3/7. - ZAPHIRA SAIGE

Amióta az eszemet tudom, soha nem érintette bőrömet egyetlen napsugár sem. Emlékszem, sokat láttam szobám ablakából a boldog gyerekeket, akik vadvirágfüzérrel a nyakukban ugrándoztak a park füvén, s körülöttük méhek döngicséltek. Irigyeltem őket, mert élvezhették az életet, és nem gátolta meg őket ebben semmilyen fogyaték vagy betegség.
Én csak ültem sötét szobámban, nehéz függönyökkel elrekesztve a külvilágtól, s míg odakint a nap sütött vidáman, a benti világosságot számomra csupán a lámpa fénye biztosította.
Fotelemben ülve gyakran kíváncsiskodtam a világ iránt. Ekkor rendszerint vagy a HoloTv adásait nézegettem, amik szinte teljes valóságában mutatták be az ismeretlent, vagy a laptopomon tájékozódtam a történésekről, és csodáltam azon növények szépségét, amiket talán soha nem vehetek majd a kezembe.
Szívem kifelé húzott, menni akartam, de nem lehetett. Tudtam, ha kimerészkedem nappal, ezernyi veszély leselkedik rám. A földön, az égen, sőt, a levegőben is.
A szobám rabja voltam.
Egyszer, egy hajnalon úgy döntöttem, kimegyek. Már pirkadt lassan, de igazából sötét volt még. Felvettem a karfán árválkodó kardigánt a hálóingemre, belecsusszantam papucsomba és elindultam kifelé. Meg akartam érinteni a virágokat. Minden vágyam az volt, hogy ha az életben soha többé máskor, legalább egyszer bódítson el illatuk, amikről oly ódákat zengtek a boldogok.
A folyosó sötéten ásítozott a semmibe, én mégis elindultam rajta. Ismertem a járást. Tudtam, merre van a kijárat, s habár soha nem voltam még kint, elégszer néztem sóhajtozva a vendégeket ontó ajtópárt. De mikor végre odaértem, megtorpantam. Anna, a számítógép biztos jelezné Apa szobájában, ha kora reggel, még az ébredésük előtt valaki a bejáraton közlekedne...
A konyhába siettem. Ott már nyitva volt az egyik ablak. A takarítónő nemrég járhatott erre, talán szellőztetett. Kissé nehézkesen, de áttornáztam magam a párkányon, és pár másodperc múlva már kint is voltam. Éreztem, ahogy a sarkamhoz simul a harmatos nyári fű. A kastély fala mellé simulva osontam a park irányába, oda, ahol az estikék nyíltak.
A friss, hajnali levegő beáramlott a tüdőmbe, s végre szabadnak éreztem magam. Most már tudom, hogy felelőtlenség volt,.de nem tudtam ellenállni. Futni kezdtem az apró, rózsaszínül mosolygó virágok felé, s mikor megérkeztem, boldogan vetődtem közéjük. Illatuk elbódított, de nem tudtam szabadulni, varázsuk teljesen elbűvölt.
Legbelül tudtam, nem maradhatok, mert abból baj lehet. De az illatok, a színek és a friss levegő elálmosított. Próbáltam józan maradni, de nem ment. A következő pillanatban szempilláim elnehezültek, és bármennyire is ellenkeztem, teljes sötétséget bocsátottak szemem világára. Mosolyogva aludtam el.

