3. vizsganovella

Obb

Géza halála, úgy ahogy én éltem meg

Soha senkinek nem meséltem még el, hát akkor most elmondom:
Múltkoriban itt volt egy városi rokon, Pista. A családjával jött. Amúgy nem vér szerinti rokon, hanem valami távoli. Ő olyan írogatós féle, vagy mi. Ritkán jönnek le ide az alföldre, úgy évente egyszer-kétszer, akkor nekem beszélgetnem kell vele. Jár a szája, kelepel, mint a gólya, csak követni nehéz. Kérdez is mindenfélét, minek semmi értelme: Mit dolgozol? Van-e már asszony? Meg ilyenek.
Mi köze neki mindehhez?
De nem adja fel, addig-addig mondja, amíg megkapja a válaszokat. Utoljára valamikor nyárelején voltak itt. A lányok és az asszonyok a konyhában, ő és én a kertben beszélgettünk. Beszélgettünk? Hmm… ez így nem igaz. Inkább csak mondta a magáét, pedig senki sem kérte rá, lehet csendben is színi azt a bagót. De őneki bele kellett másznia a múltamba, feltépni a régi sebet. Addig csűrte-csavarta, még beszélni kezdtem neki a volt malacomról – Gézáról.
Nem meséltem el mindent, azt hogy hogyan is végezte Géza, csak az elejét, hogy mennyire szerettem, mert olyan volt nekem, mint egy pulikutya. Elmeséltem neki, hogy kivettem az ólból, cumisüvegből etettem, vakargattam, a kis disznó pedig idővel tényleg olyan lett, mint egy hálás eb. Követett minden hova, mikor reggel hátra mentem az ólakhoz etetni, és az esti kapuzárásnál is a sarkamban volt. Ezt mind elmeséltem annak a városinak, csak egyet nem – hogy végén mi lett Gézával, azt nem tudtam. Csak annyit tudtam kinyögni arra a kérdésre, hogy mi lett Gézával, hogy: „Már nem emlékszem… talán megettük.”
Pedig emlékszem, de emlékszem ám! Minden pillanatra, Géza minden visítására, az égett szőrének és pirított vérének szagára, mindenre, ami azon a napon és az azt megelőző este történt…
Én a tizennégyet már egy hete betöltöttem. Estebédre készültünk, terítettük az asztalt, és tél volt. Apa megjött, térült-fordult, dörmögött pár szót, hogy így a hideg, meg úgy a hideg, s ilyenek. Valami baj van – éreztem, mert apa csak akkor dörmög így össze-vissza, ha baj van.
Leült velem szembe, és elkezdte azt, amit nem akartam hallani.
– Lacika… – szólt. – Holnap reggel gyünnek Jóskáék, és levágjuk Gézát.
– Mi… miért?
– Mert nem jó semmire, csak zabál, zabál, oszt még kanolni sem tud. Mán százhatvan kila, pont jó a húsa, ha megöregszik mán nem lesz jó.
– Nem lehetne mégis? – próbáltam még.
– Reggel gyünnek.
Aznap minden falat csak lassan ment le a torkomon, és ha bármit kellet még mondanom aznap, éreztem, hogy remeg a hangom. Este pedig úgy szorítottam a takarót, mint még soha. Nem akartam, hogy jöjjön reggel. De eljött.
Csípős időre ébredtünk. Megjöttek Jóskáék, hárman voltak. Apa pálinkát vett elő, meg poharakat. Ittak. Engem is kínált, de én nem kértem. Kimentünk. Szalmát teríttettünk szét az udvaron. Géza jött velem, nézte, mit csinálunk. Megfogták, apa meg a kettő, aki Jóskával jött. Feldöntötték. Géza visított, rúgkapált.
Jóska a böllér bökővel nyakon szúrta, a habos vértét a fehér, fémlavórba eresztette. Addig tartották még rángott. Beindították a perzselőt, kézi volt, olyan tekerős. Géza talpra állt, majd összerogyott. Apáék ezen nevettek. Hozattak velem pálinkát. Megint ittak, majd folytatták. Leperzseltek minden szőrt. Mikor megvoltak azzal felrakták Gézát a faasztalra. Felnyitották, kibelezték, darabolni kezdték. Különválasztották fülét, farkát, körmeit, csülkeit, szalonnáját, tokaszalonnáját, combját, dagadóját, oldalasát, lapockáját, rövid karaját, szűzpecsenyéjét, hosszú karaját, tarjáját, fejét.
Bent anyáék vért sütöttek és kolbászt töltöttek. Apa és Jóskáék bementek enni. Szóltak, hogy menjek én is. Mondtam, majd később.
– Ez igen! – hallottam bentről. – Finom ez a hagymás vér.
– Lehet, hogy finom, de én nem eszem Gézából! – üvöltöttem be a konyhába.
És szaladtam… szaladtam… kiszaladtam a faluból, ki a csatorna partra. El akartam hagyni örökre a falut, az országot, a világot. Kifutni ebből, kimenekülni ebből a szívtelen világból. Távol szerettem volna lenni apámtól, anyámtól, Jóskáéktól, messze, messze tőlük. De a kis csatorna megállított, mert szerettem és nem akartam elveszíteni, mint ahogy nem akartam elveszíteni Apát, Anyát, a Falut. De elvesztettem Gézát. Órákon keresztül ültem ott, és sírtam. Majd megnyugodtam. Néztem a tájat, azt a tájat ahol nincsenek hegyek, ellátsz körbe messzire, arra a falu, arra az akácos, odébb még egy kisebb csalitos, és a többi rész mind húzódik a távolba, hogy végén lebukjon a látóhatár szélén levő semmibe. Majd anya ült le mellém, s átkarolt, mint kiskoromban. Nem szólt hozzám, csak simogatott. Én újra sírtam. De már csak kicsit, és abbahagytam.
– Mennyünk haza! – mondtam neki, és elindultunk.
Otthon apa már várt.
– Nincs semmi baj, Lacika – kezdett vigasztalni. – Jövőre kiveszünk majd egy másikat, ha ellik valamelyik koca.
– Nem kell, apa – válaszoltam. – Már nincsen semmi baj.
Sok-sok év telt el azóta, hogy Gézát elsirattam. Nem, nem lettem vegetáriánus, vagy ilyesmi. De mindig elmegyek itthonról, ha apáék állatot vágnak, legyen az akárcsak egy galamb.

