19. vizsganovella

Lazarus

Nő a baj

– A franc essen beléd, Joey! Ha mondtad volna, hogy sietsz, nem veszek fel harisnyát!
– Jól van, jól van, legközelebb szólok. Tárd már szét a lábad!
Sosem hittem, hogy a nyálas, gyertyás, lágy zenés körítés bármire is elég lenne, ha rólam van szó, de ez a felszólítás mintha páros lábbal ugorna át egy bizonyos határt. Jó, persze, tudtam mire számíthatok, ha még a reggelit is félbehagyja, hogy rám rontson. Plusz mindketten tisztában voltunk vele, hogy az a végzős házibulikat ártatlanságát megőrizve átvészelő szűzkislányt idéző viselkedés már rég kiveszett belőlem, mindenféle naivitással együtt.
– Hát ez nem lehet igaz!
– Most meg mi a baj? – kérdeztem nem teljesen őszinte aggodalommal.
– Szerinted?
– Én nem érzek semmit.
– Éppen ez az!
– Oh, csak nem? Ne aggódj, biztos csak a stressz! Félsz, hogy lekésed azt a fontos megbeszélést, és a tested így reagál. Tudom, hogy milyen. Emlékszem, a szóbelik előtt kétpercenként vécére rohangáltam, aztán amikor a vizsgáztató elé álltam, megnyugodtam, és minden rendben ment.
– Kicsim, ezt ne!
– Oké, oké, ne haragudj! A fejem azért ne harapd le, nem az én hibám!
– Pedig akár az is lehet.
– Mi van? Na jó, belőled mára ennyi elég volt. Menj arra a tárgyalásra, és nyald a főnökeid seggét, hátha az felkelti az érdeklődésed! Ha már nekem nem sikerült – duzzogtam, miközben felhúztam a harisnyám, hogy jelezzem, az ihlet bizony úgy elszállt, mint annak a bizonyos ártatlanságnak a túlélési esélye az említett bulin.
– Igazad van, ne erőltessük, majd este megpróbáljuk megint.
– Irigylem az optimizmusod.
– Na nem, ezt nem mondhatod komolyan. Ugye nem? De tudod mit? Nem is érdekel. Mennem kell, későn jövök, ne várj meg!
– Eszembe se jutott, tökfej!
Pasik… Még, hogy az én hibám! És a szemembe mondja a szemét, nem kertel, semmi kegyes hazugság vagy ilyesmi, áh, ő kimondja, amit gondol. Aztán csak úgy kisétál az ajtón. Se puszi, se ölelés, pedig mániája sunyiban a fenekem fogdosni, miközben én a fülcimpájával vagyok elfoglalva. Ó, igen, legutóbb amikor ezt csináltam, annyira belefeledkeztem, hogy észre se vettem a lángokban álló házat túlfűtött kettősünk körül, arra gondoltam, hogy csak szerelmünk melegít maximális kapacitáson, a füstszag pedig csakis a jamaicai szomszédtól jöhet. Aztán persze kiderült, hogy nem, és egy higiéniailag aligha korrekt tűzoltó fröcsögte a képembe mekkora idióták vagyunk.
Ahogy a szép emlék felidézése véget ért, úgy vágta magát haptákba minden egyes szőrszálam, és bár ezzel semmi gond nincs, azzal az érzéssel viszont, hogy a lábam nem tartja túl szilárd meggyőződéssel a megszokott távolságot csípőm és a padló között, már annál inkább. Összeesni azonban nem volt időm, a kaputelefon rákezdett sercegő melódiájára, én pedig már rohantam is egy féllábú sebességével, hogy elhallgattassam.
– Most nem alkalmas – mondtam, felélve kedvességem maradékát.
– Szia, Suey, én vagyok az, Moira.
– Gyere fel!
Mire megtaláltam a kulcsot, és az ajtóhoz baktattam, húgom már készen állt, hogy a küszöbről egy díjnyertes szaltóval a nyakamba vesse magát. Megpróbáltam kihátrálni a veszélyzónából, de ami elkerülhetetlen, azt bizony nehéz elkerülni.
– A fiúk olyan hülyék! – fakadt ki Moira, miközben szorosan magához ölelt.
– A fű pedig zöld. Te jössz!
Látszott rajta, hogy nem erre számított, de gondolatban azért adtam magamnak egy pacsit.
– Elmondhatom mi a gond, vagy inkább ne törjem magam, mert úgyis az lesz a válasz, hogy jobban járok, ha értelmesebb dolgokra használom a szám?
– Mire gondolsz?
– Arra, hogy talán szőkére festetem a hajam, de ez most mit számít? Inkább válaszolj a kérdésemre!
– Mondd!
– Van ez a srác…
Nem figyeltem az órát, de kiindulva a tényből, hogy miközben Moira mesélt, én bevettem egy aspirint, elmúlt a szédülés, kávét főztem, kekszet sütöttem, eloltottam a tüzet, és még a pizza is megérkezett, eltarthatott egy darabig míg a végére ért.
– …úgy szeretnék már huszonöt lenni! – Itt kiesett a pizza a számból.
– Hát te hülye vagy! Ez a legszebb időszak az életedben! A bárányhimlőn már túl, de még a herpeszen innen. Persze a srácokkal még nehezen hiteted el, hogy neked is jó, de ez őket úgysem érdekli.
– Jó, ez biztos mind igaz, de én arról álmodtam, hogy...
– Ohó! Álmodtál? Szívem, álmokból várat építeni olyan, mint kiscicából sört csapolni.
Alighogy elhallgattam, Joey vetődött be a lakásba, majd rohant felém fújtatva, akár egy dühöngő bika.
– Vetkőzz!
– Itt van Moira, nem látod? Egyáltalán mi ez a belépő? Úgy viselkedsz, mint egy állat! – Amit igencsak szexinek találtam, de ezt inkább nem közöltem vele.
– A megbeszélésen csak rád gondoltam, és ezt más is észrevette.
– Igen?
– Látták rajtam.
– Hogyan?
Életem párja válaszként csupán biccentett, én pedig észbe kaptam, és egy amolyan „tűnj-el-de-azonnal” pillantást vetettem a húgomra. Ő pedig megszeppenve, némán kislisszolt a lakásból.
– Már úgy aggódtam! – Egyébként nem, de a reggeli testmozgás hiányzott.
– Hát még én! Na gyerünk, szét a lábat!

