3/7. scriptorium - isslac

A láda

Hűvös szellő táncolt végig a város utcáin, belekapott a járókelő emberek hajába, és meglebegtette a nyitott ablakok függönyeit. A lemenő nap fénye vörösre festette az égen úszó felhőket.
Anett Nelson elbűvölve bámulta a naplementét, amit a tízedik emeletről jól látott. Tekintete hol az eget, hol pedig a kezében lévő ékszeres dobozt fürkészte. Ha a zenélő ládika tetejét felnyitották, egy bohóc kezdett el táncolni a lassú, csilingelő dallamra. Anett túl réginek tartotta hozzá, hogy működjön, így nem kis meglepetéssel szolgált, amikor először kipróbálta, zenél-e még.
Két napja a testvére, James hívta fel, hogy egy ideig az ő otthona melletti lakásban fog lakni. Anett nem ujjongott a hír hallatán, de úgy gondolta, pár nap még nem a világvége. Rég látta már Jamest, és amúgy sem volt jó egyedül lakni egy panelház legfelső emeletén, ahol nem laknak szomszédok.
James viszonylag rövid idő alatt beköltözött, nem volt sok holmija. Épp egy franciaországi ásatásról jött vissza, hogy az ott talált ládát az itteni múzeum igazgatójának ajándékozza. Az azonban most hétvégén zárva tartott, így Jamesnek meg kell várnia a hétfői nyitást. A ládát értékes antik műtárgynak tartotta, és úgy érezte, érdemes volt a dolog miatt ide utaznia. Anett elmerengett azon, milyen nagyot fog csalódni a bátyja, ha megtudja, nem egy ősrégi műremeket cipelt magával.
Igaz, James megígértette a lánnyal, hogy nem nyúl hozzá, Anett kíváncsisága azonban legyőzte a becsületet. A ládában csupán kacatok voltak: pár papírlap, kötelek, bábok, egy tükör és egy ékszeres doboz. Ez utóbbi keltette fel a lány érdeklődését, a többi tárgyat a helyén hagyta. A festett minták és képek alapján úgy sejtette – bár nem értett az ilyen dolgokhoz –, ezek a tárgyak legkésőbb a 18. századból származhattak.
Anett lezárta az ékszeres doboz tetejét, majd elhelyezte azt az éjjeli szekrényén, egy rakás keresztrejtvény mellé. Szerette a rejtélyeket, a lakásban mindenhol lehetett találni erre utaló nyomokat. Talán a legszembetűnőbb az volt, hogy a televízió körül kisebb rakásokban hevertek a detektívfilmek és különböző sorozatok lemezei.
A falakat poszterek, többségében filmplakátok borították.
A lakást igyekezett minél szebbre, otthonosabbá varázsolni, ha már egy koszos, lepusztult környéken lakott. Ahogy kinézett az ablakon, máris láthatta, mit csinálnak a szemközti lakásban. Nap mint nap tanúja volt, ahogy egy alkoholista disznó megveri a feleségét, aki visítva próbál védekezni, persze eredménytelenül.
A két háztömböt egy folyó választotta el, amely némiképp vigasztaló látványt nyújtott, ahogy narancsszínűre festették az alkonyi napsugarak.

***

Anett mindig időben kelt. James-szel ellentétben ő pontosan végzett mindent, és sosem késett el a munkából. Akármilyen lepusztult volt a városrész, ahol ő lakott, sok munkalehetőséget kínált az itt lakók számára. Anett egy internetes cég irodaházában dolgozott, a város legmagasabb házainak egyikében. Szombat volt, így nem furcsállta, hogy a megszokott tömegek helyett most csupán pár embert lehet látni az utcán.
Mivel az ominózus irodaház közel volt, Anett minden reggel gyalog tette meg az oda vezető utat. Sosem járt taxival, és csak ritkán vette igénybe a tömegközlekedést. Szétnézett az utcán, és meglepetten látta, hogy egy említett járművet sem lehet látni; autó is csak ritkán haladt el mellette.
Aztán kacagásra lett figyelmes. A hang halknak tűnt, mégis olyan benyomást ébresztett benne, mintha mindenhonnan hallaná. Szétnézett, hogy nem csak egy játszadozó gyermek nevetését hallotta-e, de nem látott sehol senkit. A nagy plakátokon szereplő, jólfésült személyek is némán vigyorogtak rá. A lány megrázta a fejét, és ballagott tovább az irodaház felé.