Vélemények:

"a helyesírás gáz. a stílus megy a történethez, viszont maga a sztori nem nagy durranás.
10/5."

"Nem adja vissza hitelesen a paraszt gyerek gondolkodását. Sőt, semmi hitelest nem érzek benne. Olyan, mint mikor egy kívülálló megpróbál beilleszkedni egy világba, de csak majmolni képes. Inkább nem adok osztályzatot."

"Nem éreztem a történetben sem a tanulságot, sem a csattanót. Nagyjából egy disznóvágást ír le, amikor reggel hatkor már mindenki kényszerpályán mozog. Ha Péli Barna lennék, azt írnám "Ne haragudj, ez nem jött át." Továbbra sem értem, hogy egy beadott művön miért nem lehet legalább a webes helyesírás ellenőrző programot átfuttatni.
2/10

A Varjúdombi mesékben olvashattunk ugyanerről, hitelesebben, happy end-del."

"Nekem nagyon nem áll össze a szereplő: az elején, az "Ő olyan írogatós féle, vagy mi." mondatot olvasva arra számítottam, hogy igazi ízes, parasztos, kicsit nyers lesz a jellem, de nem, sajnos. Mintha keveréke lenne egy falusi, meg egy városi embernek, de... két szék közt, sajna.
Ami nagyon nem jött be, az a disznóvágás száraz, érzéketlen leírása, a feldarabolás "tételessége". Egyáltalán, miért állt ott a srác, miért nézte végig? Furcsa, hogy nem rohant már el előbb. Vagy meg kellett várni, amíg ténylegesen enni is kezdik malacot? Ha akarom, beleláthatom azt, hogy a gyerek kvázi sokkban nézte végig a procedúrát, és ezért ilyen érzéketlen a leírás, de... akkor sem az igazi.
A végére sem öntenek el az érzelmek. Nemt'om, olyan, mintha csak félgőzzel írta volna az egészet.
Formailag nincs vele bajom, bár helyesírási hiba akad, de semmi orvosolhatatlan.
5 pont."

