A bolygókaraván: Törésvonalak (regény, II.)

 

II. Szökési sebesség

 

Az Atlasz Ereje tehersikló még alig fél méterre volt a dokkolópaneltől, mikor begyújtotta a manőverező rakétáit. A fúvókák némelyikének mélyéből sötétvörös lángcsóva lobbant, lüktető délibábot hányva a betonpanelre.

A hajó széles, lapított kúp alakú teste ekkor ijesztően megbillent, csak a pilóta hihetetlen ügyességén múlott, hogy nem csapódott neki a hangár egyik kiálló szegletének. Idegesen mocorgott a böhöm nagy űrjármű még egy darabig, míg végül beindultak automata stabilizátorai, villanások szimfóniájába szedve a fúvókákból áradó szeszélyes gáznyomást.

Közel s távol egyetlen alak figyelte a monstrum suta balettáncát. A tranzit üvegfalának döntött egyik csomaghalom tetején üldögélt, hosszú, vékonyka lábaival az üveget kaparászva. Aprócska, pókszerű droid volt. Toll méretű teste alig állt többől, mint három pár vékony láb és egy kerek fej, nomeg a fej közepén egyetlen kék szem.

– Elment már az Atlasz? – kérdezte egy bosszús hang a kupac aljából. Himiko, a droid gazdája, feküdt ott a földön, bár távolról aligha lehetett őt megkülönböztetni a csomagjaitól. Csak egy piramis alakú nádkalap meg egy yukatába csavart, karcsú test látszott belőle két nagyobbacska zsák közé ékelve.

A kalap félrelibbent az arcáról, ahogy felpillantott teremtményére. Jellegzetes, ázsiai vonások kerültek elő alóla, melyekhez szokatlanul rideg, kék szemek tartoztak. Hosszú, hollófekete haját laza kontyba fogva hordta, amit egy cseresznyevirágos pálca rögzített a feje búbján. Magas homlokát, bár alig járt a felnőttkor hajnalán, már díszítette pár mély barázda.

– Nos, Kanyi? – kérdezte a nő ismét. A világoskék szempár türelmetlenül pillantott a kicsike gépre.

Kanyi válaszképpen pittyent egy rövidet.

– Szóval épp most ment ki a hangárajtón keresztül a mélyűrbe – sóhajtott Himiko. Visszatolta a fejére a kalapot és kényelembe helyezte magát. Lassan egy hete várt már a pillanatra, mikor maga mögött hagyhatja ezt az Isten háta mögötti űrbázist, de addig, amíg akadt a bázison egy is a Karaván teherjárművei közül, aligha volt erre bármi esélye. Nem mintha különösebben bánta volna a dolgot. Még itt unatkozni is jobb ötletnek tűnt, mint kényszerűen visszatérni a Földre.

Most viszont...nos, nemsokára hazamehetünk – gondolta magában csalódottan.

Lassan végigfuttatta tekintetét a környéken. Az Amalthea Kereskedelmi Űrbázis keskeny, üvegezett tranzitja szinte végtelennek tetszett. Az üvegfalak mentén két oldalt tucatjával sorakoztak a kisebb-nagyobb kereskedőhajók, tehetetlenül várva az indulásra. Legtöbbjük körül csak a poshadt levegő keringett, alig volt néhány, amin pár unott munkás dolgozgatott ráérősen.

A távolban, messze az üvegfalakon túl, fényes ponton akadt meg a nő tekintete. Ott haladnak a közeli kereskedelmi útvonalak, melyek mindannyian messze elkerülték ezt a kietlen helyet. Legtöbbjük az Európára tartott, hogy onnan kis pihenő után folytathassa útját a harmadik legnépesebb planéta, a Titán felé.

Himiko tudta, ez meg fog változni, amint a Karaván elindul. Akkor az Amalthea lesz a Naprendszer egyik legfontosabb kereskedelmi bázisa, ahonnan tucatnyi helyre szállítják majd az értékes fekete ként.

