3/7. - ColemanV - Egy visszavágó?

A szürke épületek az út két oldalán sorakoznak, én pedig a közöttük futó fekete aszfaltsáv közepén állok. Az eső egy pillanattal korábban zendített csak rá és máris úgy zuhog, mintha dézsából öntenék. A csatornarendszer csupán részleges sikerrel hárítja a vízözön támadását, így az út felülete nemsokára azt az érzetet kelteti, mintha egy fekete folyó felületén állnék. A komoran szögletes házak remegő tükörképei teszik tökéletessé az illúziót. Nem mintha a helyzet nem volna amúgy is eléggé szürreális.
A város, melyben most szétszórva dúlnak az ütközetek, mindössze díszlet a csatához és a nép szórakoztatásához.

A viadal elején még egymást érték a harcosok, így gyakoriak voltak az összecsapások és sokan elhullottak a kezdetek kezdetén. Hiába indultunk neki több mint hatvanan, két órával később már csak elszórtan hallatszott csatazaj, és rövid összetűzések hangjai.
Én is egy ilyen összecsapás végén maradtam magamra a kihalt út közepén.
Különös érzés számomra ennyire egyedül lenni, hiszen az eddigi viadalokon a harcosokat mindig két csapatba osztották, így néhány kivételes esettől eltekintve soha nem maradtam magamra. Azokon a viadalokon nem csak rajtam állt vagy bukott a győzelem, de ezúttal itt a lehetőség, hogy bizonyítsak, hogy megmutassam, született túlélő vagyok.
Fegyverem töltöttségére pillantva, rá kell jönnöm, hogy az energiacella a végét járja és két lövésnél többre már nem futja az erejéből. Kár érte, mert jó fegyver ez a plazmavető. Pontos, nagy erejű, és akit megsoroznak, vele annak sem kell már távlatokban gondolkodnia az életéről. Az egyetlen baja, hogy kevés lőszert találni hozzá a városban.

Északról nehéz-lézerek búgását sodorja felém a szél, bár az esőn keresztül hallgatva, magam sem vagyok biztos benne, hogy valóban hallom-e. Az bizonyos, hogy a csata még nem fejeződött be, hiszen az utolsó harc végét jelző kürtszó sem harsant még fel.
Megindulok hát, hogy a plazmavetőt lecseréljem frissen elbukott ellenfelem elejtett golyószórójára. Alig húsz méter a táv, amit megteszek a fegyverig, de mire odaérek, a test maradványait már szét is mosta a hatalmas cseppekben hulló eső. Mintha csak elmerült volna a képzeletbeli fekete folyó vízében.
A percekkel korábban lezajlott rövidke, de heves összecsapásunkra mindössze az út menti házak falain éktelenkedő koromfoltok emlékeztetnek. A félrecsúszott plazmatalálatok helyén mostanra megszűnt a falak narancsszín izzása és a ráhulló eső sem gőzölög már el azonnal.
Ennyi maradt az egyik legjobb harcosból. Nyilván még az elején belefutott egy tehetségesebb újoncba, aki ugyan nem volt elég jó a legyőzéséhez, de jelentősen rontotta a túlélési esélyeit.

Magam is majdnem rajta vesztettem a mi kis párviadalunkon. Be kell látnom, hogy elbizakodott voltam plazmavetővel a kezemben, de most, hogy talán csak a szerencsémnek köszönhetem a túlélésemet, átértékelem magamban az ellenfelem által használt Gatling golyószórót. Eddig alábecsültem a forgócsöves fegyvert. A csövek felpörgéséhez szükséges idő számomra őrjítően hosszúnak rémlett, ráadásul jellegzetes hangja figyelmeztetheti az ellenfelet a támadásomra. És akkor a nehézkes hevederes tárazást még nem is említettem. Mindezek ellenére mégis úgy tűnik, hogy a Gatling hozzá értő kezekben hatékony fegyver lehet.
A plazmavetőt szimplán a földre ejtem, és egy perccel később már a Gatling súlya húzta karjaimat, a vállaimat pedig a lőszert tartalmazó hátizsák. Látóterem jobb oldalára beúszó kijelző szerint hétszázötven lövedék áll még rendelkezésemre mielőtt új fegyver vagy friss tár után kellene néznem.
A golyószóró nehézkességét tovább fokozza a merev falú hátizsák, melyből a lövedékek sora előkígyózik. Nem fér a fejembe, hogy a fegyver előző tulajdonosa miként mozoghatott olyan gyorsan egy ilyen súlyú monstrummal, hogy mindig időben elkerülje a neki szánt lövéseimet.
Nagyot sóhajtva indulok meg észak felé amerre az imént hallott összetűzés túlélőjét sejtem. Alig hiszem el, hogy talán ténylegesen túl is élhetem a küzdelmet. Ezzel a számomra szokatlan fegyverrel és egy ismeretlen ellenféllel számolva, nem merném megkockáztatni, hogy ötven százaléknál nagyobb esélyem volna a győzelemre, de mégis remény ébred bennem.

