12. vizsganovella

Hazmat

Ragadozók

Biderdoo elszakította tekintetét a hegygerincen magasodó várkastélyról. Megpróbált az előtte kígyózó, gyéren kivilágított útra és a küldetésre koncentrálni. Kevés sikerrel… a toronyszobában fogvatartott hosszú combú szőke nőt nem tudta kiverni a fejéből.
– Első a munka, utána jöhet a megérdemelt szórakozás. Pedig ezt jobb lett volna fordítva csinálni! A büdös francba!
Az antigravitációs robogó megugrott alatta, ahogy nagyobb sebességre kapcsolt. A város évszázados kőfalai teljesen összemosódtak az út két oldalán. A környéktől Biderdoonak borsódzott a háta, volt is rá oka. A helybéli sámánok rühellték az idegeneket és egy bóklászó testőrt könnyedén érhetett sajnálatos baleset. A bolygó láthatatlan őrei szemet hunytak az ilyen kiskaliberű események fölött.
A bérgyilkos vérfakasztó terve is erre épült; a Bíbor hercegnő, megbízója nagy riválisa tragikus balesetben fog átlényegülni az árnyékvilágba…
Egy éles kanyar után két toronymagas épület között összeszűkült az eddig szélesen futó útszakasz. Kitérésről szó sem lehetett, a suhanó oldalai felszikráztak, ahogy a fém elvásott a köveken. Biderdoo felmordult, ahogy a lábait a robogó tetejére felkapta, nem szerette volna, ha idő előtt elkopnak.
– Az Álalbínó vagy rossz térképet adott, vagy elfelejtette felmázolni arra a szakadt papír fecnire ezt a kibaszott hosszú zugutcát! – jegyezte meg mérgelődve.
A keskeny átjáró egy alagútba torkollott. A bérgyilkos még percekig tovább szidalmazta a megbízóját.
Alighogy kiért a folyosóból, a kiszélesedő sugárúton a reflektor fénycsóvája egy zöld palástot viselő helybelire vetült. Biderdoo oldalra kapta a kormányt és kikerülte a morcos alakot. Az már első látásra feltűnt neki, hogy az illető élőhalott vagy fekete mágiát űző sámán. Hiszen a hóna alá csapva viselte narancsszínű, humanoid fejét.
Gázt adott. Robogója mögött kiáltás harsant, és a zombi varázsló szabad kezében valami felszikrázott. Biderdoo a visszapillantó tükrében egy hatalmas tűzgömböt látott vészesen közeledni, padlóig nyomta a gázpedált.
– Kurva jó… – fakadt ki – Az ipse van lenyakazva, mégis én menekülök fejvesztve. Hol itt az igazság?
A házak elmaradtak a suhanó oldalain. Az út egyenesen belefutott a várost körülölelő ősvadonba. Biderdoo a háta mögé sandított; kitáguló sötét szembogarában egyre nagyobbá terebélyesedett a visszapillantóban is látható tűzgolyó.
– Végeeem! – ordította.
Letért a mesterséges útról és berobogott az erdőbe; ez mentette meg az életét. A gömb egy tüskés, fenyőszerű fán fröccsent szét. A mágikus tűz nem terjedt tovább, egy pillanat alatt kihunyt.
Biderdoo felsóhajtott: – Igaza volt a fehér macskának, az Őrzők tűz elleni mágiával védik a természetet, szerencsére.
Állított valamit az antigravitációs robogó magasságán; pár centire az aljnövényzet felett kerülgette az útját keresztező fák törzsét.
Egy fertály óra múlva a talaj emelkedni kezdett a ritkássá váló lombok között. A távolban egy magas, csúcsba hajló hegy körvonalai bontakoztak ki. Biderdoo lefékezett.
– A citadella körülbelül még nyolc kilométer. Hamar ott leszek, de nem ebben a formámban…
A suhanót leültette az aljnövényzetbe, aztán kikapcsolta a motort és morogva vetkőzni kezdett. Kezeslábasát hanyagul hátradobta, majd a járműhöz erősített hátizsákból egy lenyúzott tigrisbőrt húzott elő. Két kezét belehúzta az első pár mancsba, aztán a ragadozó vigyorgó fejébe beleerőszakolta kopasz fejét. Leugrott a robogóról, és a magas fűben négykézlábra állt. Combjaihoz igazította a tigris hátsó pár lábát is, aztán felpillantott a hegycsúcs fölé a csillagos égre, és mély torokhangon kántálni kezdett.
– Rotumort arengadomar vinedor piromeron orr… Rotumort arengdrmr drrmrrn hrr…
Biderdoo hangja kezdett egy vadállat morgásához hasonlítani. Utolsó emberi gondolata még az volt, hogy az Álalbínó milyen pofonegyszerű módon tudta belesulykolni szürkeállományába ezeket a nyakatekert, mágikus töltésű szavakat: Bűbájjal!
A bérgyilkoson eksztatikus fájdalom futott át. A tigrisbőr kezdett beleolvadni a testébe; csontjai képlékennyé váltak, izmai és idegvégződései megnyúltak, átrendeződtek, teljesen más formába gyúrva a testet. Aztán az átváltozás stabilizálódott. Biderdoo nem létezett többé, csak egy hatalmas tigris üvöltött az éjszakában.
A ragadozó szemében a világ színtelenné vált, ellaposodott. Fülében az éjszaka neszei üvöltésnek hallatszottak. Orrában szagok kavalkádja kavargott, az emberi emlékek, célok távolinak, álomszerűnek tűntek. Tigris volt, egy tigris idegeivel, ösztöneivel és éles, egyben korlátozott értelmével. A hatalmas testű ragadozónak minden akaraterejére szüksége volt, hogy kiszemelt áldozatára fókuszáljon, és ne vesse magát morogva a bokrokban neszező forró, édes illatú rágcsálók közé.
Egy hatalmas ugrással nekiiramodott a vadonnak. Sötét árnyékként tört előre a magashegyi fűben a feje fölé boruló fák között.

