3/5. - Sólyom László

Emberevő

Dohányszag ködösítette be a Nagyivók névre hallgató kocsmát. Kardif, a kocsmáros, éppen egy manópálinkát szürcsölt, közben bambán szemlélte a vendégeit, akik igencsak nagy hanggal mulatoztak. Kardif minden arcot ismert, mivel szerény falujuk létszáma alig haladta meg a százötven főt, így a munka után minden férfi itt kötött ki. A nevüket, nos, azt már gyakrabban elfeledte, de az arcokat épp elégszer látta, hogy megjegyezze őket. Amúgy nem nagyon érdekelte, ki lép be a Nagyivóba, amíg az illető magával hozta szomját, és pénzét. Az egyik asztalhoz letelepedő idegen, viszont szemetszúrt a kocsmárosnak. A csuklyás alak arca nem látszott, mert a legsötétebb sarkot választotta ki és ott foglalt helyet. Nem foglalkozott a többi részegessel, csöndben ült, közben maga elé nézett.
Az egyik részeges, szkandert nyomott egy nála kisebb testfelépítésű fickóval, majd miután megnyerte a viadalt, örömittasan a kezébe kapott egy félig megtöltött poharat, majd nehézkesen felmászott az asztal tetejére és dicső himnusz skandálásába kezdett.
­– Istenünknek legyen hála! Istenünknek legyen hála! A sok jóért! A sok jóért!
– Ülj már le te szerencsétlen flótás, mindjárt leesel az asztalról! – szóltak rá többen is, megunva a borzalmasan előadott egyéni produkciót.
A kocsma bútorzata szanaszét feküdt a padlón. A székek feldöntve, az asztalok, majdhogynem a bejáratnál hevertek. Kardif sohasem próbálta elrendezni a bútorokat, mert a vendégek szinte minden este eltologatták őket, ahogy kedvük tartotta.
Rövid idő elteltével az idegen felállt, és odament a fából ácsolt söntéshez. A kezében egy ezüstérmét szorongatott, majd a pultra fricskázta.
– Melyik a legjobb italod? – kérdezte.
– Törpsör! Keleti ital, igazán ütős, az íze pedig… – a kocsmáros egészen beleélte magát, már a szájában érezte az ital fenséges ízét.
– Értem, hát akkor tölts egy pohárral, a többit borravalónak szánom.
A kocsmáros leemelte a polcról a kért italt. – Ide valósi? – kérdezte.
– Igen!
– Járt már itt?
– Igen!
– Látom nem túl bőbeszédű.
Az idegen egy hirtelen mozdulattal felfedte arcát, majd mosolyra húzta száját.
– A frászt hoztad rám Bosper! – kiáltott fel a kocsmáros. – Én meg már azt hittem…
– Mit hittél, hogy valami zsivánnyal van dolgod? – nevetett a férfi.
– Igen, ez is megfordult a fejemben. Ebben a sötét hacukában nem ismertelek fel, egyáltalán minek hordasz ilyet? – Kardif hangja még mindig remegett.
– Várok valakire, nem járt még itt? – terelte a szót Bosper.
– Bővebb személyleírást nem tudsz adni, ma legalább húszan fordultak meg a kocsmámban.
– Inkább nevet mondok, Andréval beszéltem meg a találkozót, de már itt kellene lennie. – mondta a fickó, majd a szájához emelte a megtöltött poharat.
Bosper arca fiatalos volt. Gesztenyebarna haját, mindig oldalra fésülte. Zöld szeme leginkább a hüllőkére hasonlított.
– Á, Andre a vadász! – Kardif, a kecskeszakállát vakargatta, közben megpróbálta felidézni a ma látott arcokat – sajnálom, nem járt még itt!
– Remélem nem hagy cserben.
­– Várj még egy pár percet! Töltsek még valamit? – emelt le a polcról egy újabb italt.
– Kösz nem! Most nem részegedhetek le.
– Ma nagyon titokzatos vagy Bosper, mire készülsz? – kíváncsiskodott Kardif.
– Az emberevőt akarom elpusztítani – mondta erélyes hangon, ezzel felhívva magára a figyelmet.
– Viccelsz? Látom téged már az egy pohár törpital is megkavart – nevetett a kocsmáros.
– Nem poénnak szántam, valóban el szeretném söpörni a bestiát. Ha más nem vállalkozik rá, akkor én fogom kiirtani! – Bosper arca egészen határozottnak tűnt.
A kocsmában többen is hallották a férfi kijelentését, és morgolódni kezdtek. Sokan közelebbi asztalokhoz ültek, hogy jobban hallják a beszélgetést.
– Talán te vagy a falunk legjobb harcosa, de amire készülsz, az akkor is őrültség!
– Tudom, de naponta tűnnek el gyerekek! Valami azt súgja nekem, hogy a fiatal húst szereti, ez az átkozott szörny!
– Mennyi az eltűntek száma? – kérdezte Kardif.
– Úgy tíz körül van, és mind tizenéves.
A kocsma ajtaján egy jól megtermett ember lépett be. Megviselt arcán, különböző formájú sebhelyek díszelegtek. Fekete szeme, olyan erőt sugárzott, mint aki a poklokat járta meg. Szarvas agancsból faragott íjat szorongatott a kezében, hátára egy tegezt csatolt, amelyben nyílvesszők sorakoztak. A söntéshez vette az irányt.
– Andre, csakhogy megérkeztél! – üdvözölte Bosper, a nála jóval magasabb fickót.
– Bocs a késésért, de vadászni voltam. Már napok óta üldözöm a kétfejű rókát, de még nem sikerült elkapnom – Andre hangja csalódottnak tűnt.
– Lenne egy feladatom a számunkra! – kezdett bele Bosper.
– Jó mond csak, de előtte kérnék egy pohár manópálinkát! – fordult a kocsmáros felé.
Kardif, engedelmesen kiszolgálta újabb vendégét, Bosper, pedig azonnal a lényegre tért.
– Bizonyára hallottál már a gyerekek rejtélyes eltűnéséről?
­– Igen! – felelte Andre.
– Akkor azt is tudod ki áll a rablások hátterében?
– Sejtem.