A csatazaj egyre közelebbről hallatszik ezért óvatosan az épületek árnyékába húzódva haladok tovább az út szélén, hogy legalább addig ne vegyenek könnyedén észre, amíg támadásra nem szánom magam. A Gatling felpörgésének hangja amúgy is elárulja majd az érkezésemet.
A széles út egy kör alakú térre vezet, melynek baloldaláról nehéz-lézerek rubintvörösen ragyogó sugarai pásztázzák a tér túlsó felét. Ahogy közelebb érek, ideálisnak tűnik a lehetőség, hogy felmérjem a helyzetet, még észrevétlenül. Pár lépésre előttem, bal felől, egy néhai szobor kő talapzata mögött két harcos lapult, a tér túloldalán pedig egy harmadik, egy lépcsősor tetején, hátát egy oszlopnak vetve. Ez utóbbi láthatóan szorongatott helyzetben van, mivel a másik kettő összedolgozik ellene. Amíg az egyikük lézere lehűl, addig a társa tartja tűz alatt, így aztán nem sok esélye akad kihasználni a kezében szorongatott mesterlövész puska jó adottságait.
A két lézeres, úgy tűnik felismerte, hogy a lövész nem tud kimozdulni jelenlegi helyéről, amíg a vörhenyes energiasugarak megállás nélkül pásztázzák a fedezékét, így nekilátnak, kétfelől megközelíteni.
Ilyen időleges szövetségek létrejöttét már láttam korábban, de ezúttal nem éreztem fair küzdelemnek, a szituációt. Ráadásul a lövészt mintha látásból ismerném is. Úgy rémlik, hogy tisztességes harcos, így rászánom magam a harc kiegyenlítésére, és időleges szövetségre lépek vele.

Kivárom, amíg a közelebbi lézeres fegyvere túlhevül és a távolabbi tüzet nyit, majd a következő pillanatban, fülsértő sivítással pereg fel a kezemben a Gatling. A közelebbi lézerest megtorpanásra készteti a jellegzetes hang, két fedezék közötti rohanásában. Látom, amint gyorsan fegyverére pillant, majd mikor ráébred, hogy még nem hűlt le eléggé, gyors hátraarccal fut vissza a talapzat mögé. A fedezéket nem éri el, mert a Gatling lövedékei gyorsabbnak bizonyultak nála, így társa már csak azt konstatálhatja, hogy az imént még rohanó alak most golyó lyuggatta rongybabaként puffan mellé a földre. Szemem sarkából látom, ahogy a lövész fedezéke mögül kipillantva igyekszik átlátni a változó helyzetet.
Tekintetem továbbra is a megmaradt lézeres fickón tartom, de fejemmel a lövész felé biccentek, hevesen remélve, hogy számomra kedvezően választja meg a következő célpontját. Ahogy az ősi mondás tartja „az ellenségem ellensége, a barátom”, elvégre kölcsön kinyír, visszajár.

A második lézeres már tudja a becsapódó lövedékekből, merre kell keresnie engem, számomra tehát ketyegni kezd az óra. Igyekszem folyamatosan tűz alatt tartani, hogy esélye se legyen egy folyamatos lézersugárral kettévágni, ugyanakkor lassan közelítek is felé, és ezzel próbálom fedezéke elhagyására kényszeríteni, hogy célpontként a lövész elé hajtsam. Sajnos a Gatling percenkénti háromezer lövedék tűzgyorsasága azt is jelenti, hogy a műveletre kevesebb, mint tíz másodpercem van. Utána kifogyok a lőszerből, és ha ez bekövetkezne, akkor aztán mindkét harcos számára csodás célpontként álldogálhatok a téren. Lépésről lépésre egyre nagyobb és nagyobb területet látok be a szobor talapzata mögötti területből, így az ellenfelem számára mind kisebb hely marad a megbúvásra. A becsapódó lövedékek nyomán kőszilánkok és aszfaltdarabok reppennek a levegőbe és minden valószínűség szerint elborítják a lapító fickót.
Pár pillanatig úgy érzem, hogy sarokba szorított ellenségem talán leblokkolt, de aztán mégis inkább a bizonytalan kimenetelű fedezékváltást választotta, sem mint bevárja a Gatling lövedékei által nagy bizonyossággal érkező halált. Én pedig remélem, hogy a lövész, hallgatólagos szövetségünk értelmében kihasználja a kínálkozó lehetőséget és nem várja ki, amíg a vörös nehéz lézer vörös sugara felszabdalna.
Ahogy az adrenalin szint megugrik szervezetemben, a pillanat megtorpanni látszik. Tisztán látom, amint a lézeres felemelkedik fedezéke mögül és megiramodik, aztán mielőtt feléje lendíthetném a Gatling csöveit, mennydörgésszerű lövés dördül, és a fickó elterül egy pocsolyában.

Most tehát ketten maradtunk. Közel érzem a győzelmet, de ezzel a dörrenéssel véget is ér a mesterlövésszel kötött szövetségem.
Egy mozdulattal leoldom hátamról a tárat és a földre hajítom a Gatlingot. Esélyem sem lenne ezzel a monstrummal időben elérni a fedezéket, hiszen önmagában a fegyver mérete lehetetlenné tette volna, hogy eltűnhessek a szobor talapzata mögött. Csak három elnyújtott lépést kell megtennem. Az első sikerül, a másodiknál előrehajolok, hogy felmarkoljam az elsőként lelőtt lézeres fegyverét.
Látóterem peremén feldereng a kijelző és tudatja velem, hogy a nehéz lézer üzemkész hőmérsékletű ezért oldalra perdülök futtomban és hosszú sugarat eresztek a lövész fedezéke felé. Villanást látok a tér túloldalán, közel az általam útjára bocsájtott lézersugár becsapódási helyéhez, de nem törődöm vele, hiszen már csak egy lépés választ el a biztonságtól… De meghallom a mesterlövész puska öblös hangját és arccal a vizes aszfalton landolok.

Hát mégsem maradtam életben, pedig milyen közel volt...
Hallom amint a kürtszót is, miközben az eső a szemembe folyik és látásom elhomályosul. Látóterembe beúszik egy üzenet.
"Majdnem eltrafáltál a lézerrel. Piszok közel volt. Na, de ilyen ez a deathmatch…talán legközelebb… Jöhet egy visszavágó?"

