Az utolsó isten

Az utolsó isten

A kócos, meztelen öregember fenekéből hosszú, selymes farok állt ki, végén pihés, rózsaszín bojttal. Kezében egy korhadt kereplővel énekelt és eszeveszetten rohangált járókelőtől járókelőig a délutáni sétálóutca egykedvű forgatagában. Hirtelen ugrott elő a kapualjakból, zendített rá disszonáns sanzonokra, öltönyös fickók haját kócolta össze, lendületes sallert kevert le hölgyeknek. Közben vadul kerepelt, fenyegetően rázta bojtját. Olyanokat kiabált, hogy „Itt a világvége! Mind meghalunk!” és „Ragályos kórt terjesztek, ne érjenek hozzám!” meg „Elraboltam és elevenen felfaltam a gyerekét!”. Felmászott egy szoborra, peckesen himbálta ráncos hímtagját és erős sugárban vizelte le az utca népét. Féltucat arra járót terített be, azok csak hanyagul rázták le magukról az UV-zöld folyadékot. Kétségbeesetten futkosott, szivárványszín rózsaszálat nyomott a szembejövők markába. Őszintén dicsérte ragyogó szépségüket, selymes hajukat és hibátlan fogsorukat. Még pillantásra sem méltatták a megviselt, rémült szemű aggastyánt. Az öreg kimerülten kuporodott az utca közepére és egy rozsdás kalapáccsal kezdte pépesre csapkodni ujjait. Először a bal lábán, majd a jobbon, közben fájdalmasan üvöltött, mint a fába szorult féreg. Szemei kiguvadtak, arcát könny áztatta, még nyelvét is elharapta, de az öncsonkítást nem hagyta abba. A végtelen univerzum különféle lényeitől színes sokaság egykedvűen tért ki előle. Az egyetlen jel, ami arra utalt, mindez valóság, hogy egy turbános sáska alak segítőkészen adta vissza egy távolra pattogott lábujjdarabját:
- Azt hiszem ez az öné, uram.
Ennyi, és nem több hatást sikerült elérnie az öregnek. Épp kitalálta, hogy akkor most gyíkká változik, de aztán meggondolta magát.
- Disznók elé? - dünnyögte csalódottan és lehajtott fejjel, bebicegett egy közeli kocsmába. Rózsaszín bojtja szomorúan koppant a bejárat lépcsőfokain.
Hét habtalan, meleg sörtől kábán ücsörgött az egyik sarokasztalnál, és az elmúlás gondolatával barátkozott. Ha bárkit is érdekelt volna a jelenléte és rátekint, biztos szomorúnak és vigasztalhatatlanul megtörtnek írta volna le, de mivel egy kósza pillantásra sem méltatták, csak egy szürke folt volt a kocsmai félhomályban.
Merengve figyelte a csehó késődélutáni vendégeit, a mindennapos eseményeket. A mogorva űrlényeket, sejtelmes lidérceket, ledér kéjnőket, merev robotokat, implantátumokkal feltupírozott embereket és a folyton verekedésbe torkolló trollvitákat. Semmi kecsegtető. Reménytelenség vett rajta erőt. Felidézett néhány élményt a régi szép időkről, és megtörten intett még egy korsó sörért.   
Ekkor vette észre a magányosan ücsörgő fiút az ellentétes sarokban. Minden kétséget kizáróan ember. Olyan igazi. Szemmel látható műtéti beavatkozásnak nem látta nyomát. Érdeklődve kezdte tanulmányozni. A fiú társaság nélkül, egyedül, fél korsó sörrel szemlélte az ivó vendégeit. Járatta a tekintetét, hallgatta a beszélgetéseket, figyelte a gesztusokat, csak néha-néha jegyzett fel valamit az előtte heverő lapok valamelyikérre.     
- Évek óta nem láttam senkit, aki még papírt használna. Te tiszta ember vagy. – Bár nem kérdésnek szánta, a fiú mégis közönyösen bólintott, mikor az öreg lehuppant mellé az asztalhoz. – Én észreveszem ám az ilyet, hogy úgy mondjam, megérzem. A nevem Hoppá.
- Hát ez csodás. – A fiú hangjában az érdeklődés legcsekélyebb szikrája se érződött. – Nem kérek társaságot.