Vélemények

"Az elejes és a közepe nem tetszett, a vége viszont annál inkább.
A párbeszédek szárazak, nem igazán ad képet a karakterekről, kevés leíró rész, de azok passzolnak a történethez.
Hmm... Végig olyan érzésem volt, hogy ezt a csajos történetet egy fiú írta! Kíváncsi vagyok, más is gondolja-e így. Komolyan: női szemszögből, nőies dolgokról, de valahogy olyan fanyarsággal, mint egy férfi, nem?
Semmilyen érzést nem váltott ki bennem egészen a legvégéig, ami kárpótolt a korábbi érzéketlenségért.
"végzős házibulikat ártatlanságát megőrizve átvészelő szűzkislányt idéző viselkedés" - na igen; ez viszont rosszul esett.
6,5 pont."

"Semmi komoly mondanivaló, se stílus, az egész egy fél-romantikus kicsapongás (és valóban elég férfias). Az elkövető tud írni, csak éppen a témaválasztás és az abban rejlő lehetőség kiaknázása hagy komoly kívánnlivalót maga után. Egy Bellemaria-összest javasolnék neki a script előtt.
3,5 pont"

"Nem tudok mit kezdeni ezzel a történettel. Olyan semmilyennek érzem. langyos.
6 pont"

"Öt pont. Valaminek a részeként "múkodne", de ez nem novella. Bár cinikus és realisztikus."

"Nem ártana egy kis felvilágosítás a szerzőnek a női lélek rejtelmeiről.
Két pont, de csak azért, mert megfelel a kiírásnak."

"Öööö... Ez a novella (regényrészlet?) miről szól? Mondanivaló, érzelmi hatás az olvasóra, csattanó, poén? Egyiket se találtam.
A kivitelezés ok, de ez csak egy szépen virító lufi.
5 pont"

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2009-06-08 00:27 Carpenter

Carpenter képe

Ez egy komédia Gálvögyi show vagy esetleg Bagi Nacsa szintű akadt benne poén de nagyon száraz.Nem tartom novellának:Én úgy érzem nem sikerült a női lélek finom rezgéseit megfognod és azt finoman mégis kecsesen ábrázolnod:D .Sztori nincs. Félelmetes felesleges csacsogás az egész.

h, 2009-06-15 10:08 Lazarus

Lazarus képe

Na ezt láthatóan jól el...szúrtam. Köszönöm az őszinte véleményeket, elgondolkodtattak. A tény, hogy nagyjából azt emelték ki (na jó, szinte mindent, de legfőképp mégiscsak a női szemszög lóg ki), ami korábban egyszer már többek véleménye szerint is remekül sikerült, elgondolkodtató. Ahogy a reakcióim is, amelyek csak további bizonyítékok, hogy (talán csak még) nem álltam készen a scriptbe lépéshez. Sajnálom, hogy ezt a lehetőséget elszalasztottam, és köszönöm még egyszer.

h, 2009-06-15 10:35 bellamaria

bellamaria képe

Igen, ezt én is észrevettem
:( . De a jetis írás (Lánykérés) egy könnyed kis "strandolvasmány" volt, ez pedig vizsganovella. És az sem hiszem, hogy akik akkor dicsértek, most jól lepontoztak volna. (vagy legalábbis nagyot csalódnék, ha úgy lenne)