*

A hasamon feküdtem. Nem tudom, hol lehettem, de már nem éreztem a harmatos fű illatát és nem birizgált megannyi virágocska komisz tömege. Mást éreztem. Nem mertem kinyitni a szememet. Féltem, hogy ami történt, csak álom volt. Próbáltam felidézni lelki szemeim előtt ezt az álmot, s tartani, csodálni minden egyes kis részletét.
Aztán megéreztem. Először olyan volt, mint mikor Anya megcirógatja az arcomat és ezzel jelzi, ideje felkelni... Aztán mintha valaki próbált volna a hátamra fordítani. Aztán még egyszer. Megjegyzem, kevés sikerrel.
Persze ez az ostrom rendkívül zavaró volt így többedjére, s kelletlenül bár, de kinyitottam szemem. Először nem fogtam fel, hol vagyok, de lassan kitisztult a kép. Rémülten ugrottam föl, kezem és lábam tapogatva, de hiába láttam a tengernyi vizet, én teljesen száraz maradtam.
Kezdeti rémületemet hamarosan felváltotta a döbbenet. Ott álltam a végtelennek tűnő tenger felszínén, akárcsak Jézus, aki a Biblia szerint vízen járt. Meglepődve tapasztaltam, hogy a hullámok megérintenek, simogatnak, de komolyabban nem bántanak.
Körbenéztem. Körülöttem mindenütt ez a furcsa, simulékony szürke tömeg fodrozódott, s úgy tűnt, az ég is hozzá öltözött színeiben. Mogorva kékség és mérges feketeség kavargott felettem. Tekintetem emberek után kutatott, de nem látott senkit. Elindultam, hátha rá akadok majd valakire.
Talán már egy fél órája menetelhettem, amikor végre, a távolban megpillantottam valamit, ami teljességgel elütött az eddigi környezettől. Mintha egy fekete felleg lejjebb ereszkedett volna, a víztükör felé, hogy megcsodálja furcsa kontrasztjait. Sietősre vettem lépteimet, s bár első pillantásra közelinek tűnt, egészen elfáradtam, mire odaértem.
Ám mikor kellő közelségbe értem és tisztábban láttam célomat, megtorpantam. Furcsa látvány tárult szemem elé.
Öt furcsa, sötét kámzsa lebegett előttem. Arcuk nem volt. Az egyik egy furcsa, szív alakú dolgot tartott a kezében. Meglepődtem. Egy igazi szív nem így nézne ki. Ez leginkább a krokodiléhoz hasonlított.
De nem ez volt a lényeg. Egy darabig csak álltam és néztem őket, ám kíváncsiságom már furdalt belülről. Valahonnan rá kellett jönnöm, hol vagyok és hová tűnt mindenki. Kissé bátortalanul, de megköszörültem torkomat és oda szóltam:
– Kik vagytok?
Először nem is számítottam válaszra. Mint egy kép, ami egy pillanatot kapott el, ezek az alakok is oly mozdulatlanok voltak. Persze én kitartóan bámultam a velem szemben lebegőt, kerestem az arcát, mindhiába. A csuklya mögött nem volt semmi. Csak a végtelen űr.
Már-már azt hittem, feleslegesen töröm magam, hogy csúfot űznek belőlem... Mikor hirtelen megszólalt. Mély, öblös, mégis fenségesnek ható hangon:
– Mi vagyunk az Élet és a Halál. A Kezdet és a Vég. A Mindenség. – Hangja, bár halkan beszélt, szinte visszhangzott a végtelenben.
– És én mégis mit keresek itt? Hol vagyunk? Hová tűnt mindenki? – kérdéseim csak úgy záporoztak ezekre a furcsa lényekre, s úgy éreztem, ha akarnék, se tudnék gátat vetni kíváncsiságomnak. S bár azt hittem, korábbi válaszolóm jut szóhoz ismét, tévedtem. Egy kellemes, női hang csendült fel közvetlenül a baloldalán, hozzá közelebb:
– Haldokolsz. – Közölte úgy, mintha az időjárásra tett volna megjegyzést. Persze ez nem elég, mert folytatta: – Ahol most vagy, az a semmi. S ahová most mész, az már egy másik élet...
Megrémített. Azt hittem, ennyi az egész, de egy újabb csuhás szólalt fel. Ennek férfi hangja volt, lágy, simulékony:
– Egyedül vagy, önmagadba zárva. De hamarosan kiszabadulhatsz... Mindjárt itt az idő.
Ez már alig jutott el agyamig. Úgy éreztem, a világ fenekestül felfordult, s csak reméltem, hogy ez csupán egy nagyon jó színjáték. Hogy ez nem a valóság... De tévedtem. Hirtelen fájdalom nyilallt a mellkasomba, s úgy éreztem, nem bírom tovább.
– Tudni akarom, mi történik velem! – követelőztem kínok közepette, de éreztem, lassan enyhül az intenzitása.
Ismét csalódnom kellett, mert úgy hittem, szavaim süket fülekre találnak. Döbbenten kaptam kezemet szemem elé mégis, mikor az, amit eddig szívnek hittem, felragyogott, majd lassan, ahogy elhalványult fénye egy képernyő alakját vette fel. Kiegyenesedtem, s feltekintettem a történésekre.
Megdermesztett a látvány. Arcom felpüffedt, szám lilás színezetet öltött, nyakam is vastagabbnak hatott annál, mint ahogy én ismertem. -Persze rögtön elkezdtem tapogatni magamon a látott részeket, de itt, magamban semmi változást nem találtam.- Bőrömet vöröses foltok rondították. Tovább figyeltem a képet és füleltem is, hátha hallok valamit, de csak töredékek jutottak el a fülemig:
– Mi baja lehet? – hallottam az egyik alaktól... – Anafilaxiás sokkja van! Allergiás a méhekre! – jött rá a felelet anyám hangjával valahonnan a képen kívülről. Ebből rögtön tudtam hogy valóban komoly bajban vagyok Összekulcsoltam kezeimet, s szívem fölött pihentetve őket reméltem, hogy az orvosok nem mondják ki azt, amire gondolok... Sajnos megtették – Gégeödémája van... Nehezen kap levegőt. Fulladozik. Intubálnunk kell!
