5. vizsganovella

Maggoth

Belső ellenség

Harlan kilesett a függöny mögül a délelőtti forgalom monoton látványára. A város a megszokott életét élte; és a talaj felett suhanó gravók színes bogarakra emlékeztették. Az ítéletvégrehajtó a következő pillanatban az Alternatív Megoldások Részlegen találta magát lélekben, az ügyosztály igazgatójának társaságában.
Snyder idegesnek látszott, pedig nem ő készült vásárra vinni a bőrét.
– Elővigyázatosnak kell lennie – szögezte le rekedten. – Még egy apró sérülés is elviselhetetlen gyötrelmet okozhat a megszállt testben, mintha a tudatátvitel során növekedne a fájdalomingerek intenzitása. A szakemberek szerint egy rossz mozdulatba is belehalhat.
– Tudom – vágta rá Harlan –, de a perzsamacskák ügyesek, nem lesz gond.
– Általában találó megállapítás – ismerte el Snyder –, de esetünkben egy tunya, elhízott kandúrról van szó, aki annyira kecses, mint egy torpedóromboló.
– Sylvester valóban elég tömzsi – helyeselt az ítéletvégrehajtó –, de eleget gyakoroltam vele a virtuális térben, hogy bízzak a képességeiben.
– Remélem, terepen sem hagyja cserben az önbizalma – mondta kétkedően az igazgató. – Sok szerencsét a küldetéshez!
Az ügynök a műtő felé vette az irányt. A csempézett falú helyiségben fehér maszkos orvosok vártak rá, akik a terem közepén álló asztalra szíjazták. A falakon bonyolult műszerek villogtak, miközben a szakértők vezetékek és elektródák kusza szövedékébe burkolták.
Harlan sejtette, hogy mire számíthat, de a váltás mégis váratlanul érte. Az egyik pillanatban még a műtőasztalon feküdt, a következőben minden átmenet nélkül a gyanútlan perzsamacska bőrében találta magát.
Nyújtózkodott egyet újdonsült testében, aztán felborzolta dús, fekete szőrét és próbaképpen nyávogott egyet. Az átvitel tökéletesen sikerült, Sylvester lénye riadtan a háttérbe szorult.
A ház térképe szolgálatkészen ugrott elő a memóriájából, miközben a fegyverszoba felé vette az irányt. Lassabban ért célhoz, mint a villát modellező programban, de végül odatalált. Begyakorolt mozdulatokkal ütötte be az vezérlőpanel kódját, aztán a legkisebb tárlóhoz sietett, melyben egy apró, egylövetű Mannlicher lapult.
Harlan a néhány lépésnyire várakozó hálószoba ablakához sietett vele, és hosszú, méla lesben várta, hogy áldozata besétáljon a csapdába.
Lauer a világ legjobban őrzött célpontjai közé tartozott, akire éjjel-nappal felturbózott idegrendszerű testőrök vigyáznak. Villáját bevehetetlen erőddé tette a külső védelmi rendszer, míg odabent negatív erőtér feszült, melyet csak a milliárdosok engedhettek meg maguknak. Ha valaki megpróbált kódolatlan fegyvert használni a házban a láthatatlan védőmező szénné égette, mielőtt egyet pisloghatott volna.
Lauer hálószobája úgy festett, ahogy a virtuális valóságban; a tágas helyiség legszembetűnőbb bútora franciaágy volt, tele díszpárnákkal. melyek színorgiáját különböző nagyságú pamutgombolyagok tették még harsányabbá. Jobbra gravitációs gömbbe zárt aranyhalak úsztak a levegőben – úgy festettek falak nélküli akváriumukban, mintha az óceán kitépett darabjában lebegnének –, balra pedig sárga kanári gubbasztott, egy látszólag a levegőben álló ülőrúdon. Meglehetősen infantilis látványt nyújtott a berendezés még akkor is, ha a tulajdonos mesés gazdagságáról tanúskodott.
Ekkor végre megérkezett a villa elé Lauer gravója.
Harlan könnyed mozdulattal kipattintotta a jobb ablakszárnyat, és célra tartotta a Mannlichert. A puska a fegyvergyűjtemény többi tagjához hasonlóan rendelkezett a belső kóddal, amely megóvta használóját a negatív tér hatásától –, Lauer testőrei pedig sok helyről számítottak ellenséges támadásra, csak belülről nem.
Harlan megrántotta a ravaszt.
Lauer koponyája érett paradicsomként robbant szét, de még el sem terült a betonon, máris tucatnyi fegyver szegeződött a merénylőre.
Az ügynök nem félt; tudta, hogy megbízói műholdról követik az eseményeket, és időben visszarántják a saját testébe, hogy Sylvester egyedül nézzen szembe a következményekkel – ennek ellenére megborzongott a rámeredő torkolatoktól.
A következő pillanatban sortűz zúdult az ablakra, de mielőtt a lövedékek eltalálhatták volna, minden átmenet nélkül újra az AMR műtőasztalán találta magát.
– Szép munka – mondta elismerően a fölé hajló Snyder, miközben kioldotta a testét fogva tartó bőrpántokat.
– Egy pillanatig azt hittem, hogy feláldoznak – vallotta be Harlan.
– Nem tennénk ilyet – szögezte le az igazgató. – Maga a legjobb ügynökünk. Arról meséljen inkább, milyen érzés volt Sylvester bőrébe bújni?
– Kibírtam – vágta rá az ítéletvégrehajtó –, bár a perzsák, velünk sziámiakkal ellentétben, csakugyan túl puhányok. Most viszont tisztálkodni szeretnék, ha megengedi!
– Óh, hát persze, kérem, bocsásson meg – hebegte szégyenkezve Snyder, és fülét lesunyva, zavartan elsomfordált.
„Végre itthon” – nézett végig boldogan saját, törékeny, szinte szőrtelen testén Harlan, aztán elégedetten dorombolva nyalogatni kezdte a bundáját.

