3/7. script - Györeizé

A macska vigye!

.

Bíííp.

Köszöntjük az Ammemória Társaság legújabb generációs, elme-, lélek- és környezetbarát amnéziakabinjában! Kérjük, hogy felhasználónevének és jelszavának megadásával, valamint a feltételek elfogadásával hagyja jóvá elhatározását!

Bíííp.

Felhasználónév.
Jelszó.
Igen, elfogadom. Klikk.

Köszönjük! Az eljárás megkezdése előtt lehetősége van maximum tizenöt perces hangüzenet rögzítésére. Kíván élni a lehetőséggel?

Bíííp.

Igen. Klikk.

A sípszó után rögzítse üzenetét. Kérjük, ügyeljen a helyes artikulálásra!

Bíííp.

– Ömmm… Szóval… A francba, ez nem is olyan egyszerű. Tizenöt perc? Hm.
Az a rohadt macska, az tehet mindenről!
Huh. Na jó, összeszedem magam.
Emil Tonradnak hívnak, harminckét éves vagyok, szakmám szerint kárpitos. Egyesek szerint látnok, guru, a képzelet prófétája… Mások szerint a Sátán cimborája, az emberiség hóhéra, az Antikrisztus maga. Hangzatos címek, több, mint amiről egy magamfajta ember álmodni, vagy rémálmodni merhet, vagy akár hordozni tud. Nem is megy. Nem bírom tovább, ezért vagyok itt.
Nos… Az egész azzal a macskás képpel kezdődött. Vagy azzal, hogy megszülettem? Vagy Ádámmal és Évával? Mindegy.
Mint mondtam, kárpitosként éldegéltem, viszonylag nyugalomban, békés „középszerűségben”, langy idillben. Volt munkám, otthonom, tévém, kedvenc kocsmám, ivócimboráim. Asszony épp nem, de nem is hiányzott. Bár… Ha valaki lett volna mellettem, talán minden másképp alakul. Valaki, aki a kezemre üt, hogy ugyan má’ ne tegyem azt, amit.
Alapból elégedett lehettem volna, a munkám nem volt túl bonyolult, pénz is volt benne, és valamennyi kreativitás is. Jó érzés, ha az ember keze alatt új fényt és színt kapnak a tárgyak, mintha… én lettem volna az utolsó esély számos fotel, kanapé, heverő számára. Én voltam az, aki megmentette őket a szemétdombra kerüléstől. Én vakartam le róluk a „kidobandó”, „hű, de ronda” és „le kéne már cserélnünk” címkéket, hogy újakat, szépeket húzzak rájuk… Szó szerint. Lecseréltem a felszínt, hogy ezáltal a tárgyak teljessége kapjon újra értelmet, elfogadást, egyszóval célt. Helyet. Az otthonban, és nem a szemétdombon.
A felszín „varázslója” voltam, az ülő- és fekvőalkalmatosságok gyógyítója, fehér, vagy zöld mágusa, akár. Vagy kék, tökmindegy. Ki nem szarja le, minek nevezem most már?! Csak játék a szavakkal.
Csak játék, az ég szerelmére.
Mint ahogy játéknak indult az is, mikor beszereztem egy számítógépet, programjai közt egy képszerkesztővel. Játékból kezdtem képekkel „bazseválni”, ahogy a kocsmában szokás ezt emlegetni. Istenem, ha tudom, hogy mi lesz belőle…
Szóval, a számítógép, a képszerkesztő… és az a rohadt macska.
Mint mondtam, a felszín volt az, ami érdekelt, és ezt megtaláltam a képekben is. Mindig csodálattal töltött el, hogy az emberekre milyen erős hatást gyakorolnak a képek, pedig csak felszín az összes, valódi mélység nélkül. Mélységet csak bennünk, emberekben kapnak, a lelkünkben, az elménkben. És ha valamit, hát azt tudhattam volna, hogy a felszín megváltoztatása milyen erős hatással van a mélységre, az emberek lelkére. Hisz’ láttam a háziasszonyok arcát, a csillogást a szemükben, amikor egy-egy sikeres „restoration spell” után először meglátták már-már helyrehozhatatlannak ítélt bútoraikat. Le voltak nyűgözve.
Lenyűgözve, hm. Hát igen, ez valahol… nyűg.
Talán… Ha nem tompít el annyira az a középszerűség, amiben éltem, jobban át tudtam volna érezni, hogy mivel is jár, ha az ember „játszani” kezd. Nem gondoltam a hatásra, a következményekre. Nem gondoltam, hogy azzal, hogy poénból egy távcsöves puskát montírozok egy macska „kezébe”, ilyen lavinát indítok el.
