Béke

A Canopus Scimitar űrhajó álmosan elhaladt a Suiko 3 bolygó mellett. Miközben a legújabb háborúba tartott az Ezüst Kapuknál, az automatika leválasztotta róla a felderítő műholdakat.
A Suiko 3-ról az volt felírva, hogy vékony atmoszférája árapályszerűen változik, és apróbb-nagyobb lyukak keletkeznek rajta.

De a Suiko 3-at lakták.
Az egyik faj, a Luvanderan tagja, hatlábú hátasán ülve szétnézett a kanyon oldalán. Múlt héten hatalmas csata volt, számosan maradtak agyonnyilazva, lekardozva. Zöldeskék vérük szétfolyt a köveken. A Luvanderan végre győzött- elérték a kanyont, amire őseik és azoknak őseik vágytak. Sőt láthatták a folyót és a gázlókat is.
E népet sisakrostély-szerű arc, négy kar, öt szem, arany és vérpíros színek, átlagnál nagyobb magasság jellemzett. Ellenfelét, a Suglecar népet ugyanez, csak kék és piros színben; pót-farokkal melynek végén fogni képes kéz volt.
Aki szétnézett nem volt átlagos. A neve: Chofir. A Nép Harmadik Parancsnoka. Ekkor feje, mely érzékelte a hanghullámok változását, jobbra fordult. Az égben fura tárgy tűnt fel, szürke hasát vastaggá tették. Űrhajó az űrvilágból.
Az űrhajó hasa elhúzódott és pulzáló kék ovális tűnt fel. A Luvanderanok ezt látták először... és utoljára. Pusztítani jöttek - három faluig meg se álltak, majd ezt tették két Suglecar faluval is.
Chofir nagyobb iramra ösztönözte hátasát. Két felső kezével háromszöget formált. Erről a legvérmesebb Suglecar is tudta: békével jött.
Trojip, az aktuális Suglecar Notárius, szenvedve ránézett. Miért nem sereggel jön? Most az övé romokban. Az egész terep övé lehet! Az egész háború!
– Beszélj! – rezgett Trojip.
– Gyer.
Trojip mögé ugrott. A másik akár meg is ölhette volna. Vállat vont.
Lovagoltak egész délután. A magenta nap épp a tengerbe zuhant mire egy félszigetre értek, ami dagálykor sziget lett. Egy kis, kerek fakunyhó épült ott. Chofir megállt pár másodpercre a kunyhó melletti sírnál. Lova emelkedő hasa felől levett egy akácra hasonlító virágos ágat és pár rituális mozdulat után rátetette. Trojip meghökkent. Ezeket a jeleket a legnagyobbak kapták.
Chofir elhúzta a kunyhó gyöngyökből álló bejáratát és bent láttak egy nagyon öreg házaspárt. Baloldalt az asszony egy üstben kevert dolgokat és mosolygott; jobboldalt az ember felrakta lábát és hosszú pipából pöfékelt, nagyon bölcsen nézve.
– Ők Hennie és Kenneth. Kint a fiuk sírja. Az emberiség nevű faj tagjai. Mindig a gépi felderítés után jönnek – mondta Chofir. – Kérem, meséljenek a gyarmatosításról. Mint fogalomról és jelenségről.
Nekifogtak- minden oldalt elmondtak. Trojip feszülten hallgatott.
– Ha győzni akarnak, dobják össze, amijük van – tanácsolta Kenneth.
A két földönkívüli egymásra nézett.

A cselvetés mintaszerűen ment: a pusztító űrhajó bevette az ál-támadást és a falu felé siklott. Az ál-támadók elbújtak a házak padlói alá.
Jött a tüzelés, ám pont a falutér közepén álló obeliszkbe. A szürke obeliszk összegyűjtötte az energiát és visszacsatolta. Az űrhajó zuhanni kezdett a tenger felé, de mégse érte el teljesen: egy kiálló sziklán fennakadt.

EPILÓG 1:
Chofir és Trojip a metsző, hideg szélben megmászott egy csúcsot. A csúcs belsejében néha szikrázott egy műhold.
– Előbb te mondtál egy titkot, most én. Ez okozza az atmoszféra változásait – mondta Trojip.
– Miért nem semmisítettétek meg eddig?
– Mert akkor vastag lenne a légkör és hozzá kéne szokni. Legalább három generáció!
– Tedd!
Trojip hatalmasat rásózott egy csákánnyal.

