1. vizsganovella

Muraközy Konrád

Az elbujdosott isten

Hol voltak már a dicső eónok, mikor még milliók reszkették haragját? Az utolsó szárnyas követe is elhagyta már, egy lánglelkű próféta sem akadt többé, ki igéit hirdesse, egyetlen hívő sem volt sehol, ki imáiban hozzá könyörgött volna.
Kövérkés, tar koponyáján hideg esőcseppek kopogtak, majd gyötört-barázdás homlokán kis erekbe folytak össze, hogy végül borostás, paraszti arcáról aláhullva, közönyösen tegyék meg végső útjukat a szürke macskakövek felé.
A nyirkos őszi szél belebújt rongyosra hordott gúnyájába, száműzve megrogyott teste minden melegét. Lám, az időjárás sem volt többé kegyes hozzá. Akkor, régen, az évszakok és viharok istenei is mind reszketve omoltak lábai elé, ha csak összefutott dús szemöldöke.
Egykoron, hatalma csúcsán, még délceg ifjúként ábrázolták, márványszobrok ezreibe álmodva, amint büszkén tipor démoni ellenségei halmain. Most? Egy elnyűtt, negyvenes hústest – csupán csak ennyi maradt a deli ifjúból. Kőbálványai ledöntettek, oltárai összezúzattak, parancsolatai a sivatag poránál is kevesebbé lettek.
Fáradtan rótta magányos útját, a vén Budapest omladozó házai között. Ez volt az egyetlen város, ahol megbújhatott. Az utolsó emberlakta helység, ahol…
Ócska taxi húzott el mellette, és terítette be sáros pocsolyalével. A pimasz sofőr még rá is dudált! Hát ide jutott! A kiváltságosok semmibe vették, a közemberek levegőnek nézték, a koldusok undorral fordultak el tőle. És még ez a taxis, még ez is!
– Sújtson halálra a ménkű! – kiáltotta átkozódva, de semmi sem történt. Lám, hatalma még az emberekénél is kevesebb volt. Pedig egykoron…
Fáradtan legyintett, majd, mint egy kivert, mosórongy szagú kutya, rázta le foldozott nadrágjáról a sarat. Magában kéjesen elképzelte, ahogy egyet int, és tűzvihar söpör végig a világon, elemésztve rosszat és még rosszabbat. Szinte látta a pokol kínjaitól gyötört, sikoltozó bűnösöket. Ó, bárcsak!
Hirtelen beléhasított valami új, eladdig ismeretlen gondolat.
Talán ez volt a veszte? Hogy nem látta meg bennük a jót?
Nem!
Ha már ő is kételkedni kezd magában, akkor vége. Vége mindennek.
Hatalma is így enyészett el – a kétely által. Előbb csak néhány, kósza bölcs merte leírni: én másként gondolom. A börtönök mélyén megkínzott testüket a máglyák tüze emésztette el.
De jöttek mások, akik már nem csak leírták, de sóvár, értő fülekbe is belesuttogták: merd másként gondolni; papjai kiátkozták és hadurai véres háborúkban hányták kardélre őket, de nem volt megállás – hiába kényszeríttették az egyre fogyatkozó híveket, hiába volt bárminő megújhodás, erejét vesztette a nyájasság, értéktelenné vált a jutalom – végül már vakbuzgó fanatikusok sem maradtak. Angyalai újra föllázadtak ellene, de ezúttal nem volt mennyei háború. Csöndben mind szárnyra kaptak és egy másik isten szolgálatába szegődtek.
Az árulók! Tudta, hogy nem bízhat bennük. Már akkor, a legelső alkalommal ki kellett volna irtania az összest!
Nem emelem a látószögembe!
Igen, ez volt az a hallatlan, démoni sutyorgás, amit a legkedvesebb küldötte, a fény hordozója, pimaszul ki mert gondolni. Legyen ezerszeresen átkozott!
Pedig ők, az első teremtményei, az alázat éteri megtestesülései voltak. Mind úgy láttak, gondolkodtak, vélekedtek, ahogy ő maga akarta. Értékesebbnél értékesebb igéit mind a látószögükbe emelték, úgy vigyázták a teremtés egészét.
Hova lett az alázat? Mintha nem ő, Ő maga dörrent volna rájuk minden alkalommal, mikor az egyediség gyalázatos magvai szárba akartak szökkenni bennük!
Pokolba mindegyikkel! Az való nekik, a másként gondolkodás fertője, az egyéni nézőpontok bűzhödt posványa! Nem érdemlik meg, hogy őt dicsérhessék, hogy hozsannázva borulhassanak le lábai elé. Még ha egy is akadna, azt is menten száműzné!
De nem volt senki, aki többé figyelt volna világokat szülő elmesziporkáira. Ez fájt neki a legjobban – a közönyös csend, az, hogy a világ, az egész mindenség elfordult tőle! Ezért is szállt alá, s öltötte föl legkedvesebb teremtményei alakját magára. Hátha…
Még a kutyák se ugatták meg. Egy kóbor, sovány eb azt is hagyta, hogy a csontot kivegye a pofájából, és mikor vissza akarta adni neki, elfordult tőle. Inkább éhezett tovább, de az ő isteni illatát magán viselő csontból – abból nem kért.
Senki sem hitt benne.
MIÉRT?! – ordította magában, de választ nem kapott, nem kaphatott. Többé nem volt a mindenség istene, mégsem akadt senki, aki válaszoljon neki.
A kétely, az idegen gondolatok, az új szempontok – ez sok volt neki. Ha nem lett volna gyáva, akkor megteszi; rászánja magát az utolsó, a legvégső tettre, amit egy hatalmát vesztett, kétségbeesett isten megtehet. Igaz, akkor megszűnik létezni, elenyészik, mintha sohasem lett volna. Rettegett. Ezért csak ment, rótta magányos útját, ő, az elbujdosott isten.
Szirénázó mentőautó fékezett mellette. Két megtermett ápoló kedvesen, mégis határozottan kényszerzubbonyt adott rá, majd betuszkolták az utastérbe, és elrobogtak vele a Hárshegyre. Nem aggódott, szitkozódott – csak csöndesen mosolygott. Most talán végre új hívekre lelhet.