Pár év múlva újra megpróbálom! – gondolta magában, bár ez egyáltalán nem öntötte el örömmel. Megvolt arra a nyomós oka, hogy ilyen fiatalon nekivágott a világnak. Félvérként nem számíthatott teljes értékű embernek se az Unióban, se a Szövetségnél. Ezzel szemben, a Karaván egyike azon ritka helyeknek az egész Naprendszerben, ami egyik sem volt. Se Unió, se Szövetség. Egy potenciális lehetőség arra, hogy végre a maga életét élje.

Jó lenne...nagyon!

Egyszer csak egy pár bakancs csattogására lett figyelmes a tranzit túlsó végéből.

Fejfedője takarásából még pont végig tudta mérni magának az egyik távoli felvonóból kilépő alakot, mielőtt abból csak egy pár közeledő lábbeli maradt. Alacsony, zömök rendész volt az, kinek sötétkék egyenruháján a „Rooney” név szerepelt jól olvasható, fluoreszkáló betűkkel. A férfi fejét fém keret borította a homlokától egészen a tarkójáig. A keretet csak középen törte meg egyetlen vörös szemgolyó.

Kanyi élesen csippantott ijedtében a közeledő alak láttán. Leugrott a kupac tetejéről Himiko mellkasára, majd megkapaszkodva a ruhája szélében, fejest ugrott az övére akasztott méretes szerszámostáska egyik zsebébe.

A férfi akkor ért oda hozzájuk. Nem foglalkozott a formaságokkal, üdvözlés helyett egyszerűen csak leütötte Himiko fejéről a kalapot.

– Segíthetek? – pillantott fel rá a nő.

A rendész némán végigmérte őt magának egyetlen mechanikus szemével, majd a kezében tartott, gyűrött lapra pillantott.

– Maga Nukatano Komachi Himiko önkéntes? – kérdezte.

– Igen – bólintott Himiko. – Miért?

A férfi a zsebébe gyűrte a papírokat és a bilincseiért nyúlt.

– August megbízott, a Karaván vezetőjének parancsa értelmében, le van tartóztatva!

Megragadta a nő keskeny csuklóját és durván megcsavarta.

– Hé! – Himiko villámgyorsan pördült meg a tengelye körül, így ahelyett, hogy hasra fordult volna, felpattant és szemtől szemben találta magát a furcsa kinézetű alakkal.

– Ne ellenkezzen, azzal csak önmagának árt! – folytatta ridegen a rendész összezárva a karpereceket. Rámarkolt a láncra, hátat fordított a nőnek és az egyik közeli hordárkocsi platójához vonta őt. – Szállj fel! – parancsolta, majd bepattant a vezetőülésébe.

Himiko engedelmesen felült a jármű hátuljára. Nem mondott semmit.

A csomagkupac pillanatok alatt zsugorodott egyetlen fekete folttá a messzeségben, ahogy a jármű végigszáguldott a hosszú tranziton. Aztán egy kanyar következett, amitől a nő tehetetlenül zuhant el a platón.

Mire nagy nehezen feltérdelt, a kocsi már mélyen az állomás belsejében robogott. Itt sokkal nagyobb volt a felfordulás, mint a tranzitban. Emberek tucatjai sürgölődtek serényen, bútorokat pakolásztak, hegesztettek vagy csak kimerülten cigarettáztak a félkész balkonokon. A felszerelés nagy része darabokban hevert a földön, vagy cafatokban lógott a falakról.

Biztos szép lesz, ha elkészül – gondolta magában a nő. Egy cseppet sem izgatta a sorsa, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy ok nélkül bilincsbe verik őt. A kocsi közben hangosan dudált, ide-oda cikázott a törmelékek és emberek között.

Végül egy újabb kanyar után maguk mögött hagyták a központi részeket. Nyitott járat következett, melynek szája fölött a „Fő dokkolópanel” szó ragyogott aranysárga betűkkel, kétséget sem hagyva afelől, merre tartanak.

