A hódító

A téridő alagútban most is néma csönd honolt.
Trgzyx egyáltalán nem bánta a naprendszerek közötti utazásnak ezt a mellékhatását, hiszen szeretett hosszú meditációba merülni. Ilyenkor gondolatban a meghódított és rabszolgasorba taszított bolygókat számolgatta és elképzelte a legújabb, várhatóan sikeres invázió utáni eufórikus állapotot.
A válla fölött az időjelző készülékre pillantott és elégedetten klaffantott. Már csak pár fénypont és célhoz ér.
Hogy hová azt egyelőre nem tudhatta, hiszen a XORX törvény szerint az inváziós kommandók űrhajóinak véletlenszerűen kellett kiválasztaniuk az ugrási koordinátáikat. A XORX-ok olyan példátlanul magas fejlettségi szinten álltak, hogy már semmi szükség nem volt haditervre, stratégiára vagy hadseregre. Trgzyx, – csakúgy, mint a hadiüzemekben fejlesztett tizenkét társa – egy személyben volt a zseniális hadvezér, legyőzhetetlen hadsereg és az inváziós flotta. Feladata egyszerű és egyértelmű: felkutatni a duoverzum alsó felének lakott naprendszereit, hatástalanítani minden lehetséges ellenállást, majd értesíteni a begyűjtőhajókat, amik a védtelen őslakosokat megfosztják a természeti kincsektől, technológiai eszközeiktől és végül szabad akaratuktól.
Trgzyx gyűlölte ezeket az alantas lényeket. Fejletlen, saját korlátaiktól szenvedő, gyenge fajok ezreit igázta le a százhúsz xoraxi éve tartó műszakciklusa alatt, és tervei szerint a pihenésig visszamaradó nyolcvan további esztendő alatt még jócskán növelni fogja ezt a számot.
A sztázisfülke tetején felvillanó éles lila fénysugár kizökkentette a gondolataiból. Nehézkesen megmozdult, amitől megcsikordult matt fekete bőre a kőből kifaragott ülésben. Testéhez képest óriási fején kinyíltak az írisz és pupilla nélküli halványzöld szemek és három közülük a fülke oldalán terpeszkedő bonyolult műszerfal felé fordult.
Megérkezett.