S valóban. Éreztem, hogy egyre nehezebben kapok levegőt. A sírás fojtogatott. Nem akartam meghalni. Úgy reméltem, hogy egyszer meggyógyulok, hogy nem kell majd ódzkodnom annyi gyógyszertől, ételtől, állattól és anyagtól többé, hogy végre szabadon azt tehetem, amit akarok és nem gátol többé a félelem. De ez már hiú remény volt.
Látni magamat, ahogy fulladozom, s látni azt, hogy bármit tesznek, hiábavaló... Rémes volt. Éreztem, hogy a fájdalom kitör belőlem, hogy nem tudok már ellenállni könnyeimnek. Gyengének éreztem magam, megfáradtnak és szánalmasnak. Émelyegtem a látványtól, s ez talán azért is volt lényeges, mert ekkor láttam ,hogy elveszítettem az eszméletemet.
Hirtelen, mintha hangszórókkal vették volna körbe a végtelen tért, olyan hangossá vált az EKG.
Idegesítő volt a pittyegés hangja. Ahogy először felgyorsult, majd hirtelen egészen vontatottá vált és végül egy szívfájdító, gyilkos, egyhangúan sípoló hangba halt.
– Elveszítjük... Újraélesztést! –adta utasításba az orvos, s neki is látott. Addigra már odatolták a defibrillátorkészüléket is, s tudtam, használni fogják. Nem tévedtem.
Egyre hidegebb volt körülöttem, az ég elfeketedett, s ha nem történik valami, ha nem mentenek meg, akkor végem. Nincs tovább. Láttam, ahogy töltést adnak a gépbe, de a legszörnyűbb az volt, mikor megláttam a képben a szüleimet. Anyám sírt, Apám nyugtatni próbálta. Hiába. Amikor leállt a szívem, Anyám elvesztette minden koordinációs képességét, s esetlenül Apám karjaiba zuhant. Nem mert többet oda nézni, de a későbbiekben minden egyes sokkolásnál összerezzent. Nem volt egyedül. Mikor az első töltést rákapcsolták és a tappancsok a mellkasomhoz értek, először mély dörgést hallottam körülöttem, aztán villámlás vakított meg egy pillanatra. Olyan volt, úgy éreztem, mintha szíven ütöttek volna. Már valamelyest beletörődtem sorsomba, mert könnyem se hullott több. Úgy hittem, nem jön már a segítség, az a sok erőfeszítés mind hiába való... Bizonytalanul, szinte cincogó hangon kérdeztem:
– Meghaltam? – de hiába néztem rájuk, nem jött válasz.
Így hát tovább néztem a képet. Újra és újra megpróbálták, s bár én óráknak éreztem, talán még egy perc se volt. Úgy a harmadik esetnél végre megnyiffant az EKG készülék és pozitív jeleket adott. Úgy tűnik, stabilizálódom. Nem bírtam magamba fojtani kitörő örömömet, elmosolyodtam.
Kíváncsi lettem volna a folytatásra, de a kép elsötétült, ennyi volt. Vártam, hogy eltűnök, vagy történik valami más, de semmi. Értetlenül tekintettem a legfőbb alakra.
– És most? Most nem az jönne, hogy elmehetek és boldogan élek, amíg legközelebb meg nem...? ‒ kérdeztem számon kérőn, de megint csak a némaság felelt. Kezdtem feldühödni. Éreztem, ahogy megy fel a pumpa, hogy legszívesebben neki vágtam volna az első kezembe kerülő tárgyat... De ilyen nem volt.
Próbáltam türelmesnek látszani, vártam, de úgy tűnt, hiába. Semmi reakció. Nem értettem, miért van ez, de kicsit furcsa volt, hogy nem derül ki az ég, hogy nem kezd el sütni a nap és nem sugároz boldogságot felém. Nem mondja, hogy minden rendben van, most már nem kell majd semmiért sem aggódnom. Maradt a búskomorság, maradt a csönd és maradtam én. Sértődötten fordultam el tőlük és megpróbáltam lehiggadni. Mire valamelyest ez sikerült és feléjük fordultam, már nem voltak ott. Teljesen lefagytam. Egyedül maradtam. Egyedül, magamban. Lábam elfáradt, s nem bírtam tovább... Térdre borultam. Lehajtottam fejemet, homlokomat a hűs vízbe tartottam. Kezeimet összekulcsoltam, s halk imát kezdtem a Magasságosnak.
– Könyörgöm, add, hogy újra éljek. Add, hogy mindez csak egy rossz álom legyen. Kérlek Istenem, vigyél vissza a valóságba. Tégy szabaddá. Ne engedj elvesznem, ne engedd, hogy a magam rabja legyek...
Hiszem, imám akkor meghallgatásra talált. Lassan álomba ringatott a Kétségbeesés és elfeledtetett minden rosszat, ami ott történt velem.
*
Teljes sötétség vett körül, mikor felébredtem. Körülöttem minden olyan homályosnak, elmosódottnak tűnt. Megpróbáltam kinyitni a számat, de nem ment. Olyan volt, mintha összevarrták volna. Megrémültem.
Aztán hirtelen vakító fényesség támadt. Valaki felkapcsolt egy villanyt. Míg így is homályos volt a kép, nem láttam pontosan, mi történik. Egy paca mászkált előttem a fehérségben magányosan. Jobbra-balra téblábolt, majd végül elindult felém. Kikerekedett szemmel vártam, mi fog történni. Nem csoda, hogy kissé megugrottam -illetve ugrottam volna, de valami folyadékban lebegtem.- , mikor alakja odaért. Az üvegen és ezen a kékes anyagon át rendkívül rémisztőnek tűnt megnyúlt, eltorzult alakja. Nem tudtam, mit akar, de aztán végre megszólalt. Hangja kellemesen csengett, mintha oly sokszor hallottam volna már...
- Hogy van az én egyetlen kis Évám? - kezével óvatosan megérintette az üveget.
Meglepett. Engem nem Évának hívtak.
Szerettem volna válaszolni, tiltakozni az idegen irányába, de mivel erre képtelen voltam, kezemet ugyanoda helyeztem, ahol ő nyugtatta sajátját.
Fémből készült csontváznak tűnt, rajta emberi szövet...
Épülőben, félkészen.

