11.vizsganovella

Maggoth

Acélcsontváz

Rex felborzolt szőrrel bámulta a látóhatár végén feketéllő tárgyat, amely egy épület acélcsontvázának tűnt. A kutya acsargott a távolban várakozó alkotmányra, tépőfogai elővillantak állkapcsából, tekintetében harag lobbant.
Háta mögött lezuhant felderítő űrhajó gyászos maradványai vetettek szegényes árnyékot, előtte kiégett kősivatag húzódott.
A perzselő szél sívó homokot és kisebb kavicsokat sodort maga előtt; a távoli, rejtélyes tereptárgyon kívül nem akadt, ami útját állhatta volna. Az égbolt fojtogató buraként borult Rex fölé, miközben a közepén trónoló, sugárzó égitest kohóként árasztotta a meleget.
A négylábú gyűlölte a köröskörül elterülő, nyomasztóan élettelen világot, amely dacolt szerencsétlenül járt gazdája életjelkereső kísérleteivel. A ráncok szabdalta homlokú űrhajós folyton a távoli, fekete árnyat bámulta, miközben szondákat küldött az üres pusztaságba. Az állat jól tudta, rég letett róla, hogy bármilyen szerves organizmust talál a planétán. Az eb úgy vélte, végül a reménytelenség késztette rá, hogy nekivágjon a semminek. Rex nem akarta elveszteni a férfit, aki léte alfája és omegája volt. Tudta, hogy a sötét tárgy a távolban előbb-utóbb bajt okoz, de nem hitte volna, hogy gazdája ki tudja játszani az éberségét.
Rex úgy festett, mint egy átlagos, barátságos tekintetű golden retriever, aki él-hal az emberekért. Még egy vérbeli szakértő sem tudta volna megkülönböztetni a kutyafaj valódi példányaitól, noha android másolat volt, selymes szőre alatt mikrochipek tették a dolgukat. Az állat tisztában volt a gazdáját érintő összes lényeges adattal. Tudta: hosszas válogatás után esett Jack Robinsonra a választás, hogy útra keljen az univerzumban, és azért kapta őt a társául, nehogy beleőrüljön az egyedüllétbe. Csakhogy Jack-et súlyos baleset érte.
A férfi saját űrhajója roncsai közt tért magához, egy teljesen élettelen, ám belélegezhető légkörű bolygón, vérző halántékkal. A nevén kívül semmire sem emlékezett, és csak vele oszthatta meg a magányát. Mindez nem lett volna baj, ha nem hívogatja a messzeségben várakozó acélcsontváz, amely csakis valamilyen mesterséges létesítmény maradványa lehetett.
Durván negyedévenként, Rexnek szüksége volt némi feltöltődésre, ilyenkor – általában késő éjszaka – tartalék üzemmódra kapcsolt. Fogalma sem volt róla, Jack hogyan választotta ki a megfelelő pillanatot, de épp egy ilyen alkalmat kihasználva, végül sikerült megszöknie.
Rex útnak indult, hogy megtalálja. Lábnyomokat hiába keresett volna; a megkövesedett, repedésekkel szabdalt talaj úgy festett, mintha óriások által hanyagul egymásra dobált bazaltlapokból állna, melyeken a világ legnagyobb lánctalpai sem hagynának barázdákat.
Rex aggódott a férfiért, aki ennivaló és folyadék nélkül hagyta el a roncs védelmét, hogy az eszelősök vakmerőségével vágjon neki a kősivatagnak. Nyilván meg akart halni az építmény közelében.
A kutya nemsokára apró, fekete pontot vett észre a távolban, a naplemente halványuló fényében, a lepusztult vastraverzek árnyékában. A retriever nagyobb sebességre kapcsolt, és rohanni kezdett az ember felé.
Ahogy közeledett felé, látta, hogy a férfit baj érte; Jack mozdulatlanul és elgyötörten hevert, derékig beszorulva két kőlap közé, felső testét tűhegyes acélidom ütötte át – úgy festett, mint egy gombostűre tűzött lepke.
Rex csaholva rontott oda hozzá, hogy segítsen neki.
Azonnal látta, mi történt, és nem esett nehezére megállapítani, hogy gazdája a végét járja. A pusztaságot földrengés tépázta meg és átrendezte a terepviszonyokat. Jack rosszkor volt rosszhelyen, és a sziklák könyörtelen harapófogójába került. A talaj félig elnyelte, és véres péppé zúzta mind a két lábát, miközben a gyűlölt épületmaradvány gondoskodott a végzetéről.
A férfi lassan, fáradtan nyitotta ki a szemét, amikor megérezte az állat forró leheletét.
– Rex… – mondta nehézkesen.
A hangja elakadt; vérpatak bugyogott fel a torkából, aztán görcsösen összerándult, és mozdulatlanná merevedett.
A kutya a felderítő megüvegesedő szemébe nézett, aztán keservesen felvonyított, mint bármelyik igazi kutya, amely elveszíti a gazdáját.
Rex csupán egyetlen dolognak örülhetett, hogy Jack nem jött rá, ő az egyedüli, aki kijutott élve a Földön kirobbanó nukleáris háborúból. Az Armageddon után ötven évvel felébredve a hibernációból úgy döntött, visszafordul. A hajtómű meghibásodás a hazatéréskor következett be, és a tervezett leszállás eszelős zuhanássá változott, amelyre a felderítő teljes amnéziája tette fel a koronát. A mesterséges házi kedvenc magában hálát adott a felsőbb hatalmaknak, hogy az űrhajós végig abban a hitben volt, hogy egy idegen bolygón van, és egyetlen pillanatra sem ismerte fel az Eiffel-torony groteszk maradványait.
Rex egy darabig a gazdája tetemét nézte a sötétben, aztán tartalék üzemmódra kapcsolt és parázsló szemű Cerberusként várakozni kezdett a csillagok alatt.