Vélemények

"Az inas-szobalány effekt monologizált verziójának mintapéldánya; a dörzsölt bérgyilkos minden egyes cselekedetét fennhangon kommentálja, mert... miért ne.
"– Végeeem! – ordította."
Jaj.
Eve azt írta, a formai kiírásnak megfelel, ezért 2 pont."

"Ez miről szólt? Se eleje, se vége, se mondanivalója.
Esetleg nem egy regényrészlet? De akkor miért nincs feltüntetve?"

"Egyet értek az előttem szólókkal, nem akarom őket ismételni. Az egytlen, számomra pozitív dolgot említeném csak meg: a scifi és a fantasy összedolgozása (az összes többi hibát leszámítva) nem volt zavaró.
A végén azt hittem van valami csavar (az Álalbínót akarta megölni, az pedig a testébe költözött), de rájöttem, hogy csak a leírás volt furcsa. Három pont."

"Huhh, nehéz eset. Fantázia lenne a dologban, megvalósítani azonban - a közepes minőségű megfogalmazás ellenére -, nem sikerült. Mesél, csak mesél, bár helyenként megpróbál éreztetni is, azonban fogalma sincs róla, hogyan kéne. Négyes, de el tudom képzelni, hogy tanítható a szerző."

"Amikor megpillantottam az írást, ez volt az első mondat amin megakadt a szemem: "Combjaihoz igazította a tigris hátsó pár lábát is". Hűha, gondoltam végre valami jó zaftos cucc a Karcolaton, ilyen még úgysem volt! :D
De nem.