EPILÓG 2:
Az emberi űrhajó belsejéből előkerült pár zavart túlélő és a raktérből párkapszula - benne lefagyasztott emberekkel. A jeget félresöpörve az volt rájuk írva:
ÖRÖKKÉ OSZTÁLY

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2019-11-26 14:28 Dana

Dana képe

Látok némi fejlődést, AvatáR. :-)
Komolyan!

Amúgy még mindig azt kívánom, bár látnám, hogyan is van ez a történet a Te képzeletedben, fejedben.

Kérlek, produkálj sci-fi, fantasy helyett valami mesét, vicceset, tudod, amin dőlünk a röhögéstől.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2019-11-26 14:44 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

érdekes. Komolyan. Az ilyen jellegű írások nem igazán tudják megjeleníteni azt ami eltér a világunktól. Egy kivételt ismerek tán Hal Clementnek hívják az írót, és másra nem igazán emlékszem, de azért adatott nekünk a NET, hogy utána lehessen járni. Bingó, az író neve stimmel és Az elveszett rakéta címen jelent meg a könyve magyarul. Szerintem tőle e téren érdemes tanulni.

Az írással nincs baj, csak idegesítő mennyire egysíkú a gondolkodás, ET, Alien, ember egyre megy, pontosabban egy kaptafára. Volt egy másik ehhez hasonló írás, amikor keresztre feszítették a hittérítőt, és várták mikor támad fel. Na az már súrolta a lét elviselhetetlenül eltérő formáit. Ez az írás ezt nem érinti meg, persze ha nem ez volt a cél, akkor minden rendben.

h, 2019-12-09 18:49 Fugorits Ervin

"Egy kivételt ismerek tán Hal Clementnek hívják az írót..." - Azért vannak jó példák. Ajánlom pld. ezt: https://mek.oszk.hu/01900/01984/

Az íráshoz:
Nem erősségem a sci-fi, ezért a történet nekem picit zavaros, de ez nyilván az én hibám.
A stílussal vannak gondjaim, de ezek gyakorlással kiküszöbölhetőek.
Ilyesmikre gondolok, csak véletlenszerű példákkal, a teljesség igénye nélkül:
"– Gyer." - Ide, gondolom, felkiáltójel kellellene a mondat végére.
"Az egyik faj, a Luvanderan tagja," - Ez így szerintem nem jó. Olyan, mintha ez a faj egy tagból állna. Szerintem így világosabb lenne: "A luvanderan faj egy tagja...". ( Ja, a faj megnevezése sem nagybetűvel írandó. Nem azt írod hogy "Bodri egy Kutya volt..", igaz? ;-) )
"Múlt héten hatalmas csata volt, számosan maradtak agyonnyilazva, lekardozva." - Mintha hiányozna mondjuk egy helyhatározó. Mintha azt akarnád írni, hogy ugyan számosan maradtak lekardozva, de voltak akiket ugyan lekardoztak, de aztán nem maradtak úgy.
"párkapszula"

A végét egyáltalán nem értem. :-(

________________________________________________________________________________________
"A Patafizika egyik alapvető szabálya az Egyenértékűség törvénye. Talán ez magyarázza részünkről a komoly és a nem komoly közötti különbség elutasítását; számunkra u

sze, 2019-11-27 20:36 SzaGe

Helló. Egy apróság az írásod elejéről. A Suiko 3-ról leírt rövid ismertetőd szerintem "bug"-os. A vékony atmoszféra, és a rajta lévő, változó geometriájú lyukak miatt nem gondolnám, hogy az élet összetettebb formája jelent lehet. Ezek az anomáliák a gravitációtól, és talán a bolygó mágneses mezejétől függenek( ha van holdja a Suiko 3-nak, az is befolyásolja). A lyukakon bejutó kozmikus sugárzások, valóságos ártó zuhatagként fésülgetnék a felszínt, felégetve mindent, ami az útjukba kerülne. Ha a gravitációs fizikai törvények állandóan változnak (hullámzanak), akkor vagy 3 kilós leszel, vagy 100 (némileg kisarkítva). Ezt még egy fejlett izomzatnak is képtelenség lenne megszokni. Egy űrsikló visszatérésénél is sok mindent figyelembe kell venni. Például nem mindegy milyen szögben érkezik a légkörbe. Ezek nagyjából állandó atmoszféra sűrűségnél érvényesek. Változónál valószínűleg sz...rá égne bármi, ami belépne a légkörbe. Nyilván a scifi tartogat sebezhetetlen pajzsokat, szuper fejlett élőlényeket, vagy hasonlókat. Remélem a műholdad ilyen pajzzsal volt felszerelve :)