Az űrhajó előtt tompa pukkanással oszlott szét a féregjárat és hirtelen zörejek és zajok kakofóniája töltötte meg a kabint. Az ablakon túli gyengén villódzó fényháló megszűnt és helyét átvették a tömör feketeségbe hajított csillagok apró fénypontocskái.
Trgzyx egy pillantással beazonosította a közeli bolygókból álló rendszert, majd miután elővigyázatosan aktiválta az űrhajója fegyvereit és egyéb hadászati berendezéseit, az élet jelei után kezdett kutatni. Az első szkennelések eredménye csalódottsággal töltötte el. Az egyre közeledő naprendszerben ugyanis semmi jelét nem látta, ami technológiára vagy civilizált életre utalt volna.
Nem értette. A választásgenerátorok szerint egyértelműen lakott naprendszer felé indult, most mégis élettelen égitesteket jeleztek a lustán kattogó és pislogó műszerek.
Lefuttatott egy alaposabb vizsgálatot, ami után egy kis radioaktív sugárzásra lett figyelmes a naptól számított harmadik bolygó irányából. Bár tudta, hogy a jelenség akár természetes eredetű is lehet, mindenképpen megérte megnézni közelebbről, ha már idáig eljött. Egyszerűen képtelen volt beletörődni, hogy aktiválása óta először, egy üres naprendszert talált leigázható és alantas népek nélkül.
Ahogy közeledett a furcsán, természetellenesen kék és zöld színű planétához egyre kíváncsibb lett. Nyoma sem volt az életet adó szürkés-sárga ammóniaóceánoknak vagy a fennmaradáshoz szükséges tápláló szilíciumsivatagoknak. Mérései alapján a légkörből is hiányoztak a légcseréhez szükséges xenon molekulák. A felszínt majdnem teljes egészében hidrogén tartalmú mérgező óceán borította, a légkörnek nem nevezhető élénk kéken derengő atmoszféra pedig barátságtalan nitrogénből és a gyilkos oxigénből állt.
Trgzyx ilyen szörnyen ellenséges bolygót még sosem látott ezelőtt. A lábai végét borító tapadókorongok heves borzongásba kezdtek a gondolatra, hogy esetleg értelmes élet jöhet létre egy ilyen helyen.
Az égitest egyre jobban betöltötte az ablakokat védő szűrőernyőket, és már szabad letapogatókkal is érzékelhető, több irányból mozgó objektumokra figyelt fel. Kérdőn nézett a műszereire, amik még mindig nem mutattak semmi érzékelhetőt. Szerintük se élet, se mozgás, se technológia nem létezhetett a kék bolygón, viszont a szeme előtt elrepülő fémes-színű fénylő pontok egészen másra utaltak. Gyanakvóan méregette a műszerek sokaságát, amikor a pult legalsó, eldugott részéről, villogó fényt vett észre az egyik szeme. A vészfehér fényű lámpát egy remegő, kiakadt mutató fölé szerelték, és egyetlen szó volt alá karcolva: Rádióhullámok!
Fogalma sem volt róla, hogy mik azok a rádióhullámok, és ez nagyon zavarta, hiszen a kiképzés 500 éve alatt minden fizikai, kémiai, matematikai és quvológiai kifejezésre megtanították, amiket csak ismertek a duoverzumban. Pár másodpercig három szeméből kettővel zavartan pislogott, a harmadikkal pedig meredten nézte a feliratot a kiakadt jelzőműszer felett. Egyik fekete bőrű nyúlékony csápjával a pilótaülés alá nyúlt, és kis keresgélés után előhúzta az űrhajóhoz mellékelt kezelési tájékoztatót, amit 140-edikes invázió-kommandós kadét korában lapozott fel utoljára. A rádióhullámok kifejezésre a „feltételezett anomáliák” címszónál, azon belül is a legapróbb betűs tájékoztató résznél talált rá. Emlékezett rá, hogy a kiképzői azt mondták ezekről, hogy csak nagyon nagy unalom esetén ajánlott az elolvasásuk, de jobban tennék, ha értelmesebb dolgokkal foglalkoznának inkább.
A könyvben a rádióhullámról csupán ennyi állt:
„Létezése nem bizonyított, de a Tétagömb-2 laboratóriumában kifejlesztették az észleléséhez szükséges műszert, néhány kétséges eredményekkel rendelkező, de lelkes tudós segítségével.. A tudóscsoport szerint a rádióhullámok erősen zavaró hatásúak lehetnek a xyrorendszerek működésére, úgymint érzékelés, fegyverzet, navigáció. A Tétagömb-2 tudóscsoport a feltevések bizonyítását a megszabott határidőig nem tudta sikeresen prezentálni, így tiszteletreméltó likvidálásban részesültek. Az inváziós űrjárműbe való beszerelése ellen nincs indokolható ellenvetés.”
Hirtelen mozdulattal a sarokba vágta az útmutatót, és megragadta az űrhajót irányító szarvkormányt. Harmadik kezének egy gyors intésével semlegesítette a xyrofülkét körbevevő árnyékoló felületet, amitől a gömb alakú pilótafülke azonnal átlátszóvá vált, és immár minden irányba kiláthatott rajta. A következő pillanatban Trgzyx fejében megdermedt a gyomorsav.
A fülke üvegét teljesen betöltötte a bolygó képe, és egyharmad irányból egy primitív műholdszerűségnek tűnő csillogó gépezet repült felé megállíthatatlanul. Az ütközés már elkerülhetetlen volt, és Trgzyx a működésképtelen fegyverrendszer gombjait csapkodva, tágra nyílt szemekkel bámulta, ahogy az idegen űrtárgy a működésképtelen energiapajzson belülre ér és legyalulja a sebezhetetlennek hitt hajója hajtóműveit. A berendezések tompa morajába és kattogásaiba robbanások visszhangjai keveredtek, majd a pilótafülke vészkatapult rendszere levált az űrhajótörzstől, és Trgzyx zuhanni kezdett a bolygó felszíne és a méregkék óceán felé.
Ahogy egyre gyorsulva hullott az ismeretlenbe, Trgzyx dühös üzenetet fogalmazott meg a telepatikus agyával és a kommunikációt felerősítő implantátumok segítségével, de a hevenyészett jelentés már nem tudott a rádióhullámok örvényéből kijutni a bolygóközi térbe. A lezuhanás előtti utolsó pillanatban a vereség ténye leírhatatlan tudatállapotba hozta és a szervezetében megnövekedett irídium szint megsokszorozta telepatikus képességének hatékonyságát.
Legutolsó üzenetének gondolatfoszlányai dühödt és kétségbeesett mentális sikoltásként törtek ki a bolygó mérgező légköréből a csillagok és a XORX birodalom felé.
Irtózatos sebességgel csapódott a xyrokabin az óceánba. A szupererős guamitrát-ötvözet  megvédte ugyan az ütközés erejétől Trgzyx életét, de a mérgező, hidrogéntartalmú folyadék pár pillanat alatt elkezdte szétmarni a kabin falát.
Trgzyx tehetetlenül nézte maga alatt a rémisztő sötétséget, amibe a szétmálló félben lévő ronccsal együtt süllyedt alá.