Rengeteg a szóismétlés, képzavar és a történet semmi meglepőt nem tartalmaz. Két pozitívumot viszont meg kell említenem. Az első, hogy rég nevettem olyan jót, mint a fentebbi mondaton, a második pedig, hogy nem a regényt kellett elolvasnom, csak egy részletét.
3/10"

"Nem túl szép fogalmazás, nem túl jól kifejtett mondandó...mondjuk a részleteket nem szeretem, mert az más tészta...
Rossz központozás, és rossz mondatszerkezet- ez megtanítható, úgyhogy nem gáz.
A sítlusa nekem nem jött be, de azért nem rossz.
4pont"

"Először csak pislogtam. Mivan? Ez a világ nekem nagyon vegyesfelvágott...
Sok helyen felesleges jelzők. Néhol stílusidegen(?) megfogalmazás.
Ez egy részlet egy regényből? Ha igen, illett volna jelezni; se előzmény, se befejezés. Mi volt a tűzmágus szerepe például?
A történetet (így) nem tudom értékelni, írástechnikailag so-so. Lehet mégse kellett volna megengedni regényrészletet?
5 pont"

"Önmagában nem baj, ha regényrészlet, csak akkor
1. azt jelezze a szerző,
2. legalább egy olyan részletet küldjön be, amiből ki is derül valami.
Egyébként nekem is feltűnt a fantasy és sci-fi stílus keverése, ami alapvetően jó ötlet, csak megint az itt a buktató, hogy egy ilyen rövid és igazából semmitmondó részletből ez nem jön át megfelelően."

"sok az üresjárat, néhány helyesírási hiba. 4 pont.
azt én sem értem, h miért nem lehet ideböfögni egy novellát, miért regényrészlettel kell fárasztani minket. oké, ha az illetőnek olyan is van, de jobb választás egy kerek, egész történet."

"Kb az a szint, ahonnan mindannyian indultunk kerek egy évvel ezelőtt.
4 pont"

"Jellegtelen, Brett Shaw utánérzés. A tigrissé átlényegülést jól megírta, de amúgy olyan érzésem volt, mintha ilyen ponyva-panelokból építkezne. Ettől függetlenül fejlődésképes.
3pont"

"Kusza. Először a hosszú combú nőről ábrándozik, majd tigrissé válik a ragadozó ösztöneivel.Örülni fog a szőke nő, mikor megjelenik a hálószobájában.
Két pont"

"Írtátok már, hogy tanítható, meg hogy olyan, mint tavaly ilyenkor mi.
Na de most akkor olyan valakit akarunk fölszedni aki már most tud úgy írni mint mi, (nem vagyunk beképzeltek ) vagy olyat, akinek meg akarjuk tanítani amit mi már tudunk?
Szóval, ha utóbbit nézzük, akkor nálunk a helye, ha az előbbit, akkor kívül tágasabb.
5 pont."

"Olyat akarunk felvenni, aki nem roppan bele abba, ha a megkapja a 8-adik feladatot."

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2009-06-08 15:18 hazmat

hazmat képe

Kedves gyerekek, de béna elemzést kaptam tőletek! :D

"Olyat akarunk felvenni, aki nem roppan bele abba, ha a megkapja a 8-adik feladatot."
Gondolom ez nekem szólt, na jó, scripten kívül már csak azért is írok majd egy novit a 8-ik feladatra, csak nem rokkanok bele... :)

Ha mégis, akkor még mindig ott a rum! ;)

h, 2009-06-08 15:23 Creideiki

Creideiki képe

Én a Brett Shaw-s kritika voltam... :| Kibontsam részletesebben? ;)
De most komolyan, ennél te sokkal jobbakat szoktál írni.
A rum mindig ott van nekünk. :)
-----------------------------------------------------------------
http://creideiki.sfblogs.net

h, 2009-06-08 15:40 hazmat

hazmat képe

Szóval te írtad, hogy fejlődőképes vagyok, na ebben reménykedem én isz. 8)

lökjed a részleteket szívesen meghalgatom, vagyis elolvasom. :)