Olyan aranyos volt az a cicus, ahogy csak bámészkodott kifele az ablakon. Olyan frappáns, ösztönös és… eredeti volt a hirtelen felbukkanó, definiálhatatlan belső késztetés, hogy valami tréfásat hozzak ki az egészből. Játék. Csak sajnos rosszul sült el az a puska, ami a macsek mancsai közé keveredett.
Aki nem ismeri a képet… Istenem, van még ilyen ember? Szóval, annak elmondom, hogy egy kiscicát ábrázol, amint az ablakon kinézve, egy távcsöves puskával céloz… valamire.
Egek, VALAMIRE! Hát ez az, ez a „valami” indított el mindent! Miért nem voltam képes én megmondani, hogy mire céloz, mi is áll a célkeresztben, miért kellett a világ végtelen fantáziájára bíznom ezt? Végtelen, igen, mint kiderült. Addig is sejtették jópáran, hogy a fantázia VALÓBAN végtelen, de nem akadt olyan szikra, ami ezt a felismerést berobbantotta volna. Löket, ami miatt túlléptük volna a „kritikus tömeget”.
Hát én megadtam, sajnos.
Mindez nem lett volna gond, ha csak magamnak, a „fiók számára” bazseválok. De nem, nekem internet is kellett, meg mindenféle portálok, ahová feltölthettem a képet, hogy mások is lássák. Ez a tettem is ösztönös volt, emiatt érzem azt, hogy csak báb voltam és vagyok a Sors kezében. Valakinek el kellett indítani ezt az egészet, úgy tűnik.
Node. Ez még mind nem lett volna baj, ha nincs az a pályázat. Az az irodalmi pályázat, ahol a kiírás szerint mindenféle képeket kellett továbbgondolni, és… valahogy odakeveredett a cicus. A puskával. És számos író és írópalánta, a világ minden tájáról ihletett kapott, és tovább is gondolta.
Beütött a krach.
A franc se gondolta volna, hogy ezek az „átkok” ennyi fantáziával bírnak! Csodálatos, zavarbaejtő és, mint kiderült, megannyi ember számára félelmet ébresztő volt az a sok-sok ötlet, elképzelés, ami formát öltött. Pedig csak írások voltak, olyanok, mint a képek, felszín, amin el is lehet siklani, tovább lehet csúszni egy új felszín felé, hogy aztán életünk végéig csak ezen a felszínen „korcsolyázzunk”.
De nem.
Valamiért, Isten tudja, miért, de sok ember, szintén a világ minden táján, megállt, és hagyta, hogy a mélység is megmozduljon. A lélek, az elme, a szív. Átrezegtette őket a dolog, volt, akik számára tavaszi esőként locsolta a bennük szunnyadó „magvakat”, másokat elemi erővel rázott meg, széttörve a tompultság falait.
Egy rohadt kép, meg néhány rohadt írás. A szög miatt a világ elveszett, megszűnt olyannak lenni, amilyen addig volt. Az a kényelmes, langytompa, pont kellő mennyiségű fantáziával fűszerezett élet MEGHALT. És nem született újjá, nem. Másik jött helyette, hogy még a hulláját, az emlékét is felzabálja, eltörölje a kőbe vésett alapokat, kiírja azt az Univerzum történelméből.
Mint valami átokverte élienek, úgy másztak elő az emberekből az Új Emberek, ahogy valaki elnevezte őket azóta. Egy teljesen ismeretlen, új faj állt elő, hogy leigázza ezt a világot. A végtelen fantázia kreatúrmányai, akik könyörületet nem ismerve hirdették, és élték meg a valódi korlátlanságot, annak ellentmondást nem tűrő, apokaliptikus fennhatóságát.
A világ két félre szakadt. Voltak, akik örömmel üdvözölték az eseményeket, számos emberben „magától” szakadt át a gát, ami Új Emberüket addig visszatartotta, vagy ha így nem ment, internetes templomokban gyakorolták az új hitet addig, amíg ez meg nem történt. De voltak olyanok, akik elborzadtak arra a gondolatra, hogy valami teljesen ismeretlen, addigi életüket könyörtelenül kivégző „izét” szüljenek, önmagukból. Egyszerű életre vágytak, korlátolt tudatra, kiszámíthatóságra, rendre. Erre vágynak a mai napig. És gyűlölnek engem.