Vélemények:

"Hmmm-hmmm, nem rossz, a csattanó is ügyes, de valahogy mégis untam a közepénél...

aztán a majdnem szőrtelen bundáját is nyalogatja...kicsit már azon kívül, hogy ellentmondás túlzásba is viszi az orrunk alá dörgölést, nem kell az olvasót hülyének nézni,a "velünk sziámikkal ellentétben"-lett volna tökéletesen elég.
a stílus nem rossz, nincs nagy hiba se...
csak valahogy nem fogott meg. 6 pötty."

"Ha-ha-ha típusú novella. Azt hiszem Onsai blogjában ovlastam a kezdő írók hibáiról - ott a második hibaként említik, hogy ne írj olyan novellát, ahol a végén derül ki, hogy az, akit főhősnek hittél tulajdonképpen egy vizespohár. Az írás stílusa nem rossz, jobban kellett volna témát választania.

5/10"

"Az eleje ködös. Nem teljesen világos, melyik szereplőről van épp szó. Jesszus, vagy fél tucat nevet használ ha jól számoltam, kettő karakterre... Harlen, Synder, ítéletvégrehajtó, igazgató, ügynök... Aucs. Ki kicsoda?
Inas-szobalány párbeszéd. Kerülendő!
Mindegyik párbeszéde után van komment, ami már idegesítő.
Ha valaki megpróbált kódolatlan fegyvert használni a házban a láthatatlan védőmező szénné égette, mielőtt egyet pisloghatott volna." - ilyen rendszert gyerekjáték kijátszani. Szerelj le egy őrt, és szerezd meg a fegyverét.
Hm, macskához képest elég ügyesen bánik a fegyverrel. Úgy értem, macskakezekkel és ilyen fizikai felépítéssel lehetséges ilyen?
Hát a végepoén nem igazán jött be. Ööö, ez akar lenni a poén? Nagyon sok kérdést felvet. Most akkor mindenki macska/állat volt?
Gyenge történet, átlagos kidolgozás. 5 pont."

"Lehet, hogy csak a késői óra miatt van, de végül is Lauer ki is volt pontosan? Annyit tudni, hogy a világ egyik legjobban őrzött célpontja, de miért is??? És a sziámi macskák miért akarták kinyírni. Akkor most ez a Lauer is macska lett volna? Nem értem...
És miért nem egyből az egyik testőr testébe küldték el az ügynököt? Nekik alapból van fegyverük. A másik, ami igazából egészen kiábrándított, amikor a macska kinyitotta a számkombinációs ajtót, meg fegyvert vett magához... És akkor három lábon ugrált el a szobáig? Ugyan...
De az alap ötlet tetszett, elég eredeti, kis időráfordítással egész jó történetet lehetne ebből kihozni."

"5 pont.
Most nem tudok mit mondani. Olyan neutrális, vagy milyen érzésem van."

"Kicsit olyan, mintha Maggoth írta volna...nem lehet, hogy ő írta?
Egész jó a stílus, a történet is aranyos, nekem ez bejött. Bár tele van felesleges dolgokkal (negatív erőtér stb.) és a közepe lapos. Ő mindenesetre tud írni.

7 pont"

"Túl "ponyvás". Filmekben elviselem ezt a stílust, novellában már nehezen.
Mégis három pontot adok. Szeretem a macskákat."

0
Te szavazatod: Nincs