3/7 script - Alexei B. Fargas

Öntudat

Ronald némán bámult kifelé az ablakon. Sok minden járt a fejében, miközben a kinti kavalkádot figyelte. Elégedettség, öröm, béke... mind olyasmi volt, amit már csak megszokásból forgatott meg az agytekervényei között, ám egyáltalán nem kedvelt vagy hitt őszintén.
Nem a látvánnyal, az Utópiával volt baja, hisz az jó volt, sőt, tökéletes! Mindent megadott az emberiségnek, amire vágyott!
Nem. Neki saját magával volt baja. Azzal, hogy ő már nem illett bele Utópiába. Minden szempontból felette állt!
Hirtelen elhalkultak körülötte a csarnok zajai, tompa, messzi távolba űzve a teremben folyó koncert furcsa, szokatlan lármáját. Ronald csak pislogott egyet, a következő pillanatban már egy fekete árny állt mellette az ablak korlátjára támaszkodva.
Nem fordult feléje, még csak nem is gondolt arra, hogy ki van ott vele, kettejük tudata enélkül is úgy kapcsolódott össze, mint az egymást ölelő szerelmesek.
– Szóval te vagy az újonc... – dörmögte a férfi. Lepillantott a kezei közé. Ujjai körül sötét örvényként kezdett kavarogni a jövevény tudatának csillogó lenyomata.
– Lídia vagyok – mutatkozott be ridegen az alak. Ronald meg sem hallotta, amit mondott, túlságosan lefoglalta a tudat vizsgálgatása. Kételkedett abban, hogy képes lenne akár csak részben is ellátni az ő feladatát az, amit lát. Nem kellett komoly gondolatelemzőnek lennie, hogy felismerje, milyen egyszerű az egész: mint egy apró sufni, amibe gépies pontossággal hajigálták bele az élet meghatározó élményeit majd átkötötték egy rakás szabállyal.
A nő még mindig mozdulatlanul állt.
– Te már végeztél is a tudatom elemzésével? – vetette oda Ronald a válla felett, fel sem pillantva elfoglaltságából.
A fekete ruha enyhén meglibbent, ahogy az alak keresztbe fonta kecses árny teste körül a karját.
– Mondd csak, minden pároddal ilyen kedves vagy? – kérdezte gúnyosan, metsző, ellenséges pillantást vetve Ronaldra.
Mint egy éhes, magányos hiéna, aki az árnyékban pihenő gnút méregeti – gondolta magában a férfi, ahogy megérezte a tekintetét. Úgy ismerte az Utópiát biztosító Céget, mint a tenyerét, elvégre amióta az eszét tudta, az ő megbízásukból kutatta a rendszer lázadóit, renitenseit. Most is sejtette mire megy ki a játék, miért kaptak hirtelen kedvet egy másik prosecho* kiképzéséhez. Eljött az idő, mikor már az egyetlen megmaradt prosechót is ellenőrizni akarják, még ha nem is tudják egyelőre, hogyan.
– Nézd... – válaszolt elhessegetve a gondterhes gondolatokat. – Játszunk nyílt lapokkal! – A fejére mutatott. Az érintése nyomán fekete örvény kerekedett kettejük körül, melyben apró csillagokként ragyogtak az emlékek és a gondolatok. – Akármiért is osztottak be mellém, itt mindent megtalálsz, amit keresel! – mutatott körül a saját tudati lenyomatán. – Jó munkát hozzá!
Lídia bosszúsan csípőre tette a kezét.
– Nem megyek sokra vele! A gondolataid kuszák és átláthatatlanok! Egyszerűen képtelenség megérteni azt a bábelt, ami a fejedben van!
A férfi halványan elmosolyodott.
– Ha nem lennék különleges, már biztosan tucatjával rohangálnának a prosechók az utcákon, nem gondolod?
A nő csak legyintett.
– Az emberi elme semmivel sem bonyolultabb, mint egy matematikai képlettel generált intelligencia! Erre is van valami formula, csak nehezebb megtalálni – mondta körbemutatva maga körül.
Ronald hangosan felnevetett.
– Figyelembe vetted azokat is, akiknek az élet több dologból áll, mint a békés napi rutin, vagy a boldog unalom? Azokat, akik a maga tökéletlenségében szeretnek emberek lenni?
– A renitensekre gondolsz? – A nő arcára őszinte csodálkozás ült. – Miért is kellene bárkinek törődnie azokkal, akik a józan ész parancsait meghazudtolva igyekeznek elmenekülni az Utópiából?
– Talán azért, mert prosechóként az ilyenekre vadászik az ember – vetette oda Ronald. Csettintett egyet, amitől azonnal eltűnt a tudata kivetülése. – Lennél oly jó, és megmutatnád, szerinted kiért vagyunk ma itt?
Elfordult az ablaktól, és lemutatott a csarnokba. Lent a színpad körül kerek, kis asztaloknál férfiak és nők ültek italokat szürcsölgetve. Sosem ültek ketten ugyanannál az asztalnál, mégis halk beszélgetés hallatszódott lágyan a zene mögé bújtatva.
Mindegyikük a párjával beszélt.
– Nem látok semmi gyanúsat! – vonta meg a vállát Lídia.
– És ő? – Ujjával a színpadon játszó, szürke kapucnis férfira mutatott.
– Múlt héten ellenőrizte őket egy rutinvizsgálat – válaszolt határozottan. – A ciklusuk egy standard nap, feles váltással. A férfi éjféltől zenész, déltől a párja felszolgáló az egyik közeli...
Ronald szó nélkül elindult lefelé a közeli lépcsőn a csarnokba. Rögtön a legközelebbi asztalnál helyet is foglalt.
Lídia vele szemben helyezkedett el. Fáradtan felsóhajtott.
– Hallgatlak... – vetette oda türelmetlenül.
– Furcsa egy szerkezet a pszichózis, akár emberi, akár nem. Néha elkövet pár apró hibát. Próbálkozz csak tovább!
A nő megfordult a székén, és végigmérte magának újra a zenészt. Undorodva fintorodott el, ahogy ezegyszer végre észrevette a sárga fogakat és az alkoholtól remegő kezet, a gondosan letakart, szakadt, koszos ruhákat.
Ronald lepillantott a kezei között örvénylő lenyomatra. Elégedetten vette tudomásul, ahogy összeütköznek benne a tanulás emlékei és megfigyelés gondolatai enyhe identitáskrízist okozva. Nem volt meglepve. Azt kapta, amit várt.
Felnézett. Lídia figyelmét már teljes mértékben az asztalba épített italadagoló árlapjára foglalta le.
– Azt hittem, több ideig fogsz tartani – csóválta a fejét csalódottan a férfi. – Úgy tűnik, mégsem olyan jók még a Cégnél, hogy...
Hirtelen furcsa érzés kerítette hatalmába. A szájában kezdte érezni az árlapra írt koktélok ízét.
– Mi történik? – kérdezte csodálkozva. – Hogy lehet, hogy kezd megszűnni a határ a tudataink között?
Nem várta meg a választ, inkább Lídia tudati lenyomata felé fordította a figyelmét. Az örvényben legnagyobb megdöbbenésére az eddig gondosan elbujtatott emlékek ide-oda peregtek, jól felismerhető alakzatokat írva a sötétségbe.
– Ez meg mi? – kérdezte az asztalra vágva dühében.
– Másodlagos protokoll – válaszolt ridegen a nő.
– Állítsd le!
– Sajnos nem tudom – vonta meg a vállát. – Sajnálom, Ronald...
– Szóval ez a Cég ajándéka több évtizednyi szolgálatért? – Az alakot bontó formára mutatott. – Ha legyűrni nem tudnak, hát kihipózzák az agyamat?!
– Úgy ítélték meg, túlságosan veszélyes most már engedni a magad útját járni – mondta nyugodtan le sem véve a tekintetét az árlapról. – Még akkor is, ha néha szükség lenne egy vérbeli prosecho szolgálataira...
– Ez eddig nem vallott a Cégre! – vágott közbe a férfi. – Nem vagyok bolond, sejtettem, mi az oka annak, hogy prosechót akarnak faragni belőled, elvégre, rajtam kívül alig van pár olyan ember, aki mellé oda kellene téged állítani smasszerkodni!
Lídia hófehérre sminkelt arca egy fokkal sötétebbé vált.
– Ne tedd ezt nehezebbé, mint amilyen! Fogadd el, hogy eljárt feletted az idő!
Ronald a tenyerébe fektette az arcát. Gondolatai őrült mód kavarogtak a fejében.
– Nos, azt hiszem, egy ilyen kényes helyzet kényes megoldást kíván... - suttogta.
Lídia rá sem hederített, csak lenyomta a „Rendelés” gombot az asztal kijelzőjén.
– Rendeljek neked is valamit? – kérdezte.
– Csak nyugodtan.
Hátranyúlt, be a zubbonya alá.
– Te meg mit csinálsz? – pislogott a nő. A következő pillanatban, egy halk sercegést követően, mozdulatlanná fagyott, majd köddé vált, mintha sosem lett volna ott.
Ronald mélyet sóhajtott. A szíve majd kiszakadt a mellkasából az izgalomtól.
Gondterhelten keresztbe fonta maga körül a karját. Gyorsan ki kellett valamit találnia!