Engem, a bűnbakot. Mert bűnbak kell, mindig.
Mint ahogy Megváltó is kell, személyes, kézzelfogható.
Egek, mivé lettem… Én, az egyszerű kárpitos. Bűnbak, Messiás, próféta.
Pedig csak egy megrekedt ember vagyok, két világ közé szorulva, a satu két pofája közt vergődve. Mindenki ki akarja belőlem préselni még a szart is, az utolsó csepp véremre vágynak. Valaki azért, hogy felzabáljon, megrészegüljön az állítólagos szentségemtől, de van, aki szimplán csak kinyírna, igen.
Nos, mindenki kedvére teszek azzal, hogy használom ezt a kabint. Eme csodálatos találmányt, amivel visszatérhetek régi életembe. Kitörlöm magamból a felesleges fantáziát, az utolsó emlékét is ennek az egész hacacárénak, hogy megint nyugalmat leljek. Követem sok-sok ember példáját, hogy innen kilépve újból csatlakozhassak hozzájuk, az ivócimborákhoz, a cenzúrázott tévéhez, és a Régi Emberek korlátolt, lebutított internetéhez. Földet túrok majd, vagy csak fát hasogatok és vizet hordok, nem tudom.
Hogy miért mondtam el ezt az egészet, mikor mindenki tisztában van vele? Azért, mert tudok valamit, amit mások nem, amiről a Régieknek fogalmuk sem lehet, ami az egész szövedék jelenlegi végén áll. Amire, miután kiléptem innen, már nem fogok emlékezni. Elmondhatom nyugodtan, hisz hiába hallom én, és sokan mások később, nem fog bennünk megmozdítani semmit. Olyan szintre korlátoltatom a tudatom, amilyenre csak lehet.
Ez a valami pedig nem más, mint hogy… A kabinokat, a régi élet eme utolsó megmentőit nem a Régiek találták ki, nem. Az Újak. Hogy miért? Színtiszta szeretetből. Azzal, hogy megjelentek, hogy ilyen szinten veszélyeztetik a létünket, minden eddiginél élhetőbbé is teszik azt. Alternatívát adnak, aminek kapcsán VALÓBAN szabad akaratunkból választhatjuk a korlátoltságot, a ponyva-fantáziát, és Urambocsá’, a birkaságot. Megalkották ezeket a gépeket, hogy aki úgy dönt, valóban birka lehessen, kérdés nélkül tartozhasson egy nyájhoz.
És ez áldozat. Mindannyiunkban él ugyanis az Új Ember, aki szeretne megszületni. Bennem is, de nem tud, mert nem hagyom. Várnia kell tehát, szótlanul szemlélni életem és ténykedéseim. Elveszem tőle az utolsó esélyt is azzal, hogy kiírtatom magamból a fantáziát, azt a nyelvet, amin megszólalhatna. Gépezetté teszem magam, és a világ egy részét is, olyan óraművé, ami mechanikus marad egész addig, amíg a rugója el nem fárad, amíg le nem áll. És ők, a megszületetlen Újak, már nem is nyilvánulhatnak meg itt, nem válhatnak ennek a világnak a részévé. Kivárják halálunk, hogy aztán dolguk végezetlenül hagyjanak el minket.
Hogy ez számukra kudarc-e? Nem tudom. Hogy mi ennek az egésznek a végső értelme? Passz, fölfoghatatlan számomra. Már nem is fogom megtudni soha. Gyáván visszafutamodok az egyszerű élethez, nem bírom már ezt a köztes létet, sem azt a szerepet, amit rámruháztak.
Apám, össze-vissza beszélek. Egyszerre értem is, meg nem is ezt az egészet, félek tőle, de ösztönösen vágyom is… a MÁSRA. Elegem van ebből a kettőségből, menekülni akarok. Elfogadom a felkínált lehetőséget.
Az ég óvjon mindannyiunkat, a fantáziátlan, kérdés nélküli, biztonságot adó „anyaég”, az egyszerű munka, a szűretlen búzasör és az amerikai foci primitív vallása, a fogaskerék-lét… Milye is? Basszus, miket beszélek? Mi vagyok én, költő?!
Na jól van, te rohadék, elegem van belőled. Takarodj a fejemből!