– Én meg nem csak sejtem, hanem tudom, hogy az emberevővel van dolgunk! – vágta rá Bosper.
– És, mit szeretnél tenni?
– Levadászni!
Andre szemöldöke, a homlokáig szaladt fel, közben, majdnem félrenyelte az italt. A kocsmáros, pedig a fejét csóválta, miközben egy poharat törölgetett.
– Megőrültél?! – kiáltott fel a vadász.
– Én is ezt mondtam neki – szólt közbe Kardif.
– Nem őrültem meg, és nem viccnek szántam, úgy gondoltam, téged érdekelhet a bestia. Igazi trófea lenne!
– De most az emberevőről van szó! Az egy vérszomjas dög, hogy tudnák mi elintézni?
– Nagyon egyszerű a válasz. Meglátogatjuk, és kifüstöljük! – mosolygott Bosper.
– Egyáltalán minek akarsz hősködni? – Andre hangja továbbra is indulattal telt meg.
– Nem hagyhatjuk, hogy még többen tűnjenek el, cselekednünk kell, elvégre mi vagyunk a legjobb harcosok a faluban – lelkesítette társát Bosper, majd folytatta.
– Össze kell fognunk, és akkor kicsinálhatjuk!
Andre, komor, gondolkozó arcot vágott, közben az üres pohár fenekére nézett. A kocsmából sokan távoztak az elmúlt percekben, de új arcok is felbukkantak. Valóban nagy forgalomnak örvendhetett Kardif, aki nem győzte leemelni a polcról, kiváló italait. A két barát egy ideig csendben ült, majd megszólalt az egyikük.
– És mikor akarod meglátogatni a mutánst? – kérdezte Andre.
– Hogy tartja a mondás? – mosolygott Bosper. – Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!
Andre felpattant, majd magához kapta a talajon heverő íját. Toronymagasan emelkedett Bosper felé, aki majdhogynem fél fejjel kisebb volt.
– Akkor induljunk, a részleteket megbeszéljük út közben! – mondta Andre, majd a kijárat felé vette útját.
Bosper szorosan a sarkában loholt. Mikor kitárult a kocsma ajtaja, hideg szellő csapott az arcukba. A falu, rendezetlen házakból, lepukkadt piactérből és kisebb szántóföldekből állt.
Járókelők sétáltak el, a két harcos előtt. Itt mindenki ismert mindenkit, mint egy nagy család, úgy tekintettek egymásra.
– Már csak azt kell kiderítenünk, hol találjuk a bestiát – szólalt meg Bosper.
– Nem kell semmit sem kiderítenünk, tudom, hogy hol a fészek!
– Igen? Mikor találtál rá?
– Már egy jó ideje.
– És magát a bestiát is láttad? – kíváncsiskodott Bosper.
– Azt nem, vagyis az árnyékán kívül semmit. Az nap, nagyon sötét volt, beleolvadt a környezetbe és villám gyorsan mozgott.
– Meg sem fordult a fejedben, hogy levadászd?
– De, már számtalanszor, mégis valami visszatartott. Lehet, hogy az ismeretlentől való félelem? – tette fel magának a kérdést Andre.
Bosper megértette barátja bizonytalanságát, ezért nem feszegette tovább a dolgot. Kisebb bódék mellett halattak el, ahol kereskedők árulták különféle portékájukat. Az emberek ebből éltek, hogy eladták amilyük van. Általában az átutazó idegenek miatt pakolnak ki, annak reményében, hogy némi ezüstöt keresnek.
A csuhás fickó most vette csak észre, hogy barátja mennyire őszül, Andre, már a negyvenötöt töltötte és még mindig aktívan tevékenykedett. Bosper tisztelte benne a vadászt és magát a barátot. Sokszor segítették már ki egymást a bajból, ezért egyfajta bajtársként tekintettek egymásra.
– Hová, hová, Bosper? – szólította meg őket, egy fiatal kereskedő.
– Te mit keresel itt Jozef? Nem édesanyád mellett lenne a helyed, ha jól tudom beteg!
– Most én vagyok a kenyérkereső a családban, eladjuk azt a kevés termést is, amit az idén arattunk le – hadarta a fiatal fiú, aki még a kamaszkor határát súrolta, a maga tizennégy évével.
– Kezd sötétedni fiatalember, jobb lenne, ha haza sietnél! – figyelmeztette Bosper.
– Na és, meg tudom magam védeni! Nem félek én senkitől, még az emberevőtől sem!
– Mit tudsz te az emberevőről! Kölyök vagy, és otthon van a helyed! Szerinted, túlélné az édesanyád, ha valami bajod esne? – ripakodott rá immár Andre.
A fiú elgondolkodott a kijelentésen, majd ennyit válaszolt: ­– Jól van, haza megyek!
Pár méter megtétele után Andre megszólalt.
– Szerinted nem voltam egy kicsit durva az imént?
– Nem! – Bosper válasza túl egyszerű volt, de mégis kielégítő.
Hosszú menetelés után elérték a falu szélét, ahol fák és bokrok terebélyesedtek a magasba. Andre, óvatosan lépkedett, hogy még egy falevél se reccsenjen meg, óriásira nőtt talpa alatt. Bosper megpróbálta leutánozni a vadász mozdulatait, de neki többé-kevésbé sikeredett észrevétlennek maradni. Egy tüskés bokor felé közelítettek, amely mellett, óriási lyuk tátongott.
– Ez a fészek? – suttogta Bosper.
A vadász bólintott, majd a fészek szájához lépett, hogy lenézhessen annak mélyére. Kívülről szemlélve csak koromsötétséget láttak.
– Mit gondolsz, milyen mély lehet? – kérdezte Andre.
– Na, azt én honnan tudjam, de várj, mindjárt kiderítem! ­– mondta Bosper, majd letérdepelt, és kúszva indult el a vaksötétben.
– Látsz valamit?
– Semmit, de az biztos, hogy kívülről nézve sokkal kisebb a fészek, mint belülről. Szerintem, gyere le te is!
