ennyire kikészült. És az is biztos, hogy belőle nem szedek ki semmit. Legalábbis nincs kedvem felpiszkálni egy őrültet…
Éppen azon kezdtem töprengeni, mitévő legyek, mikor hirtelen akkorát harsant a tévé mellettem, hogy majd kiesett a szívem.
– Világszenzáció! A várva várt esemény! Amiről még évszázadokig beszélni fognak!
Dühömben már készültem is lecsapni a kapcsolóját, gondolván, megint valami agymosásos szart talált ki az egyik csatorna, de az alapszignál szempillantás alatt átváltott a híradó stúdiójára. A műsorvezetők átszellemült arccal mosolyogtak rám.
– Na – meredtem vissza rájuk. A két főbb tévétársaság egy asztalhoz ültette közkedvelt bemondóit. Most arra akarnak utalni ezzel, hogy olyasmi történik a világban, ami képes együttműködésre bírni még az ilyen komoly rivalizálásban álló társaságokat is? Hát…
– Köszöntjük nézőinket ezekben a nem mindennapi órákban! Kövessék velünk együtt figyelemmel az évezred, ha nem az egész emberi történelem legjelentősebb eseményét!
– Elmennek az anyjukba! – kiabált a háttérben Dagi. – Engem nem vernek át… Hercegnő, ide! Kiskutyám, merre vagy…? Hát már te is itt hagytál?
Türelmetlenül lepisszegtem Dagit, és feljebb nyomtam a hangerőt, hogy még véletlenül se kelljen végighallgatnom a bőgését.
– Máris a Nulladik, vagy a Kapcsolat napjaként emlegetik a mait…
– Vagy a „Megtisztulásként” – nevetett fel ösztönösen a másik fickó a papírját olvasva, de rászólhattak a fülbigyóján keresztül, mert gyorsan visszafogottabb ábrázatot öltött: – Természetesen hivatalos nyilatkozat még nem érkezett a kormány részéről a Jövevény eredetét illetően, és a washingtoni riporterünk is a Fehérház tartózkodásáról értesített minket e téren…
– Annak ellenére, hogy a nemzetközi szakértőcsoport szerint körülbelül negyed órája megszűnt az Elvonás, a kijárási tilalom továbbra is érvényben van világszerte. Kérünk tehát mindenkit, maradjanak otthonaikban, kerüljék a nyílt tereket, főleg a szemétlerakók környékét, nehogy megismétlődjenek az indiai vagy a manhattani szerencsétlenségek, melyekről korábban már tudósítottunk. A tömegközlekedést leállították, az M1-es és a…
A másik eközben a füléhez nyúlt, egy pillanatra aggodalom ült az arcára, talán hogy a megrovást kell végighallgatnia az előbbi elszólása miatt, de végül megkönnyebbülve, kivirulva vágott társa szavába: – Hölgyeim és uraim! Kedves nézőink! A nemzetek közötti egyezségnek köszönhetően, mely azonnali hozzáférést biztosít a Jövevénnyel kapcsolatos információkhoz, kapcsoljuk azt a katonai műholdcsoportot, mely élőben tudósít a világűrbeli eseményekről. Kövessék velünk együtt szoros figyelemmel az exkluzív képeket!
– Oké – bólogattam hevesen, kezdett magával ragadni a műsor. Bár csak homályosan kapizsgáltam, miről is beszélnek.
A tévén megjelenő kép szélén a Föld halvány karéja nyújtózott el, a csillagokkal borított, sötét háttér közepén pedig egy holdszerűség látszott, ami mellett valami ezüstös szerkezet lebegett szorosan. Mint valami robotikus galacsinhajtó bogár, nálánál ezerszer nagyobb ganélabdával a hátsóján. Amint abbamaradt a ráközelítés, és a kép is tökéletesen kiélesedett, rögtön érthetővé vált, mire ez a nagy felhajtás. A golyóbis mérete szemmel láthatólag is zsugorodott, mint Jancsi töke a hidegben. Aztán hirtelen tűzpiros repedések futottak körbe rajta, az egész vörösen belobbant, majd egy váratlan éles villanás elvakított mindent.
– Tyű! – füttyentettem elismerően a szemeimet dörzsölgetve. – Ez odabaszott!
– Aggodalomra semmi ok, kedves nézőink! – hallatszott az egyik műsorvezető nyugtatgató hangja a tévé nagy sötétjében. – Ezeknek a műholdaknak meg se kottyan az ilyesmi. Rögtön újrakalibrálják a kamerákat. Pillanatok kérdése… Már itt is van!
