13. vizsganovella

Fodor Tamás

Én annyira magányos vagyok bébi!

Charlie-nak megvolt mindene, amire csak szüksége lehetett. Voltak ruhái, remek darabok, egytől egyig a környékbeli szemétlerakókból összeszedve. Voltak barátai, akikkel mindig meg lehetett osztani az aznapi összekoldult pénzből megvett italt. Volt egy szép, alig használt hamis svájci órája, amit három hónappal ezelőtt távolított el egy elég rossz állapotban lévő holttest karjáról, és ami még ezek után is rendkívül pontos volt. Na és persze volt egy nagyszerű, folyamatosan kulturális élvezeteket nyújtó fala Fu City, Zenész utcájában. Ott ugyanis ötméterenként érték egymást a különböző feltörekvő zenekarok olcsó hologramjai, amik a legkülönbözőbb műfajokban mutatták meg valós énjük tehetségét.
Mivel az utcában állandó forgalom volt ezért Charlie-nak sosem kellett szűkölködnie. A gyanútlan turisták mindig betévedtek az utcába és ő, a hosszú évek tapasztalatának hála, remekül tudott szánalmat ébreszteni bennük. Zaklatói sem igazán voltak. Ugyan néhanapján mikor az eredeti zenészek meglátogatták hologram másaikat, hogy a kivetítők tálcáiból kiszedjék az aznapi nyereséget, bele belerúgtak, de inkább csak megszokásból, mintsem valós haragból. Így hát Charlie remek életet élt, remek körülmények között. A fal mindig kellemesen langyos volt, és néhány újságpapírral és egyéb kiegészítővel kellemes kis odút varázsolt a tövébe.
És persze ott volt a nő is. Az a gyönyörű, fiatal nő, aki minden este ugyanakkor végigsétált az utcán, mindig adva neki egy pár pennyt. Mindig egy irányból jött és Charlie meg volt győződve róla, hogy bizonyára egy gazdag úrhölgy, aki titkon a szerelméhez lopódzik esténként. Bár a nő sosem szólt hozzá, és ő sem hozzá, valahogy úgy gondolta, hogy ez a kis napi érintkezés mindkettőjüknek segít a terhek elviselésében. Mert bár a nő mindig gyönyörű volt, Charlie biztos volt benne, hogy a nő vállát hatalmas teher nyomja. Túl sokat szenvedett már nap, mint nap ahhoz, hogy ne vegye észre, ha valaki szenved. Az elején ugyan, nem érdekelte, de ahogy a nő minden nap arra járt és adott neki némi alamizsnát, óhatatlanul is elkezdett érdeklődni a sorsa iránt. Így hát minden nap várt a nőre és mindig végigkövette a szemével, ahogy befordul a sarkon, végigsétál az utcán, beledob a zenekarok tálcájába egy kis pénzt, majd mikor odaér hozzá, rámosolyog, átnyújtja a pénzt és tovább megy. Charlie egy idő után úgy gondolta, hogy ez valahogy teljesen természetes, és hamarosan hozzászokott a nő mindennapi felbukkanásához és mosolyához.
Mígnem egy nap a nő nem jött. Először úgy gondolta, hogy valószínűleg csak beteg. Tudta, hogy a „higiénikusak” fajtája nagyon érzékeny és egy-egy betegség hetekre ledönti őket a lábukról. Csakhogy a nő nem jött. Már egy hónap is eltelt és Charlie úgy döntött megkeresi őt, vagy legalábbis megtudja, mi van vele. Végigkérdezte a környékbeli cimborákat, mindenkinél érdeklődött, mígnem Joy, a közeli hamburgeres kukájának állandó lakója, meg nem mutatta neki, hogy a nő hova is szokott járni. Charlie, eddigi szokásától teljesen eltérően, úgy gondolta abból még nem lehet semmi baj, ha megnézi azt a kis földszintes régi raktárt, ahova a nő járni szokott. Elsétált hát az épülethez és körbejárta azt, néha betekingetve a rácsos ablakokon hátha meglátja őt.
És mikor benézett az egyik törött ablakon megpillantotta, akit keresett. Legalábbis ami megmaradt belőle. Charlie az első pillanatban kiadta magából az egész aznapi kajáját, majd mikor egy kicsit összeszedte magát, jobban is megnézte a maradványokat. Rettentően megrémült. A nő gyönyörű arcából kábelek és zsinórok lógtak ki. A fejnélküli torzóból kis fogaskerekek és halványan még világító lámpácskák bukkantak elő. A férfi még sohasem látott ezelőtt androidot így hát a rémülete érthető volt. Hirtelen azt hitte, hogy azokban a gyermekkorában hallott képeskönyvekbe csöppent, amit még az apja olvasott fel neki, robotokról és gonosz szörnyekről.
Idegen hangok hallatszódtak a közelben, így hát gyorsan szedve a lábat elsietett a környékről.
Másnap újra meglátogatta Joyt és megkérdezte, hogy nem látott e valakit a nővel. Ő egy férfit említett, aki nem messze dolgozott a helyi roncstelepen. A nő vele találkozgatott, a raktárban. Néha amikor elsétált arrafelé, hallotta, ahogy a nő és a férfi vitatkoznak, bár azt nem tudta megmondani, hogy min.
Charlie tehát elindult, hogy megkeresse a férfit. Nem volt rá dühös, nem is a bosszú vezérelte, csak úgy érezte, hogy tennie kell valamit a nőért, aki olyan kedves volt hozzá.
Egy esős este pedig, amikor a turisták a helyi kocsmákba menekülnek az időjárás elől, és amikor a zenekarok se jönnek begyűjteni a jutalmukat, Charlie megvárta a férfit, a kis kihalt raktárépületnél, csendesen mögé lopódzott és az utcán jól ismert mozdulatokkal háromszor a férfi bordái közé szúrt. Mikor pedig az, a levegőbe markolva elzuhant, Charlie visszasétált a falához, bebújt a kis odújába és hallgatta a mellette zenélő hologram dalát. Én annyira magányos vagyok bébi!