3.333335
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.3 (3 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2009-06-14 05:23 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Zaphira, nem tudom, mit használtál gondolatjel helyett, de itt mind átalakult négyzetté.Kijavítottam őket.

v, 2009-06-14 10:28 Demetria Blacksmith

Demetria Blacksmith képe

Köszönöm. Egyébként elvileg gondolatjelet. Itt, Openoffice-ban elég sokféle ilyen vonal szerű szimbólum van, nehéz kiválogatni a megfelelőt... De köszönöm szépen :)
~~~~~***~~~~~***~~~~~***~~~~~***~~~~~~
Ha szemmel mindent el lehetne intézni, az utcákon csak halottak, és terhes nők lennének.

v, 2009-06-14 12:24 Alexei B Fargas

Szia!
Na, véleményem szerint, ez egy egyáltalán nem rossz novella. Kisebb-nagyobb hibák ugyan vannak benne, de a "tökét" sikerült elkapni, uh gratula!
Először is, problémának tartom, hogy nincs pontosan felvezetve a csattanó. Kétségtelenül meglepett, de nem látom át, hogy került a csizma az asztalra. Ezt talán úgy lehetett volna kiküszöbölni, ha már az újraélesztési szakaszban behozol pár elemet, amivel nyithatsz feléje.
A másik gond a csattanóval, hogy új irányokba nyit, így a novella nem érződik teljesen befejezettnek még jól felvezetve sem.
Az első elválasztás után a szöveg vontatott, fecsegős, kiforratlan az alakok megjelenéséig, azon még kalapálj egy kicsit.

v, 2009-06-14 12:56 Demetria Blacksmith

Demetria Blacksmith képe

Oké, meglesz majd... Egyébként ebben próbáltaím valamiféle előzményt kerekíteni a regényemhez... Elméletem szerint jobb is lesz ez az iromány, csak már nem volt időm átjavítani az érettségi miatt. De kösz az értékelést :) Ha megéri a javítást, talán még az oldalra is kikerül :)
~~~~~***~~~~~***~~~~~***~~~~~***~~~~~~
Ha szemmel mindent el lehetne intézni, az utcákon csak halottak, és terhes nők lennének.

v, 2009-06-14 13:29 Kentaur

Kentaur képe

"Most már tudom, hogy felelőtlenség volt,.de nem tudtam ellenállni"-elütés, bennmaradt egy pont
"A következő pillanatban szempilláim elnehezültek, és bármennyire is ellenkeztem, teljes sötétséget bocsátottak szemem világára."-az ellenkeztem az olyan ide nem illő, inkább bármennyire igyekeztem ébren maradni..
"Nem tudom, hol lehettem, de már nem éreztem a harmatos fű illatát és nem birizgált megannyi virágocska komisz tömege." a komisz jelentése szándékosan hamis, roszalkodó, csínytevő,(pl komisz kölyök) biztosan ezt a jelzőt akartad a virágokra hsználni?
"Meglepődve tapasztaltam, hogy a hullámok megérintenek, simogatnak, de komolyabban nem bántanak." a nem bántanak is olyan ide nem illő, miért is bántanák a szelídnek leírt hullámok? Inkább nem érintették igazán, nem lett tőlük vizes...
"Mogorva kékség és mérges feketeség kavargott felettem." -ez nagyon szép!

"Már-már azt hittem, feleslegesen töröm magam, hogy csúfot űznek belőlem... Mikor hirtelen megszólalt."-melyik? Előtte még többesszámot használtál: egyikük megszólat

"– Haldokolsz. – Közölte úgy, mintha az időjárásra tett volna megjegyzést." -Haldokolsz - közölte...(ez ugyanaz, mint a mondta, nyögte, stb)
"Émelyegtem a látványtól, s ez talán azért is volt lényeges, mert ekkor láttam ,hogy elveszítettem az eszméletemet." kis elütés, rossz helyen a szóköz
"Amikor leállt a szívem, Anyám elvesztette minden koordinációs képességét, s esetlenül Apám karjaiba zuhant." -idegenül hat a szájából a koordinációs képesség, inkább elveszítette az egyensúlyát.
"Olyan volt, úgy éreztem, mintha szíven ütöttek volna."-az olyan volt, és az úgy éreztem-az ugyanazt mondja, persze ha kiemelni, hangsúlyozni akarsz, akkor oké.
"Nem csoda, hogy kissé megugrottam -illetve ugrottam volna, de valami folyadékban lebegtem.- , mikor alakja odaért." -itt meg egy pont maradt benn.
Érdekes történet, de lehet az én hibám, de nem jött át a csattanó igazán. Nem értem, hogy most mi van... Átkerült a tudata egy androidba?
Valaki magyarázza már el, még nem ittam kávét ma, nem fog az agyam!
Sokszor ismételsz kifejezéseket, pl az elején többször mondod el, hogy nem tudja, hol van. A többi karakter nagyon csak díszlet, de a lány sincs egészen kidolgozva, főként az eleje nagyon elnyújtott, a vége kidolgozatlan.
A stílus szép, egész ígéretes, ez most csak hármas, de lesz ez sokkal jobb is!