Vélemények:

"...a mellett nem foglalhatok állást, hogy bevegyük-e vagy se.
Maga mű szerintem jó, az utolsó kis részletet én másképp oldottam volna meg, kissé személyesebbé téve a karktert, még inkább nyilvánvalóvá, hogy vsak egy elmeháborodott, valahogy így:
Szirénázó mentőautó fékezett mellette. Két megtermett ápoló ugrott ki
belőle, az egyik egy kényszerzubbonyt rejtett a háta mögé.
- Már mindenütt kerestük, jöjjön csak szépen! - szorították meg a
karját kétfelől.
Nem aggódott - végre talán új hívekre lelhet.
Feltűnő hibák nincsenek benne, a stílus szép, gördülékeny, a hangulatfokozás is jó.
De inkább meglássuk, mit szólnak a többiek, cincáljátok szét!"

"Ha van tárca nélküli miniszter, akkor tessék, egy cinca nélküli vélemény :
Érdekesen indul, jó ötlettel, de aztán mintha egy picit érezni rajta az elnyújtottságot. Sokáig bizonygatja az isten hatalma-vesztettségét. Ennek a hossza pengeélen táncol.
"Nem emelem a látószögembe!" - miért van az az érzésem, hogy ezt Nagyerdessy ihlette? Emelett nincs is szerepe ennek a mondatnak. Mi az, hogy "nem emelem látószögembe"?! Ha így van, az nagyon nem jó, az ember sose írjon dühből, és ne utalgasson nyíltan másokra, még sértődés lenne a vége.
Érdekes, de nem túl meglepő csattanó. Ügyes írás, bár a sok gyengített mondat: "rázta le foldozott nadrágjáról", pedig "lerázta foldozott nadrágjáról" dinamikusabb megfogalmazás lenne.
Esélyesnek találom a bekerülésre.
8 pont"

"A témával kapcsolatban picit olyan "lerágott csont" érzetem van. Helyenként jók a jelzős szerkezetek, néhol azonban mesterkéltnek érzem a szöveget. Nálam úgy tízből hat pont lenne. Ha szigorú és kegyetlen vagyok."