Klikk. Hangüzenet vége. Klikk.

Bíííp.

Biztosan befejezi az üzenetet? Még van hátra _három_ perc _ötven_ másodperc.

Igen, befejezem. KLIKK-KLIKK-KLIKK-KLIKK-KLIKK.

Hangüzenet vége. A kért eljárás megkezdődik. Beállított IQ és EQ szint: megközelítőleg _hetven_. Letöltendő programok: földműves, favágó, futballdrukker, sörfőző. Egyetért az értékekkel?

Igen, tartom magam a beállított értékekhez. Klikk.

Bíííp.

A kért eljárás kezdetét veszi. Kérjük, helyezkedjen el kényelmesen, és az eljárás ideje alatt ne vegye le magáról a csatlakozókat!

Bíííp.

Új életéhez sok sikert kíván az Ammemória Társaság!

Az ég óvjon, szeretett Testvérünk. Mindkettőtöket.

Bíííp.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2009-06-14 05:47 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Látom a macska inspiráló volt. :)

v, 2009-06-14 11:41 Alexei B Fargas

Hát...hát...
Kicsit vacilálok, hogy a sci-fi oldalról megközelítve vessem-e rá magam erre a történetre, vagy inkább konszolidáljam magam és a mészárlást Hantos mesterre hagyjam.
Ugyanis a novella nem tetszik. Egyáltalán nem. Rettenetesen túlírt, logikátlan és rengeteg sebből vérzik. Szétfolyik az egész. Emellett, még untam is.
A mondanivaló egyáltalán nem jött át egy-két szebb gondolat kivételével, melyek összeköttetés nélkül lebegnek a dramaturgiai ív nyomai körül. Nincs igazi cselekmény sem, se karakterfejlődés. Nincs csattanó sem.
A karakterben néhol be-beköszönöm saját magad, sérül a felépített karakterkép. Itt főleg az olyan rövid, teljesen felesleges mondatokra gondolok, amiket hangulatkeltés céljából tettél be. Ugyanezen okból egy elég rusnya személyváltást is elkövettél: "Valaki, aki a kezemre üt, hogy ugyan má’ ne tegyem azt, amit." Kintről rászólnak a főhősre, aztán ő szól rá önmagára ugyanabban a mondatban?
Ami még számomra teljesen érthetetlen volt, az a "restorarion spell" kifejezés használata. Ezen annyira leakadtam, hogy vagy hatszor újraolvastam a mondatot, mire leesett, hogy mire akarsz kilyukadni. Sok volt a WoW, vagy mi????
A másik, ami alapvetően kiküszöbölendő probléma, az a vége felé megjelenő klasszikus inas-szobalány beszélgetés, amiben megmagyarázod, mi történt a világgal. Egyrészt, ezt minek magyarázni, mikor azok, akik ezt olvassák a világodban, tökéletesen tisztában lesznek a történésekkel? Itt a főhős nem embertársainak beszél, mint korábban, hanem az olvasóhoz, akiről elviekben nem szabadna tudnia! Csak akkor lett volna ez az egész elfogadható, ha érzelmi töltést tettél volna bele.
Sok a veszző és tagolási hiba.