----------------------------------------------------------------
"Az írás olyan, mint a herpesz:tünetmentes lehetsz, de gyógyult nem!"

v, 2009-06-14 15:01 Demetria Blacksmith

Demetria Blacksmith képe

Köszi. A hibákat hamarosan javítom. Igen, végülis vehetjük úgy, hogy a tudata átkerült egy androidba. Az lesz Éva. Végülis kap egy új esélyt az életre, de ez valahogy nem pont úgy jön össze, ahogy a tervezője elgondolta. Nade a többit majd később, ez regény lesz :) Egy kis teológiával :)
~~~~~***~~~~~***~~~~~***~~~~~***~~~~~~
Ha szemmel mindent el lehetne intézni, az utcákon csak halottak, és terhes nők lennének.

v, 2009-06-14 15:12 Alexei B Fargas

Így már érthető a csattanó, csakhogy ennek a jövőképnek nyoma sem volt a novelládban.

v, 2009-06-14 15:25 Demetria Blacksmith

Demetria Blacksmith képe

Nemnagyon mertem beletenni, mert még képlékeny a dolog. Nagy valószínűséggel a háttere se ez lesz, de egy jó alap ez az allergiákkal kapcsolatos dolog, amit találtam, mert lenne értelme annak, miért élt ingerszegény környezetben. Egy biztos. Ha lesz időm a nyáron, egész szépen megformálom a történet alapjait és majd beblogolom, ahogy egy korábbival is ezt tettem.
~~~~~***~~~~~***~~~~~***~~~~~***~~~~~~
Ha szemmel mindent el lehetne intézni, az utcákon csak halottak, és terhes nők lennének.

