A TE 4323 számú kísérlet

A fehér falú, ablaktalan teremben három ágy állt. Oly módon, mint egy kórteremben, egymás mellett a hosszanti fal mentén, fej részük a falnak támasztva. Az ágyak egymástól a mennyezetre szerelt sínben görgőkön csúszó, átlátszatlan műanyag függönnyel elválasztva. A szoba berendezéséhez tartozott még egy-egy kis szekrény az ágyak mellett, három íróasztal az ágyakkal szemben elhelyezve, hozzájuk tartozó forgószékek. Az íróasztalon egy-egy monitor, mellette egy-egy slim-client, jegyzetfüzet, toll. A harmadik falon, három magas, egészen a mennyezetéig érő, zárt szekrény. A szekrények mellett kicsi, négyzet alakú helyiség, elhúzható redőny-ajtóval szerelve.
A szoba minden fala fehér műanyag, a padló mattfehér csempével borított. Minden berendezési tárgy fehér, a középső íróasztal felett a falon, egy színes nyomat törte meg a sivár, szorongató fehérséget. A nyomat, nonfiguratív alkotás, rikító vörös, kék és sárga színekben játszott. Nem volt látható nyoma hogyan került rögzítésre a falon, sem szög, sem más nem látszott, ami ott tarthatná, bizonyára ragasztott, vagy a fallal együtt öntötték műanyagból. A negyedik falon ajtó, kilincs nélkül.
Röviddel ezelőtt még szinte teljes sötétség volt a szobában, csak lenn, a falak alsó szegélyénél világított egy gyenge, kék fénycsík. Nincs látható világító test a falakon, a fény lassan erősödött, a tiszta fehér fény először derengett, majd megerősödött és árnyéktalanul világította be a teljes helyiséget anélkül, hogy a fény eredetének forrását határozottan fel lehetett volna fedezni.
– Jó reggelt! – hallatszott a hangszóróból. – Ébredjenek. Keljenek fel, és kezdjék meg a napi tevékenységet. Húsz percük van a tisztálkodásra.
Mindhárom ágyban megmozdult, aki ott aludt. A bejárathoz legközelebb eső ágyban egy lány söpörte le magáról a takarót és lépett mezítláb a hideg kőre. Haja lenszőke, alakja karcsú, törékeny termet. Az ő ágya és a mellette lévő ágy között a függöny behúzva. A következő ágyban egy férfi feküdt, karját a feje alá tett, a másik kezével a hajába túrt, köhintett. Tőle jobbra, a harmadik ágyban egy másik férfi. Közöttük a függöny a falhoz húzva maradt. Bár szabály szerint kerülniük kellett minden érintkezést, amely nem szorosan a feladattal van összefüggésben, akár a vizuális kontaktust is, de nem tartották fontosnak, hogy betartsák ezt a szabályt, mégis csak férfiak, mit számít látják-e egymást.
A harmadik ágyból a férfi gyorsan kiugrott, és a szekrények melletti helyiséghez indult, megelőzve a lányt. Magas volt, erőteljes, robusztus alkat.
– Ó, pardon, udvariatlan voltam – mondta mosolyogva, a lányra nézett. – Tessék kisasszony, parancsoljon, természetesen öné az elsőbbség. – Míg beszélt, a lány karjához ért. A lány nem válaszolt. Ellépett mellette, és becsukta maga mögött a tolóajtótól. Ezzel egyidejűleg csilingelő, bizonytalan zene hangzott fel a teremben.
– Csinos, nem? – fordult a kérdező, a középső ágyban fekvő férfihoz.
– Talán, nem figyeltem meg annyira.
– Nem figyelte meg, mi az, hogy nem figyelte meg? Micsoda alak maga? Fából van maga?
– Megmondták, kerülni kell minden testi érintkezést. Csoda, hogy azért nem szóltak még, hogy maga megérintette az előbb a lányt.
– Talán ilyenkor nem néznek minket.
– Mikor?
– Reggel, amíg a mosdóba megyünk, átöltözünk.
– Nem tudom, lehet.
– Hogy hogy maga nem nézte meg még jobban ezt a lányt? – tért vissza az eredeti kérdéshez a férfi, miközben lehúzta a pizsama felsőjét, és a szekrényből kivett egy fehér pólót.
– Nem tudom, betartom a szabályokat.
– Lehet, hogy gyógyszerelnek minek?
– Nem hiszem, megzavarná az eredményeket. A kísérlet tisztaságát befolyásolna.
– Maga tudja, mire megy ki ez az egész?
– Nos, mindannyian tudjuk. – A férfi nem akart beszélgetni. Elfordult, maga is a szekrényhez ment, kivette a saját pólóját, fehér nadrágját. Visszament az ágyához, és arcán kis bizonytalansággal a függönyhöz nyúlt, de azután annyiban hagyta.
– Hát, én csak annyit mondok, én nagyon is megnéztem ezt a lányt. És tetszik, amit látok.
A csilingelő zene megszűnt, a lány kilépett a helyiségből. A legkisebb érdeklődés nélkül nézte, amint a középső ágyon a férfi a nadrágját húzza. A férfi a függöny után kapkodott, elveszítette az egyensúlyát, az ágyra dőlt.
A másik férfi hangosan felnevetett, a lány nem törődött velük, a saját fekhelyéhez lépett, és a függöny mögött átöltözött ő is. Testének karcsú vonala, mint árnykép rajzolódott ki a műanyag függönyön. Miután felöltöztek, az ágyukon ültek. Vártak.
– Kezdjék meg a reggeli ténykedésüket. – Hallatszott a hangszóróból. Felálltak, és az asztal felé indultak. Hirtelen teljes sötétség lett, zaj hallatszott, ahogyan egyikük belerúgott a forgószékbe.
– Azt a rohadt életbe! – harsant fel a robusztus férfi hangja. – De miért?
Nem mozdultak, csak a férfi sziszegett néha fájó lába miatt. Három perc telt el, majd világos lett ismét.
– Üljenek le az asztalhoz! Kapcsolják be a gépet!
– Megkérdezhetem, most miért kapcsolták ki a villanyt? Beütöttem a lábam, láthatják, talán el is törött.