- Naja, hát én se vegyülök ezzel a söpredékkel!
- Nem, nem érted, tata! Belőled nem kérek!
- Talán feszélyez a meztelenségem és a bojtom? – Ölelte magához a farka végét.
- Cseppet sem. Épp dolgozom, és egyedül akarok lenni. Zavarsz.
- Azért, mert ilyet csinálok? – Kaján vigyor terült el az arcán és jó hangosan kezdett beszélni, hogy az egész kocsma hallhassa. – Atya világ! Megint csődöt mondott a szerszámod? Hát ez nagyon gáz! – kacagott fel erőltetetten, de a kocsmában senki nem követte a példáját. Mintha meg sem hallották volna.
- Gyógyszert szedek rá, és kiválóan hat.
Az öreg csalódottan ült vissza a székre, bánatosan támasztotta meg a fejét és hatalmas sóhajok közepette, egykedvűen szürcsölte meleg sörét. Közben a kocsmai élet is megélénkült. Megérkeztek a korán kelő vámpírok, mohón méregettek mindenkit, prédára lestek. Megjelentek a kopogószellemek is, ujjukkal türelmetlenül doboltak az asztalukról hiányzó söröskorsók miatt. A Vaszektóm Birodalom Gárdájának zselés testű, részeg zsoldosai csendes cuppogások közepette csúsztak az asztal alá.
- Még mindig zavarsz – jegyezte meg a fiú nagysokára, fel sem pillantva papírjaiból.
- Elfoglalták az asztalom.
- Az a te bajod. Ez meg az én asztalom.
Hoppá nagyon öregnek érezte magát.  
- Adj még tíz percet, és akkor elmegyek. Végleg. Csak ennyit kérek.
- Tíz perc és eltűnsz?
- Mintha sose léteztem volna.
- Rendben.
Az öreg arca felderült, mint a kisgyerek, kit engednek még játszani lefekvés idő után. Intett a csaposnak egy újabb korsóért, amit a nagytestű, polipkarú pultos lomhán lökött elé. Hoppá az első nagy korty után vigyorogva kezdte faggatni asztaltársaságát.
- Mi a neved?
- Beszélgetésről nem volt szó.
- A rosseb vigyen el, te gyerek! – csattant felháborodottan Hoppá – Sajnálsz tőlem néhány mondatot, mikor csak tíz percem van?
- Kilenc. És Ádámnak hívnak – ment bele a játékba a fiú, de tüntetőleg maga elé vette az egyik papírost és olvasott.
- Örülök neked, Ádám. Jó, hogy nem egy kiborgnak vagy légyembernek kell elmesélnem a titkomat. A vérszopókról már ne is beszéljünk! Utolsó vagyok a magamfajták közül és az emberek voltak mindig is kedvenceink. Tudd meg, én egy isten vagyok!
- Aha.
- Komolyan mondom! Én vagyok Hoppá, a Meglepetés és Döbbenet Ura! – A fiú még mindig lustán futtatta tekintetét a jegyzetein, az öreg tovább győzködte. – Oké, tudom, már-már hihetetlenül hangzik, de én vagyok az utolsó isten. Valaha sokan voltunk és az egész emberiség imádott minket. Csodálatos helyeken laktunk, áldozatokat mutattak be nekünk, ajándékokkal halmoztak el és irgalomért fohászkodtak hozzánk. Nem volt szinte egy nyugodt percünk sem. De ez így volt rendjén. Csodákkal háláltuk meg rajongásukat. Ők még jobban tiszteltek, amitől mi hatalmasabbak lettünk így még jobban el tudtuk kápráztatni őket. Így volt rendjén. De a szép idők elmúltak. Nem tudom hol kezdődött vagy mi váltotta ki, de egyszer csak azt vettük észre, hogy nem foglalkoznak velünk. A galaxis felfedezése, a tér végtelensége olyan távlatokat nyitott meg, amit el sem lehetett volna képzelni. A számítógépek forradalma, a galaxisban élő más kultúrák megism...
- Hé, öreg...Hoppá, vagy akárhogy is hívod magad! Az Akadémián tanulok. Jártam történelem órákra, akkor sem szerettem őket. Ha akarsz valamit, bökd ki! Hat perced maradt.