***

– További szép napot, Tom! – mondta Anett, és kulcsait a táskája mélyére rejtve kilépett az ajtón.
– Neked is, Cicababa! – kiáltotta utána minduntalan jókedvű munkatársa.
Anett mosolyogva szállt be a liftbe, melynek ajtaja csak huszonöt emeletnyi ereszkedés után nyílt ki ismét. Az információs pultnál dolgozó John horkolva szundított a helyén, kezében félmeztelen nők képeit tartalmazó újságot szorongatott.
Késő délutáni szél ostromolta a házak falait, fölkapta a földre ejtett papírdarabokat, hogy aztán meg se álljon velük a folyóig. Anett útja minden délután erre vitt; biztos volt benne, hogy ha szükséges lenne, bekötött szemmel is probléma nélkül masírozna végig a városon. A következő utcánál elkanyarodott jobbra, ahonnan egyenes út nyílt a folyón átívelő hídhoz.
Sétálás közben ismét meghallotta a halk kacagást. Anett újfent szétnézett, és homlokráncolva próbálta megkeresni a hang forrását.
– Itt vagyok! – mondta valaki a háta mögött. A lány ijedtében megfordult, és látta, hogy egy kövér, kifestett bohóc áll tőle pár lépésnyire. – Nocsak, nocsak, egyedül az utcán?
A bohóc alacsonyabb volt, mint Anett, foltos ruháját több szövetből varrták össze. Beszéd közben kivillantotta sárga fogait.
– Ki maga, és mit akar? – kérdezte a lány meglepetten.
– Én csak játszani akarok! A nevem Bohóc. Ugye, milyen találékony név, he?
– Én nem akarok… – mondta Anett, majd megfordult, és már rohant volna a hídhoz, de egy téglafal elállta az útját, ami az előbb még nem volt ott.
– Csapdába estél, Cicababa! – hahotázott a bohóc, majd a lány szemébe nézett.
– Mit akar tőlem?!
– Van nálad valami, ami az enyém, és ami miatt most már nem nyugodhatok… Játsszunk egy kicsit! Talán fogócskát, he? Vagy kártyázzunk?
– Nem érdekel, hagyjon békén! – kiáltotta Anett, majd az alak mellett elsurranva futásnak eredt.
Az égen fekete felhők gyülekeztek, melyek eltakarták a napot. Az utcán egyetlen lelket sem lehetett látni, nem jártak az autók sem. Csend borult az egész környékre, csupán a varjak lepték el a házak tetejét, és rekedt hangon károgtak. Anett ijedten nézett szét. ˝Mi történt a várossal?˝, kérdezte magában.
– JÁTSSZUNK HÁT FOGÓCSKÁT! – hallotta mindenhonnan. – DE MIVEL TE HAMARABB MEGSZÖKTÉL, MINT KELLETT VOLNA, MOST MÁR AZ ÉN SZABÁLYAIM SZERINT MÓKÁZUNK. – A bohóc hangja fokozatosan mélyült, őrült kacagása már-már egy lassított felvételre hasonlított.
Anett a járdán futott, körülötte a világ színtelenné vált; elszürkült minden, akár egy régi felvételen. Csörgött a telefonja.
– Halló – mondta zihálva, miközben egy rejtett helyet keresett, ahol meghúzhatja magát. Végül bement egy boltba, ahol az eladópult mögé rejtőzött.
– Szia, James vagyok! – hallotta testvére hangját.
– James! Hol vagy most?
– Épp most hajtottam el a múzeum előtt, a bevásárlóközpontból jövök. Figyelj, nem tapasztaltál valami furcsát? Mintha most minden olyan üres lenne, nem látok embereket az utcán, sem autókat.
– Figyelj, valamit meg kell beszélnünk! Vegyél fel a főtéren, két perc múlva!
– Oké, de ezt mindenképp próbáld meg megmagyarázni! – mondta, aztán letette a telefont.
Anett mélyet sóhajtott, majd óvatosan felállt, hogy kisétáljon a boltból. Az ajtón kilépve látta, hogy egy kamion közeledik felé. Átfutott az agyán, hogy talán James jött érte, de ezt hamar elvetette – testvérének egy fekete Wolksvagen autója van. A kamion vezetője nem lassított, hanem rálépett a gázra, közben dudált. Aztán Anett felismerte a sofőrt, aki nem volt más, mint a kajánul nevető bohóc.
A kamion elképesztő sebességgel csapódott neki az épület falának, a lány épphogy el tudott ugrani előle. A közért üvegfala millió darabra tört, záporoztak a kisebb szilánkok. Anett amilyen gyorsan csak tudott, futásnak eredt. Befordult az egyik sarkon, majd még kettőn, aztán meglátta a város főterét.
James autója abban a pillanatban ért oda.
– Gyere, szállj be! – mondta James Anettnek, aki már bent is ült az autóban. Becsatolta az övét, majd a lehető leggyorsabban elindultak.
– Olyan, mintha az egész világ a feje tetejére állt volna!
– Mi történik itt?
– Majd elmesélem. Most menjünk haza, otthon mindent elmondok.
– Nem szeretem ezt a titkolózást…