Ismét a Földkaréjos fekete világűr látszott, de az óriási szemétgalacsinnak már se híre, se hamva. A Jövevény vastagabb fele lassan elfordult a Földtől, mintha utoljára még jól megnézné magának, bogárszerű teste kéken felizzott, majd az egyik pillanatban még ott volt, a másikban pedig már nem. Csak jött és ment. És vitte az összes szemetet.
Nem csak nekem maradt tátva a szám.
– Hát ez… Döbbenet… – Mindkét híradós hosszú percekig megkukulva rakosgatta a papírjait ide-oda, kerülték egymás, de főleg a kamera tekintetét, majd az egyikük kaphatott valamit a fülére, mert vöröslő fejjel makogni kezdett: – Talán… Talán haladjunk sorjában… Mit láthattunk az imént? Mi történt azzal a rengeteg hulladékkal? Kérdezem az időközben megérkező szakértőnket… dr. Békésy Dénes asztrofizikust.
– Köszönöm – köszörülte meg a torkát zavartan az asztal végében ülő szemüveges férfi, és erőtlenül belemosolygott a feléje forduló kamerába. Látszott rajta, nem repes a szíve, hogy éppen most kell mondania valamit.
– Nos, nem tudjuk milyen technológiákat és erőket használt az űrhajó... Talán már nem is fogjuk megtudni soha... – itt a zavarodottság mellett némi szomorúság is érződött a hangjában. – De a felvétel alapján nagyon úgy tűnik, hogy gravitációs erőkről lehetett szó... melyekkel addig-addig tömörítette a felszippantott hulladékot, míg atommagfúziós folyamatot nem indított be a szemétgolyóbis belsejében… Ennek célja feltehetőleg az volt, hogy valamilyen úton-módon energiát gyűjtsön a magfúzióból. Az energia kitermelése és felhasználása meghatározó tényező minden civilizáció esetében... Napjainkban is folynak kísérletek magfúziós reaktorok létrehozására, melyek kiváltanák az emberiség egyre növekvő energiaigényét…
– Elnézést Békesy úr, hogy közbevágok! – intette le hirtelen az egyik bemondó majdnem kiesve a székéből. – Kedves nézőink! A katonai műholdak egy extra felbontású képet sugároznak folyamatosan, itt látható fent a sarokban, a hulladék-kisbolygó helyéről, ahol is az éles szemű elemzők felfedeztek valamit... Valami apró, kerek, csillogó tárgyat!
– Igen, igen! – helyeselt a másik bemondó is buzgón, miközben a füléhez tartotta a kezét. – A nemzetközi szakértői csoport azt feltételezi, hogy voltaképpen egy csillag életének, születésének és halálának lehettünk szemtanúi az imént, ha mikro méretekben, és gyorsított változatban is. Úgy vélik, egy régi elmélet szerint, nagy valószínűséggel gyémántmag maradt vissza a folyamatból. Dr. Békesy?
A tudósfickó az eddigieknél is zavartabban igazította meg a szemüvegét, és kikerekedő szemekkel keresgélte a szavakat.
– Tudvalevő, hogy az emberi hulladék zöme biológiai eredetű, tehát szén alapú... A szén extrém nyomás és hő hatására, évmilliárdok alatt gyémánttá alakulhat... Ugyanakkor a csillagfejlődési modellekből tudjuk azt is, hogy a Napunkéhoz hasonló tömegű csillagok életük végén fehér törpévé alakulnak át. – itt mintha kissé felélénkült volna, hogy arról beszélhet végre, amihez ért. – A fehér törpék igen sűrű, forró felszínű és körülbelül Föld méretű égitestek, amelyek magjában az atommagfúziós folyamatok során keletkezett szén található. Nemrégiben sikerült bizonyítékkal is alátámasztani az előbb említett elméletet, mely szerint a csillagmag széntartalmának egy része gyémánttá kristályosodik. Ha a Jövevény minden csillagplazmát elvont magának a folyamat során, előfordulhat, hogy a „maradványtest” gyémánt… De javaslom, ne vonjunk le elhamarkodott következtetéseket!
– Most érkezik fülemre a hír, hogy a földi radarok szerint a „maradványtest” folyamatosan veszít a magasságából...
– Nos, köszönjük dr. Békesy, számítunk a szakértelmére továbbra is. Kedves nézőink! Izzanak a vonalak, pezseg a virtuális tér, rengeteg kérdést vet fel ez a fantasztikus esemény! Ki vagy mi volt az Átutazó? Miért pont a bolygónkon fellelhető hulladékot használta fel energiaként, holott annyi más lehetősége lett volna? Kapcsoljuk helyszíni tudósítónkat...