Andrénak nem kellett kétszer mondani, barátjához hasonlóan bekúszott a fekete lyukba, majd immáron ketten haladtak a földalatti járatban. Ahogy egyre beljebb másztak, úgy szélesedett ki előttük az út. Pár méter megtétele után, már a saját talpukon járhattak és még a felettük lévő mennyezetet sem fejelték le. Erős, rothadó bűz terjengett a fészekben. Bosper, befogott orral próbálta leküzdeni hányingerét. Andre haladt elől. A vadász ösztöneire hagyatkoztak, ezért óvatosan lépkedtek és még a levegőt is visszafogottan szedték. Kisebb férgek, pókok futkostak végig a falon. Bosper, majdnem beletenyerelt egy mérges rovar fullánkjába, de hála Andre figyelmes szemének, azonnal reagált a dologra és idejében elkapta barátja csuklóját.
– Jobban is vigyázhatnál, látod, egy földtúró darázs, ha nem kapom el a csuklód, akkor most ájultan hevernél előttem, az akciót, pedig lefújhatnánk!
– Kösz, az életem mentetted meg! – suttogta Bosper.
– Az túlzás, hogy az életed. A rovar csípése nem halálos csak bénító hatású.
Bosper bólintott, majd követte barátját. Hosszú perceket gyalogoltak, már a reménytelenség ült ki az arcukra, ekkor meghallottak egy halk, hörgő hangot.
– Hallottad? – kérdezte a vadász.
– Igen. Ez biztosan a bestia, én meg már kezdtem azt hinni, hogy vakondot üldözünk.
– Valami hasonló érzés fogott el engem is. Úgy látszik a mély zugot szereti ez a rohadék!
A hörgések egyre erősödtek, ahogy közelebb értek. A bódító szagú bűz is egyre fokozódott. A nyomasztó tényezők ellenére, mindketten izgultak. Végre, szembekerülhetnek a falu legnagyobb ellenségével. Sokféleképpen nevezik a bestiát, mint például Gyerekrabló, Mutáns, Szörny, de mégis a legelterjedtebb név az Emberevő.
A járat mentén vércseppeket fedeztek fel. A nyomok azt mutatták, hogy már nagyon közel járnak a célhoz. Bosper most először előkapta fegyverét, amely alakja szerint, tőrhöz hasonlított. A két hegyes fegyver, még a sötétben is csillogott villogott és egyfajta fényforrásként szolgát. Valami neszre hegyezték a fülüket, ezért nyomban megálltak.
– Lehet, hogy észre vett? – találgatott Bosper.
– Nem tudom, de szerintem mindjárt találkozunk vele. Menjünk tovább!
A fal melletti vércseppek, már kisebb tócsákban végződtek. A szag egyértelműen arról árulkodott, hogy rothadt állaté, vagy emberé. Egy kisebb kanyart maguk mögött hagyva, megpillantották a bestiát, amely háttal állt nekik. Szürcsölő hangokat adott ki. Andre, megálljt parancsolt, majd óvatosan előhúzott egy nyílvesszőt. Becélozta áldozatát és végül lövésre szánta el magát. A vessző belefúródott az emberevő vállába, aki óriási kiáltással fordult meg. Első ránézésre emberi külseje volt. Két lábon állt, a mellső karjai karmokban végződtek. Csúcsos fején, gülüszemek meredtek a betolakodókra. Pofájából hegyes fogak álltak ki, amelyek vérrel színeződtek be. Egy emberi koponyát szorongatott, amelyből félig kilógott az agyvelő. A bestia szája habzott, a vérrel keveredett nyáltól.
Andre gyorsan végigfutatta szemét a fészek megállóján, ahol emberi tetemek csontjai halmozódtak fel. A lény eszeveszetten szaladt a vadász felé, hogy visszaadja a kölcsönt, de ekkor megtorpant, mert egy újabb nyílvessző találta el a térdét. Bosper kihasználta az emberevő tétlenségét és lerohanással próbálkozott. A légből kapott terv csődöt mondott, mert egy karom vájódott Andre szívébe. A lény, hirtelen ugrással került a vadász elé, aki kénytelen volt védekezni.
– Andre! Jól vagy? – kérdezte kétségbeesve Bosper.
A vadász kénytelen volt kinyögni akármit is, elernyedt teste a földre zuhant és szájából vér ömlött.
– Ne!!! – kiáltotta fájdalommal megtelve Bosper, akinek könnyek csillantak meg a szemében. – Te átkozott, ezért megöllek!
A megkeseredett fickó Andrét átugorva rontott a lénynek, majd cseles mozdulattal szúrta nyakon a bestiát. Forró vér ömlött a kezére, de ő nem engedte el a tőr markolatát, jól megcsavarta többször is. Az emberevő, kínokkal teli kiáltásokat hallatott, majd a vadász mellé zuhant. Hosszú nyelve kilógott pofájából, most már harcképtelen volt. Bosper, szomorkás tekintettel bámulta barátját. Közelebb hajolt hozzá és megvizsgálta a pulzusát, de mindhiába, a vadász már nem lélegzett.
Belekellett törődnie abba a tudatba, hogy Andre, megszűnt létezni.
– Miért!? Ha ezt tudom, el sem indulok! Bár te figyelmeztettél, és mégsem hallgattam rád – Bosper szeméből könny patakzott.
Próbált erős lenni, megtörölte arcát, majd felállt. Az emberevőre szegezte tekintetét, majd belerúgott a fejébe.
– Átkozott légy a halálodban is!
A férfi, bosszúsan nézett körbe, majd megakadt valamin a szeme. A csontkupacok mellett, aranyló gömböket pillantott meg. Közelebb lépve vette észre, hogy tojások.
– Csak nem! – kiáltott fel keservesen, majd lesújtott tőrével. Suhintott újra és újra, de a pengék mintha téglába ütköztek volna. Minden egyes csapás eredménytelennek tűnt. Bosper, dühösen pattant fel a dinnye méretű tojások mellől, már arra készült, hogy távozik a fészekből, de ekkor valami neszre lett figyelmes. Óvatosan megfordult, de már tudta, hogy semmit sem tehet. A tojások kikeltek…