v, 2009-06-14 13:04 Györeizé

Györeizé képe

Köszönöm a véleményt!
Hát... hát... igen. :) Sikerült összecsapnom, tény. Volt benne valamennyi szándékosság is; próbáltam elképzelni, hogy az ember mennyire tud (vagy nem tud) összeszedetten beszélni akkor, amikor egy utolsó üzenetet hagy hátra. Pont azért esik szét, mert próbáltam a zaklatottságon keresztül hitelessé tenni. Úgy tűnik, ez a része bukta lett. :(
"Nincs igazi cselekmény sem, se karakterfejlődés. Nincs csattanó sem." - ez szándékos, mert egy afféle "antikatarktikus" jelleget akartam adni az írásnak; ez most vagy túl jól sikerült, vagy egyáltalán nem, lényegében mindegy. :(
"restorarion spell" - nem WoW, Final Fantasy. :)
"a főhős nem embertársainak beszél, mint korábban, hanem az olvasóhoz, akiről elviekben nem szabadna tudnia" - Hm. Alapvetően a leendő hallgatókhoz beszél. Azért fura a szitu, mert ez egy monológ, amiről tudja, hogy hallgatni fogják; ezért a közvetlen megszólítás. Nemt'om, hogy ez itt mennyire hiba, vagy hogyan lehetne másképp. :?:
Tudnám még magyarázni a bizonyítványt, de nincs sok értelme; jelen esetben egyetértek azzal, hogy: "ha a műből mindez nem derül ki, akkor utólag hiába magyaráz az író".
Köszönöm az észrevételeket, igyekszem ezek tükrében szemlélni az írást, és okulni belőlük.
Ejh, majd legközelebb. :(
___ Az vagy, ami megesz. ___

v, 2009-06-14 17:16 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

nkv: nem kell vessző
v: vessző
*
A cím alatti sorban mi az a pont?
"az Ammemória Társaság" - huh, elsőre Ammerúniának olvastam...
"generációs, elme" - nkv
"ember álmodni, vagy rémálmodni" - nkv
"vagy akár hordozni tud" - előtte ez volt a mondatban: "több, mint amiről" Tehát eszerint: "több, mint amiről hordozni tud" ?
"viszonylag nyugalomban, békés „középszerűségben”, langy idillben. " - eh, minek ennyit nyomatékosítani...
", hogy ugyan má’ ne tegyem azt" - v
"Csak játék a szavakkal.
Csak játék, az ég szerelmére." - itt valami olyan gyanú kezdett úrrá lennem rajta, hogy bizonyos mondatok csak azért kerültek bele, hogy a mű hosszabb legyen. Ugye nincs igazam?
", programjai közt egy " - névelő
"amikor egy-egy sikeres „restoration spell” " - egy mi? (Tudom, mi az, én meg Diablóztam, de mint olvasó, ilyen műben nem ismerek ilyen szavakat.)
"Lenyűgözve, hm. Hát igen, ez valahol… nyűg." - megint egy számomra érthetetlen okból bekerült mondat.
"a „fiók számára” bazseválok" - nem tudom, mi az, hogy bazsevál, hát utánanéztem. A szleng szótár szerint muzsikál, hegedül. szóval megkérdezném: Hö?
"végtelen fantázia kreatúrmányai" - kreálmány vagy kreatúra.
"Nos, mindenki kedvére teszek azzal" - innentől a bekezdés már erős inas-szobalány párbeszéd az olvasóhoz, nem pedig monológ.
"Hogy miért mondtam el ezt az egészet" - jesszus, rettenetesen elhúzod... És csak szövegel, és szövegel, és szövegel, és szövegel, mondanivaló nélkül.
"Apám, össze-vissza beszélek." - az olvasó meg lapoz a következő novellához.
"_három_ perc _ötven_ másodperc." - mik ezek az aláhúzások?
"Az ég óvjon, szeretett Testvérünk. Mindkettőtöket." - az utolsó szót nem értem.
*
Teljesen unrealisztikus a szereplő által elmondott történtek. (És itt most nem arról van szó, hogy azért, mert a fantázia szüleménye, egy jól felépített fantasy nagyon is hihető.) Ilyen nincs, az emberek nem így viselkednek. Ha nem hihető dologról írsz, legalább humoros legyen. De az sem.
Elnyújtott, lapos. Simán a felére lehet húzni, tele van semmitmondó szövegeléssel.
Hmm. Hát majd a következő biztos jobb lesz. ;)
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