Vélemények

"Hát, ha már a cím is hibás (és ráadásul szerintem pocsék is), az már sok jót nem jelenthet...
Vesszőhibák, helyesírási hibák, zavaró szóismétlések.
Nem rossz indítás, bár a sci-fi környezetet késői információnak érzem (első bekezdés utolsó mondat).
Túlmagyarázások, főleg amikor a nőről mesél.
17-szer szerepel benne a "nő" szó! Aucs...
Tagolatlanság.
Miért éreztem azt előre, hogy úgyis android lesz?
Az utolsó mondat nem kevés ponttal csökkentette a mű élvezeti értékét... (Ami egyébként nem is a narrátor mondata.)
És mi lett ezután? Hiányzik a vége.
4 pont."

"Vesszőhibákkal és szóismétlésekkel rendesen ellátta, de ezek annyira nem nagy hibák.
Amíg nem jön az androidos rész, a hangulat és a leírás teljesen jó. Ott a fickó érzelmeit sikerül érzelemmentesen leírnia, a végén pedig nem egészen értem az inditékot. Nem bosszulni akar, csak tenni valamit, ezért leszúrja az egyetlent, aki esetleg még visszacsinálhatná... Nem értem. Vagy nem jött át, hogy tényleg ennyire otromba a főhős, hogy nem érti meg.
Csillag. Öt-hat között vacilálok - a hangulata felhúzza."

"Hmmm-hmmm.
Az én androidos sztorim ugye nem volt ennyire átlátszó?
Telistele hiábával, ami kiküszöbölhető...de csattanó nincsen, hangulati novellának meg nincs eléggé érzékeltetve a világ és a karakterek. Leginkább csak egy ötletmorzsa, ami nincs kellően kifejtve, pedig ebben a hsszban is ki lehett volna jobban fejteni, mondjuk ha felesleges magyarázások helyet leírta volna, érzékeltette volna hangulati képekkel, stb.
Néhol ez egészen zavaró, a narrátor elhatárolódik a szereplőtől, magyarázza, holott mesélnie kellene:"A férfi még sohasem látott ezelőtt androidot így hát a rémülete érthető volt."
Azért fejlődőképes lehet...5 pont.

EK:cikis
Én nem szóltam semmit..."