A zenész öltözője pont olyan volt, amilyennek remélte. Mindenhol cigarettacsikkek, kávés poharak, altató tabletták és etiles üvegek feküdtek halmokban. Olyasmik voltak ezek, amik egy professzionális renitens kelléktárán kívül aligha voltak fellelhetőek az Utópiában.
Ha itt nem lelek valami ötletet, akkor sehol! – gondolta magában. Villámgyorsan fogott neki feltúrni a szekrényeket. Nem tudta, pontosan mit is keressen, bármit, ami segíthet neki eltűnni a városból. Hogy utána mi lesz, azt még ő sem tudta.
Sokáig kutakodott, de semmit sem talált a szokásos cuccokon kívül. Még a paróka és a női ruhák is kicsik voltak rá!
Hirtelen halk neszezés ütötte meg a fülét.
Azonnal a sokkolójáért nyúlt.
Alig egy pillanattal később már elgondolkodva pillantott le az előtte kiterülő testre. Egy darabig kelletlenül dörzsölte az állát.
Kényes helyzet kényes megoldást kíván... – emlékeztette magát előszedve a ruhája alól a nemrég leszakított kábel szabad végét. Letérdelt az ájult zenészhez, felgyűrte a pulóverét, és végigfuttatta az ujját a gerincoszlopába épített szerkezet felszínén. Azonnal rálelt arra, amit keresett: a főcsatlakozó ott volt a Cég emblémája alá rejtve, pont úgy, mint minden más személyiség-generátor modellnél.
Sajnálom haver, de neked már úgyis mindegy – gondolta magában, miközben a csatlakozó másik felét a hátába csavarozta.
A kábel sercegve ugrott a helyére. Egy darabig semmi sem történt... aztán a zenész lassan kinyitotta fáradt, véreres szemét.
– Üdv, Lídia! – köszöntötte őt.
A nő csodálkozva pillantott körbe maga körül.
– Olyan furcsán érzem magam... – A szájához kapott. A negédes alt hang helyett egy meggyötört bariton hagyta el a torkát.
– Biztosan kompatibilitási problémáid vannak – reagált Ronald meglibbentve a hátából kilógó kábelt. – Átkötöttelek.
– Hogy micsoda?! – kiáltotta teli torokból. Megpróbált felpattanni, ám Ronald olyan erővel vágta orrba, hogy a feje hangosan csattant a falon.
– Nyugalom! – parancsolta.
Lídia remegő kézzel kapott vérző orrához.
– Hogy tehettél ilyet? – dadogta. Szemeiből patakzottak a könnyek. – Megölted ezt a szerencsétlent, hogy mentsd magadat?
– Neki már, úgyis mindegy. Ha nem most, akkor a renitenseknek kijáró kényszermunka alatt végez magával – legyintett. Kivett egy üres üveget az egyik halomból. Rámarkolt a nyakára, és a falhoz csapta. – És most, sajnálom, de át kell, hogy programozzalak! – fordult vissza a zenészhez.
A nő megpróbált felnevetni, de csak fulladozásra futotta dohányos tüdejéből.
– Hogyan? – kérdezte. – Nem léphetsz csak úgy be a tudatomba, és alakíthatsz át mindent, ahogy a kedved tartja! Erre csak a Cég kirendelt alkalmazottainak van engedélye!
– Ez így igaz, ha ideális, precíz keretek között akarnék dolgozni – válaszolt. A törött üveg penge élein ijesztően villant meg a világítótest sárgás-vörös fénye. – Ugyanakkor vannak a tudatnak kevésbé finom hangolási módszerei is...