Himiko csodálkozva fordult meg a tengelye körül. Lassan pillantott végig az előttük elterülő hatalmas betonpanelen, melynek közepén viharvert, henger alakú sikló várakozott, indulásra készen.

– Mit keresünk itt? – kérdezte kíváncsian, de a rendész nem válaszolt. Ismét élesen kanyarodott egyet, így pont a hajó bejáratához vezető vékony palló aljához jutottak.

Idős férfi várakozott itt magában. Frissen vasalt sötétkék egyenruhát viselt, övén a Karaván megbízottainak járó aranyozott díszsugárpisztolya, meg egy kopott szolgálati revolver fityegett.

Alig parkoltak le, Rooney már ki is ugrott a vezetőülésből, haptákba vágta magát, tisztelgett, aztán előkotorta a gyűrött jelentkezési lapot a zsebéből.

– Nukatano Komachi Himiko önkéntes előállt, uram! – jelentette visszagyűrve a papírt a zsebébe.

Himiko alaposan végigmérte magának a mozdulatlan megbízottat. A ráncos arc és ritkás haj arról árulkodtak, a férfi már jócskán túl van élete delén, mégis, tartása és rövid, hófehér, kefe szerű bajusza szokatlanul fiatalos lendületet kölcsönzött alakjának.

– Látom, szeret elkóborolni, önkéntes – lépett a platóhoz komoran a férfi. Acélkék tekintete metszően, már-már fájdalmasan villant.

Himikót egyszerre szörnyű érzés kerítette hatalmába.

Talán valami nagyon fontos dologról sikerült véletlenül lemaradnom? – kérdezte magától. Szája szólásra nyílt, ám az idős férfi közbevágott.

– Ha van is mentsége tettére, nem érdekel! – vetette oda ridegen, majd a rendészre pillantott. – Dobja a vadember mellé, Rooney fiam! – parancsolta. Hátat fordított mindkettejüknek és elindult vissza fel a rámpán.

– V...várjon! – kiáltott utána Himiko. – Nagyon sajnálom, ha valami rosszat tettem...de megmondaná, hogy mi az? Mert fogalmam sincs.

A megbízott lassan visszafordult. Nem nézett a nőre, helyette a mozdulatlan rendészt célozta meg szúrós pillantásával.

Rooney azonnal megértette, mit kell tennie. Felkapta a platóról a foglyot és könnyedén a vállára dobta. Meglepetésére, Himiko a dobás erejét kihasználva továbblendült és puhán landolt a háta mögött. Már csak egy apró lökés kellett, hogy a zömök alak egyensúlyát vesztve terüljön el a földön. Fémmel borított feje élesen csattant a panel betonján.

– Természetesen, nem áll szándékomban szembeszegülni Önnel – fordult Himiko villámgyorsan August megbízott felé és megadóan felemelte a kezét. – Csak tudni akarom, mit csináltam rosszul!

Többet nem mondhatott. Rooney egyik hosszú karja tizedmásodperc alatt csavarodott apró testére, többé esélyt sem adva neki mozdulni vagy védekezni. Valójában, ez már nem is állt szándékában. Tekintetét az idős megbízotton tartotta, sikertelenül próbálva megfejteni az idő közben halvány mosolyba rendeződött vonásokat.

– Mindent megtud majd, amint alkalmas lesz rá az idő – biccentett Charles, majd folytatta útját a hajó gyomrába.

A következő pillanatban ólomnehezekké váltak Himiko szempillái. Még félig-meddig érezte, ahogy a bénítópálca érzékelői elhagyják égő nyakát, aztán rázuhant a sötétség.

 

 

2
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2011-01-16 15:39 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Rég láttalak, ember! Mi volt veled? :)

Egyetlen kifogásom van: August túl hirtelen lesz Charles. Ha az előző részekből ez világos, akkor mea culpa, iszonyú régen voltak... így viszont tényleg kicsit gyors.

Nem tudom, mondtam már, hogy A bolygókaraván cím nagyon tetszik?