v, 2009-06-14 21:39 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Mi a cím?
"nem érintette bőrömet " - névelő: a bőrömet
"sokat láttam szobám " - nem sokat hanem sokszor
"Én csak ültem sötét szobámban" - ide is.
"s habár soha nem voltam még kint" - prózába a s, se, sose stb. helyett használjuk a teljes alakot! És, sem, sosem, stb. Ez a későbbiekre is igaz.
"A kastély fala mellé simulva osontam a park irányába, oda, ahol az estikék nyíltak." - hmm, lehetett volna mindjárt az elején megemlíteni, hogy kastélyban lakik. Késői információ
"mint mikor Anya megcirógatja az arcomat és ezzel jelzi, ideje felkelni... " - egyszerűbb: "mint mikor Anya megcirógatja az arcomat, hogy ideje felkelni... "
"Aztán még egyszer. Megjegyzem, kevés sikerrel." - ej, nem kell a narrátori kiszólás oda! "Aztán még egyszer - kevés sikerrel."
"amikor végre, a távolban " - nem kell vessző
"Öt furcsa, sötét kámzsa lebegett előttem. Arcuk nem volt. Az egyik egy furcsa" - furcsa, furcsa, szóismétlés.
"De nem ez volt a lényeg. " - ezt a mondatot ugyancsak kihúznám...
"oda szóltam:" - odaszóltam
"Hová tűnt mindenki? – kérdéseim csak úgy " - központozás, nagybetű
"Döbbenten kaptam kezemet szemem elé mégis, mikor az, amit eddig szívnek hittem, felragyogott, majd lassan, ahogy elhalványult fénye egy képernyő alakját vette fel. " - majd lassan mi? ez a mondat túlírt, és lóg a levegőben
"-Persze rögtön elkezdtem tapogatni magamon a látott részeket, de itt, magamban semmi változást nem találtam.- " Rejtély a kötőjelek megléte
"és füleltem is, hátha hallok valamit, de csak töredékek jutottak el a fülemig:" - füleltem, fülem, szóismétlés
"hallottam az egyik alaktól... " - indokolatlan hármaspont. Utána ráadásul sortörés kéne!
"Ebből rögtön tudtam hogy " - vessző: "Ebből rögtön tudtam [azt], hogy "
"valóban komoly bajban vagyok Összekulcsoltam kezeimet" - lemaradt pont
"Összekulcsoltam kezeimet" - két kezemet (páros szervek egyesszámba!)
"S valóban. " - ez a mondat se kell ide
"Úgy reméltem, hogy egyszer meggyógyulok, hogy nem kell majd ódzkodnom annyi gyógyszertől, ételtől, állattól és anyagtól többé, hogy végre szabadon azt tehetem, amit akarok és nem gátol többé a félelem. De ez már hiú remény volt." - ez olyan szép. :~(
"mert ekkor láttam ,hogy " - előbb vessző, aztán szóköz
"mert ekkor láttam ,hogy elveszítettem az eszméletemet." - ööö, kicsit ellentmondásos értelmű mondat, ez szándékos?
"Újraélesztést! –adta utasításba " - gondolatjel után szóköz.
"s neki is látott. " - húzd ki ezt a tagmondatot
"s tudtam, használni fogják. " - áj, ez megint nem kell ide, miért rontod el ilyenekkel? :) Nem, majd azért tolták oda, mert jól mutat ott defibrillátor...
"Anyám elvesztette minden koordinációs képességét" - az ilyen szakszöveg kilóg a mesélésből.
"dörgést hallottam körülöttem" - hallottam magam körül
"Olyan volt, úgy éreztem" - felesleges nyomatékosítás
"Meghaltam? – de hiába néztem rájuk" - központozás, nagybetű
"– És most? Most nem az jönne, hogy elmehetek és boldogan élek, amíg legközelebb meg nem...? ‒ kérdeztem számon kérőn" - hmm, négyzet maradt a második gondolatjelnél. De érdekes, csak Wordben, mert itt meg megint jó.
"Mire valamelyest ez sikerült " - nem kell az ez
"Sértődötten fordultam el tőlük és megpróbáltam lehiggadni. Mire valamelyest ez sikerült és feléjük fordultam, már nem voltak ott. " - fordultam, fordultam, szóismétlés
"Teljesen lefagytam. " - ledermedtem, de inkább megdermedtem (lefagyni a windows szokott)
". Míg így is " - még
" -illetve ugrottam volna, de valami folyadékban lebegtem.- " - gondolatjelek, szóközök
*
Az Anya, Apa miért van nagybetűvel írva?
*
A második fele mintha összecsapott lenne, rendesen megszaporodnak a figyelmetlenségből adódó hibák.
*
Tagolatlanság. Több helyen elbírt volna sortörést.
*
Hmm. Hangulatilag nagyon erős. Rengeteg a hiba, de semmi komoly. Csak szerintem nem nézted át elégszer, figyelmetlenség, pár alapszabály hiányossága, stb., de nem vészes.
Az egyetlen problémám (de az sajnos komoly) a csattanó. Droid lett belőle? (Akként "született újjá"?) Hogy jön az ide? Mintha a semmiből rángattál volna elő egy csattanót, nagyon nem illeszkedik a korábbi hangulathoz. (Jut eszembe: mi volt az az elején a holoTv? Egy adó neve? Ne nevesítsd. Egy eszköz neve? Akkor sci-fisíteni akarod a történetet, de azt javaslom, ne tedd! Kár lenne érte.)
Egy sokkal jobb befejezéssel és egy erős szerkesztői javítással ez a novella igazán remek kis mű lenne, akár antológiában is szívesen viszontlátnám.
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

v, 2009-06-14 22:20 bellamaria

bellamaria képe

Jó kis történet. De nekem egy kevéske logikai katyvaszt okoz az, hogy a szobában legalább annyi veszély leselkedik egy allergiásra (az?), mint a külvilágban. A kórházas-életmentős rész túl terjengős volt, szerintem.Viszont más részeket túlságosan homályban hagytál. De az egészet nézve egy stabil négy csillagos novella.
Ja, és milyen a krokodil szíve? :) Én még nem láttam.

h, 2009-06-15 20:22 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Azt mondják, az a klasszikus szív-ábrázolás (szóval a mi szívünk csepp alakú, a kroki szíve meg szív alakú.)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

h, 2009-06-15 20:33 Demetria Blacksmith

Demetria Blacksmith képe

Bizony... És érdekes, mert láttam egy barlangrajzot, ahol krokodilszív van rajzolva emlékeim szerint egy bölénybe. Erre mondta apa, hogy az ősembernek lehetett dolga krokodillal :)
~~~~~***~~~~~***~~~~~***~~~~~***~~~~~~
Ha szemmel mindent el lehetne intézni, az utcákon csak halottak, és terhes nők lennének.

h, 2009-06-15 21:12 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Amúgy a krokiszív sezm teljesen szív alakú. ;) Nem tudom, honnét jött ez az ábrázolás... Egyiptom?
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

h, 2009-06-15 21:17 Demetria Blacksmith

Demetria Blacksmith képe

Tudtommal. Ott tisztelik a krokikat valamilyen szinten... Ha félnek is tőlük :D
~~~~~***~~~~~***~~~~~***~~~~~***~~~~~~
Ha szemmel mindent el lehetne intézni, az utcákon csak halottak, és terhes nők lennének.

h, 2009-06-15 21:18 Styra

Styra képe

Egyiptomból, és az artéri két ága kanyarodik úgy, mint a klasszikus szív alak.
__________________________________________________
Csillagból születtünk, s csillag leszünk újra
Ha életünk lángját egy széllökés elfújja.