***

A lakáshoz érve Anett bezárta az ajtókat, az ablakokat, és részletesen beszámolt mindenről. A ládáról, az emberek eltűnéséről, a bohócról és a kamionról. James hallgatás közben egyre csak hümmögött és bólogatott, majd amikor testvére befejezte, vett egy mély levegőt.
– Nem megmondtam, hogy ne nyúlj a cuccaimhoz? – förmedt rá.
– Bocsánat… Nem akartam megpiszkálni a dolgokat…
– Most már úgy is mindegy… És ez a bohóc, azt mondtad, ő tette ilyenné a várost.
– Szerintem igen – bólintott Anett. – Miután először láttam, elfutottam tőle, és akkor minden elszürkült, a házak falai feketék lettek. Azt mondta, van nálam valami, ami az övé, és ami miatt már nem nyugodhat.
– Ha igaz amit mondtál, akkor a láda tényleg a 18.-19. századból származhatott. Halljam, mit vettél el belőle?
– Honnan tudod, hogy elvettem…
– Ha már kinyitottad, gondolom szétnéztél a benne lévő holmik között. – Anett nem várt válasszal, rögtön oda is nyomta az ékszeres ládikát James kezébe.
– Tessék. Csak ennyi volt nálam.
– Mit gondolsz, ez lehet az, amit az alak akar? – James felnyitotta a doboz tetejét, hallgatta a zenét, közben a táncoló bohócot figyelte.
– És mi van, ha az egész láda az övé?
– Ugyan már… Még sosem találkoztunk vele, és honnan tudna róla? – kérdezte, mire Anett bólogatni kezdett.
– Valóban – mondta a lány, majd arra lett figyelmes, hogy kopogtattak az ajtón. Mindketten a bejárat irányába néztek, majd egymásra.
– Mi a… Szerinted még egy ember? - kérdezte kíváncsian James.
– Láttál te az utóbbi hat órában embereket?
– Azért megnézem… – mondta James, felállt, és már indult is, hogy kinyissa az ajtót.
– Vigyázz! – figyelmeztette testvére, majd védekezően mellé állt.
James kilesett a kukucskálón, majd felsóhajtott.
– Egy rendőr van odakint.
– Egy rendőr? – Anett gyanakodva ráncolta a homlokát. – Jó, nyisd ki, de… mindegy. Gyerünk. – Védekezően felkapott egy esernyőt, hogy azonnal az ismeretlenre sújtson vele.
– Hahó! - hallatszódott kintről. - Itt a rendőrség! Nyissák ki! - James kinyitotta az ajtót, mire a kint álló idegen elmosolyodott. Csakhogy aki mosolygott, az nem volt más, mint a bohóc. – Üdvözlet! – vigyorogta. – Te most velem jössz! – mondta, majd rávetette magát James-re.
A bohóc hahotázni kezdett. Anett szinte azonnal ütni kezdte a földön fekvő, James-szel birkózó alakot, de pár másodperc múlva rájött, hogy csak a szőnyeget ütögeti.
– James! – kiáltotta rémülten a lány. – JAMES! – Nem kapott választ. Kirázta a hideg. Szétnézett az egész lakásban, a lépcsőházban, de sehol nem találta a testvérét.Látta, hogy a bohóc James-szel együtt elvitte a ládát is.
Visszament a lakásába, majd felvette a földön hagyott ékszeres dobozt. Anett arra gondolt, hogy talán a bohóc így akarja magához csalni. Magában eldöntötte, ha kell, hát szembeszáll a félelmeivel.