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2009-07-17 13:36 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Valóban nem a legjobb írásod, és valóban nem üt. Túl sok a technikai szöveg, már az elején sejtettem, hogy egy játékról van szó. Hiányzik belőle az élet, nem ragad magával a történet.
Bevallom, untam. Olyan volt, mint egy halálosztós történet agyonspilázva fegyverekről szóló leírásokkal.
Viszont mindezt leszámítva jól összefogtad a cselekményt, aki szereti a számítógépes játékokat, respektálni fogja a részletességet. :)

p, 2009-07-17 13:46 Ndy

Ndy képe

Szerintem érdemes lenne elolvasnod egy-két Banks írást; a prológusai rendre hasonló csatajelenettel kezdődnek. A szerkesztés és az események bemutatása nála nagyon érzékletes, közel tudja hozni az olvasóhoz a történéseket, és a szereplők érzéseit. Te itt csak leírod. De a helyedben, gyakorlásképp előbb-utóbb újra megpróbálnám kevésbé "statikusan" :)

h, 2009-07-20 10:41 Alexei B Fargas

Üdv!
Sajnos beletrafáltál, ez egy elég gyenge írás. Sok az időrendi zavar, mikor nem tudod eldönteni, milyen időben is akarsz írni.
Eleve elhibázott döntésnek tartom az E/1 jelenidőt. Érződik rajta, hogy csak a szöveg második felében lévő tűzharc miatt választottad, ám az, ami ott bevált, a felvezető részt rettenetesen döcögőssé és unalmassá tette.
A csattanó elcsépelt.
A választott képedet sem láttam magam előtt.

Egyéb:
"A viadal elején még egymást érték a harcosok, így gyakoriak voltak az összecsapások és sokan elhullottak a kezdetek kezdetén." - felesleges ismétlés, vagy a "kezdetek kezdetén" vagy az "elején" kell csak

"Azokon a viadalokon nem csak rajtam állt vagy bukott a győzelem, de ezúttal itt a lehetőség, hogy bizonyítsak, hogy megmutassam, született túlélő vagyok." - a karakter szempontjából nem jó ötlet az arrogancia, mivel ilyen kis terjedelemben megzavarja a róla kialakított képünket

"Kár érte, mert jó fegyver ez a plazmavető. Pontos, nagy erejű, és akit megsoroznak, vele annak sem kell már távlatokban gondolkodnia az életéről. Az egyetlen baja, hogy kevés lőszert találni hozzá a városban." - felesleges részletezés, se nem érdekes, se nem fontos

"rajta vesztettem" - szerintem egybe

"hozzá értő" - szintén sterintem egybe

"A plazmavetőt szimplán a földre ejtem, és egy perccel később már a Gatling súlya húzta karjaimat, a vállaimat pedig a lőszert tartalmazó hátizsák." -időrendi zavar

"Pár lépésre előttem, bal felől, egy néhai szobor kő talapzata mögött két harcos lapult, a tér túloldalán pedig egy harmadik, egy lépcsősor tetején, hátát egy oszlopnak vetve." -szintén

"Ráadásul a lövészt mintha látásból ismerném is. Úgy rémlik, hogy tisztességes harcos, így rászánom magam a harc kiegyenlítésére, és időleges szövetségre lépek vele." -oktalanul túlzott optimizmus, nincs felvezetve az oka

"Tekintetem továbbra is a megmaradt lézeres fickón tartom, de fejemmel a lövész felé biccentek, hevesen remélve, hogy számomra kedvezően választja meg a következő célpontját. Ahogy az ősi mondás tartja „az ellenségem ellensége, a barátom”, elvégre kölcsön kinyír, visszajár." -erőltetett belemagyarázás, egy tűzharc közben aligha filozofál ilyesmiről az ember

h, 2009-07-20 20:11 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Tényleg nem ez lesz az a sztorid, amit bekereteztetsz. A második bekezdéstől végig azt mondogattam magamban, ne videójáték legyen, ne videójáték legyen, mert volt valami lövöldözősjáték benyomásom, miközben olvastam.
A dolgon javított, hogy én például szeretem, ha van valami harc is a történetben, bár azért nem ilyen arányban...
Ek: izmos. Lehet azt az a harcjelenetet finomabban, is ek, de örülök, hogy kapizsgálod a dolgot.
________
"Csak szidj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szidd a hazád. Szidd a világot."

h, 2009-07-20 20:45 Obb_régi

Szerintem már az elején rossz döntést hoztál azzal, hogy felfedted a képet, úgy nesztek itt van módra.
*
"A szürke épületek az út két oldalán sorakoznak, én pedig a közöttük futó fekete aszfaltsáv közepén állok. Az eső egy pillanattal korábban zendített csak rá és máris úgy zuhog, mintha dézsából öntenék. A csatornarendszer csupán részleges sikerrel hárítja a vízözön támadását, így az út felülete nemsokára azt az érzetet kelteti, mintha egy fekete folyó felületén állnék. A komoran szögletes házak remegő tükörképei teszik tökéletessé az illúziót. Nem mintha a helyzet nem volna amúgy is eléggé szürreális.
A város, melyben most szétszórva dúlnak az ütközetek, mindössze díszlet a csatához és a nép szórakoztatásához."
*
Szürke épületek az út két oldalán, én pedig közöttük állok a fekete aszfaltsáv közepén. Az esőt mintha dézsából öntenék, pedig csak egy pillanattal korábban zendített rá. A csatornarendszer kevés sikerrel hárítja támadását, így az út felülete azt az érzetet kelteti, mintha egy fekete, hömpölygő folyón állnék. A komor, szögletes házak remegő tükörképe teszi tökéletessé az illúziót, mintha a helyzet nem volna amúgy is elég szürreális.
A városban most szétszórva dúlnak az ütközetek, s ez mindössze díszlet a csatához és a nép szórakoztatásához.
*
Az első rész, ahogy én írtam volna, ha már ezt és így írom.
Üdv:
Obb
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

sze, 2009-07-22 11:06 Crystalheart

Bocs, de szerintem mindkettő verzió zavaróan szájbarágós, tárgyilagos és élettelen. :D

sze, 2009-07-22 11:13 Obb_régi

"Az első rész, ahogy én írtam volna, ha már ezt és így írom."