Százmillió fényévvel és két kaszkádrácsponttal odébb, a felső duoverzum szélén álló, felfegyverzett XorX közvetítőállomáson a következő üzenettöredéket fogta egy felettébb meglepettnek látszó telepatikus XorX: „ …A KBARIAI SÓBÁNYÁK ÖSSZES FERTŐJE RÁGJA SZÉT AZ AGYLEPEDÉKÉT ANNAK, AKI TISZTELETREMÉLTÓ MÓDON KIVÉGEZTETTE A TÉTAGÖMB LABOR TUDÓSAIT!!!”

 

 

3.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.5 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2013-11-14 09:57 Sren

Sren képe

No mármost, be kell vallanom, én nem olvasok sci-fit, csak ha muszáj. Kiejthetetlen nevű izémicsodák és érthetetlen szakzsargon, hát, ezt megtalálom a munkahelyemen is. :D
Szóval nem olvastam végig, csak átfutottam. Viszont itt sokan kedvelik a műfajt, remélem, nekik tetszeni fog.
A Caps Lockot felejtsd el. Majd akkor használhatod, ha már legalább húsz regényes, ünnepelt bestselleríró leszel. :D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2013-11-16 20:20 Alex Glover

Köszönöm a hozzászólásodat. Ha jól emlékszem, végig a SHIFT-en volt az ujjam az utolsó sor írásakor, de észben tartom a tanácsodat és a huszadik előtt tiszteletteljesen kerülni fogom a Caps Lock környékét is :)

cs, 2013-11-14 14:26 Ovidius

Ovidius képe

Figyelembe véve Sren véleményét, az alábbiakat mondanám:
- Szeretem a sci-fit, de ez nem az.
- Az egész történetben az utolsó két mondat ért valamit, természetesen a sztori kontextusában...
- A sci-fi, még a legegyszerűbb megközelítésben is emberi világunk reakciója a változásokra.
- Attól, hogy egy csomó szakzsargonnak tűnő halandzsát berak valaki a szövegébe, - amit
tudományos-technikai kifejezésként aposztrofál - még nem fog sci-fit alkotni.
- Az egyik legdühítőbb írástechnikai (bal) fogás, ha idegen lényeknek öttől-hetvenhatig terjedő
mássalhangzókból álló nevet adunk. illetve még huszonhárom kart, három-hét szemet,
negyvenezer tapadókorongot, és még néhány érthetetlen feladatú érzékszervet...

Ami a legdühítőbb...
Egyszerűen nem igaz, hogy sci-fi írás címen ekkora kémiai-biológiai...ööö finom leszek...marhaságokat valaki leírjon. A sci-fi (science-fiction) magyarul szó szerint TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS-t jelent.
Kedves írópalánta!
Légy szíves, vedd elő a 20. század egyik legnagyobb hatású - biokémiai tudósként dolgozó - ismeretterjesztőjének egyik legcsodásabb ismeretterjesztő művét.
Isaac Asimov: A hold tragédiája. Ebben az úr leírja, hogy különféle elemek kémiai okokból miért NEM alkalmasak arra az élethordozó feladatra, amire szüksége van egy bonyolult, térszerkezeti, energetikai, informatikai szempontból működő organizmusnak.
Azok az elemek, amiket felhoztál -pozitív, tehát működési szempontból - mind alkalmatlanok erre a bizonyos feladatra.
Talán meglep, hogy Asimovot ismeretterjesztőként határoztam meg. Pedig ő elsősorban nem sci-fi író volt, hanem ismeretterjesztő tudós. Ismereteim szerint, könyvszinten kb. 45-48 sci-fit írt. Viszont a tudományos tartalmú műveinek száma meghaladta a négyszázat...

Tessék sokat olvasni és tanulni.
Javaslok három igazi sci-fi művet olvasásra:
- Arthur C. Clarke: Randevú a Rámával (tudományos-szellemi kaland...)
- Isaac Asimov: Alapítvány sorozat (társadalmi sci-fi...)
- Theodore Sturgeon: Több, mint emberi (a sci-fi talán legtökéletesebb meghatározása írott
formában, mint mű...)

Szeretném elmondani, fentieket a legőszintébb barátsággal és segítőkészséggel írtam...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

szo, 2013-11-16 20:46 Alex Glover

Nagyon köszönöm a hozzászólást, és nekem az első betűtől átjött, hogy őszinte barátsággal és segítőkészséggel íródott. Remélem azért nem dühített fel nagyon az olvasmány.

Kicsit meg is lepődtem, hogy végül mégiscsak felkerült, mert azokban a napokban tettem fel, amikor épp haldoklott a script, és emlékszem, majdnem félóráig szenvedtem a szerkesztgetéssel, miközben legalább három különböző browsert használtam szimultán. Ezért történhetett, hogy míg a feltöltés utáni héten minden nap idenéztem, hogy történt-e valami, az utóbbi napokban már nem voltam ilyen szorgalmas.