A derekára egy övet csatolt, majd gondosan telepakolta a konyhából hozott késekkel. ˝Ha harc, hát legyen harc˝, gondolta. Felkötötte a haját, majd fegyvereket válogatott. A dél-amerikai esőerdőben is oly’ sokszor bevált vadászkést is az övéhez csatolta, a zsebébe gázsprayt tett. A kis dobozt egy hátizsákba tette, amit a hátára vett. Amikor elkészült, kilépett a lakásból, hogy üldözőbe vegye a bohócot.
Bízott benne, hogy találékonysága mellé szerencse is társul majd. Nem tudta mire is képes a bohóc valójában, de egyvalamit igen: hogy az ékszeres dobozért meg fogja őt keresni.
Amikor kilépett a lépcsőház ajtaján, a város megszokott képe helyett egy egészen új látvány fogadta. A környék egyáltalán nem hasonlított a régi önmagára, az ég fekete volt, a házak falai sötétszürke színben játszottak. A folyó úgy festett, mintha olajat öntöttek volna a vizébe, döglött halak lebegtek a felszínén.
– Bohóc, merre vagy? Gyere, kapj el! Már ha képes vagy rá! – Szavait hangos kacagás követte, majd egy pillanat múlva meg is jelent ellenfele.
– Készen állsz egy újabb játékra? – kérdezte vigyorogva. – Meguntam a fogócskát. Játszunk inkább kakasviadalt. Vagy nem is… Inkább csak viadalt. – A háta mögül előhúzott egy hatalmas kaszát. Anettet váratlanul érte a lépés; ő két kést vett a kezébe.
– De előtte szeretnék valamit tudni. Hová lett James?! És a többi ember?
– Ha sikerül legyőznöd, és ideadod ami az enyém, akkor viszont láthatod őket… Ha viszont veszítesz, én elveszem tőled a dobozt, és velük együtt fogsz elpusztulni.
– Legyen hát! - mondta. - Gyere! – A következő pillanatban már nekiugrott a bohócnak. Az villámgyorsan lesújtott a kaszával, ám célt tévesztett.
A bohóc gyors csapásokkal próbálta Anettet elérni, ám a lány minden támadás elől kitért. ˝A legjobb védekezés a támadás˝, gondolta. Lábaival elrugaszkodott a földtől, majd a hirtelen előhúzott gázspray-vel szembefújta ellenségét. A bohóc ordított, elejtette a kaszát, ami a földre érve hamuvá lett.
Anett ebben a pillanatban lesújtott ellenségére. A nagy vadászkés már éppen elérte volna ellenfele arcát, amikor valami visszahúzta onnan. A bohóc vörös szemmel ugyan, de sértetlenül úszta meg a támadást. Vigyorogva nézett a lányra, aki tehetetlenül próbált szabadulni egy növénytől, ami rabul ejtette.
– Mi a… Eressz el! Ez így nem tisztességes…
– Itt kezdetektől fogva szó sem volt tisztességről! Te is bevetetted az adu ászt, én is előhúztam egy ütőkártyámat. – Nevetni kezdett, majd megpaskolta méretes pocakját. – Úgy látszik, már nem tudsz támadni! Ezek szerint nyertem!
– Nem! – mondta a lány, majd teljes erőfeszítéssel próbált kiszabadulni a növény szorításából.
– De-de! A kicsi Anett tehetetlen… És úgy fogja végezni, mint az összes többi!
– Eressz el, te vigyorgó rohadék!
– No-no, nincs heveskedés! Már úgysem tudsz ellene tenni semmit.
– Akkor legalább azt mond el, ki vagy!
– Legyen hát. Úgysincs jobb dolgom… - kezdte. - Én egy hivatásos bohóc vagyok. Franciaország egyik leghíresebb nevettetője voltam, még Napóleont is szórakoztattam annak idején. Becsülték a munkámat… Szerették hallgatni a vicceimet, de aztán más korszak köszöntött a világra. A Bourbonok új kormányának érdekeiben nem szerepelt a bohócok jóléte, így hamarosan teljesen tönkrementem. Úgy tűnt, utcai csavargóként kell leélnem a napjaimat. Aztán jött egy asszony. A szépséges Margaret. Ő mindig törődött velem.
A lakására vitt, ételt, otthont adott nekem, cserébe csupán a szórakoztatását kérte, amit én örömmel teljesítettem is. Boldogan éltünk együtt, ez a kapcsolat már-már a házassághoz hasonlított. Kaptam tőle egy ékszeres dobozt. A legszebb ajándék volt, amit valaha kaptam, így megígértem, hogy mindig vigyázni fogok rá.
Aztán egy nap… Elvitték Margaretet… Soha többé nem láttam, akármennyit kutattam utána! Az emléke örökké bennem élt, és nem hagyott nyugodni. Akármilyen furcsa is, sírtam. Pedig egy bohóc soha nem sírhat. Az életem küldetése a nevettetés volt, és hát ilyen csúnyán kudarcot vallottam. Megígértem, hogy bosszút állok Margaretért. Mielőtt meghaltam, boszorkánnyal alkut kötöttem. Én életem végéig szolgálok neki, ha ő a lelkemet egy ládába zárva segít majd eljutni Margaret gyilkosaihoz. És hát így lett.
Te voltál, aki kiszabadított hosszú évek után. Te mutattad meg, melyik az a város, amelyiken bosszút kell állnom. És most bosszúm beteljesedik. – Kísértetiesen felkacagott.
– De hisz’ ezek az emberek nem azok akiket te keresel!
– Ne beszélj ostobaságokat! Különben is… Már elkezdtem a tisztogatást, melyet nem fogok félbehagyni!
– Kérlek, ne tedd ezt! – mondta Anett, de nem kapott választ.
– És ezt most elveszem! – A bohóc kezében ott volt Anett hátizsákja, benne az ékszeres dobozzal. – Most búcsúzom. Jó volt veled játszani, bár sajnálom, hogy csak ennyi ideig tartott a móka. Viszlát! – mondta, majd köddé vált.
Az Anettet foglyul ejtő növény nem tűnt el. Hirtelen hatalmas szél kerekedett, a házak omladozni kezdtek. Az oszlopok elolvadtak, a földön pedig hosszú repedések futottak végig. Végtelen mélynek tűnő szakadék nyílt a földben. Az összeomló házak törmelékei alázuhantak, és az utak is követték őket. Az épületek maradványai eltűntek a semmiben. Úgy tűnt, az egész világ szétesik, és hamarosan egy talpalatnyi szilárd terület sem marad. Anett sírni kezdett a pusztulás láttán, próbált kiszabadulni a növény béklyójából, de az nem engedte.
Végül már semmi sem volt körülötte, csupán a nagy feketeség. Az a megmaradt kis beton, amin ő állt, repedezni kezdett, majd mikor már semmi sem tartotta a lányt, a növénnyel együtt zuhant a mélység felé.
Anett nem tudta mi vár rá odalent, nem látott semmit.
A lány egy percre abbahagyta a zihálást, és figyelni kezdett. A mélyből halk, csilingelő hangot hallott, amely az egész teret bezengte. Az ékszeres doboz ismerős, lágy hangját.