Ronald kilépett a térre, vállán az értelmetlenül gügyögő zenésszel. Egy pillanatra megtorpant, hogy felnézzen az égre. Gyönyörű kék volt, tükrén egymással fogócskáztak a felhők és a kis, csésze alakú teherhajók.
Vett egy mély levegőt. Elmosolyodott. Még sosem érezte ilyen édesnek az utakat szegélyező hársok illatát!
– Ideje indulni – mondta magának. Átkocogott a bejárattal szemben leparkolt kis szállítójához, behajította a hátsó ülésre a vérző, összevert férfit, és beült eléje a vezetőülésre.
Alig adta ki az indulási parancsot a fedélzeti számítógépnek, egy szakadt ruhás alak termett mellette az ülésen. Hófehérre sminkelt arcára mély barázdákat rajzoltak a könnyek. Kecses, érintetlen teste úgy remegett, mintha a hideg rázná.
Ronald enyhe szánalommal pillantott le a nő tudatára. Teljesen máshogy nézett ki, mint korábban: az öntudat emlékeket összekötő szövedéke darabokra szakadva forgott az elmúlt percek pokolnál is forróbban izzó terrorja körül.
– Ne aggódj! Intézkedni fogok, amennyire még tőlem telik, hogy valami kedves, nyugodt fickóhoz osszanak be párként, rendben?
Nem várt választ. Hátradőlt az ülésben, és elővette az öltözőből elhozott teli etiles üveget. Gondolkodás nélkül lecsavarta a kupakját. Úgy érezte, minden oka megvan az ünneplésre!
Tudta, mi fog következni, miután jelentette, a másodlagos protokoll sikeresen befejeződött: ellenőrizni fogják a holo-android tudatát, hogy minden úgy ment-e, ahogy tervezték... és ha mindent rendben találnak, őt, az utolsó prosechot, csendben nyugdíjazzák valahol messze, ahol aztán a kutya nem törődik vele többet.
Viszont, ember legyen a talpán, aki képes lesz kiolvasni az igazságot! – gondolta magában a szabadság édes ízét ízlelgetve.
Elégedetten elmosolyodott. Megemelte az üveget, és Lídia felé libbentette.
– Egészségedre!

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2009-06-14 06:04 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Egyszerre teszem ki a szinopszissal.

v, 2009-06-14 10:53 Alexei B Fargas

Köszi!

v, 2009-06-14 15:29 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

"amire az vágyott!" - "az" nélkül
"– Szóval te vagy az újonc... – dörmögte. " - Roland vagy a másik?
"– Te már végeztél is a tudatom elemzésével? – vetette oda neki " - szintén nem világos, ki mondja. A nőre tippelnék, mert előtte ő volt az alany.
"Mond csak" - mondd
"lázadóit, renitenseit. " - miért a nyomatékosítás/szóismétlés?
"megmaradt prosechot" - elvileg ha a szóvégi magánhangzót ejtik, akkor a hangzó rag hatására megnyúlik: "prosechót" (Silvia, Silviát, Erenike, Erenikének, Otto, Ottóhoz, stb.)
Ez a későbbi előfordulásokra is érvényes.
"Az emberi elme semmivel sem bonyolultabb, mint egy matematikai képlettel generált intelligencia! " - hmm, jó bonyolult lehet az a képlet. :)
"tudnak, hát kihipózzák az agyamat!?" - felk.jel-kérődjel nincs, csak kérdőjel-felk.jel
"– Ne tedd ezt nehezebbé, mint amilyen. Fogadd el, hogy eljárt feletted az idő." - felszólítások, felk.jelek
"Azonnal sokkolójáért nyúlt." - névelő
"egy ilyen kényes helyzet, kényes megoldást kíván... " - nem kell vessző. Ez a mondat még előfordul, oda se.
"Alig egy pillanattal később, már elgondolkodva " - nem kell vessző
"– Üdv Lídia! " - vessző, megszólítás
"Hogy micsoda!? " - lásd fenn
*
Érdekesen felépített világ, bár a cselekményt kicsit szegényesnek éreztem. Egy csellel megoldott menekülés - ehhez képest túl "gazdag" a világ. Valami fordulat esetleg lehetett volna még benne, a terjedelem is engedné. Hmm. Egyébként nem rossz.
Egy valami piszkálja az orromat: "A következő pillanatban, egy halk sercegést követően, mozdulatlanná fagyott, majd eltűnt, mintha sosem lett volna ott." - képletesen tűnt el, vagy szó szerint? Nem értettem pontosan, mi történt.
*
Hát, mégsem olyan utópisztikus az az utópia, mi? :)
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