-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

sze, 2009-07-22 04:51 Révész

Révész képe

Nekem ez így egy kicsit száraz volt.
Ha nem olvastam volna előtte a szinopszist, és nem tudom, hogy kb. miről fog szólni, akkor azt hiszem nem is tetszett volna.
Így azért érdekes volt, meg kíváncsi is voltam rá, és mivel tudtam, hogy egy játék az egész, csak mosolyogtam a falon hagyott fekete lövedéknyomokon :) (Azok a régi szép emlékek)
Találtam néhány hibát:
"Alig húsz méter a táv, amit megteszek a fegyverig" - Felesleges a vessző
"Hallom amint a kürtszót is,..." - Az amint nem kell
Az E/1 zavaró volt, főleg az elején. Meg hiányoltam a karakter személyiségét, egyáltalán nem tudtam beleélni magam a bőrébe.
Tudsz Te ennél jobbat is! ;)
_______________
Az Út keresője

sze, 2009-07-22 08:44 Kentaur

Kentaur képe

Tiszta Dallas:"aztán az egészet csak álmodta"-befejezés. :-D
Most komolyan-a lehető legrosszabb vég. az olvasó csalódottan távozik-nem kapott semmit.
Míg olvastam szúrkoltam, hogy legyen valami mondanivalója, de nem lett neki. Pedig lehetett volna belerakni, ha mást nem, akkor mondjuk a játék szenvedélybetegsét, az életre való hatását, vagy valamit... Szerintem ott rontod el, hogy nagyon belemerülsz a részletekbe, amik önmaguknban szépek is, de elveszted az összképet.

EK ezúttal extra félemetets! Azt mondja:untat! 8O

----------------------------------------------------------------
"Az írás olyan, mint a herpesz:tünetmentes lehetsz, de gyógyult nem!"

sze, 2009-07-22 09:53 Muraközy Konrád (nem ellenőrzött)

Nosss, nagyon sok a szóismétlés, egysíkú a stílus, nem igazán derül ki belőle a főszereplő társadalmi helyzete/életkora/stb. pedig a Doom-regények amúgy meglehetősen primitív stílusában is kiválón elvált egymástól az amerikai tiszt és az orosz, enyhén szellemi fogyatékos közkatona személye, holott ott egy testben volt a kettő. Szóval ez a rész nagyon híg lett (a technikai leírások miatt inkább tűnt valami intelligensebb botnak, mint humán játékosnak), holott éppen, hogy kiváló lehetőség lett volna érzékeltetni, hogy ki is játszik, anélkül, hogy bármit elárultál volna az IRL személyről. Túl steril, még a legnagyobb izgalom közepette is egyfajta érdektelenség uralja a főhőst.
.
Amúgy az nem lehet tisztességes, aki mesterlövészpuskával nyomul. Az ilyen mocskok többnyire camperek (gy.k.: behúzódik a pálya egy eldugott szögletébe és sunyi módon onnan lövöldöz mindenkire), és sniperrel amúgy sem lehet tisztességesen harcolni, ha rendeltetésszerűen használod.

sze, 2009-07-22 11:14 Crystalheart

Itt most nem részleteznék, a többiekkel értek egyet, száraz, unalmas, még egy gamernek is. Sőt, annak még külön. :D Mondanivalója nincs, és csattanó sem igazán, mert útközben úgyis rájövünk, így a csattanónak szánt vége inkább erőltetett.
 
Pedig gondolj csak bele, micsoda helyzetet hagytál ki! Lélektani novella egy realitásérzékét vesztett, fanatikus csésről, vagy hasonló. ;> A végén pedig "Búúúúúm, heccsáááát! Búúúúúúm hecccsát!" :lol:
 
Szóval sokmindent lehetett volna - eltolni humoros irányba, vagy akár véresen komolyba is. Te megmaradtál az érdektelenségnél, tárgyilagosságnál és egy idétlen, elcsépelt és bosszantó végnél.
 
Szóbeli hármas.

sze, 2009-07-22 12:49 Muraközy Konrád (nem ellenőrzött)

Sosem felejtem el az első légiharc-szimulátort, amit egy spanyol játékteremben nyűttem még kistiniként. Annak mindenfelé mozgott a fotelje, és rázkódott is, lövéseknél, találatnál is. Brutális volt. A VR-szimulátorok még ütősebbek lehetnek, de ha tényleg benne vagy a harcban (volt is ilyen sci-fi film), akkor a tárgyilagosság az, ami legkevésbé van jelen. Ott ugyanis tényleg harcolsz, nem az van, hogy "hű, anyád, lelőttél, na, 7 másodperc és újra játékban leszek", és ezért rohansz előre, mint állat, hanem beindulnak a túlélési reflexek, és a csata hevében elfelejted azt is, hogy nem játék (pláne, ha tényleg fáj is, ha eltalálnak).
Egy fanatikusnál meg végképp elmosódik a határ játék és valóság között, már pusztán akkora, ha egy monitort bámul és billentyűzet+egér kombóval nyomja (régi szép mohás idők, csak én és a Kar98-asom négy hülye amerikai n00b ellen :D )...