***

Anett Nelson felriadt az álmából. Egész teste izzadtságban fürdött, szíve még mindig hevesen kalapált a mellkasában. Mély lélegzetet vett, majd megtörölte az arcát.
– Csak álom volt… Csak álom volt… – mondogatta. Szétnézett a szobájában. Mindent a helyén talált, az ég is ragyogóan kék volt. Ránézett az órájára, amely 9:12-t mutatott. – Basszus, el fogok késni!
Felöltözött, felkapott egy szendvicset, majd már épp kilépett volna az ajtón, amikor csörgött a telefon.
– Halló, itt Anett Nelson.
– Anett, szia! James vagyok.
– Á, James! Mi járatban?
- Figyelj, mondani szeretnék neked valamit.
– Gyorsan mondd, épp a munkába készülök. El fogok késni.
- Oké. Szóval. Most épp egy ásatásról jövök Franciaországból. Pár napig az otthonod melletti lakásba szeretnék költözni, egészen addig, míg át nem adok valamit a múzeum igazgatójának.
– És mi az, amit át szeretnél adni…? – kérdezte Anett elfúló hangon.
– Egy antik ládát. Bizonyára nagyon értékes lehet…
Anett nem válaszolt. A földre rogyott, kezéből kiesett a telefon. Némán nézett maga elé, közben elmerengett a hallottakon. Lelki szemei előtt megjelent egy nyitott fedelű ékszeres ládika, melyben egy bohóc táncolt a csilingelő zenére.

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2009-06-14 05:57 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Te is valami mást használtál gondolatjelek helyett. A végén ott virít két kocsirúd.

v, 2009-06-14 12:08 isslac

Köszi, javítottam! :)
EK: KULCS, hát EK szerint kulcs volt...

----------------------------------------------------------------
Akkor kell szeretnünk valakit amíg él,nem pedig amikor már halott...
www.darkisland.gportal.hu ( itt ismoon néven vagyok)

v, 2009-06-14 14:01 Alexei B Fargas

Szia!
Nos...
Ami tetszett:
Nagyon jó a világábrázolás, a pusztulás abszurd, groteszk történése. Magyarul, a hangulat megvolt, megfogott.
Ami nem tetszett:
A cselekmény erőltetett, akárcsak a csattanó. Logikai hibák a karakterben (Anett miért fut el azonnal a bohóc elöl, holott nem paranoiás még) és a történetben is. A szöveg kissé túlírt, az első résznek úgy ahogy van semmi mondanivalója sincs, azon kívül, hogy Anett egy olyan panellházban lakik, aminek a legfelső emeletén csak ő él (???), illetve hogy James olyan gazdag, hogy pár napra is ki tud bérelni egy teljes lakást szálloda helyett (???).
Szóismétlések sora középen: nem szükséges mindenhova kiírnod Anett nevét, ha egyszer senki más nincs a környéken. Néhol ragozási hibák.
Összességében nem rossz, de olyan semmilyennek érzem.

v, 2009-06-14 18:48 isslac

Úgy látszik a hosszabb történetek nem mennek nekem :neutral: A történetet lehet, hogy tényleg máshogy kellett volna megvalósítanom, de mivel egy másik ötletet elvetettem és 3 nappal a határidő előtt kezdtem hozzá, így tényleg eléggé összecsapott lett :)
Úgy látszik a szóismétlésekkel hadi lábon állok, és megsúgom, szerintem is eléggé semmilyen lett :roll:
Köszönöm, hogy elolvastad!