Az ablak alatti kopott széken ültem, és sajgó fejemet masszíroztam. Nem bírtam tovább követni az eseményeket. Ma már másodszor állt meg az eszem. A mellényzsebembe kellett nyúlnom, hogy egy kis zsibbadással enyhítsem a körülöttem zajló zűrzavart. Csak a harmadik korty után vettem észre Bélát a lakókocsi tövében, ahogy magába roskadva, viharvert madárként karjai közé temetkezik.
Gyorsan visszarejtettem az üveget, reménykedve, hogy nem látta meg, és zavaromban ráförmedtem: – Most mi bajod? Mondtam én, hogy ne ülj a szajrédon sokáig! Én még időben leadtam Daginak, és tessék!
– Mi tessék? – kapta fel Béla a fejét dühösen, egyetlen szeme vöröslött a könnyezéstől. – MI tessék?
– Semmi – húztam összébb magam a széken, mint aki tényleg nem ivott meg fél üveg pálinkát, s inkább az üresre szippantott placcot kezdtem el bámulni. Mi a franchoz fogunk most kezdeni? A rengeteg szemét nélkül? Pedig voltak benne jó kis cuccok. Mint az az antik virágtartó. Meg az a…
Valószínűleg elnyomhatott az alkohol melege zsolozsmázás közben, mert horkanva riadtam fel a lakókocsiból érkező rikácsolásra.
– Magyarország az Esemény középpontjában! – zendült fel többször is, majd az egyik műsorvezető megilletődött, akadozó hangja hallatszott: – Kedves nézőink… Kezünkbe jutott az információ, hogy… El sem hiszem, de nagyon úgy néz ki, hogy… a Megtisztulás Csillaga, ahogy világszerte nevezik… Magyarország területén fog földet érni… A rendőrségi különítmény már elindult a valószínűsített koordináták felé, ami…
Itt hirtelen elnémult. Először azt hittem, már megint megkukult a bemondó, de az adás mehetett el, mert a tévé továbbra is sistergett. Kótyagosan dörzsölgettem az arcomat, hogy mi a fene van már megint. Ekkor tévedt fel a tekintetem az égre. És ott is maradt.
Odafent csüngő hasú, patkányszínű felhők úsztak lomhán. Az egyiknek gyulladásos lehetett a vakbele, mert sötétszürke hasán vörös folt parázslott. A gyulladás sebesen terjedt, közepén a vörös már vakító sárgába ment át. Annyi időm maradt csupán, hogy homlokráncolva felüljek a széken.
Valami magas sivítással lecsapott az égből, majd egy iszonyatos durranás hallatszott mindenhonnan. Aztán a légnyomás nekirakott a lakókocsi falának, és Bélát is kifeszítette az oldalára, mint egy szerencsétlen denevért.
Föld, füst és forróság nyomult az arcomnak egy nagyon hosszú pillanatig, hogy még levegőt sem kaptam, aztán egyetlen huszárvágással elmaradt az infernó, és visszarogytam a valagamra. Néhány percig csak pislogni bírtam.
– Mi a picsa volt ez? – meresztgette Béla is bambán a szemét, hol rám, hol a telep távoli csücske felé.
– A kurva anyját… Hogy ez is pont ide baszott be!?
Erőt kellett vennem magamon, hogy feltápászkodjak. Nagy porfelhőkben csapkodtam le gönceimről a kormot, aztán megdermedve a mozdulat közepén, kicsit jobban belegondolkodtam. – Hogy ez is pont IDE baszott be! Háhá!
– Mi van? – bámulta esetlen örömtáncomat a pupák. – Mi bajod?
– Ne kérdezősködj – intettem le türelmetlenül –, hanem fogd a lapátot, és kövess! Gyorsan, mielőtt ideérnek!
– Ki? Mi? Hova?