cs, 2009-07-23 17:39 Crystalheart

Oh, nem kell eztet mondanod, láttam eleget. Viszont én a lődözős és egyéb húdebeleélős játékokat sosem szerettem, fapofával voltam képes végigtolni mindent a legfeszültebb helyzetekben is. (Osztálytársaim mindig fölemlegették, amikor egyik szabadfoglalkozásos infóórán a Doom3-at körbeültük, én gameltem éppen, a mutáns kutya meg dörömbölt a fülke ajtaján és nem bírt betörni... Osztán beugrott oldalt az üvegen, mire mindenki hátrhőkölt - rendesen paráztak. Én felvontam kissé a fél szemöldököm: "Cseles." Áh, ezért nem való nekem FPS, az adrenalinszintem nem tud tőle emelkedni.)

p, 2009-07-24 14:03 ColemanV

ColemanV képe

Bár ez már erősen OFFtopic...
.
Hasonló elmosódásról tudnék beszámolni valóság és játék között abban az esetben is ha ugyan sima, mai, mezei PC előtt ül az ember de tétje van egy mérkőzésnek, egészen szélsőséges példaként hoznám fel a pénz téttel rendelkező (max 20US$ értékben) TWU golf mérkőzéseket :D
Azért mondom, hogy ez szélsőség, mert azért golfozás közben nem igazán kapja el az embert a túlélési reflex :D viszont azért a tény, hogy minden mozdulatodnak, minden döntésednek következménye és tétje van meglepően hatékonyan elmossa a határt az "á, ez csak játék" és a "valóságban mindennek tétje van" gondolkodásmód között :D
.
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

sze, 2009-07-22 16:39 ColemanV

ColemanV képe

Üdv ismét mindenkinek! :)
.
Örömmel látom, hogy némi mozgolódás van újra :D
.
Olvasva a hozzászólásaitokat hevesen bólogattam a legtöbb mondatra.
Teljesen igazatok van, ez kérem egy tipikus esete a "kín-írásnak", mikor az embernek lopott tíz-tizenöt perces szakaszokban kell összeraknia egy történetet, "mert meg kell lennie".
.
Jól éreztétek, hogy ebbe az írásomba nem tudtam igazán "oda tenni magam" amiben jelentős szerepet játszott hogy újra és újra megszakították a gondolatmenetemet a teljes írási folyamat alatt.
Valamint be kell vallanom, talán ez volt számomra a legnehezebb feladat az eddigiekben, szimplán azért mert ránézve a kiírásban szereplő képekre az ég világon semmi nem "kattant" a fejemben.
Nem volt meg a szokásos flash-effekt ahol a kép megelevenedik, részévé lesz egy jelenetnek, amiből a fejemben máris kerekedik a történet.
Valami hiányzott és nem tudok rájönni, hogy mi lehetett az a valami, ami a jobban sikerült írásaimnál megvolt, de itt nem. (talán a zene lehet, mert ez a történet bizony méla csendben íródott, de ahogy a dal is mondja "kell még valami más" :) )
.
Alighanem az első olyan irományomat volt szerencsétlenségetek olvasni, amelyet nem veszek védelmembe semmilyen formában :D Sőt, hogy a néhai szakmai tanáromat idézzem: "fiam, ez bizony úgy rossz ahogy van" :P
.
Jaj.. ha már ilyen szép hosszú kommentet írok, akkor arról is írok mi lett volna a cél, ha sikerült volna elkapni azt a bizonyos sodrást ami ezúttal elmarad :D
.--->
Összefoglalva arra szerettem volna kilyukadni a történettel, hogy egy olyan játékos aki a csapata támogatására van specializálódva, az a mindenki-mindenki elleni küzdelemben(deathmatch) halálra van ítélve, ha csak nem extrém módon mázlista.
Úgy is mondhatnánk, hogy egy ilyen csapatjátékosnak sajnálatos módon "alapértelmezett" beállítottsága, hogy akár csak időlegesen is szövetségeseket keressen, amire jó eséllyel rá is farag.
.
Jelen esetben a mesterlövész ugyan nem "camper", csak a lézeres fickók helyhez kötik.
(a fegyverzet, mint ahogy a történet folyamán ki kellett volna derülnie, nem választás kérdése, így aztán közel sem biztos, hogy aki mesterlövész puskát lóbál az feltétlenül tud is vele bánni, vagy szereti a lövész harcmodort :P )
Az időleges szövetséget be is tartja egészen addig amíg a küzdelem egy-egy ellenivé nem válik, onnantól azonban nyilvánvalóvá válik, hogy ő nem várja ki a lehetőségekhez képest fair küzdelmet.(értsd: nem várja ki, hogy a játékos fedezékbe érjen, és így kb. kiegyenlített összecsapásban dőljön el a csata végkimenetele)
.
"Tanulságként" azt szerettem volna kihozni, hogy aki manapság fair, vagy csapat nélkül maradt csapatjátékos, az idővel mindenképpen ráfarag (ezt most lehet érteni a játékra és a valós életre is).
.<---
Mint a kommentek és a saját véleményem is mutatja amit szerettem volna összehozni az a legkisebb mértékben sem sikerült és már maga az ötlet is erőltetetten került elő. :P
.
Hát, ez van és remélem a következőnél a "sodrás" visszatér, mert még egy ilyen kaliberű írást nem szeretnék feltölteni :P
.
Mindenkinek köszönöm, aki vette a fáradtságot, hogy átrágja magát rajta és sorry a csalódásért ;)
.
Üdv:
Cole
.
Oh.. EK azt mondja ki vagyok halva: JURA
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

cs, 2009-07-23 17:53 Crystalheart

"hogy újra és újra megszakították a gondolatmenetemet a teljes írási folyamat alatt."