"
"Kövérkés, tar koponyáján hideg esőcseppek kopogtak, majd gyötört-barázdás homlokán kis erekbe folytak össze, hogy végül borostás, paraszti arcáról aláhullva, közönyösen tegyék meg végső útjukat a szürke macskakövek felé."
én az ilyen mondatoktól kiütést kapok.
nekem túl modoros."

"Elég vegyesek az érzéseim az írás kapcsán. Egyrészt a stílus tetszik, max. egy-két jelzőt kéne elhagyni, pl.:
"Kövérkés, tar koponyáján hideg esőcseppek kopogtak, majd gyötört-barázdás homlokán kis erekbe folytak össze, hogy végül borostás, paraszti arcáról aláhullva, közönyösen tegyék meg végső útjukat a szürke macskakövek felé." - nagyon tetszik, ahogy a vízcseppek útját követve leírást kapunk a fickó ábrázatáról, viszont a "közönyösen" szó totál belegázol, szerintem: ennyire azért nem kéne megborulni, hogy még a vízcseppek is közönyösek legyenek, ez már túlzás.
A közepén nagyon belefáradtam a sopánkodásba, nem igazán voltam rá kíváncsi. Túlzásnak éreztem itt is egy-két dolgot, pl.: a kutyát a csonttal. Az ilyen szintű szerencsétlenség már-már balekság, komolytalan lesz tőle a hangnem. Igazából ez is a bajom: nem tudom eldönteni, minek is szántad az írást. Sem sajnálni nem tudom az illetőt, sem mosolyogni rajta, sem utálni, mert egyik irányba sem viszed el igazán. Nem mondom, hogy ez baj, vagy kötelessége az írónak, de nekem így ez az írás semmitmondó, sajnos. Pedig az elején beetettél rendesen, kíváncsi voltam, mit hozol ki egy bukott istenből, de... sajna, nagyon semmit.
Mint mondtam, a stílusod tetszik, számomra olvasmányos. Viszont kellemetlen érzetet kelt az a gúny, amit beleérzek a hangnembe; szívesebben olvasnék tőled olyat, ami nélkülözi ezt, ami teljesen saját, és nem fikáz, még kicsit sem. Pölö az Avarnász elég szép példája ennek.
Formailag kb. 8 pont, tartalmilag (abszolút szubjektíve) 2."

"Ilyenkor mindig belinkelem ezt:
Még egy tanács: amikor átolvasod a kéziratod, húzz ki annyi jelzőt és határozószót, amennyit csak lehet. Annyi melléknevet használsz, hogy az olvasó csak nehezen képes követni és beléjük fárad. Ha azt írom: „A férfi leült a fűbe.”, ez érthető, mert világos a fogalmazás, és nem vonja el a figyelmet. Ugyanakkor nehéz fölfogni, és az agyat is túlterhelné, ha ezt írnám helyette: „A magas, göthös, középmagas, vörös szakállú férfi némán, félénken és ijedten körbepillantva leült a járókelők által letaposott fűbe.” Az agy nem képes mindezt egyszerre megragadni, márpedig a művészetet egy szemvillanás alatt meg kell ragadni.
Csehov"

"Az eddig beküldött novellákból ez tetszett a legjobban, mert majdnem hiteles karaktert sikerült alkotni. Olyan embert még nem láttam, aki istennek képzeli magát, de narcisztikus, egoista, alacsony önértékelésűt viszont igen, és nagyon súrolta az itt kialakított karakter a valódiság határát.
Nyolc pont, mert nem váltott ki belőlem érzelmeket, és a jelzőhalmozást sem tartom túl sikeresnek benne."

"Kicsit túlzó néhol, de maga a mű összességében igényes, olvasható munka.
9 pont"

"Ez most borzasztó hülyén fog hangzani, de egy pillanatra úgy éreztem hogy ezt én írtam... talán az első két sor erejéig. Persze én sosem alkotok ennyire tudatosan. Érezni a művön hogy meg lett tervezve. Ami feltűnt, hogy nagyon precízen lett összerakva. A témaválasztás jó, bár kissé fura érzésem van ezzel a bukott isten dologgal kapcsolatban. A fogalmazás adja a hangulatot, épp eléggé cirkalmas, és dinamikus. Kettő hibát fedeztem fel igazából: az egyik, hogy a közepénél elnyújtja a letűnt hatalom ecsetelését. A másik a csattanó. Előre sejthető volt, és nem sikerült eléggé ütősre, talán ha másképp fogalmazza meg... Mindenesetre én mintha kihallanék mögüle egy alternatív jelentést is. Nálam ez 8 ponty."