– Kuss, és gyere már!
Határozott léptekkel indultam a szemétlerakó vége felé, ahol a lapos föld és a betonkerítés helyén egy jókora gödör tátongott. Béla mögöttem botladozott a törmelékek között, és mikor utolért a kráter szélénél, döbbenten támaszkodott a lapát nyelére.
– Hát ez…
– Hát ez az! Megfogtuk az isten lábát! – kiáltottam, és örömömben megfeledkezve magamról, jó nagyot kortyoltam a pálinkás üvegből. Béla egyetlen szeme láttára.
Először mintha nem is hitte volna, amit lát. Aztán teljesen kikelve magából felüvöltött: – Tudtam, te rohadék! Azt mondtad nincs már egy fityinged se! Erre meg itt iszod előttem a barackpálinkát! És már alig van az aljában!
Még mentegetőzni se hagyott időt, már lendítette is a lapátot. Sikerült megfognom a csuklóját még a feje fölött, és egymásnak feszülve dülöngélni kezdtünk körbe-körbe.
Rohadt egy inas ujjai voltak, szorították azt a nyelet, mint a satu. El is engedtem a picsába, és inkább elhelyeztem egy jobbegyenest az állán. Hátratántorodott, megbotlott a kráter szélében, és toprongyos alakja egy szánalmas nyikkanással eltűnt a gödörben.
– Ma itten vér fog folyni! – kiáltottam fel harciasan. – De nem az én vérem! – Aztán szuszogva összerogytam. Gyönge mozdulattal gyűrtem kabátzsebembe a pálinkásüveget. A picsába. Régen valahogy jobban bírtam…
Talán egy percet feküdhettem lihegve a földön, mire elég erőt gyűjtöttem, hogy odamásszak a kráter széléhez.
– Na mi van, pupák?! – ordítottam le hozzá. – Feladod? Még el sem kezdtük igazán!
Béla dülöngélve tápászkodott fel a mélyedés közepén, miközben visszatömködte üvegszemét a helyére - itt felröhögtem magamban, hogy végre sikerült kiütnöm a hülye képéből -, majd békítően felemelte a kezeit.
– Nyugodj meg, Józsi!
– Engem te csak ne nyugtass!
– Oké, kicsit elragadtattam magam a pia miatt… – Megtörten legyintett maga mögé. –Tied lehet, akármi is van itt. Én már belefáradtam az egészbe…
– Mindig is mondtam, hogy nem bírod a gyűrődést! – fújtam utána, ahogy kievickélt a gödörből, majd sietősen a kijárat felé vette útját. – Jól is teszed, ha elhordod magad innen, szarjankó!
Nem törődtem vele tovább, már az ujjaim közt éreztem a mennyei drágakövet, meg az érte kialkudott milliókat. Négykézláb bukdácsoltam le a gödör aljára, és megveszekedetten nyúltam a vakondtúrásszerű lyukba, magasról leszarva, hogy a talaj jóformán még gőzölgött körülötte a forróságtól.
Győzedelmes kiáltással rántottam elő kezemet a tűzforró üregből, és vigyorogva nyitottam ki a tenyeremet, amelyben… Béla üvegszeme vigyorgott vissza rám.
– De hát… – bőgtem fel. – De hát…
Aztán letaglózva csaptam magam homlokon. A rohadék! Hallotta a tévéből… A történelem legnagyobb szajréját… Amit most a lehető legpofátlanabbul készül ellopni a világ elől! És simán kihagyna belőle! Na de várjon csak! Tudom én, hova ment!
Ujjaim belemélyedtek a meleg földbe, ahogy előkaptattam a kráterből, és a Baba kocsmája felé kezdtem rohanni, hogy ott helyben kaparjam ki Béla gyémántszemét. Még hogy a „Megtisztulás Csillaga”?! A szemét szemét marad, akárhogy csillog is!

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2008-12-09 18:54 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Ezen nagyon jól szórakoztam. :)
Gratulálok!
A stílus kellemes, a sztori nagyot üt.
A karakterek élnek, a helyszín tökéletes, szinte éreztem az ocsmány bűzt.
Jól áll neked ez a műfaj.
EK: PENGE

sze, 2008-12-10 08:19 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Scriptes műveket általában nem szoktam csillagozni, de erre most adtam egy ötöst. :)

sze, 2008-12-10 10:46 Josy

Josy képe

Köszönöm - meghajol -, de inkább egy jól irányzott seggberúgást érdemelnék, mert a szemetes pályázatra akartam megírni... végül még ahhoz is szabit kellett kivennem, hogy az 5.feladatra kész legyek vele :D

_________________________
Gondolkodom, tehát ráérek.

sze, 2008-12-10 11:22 bellamaria

bellamaria képe

Nagyon jó és szórakoztató lett.
A szinopszisra nem hasonlít :roll: egy molekulája sem. (tehát Hantos Norbi valószínűleg visszavonja a szóbeli csokijutalmát ;> )
Kár, hogy nm készültél el vele a pályázatra. :(

sze, 2008-12-10 11:40 Josy

Josy képe

Eh! - csettint letörten. - Pedig már odaígértem azt a csokit a páromnak...
:D

_________________________
Gondolkodom, tehát ráérek.

sze, 2008-12-10 12:44 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Majd elolvasom és szétc... izé, véleményezem, és akkor megvitatjuk azt a csokit. :)
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

sze, 2008-12-10 13:16 Josy

Josy képe

A világűrbeli eseményekkel tényleg van némi probléma, ahogy Dori is megjegyezte üziben, nem sikerült eléggé "Józsiba integrálnom" :)
A csillagászati rész annyiban helytálló, hogy a fehér törpék esetén a csillagmag könnyen gyémánttá alakulhat.
A magfúziós reaktorok esetében csillagplazmához hasonló anyagból nyerik az energiát, ha jól emlékszem. És ha mini-nap végig ment a teljes életciklusán, a Jövevény pedig egy csepp értékes plazmát sem hagyott veszni, simán ottmaradhatott a gyémánt mag. Simán :P :D
A földi gyémántok kialakulásához szükséges "nyersanyag" mennyisége és a későbbi gyémánt mérete közötti párhuzamot sehol sem sikerült fellelnem. De egy ökölnyi meteor rendezhet simán ekkora juhét. Simán :D Most csapott be valahol ámerikában egy. Igaz, az darabokra robbant :D

Már alig várom Hentes úrfi... izé Hantos úrfi cincálását :D
_________________________
Gondolkodom, tehát ráérek.

sze, 2008-12-10 14:02 Creideiki

Creideiki képe

Egy meteor, ami földet érésután is öklömnyi méretű, az sokkal nagyobb juhét csinál. Kb. fél kilotonna TNT, ami kb. harmincada a hirosimai robbanásnak. Kiszámoltam, mivel itthon unatkozom influenzásan.
A fehér törpék mélyén meg úgy hallottam már eléggé degradálódott az anyag a kristályszerkezet kialakulásához. Túl nagy a nyomás. (De ez csak egy teória, nem akarok nagyon okoskodni...;) )
-
Frappáns de tömör aláírás helye.

sze, 2008-12-10 20:04 Bloody Dora

Bloody Dora képe

http://planetologia.elte.hu/1cikkek.phtml?cim=cikkek.html
Itt a Becsapódási folyamatok (vagy akár az Apró égistestek) résznél hasznos kis .pdf-ek vannak. :)
(Maggoth: igen, ez az én kis forrásom a tudodmihez. Plantológia...)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

sze, 2008-12-10 20:11 Creideiki

Creideiki képe

Ez is hasznos, ha valaki meteorbecsapódásos sztorikat írna...;)
http://www.lpl.arizona.edu/impacteffects/

Megnéztem a linket Dóri. Mi a halál az a panetológia? ;)

-
Frappáns de tömör aláírás helye.

sze, 2008-12-10 20:24 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Én plantológiát írok, te panetológiát... nehéz ez a szó! :D Planetológia. Bolygótan. Kicsiny hazánk remek ELTE TTK-ján külön izé... kurzus. Annak ellenére, hogy milyen egy pici ország vagyunk, remek bolygókutatóink vannak, és nagyon jó eredményeink (Marskutatás, Holdkutatás, részletes Holdtérkép, stb.).
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

sze, 2008-12-10 20:26 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Ja, magyarok fedeztek fel nemrég egy exobolygót.