– Rövid tartamú, kettes fokozatú büntetés. Fény megvonás. A ma reggeli beszélgetésük a megengedett határon túllépő intimitást tartalmazott.
– Na, legalább megmagyarázta – morogta a férfi az orra alatt.
Sok napja voltak itt, nem érzékelték a napszakok váltakozását. Mikor sötét lett, és a kék fény derengett, aludtak, amikor kigyúlt a fehér fény, tevékenykedtek. Olykor, ha valamely szabályt megszegtek, büntetés érkezett. Ez általában a fény elvonása volt, vagy erős és váratlan, változó intenzitású hanghatás, amely megrémítette, vagy meg is bénította őket idejétől és hangerejétől függően. Soha nem természeti hang szólt, nem állat üvöltés, vagy sziklaomlás, mindig tiszta elektronikus zaj, a megfelelő frekvencián modulálva, amely az idegrendszerre a legbántóbb hatást ki tudta fejteni. Ez felőrölte őket.
– Miután hasonló beszélgetés már tegnap is előfordult, és a tegnapi, valamint a mai büntetés nem látszik elégségesnek, így ma nem kapnak reggelit. Következő étkezés hat óra múlva esedékes. Kezdjék meg a tesztek kitöltését. Óránként öt percél tovább ne hagyják el a helyüket. Ha mégis, úgy számolniuk kell a következményekkel.
A lány rosszallóan nézett a fekete hajú óriásra, de az rákacsintott, jelezvén, a legkevésbé sem érdekli a reggeli megvonása, míg a lánnyal egy helyen lehet. A lány elmosolyodott, haját egy kurta mozdulattal megigazította, majd bekapcsolta a gépét, és a jelszó beírása után megkezdte a feladatait. Nem látták egymás monitorját, így nem tudták megmondani, a másik pontosan mit is tesz. Két órán át szótlanul dolgoztak.
A második szünetben a fekete hajú odafordult a lányhoz:
– Maga szerint ezt a festményt vajon milyen okból tették ide. Mert hogy ronda, mint a bűn.
– Nem is tudom, nekem tulajdonképpen tetszik.
– Tetszik? Mi tetszik benne?
– Az alapformák, a kör, a háromszög, a négyzet egymáshoz viszonyuló, dinamikus jelenléte a képen, ez lehet a világegyetem rendező elve is, azt hiszem, az arányok és a kölcsönhatások.
– Milyen szépen mondta? Talán költő civilben?
– Műszaki képzettségem van.
– És maga, magának tetszik? – fordult a másik férfi felé.
– Szerintem azért tették ide, hogy támpontot adjanak a távolságok becsléséhez a jelen térben, a fehér falak és a fehér bútorok elveszik a mélységérzetet.
– Remek, szabatos. Nos, szerintem a kép pocsék, mint kép. Mint támpont, úgy lehet benne valami.
Visszatértek a gépiekhez, ismét szótlanul dolgoztak egy órányit, de mielőtt a szünet ideje eljött volna, a fekete hajú férfi lecsapta a tollat a monitor mellé, és ellökte magát az asztaltól.
– Na, jó, elegem van ebből. Tizennégy napja itt ülök, töltöm ezeket a rohadt teszteket. Elég, kész, vége, elveszítettem a türelmem! Öntsünk tiszta vizet a pohárba, ha lehet ezzel az avítt szólással élnem. Engedjék meg, hogy bemutatkozzam.
Felállt, és szertartásosan meghajolt a lány felé. A hangszóróból felharsant a figyelmeztetés.
– A szabályok szerint tilos a valódi nevük megosztása a többiekkel. Ha megteszik, azért büntetés jár.
– Ok, szarok rá. Bocsánat kis-hölgy, tojok rá. Nevem Igor Kamaroff, mérnök vagyok, és Moszkvából jöttem.
Azonnal elsötétült a terem, a monitorok fénye is kialudt. Csend lett. Nem mozdultak.
– Jó, beszélgetni sötétben is lehet – mondta Igor. – Ne féljenek, nem történik semmi, csak sötét van. Az sem tart sokáig. Meg fogom világítani a helyzetet, ha mondhatom így.
– Elég fura a stílusa, mindig így beszél? – jött a hang a lány asztala felől.
– Persze. Nem beszélni jól a nyelv, úgy tanulni, igy néha elcsépelt frázisokat is puffogtatok. Jó, hagyjuk ezt. Tudják mióta vagyunk itt?
– Két hete – mondta a másik férfi.
– Úgy van, két hete – erősítette meg a lány.
– Honnan tudják, hiszen nem láttuk a napot, csak sötét lett meg világos, akárhány napja itt lehetünk, tíz tizenkettő, vagy akár húsz napja is.
– Igaz. Igen, lehet – mondta a lány is.
– Tudják mit, ha világos lesz bemutatkozhatnának maguk is, vagy akár most is, mire várjunk?
Csend, a másik kettő nem válaszolt.
– Nem akarnak büntetést igaz? Törvénytisztelők – ezt szinte szótagolta, amikor kimondta. – Jó, hát legyen, majd én elnevezem magukat, maga Éva lesz, ön pedig, bár belátom nem túl eredeti, Mr. Brown.
Csend, továbbra sem szóltak. Igor felállt, hallatszott, ahogyan a forgószék elgurul az asztaltól. Még mindig teljes sötétség.
– Maga szerint meddig tart ez? – kérdezte a lány.
A fények éppen ekkor gyulladtak fel.
– Eddig – mondta Igor. – Látja, nincs mitől félni. És most beszéljünk.
– Miről? – kérdezte a másik férfi.
– Igen miszter Brown, figyelek, miről szeretne beszélni?
– Maga akar beszélni, én nem. Nem szeghetek szabályt. Sok múlik azon, hogy sikeresen teljesítsem ezt a küldetést.
– Magának ez küldetés? Nekem inkább kísérlet, mint a patkányoknak a labirintusban, éppen úgy érzem itt magam. Beszorítva egy rohadt sarokba.
– Ez a lényege a kísérletnek, a tűrőképességünk határainak felmérése – mondta a lány.
– Aha. Hát jó, tudják mit, elmondom maguknak, hogyan kerültem én ide.
– Nem szabad elmondania – mondta a másik férfi.