- Persze-persze! Szóval a világ megváltozott és mire észbe kaptunk, néhányunk már végleg eltűnt. Ha nincs aki hisz bennünk, akkor végünk. Szépen, csendben mind elmúltak, csak én maradt.
- Uncsi.
- Jól van, jól van! Valaha én voltam a leghatalmasabb, de manapság már csak azon lepődök meg, hogy senki, semmin sem lepődik meg. Lényegében önfenntartó vagyok, csak vegetálok. Annak idején a repülő csésze...
- Rendben! Értem. Isten vagy. Olvastam ilyesmit. Hát tégy valami csodát! Van rá öt perced.
- Nos, az kissé bajos lesz. Mivel nincsenek híveim, így csak korlátozott hatalommal rendelkezem. De ha sikerülne meglepetést vagy döbbenetet okoznom, ha valaki csak elámulna egy pillanatra a gyermek születésénél, rácsodálkozna egy szép naplementére vagy meghökkene egy óvodai mészárláson már az is nagy segítség lenne számomra. Táplálna, erőt adna a továbbiakhoz. Nézd például azokat a fiatal vámpírokat, ahogy fröcsögve marcangolják azt a szegény lányt. Undorító!
- 2016 óta nem számít annak.
- És ezt láttad? Az a fószer ott a sarokban! Abban a fehér ingben meg barna mellényben, most lőtte szét azt a halfejű, kék űrlényt. Pedig csak valami rakományt kellett volna időben leszállítania. Hát nem felháborító?!
- Ha jól tudom, az üzleti életben mindig is farkas törvények uralkodtak. Három perc.
- Rendben. És az a mutáns a pultnál? Gennyedzik, büdös és ragályos kórt terjeszt! Ettől azért csak felfordul a gyomrod, nem?
- Az általános oltások immunissá tesznek mindenkit.
- Najó! Ha ideszarnék az asztalra, meghinteném porcukorral, majd jóízűen falatoznék belőle? Na! Azért csak elkerekedne a szemed!
- Sokan rajonganak a goblin konyhaművészet remekeiért. Csak tessék! Ötven másodperc.
- A francba! Rendben, megadom magam! Kérlek, könyörgök, mondj valamit, amin meglepődnél, amitől megilletődnél, eltátanád a szádat és azt mondanád: hűha, erre nem találok szavakat!
Ádám csak felhúzta a szemöldökét.
Hoppá sírva fakadt, homloka nagy csattanással landolt az asztalon.
- Figyelj öreg! Épp a prezentációmra gyűjtök anyagot, elég elfoglalt vagyok. Nem véletlenül nincsenek implantjaim, nem vagyok gazdag. Én nem engedhetem meg magamnak a serkentőszereket, a beültetéseket és azt sem, hogy kedvemre italozgassak. Nekem tanulnom kell! Magam küzdöttem fel odáig, hogy bekerülhessek az Akadémiára és nem hagyom, hogy egy hóbortos öregember még egy percet elvegyen az időmből! A város legmélyebb, legundorítóbb mocskából jöttem, olyan dolgokat láttam és tettem már, hogy nem tudok meglepődni semmin. Sajnálom. Talán próbálkozz másokkal. Megegyeztünk, még a sületlenségedet is végighallgattam, de most már letelt a tíz perc, tűnj el!
- Igazad van. Eltűnök nyomtalanul, mint megannyi társaim. Hálózatfüggők, gépemberek, metahumánok, mutánsok és idegenek után a tiszta emberekből is kihaltam. – Dörgölte könnyes szemeit a bojtba Hoppá, a kijárat felé cammogva.
- Hé, öreg! A söröd!
- A tied lehet! – Hátra sem fordult, úgy legyintett lemondóan.
- Tényleg, nekem adod? – Hangja régen hallott tónusban csengett. Hoppá megpördült, mint akit megcsíptek.
- Igen, a tied.
- Jee! Hát ez csúcs! Köszi, haver! Isten vagy! – Hörpölt bele gyorsan a fiú a potyasörbe.
Hoppá elégedett vigyorral az arcán, vidáman dudorászva hagyta ott Ádámot. Már a lábujjai sem sajogtak annyira.
- Ez is több, mint a semmi. Holnap talán több szerencsénk lesz! – Borzolta össze a rózsaszín bojtot vidáman.  
 