Az általad leírtakkal nemcsak, hogy egyetértek, de célzottan és tudatosan készült olyanra, hogy ezt a reakciót váltsa ki. Eredetileg egy kis íróközösségben készült, egy provokatív sci-fi paródia első fejezeteként. Sajnos ez ebből a rövid részből nem derül ki, amiért elnézést kérek.
Remélem a fenti fényében elhiszed nekem, hogy az általad említett alkotóknak és műveknek nagy tisztelője vagyok, habár Sturgeont még nem olvastam, de ha már említetted, mindenképp be fogom pótolni.

Épp a régi dolgokat porolgattam le, amikor eszembe jutott, hogy ide a karcolatokra több ismerősöm is írogat és kedvem támadt kipróbálni. Gondoltam, ez a kis szösszenet biztos reakciókat fog kiváltani.

Örülök, hogy feltettem és remélem az ezután érkező írásaimat is hasonló őszinteséggel fogod, fogjátok fogadni. :)

cs, 2013-11-14 15:54 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Szerintem az emberi hangképző szervekre a legcsekélyebb tekintettel sem lévő nevek önmagukban még nem jelentik azt, hogy az adott mű rossz lenne. Nem túl sok sci-fit ismerek − azt kell mondjam, az úttörő daraboknak legfeljebb a címét tudom −, de a Csillagok háborúja egy olyan meghatározó "korszak" számomra, amivel tudok példálózni. A harmadik trilógia és a hozzá tartozó előre-hátraágazó kiegészítő történetek a kedvenceim a SW-univerzumból, és Timothy Zahn bizony nem fukarkodott az olyan nevekkel, amik mellől erősen hiányolok valamiféle kiejtési útmutatót vagy fonetikus leírást. Ennek ellenére sokadjára is neki tudok ugrani a könyveknek, mert érdekelnek, bár a nevek többségét olyannyira eldeformáltam az esetleges hivatkozás érdekében, hogy alig lehet rájuk ismerni. :)

Mindez szép és jó, de nem leszek védőügyvéd.
Nekem ez a világ, a környezet, amibe a történetet helyezted, nem tűnik egésznek, kidolgozottnak, logikusan felépítettnek. Elénk dobsz egy halom (valós vagy ál)tudományos kifejezést, de nem érzem őket "élőnek". A kémiához/fizikához/biológiához csak olyan szinten értek, hogy a suliban meglegyen a négyes-ötös, de azt hiszem, van abban valami, amit Ovidius mondott a tudományos-fantasztikumról.
Nem hiszem, hogy ismered a Rejtély (Fringe) című sorozatot − na, az egy igazi sci-fi−kalandfilm−fantasy keverék, a megoldatlan tudományos kérdésekre és az eddigi felfedezésekre alapozva egy tökéletesen hihető, reális világot hoztak létre, amibe belecsöppenve az ember akaratlanul is körülpislog, nehogy váratlanul érje egy tökéletesen megszerkesztett vegyi fegyver bevetése (de olyan jól felépített, hogy a molekulalánc egyik vége csikóhal formájú), ellenőrzi, valóban az Ikertornyokba csapódott-e repülő szeptember 11-én, körültekintően beszél a keresztezett állatokról, elképzelhetőnek tartja, hogy a kopaszok olvasnak a gondolataiban, sőt még a szomszédját is leellenőrzi, nem kapott-e furcsa kezeléseket gyerekkorában, amitől esetleg feltűnően vonzza a fémeket, mindent lángra lobbant maga körül, bizonytalan időközönként átlátogat egy párhuzamos univerzumba... Valószerű fikció, hogy irodalmi "szakszóval" mondjam.
Ilyesmit várnék egy ehhez hasonló történettől.

Az alapötlet viszont tetszik. A kivénhedt, tulajdonképpen pusztulás szélén álló Föld még odab. egyet az odafentről érkezőknek, akik azt hiszik, övék az összes galaxis. :D

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

szo, 2013-11-16 21:01 Alex Glover

Kedves Lilia!
Köszönöm a véleményt. Emlékszem, hogy amikor a Star Wars folytatások megjelentek a Valhallánál, Timothy Zahn nevét minden olvasó megismerte. Nosza a LAP-ICS kiadó kiadta tőle A hódítók örökségét, amit gyorsan be is szereztünk ahogy azt kellett.
Könnyesre röhögtük magunkat már az első oldalon, ahol Thrr-gilag kutató, Zbb-rundgi hajóparancsnok és Chrr't-ogdano szóvivő beszélgetett. :)
Úgy emlékszem a hősöm nevét ez a kellemes emlék ihlette, igaz, hogy A hódítók öröksége nem viccesnek vagy paródiának volt szánva. Sajnos még csak nem is volt jó könyv.