v, 2009-06-14 19:23 Györeizé

Györeizé képe

:(
Lásd fentebb...
"Ilyen nincs, az emberek nem így viselkednek." - Mindössze ezzel szállnék vitába. Az illetőt szinte teljesen magamról mintáztam; ezek szerint... nem vagyok ember?! Legalább ez kiderült...
"Hát majd a következő biztos jobb lesz." - Köszönöm a bizalmat. :)
___ Az vagy, ami megesz. ___

v, 2009-06-14 20:06 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Nem, nem a szereplőre értettem, hanem amit elmondott, hogy a novellatéma így elterjedt, mint valami pestis...az tűnik nagyon hiteltelennek.
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

szo, 2009-06-20 08:23 akos.karesz

akos.karesz képe

Tetszett a forma, ez a keretes monológ hangulatossá teszi a novellát. Azonnal a nyavajgó főhős mellett találtam magam. Izgultam is, nehogy akkor indítsák a gépet, amikor még én is ott vagyok. :-) Bár a sörfőző tudomány bizony nem lenne ellenemre. :-)
Az ötletet a szinopszis alapján 'bekajáltam', így kifejtve viszont nem állja meg a helyét. Csóváltam a fejem, hogy ilyen nincs. Ha ennyire elrugaszkodsz a valóságtól nincs az a gravitáció, ami a realitás talaján tartana... :-) (ej, de fura egy mondat lett. :-))
A 'Restoration Spell'-nél én is néztem egy nagyot. Kilóg, de nagyon.

EK: SZEX
mi a franc, én meg itt irogatok... :-)

h, 2009-06-22 17:05 ColemanV

ColemanV képe

Sok dologban egyetértek az előttem szóló kollégával, mint például azzal, hogy NEKEM tetszett, volt egy érdekes és egyedi hangulata.
.
Tetszett, hogy a "nyavajgó főhős" üzenetén keresztül egyenesen hozzánk beszél, így a közvetlenséget nem éreztem problémának, és hogy az egyszerű élet iránt vágyakozik. Volt ebben a momentumban valami nagyon emberi és örültem neki, hogy észlelhettem az írásodban.
.
Szintén NEKEM "átjött" a zaklatottság főleg a vége felé ami szintén jellemző tulajdonsága jó pár embernek (hogy ha zaklatottak, akkor minden koncentrációjuk ellenére egy hosszabb monológ vége felé zavarossá válnak a mondataik és a gondolatmenetük is követhetetlenné válik.)
.
Sőt, szerény személyem még a "restoration spell"-en sem akadt fenn, hiszen senki nem állította a főhősről, hogy néhány sör és az egész napos kárpitozás fáradalmai után, nem vetemedett soha Final Fantasy játékra, üres otthona magányában ;)
Ha sokat tolta a játékot, elképzelhető, hogy idővel a "kifejezéskészletébe" is beszivárgott ez a bizonyos "restoration spell" :P
.
Sajnos azonban az előttem szólónak abban is igaza volt, hogy a képtől az általunk ismert világ végéig meglehetősen hihetetlen úton jutottunk el - bár jót mulattam azon hogy mi, írókezdemények is részesei lettünk a történésnek (de szép mondat :P ). Ékes magyarsággal: "Háry János fííílingje van".
.
Összességében mint mondtam tetszett, de a problémás rész hihetőbbre cserélésével tuti befutó lett volna nálam :D
.
Üdv: Cole
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