– Persze tudom. Na, úgy volt, a tábornok azt mondta nekem, te kedves barátom Igor, szeretném, ha részt vennél ebben a kísérletben, mert nagyon fontos nekünk, hogy kiderítsünk valamit. Mondom, én nem lennék ellene, de mi lehet az a fontos kiderítendő dolog? Maga szerint mi volt az Mr. Brown? Ne mondja, hogy magának nem mondtak el? Maga nem tud hazudni, tudom. Kiismertem magát, ez alatt a fene tudja, hány nap alatt. Maga egy udvarias szolid úriember. Maga nem hazudna, ha a kezét vágnák is le.
– Igaz.
– No, ki vele, mit mondtak magának?
A férfi Igort nézte, majd a lányra tekintett és megszólalt: – Azt mondták, ki kell derítenünk, hogyan tud együttműködni egy robot, egy ember és egy idegen életforma, feszített idegi terhelés mellett.
– Pontosan, bizony éppen ezt mondták nekem is. Kisasszony?
A lány nem válaszolt, csak bólintott.
– Érdekes igaz? Egy robot, egy ember és egy idegen. Vajon miért? Mi célból kell ezt kideríteni?
– Azt mondták, közös űrrepülésben való részvétel miatt – mondta a lány.
– Igen, fizikai teszt meg semmi. Persze. Csak önismereti tesztek végtelen sora. A múltunk, az emlékeink. Én elég hamar végeztem vele. A kísérlet értelmetlen és felesleges, úgy döntöttem, lezárom. Nem kell vizsgálni, hogyan működünk együtt, éppen úgy, ahogyan kell, ahogyan értelmes lények együttműködnek, ha kell. Van egy rejtett oka is a kísérletnek, ha nem tudják, még nem osztom meg magukkal még. Legyen annyi elég, én a robot vagyok.
Vad szirénahang harsant fel, elnyomva minden más hangot a szobában. Lehet, hogy Igor folytatta még, de hallani nem lehetett semmit. Pár perc múlva csönd lett. Ültek, most már mindhárman, szótlanul
– Honnan tudjuk? - kérdezte a másik férfi.
– Sehonnan, teljesen úgy festünk, mint az emberi faj bármely tagja, egy északi lány, egy kaukázusi, egy negroid. Nem tudhatja, csak igy, hogy most elmondtam magának.
– De akkor is, valahogy meg kellene erről győződni.
– Miért?
– Nem tudom, kétségeim vannak – mondta a másik férfi. A lány is bólintott.
– Nos, mondjon valamit, ami alapján ezt biztosan megtudhatjuk – mosolygott Igor – valamit, amit csak egy robot tud megtenni.
– Vagy, amit éppen nem tud megtenni – mondta a lány.
– Ez az Éva, jó úton halad.
– Okozzon fájdalmat egy embernek.
– Ez az! A robotika nem engedi, hogy ártson egy embernek!
– Ó, hogyne, azt gondolja, nem tudom megtenni? Sajnos ki kell ábrándítanom, manapság ezek a törvények már nem érvényesek szívem, az egy régi tankönyv. Simán kicsinálok bárkit. – Felállt, és a lány felé indult. A másik férfi is felállt, és védelmezőleg a lány elé lépett.
– Ne próbálja meg, velem kezdjen, ha mer!
– A lovag, hát persze, hiszen maga szerelmes ebbe a lányba, igaz? Még hogy nem vette észre, nem a fenét! Na jó, a pokolba magával! Az életnek vége, magának vége! – Igor megragadta a férfi nyakát, szorította, leküzdhetetlen erővel. – Nem fogja megérteni, de ezzel talán elkerülhetünk valami nagyobb rosszat, mint amit éppen tenni készülök.
A fények kialudtak, olyan hangok törtek a három alanyra, mint amikor kréta csikorog a táblán, elviselhetetlen hangok. A szobát villódzó fények töltötték be, egy stroboszkóp lámpa fénye, ami megállítja az esőcseppet, ami mindig állóképet képez a valóságos mozgásból.
Kinyílt az ajtó, egy alkalmazott lépett be, rajta fehér köpeny, a kezében fegyver. Igor elengedte Mr. Brown nyakát, és az ajtó felé indult, karjánál megragadta a lányt és magával húzta. A belépő személy feléjük fordította a fegyvert és lőtt. A leányt találta el, aki testében a golyókkal a falhoz, majd a földre zuhant.
Kigyulladtak a fények, ismét a fehérség töltötte be a termet. Megálltak.
– Látja? – kérdezte Brown –, Látja? Nem vérzik! Nem vérzik! Miért? – fordult fenyegetően az alkalmazott felé, aki végig sem gondolva mit tesz, rálőtt. A férfi a földre rogyott.
Igor felhördült, az asszisztens – Igor most látta, nő volt -, a fegyvert ráirányítva az ajtóhoz hátrált, és mielőtt megakadályozhatta volna kiment. Az ajtó bezáródott. Igor nem tudta felfeszíteni, kicsit sem mozdult.
Ott feküdt Éva, az ajka mozgott, le–fel, le–fel, le–fel, végtelen, nem szabályozott algoritmusban.
Igor a sebesült férfihez lépett. Megfogta a fejét, tartotta.
– Maga? Maga? – suttogta a férfi.
– Ne beszéljen barátom, ne beszéljen.
– De miért?
– Ez egy elrontott kísérlet, valószínűleg nem szabad ilyen kísérletet végezni. Senkivel nem lehet ezt tenni, akár robot, akár idegen, akár ember. Hogy megtudjuk-e, ki kicsoda, és ha megtudtuk, mit teszünk. Nem értelmes dolog ez.
– Maga?
– Igen?
– Maga provokálta?
– Elveszítette a fejét. Mindegy.
– Maga az idegen. Meg tudna mutatkozni, úgy, ahogyan idejött?
– Talán igen, de nem sokat látna belőlem, nem érzékelne. És talán jobb, ha egy ember van most maga mellett. Nehéz percek ezek. Tudom.
– Igen. Nehéz.
Mr. Brown meghalt. Igor elengedte a fejét, gyengéden lefektette a mattfehér csempére. A vér növekvő vörösében ott feküdt Mr. Brown – vagy akárhogyan is hívták, olyan mindegy már –, ott feküdt holtan.
Annyira értelmetlen, és nem is sikerült. Nem sikerült.
Igor átváltozott, elveszítette a testét, vörös, később sárga gömbbé formálódott, majd egészen kicsire zsugorodott, és egy halk pengéssel, mint amikor egy gitár húr elpattan, eltűnt a szobából, a vörös, sárga, kék képen át, oda, ahonnan érkezett.