Kérlek, engem máshogy soha nem is hagytak írni. :D Még ha több órát egyhuzamban gépnél is ülök, akkor is állandó a "Richárd a k* életbe, húzzál már el a tetves géptől, mert összetöröm!" :D Valóban nem egyszerű a dolog.

cs, 2009-07-23 19:18 ColemanV

ColemanV képe

nagy igazság, hogy erősen zavaró tényező :D
.
Éppen ennek okán szoktam a többi írásomat a kb. 23h és 04h közötti időtartamban szövegszerkesztőbe gyömöszölni, csak jelen írás készítésekor voltam annyira kimerült - és a lelkesítő sodrás sem volt meg - hogy még 22h-ig sem tudtam ébren maradni :P
.
Há' van ilyen :D
.
A Te géped hűtése is olyan hangos mint egy vadászgép ikerturbinája? :D
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

p, 2009-07-24 00:23 Crystalheart

Hát, én atomerőműhöz szoktam hasonlítani... Komolyan meglepődtem, amikor a suliban 30 gép zaja sokkal kisebb volt ennél.

sze, 2009-07-29 20:10 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

600 karakterrel rövidebb, mint a minimum, ha nem is egy tragédia, de mindenképp megjegyzendő.
"így az út felülete nemsokára azt az érzetet kelteti, mintha egy fekete folyó felületén állnék." - és ennek ellenére csak ott áll? Ööö...
"A komoran szögletes házak" - a milyen mik? "A komor, szögletes házak" úgy van értelme, de a szögletességnek nem igazán vannak fokozatai, hacsak nem kompaktság, mint régiójellemző, de ott sincs olyan, hogy komor...
"Nem mintha a helyzet nem volna amúgy is eléggé szürreális." - hm, ettől már szürreális?
"már csak elszórtan hallatszott csatazaj, és rövid összetűzések hangjai." - névelők kellenének...
"elhullottak a kezdetek kezdetén." - pontosan mi is volt az a kezdet?
"Én is egy ilyen összecsapás végén maradtam magamra a kihalt út közepén." - utcai harcoknál, pláne a túlélésnél óriási hiba kiállni az út közepére, ráadásul ott megvárni, hogy az eső elárassza azt
"hogy megmutassam, született túlélő vagyok." - a fentiek alapján nem az...
"Fegyverem töltöttségére pillantva, rá kell jönnöm" - nkv
"akit megsoroznak, vele annak" - rossz vessző
érdekelne, mi az a nehéz-lézer... és miért van kötőjellel...
"bár az esőn keresztül hallgatva, magam sem vagyok biztos benne" - nkv
"és a ráhulló eső sem gőzölög már el azonnal." - nem azonnal, ergo lassan gőzölög csak el? Öööö...
"A csövek felpörgéséhez szükséges idő számomra őrjítően hosszúnak rémlett" - na ez az amit sosem értettem az ilyen "játékokban", hogy ott van a hipermodern plazmavető, és nem igaz, hogy még mindig a tetű lassú motorok pörgetik a csöveket, amikor ma már a barkácsboltból is lehet kapni elég izmos motort, aminek szinte nulla a felpörgési sebessége. Ha meg olyan nehezek azok a csövek, akkor a fegyvert el sem lehet bírni.
"nehézkes hevederes tárazást" - hmm, vessző?
"Látóterem jobb oldalára beúszó kijelző" - névelő
"Nem fér a fejembe, hogy a fegyver előző tulajdonosa miként mozoghatott olyan gyorsan egy ilyen súlyú monstrummal, hogy mindig időben elkerülje a neki szánt lövéseimet." - Eszembejutott, hogy olyan, hogy mondjuk pisztoly, miért nincs? Utcai harcoknál a mozgékonyság életmentő. Ha nem tudsz bármikor félreugrani (a Gatlinggal eszerint nem tudsz!), akkor halott vagy. hiába a 700 töltény, ha egy piszoly és egy pontos fejlövés (akár lesből, akár nyíltan) azonnal ledönt a lábadról.
"Nagyot sóhajtva indulok meg észak felé amerre az imént " - vessző
"Alig hiszem el, hogy talán ténylegesen túl is élhetem a küzdelmet. " - én is. :)
"A csatazaj egyre közelebbről hallatszik ezért óvatosan" - v
"az épületek árnyékába húzódva haladok tovább az út szélén" - szakad az eső. Milyen árnyék?
"így nekilátnak, kétfelől megközelíteni." - nkv
"küzdelemnek, a szituációt. " - nkv
"következő pillanatban, fülsértő sivítással " - nkv
"A közelebbi lézerest megtorpanásra készteti a jellegzetes hang, két fedezék közötti rohanásában" - nkv, de eleve rossz szórend. Sőt, a második fele teljesen felesleges.
"így társa már csak azt konstatálhatja, hogy az imént még rohanó alak most golyó lyuggatta rongybabaként puffan mellé a földre. " - túlcifrázott mondat
"Ahogy az ősi mondás tartja „az ellenségem ellensége, a barátom”, elvégre kölcsön kinyír, visszajár." - na még egyszer: "Ahogy az ősi mondás tartja: „az ellenségem ellensége a barátom”, elvégre kölcsön kinyír visszajár." - mellesleg szintén kicsit átcsúsztál a ló túlsó oldalára, ez inkább erőltetett
"folyamatosan tűz alatt tartani, hogy esélye se legyen egy folyamatos" - szóismétlés
"hogy a lövész, hallgatólagos" - nkv
"aztán mielőtt feléje" - v
"hőmérsékletű ezért oldalra perdülök" - v
"Hallom amint a kürtszót is" - ennek a tagmondatnak nincs értelme. Amint nélkül
*
Számítógépes játék hangulat - annak minden logikátlanságával és irracionalitásával és hiányosságával együtt. És valóban, a csattanóban ezt is kapjuk. Most mondhatnánk, hogy egyszerűen csak lelövi a poént... De sem a hangulat, sem az adrenalin nem szárnyal az egekben.
A másik baj, hogy túlságosan leírásszagú. Semmi érzelem, vagy félelem, ami segítené beleélni az olvasót.
A vesszőkkel még mindig hadilábon állsz. (Durr nekik egy Gatlinggal! :D )
A hosszára viszont nem lehet panasz (novella, és nem script-feladat szempontból), a dramaturgiai ív is nagyjából felépített.
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

