7. vizsganovella

Maggoth

Brókerek

Egy fekete autó haladt az úton, a forgalommal ellentétes irányban.
A lízingelt BMW sofőrét Kovács Gábornak hívták, és csak a harsány dudaszó ébresztette rá, hogy valami nem stimmel. A fiatal, elegáns zakót viselő férfit váratlan telefonhívás késztette őrült száguldásra. Percekkel az előtt még egy ultramodern irodaház fogadótermében üldögélt, kényszeresen pattogtatva körmeit, gondterhelt ábrázattal idézve maga elé vetélytársa fürkész tekintetét – akivel harcba kellett szállnia az álomállásért –, miután a fejesek mindkettőjüket alkalmasnak találták a munkára. A másik esélyest Szelepcsényi Móricnak hívták, és éppen távol volt – nagy valószínűséggel a folyosókanyarulaton túli vécében –, amikor riválisa hívást kapott, aznap már a másodikat. Ekkor zajlott le az a sorsdöntő beszélgetés, amely nem sokkal később esztelen ámokfutásba hajszolta a fiatalembert.
– Horváth-Bús István vagyok – közölte egy melankolikus hang Kováccsal –, az Uzsoki Kórház szülész főorvosa. Tájékoztatnom kell róla, hogy a felesége negyedórája rosszul lett, és megindult nála a szülés, amely miatt beszállították hozzánk. Kérem, ne aggódjon, nem kell tartani komplikációktól, kábé egy óra múlva boldog apának nevezheti magát.
– De hát, ez hihetetlen – értetlenkedett a férfi –, alig félórája beszéltem Mariannal, akkor még kutyabaja sem volt! Mindegy, azonnal indulok!
– Rendben, Kovács úr, igyekezzen, ha itt akar lenni a gyermeke világra jötténél! – vágta rá a főorvos, és bontotta a vonalat.
Szelepcsényi Móric nem sokkal ez után tért vissza az illemhelyről, kicsit sápadtan, a közöny szenvtelen maszkjával az arcán.
„Biztosan az állás miatt izgul, ahogy én” – gondolta Kovács.
Mariann korábbi hívása után nem sokkal ő is berobogott a mellékhelyiségbe, oly sietve, hogy a mobilját is az egyik széken felejtette. Előtte ejtett néhány szót az asszony terhességéről meg arról, mennyire kihúzná őket a pácból az új munkahely, hogy oldja kissé a feszültséget. Szelepcsényi figyelmesen hallgatta, mintha érdekelné, amit mond. Kovács a rideg, csempézett falú helyiségben belehányta reggelijét az aranyozott csapokkal díszített mosdóba, aztán hideg vízzel kiöblögette a száját.
„Micsoda rohadt hajsza az élet” – gondolta akkor idegesen és hullasápadtan.
– Ma veled vannak az égiek – vetette oda ingerülten a visszatérő Szelepcsényinek. – Mennem kell, mert a feleségem egy órán belül szülni fog. Ments ki odabent, légy szíves!
– Gratulálok – mondta a másik jelölt udvariasan. – Sok szerencsét!
Szelepcsényit nem sokkal később behívták egy tágas irodába.
– Miből gondolja, hogy ön a legalkalmasabb jelölt az egyik legnagyobb hazai brókercég tőzsdei szakemberének posztjára? – vágott bele a Karsai Lóránt nevű hájas marketingmenedzser az interjúba.
– Abból, hogy a másik most lépett le – vágta rá Szelepcsényi halvány mosollyal –, de a legfőbb érvem az, hogy tehetséges, sikerorientált férfi vagyok, ráadásul remekül utánzom más emberek hangját. Pompásan hozok egyéniségemtől teljesen elütő karaktereket is, ha kell.
– Valóban? – vonta fel a szemöldökét Karsai. – Tudna rá példát mutatni?
A következő pillanatban a jelölt teljesen más tónusban szólalt meg, mint ahogyan addig beszélt:
– Horváth-Bús István vagyok, az Uzsoki kórház szülész főorvosa – mondta melankolikus hangon – Tájékoztatnom kell róla, hogy a felesége negyedórája rosszul lett…
– Elég lesz – vágott közbe a menedzser rezzenéstelen arccal, habár nehezen tudta türtőztetni jókedvét. – Magáé az állás.
A fogadószobát, és az egész szintet rejtett kamerák figyelték, az eldugott lehallgató készülékekről nem is beszélve. Karsai jó ideig szemmel tartotta a két jelöltet, akik megfeleltek a követelményeknek. Eddigi tapasztalataiból kiindulva tudta, előbb-utóbb történik valami; hiszen ember embernek farkasa. Jól látta, ahogy Szelepcsényi a vécé felé igyekvő Kovács hátrahagyott mobiljáról szélsebesen felhívja a sajátját, aztán nem sokkal később ő is elillan az illemhely irányába. A két férfi látszólag ugyanolyan jó szakember volt, de Szelepcsényi remekül tudott hangokat utánozni, és a riválisa által elhullajtott információmorzsák alapján tökéletes támadási stratégiát dolgozott ki.
„Hangutánzó – gondolta hüledezve a menedzser –, nem csak tehetséges pénzügyi zseni, hanem más emberek személyiségét is képes felvenni, ha kell, gátlások nélkül. Szelepcsényiben megvan minden, ami ütőképes tőzsdeszakemberré tesz valakit. Erkölcstelenség, és nem kevés spiritusz. Ez persze önmagában véve kevés lenne, ha nem volna benne semmi többlet. Ebben a fickóban azonban megvan a szükséges plusz, amelyet remekül ki is tud aknázni, és… az ember homályosan kezdi sejteni, hogy ennyi már elég.”