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2011-01-16 18:55 Alexei B Fargas

Szia Dóri!

Na igen, az utóbbi egy év sok mindennel telt. Bővebben majd priviben. :-)

Ejnye... Tessék elolvasni az új rész örömére a többit is, és persze legyalázni a sárga földig, ha nem tetszik! :-D (Burkoltan, ezt szeretném kérni a többi érdeklődő olvasótól is!)

A bolygókaraván név (és az egész ötlet) pedig innen jött anno:

http://www.youtube.com/watch?v=DW3pZjmS3rg

:)

h, 2011-01-17 07:33 Indi

Indi képe

Úgy látom, azon kívül, hogy trollnak minősítetted Venyigeszut nem sok minden történt magával a novellával, pedig az első sértődési hullám levonulta után érdemes lenne elgondokzni azon mit akart mondani.

Az első mondatban érzésem szerint maradhat a "még", ha kap maga mellé egy "csakot" is. De még jobb lenne, ha a "távolodott el" valamelyik válfaja is ott szerepelne, mert nem volt rögtön egyértelmű, hogy jön vagy megy.

Engem nem annyira a sci-fi oldala gondolkoztatott el, ahhoz nem igazán értek. Azt viszont nem értem, hogy lehet valaki a jövőben félvérként hátrányos helyzetű. Félvér micsoda? Itt a ferde szemeire kellene gondolnom, vagy arra, hogy csak félig humanoid? Az előbbinél maradva nehezen hiszem el, hogy az egyre-másra nyíló határok és a világnyelvek korában kiközösítsenek valakit (akár csak a közeljövőben) azért, mert valamilyen szinten félvér. A kiközösítés oké, kell valami indok, de a félvérség gyenge indoknak tűnik.

Ezen kívül van egy rész, ahol a főszereplő csajt előbb magázza majd közvetlen ez után már tegezi a fickó (Ne ellenkezzen, szállj fel).

Aztán összességében nézve is értetlen maradtam, hogy voltaképpen törént-e valami. A kategóriája sci-fi és nem regényrészlet, mégis a címe szerint regény, méghozzá a kettes számú. Akkor mégis részlet lenne? Ha részlet, akkor szerintem egy csöppet pörgősebbre vehetted volna, mert így olyan érzésem van, hogy elolvastam ugyan egy oldalt, de miről is volt szó tulajdonképpen? Nem ragadott magával, nem érzem azt, hogy a többit is el kellene olvasnom, hátha... Ez nem azt jelenti, hogy nem írsz jól, nem feltétlenül. De választásnak ez a darab nem a legszerencsésebb, főleg, hogy megtévesztően valami kerelkre számít az ember és a végén mégis részlettel "nyomod ki a szemét".

 

 

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

h, 2011-01-17 12:20 Alexei B Fargas

Szia!

Hangsúlyoznom, ez nem novella, hanem regény. Idővel az egész (gyk. a Törésvonalak epizód) fel fog ide kerülni szép lassan (így nem hívható részletnek), ami kb 9-10 fejezet jelent majd. Ebből eddig három van fent, az első három. Valóban, ez a fejezet nem igazán értelmezhető magában, de egy minimum 25 A4 oldalas műtől nem is várható el.

A félvér kérdés lényegi része később fog kiderülni. Az uniós társadalmat a japán társadalom alapján alkottam meg, akik igencsak nacionalisták tudnak néha lenni.

Az apróságokat köszi! Igazad van!

h, 2011-01-17 13:02 Indi

Indi képe

Szia!

Előrebocsátom, hogy tetszik ez a ravasz megoldás, amit alkalmaztál. De azt azért nehezen hiszem el, hogy egy részleteiben feltöltött regény nem regényrészlet :D Illetve valóban nem az, ha ez alatt töltöd fel a folytatásokat vagy fejezeteket, ami kész öngyilkosság lenne, úgyhogy a felvetés csak elméleti, de megmosolyogtató.

