15. vizsganovella

dzséjt

Időőr

- Joseph Wergerstern, letartóztatom a Sangarai Időegyezmény több pontban történő megsértésének vádjával – mondta Dieter Udesky kapitány, hűvös tárgyilagosságot erőltetve arcára. Nehezére esett, hiszen minden szó szinte késként metszette a lelkét. Tette, mint oly sokszor, amikor hasonló helyzetbe került, olyan érzést keltett benne, mintha a szívét tépnék ki. Jóérzésű ember inkább segített volna Wergersternek, nem pedig letartóztatja. – Olvassák fel a jogait és vezessék el – intett a két őrtisztnek, akik felcsatolták foglyuk tarkójára a glóriát. Ez a szerkezet távirányítható bábuvá tette a viselőjét.
Udesky megvárta, míg két embere átvitte Wergersternt a holdfény által megvilágított szoba repedezett kőfalát eltorzító időmezőn, majd megfordult és az ajtóval szemben álló gyerekágyhoz lépett. A benne fekvő csecsemő békésen aludt. Nem ébredt fel a szobájában összegyűlő időutazók neszezésére, hisz nem is érzékelte őket. Még ha kinyitná a szemét, akkor sem látná meg a fölé magasodó Udesky-t. A férfit különleges torzítómező védte, ami elhajlítva a fényt láthatatlanná tette őt, egyúttal a beszédhangon kívül minden egyéb zajt kioltott. A beszéd is csak irányítottan terjedhetett, imigyen csak az hallhatta, aki pontosan előtte állt. És az láthatta, aki ugyanolyan taktikai szemüveget viselt, mint ő.
Így hát Udesky teljes nyugalommal állhatott a csecsemő ágya mellett. Szomorúan nézett rá, lelkében olyan érzésekkel, amelyeket senkinek sem kívánt. Tétlenségre kárhoztatva, holott megvolt a hatalom a kezében ahhoz, hogy cselekedhessen. Ha megtenné, talán jobbá tenné a világot, vagy éppen véglegesen elrontaná. Mégis, a csecsemőt nézve azon járt az esze, hogy talán Wergersternnek volt igaza. Talán az időutazás célja nem a múlt megismerése és ezáltal a jövő megértése, hanem a jövő jobbá tétele a múlt hibáinak eltörlésével. Mi van, ha ez igaz? Hatalmas lehetőségeket dobnak el, miközben börtönbe vetnek olyan embereket, mint Wergerstern, aki csak jót akart.
Udesky megrázta a fejét. Miket gondol? Hol jó az, ha hidegvérrel megölnek egy csecsemőt? Újra a kisfiúra nézett. Békés, ártatlan, csak egy gyermek. Aki negyvennégy év múlva bekerül a történelembe. Négy évtizeddel ezután ez a gyermek nem lesz se jó, se békés, se ártatlan. Ilyen megközelítésből talán mégsem lenne bűn a meggyilkolása.
- Kapitány! – Csendült egy kedves női hang a háta mögött. – Baj van?
Udesky megfordult. Helyettese, Aline Cedrack úgy festett a Hold fényében, mint egy mennyből alászállt angyal.
- Mit keres itt? – Kérdezte Udesky halkan, mintha attól tartana, hogy a torzítómező nem korlátozza a hangját, és a gyermek, vagy a rozoga ház lakói meghallják.
- Magára várunk – felelte Cedrack csilingelő hangján, miközben felettese mellé lépett. Lenézett a csecsemőre. Arcán halvány mosoly jelent meg a csöppséget látva, majd hirtelen, ahogy eszébe jutott, kit is lát olyan bűbájosnak, a mosoly szertefoszlott, és komorság lépett a helyére. – Nehéz elhinni, hogy kivé válik – megrázta a fejét, hogy elűzhesse a gondolatot. Nem szeretett ilyeneken gondolkodni. Mi lett volna, ha… Így alakulhatott volna… Ezek azok a mondatok, amik beárnyékolják nemesnek vélt munkáját. Hitt abban, hogy minden tettük helyes, így nem szeretett az árnyoldallal foglalkozni. Ezért inkább hátat fordított a gyereknek, hogy elfeledkezhessen arról, kit mentettek meg. – Wergersternt a fogdába zártuk. Ideje lenne visszatérni. Tudja, hogy nem tarthatjuk fölöslegesen nyitva a rést.
- Most én lettem a halál, a világok elpusztítója – mondta keserűen Udesky felelet helyett.
Cedrack zavartan meredt rá.
- Uram?
- Ezt Oppenheimer mondta, mikor meglátta az első atombomba-kísérlet eredményeit – arcára mérhetetlen keserűség ült ki. – Szerintem, mikor tudatosult benne, mit építettek, úgy érezhette magát, mint én most. Ő és a társai megteremtették az emberiség egyik legszörnyűbb fegyverét. Közvetve többszázezer ember halála száradt a lelkükön. Én pedig megmentettem egy szörnyeteg életét… - szomorúan Cedrack szemébe nézett. – Közvetve vagyok felelős milliók haláláért. Pedig változtathatnék ezen. Meg menthetném őket.
Cedrack elgondolkodva a szendergő csecsemőre nézett, majd vissza a kapitányára.
- Egyszer valaki azt mondta… Az időutazó egy vándor, nem pedig jós. Ha beavatkozik, nem tudhatja, mik lesznek következmények. Egy hiba eltörlése nem feltétlen hoz üdvösséget. Sőt, ha eltöröljük a múlt hibáit, nem lesz miből tanulnunk, és még nagyobbat hibázunk – újra a gyerekre pillantott. Nem egy rémet látott, hanem színtiszta ártatlanságot. – Hitler szörnyű dolgokat tett. Az emberiség egyik legnagyobb szörnyetegévé vált. De a léte hozzásegített minket ahhoz, hogy ne hagyjunk még egy ilyen szörnyet hatalomra jutni.
- Igaza van, parancsnok – bólintott Udesky lassan, beletörődve kötelességébe, majd hátat fordított a csecsemőnek, és Cedracckal a nyomában elindult az időmező felé. – Mégis nehéz tétlenül elsétálni.
- Nehéz, de helyes – mondta a nő, majd mindketten átléptek az időrésen.
A csecsemő pedig tovább szendergett ártatlan álmokat álmodva.