p, 2009-06-19 06:40 gwalker

gwalker képe

A tagolási és helyesírási hibákat a többiek javították - én csak a történetről mondanék véleményt. Picit fura, de az összes eddig általam olvasott novellában, ahol a hős túlvilági entitásokkal találkozik azok rögtön megmagyarázzák neki, hogy miért került oda. Szívesen látnék olyan írást, ahol ez nincs megmagyarázva :) Ez persze a történet értékéből nem von le semmit, csak megjegyeztem :)
Az első androidok nagy részét Ádámnak vagy Évának hívják, esetleg kódszámmal látják el. Szerintem ez sablon, egy Rezső vagy egy Ica sokkal emberibb lenne.
A viccet félretéve szerintem nem lett rossz a történet, bár a csattanót jobban elő kellett volna készítened, így nekem a vége hiányosnak tűnik. Próbálj meg egy kicsit kevesebb sablonból építkezni. Illetve még egy dolog, ami nagyon kizökkentett az olvasásból:
"Öt furcsa, sötét kámzsa lebegett előttem. Arcuk nem volt. Az egyik egy furcsa, szív alakú dolgot tartott a kezében. Meglepődtem. Egy igazi szív nem így nézne ki. Ez leginkább a krokodiléhoz hasonlított.
De nem ez volt a lényeg. "
Ha nem ez volt a lényeg, akkor miért ezzel kezdted? Szerintem az olvasónak ne hívd fel a figyelmét arra, hogy mi lényeges egy képben, és mi nem. Próbáld úgy összeállítani a fejezetet, hogy érezze mi az, amire érdemes figyelnie és mi az, ami "csak" hangulati elem.
------------------
gwalker.sfblogs.net
------------------
Hot sun, global fun
Needed action, start to run.

p, 2009-06-19 15:08 Fodor Tamás

Fodor Tamás képe

Nekem tetszett. Egy életszerű helyzetből áttérés misztikus és sci-fi irányba. A vége nálam ütött, nagyon el lett találva, én nem éreztem úgy, hogy nem illik oda. Azt hittem, hogy a végén a lány túléli, de így felemásan szerintem jobb lett. Érdekes írás.

p, 2009-06-19 17:15 Creideiki

Creideiki képe

"Amióta az eszemet tudom, soha nem érintette bőrömet egyetlen napsugár sem." - egyetlen? Nem inkább: Soha nem érintette bőrömet a napsugár/Nap sugara?
"lámpa fénye biztosította." - ej ez csúnya. Adta, jelentette vagy ami tetszik.
"kíváncsiskodtam a világ iránt" -jaj. irántot kigyomlálnám...
"vagy a laptopomon tájékozódtam a történésekről, és csodáltam azon növények szépségét, amiket talán soha nem vehetek majd a kezembe." - ...a laptopom tájékoztatott a nagyvilág híreiről, és csodáltam a növényeket, amiket talán soha...
"Tudtam, ha kimerészkedem nappal,..." - kimerészkedek
"A földön, az égen, sőt, a levegőben is." - az égen, SŐT a levegőben? Ezt nem értem az ég és a levegő elvileg ugyanarra a közegre vonatkozik, nem?
"Éreztem, ahogy a sarkamhoz SIMUL a harmatos nyári fű. A kastély fala mellé SIMULVA osontam a park irányába, oda, ahol az estikék nyíltak." - szóismétlés
"Most már tudom, hogy felelőtlenség volt,.de nem tudtam ellenállni. " gondolom itt elütöttél valamit
"rózsaszínül mosolygó virágok felé" - rószaszínűen, rózsaszínűn ... talán
"következő pillanatban szempilláim elnehezültek, és bármennyire is ellenkeztem, teljes sötétséget bocsátottak szemem világára." - Na ez a tipikus túlírt mondat. Én úgy fejezném be, hogy ...teljes sötétség borult rám
"Aztán mintha valaki próbált volna a hátamra fordítani. Aztán még egyszer. Megjegyzem, kevés sikerrel." - Itt az utolssó mondatból a 'megjegyzem' teljesen felesleges, kiszólás. Kizökkenti az olvasót szerintem.
"Rémülten ugrottam föl, kezem és lábam tapogatva," - kezemet és lábamat
"Persze ez az ostrom rendkívül zavaró volt így többedjére, s kelletlenül bár, de kinyitottam szemem. " - ez nekem is mániám, de a persze szót felejtsd el szerintem. Szerintem az első tagmondat amúgy felesleges, és fura a szóhasználat
"Ebből rögtön tudtam hogy valóban komoly bajban vagyok Összekulcsoltam kezeimet, s szívem fölött pihentetve őket reméltem, hogy az orvosok nem mondják ki azt, amire gondolok..." - hiányzik a pont
"– Elveszítjük... Újraélesztést! –adta utasításba az orvos, s neki is látott." - ez aranyos. Saját magának mondta,esetleg nekünk? :)
"Úgy a harmadik esetnél végre megnyiffant az EKG készülék és pozitív jeleket adott." - jaj. esetnél? erőltetett. Inkább: harmadszorra végül... megnyiffant??? ez meg milyen szó?
"Úgy tűnik, stabilizálódom." - Itt kiestél az E/1 múltból
"Kezeimet összekulcsoltam, s halk imát kezdtem a Magasságosnak." - egy főnévi igenevet hiányolok. pl. mondani, suttogni, zsolozsmázni, stb.