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2008-12-09 18:31 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Túl hosszas a bevezetés a történethez képest, túl korán kezdet indítani. A részletes leírás a fogadóról arra engedett következtetni, hogy az marad a helyszín végig. Nincs meg a dramaturgiai ív, a cselekmény hullámzik. Önmagában nem rossz az ötlet, de hiányzik belőle a feszültség, a történetet nem jól építetted fel.
Sok a felesleges igekötő, magyartalan kifejezés ( pl. levadászni).
Sok a töltelékszó (pl. majdhogynem, majd)
Rosszul használt jelzők (pl. a megkeseredett fickó)
Központozási hibák.
Jelentésbeli hibák (pl. „már egy jó ideje” nem azt jelenti, hogy egy adott pillanatban, régen, hanem azóta folyamatosan… viszont szövegkörnyezetből kitűnik, hogy az első verzió kellene oda)
Fel kell elevenítened a tanultakat az „inas és szobalány” effektusról!
A történet kissé szájbarágós, a párbeszédek életszerűtlenek.
Ennek ellenére azt mondhatom, hogy sokkal jobb, mint az eddigiek, bár úgy gondolom, az ilyen terjedelmű művekkel még nem nagyon tudsz mit kezdeni. A cselekmény és a leírások aránya viszonylag jó, de a sztori szétfolyt.
A Scripten kívül próbálj rövid, 2-3 oldalas történeteket írni, azokat megszerkeszteni, hogy egy letisztult történetet kapj.