"Vannak benne jó ötletek, de mind a főszereplő, mind a világ kifejtése rövid, nincs idő elcsípni a hangulatot.
Sok benne az ugyanis, ugyan, így (sőt, így hát), bár, pedig; magyarázóvá válik a mesélés, ez zavaró.
"Charlie visszasétált a falához, bebújt a kis odújába és hallgatta a mellette zenélő hologram dalát. Én annyira magányos vagyok bébi!" - eltartott egy ideig, míg rájöttem, hogy a cím valószínűleg egy, a hologramból hallható dal szövegéből származik. Másképp kéne megírni, hogy világos legyen.
5 pont."

"csupán az első két bekezdésben 9 voltot számoltam.
nekem tetszik a hangulata! néhol zavaros a fogalmazás, de látok benne fantáziát, és ha fejlődőképes, akkor fog ő még jobbakat is írni!
8 pont, mert megfogott a történet."

"totál egyértelmű, h dalszöveg!"

"Nem rossz a történet, csak a megvalósítás nem sikerült valami jól. Mint azt már írtátok, tele van szóismétlésekkel, meg olyan felesleges szavakkal, mint: ugyan, pedig, így, stb...
Azon jót mosolyogtam, amikor szegény Charlie rókázott egyet az android láttán. Igaz, az utca tele van hi-tech holosugárzókkal, de egy andriod mégis gonosz szörnyek és robotok képét juttatja a főhős eszébe. Ez kb. annyit tesz, mintha a ma embere reagálna így mondjuk a nyomtatóra, vagy ilyesmire.
A vége hiányzik, az indítékkal együtt.
A közepéig még tetszett a dolog, egészen bele tudtam képzelni magam a hajléktalan mindennapjaiba, ahogy nézi a járókelőket és találgatja, hogy ki hova és miért sétálhat éppen arra. De a folytatásban egyre inkább csak az írót és az ő gondolatait láttam magam előtt, és az olvasót ezek egy cseppet sem érdeklik."

"Jáj...
Az eleje remek, aztán vagy a szufla fogyott ki, vagy az 5.000 karakter villant be a tudatalattiban, de a végét szörnyen összecsapta az illető. Ezt minimum 20.000 karakterben lett volna jó kidolgozni.
Szerintem az író nem igazán van hozzászokva a karakterlimithez.
7 pont"

"Jól indult, aztán ellaposodott. Stílus szerintem okés, bár semmi extra. Viszont van hangulata és ez nagyon fontos. Van gondja, főleg a motiváció hiánya zavar, de a jobbak közé sorolom.
7 pont"

"Gondolkoztam egy kilenc ponton, de hanyag a munka (vagy tapasztalatlan a szerző, de tehetséges), úgyhogy marad a nyolc. Vannak benne durván (vagy, ahogy Kentaur írná, dúrván) elgondolkoztató, mély értelmű dolgok. Idáig nekem ez jött be legjobban."

"Némely rész nagyon tetszett
Hét pont"

"Határozottan tetszett, a végét leszámítva.
8 pont. (A hangulata remek.)"

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2009-06-07 21:14 Carpenter

Carpenter képe

Amit elsőnek kiemelnék a szóismétlés rendkívül zavaró volt a szöveg rövidsége miatt.Nyomokban felelhető karakter ábrázolást találtam jól van tudom h egy csöves de azért mégis.Így a történet is hasonló benyomást tett rám.Charlie motivációja elég homályos...Nem sikerült a környezetet sem meg ragadnod és azt kihasználnod sci fi hangulat gyenge...

v, 2009-06-07 21:18 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Megkérhetlek, hogy az összes novellát véleményezd ebben a stílusban, ha nem gond?
Ne csak azokat, amelyek bkerültek a Scriptoriumba.
Nyilván mindenki kíváncsi nagybecsű véleményedre.