cs, 2008-12-11 14:42 Alexei B Fargas

Nem csak egyet...
Itt Szegeden a komplett csillagászati tanszék (mind a hat fő) erre van ráállva már évek óta.

sze, 2008-12-10 20:36 Creideiki

Creideiki képe

Nem-nem. A planetológiát vágom, de a linkeden panetológia van...;)
-
Frappáns de tömör aláírás helye.

sze, 2008-12-10 20:40 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Off vége. (Istenem, termtud, nem bölcsész szak...) :D
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

cs, 2008-12-11 09:55 Josy

Josy képe

Jó, én meg leiszom magam. Ha előre megvannak ezek a linkek... Megöltétek bennem a "zseni vagyok" érzést. Anyuuuuu!
_________________________
Gondolkodom, tehát ráérek.

sze, 2008-12-10 12:18 Creideiki

Creideiki képe

Hát Josy fekszenek neked ezek a morbid, vicces sztorik. Az első scriptes irásodon is behaltam, de ez is óriási...:D

A Cím többértelmű és ötletes.
A karakterábrázolás mindig ment neked, most is hihető és életszerű szereplőket kaptunk.
A sztori kellemes ízét adja, hogy egy magasztos és fontos eseményt ilyen...hmm...alsó nézőpontból nézhetünk végig.
Jó ötlet, hogy a tévét használod narrálásra a történet közepén.

Két dologgal volt bajom, ha megengeded:

1. "Immáron nem tompított az évek gondos hanyagságával összegyűjtött fülzsír se, fogaimig hatolt le a nyilallás, kínomban csak vicsorogni bírtam.
– Mit visongatsz itten? Hülye van a fejedben?" - Kicsit elüt a narráció illetve a beszéd stílusa, holott ugyanonnan származik...

2. A dolgok fizikája mintha sántítana, mind a gyémántos dolog, mind a detonáció mérete...
DE ez legyen a legnagyobb baj, az írás élvezeti értékén semmit nem rontott!

Szóval grat, remélem még hallunk Józsi felől ezt-azt...:D

Ja. Kár, hogy nem küldted be! Bár nem olvastam azt a számot még, de simán elképzelhető, hogy megjelenést nyertél volna!

-
Frappáns de tömör aláírás helye.

cs, 2008-12-11 15:06 Alexei B Fargas

Ne haragudj, Józsi, de nekem ez nem tetszett. A végére valami sokkal többet vártam a főhős karaktere miatt: sokszor már-már filozofikusan gondolkodott. Summa-summarum, jobb véget vártam volna, mint ezt.
Kicsit mocskosabb lehetett volna a stílus, "csöveshez képest" igen igényesen fogalmazol, de így is remek, könnyedén olvasható. Amit felrónék, az az, hogy néhol feleslegesen vagy alpári: az rendben, ha a karakterek személye megkívánja a "baszdmegelést", de az iradolmi részeket elrontja. Pl.:
"Na erre már felbasztam a kartondoboz tetejét..."
"Vajon Cirmi, a hegy tetején trónoló, pisi foltost plüsscica hogy érzi magát most odafent? Az első plüss az űrben. Biztos befagy a valaga..." Ez viszont nagyon tetszett!
Összefoglalva, rendben van ez így, ahogy van, gratulálok hozzá!

cs, 2008-12-11 15:11 Alexei B Fargas

Ja igen, még valami: szomorú, de ha a világ összes szemetét összegyűjtöd, az fúziós/csillagképződés/gyémántos izé ide vagy oda, több millió tonna marad a súlya. Ha az becsapódik a Földbe, akkor itt mindenkinek sósztár...
Valami ilyesmit is vártam volna amúgy, hogy a sok hülye ragyogó szemmel nézi az eget (aki meg tanult asztrofizikát, turbó sebességgel ássa ki magának a maga kis acélbunkerét), és BUMMMM!