----------------------------------------------------------------
Akkor kell szeretnünk valakit amíg él,nem pedig amikor már halott...
www.darkisland.gportal.hu ( itt ismoon néven vagyok)

v, 2009-06-14 18:21 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

"már James-t" - kötőjel csak akkor kell, ha az utolsó betűt nem ejtik. Jamest, Gregort, Johnt, de: Eve-t, Amelie-t. Ez a későbbiek re is vonatkozik!
"amúgy sem volt jó egyedül lakni egy panelház legfelső emeletén, ahol nincsenek szomszédok" - mért ne lennének? Úgy állítod be, mintha csak egyetlen lakás lenne a panelház tizedikén. gondolom olyasmit akartál írni, hogy az emeleten nem lakott senki.
"Épp egy Franciaországi" - kis f
"amelyért érdemes volt ide utaznia. " - nem a ládáért utazott ide, hanem hogy átadhassa
"Megérzése szerint – bár nem értett az ilyen dolgokhoz – ezek a dolgok legkésőbb a 18. századból származhattak." - elég precíz a megértése ahhoz képest, hogy értett hozzá. Miért ne lehetnének mondjuk a X. századból? Legalább rhattál volna támpontot, hogy a cirádás mintázat alapján gondolta gy.
"majd azt elhelyezte az éjjeli szekrényén" - elhelyezte azt
"és különböző sorozatok DVD-i" - rövidítéseket nem írunk prózai műbe. "dévédéi" vagy inkább "lemezei"
"A falakat poszterek, többségében filmplakátok borították." - tagolási hiba, ez már nem a rejtvényhez tartozik.
"koszos lepusztult " - vessző
"a szemközti lakásban" - szóismétlés
"Nap, mint nap tanúja volt" - szerintem nem kell vessző (nkv). Egyébként ennél a résznél ugrálsz a leírásban, előbb egy feleségverőről, majd egy folyóról írsz. Hogy jönnek ezek ide?
"ellentétben, ő pontosan végzett" - nkv
"utazó alkalmatosságot " ülőalkalmatosságról már hallottam, az utazó alkalmatosság viszont elég csúnyán hangzik... Egyébként meg azt jelentené, hogy nem lehet kategóriába sorolni.
"Szétnézett, hogy nem e csak egy játszadozó gyermek nevetését hallotta" - nem (...) hallotta-e
"a házak halait" - halait? :)
"Játszunk egy kicsit." - dupla hiba. "Játsszunk egy kicsit!"
"Ne érdekel" - nem érdekel
"elsuhanva futásnak eredt." - aki fut, az nem suhan
"– JÁTSZUNK HÁT " - – JÁTSSZUNK HÁT
"Oké, de ezt mindenképp meg kell magyaráznod! " - úgy mondja, mintha a testvére említette volna, hogy tudja, mi folyik itt.
"Aztán Anett felismerte a sofőrt, aki nem volt más, mint a kajánul nevető bohóc!" - Semleges narrátor nem kiált fel.
"szinte záporoztak a kisebb szilánkok. " - szinte?!
"Anett, amilyen gyorsan csak tudott" - nkv
"aztán kilyukadt a város főterén." - elképzeltem, ahogy szegény Anett felfúvódik, aztán kilyukad...
Fura, hogy Anett nem gondol olyanra, hogy esetleg vele van valami agybaj? Elvégre az emberek nem tűnnek csak úgy el, meg nem szürkül el minden...
"– Mi a… Szerinted még egy ember?" - ezt ki mondja?
"– Hahó! Itt a rendőrség! Nyissák ki! – hallatszódott kintről. " - komment előre
"hallatszódott kintről. James kinyitotta az ajtót, mire a kint álló idegen mosolygott. " - mire elmosolyodott
"Csakhogy aki mosolygott, az nem volt más, mint a bohóc! " - megint a narrátori felkiáltás...
"Azt viszont látta, hogy a bohóc James-szel együtt elvitte a ládát is." - nem egészen értem, mi történt itt, nem írod le, mintha Anett elvesztette volna az eszméletét, és ezt a részt átugrotta volna, de nem.
"Magában eldöntötte, ha kell, hát szembeszáll a félelmeivel." - miért ezután a hármascsillag? Se időbeli, se térbeli ugrás nincs, se szereplőváltás.
"A dél-amerikai esőerdőben is oly’" - na neeee... ha a dél-amerikai esőerdőt is megjárta, akkor miért ilyen kis félős kislánynak állítottad be eddig?
"A háta mögül előhúzott egy hatalmas kaszát. Anettet váratlanul érte a lépés; ő két kést vett a kezébe." - mint egy B kategóriás horror... Az őrült kaszás bohóc és a megszeppent leányzó...
"– Legyen hát! Gyere! – mondta" - komment előre
"… Én egy hivatásos bohóc vagyok – kezdte." - komment előre
"így a lány nem tudott menekülni" - felesleges magyarázás
*
fogalmazáshibák. Helyesírási hibák. Szerintem nem nézted át elégszer!
Tagolási hibák. Ha másról kezdesz beszélni, üss egy entert. Például ha a szélről Anettre váltasz.
Kommentezési hibák: van, ahol nem kéne, de van, néha meg pont fordítva.
Rengeteg helyen kiírod az alanyt, pedig nem tudjuk, kiről van szó épp, ebből sok szóismétlésed is fakad.
Olyan, mint egy B kategóriás horrorfilm.
*
A befejezésről: mi akkor a csattanó? Hogy újra meg újra megtörénik ez majd vele? Vagy miért az az időbeli visszaugrás? Nem értem.
*
Nekem kicsit összecsapottnak tűnik. Rengeteg a hiba, közepes történet. So-so. Sajnos a deus-ex machinás befejezés sem az igazi: ha feléled a szereplő, hogy csak álmodta, már csak kétféle befejezés marad: vagy tényleg álmodta (csalódás), vagy kap egy utalást, hogy mégsem (kitalálható). Innentől kezdve semmi meglepő...
*
Érdekes a mű abszurditása. Talán jobban ki lehetett volna hangsúlyozni, több elemmel és csavarral.
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