"7 pontot adok egy 10 pontos műre.
Na jó, várjatok, hogy mindenki értse: nem csupán arról van szó, hogy az ötlet tizes és a megvalósítás gyengébb, hanem az, hogy magában az írásban végig ott bugyog valami kitörni vágyó szikra, ami feldobná a pontszámomat.
Végig éreztem, hogy sokkal több lehetne, maga az író miatt. (nem ismerem, és nem nyalok előre ) Tehát lehetne jobb, de nyilván ehhez egy scriptes tagság kell...
Ami zavart, hogy oké, hogy egy kicsit "isteniessé" kellett tenni, de szerintem lehetne egyszerűbb a szöveg, nem kellenek a mesterkélt szagú mondatok.
Amúgy nagyon jó!"

"Témaválasztás olyan amilyen. A nyelvezete nem tetszik, sok benn a pátosz. Összességében azért nem rossz.
6 pont"

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2009-06-07 20:03 Indi

Indi képe

:lol: az elején még csak nem is gyanakodtam, de nem baj, így volt jó, legalább teszteltem mennyire képes kiszélesedni a mosolyom (nagyon, de nem hiszem, hogy lehet még fokozni).
Ja, és mellékesen gratulálok :)
--------------------------------
"Te, ki elkapod a hullócsillagot, szívtelen ember, a szíved egyszer az enyém lesz."

v, 2009-06-07 20:22 Muraközy Konrád (nem ellenőrzött)

:D :D
örülök, hogy sikerült ilyen hatást (is) elérnem :)

h, 2009-06-08 06:05 Indi

Indi képe

Igen, is. Többrétegű lett ez a mű, legalábbis nekem. A belső réteg az, amin mosolyogtam, mert olyan jelentéssel bírt, amin csak mosolyogni lehet. A stílussal soha nem volt gondom, úgy sejtem ez után sem lesz (bár ki tudja mit nevelnek a delikvensekből a Script-színfalai mögött :lol:). Nem állok neki kivesézni, mert egy lendülettel végigolvastam, és ez azt jelenti (nálam), hogy jó, tetszett, nincs mit hozzáfűzni. Lehet, hogy vannak benne hibák, de nem nyomták ki a szemem olvasás közben, úgyhogy azt hiszem nem életveszélyesek.
Így reggel, kicsit bővebben.
Ámen

EK próbálkozik körülírni, szerinte PEJ.
--------------------------------
"Te, ki elkapod a hullócsillagot, szívtelen ember, a szíved egyszer az enyém lesz."

h, 2009-06-08 07:13 Muraközy Konrád (nem ellenőrzött)

Mondjuk úgy, hogy a delikvens miatt hangosan kurjongatva nyújtogatta mancsait jelentkezésre a téma, miközben labda formában magasra repült... ;)

EK próbálkozhat, habár a képen almásderes látható :) (nem, nem egy növénybüntető-eszköz)

EK: turf. Vazze, EK, nem! Oda a magamfélét max. pályát egyengetni engedik be...
EK2: krimi. Titokzatos, mi, EK?

v, 2009-06-07 20:18 Muraközy Konrád (nem ellenőrzött)

Ha már lehet hozzászólni :)

Előre bocsátom, nem mentegetem magam.
A pályázati kiírást úgy értékeltem, hogy nem egy csiszolt gyémántot kell beküldeni, hanem olyan novellát, ami megmutat valamit az alkotóból (nem személyéből, hanem stílusából, tudásából, tehetségéből, stb.). Ezért is választottam egy viszonylag közismert témát (amit szerintem legjobban eddig a fantasy műfaján belül Pratchett írt meg). A szereplőt szándékosan mintáztam egy helyben ismert emberről, mert úgy vélem, pellengérre lehet bárkit állítani, aki zavar minket, mindaddig, amíg az nem lejáratás, rágalmazás, tönkretétel szándékával történik.
A két témát tehát egybevontam, hogy szórakoztasson és tanítson. Mr. N. M. úgyis ezt akarja, mint nem is olyan régen kifejtette.