Azt viszont továbbra sem értem, hogy miért teszed ki az írásodat kellemetlenségeknek, ha még saját szavaiddal élve sem "értelmezhető magában". Akkor mit is vársz az olvasótól? Lelkesedjen valamiért, amit nem is érthet, akarjon folytatást, dolgozzon együtt veled a semmiért? A regény mibenlétéről is merőben más az elképzelésünk, de tudod mit? Ha már nem csak részleteiben lesz fent ez a "regény", akkor elolvasom egyben, mert ebben a formában nem tudok érdemi véleményt alkotni, és ez nem jó se neked se nekem :)

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

h, 2011-01-17 13:20 Alexei B Fargas

Valami olyasmire gondoltam, hogy az érdeklődők véleményét és kritikáját figyelembe véve haladok majd, amolyan, folytatásos történetként. Minden második/harmadik héten fel akarok tölteni egy folytatást, ezzel magamat is ösztökélve arra, ne csak üldögéljek a babérjaimon.

Oké, értem, hogy nem értjük egymást! :-) A (II.) azért szerepel a címben, mert van egy (regény, Bevezetés) és egy (regény, I.) is feltöltve ugyanide a karcra. Jó lett volna, ha mindkettő megjelenik  a "friss írások" között, hisz onnantól fogva valószínűleg senkinek sem lenne kifogása a történet "összetettsége" miatt, de ez sajnos lehetetlen, hisz fent vannak már egy ideje (úgy emlékszem, 2010 márciusi feltöltések). Igazad van, ezt az apróságot talán hangsúlyoznom kellett volna már a legelején.
 

h, 2011-01-17 15:02 Indi

Indi képe

Erről az olyan "lapozz a hatodik oldalra, ha azt választod, hogy Hófehérke beleharap az almába" könyvek jutnak eszembe, amiből egyetlen egyszer, egyetlen egy példány fordult meg a kezemben, de mély nyomot hagyott bennem :)

Elolvastam a másik két ide vágó részt. Nagyon vázlatos. Lehet, hogy egyszer bő lére eresztett novella lesz, vagy regény, de most ezek összességében "csak" gondolatmorzsák. Ezekkel te tudsz kezdeni valamit, az olvasó nemigen. Próbálkozhatnál novella füzérrel, ha úgy érzed, hogy sok mindent tudnál erről a világról mesélni, sok az ötleted. De ha másokkal is el szeretnéd olvastatni, akkor legalább minimális szinten legyen az adott darabban valami kerekedési hajlam, ahogy előttem krys már kifejtette, önmagában is élvezhető "szemek" a láncban.

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

h, 2011-01-17 16:42 Alexei B Fargas

Köszi a tippet, de nem hiszem, hogy így tennék. Tudom, jót akartok, de pl. az Acélbarlangok fejezeteit sem lehet csak úgy magában értelmezni/élvezni (a Kőszívű ember fiairól nem is beszélve... jáj, az a 16.000.00 oldal tájelírás az elején mai napig kísért)!

Tudom, valószínűleg unalmas, de fel kell vezetnem/be kell mutatnom a karaktereket, akiket aztán hosszasan futtathatok. Gondoltam rá, hogy a karaktereket majd külön-külön hozom be akkor, mikor szükség lesz rájuk, de végül elvetettem, mivel (szerintem) baromi hülyén jön ki az, ha egy karakternek semmi különösebb hatása nincs a cselekményre addig, míg "nincsen rá szükség".

Mint feljebb is említettem, a Törésvonalak egy bevezető rész lesz, ami után két jóval hosszabb rész (epizód) következik majd. Ezek történelmileg egymás után történnek és magukban is értelmezhető egészet alkotnak. Azokban több lesz a cselekmény, kevesebb a "vázlatosság".

h, 2011-01-17 14:09 krystohans

krystohans képe

 Csak röpke utána számolás ugyan, de 25 A4-es oldal még csak egy bő lére eresztett novella. Még kisregénynek sem mondanám 200 ezer karakter alatt, de ha ez ekkora részekben mindössze 9-10 fejezet, akkor jó, ha végül a 9-10 A4 oldal meglesz. Nemrég raktam fel egy regényrészletet, ami a teljes írás alig több mint tizede. Mégis, egy könyvbe ennek a duplája is elfér, szóval nem egy nagy regény. Szvsz át lehetne gondolni.