Feljegyzés: Sorszám: 4323 TE, negyedik kísérlet. Eredménytelen.

2
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2018-09-21 17:19 Dana

Dana képe

Mindig várom, hogy miről írsz. Van, amikor jobban sikerül, van, amikor kevésbé. Ez most nekem nem tetszik. Nem az ötlet, bár én abban is feltenném a nagy kérdést: MIÉRT? És ilyen miértekből sok van sajnos a fejemben, minél jobban gondolkodom, annál több. A legtöbb űrutazás, hosszú távon, legalábbis a sci-fi irodalom egy jelentős hányadában, mélyálomban történik. Miért pont egy ember, egy robot és egy idegen életforma? Mi az idegen életforma motivációja? Miért ennyi nap után kezdenek el beszélgetni? Miért büntetik őket? Önként vállalták, akkor miért nem csinálják, amit előírnak nekik? Stb.
Ami ront még a helyzeten: központozás, igeidőkben ugrálás. Illetve a leírásaid nem gördülékenyek és feleslegesen hosszúak. Ezek voltak a benyomásaim így elsőre.

(Szeretném megjegyezni, hogy alapvetően szeretem az önkéntes vagy véletlen összezáráson alapuló "kísérleteket", vagyis az ezekre alapuló történeteket. A Tiéd is jó, jobb lett volna, ha nem vet fel ennyi kérdést bennem.)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

p, 2018-09-21 18:23 Bjursta

Bjursta képe

Kószönöm a véleményt. Ez olyan iras amit nem csak úgy saját kedvemre irtam, hanem mondjuk, feltett feladatként, a kiindulás az idegen -emebr -robot volt, ebból próbáltam egy történetet összehozni. Miután kissé feladat,- bár kedvemre való- , kicsit csikorog, én is érzem. A másik benne rejlő dráma éppen a miért. Azt, hogy miért akkor kezdenek beszélni azt nem tudom, azért leginkább , mert a történet a végére ér aznap. Lehet, hogy beszélnek korabban is, de nem másként mint itt, amikor a képről beszélnek. Azt, hogy hogyan vállalták arról nem esik szó, lehet, hogy nem önként. És az idegen törésre akarja vinni a dolgot, azert kezdi, amit kezd mondani. Szóval igy. Neha belekalandozom ebbe abba, kisérlet is, próba is. A központozást átnezem, de szerintem én irásnehezitett vagyok , vagy túl slendrián. Azért tegyetek egy próbát az olvasással :) Hátha lesz válasz is.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

szo, 2018-09-22 15:16 Suana

2

A sci-fi, és semminemű rokona nem tartoznak a kedvenceim közé. Tisztelet a kivételnek.
És ez az írás is a tisztelt kivételek közé tartozik. Jó a téma, jó a kidolgozás.
Talán az én személyes problémám, hogy még néhány információra szükségem lett volna, hogy teljes egészében megértsem, miről is szól a történet. De az is lehet, hogy nem eléggé figyelmesen olvastam.
A lényeg, hogy összességében tetszik!