Az első perctől fogva tudtam, ezzel pengeélen táncolok, hiszen könnyen lehet, hogy pusztán emiatt is kaszáltok el. Aztán olvastam SirTelen blogbejegyzését, és valamelyest megnyugodtam, hogy lám, mások sem bírták ki, hogy ne öntsék szavakba Mr. N.M. alakját. :)

Ennyit a témaválasztásról.

*

A stílusról, stíluselemekről: valóban, az egyszerű, alig-jelzős mondatok könnyen olvashatóvá és érthetővé tesznek írásokat. Van, akinek ez jön be - én nem ilyen vagyok. Ezért is szeretem annyira azokat a szerzőket, akik képesek dús jelzőkkel írni, mégis megtalálni az egyensúlyt, hogy ne pátoszos-dagályos mondatok szülessenek tollukból. Igen, nálam ez néha (gyakran) átbillen, de hát végül is, nem tartom magam írónak, csak írócsikónak :D

*

végezetül a tudatos tervezésről:
teljes egészében az jellemzi, az első szótól az utolsóig, habár jószerivel egy szuszra írtam meg az egészet. Igyekeztem érzelem-mentesen írni, ha eltekintünk a néha fölbukkanó kuncogástól :)

*

Mindenkinek - így névtelenül is - köszönöm a kritikát!

v, 2009-06-07 20:24 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Tőlem az első jótanács...
Sose magyarázd a műved! ;)

v, 2009-06-07 20:54 Muraközy Konrád (nem ellenőrzött)

:D

Az a vicc benne, hogy nálam is a második szabály: az a mű, amit utólag magyarázni kell, nem valódi alkotás (kivéve, ha egy létező, alternatív univerzum része, és annak ismerete elengedhetetlen).

Néha még a saját szabályaimat is megszegem :D

h, 2009-06-08 09:39 Kentaur

Kentaur képe

Mint láthatod bekerültél a legjobbak közé, többségében 8 pontot, vagy alig kevesebbet kaptál, gratulálok. Úgyhogy nem kell magyrázni tényleg. :-D
----------------------------------------------------------------
A tiszta lelkiismeret általában a rövid emlékezet biztos jele.

k, 2009-06-09 07:51 Muraközy Konrád (nem ellenőrzött)

Értettem, igenis! Örülök neki :D

vaze, vaze, hiányzott ez nekem? :D :D

k, 2009-06-09 08:50 Györeizé

Györeizé képe

Üdv!
"Formailag: 8, tartalmilag : 2" - ez én voltam. Remélem, most már leszakadsz Mihályról, kezd baromi fárasztó lenni a dolog. Kezded magadat égetni vele. Ha valaki olyan tálenttel bír, mint Te, az hagyja ki a politikát és a személyes ellenérzéseket az írásaiból, ez az én véleményem. Arra ott a kocsmapult. Nem áll szándékomban vitázni erről, részemről ennyi.
___ Az vagy, ami megesz. ___

k, 2009-06-09 09:33 Muraközy Konrád (nem ellenőrzött)

:)

ahogy akarod. Nem célom elmérgesíteni a helyzetet.

k, 2009-06-09 07:22 James A. Wal

James A. Wal képe

Szerintem teljesen felesleges magyarázkodni, még akkor is ha úgy érzed igazságtalanok voltunk a témaválasztás elbírálása ügyében. Ez az írás jó lett és punk-tum.(fogalmam sincsen, hogy kell írni :) ) Jah és még egy morzsa... nekem annak ellenére ez volt a kedvencem hogy én mindig a sztori miatt szoktam nyávogni és lekritizálni valamit, ha az nem elég eredeti, vagy átélhető.

EK: "Stift" miva'?
__________________________________
Failure is the weakness of the enemy

k, 2009-06-09 07:52 Muraközy Konrád (nem ellenőrzött)

Befejeztem a magyarázkodást :)
(a témaválasztás tényleg suta lett kissé :) )