cs, 2008-12-11 23:14 Josy

Josy képe

Kösz az őszinte véleményt, Brezsi. Mikor olvastam a világ legnagyobb szemétlerakójáról, már ott millió tonnákról volt szó, s az még sehol sincs az egész bolygóétól :(
Kompromisszumot kellett hoznom, hiszen a novella alapvetően szatíra a (magyar) ember önzéséről, s nem hard-scifi, a tudományos rész csak eszköz ehhez, nem cél. Belátom, lehettem volna alaposabb is, de akkor nem ilyen lenne a mű. Remélem azért szórakoztató volt. :)
_________________________
Gondolkodom, tehát ráérek.

sze, 2008-12-17 17:09 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

„Immáron nem tompított az évek gondos hanyagságával összegyűjtött fülzsír se,” – bajos szórend. „Immáron az évek gondos hanyagságával összegyűjtött fülzsír sem tompított,”
„Hülye van a fejedben?” – ez a mondat mit akar jelenteni?
„– üvöltöttem, a szivárványszín kesztyűire” – nem kell vessző.
„– Legyen! – és eleget tettem a” – központozás: nagybetű
„A különbség jelenesetben az volt” – jelen esetben nem külön?
„mintha maga a Jehova szippantotta” – kell a névelő?
„Megpróbáltam követni tekintetemmel a mozgás útját” – szórend: „Tekintetemmel megpróbáltam követni”
„– Nálunk? Hurrikán? Ugyan! – ingattam a fejem” – komment előre! „– Nálunk? – ingattam a fejem. – Hurrikán? Ugyan! – (…)”
„Ez aztán profizmus, hümmögtem elismerően, így befarolni azzal a böhömmel.” – nekem ez felkiáltásnak tűnik, akkor pedig felkiáltójel.
„– ’szarom...” – aposztróf ellenére szerintem nagybetű.
„reccsent a levegőben a böfögés.” – hmm, inkább levegőbe?
„jobbra a homályban pedig, jól megszokott rongyos komódján” – szerintem nem kell vessző.
„– Dagi! Elvitték az összes szutykot! – mutogattam vadul kifelé.” Komment előre. Esetleg felkiáltó jel helyére vessző.
„– Anyádat” – felkiáltás, felkiáltójel.
„de a harag duzzasztotta ábrázata” – egybe: haragduzzasztotta. (Lásd: „világlátott”, és nem „világ látott”)
„Baszd meg főnök, ne alázzá!” – aposztróf: alázzá’
„hát nem látod!?” – felkiáltójel-kérdőjel nincs. Fordítva: ?!
„Majdnem bevágtam fejemet” – névelő: a fejemet
„Így látni a Dagit, sosem gondoltam volna.” – ez is felkiáltásnak tűnik.
„mikor hirtelen akkorát harsant a tévé mellettem” – mellettem a tévé
„Aztán hirtelen tűzpiros repedések futottak körbe rajta, az egész vörösen belobbant” – azt ugye tudod, hogy csak úgy simán égés/robbanás (belobbanás) oxigén hiányában nincs a világűrben.
„fogjuk megtudni soha... – itt a zavarodottság mellett” – központozás: nagybetű
„addig-addig tömörítette a felszippantott hulladékot, míg atommagfúziós folyamatot nem indított be a szemétgolyóbis belsejében… Ennek célja feltehetőleg az volt, hogy valamilyen úton-módon energiát gyűjtsön a magfúzióból.” – hm. Az égés rendben van… De elvileg energia magfúzióval csak a vasnál könnyebb atommagú részecskék fúziójával érhető el. (Legfőképpen hidrogénből és héliumból, de bármi másból is, ami vasnál könnyebb, csakhogy ott már csekély a kinyert energia.)
„Elnézést Békesy úr” – megszólítás, vessző
„Úgy vélik, egy régi elmélet szerint” – nem kell vessző. És miért régi a régi?
„– intette le hirtelen az egyik bemondó majdnem kiesve a székéből” – szerintem vessző.
„A szén extrém nyomás és hő hatására, évmilliárdok alatt gyémánttá alakulhat...” – nem kell neki évmilliárd. Vannak mesterséges, ipari gyémántok is (pl fúrófejekhez), nem tudom, mennyi idő legyártani egyet, de lényegesen emberibb idő…
„köszönjük dr. Békesy” – mgsz, vessző
„viharvert madárként karjai közé temetkezik” – esetleg a karjába temetkezik?
„Magyarország az Esemény középpontjában!” – miért nagybetű?
„a fene van már megint. Ekkor tévedt fel a tekintetem az égre.” – tagolás: javasolt új sorba.
„sötétszürke hasán” – hasú, hasán, szóism.
„nekirakott a lakókocsi falának,” – nekirakott?! Váá… nekicsapott inkább!
„baszott be!?” – „be?!”
„kicsit jobban belegondolkodtam. –” – központozás: kettőspont.
„– Hát ez az! Megfogtuk az isten lábát! – kiáltottam” – komment előre, és Isten nagybetű:
„– Hát ez az! – kiáltottam. – Megfogtuk az Isten lábát!”
„! Azt mondtad nincs már egy fityinged se” – vessző: „! Azt mondtad, [hogy] nincs már egy fityinged se”
„- itt felröhögtem magamban, hogy végre sikerült kiütnöm a hülye képéből -” – gondolatjel, nem kötőjel
*
Hmm, érdekes olvasmány. Jól felépített, burkolt tanulsággal. Nekem a stílus annyira nem jött be, de ez szubjektív, ettől eltekintve szórakoztató volt. Próbáltam a gyémántelméletbe belekötni, de végül is találtam róla cikket; igaz, a csillag belsejében lévő gyémánt elvileg nem az a klasszikus szerkezetű, amire mi gondolunk… na mindegy. Hozzáértő biztos bele tudna mászni, de minek? Nem ez a fő mozgatórugója a novinak.
Gratula az íráshoz.