Üdv: Sz

v, 2018-09-23 09:46 Bjursta

Bjursta képe

Köszönöm, nyilvan nem hús vér sci-fi, a környezet laboratóriumi, a konfliktus szerintem nagyon is emberi. Köszönöm az olvasást és a véleményt.

Kiegeszités pár óra mulva:

Szerintem ami informacio kell az benne van, nincs elhallgatva semmi, ha van mögottes tartalom, az csak annyi amennyi az olvasóban felbukkan az olvasas után. Persze ilyesmi nyilván van benne, de az inkabb ha lehet ezt a szót hasznalni, a mondanivaló volna.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

v, 2018-09-23 10:56 Sednol

Sednol képe

Pár napja már olvastam, és azóta rágódom rajta.

A mikénttel most nem foglalkoznék, viszont van egy dolog, ami nagyon is szúrja a szemem:
„Feljegyzés: Sorszám: 4323 TE, negyedik kísérlet. Eredménytelen.”

Eredménytelen? Az volna? Ez a kísérlet sok minden, csak nem eredménytelen. Van eleje, közepe, vége. Tehát van kifutása. Pontosan megmutatja, hogy az idegen faj képtelen az emberekkel és a gépekkel együttműködni. Ami azért is furcsa, mert egy olyan idegen fajt mutattál be, ami használja a technológiát.

Nézzük, mire alapozom mindezt:

Az idegen lények fejlett technológiával rendelkeznek, hiszen össze tudták szedni egy helyre a hármast.

Miből gondolom, hogy ezt a kísérletet az idegenek kezdeményezték?

Abból, hogy az „alkalmazott” csak a robotot és az embert lövi le, az idegent nem, holott lett volna rá lehetősége. Az mellett sem mehetünk el, hogy Brown halálát követően Igor csak úgy simán távozik. Nincs szüksége ajtóra. Sőt, az is az érv mellett szól, hogy szándékosan próbálja félrevezetni a csoport többi tagját azzal, hogy önmagát robotnak állítja be.

Persze el tudok képzelni egy olyan helyzetet, amiben az alanyok nem tudják önmagukról, hogy kicsodák, micsodák, ebben az esetben viszont a lelepleződést követően nem ébrednének öntudatra, és kezdenének olyan képességeket használni, aminek a létezéséről percekkel korábban még fogalmuk sem volt (teleportálás). Ha velem most közölné valaki, hogy egy android vagyok, és ezt be is bizonyítaná, attól csak újra kellene értékelnem a helyzetemet, nem válnék mássá. Én maradnék. Vagy úgy gondoltad, hogy ez a fajta öntudatra ébredés új távlatokat nyit? Akkor tessék ezt is megmutatni nekünk. Ki kell egészíteni Igorunk gondolatait. Törjön rá fejfájás, lásson emlékeket, fedezze fel újra önmagát, fajtája képességeit, és csak azután távozzon. És ezen a ponton még árnyalhatnád is, hogy elmenekül vagy csak angolosan távozik.

A mögöttes tartalmat értem, de attól, hogy sci-fi köntösbe ágyaztad, és úgy gondoltad, ezzel egy csomó dolognak elveszed az élét és nem kell betömnöd a tátongó lyukakat, mert hát a sci-fi és a fantasy sok mindent elbír, akkor tévedtél. A történetnek következetesnek kell lennie, logikusnak. A jelen logika alapján Igor tisztában van a kísérlet mivoltával. Emlékekről beszél, amik a történet végének fényében mind a többiek félrevezetését segíti elő. Aztán bevezeted a robotika három törvényét, ami feltételezi, hogy a robotot is emberek készítették, hiszen ezeket a törvényeket egy ember álmodta meg.

Ragozhatnám még, de a fő probléma az, hogy ezen logika mentén a történeted utolsó szava hazugság.
Pontos választ kapunk az idegen lények által felvetett kérdésre: Az idegen lények képtelenek együttműködni másokkal legyenek azok gépek, emberek vagy bármik.

Arra azért kíváncsi lennék, hogy miért hoztad be a lövöldöző alkalmazottat? Az egész sokkal hitelesebb lenne, ha végigvinnéd Igor kezdeményezését. Fojtogatná az embert, mire a robot nekiesne, amit nem tolerálna, és ellökné. A lány beverné a fejét az asztal sarkába (hogy valami éleset mondjunk a szobában), és felszakadna az arca, ami felfedné robot mivoltát. Brown ezt nem látná, és a lovagiasságát kihasználva (ha már annyira kihangsúlyoztad) félőrültként esne Igornak, akinek más lehetősége nem lévén megölné őt. Ekkor jöhetne a lámpa feloltás, mintegy jelezvén a végét, ekkor tudatosulhatna Igorban, hogy a saját fajtája az, ami képtelen az együttműködésre, és a felismerés után a kudarc hatására távozhatna.

Persze ekkor is ugyanoda lyukadnánk ki, Igor idegen, és csak játszik a többiekkel. A lány Robot, Brown pedig az eszményi ember, aki a legtöbb helyzetben higgadtan és erkölcsösen cselekszik, mindaddig, amíg valaki át nem lép egy bizonyos határt.