v, 2009-06-14 18:55 isslac

Köszönöm, hogy kigyűjtötted a hibákat, és hogy elolvastad! :) Amint lesz időm, kijavítom a hibákat, és kicsit visszaveszek majd a novellák terjedelméből is, egyenlőre a rövid novellákat fogom gyakorolni.
Valóban, én is így érzek, ahogy te is, sajnálom ( és ez főleg a lustaságomból ered), hogy nem néztem át elégszer, és , hogy nem csiszoltam eléggé. Egy biztos: nem lett a legjobb művem. :P

----------------------------------------------------------------
Akkor kell szeretnünk valakit amíg él,nem pedig amikor már halott...
www.darkisland.gportal.hu ( itt ismoon néven vagyok)

v, 2009-06-14 18:39 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Olyan, mint amit a szinopszis után vártam: az eleje kicsit híg, a bohócos rész nagyon jó, ötletes, nekem az nagyon tetszett, aztán a halvány csattanó. Maga a bohóc karaktere is eltalált, bár nekem valahogy nem volt kövér. Nemtudom miért, ez lehet, hogy csak az én berögzült, nem túl testes bohóc sztereotípiám miatt volt, de egy ilyen itt-ott felbukkanó lényt én... egyszerűen nem kövérnek képzelek el.
________
"Csak szidj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szidd a hazád. Szidd a világot."

v, 2009-06-14 19:06 isslac

Köszi, hogy elolvastad! :)
A bohóc alkatát én olyan kövéresnek, de nem hájasnak képzeltem el, de egy szellemnek úgy is mindegy, hogy hova megy, ha szinte nincs súlya ( azt hiszem). Úgy látszik a hangulatot át tudom adni, de magát a sztorit nem nagyon :confused:

----------------------------------------------------------------
Akkor kell szeretnünk valakit amíg él,nem pedig amikor már halott...
www.darkisland.gportal.hu ( itt ismoon néven vagyok)

k, 2009-06-23 19:56 Révész

Révész képe

"Megérzése szerint – bár nem értett az ilyen dolgokhoz – ezek a dolgok legkésőbb a 18. századból származhattak." Szóismétlés: dolgokhoz - dolgok
*
"kezében félmeztelen nők képeit tartalmazó újságot..." - Ez a körülírás... :D Röviden: pornóújság.
*
"Késő délutáni szél ostromolta a házak halait" - Elütés: halait helyett falait.
*
"A következő sétáló utcánál elkanyarodott jobbra, ahonnan egyenes út nyílt a folyón átívelő hídhoz.
Sétálás közben ismét" - Szóismétlés: sétáló - sétálás.
*
"– Itt vagyok! – mondta valami a háta mögött." - Nem biztos, de inkább valaki. Még nem tudom, mi a vége, de ha nem emberről van szó, akkor itt szépen lelövöd a poént. (Most már számítok rá, és ha tényleg az lesz a vége, akkor nem fog jól elsülni.)
*
"– Ne érdekel, hagyjon békén!" - Elütés: egy m hiányzik a ne végéről.
*
"˝Mi történt a várossal?˝, kérdezte magában." - Vessző helyett gondolatjel.
*
"ez lehet az, amit az az alak akar?" - Feltűnően sok az a betű.
*
"...kérdezte, mire Anett bólogatni kezdett.
– Valóban – mondta Anett" - Tudom, hogy név, de engem akkor is zavar. Az egyiket helyettesítsd valamivel, pl.: lány, testvére, stb.
*
"mire a kint álló idegen mosolygott" - A mosolygott egy állapot, helyesen: elmosolyodott. Vagy, töröld a mire szót, és jó lesz a mosolygott is.
*
"˝Ha harc, hát legyen harc˝, gondolta." - Gondolatjel.
*
"Az villámgyorsan lesújtott a kaszával, ám cél tévesztett." - Elírás: egy t hiányzik a cél mögül.
*
"˝A legjobb védekezés a támadás˝, gondolta" - Lásd feljebb.
*
"A bohóc ordított, elejtette a kaszát, ami a földre érve hamuvá lett.
Anett ebben a pillanatban lesújtott a bohócra" - Szóismétlés: bohóc - bohócra.
*
"Mielőtt meghaltam, egy híres boszorkánnyal alkut kötöttem." - A híres itt felesleges, nincs semmilyen funkciója.
*
Hát, nem is tudom. A történet érdekes, de valahogy mégsem élveztem. a Fogalmazása egy picit töredezett, és sok helyen érdemes lenne átírni, hogy gördülékenyebb legyen.
Se mondanivalója, se csattanója nem volt, hiányérzetem is van emiatt.
Jó ez, van benne fantázia, de még sok munkát igényel, hogy perfektó legyen ;)
_______________
Az Út keresője