k, 2008-12-09 19:53 Sólyom László

Sólyom László képe

Köszönöm! Feltétlen megfogadom! :)
_________________________________________
Minden célon túl ott vár a következő.

k, 2008-12-09 20:52 Cartwright

Cartwright képe

Na, ájjjon itt egy-két véleménytöredék* Dóri módra:

"közben bambán szemlélte a vendégeit" - a bamba nálam azt jelenti, hogy néz előre, ki a fejéből de nem fogja fel a környezetét.

"Várok valakire, nem járt még itt? – terelte a szót Bosper.
– Bővebb személyleírást nem tudsz adni, ma legalább húszan fordultak meg a kocsmámban.
– Inkább nevet mondok, Andréval beszéltem meg a találkozót, de már itt kellene lennie. – mondta a fickó, majd a szájához emelte a megtöltött poharat."

"– Várok valakire, nem járt még itt? – terelte a szót Bosper." a "nem járt még itt" megöli az egészet :D Nem logikus a kérdés, ha titkos találkáról van szó. :)

"Bosper arca fiatalos volt. Gesztenyebarna haját, mindig oldalra fésülte. Zöld szeme leginkább a hüllőkére hasonlított." Ezt a leírást ez "mögé" tenném:
"Az idegen egy hirtelen mozdulattal felfedte arcát, majd mosolyra húzta száját. Arca fiatalos volt. Gesztenyebarna haját, mindig oldalra fésülte. Zöld szeme leginkább a hüllőkére hasonlított." satubbi

"Nem poénnak szántam" - viccnek, tréfának fántáziásább :]

"Szarvas agancsból" - egybe ha a szarvasagancs, külön ha egy szarvas agancs :D

"hátára egy tegezt csatolt," - azt megnézném, hogy csatolja a hátára :D Inkább "hátán lógó tegezben nyilak sorakoztak" - ja, tényleg, nyugodtan tegezz! :D

"Lehet, hogy az ismeretlentől való félelem?" Vadász létére? :]

"hogy rothadt állaté, vagy emberé." - :3 tetem szó (vagy valami) kell oda, mert így olyan, mintha élő-rothadó élőlényé lenne. Meg a birtokosszerkezet is fura.

"Bosper kihasználta az emberevő tétlenségét és lerohanással próbálkozott. A légből kapott terv csődöt mondott, mert egy karom vájódott Andre szívébe. A lény, hirtelen ugrással került a vadász elé, aki kénytelen volt védekezni." - fura, zavaró csataleírás. "hirtelen ugrással került a vadász elé, aki kénytelen volt védekezni." hogy? szíven karmolták. :)

Összefoglalva: Eve elmondta mi a dörgés :D Nincs egyensúlyban a novella, az eleje elhúzza az egészet. (Mint a hosszú előjáték után a félperces szex :D - bár ez nem a legtalálóbb, de remélem érted)

Végül: fel a fejjel, Laci. Sokszor nem jönnek össze a dolgok (tapasztalat), de majd lesz ennél rosszabb is :D Meg azért jobb is persze :D

* a teljesség igénye nélkül
---------------------------------------------------------------
http://irokor.hu/ ;)

k, 2008-12-09 22:33 Sólyom László

Sólyom László képe

Kösz, majd javítom!
_________________________________________
Minden célon túl ott vár a következő.