Ezek után szeretném tudni, mit akartál ezzel a történettel az olvasónak mondani?

A direktben kimondott „ne kísérletezzünk élőlényekkel” ide kevés. Ez csupán erkölcsi aggályokat támaszt, és mint tudjuk, aki híján van ennek, az mindenféle szívfájdalom nélkül veti magát az ismeretlen felfedezésébe.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

v, 2018-09-23 11:39 Bjursta

Bjursta képe

A kérdés felvetésed helyes, ennek örülök, mert valójaban ez a kérdes. A következtetésed nem helyes. A kiséreletet az emberek szervezik, és az alanyok valójaban nem tudják hogy mi a másik. Igor idegen, de azt hazudja robot. Fontos e tudn.unk mi a másik? És maskent reagalunk e ha tudjuk, vagy ha valóban mas mint mi? Ónmagában arra reagálunk e, hogy más, vagy örá magára. Ez volna a kérdés, amit voltaképpen Igor felmis tesz a végén. Az idegen sajat elhatározásból mükódik egyútt, elmehetne ha akarna - valószinüleg őt nem is lehetne megölni a mi három dimenziónkban - ezért nem tesz erre kisérletet az alkalmazott. A közbeevatkozása a kiserletbe nem várt folyamat. Az alkalmazott ezert lep közbe. De nem löheti le az embert Brown t és nem tudja lelölni az idegent sem. DE cselekednie kell, mert az embernek mindig cselekednie kell. Igor nyilvanvalóan provokál amikor Brownra kezet emel, de nem viszi vegbe, mert megerkezik az alkalmazott , ezt remeli Igor, a lövóldözöessel talan nem szamol, talan nem jól méri fel a helyzetet. Nem isten, csak nem ember. A kisérletet az ember szervezi. Mindig az ember lép be a környezete vizsgalatába, állat növeny, robot, idegen, mind a vizsgalata, és a beavatkozása tárgya. Akkor is ezt tezsi, ha masik organizmus fejlettebb nala. Ehhez nem férhet ketség. Hogy ki vesz benne reszt az már más kérdés. KB . Mondjuk. De tervezem a novella reszletesebb kidologzasát, ám a megközelites ez.( klaviatürám fura) igy elsóre, ezt mondanám, de elolvaslak megegyszer figyelmesebben is, ezen az eszközón nehéz.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

v, 2018-09-23 12:19 Sednol

Sednol képe

Ellent kell mondjak neked, az ember képes a célért beáldozni akár a saját életét is, ebből kifolyólag másét még inkább.
A leírtak fényében rosszul közelítetted meg a dolgot. Ha már Igor, az idegen a főszereplőd, akkor az imént megadott tényeket leírhatnád gondolatokként. Hogy mit, miért tesz. Akár ő is végezhetné a maga kis kísérletét, ami pontosan arra irányul, hogy az ember, miért érez együtt másokkal? Miért kell cselekednie? Egyáltalán mi az, ami kiváltja ezt a mozzanatot? Ha ezt megteszed, akkor eléred azt, amit szerettél volna, de a jelenlegi formájában minden jel arra utal, hogy az idegenek szervezték az egészet.
A felvázolt és egyben kihagyott információk árnyalttá, logikussá tennék a történetet. Az ilyen szintű elhallgatás tönkreteszi az egészet. Írd meg úgy, hogy Igoron keresztül bemutatod a kísérletet, valamint az ő motivációját. Kell hogy legyen neki. Ok okozati összefüggések szerint létezünk. A kíváncsiság hajt minket, tételezzük fel, hogy minden értelmes lényt, hiszen ennek hiányában nem lenne fejlődés.
Gondold végig, mit nyersz, ha így írod meg. Szerintem többrétegűvé, elgondolkodtatóbbá tennéd. És ez utóbbi nem a lyukak kitöltésére irányulna, hanem a mögöttes tartalom, a mondanivaló megértésére.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

v, 2018-09-23 12:56 Bjursta

Bjursta képe

Igazad lehet, amikor hiányérzetről számolsz be. De ennek a történetnek nincsenek elhallgatásai szerintem. Szerintem neked van valszod a kérdésekre. És az jó, de hagyd hogy legyenek kérdéseid és ujabb válaszaid :) A történet bemutat egy akciót, a motiváció az persze kérdes, ki mit miért csinál. De szerintem ez is be van mutatva. Igor nem csak tárgya a kisérletnek, hanem maga is aktiv szereplője. A másik két alany viszonylagos passzivitását érzékeltettem, Igor aktivitását ugyancsak. Képzeld el ugyanezt szinpadon, csak szavakkal. Ott sem lenne tóbb magyarázat a beszédben, csak ha valaki összefoglalná. Abban teljesen igazad van, hogy a kiváncsiságunk visz előre, de olykor önmagaban ez nem elég. Az agy boncolás soran való felszeletelése, kevéssé visz el Pilinszky négysorosához, igy értem. Ha megkérdezzük tőle, lehet hogy többre megyünk, de lehet hogy nem. Egyébként, szeretném rávenni az olvasót, hogy maga adjon valszat a rendelkezesre álló adatokból - nem csak a novellából nyert adatokból, hanem általanos ismereteiből is, hiszen én is úgy irtam - arra, hogy egyrészt miért van a kisérlet, másrészt miért mozditja meg ezt Igor. Azt, hogy miért akkor, azt nem tudom, talan mert eljött az ideje. Talán mert már nem lehet tovább szemlélödni, vagy csak alanya lenni egy kisérletnek. Vajon mit szeretne elerni? Igor alapvetően megfigElő, es alapvetően bekés, de képes a manipulációra.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