v, 2009-06-14 17:14 Alexei B Fargas

Köszönöm. Javítva.
Szó szerint tűnt el. Remélem a "köddé vált" kifejezés jobban erre fog már rámutatni.
Jól ráéreztél a hibára, ami nekem is milliószor feltűnt írás közben. A gond az volt, hogy választhattam, vagy a cselekmény lesz rövidebb, vagy regény lesz belőle. :-P Ennek szellemében a csattanó is más lett volna, kezdve azzal, hogy a zenész is komoly szerepet kapott volna a cselekményben. Sajnos ezt el kellett vetnem dramaturgiai és karakterlimit megfontolások alapján.

p, 2009-06-19 09:06 SirTelen

„Ronald némán bámult kifelé az ablakon.” – inkább csak ki
„Sok minden járt a fejében, miközben a kinti kavalkádot figyelte. Elégedettség, öröm, béke... mind olyasmi volt, amit már csak megszokásból forgatott meg az agytekervényei között, ám egyáltalán nem kedvelt vagy hitt őszintén.”
Elégedettség, öröm és béke, (jelen esetben) ezek érzések, ezekben nem kell hinni vagy kedvelni őket. Ezt átírnám.
„Nem a látvánnyal, az Utópiával volt baja…”
Szerintem elég annyi: Nem Utópiával volt baja… hisz épp az előbb írtad, hogy „kifelé” néz.
„Hirtelen elhalkultak körülötte a csarnok zajai, tompa, messzi távolba űzve a teremben folyó koncert furcsa, szokatlan lármáját.”
A tompa szót kivenném. Nincs tompa, messzi távol.
„Ronald csak pislogott egyet, a következő pillanatban már egy fekete árny állt mellette az ablak korlátjára támaszkodva.”
Csak, már szavak feleslegesek.
Vagy átalakítanám az egészet:
Hirtelen elhalkultak körülötte a csarnok zajai, messzi távolba űzve a teremben folyó koncert furcsa, szokatlan lármáját, és a következő pillanatban Ronald mellett, az ablak korlátjára támaszkodva, megjelent egy fekete árny.
„Nem fordult feléje, még csak nem is gondolt arra, hogy ki van ott vele, kettejük tudata enélkül is úgy kapcsolódott össze, mint az egymást ölelő szerelmesek.”
Túlírt. A hasonlat viszont szép.
Nem fordult feléje, kettejük tudata enélkül is úgy kapcsolódott össze, mint egymást ölelő szerelmesek.
*
Egyetértek Norbival, gyakran nem tudni ki beszél. Emiatt nehézkessé válik az olvasás. Valamint egy regény kiragadott részletének tűnik, hiányolom belőle egy novella komplexitását.

--------------------------------------------------------------
"hitehagyott a jó, s a rosszakat
a meggyőződés szenvedélye fűti..."

William Butler Yeats

p, 2009-06-19 12:19 Alexei B Fargas

Sajnos jogos a véleményed, köszi, hogy megosztottad!

p, 2009-06-19 09:22 Muraközy Konrád (nem ellenőrzött)

Nos, mivel a tudati kapcsolatok, a mentális kommunikáció, a tudatkivetülés leírásának minél hitelesebb, árnyaltabb leírása engem is érdekel egy ideje, kíváncsian olvastam a te megoldásaidat. Viszont eléggé zavaros is lett néhol a novella, éppen azáltal, hogy nem lehetett eldönteni, most testben van-e Lídia, vagy csak mint tudat, van jelen. Az is értelmezési nehézségeket szül, hogy
"Lent a színpad körül kerek, kis asztaloknál férfiak és nők ültek italokat szürcsölgetve. Sosem ültek ketten ugyanannál az asztalnál, mégis halk beszélgetés hallattszódott lágyan a zene mögé bújtatva"

Most akkor egy asztalnál 1,3,4,5,6... számú ember ült, csak éppen kettő ember nem ült egy asztalnál sem, vagy a párok nem ültek sosem ugyanannál az asztalnál, hanem, mondjuk, szétszórva, külön-külön asztalnál, vagy éppen minden asztalnál egy ember ült, aki a tudati kapcsolaton keresztül beszélgetett a párjával - ez esetben miért kéne hangosan kommunikálni? A mentális kapcsolat lényege, hogy közvetlen jut elméből elmébe az infó, nincs szükség a hangszálakra.

Ami szintén kissé kuszává tette a helyzetet, az Lídia volt. Egyszer úgy tűnik, csak tudatként van jelen, másszor meg mintha testben volna, de van, hogy Ronald benyúl a saját háta mögé, és ezzel eltűnik Lídia meg hasonlók.

A történet valahogy sután ér véget, úgy tűnik, mintha magasról tennének a Cégnél arra, hogy mi történik Utópiában, hiszen az sem tűnt föl senkinek, hogy véresre vernek egy embert.