k, 2008-12-09 21:46 Creideiki

Creideiki képe

Laci!
Eddig ez a legjobb írásod, gratulálok! Jó úton jársz, még ha hosszú is az út!
A stílusod szerintem most a legjobb, bár akadtak olyan mondatok, amiket nem használtam volna.
Akadt pár ezek között, ami nagyon elütött az általános hangulattól. Pl.:

– Nem! – Bosper válasza túl egyszerű volt, de mégis kielégítő. - ez túl száraz.
Toronymagasan emelkedett Bosper felé, aki majdhogynem fél fejjel kisebb volt. - ha toronymagasan emelkedett fölé, akkor miért csak fél fejjel volt magasabb?
De, már számtalanszor, mégis valami visszatartott. Lehet, hogy az ismeretlentől való félelem? – tette fel magának a kérdést Andre. - Ez nagyon nem életszerű! Ilyet egyszerűen nem kérdezünk magunktól.
Az emberek ebből éltek, hogy eladták amilyük van. Általában az átutazó idegenek miatt pakolnak ki, annak reményében, hogy némi ezüstöt keresnek. -Itt kétmondaton belül két igeidő is van, ez többször is előfordul.
A bódító szagú bűz is egyre fokozódott. - A bűznek nincs szaga,és a szag nem fokozódik, hanem erősödik.

Ezek olyan dolgok, amik megakasztanak olvasás közben.

Figyelj a vesszőkre! Rosszul használod őket és nagyon zavaró. Jellemző, hogy tulajdonnevek után szinte válogatás nélkül kirakod...
Egy kicsit hosszú volt a rávezetés magára a cselekményre, ettől kicsit egyensúlytalan a történet

Volt olyan is, ami tetszett:

Kardif sohasem próbálta elrendezni a bútorokat, mert a vendégek szinte minden este eltologatták őket, ahogy kedvük tartotta. - ez egy olyan mondat, ami nem szerves része a cselekménynek, mégis háttérinfót ad sok mindenről és az olvasó számára szinte észrevétlenül árnyalja az írás hangulatát.

-
Frappáns de tömör aláírás helye.

k, 2008-12-09 22:32 Sólyom László

Sólyom László képe

Köszi a hozzászólást, próbálkozom továbbra is! :D
_________________________________________
Minden célon túl ott vár a következő.

sze, 2008-12-10 11:49 Kentaur

Kentaur képe

Látszik, hogy ez neked még azért nagy falat volt, és hogy sokat dolgoztál vele.
A stílusod kezd kissé kiforrni, ez jó.
Viszont rengeteg a vesszőhiba.
"Kardif, a kecskeszakállát vakargatta, közben megpróbálta felidézni a ma látott arcokat" -első nem kell.
Ilyenek.
"Nem édesanyád mellett lenne a helyed, ha jól tudom beteg!"-itt például két mondatba szedve lenne jó, vagy pedig fekiáltójel és kérdőjel, mert kérdő mondat az első fele.
Szarvas aggancs-egybe.
Hasonló hibákból követtél el nagyon sokat.
A gyerek megjelenése teljességgel felesleges, azt hittem szerepet fog játszani, utánuk oson, vagy ilyesmi, de így megjelenése nem csak hogy felesleges, de zavaró is, mintha csak a karaktert akartad volna fogyasztani.
A sztorihoz képest túl hosszas a bevezetés, a szereplőket nem annyira külsejük körbeírásával, hanem cselekedeteik, gesztusaik, egyebeik álltal lenne jó felépíteni.
Tapasztalható fejlődés, úgyhogy tényleg ne add fel, de javaslom neked, hogy ha máskor nem, akkor miután megírtad vázlatosítsd a dolgot, mondjuk öt mondatonként, és akkor szemedbe tűnik az egész képe.
most kb ezt látnád:
-helyszínismertetés,
-még mindig az
-még mindig
-szereplők bemutatása
-sztorielőzmény
-még mindig
-még mindig
-elindulnak végre
-felesleges közjáték(gyerek)
-új helyszín ismertetése
-még mindig az
-felesleges közjáték(pók)
-feszültségfokozás
-végkifejlet
-fokozás
-még mindig fokozod(megható jelenet kis túlzással)
-csattanó
:-)
Amúgy gratulálok, mert mint mondtam látszik a fejlődés, és ez lenne a célja.
----------------------------------------------------------------

"Az emberek néha belebotlanak az igazságba... Aztán fölállnak és továbbmennek."

sze, 2008-12-10 16:43 Sólyom László

Sólyom László képe

Köszönöm észrevételeidet! Megpróbálok legközelebb mégjobban odafigyelni! :D
_________________________________________
Minden célon túl ott vár a következő.

cs, 2008-12-11 13:16 miyoku

miyoku képe

a kölyök mégis benne maradt? teljesen fölös szereplő, és csak a karakterek számát növeli.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

cs, 2008-12-11 13:52 Sólyom László

Sólyom László képe

Hát igen, tényleg fölös rész, pedig te szóltál. Legközelebb hallgatok rád! :D
_________________________________________
Minden célon túl ott vár a következő.