Vélemények

"Hát... Nem is tudom. Jó, jó, de határozottan felejthető."

"Khm. Megpróbálok finoman: a harmadik sornál lelövi a csattanót, aztán egész végig megpróbálja valahogyan megmagyarázni, hogy miért is lehetséges. Túlmagyarázott, néhol követhetetlenül ugrál az időben, alanyt vált... négy pont."

"Biztos az ötödik gyerekét várta az asszony, ha másfél óra alatt sikerül neki megszülni. Ezen kívül más logikátlanságok is vannak benne.
Két pont."

"Ömmm... Nekem nem mond sokat. Ha ilyen emberekről írunk, legalább tegyük érdekesen; ez így olyan, mint amikor belenézek a hírekbe, egy percig hallgatom, hogy mit sz*rkevernek az öltöny-nyakkendős urak, aztán elkapcsolok és próbálom minél hamarabb elfelejteni az egészet. Kb. 2 pont.
EK: ZSOLD: valóban, a pénz beszél..."

"Hát ez elég rossz...olyan, "jó-jó és"?
Mást nem is tudok nagyon mondani róla...3 pont erős jóindulattal, mert talán még fejlődhet."

"A történet elég semmitmondó, kicsit olyan, hogy van egy ötletem, de az nem fér bele 5K karakterbe. Nem baj, leírom.
Az írás stílusa szerintem nem rossz, fejleszthető - a történetet viszont nem tudom értékelni.
Olyan 4 pont körüli."

"Helyesírási hibák. Érdekes, nekem túl könnyed és modern stílus, kicsit zavaros mesélés. Nagyon ugrál. Jujj, nézőpontváltás!
A poén kitalálható, nem egy nagy wasistdas, a pluszcsavar kicsit erőltetett, valamint ismét nézőpontváltás. Brr!
A többi nem rossz...
5 pont"

""megindult nála a szülés, amely miatt beszállították hozzánk. " jujjjj

"kábé egy óra múlva boldog apának nevezheti magát."
másik jujjj
fiatalka lehet az író, ha úgy gondolja, h főorvosok telefonálgatnak minden szülés után.

„Micsoda rohadt hajsza az élet” hopp, ezt szajhának olvastam

"mert a feleségem egy órán belül szülni fog. " ezt honnan tudjuk???
"de Szelepcsényi remekül tudott hangokat utánozni" azt hittem eddig, h ez csak a cirkuszban nagy szám
hát ez tiszta sci-fi, annyira elrugaszkodott, és logikátlan.
3 pont."

"Jellegtelen és üres, sok logikai baklövéssel.
3 pont"

"Ezt a történetet a "...magáé az állás." mondatnál kellett volna abbahagyni.
Stílus átlagos, alapötlet ok, még valami mondanivalót is fel lehet fedezni...de honnan tudta a másik mobilszámát?
6 pont"

"Zavart, hogy minden egyes szereplőről meg kellett tudnunk, hogy mi a teljes neve. "Ez Borsányi Adél, ezt a szemüvegest Szepesi P. Albertnak hívják, ez itt pedig Alam Mekhar Musztafa Ali."
"boldog apának nevezheti magát." - elképzeltem, hogy miután megszületik a gyerek, a férfi egész hátralévő életében így mutatkozik be: Üdvözlöm, a nevem Boldog Apa!
4 pont."

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2009-06-09 10:17 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Nem, nem volt direkt, sajnálom.
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.