cs, 2009-06-25 00:49 Györeizé

Györeizé képe

Örülök, hogy a hangulata bejött. :)
"az általunk ismert világ végéig meglehetősen hihetetlen úton jutottunk el" - Alapvetően fiktív a történet (ezért is merészeltem sci-finek titulálni), de... Talán nem is annyira. Azzal a gondolattal játszottam el, hogy milyen lehet az, amikor a fantázia túllép a megszokott kereteken, "életre kel", és kiderül, hogy nem csak a művészeti alkotásokban ölthet testet, hanem a "valóságban" is. És honnan máshonnan indulna el az egész, mint a mostani képviselőkből, az írásokból, képekből, vagy a Final Fantasyből... Szerintem a valóban lélekteli alkotások lehetnek olyan szikrák, amik beindíthatnak nemvárt folyamatokat; ez napjainkban is létezik, csak inkább személyes szinten. Egyelőre.
Az a baj, hogy túl sok mindent próbáltam egy rövid írásba zsúfolni, de talán még előveszem a témát (csak ahhoz lehet, hogy min. regény kéne).
Köszönöm, hogy elolvastad és véleményezted!
EK: SPIN: és felesége, SPINÉ :)
___ Az vagy, ami megesz. ___

szo, 2009-06-20 10:35 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Nekem egészen addig nagyon tetszett, amíg nem jöttek az "új emberek". Addig egy jó kis profán írás volt, nagyon élveztem, aztán jött ez az elnyúló rétestészta, de ezt már a többiek leírták.
Szerintem (bocs, ha már írták) az idézőjel is sok volt benne, valamelyik részben minden bekezdésben akadt!
Csillagokkal számolva az eleje négy-négyésfél, a második fele gyengébb hármas.
Ek: eszes. Ek drága, én azt látom, hogy agyalt rajta, csak egy picit talán sokat is.
________
"Csak szidj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szidd a hazád. Szidd a világot."

szo, 2009-06-20 11:12 James A. Wal

James A. Wal képe

Hát-hát-hát. Én a szinopszis után többet vártam. Ebből nagyon jó kis novellát lehetett volna kihozni. Úgy megírni, hogy az olvasót stressz-ben tartsad, vajon a végén tényleg törli az emlékeit, vagy mégsem? Ebben az első hiba (és mind között a legnagyobb is egyúttal) hogy nem tudtam beleélni magam a főhős problémáiba, az tény hogy én is ott ültem mellette, és láttam magam előtt az egészet, de nem éltem át a dilemmáját. A második hogy nem vetetted fel ennek a lehetőségét sem. Talán egy pici elbizonytalanodás, egy csöppnyi hezitálás jót tett volna. Ami engem még személy szerint nagyon zavart, hogy a főhős oké, hogy használja a magyar szleng-et, az nem is baj. De egy szövegkörnyezetben a kárpitos sziporkáiddal, kicsit hiteltelenné tették a karaktert - ami persze utána helyre is állt - A többi hibát, mint pl a népek reakcióját már előttem többen is kivesézték, ahhoz nem tudok értelmeset hozzátenni. Amúgy ha nem akartad feszültté tenni az írást akkor elnézésedet kérem az oktondi beszólásaimért. ;)

UI: Cincálok, cincálok :D

EK: "Igyá" jó va' Iszok én csak Aggyá' valamit amit ihatok.
_______________________________________________________________
"Semmi sem tesz átlagosabbá annál a vágynál, hogy különleges légy..."
Wiliam Shakespire

v, 2009-06-21 16:40 Kentaur

Kentaur képe

Huh, kicsit Rózsakeresztes íze lett a végének...az ötlet, a hangulat nem rossz, azonban tényleg elnyújtod úgy, hogy közben nem nagyon mondasz semmit, vagyis apró infómorzsákat írsz csak körbe.
De ne csüggedj, látni benned a spirituszt, csak most nem nagyon jött ki, van ilyen.

----------------------------------------------------------------
"Az írás olyan, mint a herpesz:tünetmentes lehetsz, de gyógyult nem!"

h, 2009-06-22 10:36 Györeizé

Györeizé képe

Kicsit nagyon olyan íze lett... :D Foglaljuk össze a világot tizenöt percben; nemt'om, hova raktam az eszem.
Köszi a bíztatást, igyekszem. :)
___ Az vagy, ami megesz. ___