v, 2018-09-23 11:44 Bjursta

Bjursta képe

Igor tudja mit csinál, de szándékosan megteveszto. Biztosan nem akar embert ölni, kifejeztten sajnalja higy meghalt a vegen a másik. Nem az eszmeletre ebredes a kerdés, csak a feltevés, hogy mire reagalunk, a mássagra, vagy az emberre. Miutan kudarcos a kiserlet, az ember szempontjaból eredmenytelen. Hiszen nem a tervezett szerint kesz vege, és mindenki meghal, vagy eltünik. Reszadatok elemezhetőek.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

v, 2018-09-23 12:08 Sednol

Sednol képe

A kudarc önmagában egy eredmény.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

v, 2018-09-23 12:52 Bjursta

Bjursta képe

Ha igy tekintjük igen. De a kisérleteknek van egy elöfeltevésük, és tervezettek. Nem kell a várt eredményt hozni, de a terv szerint végbe kell mennie, higy ertékelhető legyen. Ez a kiserlet nem fejezödik be, hanem veget ér. Számomra eredménytelen, a szervezónek is az, Igornak is. Az idegen lények számára az emberek idegen lények. :). bocsánat, de ennek nem tudtam ellenallni.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

v, 2018-09-23 16:33 Bjursta

Bjursta képe

Miután többeknel felmerült - itt pl Sednol - tényleg , mit jelent a neved? nem vagyok nagyon otthonos igy nevekben - szóval nala is, masnal is : ha az utolsó mondatot törlöm, változtat valamit? Jó, tudom, ha az előtte levő százhuszonkettőt törlom akkor igen :) de ezt most csak az utolsóra kérem.

Persze. inden később jut eszembe. A kiserletet a szervezóje nyilvánitotta erdménytelennek.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

v, 2018-09-23 18:52 Roah

Roah képe

Az eleje túlságosan havas, túl fehér, túl hideg, túl kórtermi, túl...emberi - az idegen megnyilvánulása is az, emberi - javaslom az idegen karakternek, hogy változtasson a kísérleten, a 4324 TE ötödik kísérlete távolodjon el az emberiségtől, és a megfigyelés változtatása hatással lesz/lehet egy eredményességre is. ;) A 4324 TE sikerét követően pedig alkosson egy hibrid fajt az ember és a nememberből, és figyelje meg a féllényt, a féllények világát.

Szóval a helyszín számomra sablonos, ez a steril környezet - ne haragudj.

Egyébként fura egy Valóságshow, egy sci-fi Big Brother, ahol elvileg nem egyedi egókat, hanem fajokat zárnak össze, szankcionálnak, retorziókat használnak - jó, azért nem egy Guantánamói bázisra hajaz, de a hang-vibrációk, eleve a vibrációk eléggé kínzóak, kiváltképp, mit akarnak elérni általa, ugye. (Az a hang, amit nem is lehet szabad füllel hallani...? Mmmm. Vibrációk, rezgések, némának tűnő hangágyú? Abbahagytam. ;)

A tematika viszont érdekes, csak a nyelvezete nem tetszett, a novella nyelvezete, és hát lenne mit kiszedni belőle, átírni, átfogalmazni, a párbeszéd sem az igazi számomra, de tény, hogy kíváncsi lettem, hova tart a cselekmény, mire utazik a történet. Nem jött be robotika törvénye benne, és őszintén bevallom, már arra is fel voltam készülve, hogy *álmodni fog-e a robot elektronikus báránnyal is a sorok közé ékelődik valahova.

"Én elég hamar végeztem vele. A kísérlet teljesen értelmetlen és felesleges, úgy döntöttem lezárom. Teljesen mindegy, hogyan működünk együtt, éppen úgy, ahogyan kell, ahogyan értelmes lények együttműködnek, ha kell. Van egy rejtett oka is a kísérletnek. de ezt nem osztom meg magukkal még. Legyen annyi elég, én a robot vagyok."

Ilyeneket nem ártana rendbe tenni. :)))

Nem kell az 'én'. Aztán az ezt követő mondatban húzni lehetne a 'teljesen'-t, a 'döntöttem' után vessző kell. A következő mondatból szintén húznám a 'Teljesen mindegy'-et, úgy, ahogy van, teljesen iktatnám - redundáns és nem is szép -, és ezzel a mondattal más gondom is akadt. Elsősorban az, hogy ez a "Teljesen mindegy, hogyan működünk együtt, éppen úgy, ahogyan kell, ahogyan értelmes lények együttműködnek, ha kell." számomra értelmetlen itt, se füle, se csillaga, se horizontja, se alja - szóval ez most mi?
Aztán van itt egy kisbetűs mondat - szorgalmi feladat lokalizálni ebben a néhány sorban a kisbetűs mondatot. (Figyelj oda az ilyenekre, legyél erre igényesebb. Kérlek. Ilyeneket ne engedj meg magadnak, mert elveszti a sztori a komolyságát.)