Ezeket sajna nem a teljesség igényével gyűjtöttem. Volt még pár, pongyola, magyartalan mondatod.
A stílusod nem homogén: Egy bekezdésen belül szinte túl fennkölt (...vendégeket ontó ajtópár...), majd szinte hivatalos, száraz (...valaki a bejáraton át KÖZLEKEDNE...), de néha meg átmész szlengbe (birizgált). Ezzel mindenképpen kellene majd kezdeni valamit,mert zavaró az olvasónak. Úgy látom, hogy van érzéked a szép képek írására, de sokszor túlzásba viszed, máskor pedig a már említett szlenges fordulatokkal operálsz. Ha belegondolsz logikus is. Ha laza kamasza főszereplő, akkor beleférhet a szleng, de a költői megfogalmazás nem. És vice versa. Kis odafigyelés, sok olvasás és jó lesz ez.

A történet egész jó, a csattanót, - bár nem túl eredeti - egész jól hoztad. Ami zavart, hogy a főszereplőről semmit nem tudunk, csak annyit hogy valamiért a széltől is óvják, csak lebeg, nehéz így megszeretni. Illetve valamilyen fortéllyal össze kellene kötni a végkifejletet a történettel, mert ez így kicsit csalás. Csak kapkodom a fejem, hogy most miért lett "terminátor", meg hogyan. Ez szigorúan az én véleményem, de egy kicsit több infót kellene adagolni, hogy mi miért történik. Ettől még megmaradhat sejtetős a sztori, de ne mindent az olvasó találjon ki. Másszóval a történet 3 része túl különálló nekem.

Találtam pár központozási, és sok-sok vesszőhibát is. Ez utóbbi azért gáz, mert ezekben én is igen gyengécske vagyok, szóval valószínűleg még ennél is több van...:(

Összességében azt kell mondjam, hogy nem tetszett, tudsz te ennél jobbat is, meg lesz is jobb, Zaphira!

-----------------------------------------------------------------
http://creideiki.sfblogs.net

p, 2009-06-19 18:06 Demetria Blacksmith

Demetria Blacksmith képe

Köszi az értékelést, igyekszem én. Sajnos ezt a beküldés előtt már nem volt időm alaposan átrágni, pedig tudom, hogy sok munka lett volna vele.
A szép képi leírásokról is van még mit tanulnom, de azt hiszem, erre a legjobb könyvet vettem ki. ( Michael Ende - Végtelen Történet )
Ne aggódj, lesz ez a sztori még kerekebb is, ha sikerül megírnom a regényt belőle... Itt adott volt a csattanó a fejemben és adottak voltak a képek. Alkalmazkodtam és sajnos nem jött ki az, amire gondoltam. Nem volt időm tökéletesre formálni. Sajnálom is rendesen...
~~~~~***~~~~~***~~~~~***~~~~~***~~~~~~
Ha szemmel mindent el lehetne intézni, az utcákon csak halottak, és terhes nők lennének.

szo, 2009-06-20 20:18 Bloody Dora

Bloody Dora képe

"(Ez annyira zavar, hogy egy csomószor nincs a Script. feladatoknak címe, sejtem, hogy ez technikai ügy, de nem lehetne hogy a szerző egyszerűen beírja a szövegtestbe, előre?)"
A script feladatoknak a cím sorban valóban nincs címe (a szerkesztők munkáját megkönnyítendő), de a címnek a szövegtestben akkor is ott kell lennie. Ha nincs cím (ejnye!), azt ródd fel hibának, méghozzá elég komolynak. Ez alól kivétel az Erenikés feladat, ahol folytatni kellett, vagyis nincs önálló címe a "második résznek".
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

sze, 2009-06-24 09:58 akos.karesz

akos.karesz képe

Hmm... nem igazán értek egy-két dolgot a sztoriban.
Ha végre valahára kijut a szobából miért fekszik le csak úgy egyszerűen aludni? Azt gondolnám, hogy szinte a torkában dobog a szíve, hogy olyan izgalmi állapotban van, hogy eszébe sem jut megpihenni. Persze elfáradhat, lehet, hogy a szobában nincs edzésre lehetősége, de akkor meg minek kóborol el annyira? Direkt meg akar halni? Nekem ez túl egyszerű írói húzásnak tűnik.
Az első részben csak néhány utalást találunk a mű sci-fi jellegére, talán ezért is van, hogy a csattanó túlontúl elválik a történettől.
Valahogy így áltt össze a sztori nekem: van egy beteg gyerek, aki életében először kimegy a napfényre és meghal, majd androidként újra aktiválják. Valahogy jobban érdekelt volna a betegsége, a gyerek és a környezet egymásra hatása, beszélgetés egy egészséges társával, mint a kifejezetten hosszúnak talált 'lebegek élet és halál között' rész.
Olvastam jobb novelládat is a Karcon, és szerintem írsz te még ennél sokkal jobbakat is! :-)