A Fringe-et imádtam! :) Nagy kár, hogy elkaszálták a negyedik évad végén, bár a harmadiktól már egy kicsit a kárára vált, hogy az írók görcsösen próbáltak elképsztőbbnél elképesztőbb részeket írni.

v, 2013-11-17 06:36 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Amikor a kezembe kerültek a Zahn-féle Star Wars könyvek, az első gondolatom valami olyasmi volt, hogy nyugodtan filmre vihetnék ezt a történetszálat, nem bánnám, persze kellene egy szívós-nívós rendező, egy jó forgatókönyvíró és megannyi remek színész. Most is abban reménykedtem, hogy a hetedik rész a Birodalom örökösei filmváltozata lesz, de tévedtem. :D
Kínos tarkócsapás és gyors böngészés után rájöttem, A hódítók örökségét nem ismerem. Gyorsan be kell pótolnom ezt a hiányt. Hajaj, túl sok könyv, túl kevés idő...

Visszavonom a "nem hiszem, hogy ismered" részt, ne haragudj! :D
Nem kaszálták el, öt évadot élt meg a sorozat, annyira is tervezték, és annak rendje-módja szerint zárták le a történetet, az utolsó pillanatig izgalmas volt, nekem nem támadt hiányérzetem (és az öregemnek sem). :)

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

v, 2013-11-17 11:53 Alex Glover

Oh, akkor engem valakik valamikor félrevezettek. Gyorsan futok és bepótolom a hiányzó ötödik évadot! Köszi az infót :)
Zahn könyvéhez pedig sok sikert. Ha nagyon nem találod sehol, akkor kölcsön adhatom.

cs, 2013-11-14 19:35 Dokesz

Dokesz képe

Elolvastam. Nagyon jól szórakoztam.
Ez csak egy jópofa novi. Nehogy má' egy gondosan kidolgozott sci-fi filmsorozattal vessük össze! Ne várjon már senki egy két oldalas történettől kompletten kidolgozott univerzumot, vagy bonyolult kémiai vegyelemzések leírását.
Nem sci-fi? Nem tudom. Talán szerencsésebb lett volna űroperett szösszenetként megírni? Lehetséges.
Biztatásként három csillag, nem vagyok sóher. : )

"Vihar hátán, sasok szárnyán
Hangunk messze elszáll"

p, 2013-11-15 05:24 Roah

Roah képe

Bocs, Dokesz, de miért ne tehetné azt egy olvasó, amit szeretne?
Nevezetesen miért ne segítene bárki egy bolygók között hánykolódó amatőrnek, amit hangsúlyozottan baráti hangon tett meg?
Nagy az univerzum, és könnyen el lehet tévedni a fekete lyukak közt - néhány útmutatási kombináció nem árt, sőt! Ovidius nem random játszik partizánosat a csillagokkal, hanem nagyon is célirányosan.

Az én nyelvemet is kitörte a név, rosszabb, mint egy svéd krimi karakteré. (Gondolatban egyébként úgy jártam olvasás közben, mint amikor egy kisgyerek történetét hallgatom az oviból:"...és akkor jött a kocsi, dzszsszt, aztán felborult, nénonénonéno, dddzszsz...!" Hangutánzó szó, megnehezítve.

Nekem egyébként szívhez szóló viszonyom volt/van egy örök, ronggyá gyűrt regénnyel, én azt ajánlottam volna a szerzőnek. Alfred Bester: Tigris! Tigris!

Pazar élmény lehet a súlytalanság!
Hadd idézzem Hema egy elnyűhetetlen kritikáját, amit vidéken, egy panzio teraszán mondott nekünk egyszer:
"És nem, gyerekek! Lambert, az a Christopher, a Fortress űrbéli börtönében nem fagy meg! Kint sétál a szabadban, védőruci nélkül, lesza**ja a fizikát is! Zavart érzek az erőben."

Jó az ötlet, meg minden, de tényleg hiányzik még néhány mankó. :)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2013-11-15 11:02 Ovidius

Ovidius képe

Természetesen nekem is örök szerelmem a Tigris! Tigris!... Igazad van, ez lehetett volna az egyik, amit érdemes tanulásra ajánlani. Minden van benne, ami egy igazi ütős sci-fihez kell.
Nem véletlenül kapta meg 1953-ban az első Hugo díjat...

Persze, figyelembe véve a fenti novella problémáit, még tudnám ajánlani Damon Knight: Négyes-fogat című novelláját is. Ad egy kis szórakoztató kémiai-biológiai rejtvényt...