Az ötlet helyett inkább ezt a tudati kommunikációs megoldásodat értékelem, mert a történet nem nagyon fogott meg (Logan futása óta nehéz az Utópiából menekülés témát jól megoldani), és több sebből is vérzik (ha csak egy proszekhó maradt, akkor ki felügyeli a kényszermunkásokat, hogyhogy nem fordítottak figyelmet a város teljes bekamerázására, egyáltalán minek van kényszermunka, most akkor Lídia holoandroid, vagy tényleg lehet neki ártani, ha központilag létrehozott személyiség, akkor miért nincs biztonsági másolat róla, stb.).

p, 2009-06-19 11:02 Aures

Aures képe

Hmm...
Hát, nekem egy kicsit kusza az egész.
Jól írsz Brezsny... akarom mondani Fargas :D , és ez érződik is a művön, mégis valamiért most ez az írás nem akart a részem lenni. Nem nagyon fogott meg.
Az egész olyan, mintha félálomban, nagyon messziről figyeltem volna a történéseket. A szereplők végig távol maradtak tőlem és maga a cselekmény is.
Olyan, mint a zavaros víz; talán időt kellene neki hagyni, hogy letisztuljon. Mind az én fejemben, mind a Te kezed által.
Egyelőre ennyi :)
_______________
Behunyom a szemem, hogy lássak.

p, 2009-06-19 12:19 Alexei B Fargas

Hivhatsz Brezsnyewnek ( az a B. a nevemben :-D )! Köszönöm a véleményed! Mint lentebb is kiveséztük a Hentessel, ez nem egy novellára illeszthető történet. Jobb ötletem viszont nem volt, ebből kellett kihozni a maximumot.

p, 2009-06-19 12:17 Alexei B Fargas

Köszi a kritikát!
Kicsit kukacoskodó ez a "nem kettő, hanem négy", de igazad van. Jobb lesz kicserélni a "ketten"-t valami másra... bár nemtom. Ha párt írok, az meg szintén zavaros lesz, hogy nincs pár, de van pár...
A beszélgetés is egy szükséges hiba, hisz ha mindenki csendben van egy koncert alatt, az nem épp feltűnő. Tehát, ha a jogos irányvonalat akarom követni, azaz, hogy mindenki csendben van, akkor a koncertet kell kilőnöm, hogy ne tűnjön a csend furcsának. Mindenesetre úgy érzem, a hangos kommunikáció nem egy nagy baki, hiszen egyszerű kényelmi szempontok alapján ragaszkodhatnak a felek a "párkapcsolat" emberi beszéd szintjére való lelassítására.
Lídiában pont az a csattanó, hogy úgy van megírva, az eltűnéséig kb ne lehessen sejteni, hogy nem ember. :-)
A prosechóknak, mint az említve is van, meglehetős szabadságuk van a rendszer felett. Tehát ők összeverhetnek embereket.
A többi megjegyzésed mind olyasmi, ami nem fér bele egy novellába, így nem is tudtam beletenni. De igen, ezek egy hosszabb keretben mind-mind kiderültek volna (Lídia újra előkerülne, látogatás a rabszolgatelepekre, stb.). Majd talán egyszer megírom a kisregény változatát is ennek a történetnek. Azt hiszem, megérné.

p, 2009-06-19 12:56 Muraközy Konrád (nem ellenőrzött)

Úgy írtam véleményt, hogy csak ezt a novellát néztem... igen, az tényleg hiba lehet ha itt-ott túllóg, viszont ha távlati terveid vannak vele, akkor nem gond. Bár ezt úgysem én ítélem meg :)

Ne kukacoskodásnak vedd az asztalokkal kapcsolatos részt, mivel tényleg zavarossá tette a helyzetet! azt lehet, tényleg át kéne írni, hogy világos legyen. Mert értem én, hogy a tudati kommunikációról van szó, de ekkor viszont jó indok a hangos beszédre a "gondolataimat sem hallom" helyzet :)

.

Mondjuk azt furcsálom, hogy ha le akarják váltani, akkor miért engedik hogy szabadon működjön... akkor éppen az volna a logikus, hogy mikor Lídia elindítja a programot, akkor _már_ le van tiltva a rendszerről. Jogosultságok megvonása - lefokozás - személyiségtörlés. Valahogy így jönnének egymás után. Különben lenne egy mezei júzer, adminjogokkal :D

.

Igen, mindenképpen megérné a kisregényt, mivel akkor jobban ki tudnád domborítani Utópia visszásságait is. Sokkal kontrasztosabb lehetne.

p, 2009-06-19 19:58 Alexei B Fargas

Mondjuk úgy, hogy előbb akarják leradírozni, hogy ne tudjon fecsegni, és csak aztán megvonni tőle a jogokat... mint ahogy az utolsó bekezdésben ez említve is van (nyugdíjazzák és a kutya sem törődik vele). Mellesleg, ezen a "nem rendhagyó" hozzáálláson maga a főhős is meglepődik.

p, 2009-06-19 15:25 Kentaur

Kentaur képe

A hibákat már kiszedték, és nagyjából csak azt tudom mondani, amit a többiek: így kissé zavaros.
Azonban érzem mögötte az alpötletet és az bizony bővebb kibontást kívánna, és meg is érné, hogy kibontsd!
Nem csak a jobb elválasztás hiányzik a történések között, de ez egy komplett világ, ami nem jön át pillanatfelvételek által. Szerintem írd meg nagyobb lélegzetvételben.

----------------------------------------------------------------
"Az írás olyan, mint a herpesz:tünetmentes lehetsz, de gyógyult nem!"