h, 2009-06-22 10:34 Györeizé

Györeizé képe

Akos.karesz, Varnyú, Dom, James: köszi, hogy elolvastátok és véleményeztétek!
Hááát... :D
Nemeccerű a dolog. Általában van bennem egy indíttatás, hogy minél hitelesebben írjak, most is ezt tettem. Ez a figura így "szólalt meg" bennem, ő így beszél, ilyen. Én meg leírtam. :) Azért sem szerkesztgettem jobban, mert tényleg olyanra akartam írni, mintha tizenöt perc alatt kellett volna szerencsétlennek összemakogni valamit... Mértem stopperral, meg minden. :) Ehhez fel kellett olvasnom, és akkor jöttem rá, hogy az írásból mennyire hiányzik az élőbeszéd elevensége, a hangsúlyok, a szünetek, stb. Persze írásban is vissza lehet adni valamennyire, de ahhoz tudni kell... Sz'al megközelítőleg sem volt olyan, mint egy valódi hangfelvétel; mikor rájöttem, hogy ez jobban úgysem megy, hagytam ilyenre. Mea klumpa. :)
Már látom, hogy az ilyen témákat egyelőre hanyagolnom kell (vagy csak a fiókot etetni velük).
Mégegyszer: köszönöm a véleményeket!
EK: BUCSU: így van; egy időre pá, monológ! :D
___ Az vagy, ami megesz. ___

cs, 2009-06-25 00:38 Györeizé

Györeizé képe

No, kezd műhelymunka-szaga lenni a dolognak... :D Totál igazad van, akkor lett volna abszolúte hiteles, ha a fenti módszerrel csinálom. Így meg két szék közt... De amúgy is szoktam filózni, hogy milyen különbségek vannak az élőszavas mesemondás és az írásos verzió közt. Utóbbit nehezebb "elevenre" csinálni, de ez van. :) Mindenesetre a felolvasásos, rögzítéses és visszahallgatós technika tetszik, kipróbálom. Köszi!
___ Az vagy, ami megesz. ___

k, 2009-06-23 11:31 miyoku

miyoku képe

a többiek leírtak már mindent, csak annyit fűznék hozzá, h ez gyakori hiba:
"viszonylag nyugalomban, békés „középszerűségben”, langy idillben. "
ha találsz egy jelzőt, akkor nem kell körberakni 65 másikkal, ami ugyanazt fejezi ki, az olvasó értelmezni tudja azt az egyet is.
ufff :)
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

cs, 2009-06-25 00:39 Györeizé

Györeizé képe

Igazad lehet, ezentúl figyelek erre is. Uff! :)
___ Az vagy, ami megesz. ___

cs, 2009-06-25 11:01 Creideiki

Creideiki képe

Hali.
Nagyon érdekes formát választottál, és jól is oldottad meg, ehhez a típusú történethez ez teljesen passzol, szerintem. Maga a történet...hát. Adott egy jó ötlet, aminek a részleteit nem dolgoztad ki és ezért kissé erőltetett és izzadtságszagú lett. Pedig ez az Amnéziakabinos dolog nagyszerű ötlet.
Sajna a közepe kicsit unalmas is volt ugyanezért.

Azt hiszem, a macskás kép összekapcsolása az Új Ember dologgal ami bicegős.

A másik észrevételem semleges: Kicsit úgy éreztem, hogy nem tudod eldönteni, hogy most történetet mesélj, vagy inkább mélyebb ezoterikus-filozófikus rétegek felé áss. Nem biztos, hogy baj, mondjuk.

A stílusod jó, bár az anglicizmusaidtól feláll a szőr a nyakamon...:)
-----------------------------------------------------------------
http://creideiki.sfblogs.net

h, 2009-07-27 08:39 Obb_régi

Nos, kedves Györeizé ez borzasztóan gyenge lett.
"Olyan frappáns, ösztönös és… eredeti volt a hirtelen felbukkanó, definiálhatatlan belső késztetés, hogy valami tréfásat hozzak ki az egészből." - azt hiszem itt írod le a legjobban, hogyan is készítetted ezt az írást.
Elkezdted összedobálni, csak úgy, ahogy jön, ami kicsit érdekesnek tűnt az elején, utána gondolkoztál kicsit, hogy összefogd, de ez nem javított, hanem szinte rontott, végül hagytad kicsúszni teljesen. Lezártad, nesztek itt van módra. Nem volt teljesen fer azokkal szemben akik legalább megpróbálták.
Küldj el nyugodtan a p...ba, ha tévedek.
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!