Az egyéb hibákról csak annyit, hogy hosszú évek óta elképesztő és kétségbeejtő természettudományos ismerethiányokkal találkozom, mind könyvekben, mind filmekben.
Az, hogy Hollywood elképesztő marhaságai megjelennek a vásznon, már megszokott.
De egy írótól elvárnám, hogy mielőtt egy olyan műbe kezd, amelynek természettudományos aspektusai is vannak, nézzen kicsit komolyabban utána. Természetesen ilyen probléma a súlytalanságban végzett mozgás, vagy vezető közeg nélküli térben dübörgő űrhajók...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

p, 2013-11-15 19:56 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Nevezett novella érdekes módon magyarul, büntetlenül és ingyen is elérhető. (Ez teljesen szabályos? A fene tudja. De azért piszok hálás vagyok neki.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2013-11-15 20:25 Ovidius

Ovidius képe

Milyen novellára gondolsz?... DDD
Különben magyarul, ingyen és büntetlenül elérhető a Gyilkos idő című Asimov-Greenberg könyv alakú novellaválogatásban (illetve 71. Galaktika magazinban).
A fenti novellán kívül van még benne pár zseniális kis mű...
Az egyik legremekebb sci-fi novellás gyűjtemény, amit magyarul valaha kiadtak.
Talán csak a szintén általuk jegyzett Szívélyes Fahrenheit című válogatás volt hasonló...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

szo, 2013-11-16 07:56 Dokesz

Dokesz képe

Bocs, Roah de én csak kiszűrtem a barátias hangvételű segítségnyújtás negatív mellékzöngéit. Ezen részekkel nem értettem egyet és le is írtam. A három csillagot én sem random osztottam, komolyan gondolom hogy ez egy jó novella (természetesen egy űrkadét tollából nyert tinta vegyi összetételének a szintjén) nem csak biztatásként adtam. Na jó kicsit azért is, az iránymutatás mellett az is elkel az űrhamuba sült plazmapogácsa mellé. (most nem elemezném a plazmapogácsa összetételét hisz ez csak egy rövid hozzászólás és nem a Star Wars univerzum gasztronómiai rovata)
Miért ne lehetne eltérő véleményem, hiszen én is olvasó vagyok.

Nem kell megvédened Ovidiuszt hiszen nem támadtam meg. Teljes mértékben igaza van, de jelen novella terjedelmi küszöbeit mérföldekkel átlépi ilyen szintű tudományos elvárás. A terjedelem szűkössége természetesen nem jogosít fel a hiányos vagy hibás elméletek közlésére! Na tessék, most meg magamnak mondok ellent. Beszélgetünk, meggyőzhető vagyok. : )

Alfred Bester örökbecsű klasszikusa zseniális! A főhős lelki fejlődése -ami néha már fejlövés- egy kiváló Monte Cristo grófja űradaptáció kis cyberpunkos beütéssel.

"Vihar hátán, sasok szárnyán
Hangunk messze elszáll"

szo, 2013-11-16 09:08 Roah

Roah képe

Éhes vagy, Dokesz? :) Csak a pogácsa, és a gasztronómia miatt kérdem. Tudok adni kiflit, bundáskenyeret, kakaót, vajat, és cseresznyés teát.

Ahhoz, hogy valakit rávegyél húsz guggolásra, meg kell tanítanod neki magát a guggolást is. Ha más nincs kéznél, egy feszesre fújt fitbol is segít, amit mondjuk a bejárati ajtóhoz raksz, és nekidőlsz, kényelmesen. Ügyelni kell a gerinced tartására, arra, hogy mindkét sarok a padlón legyen, a helyes, nyugodt légzés pedig kötelező.
Csinálhatod helytelenül is, lendületből, vagy csítelve, de ettől az izomzatod nem fog fejlődni.
Nem az a lényeg, hányszor tudsz leguggolni, és meddig bírod magad lent tartani, hanem az, hogy egy gyakorlatot minél tökéletesebben végrehajts.

A hozzád és a szerzőhöz intézett néhány mondat nem védelem - honnan jött ez a szó neked? Mert az "olvasói szabadságot" én adtam kölcsön. :)
Inkább azt mondanám, hogy ezen mű alatt, ebben a helyzetben, inkább Ovidius szárnya volnék, ami megerősíti, szélesíti a véleményét. (Egyébként nem igazán szükséges Őt megvédeni, rengeteg pajzsa van.)
Ha már pajzs - Ovidius csillagjait nem a novella alatt kell keresni, hanem könyvesboltokban, antikváriumokban. (Utóbbiból kábé egy hónapja a Múzeum körúton vagy tízet számoltam meg! :)) Leírta a műfaj csapdáit, vagyis még a buktatókra is felhívta az író figyelmét, érted, hogy mibe ne pottyanjon bele, nehogy kitörje a nyakát, adott neki karókat, mankókat, lámpát, címmel ellátva; és nem csak azért, hogy ne unatkozzon, ha épp nem sci-fit ír.
Van ennél nagyobb biztatás is?
Valóban, nem adott három csillagot - az én szememet ugyan elvakítják Ovidius csillagai, annyira fénylenek.
Talán, ha a szerző értékeli ezeket a fényességeket, az ő története is bekerülhet Ovidius szédületes csillagai közé.