p, 2009-06-19 19:05 Révész

Révész képe

Alig értettem valamit az egészből. Kigyűjtöttem néhány részt, hogy lásd, mire gondolok:
#
"Lepillantott a kezei közé. Ujjai körül sötét örvényként kezdett kavarogni a jövevény tudatának csillogó lenyomata." - Itt több kérdés is felmerült egyszerre:
Hogyan képes látni a jövevény tudatát?
A főhős esetleg telepata?
A történet valós, vagy virtuális világban játszódik?
#
"mint egy apró sufni, amibe gépies pontossággal hajigálták bele az élet meghatározó élményeit majd átkötötték egy rakás szabállyal" - Az utolsó részét nem értettem. Mit kötöttek át hova?
#
"ahogy az alak keresztbe fonta kecses árny teste körül a karját" - Tehát a jövevény nem ember, hiszen árny teste van.
#
"A nő arcára őszinte csodálkozás ült" - Ült ki. Ez így azt jelenti, hogy a csodálkozás ráült az arcára.
#
"férfiak és nők ültek italokat szürcsölgetve. Sosem ültek ketten" - Szóismétlés: ültek-ültek
#
"Lídia vele szemben helyezkedett el. Fáradtan felsóhajtott.
– Hallgatlak... – vetette oda türelmetlenül" - Nem egyértelmű, hogy ezt ki mondta.
#
"Furcsa egy szerkezet a pszichózis, akár emberi, akár nem. Néha elkövet pár apró hibát. Próbálkozz csak tovább!" - A pszichózis egy emberi betegség, egy állapot. Nem értem a dolgot, milyen szerkezetről van szó? "akár emberi, akár nem. Néha elkövet pár apró hibát." - Most akkor egy személyről beszélünk?
#
"Lídia figyelmét már teljes mértékben az asztalba épített italadagoló árlapjára foglalta le" - Elütés: árlapja.
#
"Azt hittem, több ideig fogsz tartani" - Ez megint zavaros. Az élethosszára utal? Vagy csak elírás, és az az sz betű felesleges.
#
"Úgy ítélték meg, túlságosan veszélyes most már engedni a magad útját járni" - Magyartalan mondat. Úgy ítélték meg, most már túlságosan veszélyes engedni, hogy a magad útját járd.
#
"Hátranyúlt, be a zubbonya alá.
– Te meg mit csinálsz? – pislogott a nő. A következő pillanatban, egy halk sercegést követően, mozdulatlanná fagyott, majd köddé vált, mintha sosem lett volna ott." - Ki nyúlt hátra, és miért? Ki vált köddé?
#
"Hirtelen halk neszezés ütötte meg a fülét.
Azonnal a sokkolójáért nyúlt.
Alig egy pillanattal később már elgondolkodva pillantott le az előtte kiterülő testre." - Ki terült el? Sokkolta, vagy megölte?
#
"Kényes helyzet kényes megoldást kíván... – emlékeztette magát előszedve a ruhája alól a nemrég leszakított kábel szabad végét" - Kábel? Eddig szó nem volt kábelekről.
#
"– Üdv, Lídia! – köszöntötte őt.
A nő csodálkozva pillantott körbe maga körül" - Hogy került ide Lídia. Ez egy fejben lejátszódó jelenet? A csaj valós személy, vagy nem?
#
"– Ez így igaz, ha ideális, precíz keretek között akarnék dolgozni – válaszolt" - Elütés: válaszolta.
#
"Alig adta ki az indulási parancsot a fedélzeti számítógépnek, egy szakadt ruhás alak termett mellette az ülésen." - Megint egy érthetetlen feltűnés. Ezek szerint nem valós személy?
#
"az öntudat emlékeket összekötő szövedéke darabokra szakadva forgott az elmúlt percek pokolnál is forróbban izzó terrorja körül." - Ezt csak szimplán nem értettem :)
#
"a másodlagos protokoll sikeresen befejeződött" - Mi az a másodlagos protokoll? Az utánalévő szövegből nem derül ki.
#
"ellenőrizni fogják a holo-android tudatát" - Tehát. Akkor a csaj egy android, akinek a hologramja van ott? Mert ugye a hologram, azaz holografikus személye, egy M.I. program humanoid kivetülése. Az android szintén egy M.I., csak humanoid robot testtel. Vagy tévedek?
#
Nagyjából ezek okoztak fennakadást. A világ érdekes, érdemes lenne foglalkozni vele, de ez így nagyon zavaros.

_______________
Az Út keresője

p, 2009-06-19 19:51 Alexei B Fargas

Hát, ezen most nagyon fogtam a fejem... Igazából, elolvasva a véleményedet, komolyan elgondolkodtam rajta, vajon elolvastad-e a történetet egyáltalán. Egy rakás olyan dologba kötsz bele, aminek semmi értelme sincs.
Vagy csak ennyire nem érted a sci-fi műfaját?
Nem írok éppen könyned stílusban, ezzel tisztában vagyok, így ha csak végigfutottál rajta amolyan délutáni levezető olvasmányt várva, nem csodálkozom a megrökönyödéseden.
Ugyanakkor, szeretném tudni, hogy hogy sikerült ilyen abszurd véleményt összehoznod. Ugyanis...
Menjünk sorban.
1: Azt hiszem, itt az a legnagyobb baj, hogy nem vetted észre, hogy a kettő metszetében játszódik a történet. Hogy tudja látni? Nos, "csak úgy". Mert ez egy sci-fi. Ezzel a hozzáállással, mikor Han Solo a Millenium Falcon sebességéről henceg, talán bele kellett volna Lucasnak mennie a 11 dimenziós terek görbületeinek kovariáns deriváltjati magyarázni...
2: Ez egy tudat metaforája.
3: Ez is egy metafora, mivel Lídia fekete ruhában van.
4-5: Tulajdonképpen jogos.
6: Az alany mindig visszafelé mutat, ha nincs külön jelezve.
7: Ismét egy metafora.
8: Jogos, javítva.
9: Felesleges kötekedés.
10: Ezzel nem tudok mit kezdeni.
11: Jogos.
12: Ismét felesleges kötekedés.
13: Bazz, szerinted??? Egy sokkolónál mi a nyílvánvalóbb?
14: Szeretem, ha az ember gondolkodik is egy kicsit olvasás közben. Szerintem, meg fogod találni azt a kábelt.
15: Lásd 14-es. Eddig mindenkinek leesett, hányadán állnak a karakterek.
16: Jogos, javítva.
17: Szerinted?
18: Szerintem érthető.
19: Na ne... A közepét egyáltalán nem olvastad el?
20: Holo-android: holgrafikus android. Mellesleg, ott van a Személyiség Generátor szó is asszem elhintve valahol a szövegben. Told össze a darabokat és megjelenik a kép.