4.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.5 (8 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2010-09-12 18:38 Bloody Dora

Bloody Dora képe
5

Ha jól látom, javítottad. Ennek örülök, ki is tettem azonnal. Meg kell mondjam, kellemesen csalódtam már első olvasatra is, mert khm... őszintén szólva, borzasztóan indult a mű (irreális, logikátlan, minden baja volt, nyelvezete sem állt a topon), de a végére mindent visszavontam. Kivéve a hibákat, persze, de azt javítottad. Én... eh, megadom az ötöst, mert az ötlet, az megéri. Ez egy ötös.

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2010-09-12 19:43 Kentaur

Kentaur képe
5

 Jó az ötlet, a kikivitelezés még kicsit gyatra, szóközhiányok, páros szervek többes számban egyes szám helyett, párbeszédben betű helyett számok, és hasonlóak vannak benne még bőven a javítás ellenére.

Bízva abban, hogy az említett dolgokat a jöbőben kerülni fogod, megelőlegezek neked egy ötöst, mert az ötlet kellemes, a fogalmazás pedig nem rossz, a néhol fellelhető  erőltetett mondatok ellenére sem.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

v, 2010-09-12 22:21 Ferkó

3

Szia!

 

Jó kis novella, aranyos csattanóval.

Az eleje túlírt. Dágványos a jelzőktől, az első fejezetet le lehetne húzni, mondjuk három sorra?

"- Még mindig zavarsz. – jegyezte meg a fiú nagysokára, fel sem pillantva papírjaiból." zavarsz után nem kell pont.

Köszönöm az élményt!

v, 2010-09-12 22:26 Ndy

Ndy képe
4

Szórendi és központozási hibák akadnak benne szépszerével. Látszik, hogy melóztál vele, de vannak furcsa szerkesztési maradványok, pl: " Szépen, csendben mind elmúltak, csak én maradt."

Bíztatásképp adok egy négyest, de legalább javítsd az első mondatok szórendjét és az utolsó központozását, mert ott baromi feltűnő.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

h, 2010-09-13 09:14 Para Celsus

Para Celsus képe
5

Különc disznó vagyok, lehet, de nekem épp az első pár bekezdés tetszik a legjobban. Szürreális, és némi Miéville-ízt érzek utána a számban. Meg Star Wars kocsmafeelinget, de ezt is megbocsátom az ir- és szürreális képek miatt.

Az egyetlen, amitől a homlokom közepéig szökött a szemöldököm, hogy Hoppá isten is szlengben nyomja a dumát. Persze lehet, hogy egyszerűen hasonult a (nem)imádóihoz, de azért (talán) jobban elkülöníthetted volna a srác és Hoppá beszédmodorát.

(A központozási hibák nem érdekelnek. Én is mindig eltolom...)


"The Rainmakeeeer!"

h, 2010-09-13 16:02 Smilezolika

Smilezolika képe

Egy lendülettel végigolvastam, lekötött, tetszett. Az asztalra szarós résznél külön felkaptam a fejem.

Annak ellenére, hogy olyan témát választottál, amit csodálatosan el lehet cseszni, jól jöttél ki belőle. Grat.

h, 2010-09-13 19:53 Carmen Sanchez

Carmen Sanchez képe

Koszi a kritikat. 

Soroljatok batran a hibakat, igyekszem javitani es tanulni beloluk.

megjegyzesbol, kimaradt, hogy csak kenyszerbol lett sci-fi kategorias.

"Úgy látom nem értitek. Nem én vagyok összezárva veletek, hanem ti vagytok összezárva velem!"

 


h, 2010-09-13 20:22 Obb_régi

5

Tetszett.

cs, 2010-09-16 10:15 Indi

Indi képe
5

Meglepett a vége és ennek nagyon örülök. Végig tetszett a történet és a kivitelezés is, jó volt olvasni. Egy furcsaságot vagy mondjuk úgy nem szép mondatot azért kiszúrtam benne:

"Szemmel látható műtéti beavatkozásnak nem látta nyomát." Kapásból négy-öt olyan verzió ugrott be, ami ugyanezt fejezi ki, ismétlés nélkül, szerintem könnyen megoldod magad is.

Aztán van itt egy elírás:

"Szépen, csendben mind elmúltak, csak én maradt."

 

 

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

v, 2014-11-02 01:37 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe
4

Roah ajánlására elolvastam a művet. Ezúton is köszönet érte, és én is ajánlanám mindenkinek. Jópofa és elgondolkodtató. Tényleg minden klappol, igényesen megírt történet.
"dünnyögte csalódottan és lehajtott fejjel, bebicegett egy..." - Itt van egy vesszőhiba, csak hogy örömködjek :D

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"