"Késői információk, helyesírási hibák, felesleges ismételgetések és szóismétlések, töltelékszavak, amiknek talán a hangulatot kellene átadniuk, de ezt nem éreztem.
Hiányzik a vége. Elkezd egy keretet: ismerős jön, faggatja, mesél neki Gézáról. A végén erről a szálról teljesen megfeledkezik.
Hangulatnovella szeretne lenni, de kicsit ügyetlenül fogta meg.
A központozás legalább jó. De főleg egy rövid novellánál azért nem árt megnézni, mit javasolna egyes szavakra egy helyesírás-ellenőrző... Néha tud okos dolgokat is mondani.
5 pont."

"Hangulati írásnak túlságosan darabos, leírós, a bontás hosszas részletezése nagyon kilóg, ugyanakkor nem közvetít semmit, ha városinak mondja is felesleges ennyire részletezni, ha nem érzelmet akar vele közvetíteni. Szóval tele felesleges részekkel, amik ekkora terjedelemnél elveszik az élvezeti értéket(máskor se jó)a helyesírás is elég gyenge, a falusias hangulat sem jön át, inkább egy suttyó jeleneik meg előttem, nem egy szerethető figura, akit megsajnálnék, úgyhogy a karakterábrázolás is gyenge.
Nekem csak 4 pont.
EK:fukar
Lehet, EK, de tényleg nem túl jó..."

"Jujjj Hadd ne elemezzem, bár állatorvosi lónak pont jó lenne. 2 pont, nagy jóindulattal.
EK: ALIG"

"Nem tudom... most halt meg a macskám. ezért szimpatizálok a novellával, és nem tudom félretenni az érzéseimet.
Most mondhatom, hogy az írás annyira nem is közvetíti ezt az érzést, és hogy nem annyira jó, de maga a téma miatt elsikkadnak a hibák és a furcsaságok.
Talán most nem sikerült neki a legjobban. Aztán egyszer lehet, hogy nagyot robban.
Ja, és nekem átjött a falusiasság. Néhol nagyon szépen volt megoldva - szerintem.
Nem pontozok."

"Városi gyerek ahogy a falusi életet elképzeli. Van baja bőven.
De van benn érzés is, fejlődőképes.
5 pont
(lerontottam hatról. Nagyon gáz a helyesírás)"

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2009-06-08 10:48 Obb_régi

Köszi, mindegy most már elszabtam, ha elszabtam hát elszabtam, utólag már szabhatom.
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

h, 2009-06-08 10:57 Obb_régi

Naná! Remélem te is! :lol:
Arról írjak, mit EK javall?
Ja azt majd rakom, csak megpróbálom javítani magam is.
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

h, 2009-06-08 11:29 Creideiki

Creideiki képe

Olvastam Tőled jobbat is.
Megkérdezhetem, hogy városi vagy-é? Csak azért kérdezem, mert van benned valami vonzódás a bukolikus témák felé. Olykor többé, máskor kevésbé hitelesen ábrázolod (legalábbis számomra) és ezért nem tudom hányadán állok veled. Pl. a pecás-ciklusod szerintem sokkal j(Obb)...
-----------------------------------------------------------------
http://creideiki.sfblogs.net

h, 2009-06-08 11:35 Obb_régi

Városi, csak kicsit szeretem az emberek mozgatórugóit megtalálni, és szeretem a természetet, amit még nem rontottunk el. Nem mindig sikerül, majd csak alakulgat valahogy. :)
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

h, 2009-06-08 13:45 Moondragon

Ki kell fejtenem, hogy tetszik, amit alkottál. Ha elvonatkoztatok attól, hogy csak a szikár író eszközök és formalitások mentén értékeljek, akkor azt kell mondanom, hogy szerintem jó lett. Engem megrendített. Nekem is volt ilyen élményem, csak nyuszikkal. És pontosan azért. Szerintem a jó alkotás ott kezdődik, hogy az ember érzelmeire tud hatni. Te pedig itt nagyon jól előhoztál belőlem régen elfeledettnek hitt emlékeket.

h, 2009-06-08 16:08 Obb_régi

Köszönöm szépen!
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

h, 2009-06-08 14:51 Carpenter

Carpenter képe

Elsőnek az a kérdésem h szeretnéd h véleményt nyilvánítsak alkotásodról?De egy megállapítást mindenképp teszek egy városi lakóház X-dik emeletén lakó emberke akinek egész életében se kutyája se macskája nem volt főleg nem haszon állata egyáltalán nem tudja átérezni ezt a történetet...

h, 2009-06-08 16:06 Obb_régi

Persze, várom tisztelettel.
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!