p, 2009-06-19 20:02 Révész

Révész képe

Nem kötekedni akartam, csak elmondtam a véleményemet, hiszen Te akartad.
De ha rosszul esik, hogy van, akinek nem egyértelmű a műved, akkor sajnálom, legközelebb nem pazarlom rá az időmet.
_______________
Az Út keresője

p, 2009-06-19 20:05 Alexei B Fargas

Úgy érzem, itt egy remek barátság kezdi bontani szirmait...

p, 2009-06-19 21:00 gwalker

gwalker képe

Nagyon tetszett a novella köré felépített világ, érezni rajta, hogy alaposan megtervezted a környezetet. Néhol zavarossá válik számomra az írás, de gondolom csak a késői időpont miatt nem látom át bizonyos helyeken. Folyamatosan tudtam olvasni, nem találtam semmi olyan részt, ami kizökkentett volna - talán egyszer, amikor a lap aljára kellett tekernem egy szómagyarázatért. Tetszett.
------------------
gwalker.sfblogs.net
------------------
Hot sun, global fun
Needed action, start to run.

p, 2009-06-19 23:38 Alexei B Fargas

Köszönöm! Örülök, hogy tetszett!

p, 2009-06-19 23:48 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Jól összeraktad, az látszik rajta. Elnézést, ha olyat mondanék, amit már írtak, azon kívül, hogy az eleje picit zavaros volt, nekem igazából egy gondom volt: amikor Lídia már a zenész testében van, még mindig zenésznek hívod, ami furcsán veszi ki magát.
Az a kis ugrás, ahogy az öltőzőbe került, szintén zavaró volt kicsit, de nem vészesen. Sőt, utólag nem is ment "hibaszámba". Sajnos engem nem fognak meg ezek a már elvolt scifis történetek, de a világleírás előtt csak lengetem a kalapomat.
________
"Csak szidj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szidd a hazád. Szidd a világot."

szo, 2009-06-20 06:25 akos.karesz

akos.karesz képe

Hmm... tetszett. Azt hiszem alaposan kivesézték már előttem a művet, igazán nem tudok érdemben a többiekhez hozzászólni. Egy kicsit zavarosnak találtam néhol, bizony elvesztettem a fonalat. Betudom ezt annak is, hogy sem túl jártasnak, sem pedig túl érdeklődőnek nem nevezhetem magam a sci-fi területén... :-)
Egy nem említett hiba(?), vagy csak nekem furcsa:
'édes ízét ízlelgette' – szótőismétlés, vagy nem?
Üdv.

h, 2009-06-22 17:38 Alexei B Fargas

Egy cseppet sem gond, sőt, örülök neki. Nem is emlékszem, mikor kaptam utoljára ennyire konstruktív ktitikát! (Mondjuk azt hozzá szeretném tenni, hogy ha nem éri meg az olvasónak olvasni az első sorban az ő döntése, nem az enyém.)
Sajnos igazad van abban, hogy amit én művelek, az általában nem könnyen olvasható, igaz, nem is szándékoztam sosem ilyesmit írni. Egyelőre még megtehetem, hogy magamnak írok valamit, és aztán kalapálom olvashatóvá, minthogy az olvasót tartsam prioritásnak. Persze, ez idővel változni fog, muszáj lesz "populárisabb", "könnyebb", "olvashatóbb" témákba is kezdenem, hisz a kiadók felé általában nem az absztrakt művészet vezet.
Köszönöm a véleményed! Elgondolkodtatott. Kifejezetten érdekes egy anti-sci-fi olvasó véleményét is hallani. Remélem a többi művemet is átfutod majd egyszer, hogy egy kicsit jobban megismerhessem a (laikus) nézőpontodat!

h, 2009-06-22 16:31 ColemanV

ColemanV képe

Hűha Kolléga :D
.
Időnként komolyan meg tudsz lepni. Valahogy nem vártam egy általad kreált főhőstől, hogy a hozzá képest tapasztalatlan ellenlábasát katatón állapotig kínozza, csak hogy a saját irháját mentse.
.
Jó-jó lehet, hogy csak én vagyok ilyen viráglelkű :P
Ettől eltekintve ugyanez a tény adott némi svungot a történetnek, amire nem számítottam és annak ellenére, hogy sci-fi mégis amolyan "kegyetlen realitás" érzetet kölcsönöz neki.
.
Itt-ott vissza-vissza kellett olvasnom, hogy ne veszítsem el a fonalat, de szerintem ez csak a terjedelmi korlátok miatt van így, mert vajmi kevés helyed lehetett volna kifejteni a dolgok működését a történet világában, így a sci-fiben kevéssé járatos olvasók csak sodródnak az árral és gyanítom, hogy nem sokat értenek a dologból.
.
Kb. annyi lehet a fent említett nem sci-fi olvasók számára a leszűrt tanulság, hogy:
Adott egy ellenőr, akit a rendszer nemkívánatosnak ítél és az utódja által kíván kiiktatni, mire a fickó kíméletlenül hazavágja és lelép.
.
Valamint kénytelen vagyok rábólintani arra amit Aures kolléga is felvetett, hogy a karakterek olyan furcsán távolinak tűnnek, nem éreztem semmiféle kötődést hozzájuk, amit még megértenék, ha az egész novit a világkép ábrázolására kívántad volna kihegyezni, mert ezzel az eszközzel már magam is éltem a Mélyfagyasztott rémületben, de hely hiánya miatt a világképre kihegyezés itt nem jöhetett össze.
.
Kár érte, mert ismerve téged tuti átgondolt háttere van a dolgoknak, ezért a saját tempódban megírva szívesen újra olvasnám.
Az ilyen kicsit "Különvélemény" ízű dolgok amúgy is mindig piszkálták a fantáziámat ;)
.
Azért ne keskenyedj el, az enyém tuti rosszabb lett :P
.
Üdv: Cole
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

h, 2009-06-22 17:43 Alexei B Fargas

Gondoltam, hogy neked tetszeni fog! :-D Nagy öröm az ilyesmi! :-)
Igen, igen, ezt a történetet egyszerűen túlpörögtem. Konstrukcióval nincsen gond, csak egy kicsit túl sok mindent raktam bele, hogy meglegyen a balansz.