Vélemények

"Ez most... mi is? Rettenetesen széteső, vagy csak én nem kaptam el a "fílinget", nem tudom.
"...egy teljesen élettelen, ám belélegezhető légkörű bolygón" - ki az, aki belélegez egy légkört?!
Ez az első novi, amiből SEMMI nem jön át, sajna. 1 pont."

"Logikátlanságok és valószínűtlen események láncolata van a novellában. Mintha nyolcéves gyerekek "scifist" játszanának.
"Kedvenc" mondataim:"Fogalma sem volt róla, Jack hogyan választotta ki a megfelelő pillanatot, de épp egy ilyen alkalmat kihasználva, végül sikerült megszöknie."
Elképzeltem, ahogy "megszököm" a kutyámtól.Aggódjon ő is egy kicsit, ne csak mindig én.
Ez pedig a másik:"A mesterséges házi kedvenc magában hálát adott a felsőbb hatalmaknak, hogy az űrhajós végig abban a hitben volt, hogy egy idegen bolygón van, és egyetlen pillanatra sem ismerte fel az Eiffel-torony groteszk maradványait."
Elképzeltem, amint imádkozik. Ráférne."

"bocs, csak a feléig jutottam.
azok eleve hátránnyal indulnak, amik nincsenek rendesen formázva?
a feléig 4-es. zavaros."

"Majmok bolygója alapötlete egy az egyben.
Az ötlet nem rosz(hiába, a Majmok bolygója király!)
Csak a megvalósítás, meg a sablonok..meg az állat, pláne robotállat emberi vonásai...
A sablonosság ellenére is lehetett volna jó novella, mert attól nem rossz valami, hogy az ötlet lelőve (bár hogy ennyire...Szabadságszobor helyett Eiffel torony, de még ez a motívum is ott van)
Szóval lehetett volna jó, de nagyon kezdő, ami önmagában nem baj(voltam én is ennél is rosszabb talán)...fejlődőképes, csak még nagyon kéne neki, na.
3 pont."

"Az eleje hangulatos, többet vártam. A sci-fi nehéz műfaj, ezért a zavaros és kissé buta vége ellenére is hatos. Van tehetség a szerzőben, talán érdemes tanulnia."

""Rex felborzolt szőrrel bámulta" – ejj, poénlelövő a névválasztás. Ordít róla, hogy "úgyis mindenki azt fogja hinni, hogy kutya, de csak azért sem az lesz!" És valóban, elég későn, csak a hatodik(!) bekezdésben tudjuk meg, hogy android.
Alanyismételgetés: csak egy szereplő van, mégis sokszor utal rá.
"és azért kapta őt a társául, nehogy beleőrüljön az egyedüllétbe. " - heh, mármint Jack vagy Rex?
Ez a novella is csak a közepétől kezd érdekes lenni. Előtte csak unalomba fulladó leírások.
Hmm, Majmok bolygója után szabadon?
A vége jobban tetszett, mint az eleje. Néhol kicsit ködös volt, pl. nekem nem esett le elsőre, hogy kis szökött meg... A fogalmazáson volna még mit csiszolni.
7 pont"

"Nem akarok gonosz lenni, de ez a motívumcsere csak látszólagos: a könyvben Eiffel-torony van, nem a Szabadság-szobor. (Bár ott más a kifutása, oké, de azt nem lehetett volna megoldani filmben. Nagyon gagyi lenne.)"

"2 pont
(Az alapötlet - akár koppintás akár nem - klasszissal jobb, mint a megvalósítás...)"

"Nem rossz. Szerintem van érzéke a srácnak, még ha ez most nem is sikerült olyan hűdehúzaaztamindenit-re, és még ha nem is tud olyan szuperul fogalmazni.
Adok neki 7 pontot."

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2009-06-08 19:39 Demetria Blacksmith

Demetria Blacksmith képe

Hű... Még nem olvastam el, de az értékeléseket látva meglepődtem az író nevén :P
Ek bejelentette, hogy én ittam... Pedig nem hallucinálok.
~~~~~***~~~~~***~~~~~***~~~~~***~~~~~~
Ha szemmel mindent el lehetne intézni, az utcákon csak halottak, és terhes nők lennének.