sze, 2009-06-24 13:43 isslac

Javítottam a dolgokat, köszönöm, hogy átnézted, és, hogy elolvastad! :)
Szerintem a gondolatoknál nem kell gondolatjel, mert nem beszél magában az illető. Hacsak nem szkizofrén :)

----------------------------------------------------------------
Akkor kell szeretnünk valakit amíg él,nem pedig amikor már halott...
www.darkisland.gportal.hu ( itt ismoon néven vagyok)

sze, 2009-06-24 14:41 Kentaur

Kentaur képe

Ez nem sikerült túl jól, az alaptörténet sablonos, bár a világ akár jó is lehetne magában.
Van itt miden:szósimétlés, rossz mondatszerkezet, helyesírási hiba, élettelen karakter, logikátlan helyzet...
"A kamion elképesztő sebességgel csapódott neki az épület falának, épp, hogy a lány el tudott ugrani előle."- ez például más szórenddel lenne jó: A kamion elképesztő sebességgel csapódott neki az épület falának, a lány épphogy el tudott ugrani előle.
(az épphogy az egybe.)
De leginkább a karakterek bábúként való viselkedése zavaró, nem viselkednek az adott helyzethez megfelelően, pánikuk, félelmük eröltetettnek hat. Ez amúgy az egész történetre igaz valahogy:olyan eröltetett a vége is... A leginkább a bohóc és alány párbeszédéből világlik ez ki, itt különösen jaj:"– Akkor legalább azt mond el, ki vagy!
– Legyen hát. Úgysincs jobb dolgom… - kezdte."
itt nagyon kilóg a lóláb, és nemcsak az eután lévő kissé fantáziátlan történettől, hanem maga a helyzet abszurd. Mert az oké, hogy a bohóc elmondja a történetét, de hogy a lány kérdezi pont most, pont így...
Mintha nagyon nem lett volna kedved megírni. :-(
EK:vitat
----------------------------------------------------------------
"Az írás olyan, mint a herpesz:tünetmentes lehetsz, de gyógyult nem!"

cs, 2009-06-25 14:01 isslac

Már nem nagyon emlékszem, hogyan is viszonyultam a novellához, amikor megírtam, de az lehet, hogy eluntam az ötletet, de már nem akartam másikat írni, lesz ami lesz alapon. Hát ez hiba volt.
Köszönöm, hogy elolvastad! :) A hibát javítom!

----------------------------------------------------------------
Akkor kell szeretnünk valakit amíg él,nem pedig amikor már halott...
www.darkisland.gportal.hu ( itt ismoon néven vagyok)

v, 2009-08-23 12:46 Aures

Aures képe

Ez egész fogyasztható lett, isslac! :) Igaz, egy kicsit sablonos, meg egy picit tényleg erőltetett, vagy nem is tudom...
Viszont a hangulata elviszi az egészet a hátán, és a szöveg is gördülékeny. ;)
Kellemes volt olvasni, és a hibái ellenére tetszett.
_______________
Behunyom a szemem, hogy lássak.

v, 2009-08-23 13:19 isslac

Köszönöm szépen a véleményt, meg, hogy elolvastad :) Erről a novelláról igazság szerint már lemondtam, eléggé rosszul sikerültnek tartom, és örülök, hogy fogyaszthatónak gondolod :) Ha minden jól sikerül, akkor a nyolcadik feladatos már sokkal jobb lesz.

----------------------------------------------------------------
Akkor kell szeretnünk valakit amíg él,nem pedig amikor már halott...
www.darkisland.gportal.hu ( itt ismoon néven vagyok)