sze, 2009-07-29 22:07 ColemanV

ColemanV képe

Kedves Norbert! :D
.
Előre mondom, hogy ahol ezt jelzem ott nem kötekedek, csak nem értek egyet :D
Nemtom olvastad-e a "szándékolt eredmény" kommentemet, ha nem akkor javasolt olvasmány :D
A vessző kérdésekben továbbra is Te vagy a császár, így természetesen csak hevesen bólogatok az ilyesmivel kapcsolatos soraidra ;)
.
"600 karakterrel rövidebb, mint a minimum, ha nem is egy tragédia, de mindenképp megjegyzendő."
igaz.
.
"A komoran szögletes házak" - a milyen mik? "A komor, szögletes házak" úgy van értelme, de a szögletességnek nem igazán vannak fokozatai, hacsak nem kompaktság, mint régiójellemző, de ott sincs olyan, hogy komor...
öhm... bevallom, hogy a mondat koppintás, már nemtom hol olvastam nyomtatásban, de már akkor is tetszett és most itt volt a lehetőség a felhasználására. :P
de ha ez zavaró volt akkor ne olvasd el a többi hasonló mondatot sem mert mostanság olvastam valahol ilyesmit, hogy "éles csend" meg "könnyeden légies felépítésű hajó"...Nah, szóval csak mondom, hogy vannak ilyenek és mivel nekem bejövős az ilyen jellegű leírás ezért alkalmazom is ha lehet, persze azt nem merném állítani, hogy jó helyen és/vagy megfelelően alkalmaznám :P
.
"Nem mintha a helyzet nem volna amúgy is eléggé szürreális." - hm, ettől már szürreális?
Aham, tudatában annak, hogy egy játékról van szó (visszatekintve, vagy dörzsöltebbeknek már az elején leesik) az egész helyzet szürreális (gondolj csak a Quake3 irreálisan méretezett fegyvereire, pályáira, karaktereire stb.) még abból a szempontból is, ahogy a játékos később ki is fejti, hogy - csak úgy mint Te - ő is csodálkozik az életben maradásán...De lehet, hogy csak nekem van földhözragadt fantáziám és csak nekem hat szürreálisnak egy "fekete folyó felszínén állni" az út közepén zuhogó esőben szürke házak között :P
.
"már csak elszórtan hallatszott csatazaj, és rövid összetűzések hangjai." - névelők kellenének...
szintén máshol látott/ellesett módszer, még ha nem is helyes :P
.
"elhullottak a kezdetek kezdetén." - pontosan mi is volt az a kezdet?
tecciktunni, az a dolog a közepe meg a vége előtt, amit a későbbiekben el is mesél a játékos :P
.
"Én is egy ilyen összecsapás végén maradtam magamra a kihalt út közepén." - utcai harcoknál, pláne a túlélésnél óriási hiba kiállni az út közepére, ráadásul ott megvárni, hogy az eső elárassza azt
na jah. Ezt tudod Te, meg tudom én is, de MI nem a játékos vagyunk aki ráadásul a csapat-támogatásra van specializálva. Mondhatnám, hogy ezt beszéld meg vele :D Valamint az eső gyorsan jött, talán ezt nem sikerült érzékeltetnem, amolyan dörgés-zuhé-indul típusra gondoltam. :(
.
"hogy megmutassam, született túlélő vagyok." - a fentiek alapján nem az...
igaz, bár az, hogy ő ezt meg szeretné mutatni, még nem jelenti, hogy tényleg az is.. mint az a végén ki is derül :D
.
"és a ráhulló eső sem gőzölög már el azonnal." - nem azonnal, ergo lassan gőzölög csak el? Öööö...
neeem.. mondom:"a ráhulló eső sem gőzölög már el azonnal." tehát eddig azonnal elgőzölgött, de most már nem, mert lehült a találat helye ;)
.
"A csövek felpörgéséhez szükséges idő számomra őrjítően hosszúnak rémlett" - na ez az amit sosem értettem az ilyen "játékokban", hogy ott van a hipermodern plazmavető, és nem igaz, hogy még mindig a tetű lassú motorok pörgetik a csöveket, amikor ma már a barkácsboltból is lehet kapni elég izmos motort, aminek szinte nulla a felpörgési sebessége. Ha meg olyan nehezek azok a csövek, akkor a fegyvert el sem lehet bírni.
Nos, ismét viszatérve a Q3-ra, ott figyel a duplacsöves shotgun a plazmavető mellett...szóval ez még mindig egy játék, és nem a realista stílust erősíti... Amolyan Gears of War szintű realitást tessék elképzelni ;) mellesleg egy átlag gatling minigun súlya:14 kg+lövedék kb.:16 kg+ a cső forgatáshoz használt akku:3.5kg, szóval ahogy a játékos is mondja, elég macerás vele mocorogni. :P
(ez is "szürreális" :D)
.
"Nem fér a fejembe, hogy a fegyver előző tulajdonosa miként mozoghatott olyan gyorsan egy ilyen súlyú monstrummal, hogy mindig időben elkerülje a neki szánt lövéseimet." - Eszembejutott, hogy olyan, hogy mondjuk pisztoly, miért nincs? Utcai harcoknál a mozgékonyság életmentő. Ha nem tudsz bármikor félreugrani (a Gatlinggal eszerint nem tudsz!), akkor halott vagy. hiába a 700 töltény, ha egy piszoly és egy pontos fejlövés (akár lesből, akár nyíltan) azonnal ledönt a lábadról.
Nagy igazság, de realitás ügyben lásd egy feljebb :D (az más kérdés, hogy én nem feltétlenül lennék olyan bátor, hogy nekimenjek valakinek aki egy gatlingot lóbál egy pisztollyal :D )
.
"az épületek árnyékába húzódva haladok tovább az út szélén" - szakad az eső. Milyen árnyék?
erhm.. az eső nem zárja ki azt, hogy az épületek árnyékot vessenek. (de különben sem látok közvetlen összefüggést a látási viszonyok és az eső között, láttunk már ragyogó napsütésben is zuhogó esőt, valamint mondjuk egy kapualj esőben is sötétebb mint az utca közepe :P )
.
"így társa már csak azt konstatálhatja, hogy az imént még rohanó alak most golyó lyuggatta rongybabaként puffan mellé a földre. " - túlcifrázott mondat
igaz.
.
"Ahogy az ősi mondás tartja „az ellenségem ellensége, a barátom”, elvégre kölcsön kinyír, visszajár." - na még egyszer: "Ahogy az ősi mondás tartja: „az ellenségem ellensége a barátom”, elvégre kölcsön kinyír visszajár." - mellesleg szintén kicsit átcsúsztál a ló túlsó oldalára, ez inkább erőltetett
szintén igaz ;)
.
Számítógépes játék hangulat - annak minden logikátlanságával és irracionalitásával és hiányosságával együtt. És valóban, a csattanóban ezt is kapjuk. Most mondhatnánk, hogy egyszerűen csak lelövi a poént... De sem a hangulat, sem az adrenalin nem szárnyal az egekben.
A másik baj, hogy túlságosan leírásszagú. Semmi érzelem, vagy félelem, ami segítené beleélni az olvasót.
A vesszőkkel még mindig hadilábon állsz. (Durr nekik egy Gatlinggal! :D )
A hosszára viszont nem lehet panasz (novella, és nem script-feladat szempontból), a dramaturgiai ív is nagyjából felépített.