A regény egyik megírási módja, ha fejezetenként kerül publikálásra (pl. Tamás bátya kunyhója, A Huckleberry Finn kalandjai), de ott minden fejezet önmagában is élvezhető, lezárt történetecske, ami kapcsolódik a regény fő cselekményfonalához. Ezen is kéne még itt alakítani az általánosabb észrevételeken túl, amiket az előttem szólók már kiemeltek. Hogy a képességed megvan hozzá, abban biztos vagyok, ismerve a korábbi írásaid egy részét. A többi már csak türelem, kitartás, alázat, sok kávé, fogcsikorgás, kialvatlanság, elhanyagolt munka és tanulmányok, családi feszkók kérdése csupán. :)))

 

___________________
Portölcsér vagyok
Szél játéka összetart
Ha megunt, szétszór

 

h, 2011-01-17 16:29 Alexei B Fargas

A helyzet az, hogy itt az epizódikus megjelenésnek lenne értelme (a Törésvonalak csak az első, legrövidebb epizódja a Bolygókaraván regénynek, ezért a fura cím) Három epizód van tervben/félkészen, ahol az epizódok önmagukban is értelmezhetőek lesznek, de egymás nélkül (valóban) nem alkotnak majd regényt. Ebben igazad van.

Gondolkodtam azon, hogy esetleg egyben feltöltöm az egészet (vagy legalábbis a nagy részét), de azt már megtanultam, hogy ha valami 3-4 oldalnál hosszabbnak tűnik elsőre, a kutya sem fogja azt elolvasni. Így mondjuk kicsit talán zavaros és sok flémet is von az egész műciklus maga után, de reménykedem, hogy a következő fejezet feltöltése után már mindenkinek világos lesz (köztük nekem is :-D), hogy mit is akarok ezzel a történettel pontosan kezdeni.

h, 2011-01-17 09:34 Blade

Blade képe

Kedves szerző és Venyigeszu!

Talán ismeritek a viccet, ami így szól:

A németek kizavarták a partizánokat az erdőből. Aztán a partizánok ellentámadtak és kizavarták a németeket az erdőből. A németek újra rohamoztak, de a csata közepén jött a csősz és kizavart mindenkit az erdőből...

 

Szóval ne személyeskedjetek (trollozás) és ha lehet, a kritikák ne fröcsögjenek a gúnytól és a dühtől.

Különben mindenkit kizavarok az erdőből. És ez nem vicc.

Magyarul fogjatok kezet, ahogy az értelmes, bölcs emberekhez illik, mint amilyenek ti vagytok vagy menjetek ki a hóra verekedni!

h, 2011-01-17 10:30 krystohans

krystohans képe

 Köszönöm.

 

___________________
Portölcsér vagyok
Szél játéka összetart
Ha megunt, szétszór

 

h, 2011-01-17 12:26 Alexei B Fargas

My apologies!

h, 2011-01-17 12:39 Venyigeszu (nem ellenőrzött)

Nem értelek.

A kritikámban nem volt düh ( miért lett volna?!), és gúny is csak mértékkel ( aminél te sokszor - példáúl most is- jóval többet engedsz meg magadnak).

Töröltétek a kritikámat, pedig lehet, hogy több energiát fektettem bele, mint a szerző a művébe,

Mindegy, ez van.

 

h, 2011-01-17 12:58 Alexei B Fargas

Nem kért Blade sokat. Mi a csuda van veled, tényleg?

h, 2011-01-17 15:10 Blade

Blade képe

Mindenki értette, amit írtam, csak te nem. Ebből mire következtetsz?