Ha már valaki hozzáteszi, kiemeli, hogy segíteni szeretne, baráti hangon szólítja meg a szerzőt, abban milyen negatív zöngét lehet találni?

Csak annyit mondott Ovidius, miként guggolhat az író helyesen, ha ezen a műfajon szeretne dolgozni. :)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2013-11-16 11:31 Dokesz

Dokesz képe

Ajánlom a jó minőségű zöld teát néhány friss borsosmenta levéllel közösen forrázva a filtert és csipetnyi fahéjjal ízesítve. Fűszeressége és a zöld tea hatóanyagai kiválóan élénkítenek, ráadásul immunrendszer serkentő hatása is van.

A negatív zönge nem a jószándékot kérdőjelezi meg! Ráadásul ezek a zöngék még a spártai falanxon is könnyedén áthatolnak. A jószándék evidencia volt a kérdéses hozzászólásban, bizonyos tartalmi elemeit vitatom de ezeket már leírtam.

Szintén egyéni megítélés kérdése az olvasnivalók ajánlgatása. Imádom Jack Vance műveit, viszont Fritz Leiber számomra az olvashatóság határán egyensúlyoz.

Ízlések és pofonok. Soha ne légy hamari.

"Vihar hátán, sasok szárnyán
Hangunk messze elszáll"

szo, 2013-11-16 12:01 Roah

Roah képe

Kösz! :)

Hamari?

Szörnyű dolgot hurcolok a koponyámban; az agyam mellékhatásai, zöngék nélkül. Ja, hogy mit? Amit valaha láttam, akárcsak egyszer is az életben, lefényképezek - néha még a hangokkal is így vagyok, pedig azokat nem is pillantottam meg. (Irtó nagy átok!)

Te, a másik hozzászólásodat megszerkesztetted? Az elsőt, amit nekem címeztél?
Mert hogy az nem úgy fest, szóról szóra, mint amire emlékszem. Abban nem szerepelt semmi a jószándék evidenciájáról, hogy igazat adsz Ovidiusnak, nem volt benne a tartalom hosszának és méretének saját bevallásod szerinti ellentmondásossága sem, és az is újdonság most, hogy "meggyőzhető vagy."

Átalakult a kommented - kibővült, szerintem.

Hamari, mi? :)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2013-11-16 13:08 Dokesz

Dokesz képe

Nagyon szívesen!

Most hogy mondod igen, szerkesztettem. Közvetlenül a küldés utáni percekben. Számtalanszor járok úgy, hogy beugrik még pár dolog és azonnal szerkesztem. Ha megnézed a két komment között eltelt bő egy óra, tehát te már alapból a szerkesztett változatra reagáltál. Azt sajna már nem tudom hogy mit fűztem még hozzá -rossz memória: angyali áldás- de az biztos hogy nem a te reakciód után szerkesztettem át. Az számomra teljesen etikátlan és elfogadhatatlan eljárás, hogy valaki utólag manipulálja a mondandóját, ezzel más árnyalatot adva a történéseknek.

Felmerül még egy lehetőség. Mennyi idő alatt írtad meg a kommentedet? Mert ha pont abban az egy, max. kettő percen belül kattintottál rá amíg nem kezdtem el a szerkesztést és azonnal elkezdted írni a választ amit félbehagytál, majd később folytattad, akkor pont az eredeti kommentre válaszoltál. Így kijön az időeltérés.

Furcsálltam is ezt a kommentedet, hiszen korrekt válaszokat és kérdéseket szoktál megfogalmazni, ebben pedig azt láttam, hogy néhány kiragadott dologra koncentrálsz nem a teljes szövegre és különösen értelmezed a véleményemet.

Na megint a jóindulat. Meg az a fránya, ördögtől való fotografikus memória.

Kedves feltételezésedre hadd reagáljak én is egy kis gonosz konspirációs elmélettel. : )

Ez fog nekem hiányozni, ez a szép fotografikus memória. Mi van akkor, ha létezik a tudatalatti folytatása? Egy veszettül kuncogó tudatalatti fotoshop? Mit is csinálhat? Manipulál? Gondold végig.