teljesen igaz amint már a korábbi kommentemben már mondottam vala, nincs mit szépíteni rajta ;)
.
Köszönöm, hogy a nehéz emészthetőség ellenére is átrágtad magad rajta tisztelt kolléga ;)
.
Üdv:
Cole ;)
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

cs, 2009-07-30 08:47 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Helyes, helyes, furcsállanám is, ha mindenben egyetértenél. :)
Reagálnék egykettőre. Szintén nem kötekedés. ;)
"Nemtom olvastad-e a "szándékolt eredmény" kommentemet, ha nem akkor javasolt olvasmány" - scriptnél előre nem olvasok el semmit, most még a szinopszist sem. Most utólag megnéztem. Hááát, h ez lett volna a cél...
Vesszőkben szerintem az MTA a császár. :D
"Nah, szóval csak mondom, hogy vannak ilyenek és mivel nekem bejövős az ilyen jellegű leírás" - na neeee... Hidd el, úgy is lehet szép mondatot írni, hogy annak értelme is legyen. Az, hogy leírsz egy szépen csengő baromságot, az hiába szépen csengő, attól még baromság... Vásárhelyi Lajosnak egy egész gyűjteménye van ilyenekről, mindig jót röhögök rajta, ha belenézek. :D Most kezdjem el bővíteni a listát? :D
"szintén máshol látott/ellesett módszer, még ha nem is helyes" - nem értelek... Tudod, hogy hibás, és mégis használod? Mi van? És ha azt mondják, ugorj a kútba? :)
"a ráhulló eső sem gőzölög már el azonnal." - a szórend és a mondaszerkezet azt sugallja, hogy a mondat az alábbit szeretné kihangsúlyozni: az eső már nem azonnal gőzölög el, hanem lassan. A baj az "azonnal" (illetve a "gőzölög") szóval van. Húzd ki az azonnal-t, vagy a gőzölgést cseréld le párolgásra.
"Nos, ismét viszatérve a Q3-ra" - khm, khm. A probléma alapvetően az, hogy egy szimulációt úgy akarsz beállítani, mintha valós helyzet lenne. Ha el akarsz hitetni valamit az olvasóval, csináld helyesen - vagy mondd meg neki az elején, hogy szimulációról van szó. Máskülönben a novellán végig ellentmondások fognak végighúzódni. Nem az a baj, hogy mindez játék, ilyen fegyverekkel, ilyen világgal, mert hát ott miért ne lehetne lassan forgó Gatling? Beépített hátrány az erők kiegyenlítésére. A baj az, hogy az egész novella arra épül, hogy valósnak akarod beállítani, és az a csattanó, hogy hoppá, nem az. Az ember elfanyalodik, mire a csattanóhoz ér (hogy mégis játék), és ott is csak ez fogadja: "Na, jól sejtettem."
"már ragyogó napsütésben is zuhogó esőt" - a borongós, szürke, komor, stb. jelzők azt sugallják, hogy meglehtősen sötét a kép, szó sincs verőfényes napsütésről. Persze van árnyék, de az égegyadta világon semmi jelentősége stratégiai szempontból.
*
No, nem elszontyolódni, lesz ez jobb is. ;) A következő scriptmegoldásod biztos jobb lesz. (:roll: Ártatlan képpel fütyörész...)
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

cs, 2009-07-30 10:29 ColemanV

ColemanV képe

Há' van ilyen < mutat az irományra >
Erhm... gondoltam, hogy nem sikerült (ez sem) egyértelműen jeleznem...
Nem azt szántam "csattanónak", hogy "ahááá, ez csak játék!" hanem a már említett, hogy "aki manapság fair, vagy csapat nélkül maradt csapatjátékos, az idővel mindenképpen ráfarag (ezt most lehet érteni a játékra és a valós életre is)".
.
Jah, remélem a következő feladat jobban összejön :P
< írja az emailt róla >
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------