Nincs bajom veled, de néha mintha játszanád a "csakazértis"-t. Ez hosszú távon nem lehet jó.

h, 2011-01-17 18:04 Venyigeszu (nem ellenőrzött)

Ki az a  "mindenki"?

 

Egyébként értettem amit írtál, csak azt nem, hogy miért, meg hogy milyen dühről beszéltél.

De lényegtelen, nem akarok veszekedni, még "csak azért sem".

 

 

 

h, 2011-01-17 11:24 Obb_régi

3

 

"Az Atlasz Ereje tehersikló még alig fél méterre volt a dokkolópaneltől," - nem kell  még

"Aprócska, pókszerű droid volt. Toll méretű teste alig állt többől, mint három pár vékony láb és egy kerek fej," - kicsit képzavarba kerültünk, helyesbítek, nem kicsit

"Lassan végigfuttatta tekintetét a környéken." - lassan nem futtatunk, esetleg pásztázunk

"Ezzel szemben, a Karaván egyike azon ritka helyeknek az egész Naprendszerben, ami egyik sem volt. " - egyikhez sem tartozott

"Egyszer csak egy pár bakancs csattogására lett figyelmes a tranzit túlsó végéből." - vigyázz azzal, ha leírsz valami hangulti vagy érzékeltetési dolgot, akkor az visszaköszönhet, azt írtad hogy szinte végtelennek tetszett a tranzit, nos így nevetséges, amit el szeretnél velünk hitetni, hogy a végtelen messzeségben csattogó bakancsok zajára valamilyen szuper hallással felfigyel

"Fejfedője takarásából még pont végig tudta mérni magának az egyik távoli felvonóból kilépő alakot, mielőtt abból csak egy pár közeledő lábbeli maradt. Alacsony, zömök rendész volt az, kinek sötétkék egyenruháján a „Rooney” név szerepelt jól olvasható, fluoreszkáló betűkkel." - itt még dolgozni kell, távolban ép csak végigméri, de felirat könnyen kiolvasható?

"A férfi fejét fém keret borította a homlokától egészen a tarkójáig." - fémkeret, és egy keret nem borít be

"Kanyi élesen csippantott ijedtében a közeledő alak láttán." - fontos az ijedten? - egy droidnak vannak érzelmei?

"– Segíthetek? – pillantott fel rá a nő." - vagy a fel vagy a rá felesleges

"A rendész némán végigmérte őt magának egyetlen mechanikus szemével," - őt, magának felesleges

"Itt sokkal nagyobb volt a felfordulás, mint a tranzitban." - nem vettem észre felfordulást a tranzitban

"A felszerelés nagy része darabokban hevert a földön, vagy cafatokban lógott a falakról." - akár jól is hangozhatna, de kérdem és széttépkedték, ízekre szaggatták azokat a felszereléseket, hogy cafatokban lógnak? :)

"– Nukatano Komachi Himiko önkéntes előállt, uram!" - ha az önkéntes önként jött volna, akkor a mondat is helyes volna: önkéntest előállítottam, uram!

"kefe szerű bajusza szokatlanul fiatalos lendületet kölcsönzött alakjának." - lendületes alakról még nem hallottam

Résznek elmegy, de dolgozni kell még vele :), sok a vesszőhiba is. Próbálod színesíteni, de néha sután jön ki.

 

h, 2011-01-17 12:24 Alexei B Fargas

Köszi szépen! Sok jó dologra hívtad fel a figyelmemet!

A droid karaktere később fontos lesz, azért ilyen "élő". Az elején persze zavaró, ám az méghülyébben jönne ki, ha a történet közepén válna valamiért érzelmes lénnyé.

h, 2011-01-17 19:24 Alexei B Fargas

A történet előzményekkel rendelkezik, önmagában nem, vagy csak nehezen értelmezhető! Korai 2010-es feltöltések között (vagy a nevemre kattintva) fellelhető A bolygókaraván: Törésvonalak (regény, Bevezetés) és A bolygókaraván: Törésvonalak (regény, I.)!!!

Jó olvasást az érdeklődőknek!