Vélemények

"Tulajdonképpen nem rossz, bár a téma elég sablonos. A kidolgozottság fejleszthető, a kreativitás viszonylagos hiánya viszont engem eléggé zavar.
Elég lett volna csak egy nevet elhagyni, és rögtön jobb lenne a novella.
5 pont"

"Központozás helyesírás nem jó, de csak a tartalomra koncentrálva sem túl ütős.
Az időutazás témája, meg a be nem avatkozás elve elég lerágott csont már, és nem tett bele semmi újat, vagy egyedit...
Stílusilag még csak-csak ott van.
4 pont."

"A sablon jó dolog, már ha az ember képes saját, eredeti tartalommal megtölteni. Miért van az, hogy amint megmutatta az író a csecsemőt le mertem volna fogadni hogy Hitler az? Legalább kreált volna valami gonosztevőt, vagy csattanónak be lehetett volna dobni egy időparadoxont, vagy bármit, (pl: nekem az ugrott be hogy a férfi meg akarja ölni a csecsemőt és a nő azért jön mert a jövőben már tudták mire fog vetemedni). De ez így gyengécske. Az íráskép egyszerű és élvezhető lenne jobb tartalommal. A nevek meg túl kacifántosak. Legalább is nekem azok. Jah és egy csomó elem át van véve más történetekből. PL: Glória.
5 és fél zsíros hal(ponty)"

"Szerintem a gyerek nem Hitler. Az csak meg volt említve példaként.
Nem rossz egyébként, eltekintve a sablonoktól, és a más filmekből/történetekből ollózott érdekességektől.
6 pont"

"Ilyenkor nem értem, hogy miért kell egy ilyen sztorit megírni. Nem lerágott csont: itt már a csontot is megették. Kettes, de csak azért, mert betűk és mondatok vannak benne."

"Hmm. Corneliusnak van egy hasonló MU-s novija. Csak kicsit jobb...
De ez sem rossz, bár elég rosszul indul, a fogalmazás gyenge átlag, olykor túlírt. Meg ez a rengeteg magyarázat, hogy miért nem látná őt a csecsemő...felesleges.
A végére kicsit összerántódik azért. Nem túleredeti, mondjuk.
6 pont"

"Nekem mostanában tetszenek a történelemre ráépített saját fantáziával megspékelt történetek.
Hat pont"

"Központozási hibák, ami nem baj, az a leggyorsabban megtanulható.
"akik felcsatolták foglyuk tarkójára a glóriát. Ez a szerkezet távirányítható bábuvá tette a viselőjét." - á lá Különvélemény?
Háháhá, tudtam, hogy Hitler lesz. Annyi ember van, aki mészárlások felelőse, az ókortól kezdve napjainkig, amióta csak jegyzett történelem van, azok miatt bezzeg soha senkinek nem fáj a feje.
Nem csak, hogy lerágott csont a témaválasztás, de még semmi érdekes nem is történik benne. "Jöttem, gondolkodtam, mentem."
A fogalmazás még egész jó, de a mű alapvetően nulla pont közeli. Tényleg nem történik semmi.
5 pont
(a gyerek Hitler, mert ha csak példaként hozta volna fel, egész másképp kellene fogalmaznia.)"

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2009-06-11 19:19 Carpenter

Carpenter képe

Soha nem sztem az időutazós történeteket túl sok a változó és nehezen lehet jól megfogni h az élvezhető legyen és mély tatalommal birjon gyakran kusza és ellentmondásos lesz de itt szerencsére nincs ilyen.Szájba rágósnak éreztem a végét mondjuk milyen lehet egy idő utazós sztori vége?Ez a rossz téma választás tipikus példája.Sztem nemcsak a szerző van hatással a munkájára ez fordítva is igaz és sztm itt fenn áll ennek a lehetősége a mű kerete és benne rejlő korlátozott lehetőség visszafogta a szerzőt...