h, 2008-12-15 21:30 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Hibalista, majd összegzés.
Elnézést, ha írtam olyasmit, amit már mondtak, nagyon nem volt kedvem végigbugarászni a korábbi hozzászólásokat.
*
„amíg az illető magával hozta szomját, és pénzét.” – „amíg az illető magával hozta a szomját és a pénzét.”
„Az egyik asztalhoz letelepedő idegen, viszont szemetszúrt a kocsmárosnak.” – nem kell vessző.
„A csuklyás alak arca nem látszott, mert a legsötétebb sarkot választotta ki és ott foglalt helyet.” – és elé vessző. Kicsit zavaros a mondatszerkezet, mert mintha az arc foglalna helyet.
„Az egyik részeges, szkandert nyomott egy nála kisebb testfelépítésű fickóval” – nem kell vessző.
„Ülj már le te szerencsétlen flótás” – megszólítás, vessző.
„az asztalok, majdhogynem a bejáratnál hevertek.” Nem kell vessző (továbbiakban: nkv)
„ahogy kedvük tartotta.” – névelő: a kedvük
„majd a pultra fricskázta.” Fircskáz nem inkább serkentet jelent?
„ütős, az íze pedig… – a kocsmáros egészen” – központozás: nagybetű
„Értem, hát akkor tölts egy pohárral, a többit borravalónak szánom.” – felszólítás, felkiáltójel.
„A kocsmáros leemelte a polcról a kért italt. – Ide valósi? – kérdezte.” – vagy kettőspont, vagy új sor (attól függ, hogy cselekvés közben vagy után szövegelt)
„Látom nem túl bőbeszédű.” – kell vessző (továbbiakban: kv)
„felfedte arcát, majd mosolyra húzta száját.” – névelő: az arcát, a száját
„A frászt hoztad rám Bosper!” – megsz, kv
„– Igen, ez is megfordult a fejemben. Ebben a sötét hacukában nem ismertelek fel, egyáltalán minek hordasz ilyet? – Kardif hangja még mindig remegett.” – komment első mondathoz! „– Igen, ez is megfordult a fejemben. – Kardif hangja még mindig remegett. – Ebben a sötét hacukában nem ismertelek fel, egyáltalán minek hordasz ilyet?”
„de már itt kellene lennie. – mondta a fickó” – központozás, nem kell pont.
„Gesztenyebarna haját, mindig oldalra fésülte.” – nkv
„Á, Andre a vadász!” – kv
„Kardif, a kecskeszakállát vakargatta, közben megpróbálta felidézni a ma látott arcokat” – központozás: pont
„sajnálom, nem járt még itt!” – közp: nagybetű
„Remélem nem hagy cserben.” - Kv: „Remélem, [hogy] nem hagy cserben.”
„Kösz nem!” – kv: „Kösz, [de] nem!” mellesleg a „kösz” stílusidegen! Inkább köszönöm.
„Ma nagyon titokzatos vagy Bosper” – megsz, kv
„ezzel felhívva magára a figyelmet.” – felhívva? Vááá, szívinfartus kerülget… „amivel felhívta magára a figyelmet.”
„– Viccelsz? Látom téged már az egy pohár törpital is megkavart – nevetett a kocsmáros.” – komment előrébb!
„– Nem poénnak szántam, valóban el szeretném söpörni a bestiát. Ha más nem vállalkozik rá, akkor én fogom kiirtani! – Bosper arca egészen határozottnak tűnt.” – itt is!
„Sokan közelebbi asztalokhoz ültek” – inkább „Sokan átültek egy közelebbi asztalhoz”
„Valami azt súgja nekem, hogy a fiatal húst szereti, ez az átkozott szörny!” – nkv
„Tudom, de naponta tűnnek el gyerekek! Valami azt súgja nekem, hogy a fiatal húst szereti, ez az átkozott szörny!” – kőkemény egy következtetés… kicsit vicces, ami itt most egyáltalán nem áll jól.
„Megviselt arcán, különböző formájú sebhelyek díszelegtek” – nkv
„Fekete szeme, olyan erőt sugárzott” – nkv
„mint aki a poklokat” – többet? Inkább egyes számban szokás használni.
„Szarvas agancsból” – egybe.
„üdvözölte Bosper, a nála jóval magasabb fickót.” – nkv
„Bocs a késésért” – stílusidegen kifejezés! Bocsánat vagy elnézést
„Már napok óta üldözöm a kétfejű rókát, de még nem sikerült elkapnom – Andre hangja csalódottnak tűnt.” Közp: pont.
„Jó mond csak” – aucs, ez fájt. „Jó, mondd csak”
„Kardif, engedelmesen kiszolgálta” – nkv
„Bosper, pedig azonnal a lényegre tért.” – nkv
„Bizonyára hallottál már a gyerekek rejtélyes eltűnéséről?” – ez nem kérdés, hanem kijelentés
„Akkor azt is tudod ki áll a rablások hátterében?” – kv: „Akkor azt is tudod, [hogy] ki áll a rablások hátterében?”
„Andre szemöldöke, a homlokáig szaladt fel, közben, majdnem félrenyelte az italt.” – huhh. Nkv, nkv. Mély levegő… „Andre szemöldöke a homlokáig szaladt fel, közben majdnem félrenyelte az italt.”
„A kocsmáros, pedig a fejét csóválta” – nkv
„Én is ezt mondtam neki – szólt közbe Kardif.” – mármint nem azt akarta mondani, hogy „Én is ezt kérdeztem tőle” ?
„hogy tudnák mi elintézni?” – tudnánk
„– Nagyon egyszerű a válasz. Meglátogatjuk, és kifüstöljük! – mosolygott Bosper.” – komment előre.
„Egyáltalán minek akarsz hősködni?” – kv, de ebben nem vagyok biztos.
„Andre hangja továbbra is indulattal telt meg.” – inkább „Andre hangja továbbra is tele volt indulattal.” (valami nem tud „továbbra is megtelni”, még egy piásüveg sem.)
„Nem hagyhatjuk, hogy még többen tűnjenek el, cselekednünk kell, elvégre mi vagyunk a legjobb harcosok a faluban” – felsz, felk.jel
„lelkesítette társát Bosper, majd folytatta.
– Össze kell fognunk, és akkor kicsinálhatjuk!” – közp: kettőspont, egysorba.
„Andre, komor” – nkv
„aki nem győzte leemelni a polcról, kiváló italait” – nkv
„A két barát egy ideig csendben ült, majd megszólalt az egyikük.” – a második tagmondat felesleges, és zavaró is.
„Andre felpattant, majd magához kapta a talajon heverő íját.” – ööö, ehhez most akkor miért kellett várni? (A két barát egy ideig csendben ült…)
„A falu, rendezetlen házakból” – nkv
„lepukkadt piactérből” – névelő: egy lepukkant
„Járókelők sétáltak el, a két harcos előtt.” – nkv
„Itt mindenki ismert mindenkit, mint egy nagy család, úgy tekintettek egymásra.” – szórend: inkább: „Itt mindenki ismert mindenkit, úgy tekintettek egymásra, mint egy nagy család.”
„Az nap, nagyon sötét volt” –hííííjj. „Aznap nagyon sötét volt”
„környezetbe és villám gyorsan mozgott.” – „környezetbe, és villámgyorsan mozgott.”
„Lehet, hogy az ismeretlentől való félelem? – tette fel magának a kérdést Andre.” – huhh, egy ilyen filozofikus mondat valahogy nem illik a szereplő szájába. Szerintem.
„bódék mellett halattak el” – haladtak
„Az emberek ebből éltek, hogy eladták amilyük van.” – kv: „Az emberek ebből éltek, hogy eladták [azt], amilyük van.”
„az átutazó idegenek miatt pakolnak ki” – maradj múlt időben: pakoltak ki
„annak reményében, hogy némi ezüstöt keresnek.” – kereshetnek
„hogy barátja mennyire őszül, Andre, már a negyvenötöt töltötte” – „hogy barátja mennyire őszül: Andre már a negyvenötöt töltötte be”
„– szólította meg őket, egy fiatal kereskedő.” – nkv
„Te mit keresel itt Jozef?” – megsz, kv
„Nem édesanyád mellett lenne a helyed, ha jól tudom beteg!” – „Nem édesanyád mellett lenne a helyed? Ha jól tudom, [akkor] beteg!”
„ha haza sietnél!” – szerintem egybe
„meg tudom magam védeni!” – szórend: „meg tudom védeni magam!”
„Szerinted, túlélné az édesanyád” – nkv
„Mit tudsz te az emberevőről! Kölyök vagy, és otthon van a helyed! Szerinted, túlélné az édesanyád, ha valami bajod esne? – ripakodott rá immár Andre.” – komment előre!
„Jól van, haza megyek!” – szerintem egybe
„Pár méter megtétele után Andre megszólalt.
– Szerinted nem voltam egy kicsit durva az imént?” – központozás: kettőspont, egy sorba
„Bosper válasza túl egyszerű volt” – nem kell a „túl”, felesleges fokozni. Mihez képest túl? Egyébként sem értem, mi célt szolgál ez a komment.
„Andre, óvatosan lépkedett” – nkv
„hogy még egy falevél se reccsenjen meg, óriásira nőtt talpa alatt.” – nkv
„, de neki többé-kevésbé sikeredett észrevétlennek maradni.” – inkább „sikerült” Hogy érti, hogy sikerült észrevétlen maradni? Miért, észrevette valaki? Ha én egy sivatagban egy tankkal dübörgök végig óriási zajjal, de tök egyedül, akkor észrevétlen vagyok, vagy nem?
„amely mellett, óriási lyuk tátongott.” – nkv
„– Na, azt én honnan tudjam, de várj, mindjárt kiderítem! (…)” – „– Na, azt én honnan tudjam? – mondta Bosper. – De várj, mindjárt kiderítem!” (…)
„Semmit, de az biztos, hogy kívülről nézve sokkal kisebb a fészek” – kívültől nézve? Egy luk, amibe nem látsz be, mert koromsötét? Plusz ha nem látott semmit, belülről, honnan tudhatta, mekkora belülről a mérete?
„Andrénak nem kellett kétszer mondani, barátjához hasonlóan bekúszott a fekete lyukba, majd immáron ketten haladtak a földalatti járatban.” – két részre bontanám, így csúnya.
„Pár méter megtétele után, már a saját talpukon járhattak és még a felettük lévő mennyezetet sem fejelték le.” – nkv, kv: „Pár méter megtétele után már a saját talpukon járhattak, és még a felettük lévő mennyezetet sem fejelték le.”
„Bosper, befogott orral próbálta leküzdeni hányingerét.” – nkv
„ezért óvatosan lépkedtek és még a levegőt is” –kv
„azonnal reagált a dologra és idejében elkapta barátja csuklóját.” – dologra: kihúznám. „azonnal reagált, és idejében elkapta barátja csuklóját.”
„– Jobban is vigyázhatnál, látod, egy földtúró darázs, ha nem kapom el a csuklód, akkor most ájultan hevernél előttem, az akciót, pedig lefújhatnánk!” – huhh. Egy helyen nkv, amúgy nagyon hosszú mondat, ennyit egy szuszra elmondani… „”– Jobban is vigyázhatnál! Látod, egy földtúró darázs, ha nem kapom el a csuklód, akkor most ájultan hevernél előttem! Az akciót pedig lefújhatnánk!” – megjegyzem, az utolsó rész stílusidegen! Akciót lefúni?!
„– Kösz, az életem” – itt is stílusidegen a rövidítés
„A rovar csípése nem halálos csak bénító hatású.” – kv
„Bosper bólintott, majd követte barátját. Hosszú perceket gyalogoltak, már a reménytelenség ült ki az arcukra, ekkor meghallottak egy halk, hörgő hangot.” – helytelen kötőszavak! „Bosper bólintott, majd követte barátját. Hosszú perceket gyalogoltak, és már a reménytelenség ült ki az arcukra, amikor meghallottak egy halk, hörgő hangot.”
„Ez biztosan a bestia, én meg már kezdtem azt hinni, hogy vakondot üldözünk.” – vágd ketté, csúnya egybe. „Ez biztosan a bestia! Én meg már kezdtem azt hinni, hogy vakondot üldözünk.”
„Úgy látszik a mély zugot szereti ez a rohadék!” – kv: „Úgy látszik, [hogy] a mély zugot szereti ez a rohadék!”
„A hörgések egyre erősödtek, ahogy közelebb értek” – juj. Elsőre azt hittem, hogy a hörgések értek közelebb.
„A nyomasztó tényezők ellenére, mindketten izgultak.” – nkv, plusz stílusidegen. Nyomasztó tényezők?
„Végre, szembekerülhetnek a falu legnagyobb ellenségével.” – nkv, és felkiáltás, felkiáltójel.
„Sokféleképpen nevezik a bestiát, mint például Gyerekrabló, Mutáns, Szörny, de mégis a legelterjedtebb név az Emberevő.” – megkésett infó, előbb kellett volna közölni.
„Bosper most először előkapta fegyverét, amely alakja szerint, tőrhöz hasonlított.” – „Bosper most először kapta elő a fegyverét, amely alakja szerint egy tőrhöz hasonlított.”
„A két hegyes fegyver, még a sötétben is csillogott villogott és egyfajta fényforrásként szolgát.” – huh. Mi az, hogy két hegyes? Kettőt kapott elő, vagy a tőr kétélű? „A két hegyes fegyver még a sötétben is csillogott-villogott, és egyfajta fényforrásként szolgát.”
„Valami neszre hegyezték a fülüket, ezért nyomban megálltak.” – sokkal inkább „Egy neszt hallottak, ezért nyomban megálltak.”
„A fal melletti vércseppek, már kisebb tócsákban végződtek.” – nkv
„Egy kisebb kanyart maguk mögött hagyva, megpillantották a bestiát” – nkv
„A szag egyértelműen arról árulkodott, hogy rothadt állaté, vagy emberé. Egy kisebb kanyart maguk mögött hagyva, megpillantották a bestiát, amely háttal állt nekik. Szürcsölő hangokat adott ki. Andre, megálljt parancsolt, majd óvatosan előhúzott egy nyílvesszőt. (…)” – Ebben a bekezdésben semmi izgalom nincs; a narrátor úgy beszél, mintha csak tényeket közölne.
„Becélozta áldozatát és végül lövésre szánta el magát.” – kv
„Csúcsos fején, gülüszemek meredtek a betolakodókra.” – nkv
„emberi koponyát szorongatott, amelyből félig kilógott az” – sok az „amely” kötőszó errefelé.
„A bestia szája habzott, a vérrel keveredett nyáltól.” – nkv
„végigfutatta szemét a fészek megállóján” . mi az a fészek megállója?
„hogy visszaadja a kölcsönt” – huh, nem ide illő megfogalmazás. Humoros írásban elmenne.
„mert egy újabb nyílvessző találta el a térdét.” – az előző nem a vállába fúródott? „mert egy újabb nyílvessző találta el, ezúttal a térdét.”
„A légből kapott terv csődöt mondott” – terv csődöt mond: stílusidegen!
„. A lény, hirtelen ugrással került a vadász elé” – nkv
„A vadász kénytelen volt kinyögni akármit is” – hehe, ugyanezt a hibát én is elkövettem! (nem a scriptes művemben) Vicces egy hiba. :P Nem kénytelen, hanem képtelen!
„elernyedt teste a földre zuhant és szájából vér ömlött.” – kv
„, majd cseles mozdulattal szúrta nyakon a bestiát.” – hmm, mi is volt a cseles benne?
„Az emberevő, kínokkal teli kiáltásokat hallatott” – nkv
„Bosper, szomorkás tekintettel bámulta barátját.” – nkv
„Belekellett törődnie” – különírva
„Andre, megszűnt létezni.” –nkv, plusz idegennek érzem a „megszűnt létezni” kifejezést
„A férfi, bosszúsan nézett körbe” – nkv
„A csontkupacok mellett, aranyló gömböket pillantott meg” – nkv
„Csak nem!” – „Csak nem?!”
„Suhintott újra és újra” – „Újra és újra suhintott” de inkább lecsapott.
„Bosper, dühösen pattant fel a dinnye méretű tojások mellől” – nkv
„távozik a fészekből” – távozik? Inkább kirohan, menekül (elvégre ott halt meg a barátja)
„Óvatosan megfordult, de már tudta, hogy semmit sem tehet. A tojások kikeltek…” – semmit? A fiatal egyedeket szerintem könnyedén lecsaphatná. Vagy legalább is megpróbálhatná.
*
Huhh… Kétségkívül hosszú hibalista. Főleg vesszőhibák, és fura megfogalmazások.
Igazából sok dolgot nem tudnék hozzátenni: valóban ez nagy falat volt neked, ez a történet egy fele ekkora műben sokkal feszesebb, izgalmasabb. A leírás helyenként felsorolásba fullad.
A történet lehetett volna jobb is, de a csattanó megléte azért dob rajta.
De jó látni azt, mennyire igyekszel, ez mindenképp dicséretes. Remélem, nem szegtem kedvedet, és a továbbiakban csak még nagyobb igyekezettel hajtasz!
Sok sikert!
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

h, 2008-12-15 21:43 Sólyom László

Sólyom László képe

Dehogy szegted kedvem csak már vártam rád, mert addig nem voltam hajlandó javítani! :D
_________________________________________
Minden célon túl ott vár a következő.

h, 2008-12-15 21:47 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Ááááh. Kis cseles! :P
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."