De nem mosakszom tovább mert makulátlanul tiszta voltam már a fürdés elején is. A véleményemet kis módosítással továbbra is fenntartom. Mert meggyőzhető vagyok, ha tudsz érdemben érvelni.

A hamariság pedig; a korral bölcsességbe fordulhat. (ezt most találtam ki, jól hangzik, vagy nem?)

"Vihar hátán, sasok szárnyán
Hangunk messze elszáll"

szo, 2013-11-16 13:51 Roah

Roah képe

Gonoszkodás? Á, dehogy. Még a karaktereimet sem tudtam soha kellőképpen kicsinálni, valami miatt mindig megsajnálom mindet. Gonoszkodni nem szoktam - de egy lájt, baráti teniszmeccs magas-szerváit vissza kell adni. ;)

Ugye, hogy megváltozott a komment?
Nincs semmi extra. Karc honlap, friss háeszek, láttam, hogy írtál. Oldal bezár, mert csörög telefon, néhány perc alatt lezavartam egy párbeszédet, majd honlap újra. Kikerestem a hszt, a neved, és írtam. Ennyi.(Nagyon ritkán olvasom el ugyanazt a hozzászólást kétszer - sajnos nincs rá szükségem.)
A hamari miatt ezúttal elolvastam - s lőn nagy nézésem, mint a vadnyugaton. Jéééé.
Ha abban az állapotában látom a hozzászólásodat, amiben jelenleg van, nem reagálok neked tovább.
(Amúgy tényleg ördögi móka ez a tulajdonság, nekem az agyamra megy, és őszintén mondom, semmi hasznom belőle. Csak úgy van. Hogy minek? Arra még nem jöttem rá.)

Ovidius rendes volt, mindig minden könyv-címmel csillagot ad, általában többet is, hogy az adott szerző válogatni tudjon közülük. Nem arra utazik, hogy ízléseket találjon el, hanem az elkövetett novella témájához húzza a könyveket. És tényleg hozzátette, hogy lehet, buzerálónak tűnhet, de segíteni akart, jó, baráti hangnemben.
Olyan vállsepregető, flegmának tűntél, igen, a semmire; nem pacsáló mosakodást szerettem volna látni, csak van az úgy, hogy egy hozzászólás mellett nem lehet szótlanul elmenni.
Ha szó nem is, de teniszlabda legyen kéznél.
Ugye? :)

A szerzőnek még tanulnia kell, mert úgy néz ki, lehet érzéke ehhez a világhoz.

Mi meg hagyjuk abba a teniszezést, mielőtt szétoffolnánk a művet egy zöld labdával. Hm?;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2013-11-16 08:22 AvatáR

AvatáR képe

hahóóó ! roah ! tetszett a művem? :(

"A két legerősebb harcos a Türelem és az Idő"

szo, 2013-11-16 21:07 Alex Glover

Dokesz: Köszönöm, és örülök, hogy jól szórakoztál. :) Fricskának készült, de úgy látom neked átjött. ;)

Bevallom a párbeszéd többi részéhez nem tudok hozzászólni, nyilván ti már jó régen ismeritek egymást errefelé. :)

Remélem Ovidius hozzászólására írt válaszom kellően magyarázza a novella létezésének az okát.

Köszönöm a hozzászólásokat, és remélem megtiszteltek a véleményeitekkel a továbbiakban is majd!

sze, 2013-11-20 10:59 Aardvark

Aardvark képe
4

Nekem speciel tetszett. Olyan Sheckley érzetem volt közben. Nem kell komolyan venni, és nyilvánvaló, hogy a legádázabb ellenség is beledöglik abba, ha a Földet kívánja leigázni, ezt már Wells is megmondta a náthás marslakóknál. És naná, hogy a zmrzlna a legkönnyebb szó egy ilyen műben!
Egyébként meg, ha Bilekinnek szabad hülyéskedni, akkor neked is: http://www.scribd.com/doc/76744323/19/Dmitrij-Alekszandrovics-Bilenkin-E...

Ja, a kedvenc mondatom: "A következő pillanatban Trgzyx fejében megdermedt a gyomorsav."


Minden szót, minden betűt kitaláltak már mások előttem. Nekem csak a sorrend maradt.

sze, 2013-11-20 16:44 Alex Glover

Köszönöm. Van még pár ilyen hülyéskedős sztorim, lehet hogy leporolom akkor őket is. :)

szo, 2014-05-31 23:57 Giskard

Giskard képe

Ezt a sok Hsz-t nincs energiám végigolvasni, úgyhogy ha más is írta volna, ami következik, akkor bocs.

"Fogalma sem volt róla, hogy mik azok a rádióhullámok" Bocs, de csak eddig bírtam elolvasni. A rádiósugárzás nem emberi találmány, az univerzum tele van vele.

----
Ha nem vigyázok, híres író leszek.