k, 2009-06-23 11:46 miyoku

miyoku képe

olvasva! újat nem tudok írni, a világ jó!
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

k, 2009-06-23 12:45 Ndy

Ndy képe

Tetszett. Igazán az első bekezdéssel van csak gondom, ott rosszul pozicionálod az olvasót. Szedd össze, mit kéne megtudnunk, és rájössz, hogy azt pár mondatban is le lehet írni. Helyette nyithatnál egy leíró résszel, majd egy élesebb, de rövidebb vitával a fickó és Lídia közt. (Kicsit filmszerűbben)
A cselekményes résszel már nincs gond, ott egyensúlyban vannak egymással a részek, ráadásul sokkal plasztikusabb, kevésbé statikus. (mármint a leírás)

cs, 2009-06-25 14:54 Creideiki

Creideiki képe

Na. Nekiálltam a nagy elemzésnek, elolvastam, de egyelőre nem értem... :O
Még egyszer nekifutok, mert baromira nem tudom, hányadán vagyunk...

-----------------------------------------------------------------
http://creideiki.sfblogs.net

k, 2009-07-21 21:55 Crystalheart

Üdv! Asszem, kezdem a véleményeket ORDER BY szerzo_nick.
Folyamatosan olvasva írom, úgyhogy megeshet, hogy ellentmondok magamnak :D
 
Rögön az első mondattal nem vagyok kibékülve, de tudom, ez egyéni szocproblem, meg amúgy is részletkérdés. Csak az ablakon kibámulós kezdés számomra olyan kopottas, hogy inkább sosem veszem föl alkalmi helyekre. Nem azt mondom, hogy nem lehet kibámulni az ablakon, persze.
 
"megszokásból forgatott meg az agytekervényei között" - istenem, de egy állat vagyok, eskü, fizikailag (biológiailag?) elképzeltem, ahogy forgat valamit az agytekervényeiben :D Ez nem a te hibád, csak úgy írom, mert behaltam magamon.
 
"Nem a látvánnyal, az Utópiával volt baja" - Olvasd ezt el úgy, mintha pontot tennél ide. A vessző után olvasás közben én alapértelmezetten "hanem"-et képzeltem, aztán csak továbbolvasva értelmeztem helyesen. (Megakasztott.) Amúgy itt, ekörül egy kissé körülményes a megfogalmazás, nem elég találó, vagy nem is tudom, nem elég frappáns és tömör nekem. Talán erre (is) mondták a többiek, hogy zavaros. Ráadásul teljesen szokványos a kép és a helyzet, árnyalni kellene.
 
"mint az egymást ölelő szerelmesek." - Biztos ez a jó ide? Nekem kicsit kilóg a hangulatból.
 
"egy másik prosecho*" - Ha már úgyis szóismétlés van utána, lehetett volna eleve szinonimát használni, vagy egybevonni valamiféleképp a gondolatot. Egy kis egyértelműsítéssel fölöslegessé válna a csillagozás.
 
"Játszunk nyílt lapokkal!" - Játsszunk
 
"mint egy matematikai képlettel generált" - csak a pontosság kedvéért, képletek, vagy még jobb, algoritmus.
 
"Nem volt meglepve." - Ha lehet, kerüljük a szenvedést a szerkezetekben, főleg, hogy akkor nem kell "volt"-ot írnunk.
 
" Nem tudta", "még ő sem tudta" - szóismétlés
 
"Gyönyörű kék volt, tükrén egymással fogócskáztak" - Kell a volt? "Gyönyörű kék tükrén egymással"...
 
________________
 
Összességében nem volt rossz, én értettem is, pedig sosem olvasom scifit. (Néhol csak az zavart össze, hogy ki csinálja azt, amit. Talán nincs alanyegyeztetési hiba, de zavaros, annyi szent.) Viszont a megoldás, annak mikéntje furcsa: egyszerre túl szimpla és kellően találó is. Kifejtve: a főhős árnyalt, nem egy túl sablonos fazon, ez a nem várt kínzási akciójából kitűnik, de hiányolom a jól kivehető jellemfejlődést, ahogy elhatározza magában, hogy meglép, és hogy így. Annyi év szolgálat után biztosan nem félvállról veszi, de ha mégis, azt is jobban kellett volna hangsúlyozni, hogyan és miért. Az engedelmességből lázadásba megy át, nem lehet mindezt fokozat nélkül, vagy hirtelen ugrásokkal. Nálad annyi, hogy a "kényes helyzetnél" van egy fordított pálfordulás, egy pontban. (Bagoly mondja, mert a vizsganovellámban nekem is ilyesmi volt a legnagyobb hibám, a sok kisebb nagy mellett.) Vannak benne logikai bukfencek, szó mi szó, de ezek fölött még szerintem elsiklana az ember, ha más baja nem volna, mert valamivel úgyi ki lehetne magyarázni - ha a terjedelem engedné.
 
A dialógusok néhol szerintem nem elég életszerűek, de ezt be lehet tudni a jövőnek, úgyhogy nem hiba. Sőt, én még rá is játszanék kicsit. ;]
 
Nekem négycsillagos, tekintve, hogy a többieknek is tetszett.