Annyi jó ötletet olvastam most a hozzászólásaid között. Olyanokat például, hogy egy entitás nem is tudja magáról, hogy megfigyelő, hogy egy idegen, vagy félig idegen, vagy tudja, és rácsodálkozik mindenre, mint egy gyerek, de mégsem úgy működik, mint egy ember, szóval egy olyan aspektus, akár egyik, akár másik érdekes lehet. Képzelj el egy olyan szitut, amiben mondjuk kvantumfizika előadáson vesz részt egy ilyen félszerzet, és azt hallgatja, hogy miért is nem létezhet, közben meg ott ül, és könyököl egy padon. Vagy végigolvassa az összes tudományos tézist arról, faja, léte miért nem valós. Még a civilizációját is megkérdőjelezik. És közben egy egész nemzetséggel nagyon is létezik a Földön. Bizarr.
Vagy hogy a Földön eleve egy nememberi faj élt, a betolakodó az emberi faj volt - ők az idegenek a bolygón, úgyis viselkednek, nem is értik, és nem becsülik, nem értékelik, azt sem tudják, mijük van, milyen csoda világ ez a gigászi mátrix. Az ember magát keresi, háhá, saját maga után kutat, amikor az idegeneket akarja megtalálni...?
Még bizarrabb.
Egy csomó dolgot ki lehet fejteni egy ilyen ábrázoláson keresztül - lehet, hogy egy novella keretei ehhez túl szűkek, de talán egy novella-fűzér, vagy ilyesmi már adhat helyet, vagy nem is tudom.

Szóval nem ez lesz a favoritom tőled, azt már a jeges kezdésnél is tudtam, és a kórházi-filingnél, de a sci-fivel elfogult vagyok, a műfajjal.

*P.K. Dick/ Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal

Nem hibrid háború, hanem feledés következik. ;)

Pacsi!

https://www.youtube.com/watch?v=bpiuqMkuWL4

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2018-09-23 18:59 Bjursta

Bjursta képe

Köszönóm a reszletes hozzászólást. Valaszolok majd , de most csak leginkabb annyit, hogy az a mondat amit felvetettél, az biztosan javitasra szorul, vegre is hajtom mielőbb, már délután néztem, és próbálgattam, de akkor nem nagyon akart sikeredni.
Itt ebben az irasban csak egy konfliktus van, felismerjük e a másikat, es ha igen mit teszünk. Ember robot idegen. Csak ennyi. Van e ülónbség, valóban ember robot idegen- e, és ha igen a reakciónk minek szól, neki, vagy annak ami. A tobbi az nagyon sci fi, ahhoz en nem annyira ertek ám :)

"Segítsetek a géppuskásnak!"

v, 2018-09-23 19:05 Roah

Roah képe

Azt látom, hogy nem annyira van birtokodban a sci-fi eszköztára - de nálam pölö plusz pont, hogy nem lézerfegyveres, hanem inkább filozófiai síkon szándékozik mozogni a Karcolat Tejútján. ;)

Mindenképp javíts, mert ezek a mondatok sokat rontanak az összhatáson, az összképen. Kár érte. Mert egy izgalmas filozófiai kérdést maga alá temetnek, alig látszik ki alóluk.

Nem bírom megállni, hogy ne ajánljak valamit. ;)

Ezt itt:

https://moly.hu/konyvek/ted-chiang-eleted-tortenete-es-mas-novellak

Ismered?

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2018-09-23 19:13 Bjursta

Bjursta képe

Javitok :) és kószönöm :)

"Segítsetek a géppuskásnak!"

h, 2018-09-24 14:15 mandarin

mandarin képe

Annyi érdekes észrevételt kaptál, én amit kiemelnék, mint zavaró részt (és bár erről is írtak már, csak nem kapott elég hangsúlyt), az az eleje. Olyan pontosan le lett írva minden abban a szobában, azt hittem fontos lesz, de annyira nem volt az. Sokkal gördülékenyebb, kevesebb adatot tartalmazó leírással is meg lehetett volna oldani, sőt, a legjobb az lett volna, ha nincs ilyen tömbösen egyben.
Egyébként nekem tetszett, bár lehetett volna hova folytatni. Maradtak nyitott kérdések, nem tiszta a kísérlet valódi célja sem. Viszont érdekes módon pont a hangulata, ami nekem bejött.
Örülök, hogy olvashattam! :)

"És veled mi van?"

h, 2018-09-24 14:39 Bjursta

Bjursta képe

Köszönöm. Gyakori hiba nálam, az elkezdés és a befejezés fogyatékossága. Ahhoz képest ami később történik valóban nem kell ennyire részletes leirás. Meg is ritkítom majd azt hiszem. A kísérlet meg, hát, ennél részletesebben nem tudtam elmondani, lehet, hogy ez írástechnikai nehézségem, de akkor szájbarágós lett volna. Vegyétek észre emberek, hogy nem az idegenségre, hanem az emberségre kell összpontosítani. Mondjuk. Köszönöm az olvasást és a véleményt.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

h, 2018-09-24 14:58 mandarin

mandarin képe

Addig megvolt, maga a tervezett mondanivaló nekem átjött (azt hiszem)... bár újra átgondolva a kísérlet is talán megvan. A rendszer fenntartói, azaz a tudósok is alanyok voltak, igaz? Így viszont még jobb... ez lehet, hogy egy többször átgondolós történet. :)

"És veled mi van?"

h, 2018-09-24 15:57 Bjursta

Bjursta képe

Valójában elég egyszerű - de elég gonosz - történet, de emberi kapcsolatok sora, és igen szerintem az is szereplő aki nincs jelen. Az olvasóban munkálkodni kezd a dolog.

"Segítsetek a géppuskásnak!"