___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

sze, 2008-12-17 17:37 Josy

Josy képe

Köszönöm! :meghajol: Ezt vártam egész nap :D
-
A tudományosnak szánt rész, ha csupán az általam fellelhető infókat vesszük figyelembe, már nem állja meg a helyét. Az ábrázolt folyamatok, mennyiségek csalókák, és önkényes célt szolgálnak. Ami talán nem is baj, hiszen hasonló paktumot könnyen köt az olvasó a történettel, csak legyen értelme.Talán ott rontottam el, hogy túl részletesen akartam leírni.
-
Eredetileg a szemétfelszippantás-kisbolygóvá gyúrás-visszapottyantás egyfajta ítélethozatal lett volna az idegenektől az útjukba kerülő civilizációk felett. De ez egészen más hangvételő történetet eredményezett volna. Talán hihetőbbet.
-
Köszönöm a rám fordított időt, Norbi szan :ismét meghajol:
_________________________
Gondolkodom, tehát ráérek.

p, 2009-01-02 22:10 Aures

Aures képe

A Józsi név a Josyból jön? :D

Nagyon, nagyon klassz novella lett, gratulálok! Elérted azt, amit csak nagyon kevesek tudnak nálam elérni: nem zavart a képernyő.
Utálok gépen olvasni, a szemem mostanában elég lufi (megjött az ára a sok olvasásnak és írásnak :) ), és egyszerűen nem bírok végigolvasni valamit úgy, hogy ne szisszennék fel, és ne tartanék egy perc szünetet.
Hát most nem tartottam.
Olvastam, olvastam, és vége lett. Ez nagyon jó jel, azt hiszem. :)
Nagyon tetszett Józsi karaktere, a tévés narráció pedig tényleg szuper.
Gratula!
_______________
Behunyom a szemem, hogy lássak.

szo, 2009-01-03 16:34 Kentaur

Kentaur képe

Ehehhh....ez nagyon jó lett!
Nagyon eltaláltad a szereplők lelki világát, átjön egy egész életérzés. Gratulálok!
----------------------------------------------------------------

"Az emberek néha belebotlanak az igazságba... Aztán fölállnak és továbbmennek."

szo, 2009-01-03 16:55 Josy

Josy képe

Köszi mindkettőtöknek!
Aures: óránként muszáj egy ötperces szünetet tartanom, amikor nem erőltetem a szemem, különben kiszakadnak. Lassan tíz éve bámulom a monitort, komoly fejfájással fizetek a nap végén, ha nem tartom be a szabályt. Kéne már egy szemüveg :)
_________________________
Gondolkodom, tehát ráérek.

h, 2011-08-29 19:30 Josy

Josy képe

 http://www.sg.hu/cikkek/84103/egy_bolygonyi_gyemant

 

:P

__________________________________________________

 

"Ha meg akarsz indítani, köss meg nyelved kötelékeivel." - Antoine de Saint-Exupéry