v, 2009-06-07 22:22 Carpenter

Carpenter képe

Persze szívesen de csak ha igényt tartanak rá nem minden szerző rajong ha kritizálják őket nem sztnék egy következő novella gúny tárgya lenni:D

v, 2009-06-07 22:32 Ndy

Ndy képe

Ezt már elbaktad :D Ők kritizálódnak, Te pedig ki leszel gúnyolva... valamit, valamiért :D

v, 2009-06-07 22:47 Obb_régi

1500 karakter már készen van, úgy hatezresre tervezlek.
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

v, 2009-06-07 22:49 Creideiki

Creideiki képe

:D :lol:
-----------------------------------------------------------------
http://creideiki.sfblogs.net

v, 2009-06-07 23:15 Carpenter

Carpenter képe

Azt hittem h néhány kacifántos és nem túl udvarias kifejezéssel foglalod össze a véleményed rólam.De látom itt talpig úriemberek látogatják ezt az oldalt :)

h, 2009-06-08 09:20 Muraközy Konrád (nem ellenőrzött)

Az enyéimet nyugodtan szétcincálhatod :)

v, 2009-06-07 21:36 Ndy

Ndy képe

Ne csak a hibákat keresd. Egy ilyen eltalált, futurisztikus "noir" világba kerek dolgot írni, önmagában is respekt. Azon túl, mondanivalója is van a sztorinak.

v, 2009-06-07 22:27 Carpenter

Carpenter képe

Most zengjen lelkem öröm ódát? Az hogy eltalált nehezen állja meg a lábát de igazat adok h 5000 karakterben azért nem kis dolog bmit is alkotni.De én szinte vártam azt a mondatot h Charlie azért tette azt amit tett h neki jó legyen legyen önző így érthető lett volna a vége. Vagyis önmagáért állt bosszút h az idegen felrúgta mindennapi életének menetét azzal h deaktiválta az androidot bizonyára jogi értelemben nem gyilkosság volt.

v, 2009-06-07 22:37 Ndy

Ndy képe

De, de: "megállja az a lábát". Szereti az olvasó fantáziadús sztorikat. Charlie indokai ennél mélyebbek, a lélek és a meg nem magyarázható, mégis meghatározó érzések szintjén vannak. Az embert első sorban nem kézzelfogható és első látásra is felismerhető indokok vezérlik.

v, 2009-06-07 23:10 Carpenter

Carpenter képe

De ha én iszok egy pohár vizet akkor hagy ne keresek abban mély értelmet mellőzük a Freud féle személyiségeket is mert általában mindig ezzel takaróznak.Én úgy érzem h te többet akarsz belevizionálni ebbe a történetbe mint ami.Charlie féle 1*1 szereplőktől meg végképp nem dobom el magam mert hiteltelen.

v, 2009-06-07 23:23 Ndy

Ndy képe

Ebben az esetben hiteltelenek Dosztojevszkij, Móricz, vagy Kosztolányi írásai is, mert gyakran ők is a kisember tudatalattijából előtörő, nem túl egyszerű érzelmekre apellálnak. Erről lezárom a vitát, szubjektív.

h, 2009-06-08 00:03 Carpenter

Carpenter képe

Láttál már hajléktalant?És ismertél olyan embert aki az utcán él?Tudod volt már szerencsém velük és meghallgattam egy két ember élettörténetét én ebből szűrtem le a hiteltelen karaktert...Többségük egy légynek sem tudna ártani...

h, 2009-06-08 00:21 Creideiki

Creideiki képe

És voltál már hajléktalan?
-----------------------------------------------------------------
http://creideiki.sfblogs.net

h, 2009-06-08 00:30 Carpenter

Carpenter képe

Nem.De nem hiszem h ez a kérdés már az alkotáshoz kapcsolódik.Ne személyeskedjünk.

h, 2009-06-08 00:33 Creideiki

Creideiki képe

Hö? 8O
-----------------------------------------------------------------
http://creideiki.sfblogs.net

h, 2009-06-08 00:49 Ndy

Ndy képe

Itt nem erről van szó. Nem azért öl mert hajléktalan, hanem azért, mert megölték az egyetlen álmát. Egyébiránt az ember csúcsragadozó, és bizony fajra, nemre és korra való tekintet nélkül képes a gyilkosságra. De erről sem érdemes vitát nyitni, jó neked, hogy másképp látod.

h, 2009-06-08 00:51 Ndy

Ndy képe

Jah: igen, ismertem, nem is egyet. Egyszer a szobámban adtam egyiknek menedéket egy hónapig, télen.

h, 2009-06-08 08:43 miyoku

miyoku képe

a második kedvenc novellám volt a beküldöttek közül. üdv a csapatban! :)
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen