Deja vu apokalipszis

Egy nem túl távoli jövőben a génkezelt emberiség nem tud tovább élni pár hónapnál, ha nem kapja meg beültetését a gerinc idegrendszerének hálózatába. Ezzel a beavatkozással tagjává válnak a mátrix nevű kommunikációs hálózatnak, ami egyetlen, hatalmas kollektívába gyűjti az emberiséget. Ennek hatásaként az agy egészen új területei aktiválódnak, és az olyan elvont fogalmak, mint a telepátia, a pirokinézis, vagy a jövőbelátás a hétköznapi élet részévé válnak. Évekkel később pedig felüti fejét egy új vallás.

– Csak szerettem volna, hogy ekkora mellei legyenek a csajnak – tájékoztattam a fejemben ugráló, hangyás képet, amely az első igazán dákórepesztő dugásomat pergette le újra a szemem előtt. Megjegyzésemtől az adás megszakadt, a farkam megszűnt rézpihés kapukat döngetni, és újra vírusfertőzött testemben találtam magam. Nem is értettem már, hogy miért csinálom.
Gyomorsavam felbugyogott, és lehánytam azt a rozsdamarta verdát, aminek nekivágódtam a roham alatt. Világát nem tudó részegként próbáltam megtartani magam az öreg Zsigulin. Újabb gyógyszerre volt szükségem. A zsebem az éhhalál küszöbén álló ragadozóként harapott rá kutakodó kezemre. Nem én találtam meg a tablettás-flakont, hanem az fonódott mérges kígyóként az ujjamra. Felkúszott a tenyerembe, majd játszani kezdtünk: a kupak rendre félreugrott, mielőtt lepöccinthettem volna.
Időközben másik roncsnak dőltem – nem volt hiány belőlük, az Andrássy úton hátrahagyott járgányok zsúfolt tömege ordított még a hányásnyomom után. Pacsit nekem! Nem, ide, nekem! – kiabálták túl egymást egyre hangosabban. Tolj egyet a kipufogómba! – ajánlotta egy rózsaszín bogár, én pedig kacsintottam a jó tanácsért, és végre ráharaptam egy újabb antibébi-tablettára. Sose gondoltam volna, hogy ilyet szedek majd. Mindenesetre a hatására felszabaduló hormonok bezavartak a fejemben lévő emlékidéző vírusnak.
Indulni akartam, azonban a lábam alám bicsaklott. Jobb csuklóm nagyot reccsent, ahogy bódultan tompítani próbáltam az esést, majd szemem előtt fényes csillagok gyúltak, miközben lecsókoltam a poshadt szagú járdát. A karácsonyfák fényjátékát meghazudtoló gyorsasággal villódzó fájdalom lüktetett a fejemben, majd hirtelen távolodni kezdett… olyan volt, mintha elszakadnék a testemtől. Tapasztalatból tudtam, hogy ez az agyamban lakó program újabb emlékidéző próbálkozása, mielőtt a kék pirula hatni kezdene.
Ezúttal labdázó, majdnem a negyedik életévemet betöltő önmagamhoz és akkor még élő édesapámhoz tértünk vissza, aki fáradhatatlan derűvel és türelemmel dobálta nekem a pöttyöst. Majd a kép tisztázódott, az emlék elmélyült. Apukám nevetése megint a régi fiatalos kacagás volt, az én testem pedig aprócska. Mezítláb, kacarászva futottam a pattogó labda után a puha otthoni fűben, azzal az egyetlen céllal, hogy minél messzebbre rúgjam a Miki Egér hermáját ábrázoló gumicsodát, és apu fusson. Mert ha apu fut, akkor nevet, és ha ő nevet, akkor még a napocska sugarai is simogatóbbak. A lábamon éreztem a fű selymes érintését, miközben késő-nyári hűvös, tiszta szél sodorta kacagásom és az orgonafáink illatát a kis kertben…
És egy láthatatlan dög húgya áztatta a fejemet. Felébredtem az emlékidézésből, mintha csak mély álomból ébrednék. Első tétova pillantásaimmal a beborult eget kezdtem vizslatni, de nem onnan csepergett rám a nedvesség, viszont halk mormolást hallottam a lábam tájáról. Éreztem, hogy a hányás úgy buzog fel a torkomban, mint a vissza nem fojtható orgazmus, és már csak ezért is felkönyököltem. A mozdulattól a világ megpördült körülöttem, de aztán csak lecsillapodott a ringlispíl, én pedig megpillanthattam végre a keresztényt, aki fölöttem zsolozsmázott. Kezében szenteltvíz-hintő és pecsétes Biblia, ruhája egyszerű nyűtt csuha, ajkán halotti ima, arcán áhítatos kifejezés.
– Nem haltam meg, hé! – nyögtem. Időközben egy láncfűrész feszült neki belülről a jobb halántékomnak. Neki engedelmeskedve abba az irányba fordultam, hogy kiürítsem gyomrom tartalmát.
A pap rémülten nézett rám, és ördögöt kiáltott. Szavait a szenteltvíz-hintővel nyomatékosította, amit nem sajnált hozzám vágni. Elhibázta, és amíg misekellék húgyfoltot eresztett az aszfalton, ő jajveszékelve elrohant. Hátulról még láthattam tönkretett csatlakozóját.
A szélsőséges konzervatív keresztények között kicsit későn lángolt fel az ellenállás tüze. Igazán stílusosak voltak, és mint a középkori bűnhődők, forró ólmot csöpögtettek a kimenetükbe. A és elköteleződés a rendjük mellett, de elérték azt is, hogy tönkretegyek a csatlakozójukat, így kiváljanak a kollektívából. Pont időben tették. A drogvallásnak nevezett vírus nem sokkal utána jelent meg.
A vírus hónapok alatt felégette az egész hálót – és ezt élvezte mindenki, akit csak megfertőzött. Ők lettek a hívők, vagy ahogy magukat nevezték: Gaya gyermekei. Nem tudjuk, hogy a vírust ki alkothatta meg, de a hívők szerint Gaya, Földünk anyja hozta létre értünk. Eddig az ő méhéből, a bolygóból táplálkoztunk, és földanyánk türelemmel várta az alkalmat, hogy megérjünk a továbblépésre. Ez a perc végre elérkezett.
Üzenete az új vallás volt, az útmutatást hozzá a vírus adta. Aki megfertőződött, és tudatában installálódott a program, az hamarosan megtapasztalhatta, hogy milyen elszakadni a kollektívából. Az egyéni érzékelés kiélesedett, és a valóság új dimenziókkal bővült. A hatás csak időleges volt, de minden egyes alkalommal tovább tartott. A fertőzöttek hedonistává váltak, és mindig remegve várták, hogy egyes egyedül lehessenek a saját fejükben.
Már én is egyedül voltam, és most is úgy ugrált előttem egy emlék, ahogy a régi tévéken futott néha az adás. Aztán ahogy a tabletta hatni kezdett, kifakult a szemem elől. Videó kikapcs.
Tárolóegységről tárolóegységre szabadult fel az agyam kapacitása, ahogy a program futása először összetöredezett, majd lefagyott a hormontabletta miatt megváltozott winchesterben. Én pedig csak feküdtem teljes reménytelenségemben. Nem tudtam már azt sem, hogy miért indultam el, vagy honnan merítettem erőt, hogy dacoljak a vírussal. Úgy éreztem, hogy a testem egy rongydarabokkal kitömött bőrtömlő, amin csontszilánkok vagdostak szét belülről, a fejemben pedig olyan szerkezet működik, mint az éneklő teddy-plüssökben. Csak nyomd meg haver, és én máris emlékdalokat költök neked!
Próbáltam felnyitni a szemem, de képtelen voltam rá. A testem akkuja lemerült, az agyam memóriája megtelt – ezért a rendszer végrehajtott egy vészleállást, és amíg újraindult, az emberek azt az időszakot nevezik alvásnak.

Negyedik évemet töltöttem a Nagyvárad téren álló Semmelweis Egyetem óraadójaként. A tanári állásom mellett futó vizsgálataim során az emberi agy új területeit fedeztem fel, mikor a vírus felbukkant. Az előadások egyik pillanatról a másikra váltak Gaya gyermekeinek vad orgiájává. A szemem előtt kapott lángra a normális élet, és korhadt fertőzött valósággá. A mátrixról folyamatosan mállottak le azok, akik hívőkké lettek. Szinte egyetlen hét leforgása alatt vesztettem el a kapcsolatot szüleimmel, testvéreimmel és távoli rokonaimmal. Hamarosan a kiéhező hedonista bandák lángba borították az utcákat. Kacagva verték egymást, megmámorosodva a fájdalom új élményétől; a pirokinetikusok lángra lobbantották az üzletek kirakatait és táncolni kezdtek a tűz körül; alkohollal itatták át levetett ruháikat, majd meggyújtották és azon szeretkeztek: égő szőr és hús illata elegyedett a kéjes nyögésekkel. Lakásokba törtek be, hogy táplálékhoz jussanak és pótolják a piát, amiből sosem volt elég náluk; az utcákon aludtak, ott, ahol az előző napi buli véget ért. Majd a vírus újabb szintre lépett.
Emlékszem az első napok csöndjére, mikor az első fertőzöttek programja új feladattal látta el az elméjüket. Bedeszkázott ajtók és ablakok mögött ébredtem. Az első percekben nem is tudtam, hogy mi változott meg. A barokk kort idéző szekrényemből keltem, meztelen lábamat felsértette garzonom törött ablakainak üvege. Véres nyomokat hagytam, ahogy fel-felszisszenve, lábszegélyen járva az ablakhoz lopóztam. Halovány, ködös hajnalfény derengett be a deszkák közé tömött sötétítőn át.
Hosszas másodpercek csöndje után nem bírtam tovább kíváncsiságommal, és kiráncigáltam pár rongycsomót, hogy kilássak az utcára. Különös látvány fogadott. Több tucatnyi ember feküdt mindenhol, amerre csak elláttam ablakom résein. Most már a deszkákat feszegettem le, hogy a megváltozott világ jobban kitárulkozhasson előttem. Olyan érzés volt, mintha egy szemérmes lányról tépném le a ruhát, hogy még többet lássak hamvas testéből, dagadó melléből, és a lába közé hatolhassak. Először haloványan elmosolyodtam, majd fékezhetetlen üdvrivalgás tört ki belőlem. Észre sem vettem, hogy időközben én is leszakadtam a kollektívából.
Szerte a városligetben, ahová csak elláttam, emberek feküdtek kusza összevisszaságban. Alig mozdultak, tudni sem lehetett róluk, hogy élnek-e még. Az ég reggeli vörösében lángolt, pocsolyák és a fekvő emberek elázott ruhája jelezte, hogy esett az éjjel. Kirakatok füstje szállt felfelé, de a tűz elenyészett. Még a talpamból lüktető fájdalom is felért egy kisebb csodával. Kacagva és álló dákóval rohantam le a földön fekvők közé, hogy csatlakozzam a többi fertőzötthöz, akik letépték a földön fekvők ruháit, hogy vadul meglovagolják tehetetlen testüket, majd felgyújtották őket, vagy halálra szabdalták, vagy csak újabb megerőszakolható testeket kerestek, esetleg éhesen falták őket…
Az első elszakadásból ébredni olyan érzés, mintha a halál tavának felszínét törném át, és végre levegőhöz jutnék. Egy nő lába között tértem magamhoz. Ekkor még csak az alvónak akartam jót tenni, de később már volt, hogy én is a húsába kóstoltam.
Miközben a vírus rajtam is egyre jobban elhatalmasodott, igyekeztem valami eszközt találni. Egy gyeplőt, amivel megzabolázhatom. Addigi kutatásaim segítettek, azonban még így is kemény hetek kellettek a megoldáshoz. Hamarosan teljesen eluralkodott rajtam is a vírus, így mindenfajta élvezet hajszolójává váltam. Igyekeztem nyugtatókkal féken tartani magam, és így találtam meg végül az igazi megoldást. Viszont mire rájöttem, hogy az antibébi tabletták hatásosak a vírus megakasztásában, már én is elértem a betegség második szintjét. Ez volt a folyamatos emlékidézés. Kénytelen voltam saját magamat használni kísérleti patkányként. Mire tökéletesítettem a tabletta arányait, újra végigjárhattam gyerekkorom súlyos betegségét. Néha a valóság és az álom különös keverékké olvadt össze.

A negyedik születésnapomon anyumék nem a meghatottságtól sírtak. A civilizáció különös, új betegségeket eredményezett, amilyen például az enyém is volt. Nem véletlenül tanultam később orvosnak, mára tudom, hogy a szaknyelv röviden csak corticalis desiderium-nak nevezi ezt a több generáción át lappangó betegséget, amely során az agy valamilyen oknál fogva töménytelen információt kezd felhalmozni az addigi emlékekből, minden részletükre kiterjedően.
Hiába kopogtattak azon a napon a szüleim többször is a szobám ajtaján, nem válaszoltam, és előbújni se voltam hajlandó, így hát benyitottak. A betegség első tünete, hogy az agy egyre kevésbé tudja feldolgozni azt, amit a szem lát. Nem értettem, mégis honnan sikítozik anyám, és nem tudtam, hogy merre van apám, akinek rémült kiabálását csupán távolról hallottam.
Gyógyulásom egy szüleim által aláírt papírral kezdődött, amin nyilatkoztak, hogy a bármilyen további beavatkozáshoz engedélyüket adják, és a kapott információkat nem szolgáltatják ki. Így váltam második próbaalanyává a mátrix nevű rendszernek. Segítségével az első lehettem, aki túlélte ezt a betegséget.
A negyedik születésnapom után egy héttel, ültették be a csatlakozók prototípusát, majd négy nappal később kapcsoltak a rendszerre, amin egy tíz éves lánnyal, Gabival osztoztam. Kómában feküdt két kórtelemmel odébb. Míg az ő agya rengeteg tárhellyel rendelkezett, hiszen csupán a létfenntartáshoz szükséges szerveket működtette, addig az enyém fuldoklott a töménytelen adatmennyiség alatt. Így Gabi minden különösebb gond nélkül be tudta fogadni a fejemben felgyülemlett információk egy részét. Napokon keresztül feküdtünk így összefonódva, mint két, mentálisan összeérő, szeretkező gyerkőc. A lány átélte velem minden addigi emlékemet. Ez idő alatt pedig megtapasztalhattam, hogy benne milyen változásokat eredményezett a mátrix.
Elvileg túlságosan maga alá temette a kóma ahhoz, hogy kommunikálni tudjon, mégis már az első napon éreztem, hogy néha megérinti a tudatomat. Nagyon erős szelleme volt, impressziókon keresztül kommunikáltunk. Kezdetben segített kifejezni magam, mint a szülő, aki beszélni tanítja rossz kiejtésű fiát. Lázálmaimban máig visszatérnek ezek a különös eszmecserék, amik inkább szóltak érzelmi kitörésekről, a szülők hiánya miatt érzett fájdalomról, mint hétköznapi értelemben vett beszélgetésről.
A betegség úgy múlt el, mint ahogy a tavaszi megfázás kopik ki egyik napról a másikra az emberből, ha kifekszi. Esetemben nem egy ágy, hanem fölös agykapacitás kellett hozzá. Megbetegedésem után egy hónappal ébredtem fel először.
Körbenéztem, de semmilyen világosság nem szűrődött be kintről, és nem égtek lámpák a kórteremben sem, így semmit nem láttam. Nem tudtam, hol vagyok. Gabi tudatát is csak távoli pontként érzékeltem a mátrixon keresztül.
Mint a vakok, a kezemmel próbáltam meg támpontokat adni magamnak, hogy mi is vesz körbe. Egy szekrény vonalait tapogattam ki az ágyam mellett, azonban abban a pillanatban, amint kezem anyum olvasószemüvegére tévedt, rikítóan színes pillanatképek robbantak a szemem előtt, mintha valaki diavetítőben cserélgetné eszméletlen sebességgel a képlapokat. Annyit láttam csupán, ahogy anyum felolvas nekem kedvenc mesekönyvemből. Akkor a szoba nappali világosságban úszott, én pedig olyan mozdulatlansággal feküdtem mellette, hogy akár halott is lehettem volna.
Pszichometriának hívják ezt a különös adottságot, ami jelentkezett nálam a mátrixra való kapcsolódás után. Egy-egy tárgy érintésekor láthatom annak múltját és jövőjét, feltéve, hogy valamilyen formában kapcsolódik az én múltammal, vagy jövőmmel. Ebben az esetben a múltat láttam. Az olvasószemüveg velem közös jövőjét nem olvashattam ki belőle, mert nem volt . A következő pillanatban ugyanis megragadtam, és a szomszédos falnak vágtam ijedtemben. Nem csak az üvege törött ki, hanem a rámája is meggörbült, anyám pedig még aznap kukába dobta, így nem lett velem közös jövője.
A szemüveg falhoz vágása után a képek eltűntek a fejemből, én pedig ijedtemben a tarkómhoz kaptam kezeimet, hogy semmihez ne nyúljak hozzá, de ekkor rátenyereltem a csatlakozómra, és szemem mögött újabb ’80-as éveket idéző minőségű mozi indult…

Amíg az ellenszer után kutattam, az akaratlan nosztalgiázásért felelős program az agyamban mindig ezeket a képkockákat pörgette újra és újra. Még a legjobb antibébi összeállítás sem állította meg, csupán késleltette a hatásmechanizmusát. Képtelen voltam tovább finomítani az ellenszert. Késznek éreztem magam ahhoz, hogy így végre elinduljak a másik kerületben lévő katonai laboratóriumba, és folytassam a kutatásaimat. A tippet a vírus adta. Ott kezeltek kiskoromban is, amikor a betegség kitört rajtam.
Útra keltem. Az alvó hívők ott sustorogták körülöttünk, miközben közöttük haladtam el: Gaya kigyógyít a testből; a test fölösleges; éld újra az életed és felemelkedsz – ezeket és még töménytelen elsuttogott szót és mondatot csíptem el tőlük, miközben az antibébi tabletták gyengülő hatásfoka miatt én is egyre többször váltam nosztalgiázó félholttá.
Attól félek, enyém lett a szerep, hogy a fertőzöttek közül utolsóként hagyjam itt a világot. Ellenálltam, de hamarosan reménytelen harccá vált az egész erőltetett menet. A szélsőséges keresztényeken kívül már mindenki vírusfertőzött volt. Magukban motyogó emlékébresztők között haladtam el az útjaim során. Előfordult, hogy hozzájuk bújtam éjszakánként, majd másnap kihűlt halottak mellett ébredtem. Lakásokat törtem fel, de hamarosan így is csak romlott ételhez jutottam. Hitvesi ágyakat és tini lányok szobáit túrtam fel, hogy mindig újabb és újabb tablettákhoz jussak. Egy idő után már mindegy volt, hogy milyen arányúak az összetevők, csak tablettákhoz jussak. Aztán már úgy éreztem, hogy ez sem segít.

Újabb cseppeket éreztem az arcomon. Deja vu érzésem támadt. Próbáltam felidézni, hogy mikor is tapasztaltam ilyet legutóbb. Különös élmény volt az emlékezés: mintha tudatom összekapcsolódott volna a vírussal, és a segítségével közösen keresnénk, hogy mikor is ébredtem legutóbb arra, hogy valami az arcomra csepeg.
Elég nehezemre esett a keresés, mert bár továbbra sem tudtam kinyitni a szemem, így is egyre nagyobb világosság szúrt át lezárt szemhéjamon keresztül. Zajt is hallottam. Egyre erősödő sistergést. Borzasztóan zavart mindkettő, dühös voltam rájuk, mert így nem tudtam arra koncentrálni, hogy megtaláljam azt az emléket, amit keresek.
A fényesség, és a zaj is egyre elviselhetetlenebb lett, lassan elnyomtak minden más fájdalmat és érzést, ami a testemből sugárzott. Már nem is éreztem a végtagjaimat, vagy a fejemben hasogató láncfűrészt, vagy a feltörni készülő rókát, csak a zaj és a fényesség maradt. Képtelen voltam menekülni előlük, egyáltalán megmozdulni sem tudtam. Elmém egyre távolodott a testemtől. Mintha belém szivárgott volna ez az éteri zörej, és kimosna testemből a mindenhonnan áradó fényesség. Ragaszkodtam fizikai valómhoz, igyekeztem visszatérni belé, de mintha lágy női kezek gyengéden szakítottak volna el tőle. Belém hasított a felismerés: ismerem ezeket a kezeket. Az érintésüktől elzsibbadtam, megszűnt az ellenállásom. Hiszen ezek a kezek… ahogy a fejemben megszólaltak tulajdonosuk szavai…
– Felemelkedés – súgta a tudatomba. – Felemelkedés!
Ebben a pillanatban azonban a szellemem túl távolra került a testem tarkójába ültetett csatlakozótól, így elértem pszichokinetikus képességeim határait. Elszakadtam a jövőtől, és újra a jelenben találtam magam. A verejtékben úszó négyéves testemben tértem magamhoz.

Egy nem túl távoli jövőben a génkezelt emberiség nem tud tovább élni pár hónapnál, ha nem kapja meg beültetését a gerinc idegrendszerének hálózatába. Ezzel a beavatkozással tagjává válnak a mátrix nevű kommunikációs hálózatnak, ami egyetlen, hatalmas kollektívába gyűjti az emberiséget. Ennek hatásaként az agy egészen új területei aktiválódnak, és az olyan elvont fogalmak, mint a telepátia, a pirokinézis, vagy a jövőbelátás a hétköznapi élet részévé válnak. Évekkel később pedig felüti fejét egy új vallás.
Én leszek az, aki útjára indítja majd a vírust, amely aztán sáskarajként fertőz meg mindenkit a rendszerben. Az agyba letöltött program betegségem leképzése lesz. Elterjesztem majd általa a hitemet, a vallásomat, amelynek csúcspontján újra együtt lehetek a Föld asszonyával, akit én csak úgy ismerhettem meg előtte, mint a kómában fekvő kislányt, aki épp csak vegetál, de a szelleme még erős.
Ideje, hogy saját lábára álljon az emberiség!

3.6
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.6 (10 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2010-05-21 14:39 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Szolgálati közlemény: Kedves Író! "Pocsék a kedvem, nem kapsz rendes kritikát mert sok az elfogadásra váró mű" hangulatban talált. Az ebből fakadó kellemetlenségekért elnézését kérjük:

Karcolat szerkesztősége

Ui.: De valójában egyáltalán nem bánjuk, ha tépi a haját, vagy az édes anyukánkat szidja, mert mi ilyen gonoszok vagyunk.

"Ha tizennyolcévesnél fiatalabb vagy, véletlenül se olvasd szülői felügyelettel, mert akkor még megtehetik, hogy ezt olvasva eltiltanak a karctól." - Konvencionálisan Karc. Neveljük helyes magyar nyelvre a fiatalokat, Mr. Chim. A renoménk csökkentése miatt ezt egy technikai hibapontnak számolom.

Az első mondata amolyan "hoppmicsodaelsőmondat" akarna lenni, de szerintem csak simán túlírt. Rejtő : te - 1:0.
"A csípős szagú salakanyag folyama két kitört fogamat görgette maga előtt. " - Ajánlom a szinonimák döngetése helyett előbb az anatómiai lislexikon fellapozását. A salakanyag nem a gyomorsav, hanem valami egészen más, de mindenesetre ha az a torkon át távozik, akkor ott bizony hatalmas bajok vannak (persze létező betegség, de enyhén gusztustalan).
"Nyomában felhólyagzott a Lada festéke." - Nem mondom el, mert finom úrinő vagyok, hogy az aztakúúú... hogyan is végződött nálam (persze csak a fejemben, hangosan nem káromkodok, mert nem illik, magamban beszélni meg még annyira sem). Azért bármennyire is rozsdás az a Lada (oké, egy bizonyos határ fölött már nincs rajta festék), jól összerakott egy gép az, a festékét sem olyan egyszerű lehányni róla. Most ezt értsd szó szerint.
"Emésztőrendszerem szövetpusztító kirohanása gennyes váladékot, testem karmazsin színű benzinét és a lúgos nyál által hatástalanított savat hagyott a számban." - Önnönmagam szerény ámde kérlelhetetlenül zseniális megjegyzését szeretném idézni: "Ajánlom a szinonimák döngetése helyett előbb az anatómiai lislexikon fellapozását." A nyál akkor lúgos, mikor marónátront nyelsz a kénsavra. A tested karmazsinszínű benzine egy olyan giccsesen túlírt barokk szóvirág, hogy Pázmány sírva kérné a receptet. Az emésztőrendszer szövetpusztító kirohanása még naturalista is, szóval szerintem Zola simán beállna a sorba Péter mögé. Egyedül a gennyes váladék nem annyira szemszúró, de ez is maradhat genny. Vagy váladék.
Kiegészítés: honnét tudjuk, hogy a nyál semleges, mikor nincs nálunk lakmuszpapír, és nem figyeltünk a remek Orbit reklámok alatt? Megtippeljük/utánanézünk/megkérdezzük? A választ Ön találja ki! Sok sikert! (Amúgy a pH-ja 6,2 és 7,4 között változik. Ez még testvérek között is enyhén savas-semleges.)
"Amúgy is véresre mart torkomat mintha tompa, rozsdás tűk nyársalták volna át újra és újra és újra." - ...és újra és újra és újra. És újra és újra és újra. És újra és újra és újra. És...
"Hangtalanul felordítottam, így utat talált számba a könnypatakok által aranykeresők módjára átmosott taknyom is." - A hangtalan felordítástól leköptem a monitort (az enyhén savas nyálam hevesen oldani kezdte az LCD-kijelzőt). A mondat második fele kifejezetten nyugodt hangulatban talált.
Elnézést, megint elolvastam. Megint leköptem a monitort. Megint csak a hangtalan felordításig jutottam, a mondat második fele még mindig nem tudatosult. Szerintem jobb így a monitornak is.
"Kezdetben gyógymódnak tűnt az agyamat hackelő program hatásmechanizmusát késleltető elixír, de tudatom primer határán felsejlett a gondolat, hogy ha nem vírus, akkor ez a tökéletlen ellenszere fog kicsinálni." - Véleményen szerint a mondatkohézió nem teljesen egzakt, talán a szerkesztetlenséggel van gond, de az sem elképzelhetetlen, hogy egyes mondatrészek enyhe redundanciája okozza a zavart, amely kiteljesedik a megszerkesztetlenség érzetében, noha elismerem, hogy egy részletes mondatelemzés alapján az egyes vonazatok helyénvalónak találtattak; ám még mindig fellebbezhető ez a döntés a homloklebenyi fejletlenségemre hivatkozva, esetleg a Broca-terület részleges lézióját hozva fel indoknak, noha ugyanígy a tercier ocularis kéreg, vagy a finommotorikus területeket is lehetne okolni; mindenesetre az bizonyos, hogy ez a mondat nem teljes mértékben kompatibilis velem, talán a Dora 2.0-t telepítenem kéne, vagy egy új driver szükséges, esetleg memória-bővítés, netalántán egyenesen CPU-hibáról van szó.
"Agyam nosztalgiázó computer-memóriává, testem fájdalomgócpontokká szűkült." - Mai magyar ahogy tetszik helyesírás szerint a komputer, sőr, a kompjúter is elfogadható, de ha már memória, akkor add meg a módját, hogy nem computer. A számítógép meg hosszú szó, és nem illik az amúgy egyszerű, alig két szótagos szavak környezetébe, ugyebár...
"Vagy a mennyország undorodott meg tőlünk, és ugrott eggyel feljebb, magával rántva a kénköves poklot a földfelszínre, vagy mi süllyedtünk egy szintet." - Mivel Azokról beszélsz, írd nagybetűvel mindkettőt. Ha csak úgy, tök általában bele a vakvilágba, hát legyen kicsi, de itt Azokról van szó. És Azok nagybetűsek. És látá az Úr, hogy jó. És lőn este és lőn reggel, a nem tudom, hanyadik nap.
"A lényeg a végeredmény, amivé Földünk vált." - No, itt meg ott a nagybetű. Megsértődök a többiek nevében, oké?
"Világát nem tudó részegként próbáltam megtartani magam az öreg Zsigulin, mikor kezeimen akadt meg a tekintetem." - A Karcolat egyik kedvence, az örök klasszikus: páros szervek egyes számban, nem többesben, mert germanizmus, azt a germánok tagadnak, az ezt a szabályt utálók meg méginkább.
"Alkaromon lévő csatlakozóim körül a bőr már kezdett elhalni, és be is köpték a legyek." - Hogy ez csak most tűnt fel a szereplőnek, megmagyarázza, hogy miért beszél ilyen hülyén. Valahol nagyon elrontották.
"Döglődő lárvák próbáltak túlélni a gennyedző, gyulladt húsban – legalább tudtam, hogy nem vagyok egyedül vége felé közeledő sorsommal." - Kiábrándítóan béna megjegyzés ez itt a végén.

Nézd, tegyük fel, hogy nincs benne hiba, és olvassa más, akinek van annyi extra energiája, hogy ezt végigküzdje. Különlegesen perverzek még élvezhetik is. De ha ezzel itt az elején nem csinálsz valamit, esküszöm, a "Szellemileg Hátrányos Science Fiction Díj"-on kívül más pályázaton vajmi kevés esélye van. Utóbbin is csak azért indul, mert ott ennél durvábbakat is elfogadnak.

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2010-05-21 15:11 Urbatorium

Urbatorium képe

Mindent sikerült teljesen eltalálnod, sértődés nincs, magambaszállás van, és akkor mindenki más hajzatának épsége érdekében igyekszem kitalálni valamit az említett hibák ellen. Bár attól tartok, hogy attól még a továbbiak ugyan úgy ott fognak éktelenkedni, és nem kímélnek majd senkit, aki mégis megpróbálja végigolvasni az írást.

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

p, 2010-05-21 15:11 Ndy

Ndy képe
5

Rossz az infoadagolás, a szerkesztés, és borzalmasan ordenáré - ami nem gáz, de néhol egy picit feleslegesnek érzem. Viszont kapsz tőlem egy ötöst, mert eredeti a dolog - ami nagyon ritka mostanság mind amatör, mind profi körökben -, és mert bírom a szellemileg hátrányos helyzetű írótársaimat :D

Tetszett.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

p, 2010-05-21 15:14 Urbatorium

Urbatorium képe

Köszönöm a támogatást, szóhoz se jutok hirtelen. Najó, mégis, kb legfeljebb ennyire: 5*?? Bazz... :D:D

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

p, 2010-05-21 15:30 Ndy

Ndy képe

Persze. Az ötlet simán megér ennyit. Kicsit könnyítened kéne az olvasó dolgát: én például keretesre tenném, tehát a végét az elejére is, utána jöhet a kúrásos jövőemlék. A történet magyarázó szakaszait a "megélt" cselekmények közé ékelném, hogy a tiszta szakaszokat váltsák a szürreálisabbak, és az olvasó ne fáradjon el túlzottan.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

p, 2010-05-21 22:17 Urbatorium

Urbatorium képe

Nem tudod, hogy mennyit játszottam ezekkel a részekkel, hogy melyik hová menjen, erre tessék: hát így kéne, tényleg! :D Rendben van, köszönöm a jótanácsot, máskor is a szemem előtt fog lebegni, ha magyarázós történeteket írok.

Az ajánlott változtatásokat pedig terveim szerint a napokban eszközlöm is.

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

p, 2010-05-21 16:45 Kentaur

Kentaur képe

 Csatlakozom:az ötlet jó. Tetszik a Magyar környezet, írástechnikában még járatlanságot mutat, de az majd csiszolódik, ha hajlandó vagy tanulni. A történet dramaturgiai íve lehanyatlik, de ez sem az ötlet, hanem a kivitelezés hibája: néhol túl tömény, néhol meg elszájalod. Csínján az erős eszközökkel, mint a szex és a trágárság, ha gyorsan és sokszor ellövöd, akkor a nőd...pardon, az olvasód csak unottan fog rád nézni, és keres mást, akivel...szóval akit olvashat, na. Lényeg,hogy ne engedd lekonyulni...a darmaturgiai ívet.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

p, 2010-05-21 22:37 Urbatorium

Urbatorium képe

Igyekszem tanulni, az más kérdés, hogy mennyire megy könnyen a dolog. Nagyon sokat dolgoztam ezen az íráson, mert elég összetettre sikerült (pontosan azzal voltam gondban, amit Ndy tanácsolt, hogy hol mi legyen), és többször is abbahagytam, mert elfogytak az ötleteim - de oké, ez itt nem a magyarázkodás helye. :)

Örülök, hogy legalább az ötletem jó volt, és egyedies, de akkor máskor igyekszem keményebben megragadni a hasonlóan magyarázós történeteim dramaturgiai ívét (és azt hiszem, hogy ebből a novellából kiindulva minden más részét is :)) és ügyesebben megírni. Köszönöm a meglátásaidat!

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

v, 2010-05-23 12:33 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Asszem ez volt az az írásod, aminél a második bekezdésnél elakadtam, így most csípőből rátüzelnék egy egyest, de mivel látom, hogy van, aki ötöst nyomott rá, csak simán offolok itt egy pár sort. Például a nevedről, ami szerencsétlenségére nem kezdett valami sikeresen nálam ezzel az írással :-)

v, 2010-05-23 14:02 Urbatorium

Urbatorium képe

Igen, ez volt az az írás, és nyugodtan írd rá azt az egyest: az 5* bár szép és jó (és még annál is jobban esik), de nyilvánvalóan nem adja vissza az írás minőségét. Szóval nyugodtan jöhet. :)

A név ügy pedig: ez már a második névváltoztatásom, és tudom, hogy előzőleg meg határozottan nagyon jól kezdtem nálad a Pasztellikrekkel. :D Hát, ez van: egyszer fenn, egyszer lenn.

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

h, 2010-05-24 08:22 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Nem szeretek úgy csillagozni, hogy nem olvastam végig valamit, de ha már ennyire erőlteted, oké, megy az egyes.

h, 2010-05-24 08:50 Obb_régi

4

Végigolvastam!!!

Ha nem jövök rá, hogy te vagy az akkor nem teszem, nem lehetne a végével kezdeni, mivel nem tanmese, hogy ott mond el a tanúlságot, akkor nem mozaikokból kell összerakni.

Néha viszont húzott magával és olvasatta magát, viszont szerintem a legjobb amit eddig olvastam tőled, vannak benne hibák, sokat szerintem már te is kitudsz szedni, ha lesz energiád újra bogarászni rajta. Olyan hármas/négyes/ötös :)

h, 2010-05-24 08:56 Urbatorium

Urbatorium képe

Jól szórakoztam a győzelemittas "végigolvastam" felkiáltásodon, ezek szerint voltak részek, amik viszont határozottan nyőgbenyelősek voltak. :D

Bevallom, hogy én is azt hittem, hogy az eddigi legösszetetebb, leghosszabb, és ahhoz képest egy egészen jól sikerült írásom, dehát túl elfogult vagyok. Már az is nagy boldogság volt, hogy az ötletet ennyire díjazták. :)

Ezért is örültem annyira, amikor olvastam, hogy ezúttal más szerint is sikerült megint kicsit többet kihoznom magamból nem csak ötlet, hanem kivitelezés szintjén is. :) Köszi Obb!

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

h, 2010-05-24 08:58 Ndy

Ndy képe

Nem a csattanóval, én erre gondoltam:

"Kétezer-negyvenötre a génkezelt emberiség egyedei nem is tudnak tovább élni pár hónapnál, ha nem ültetnek be csatlakozót a gerinc végi idegrendszerbe. Utána tagjává válnak a Mátrix nevű kommunikációs hálózatnak, ami egyetlen, hatalmas kollektívába gyűjti az emberiséget. Ennek mellékhatásaként azonban az olyan elvont fogalmak, mint a telepátia, a pirokinetika, vagy a jövőbelátás megvalósulnak. Velük együtt pedig még valami megjelenik: egy új vallás."

És utána mehetne minden időrendszerint, legvégül vissza ugyannerre a bekezdésre, és a csattanó, ahol kiderül, hogy ő csak egy négy éves jövőbelátó, aki tudja, hogy akaratán kívül elhozza majd a világvégét.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

h, 2010-05-24 09:18 Obb_régi

Én is :) és akkor sok felesleges belső magyarázattól megszabadulva élvezetesebb lenne a tálalás.

h, 2010-05-24 10:27 Maggoth

Maggoth képe

Én ezt már olvastam annak idején, Drogvallás címen, és már akkor is mondtam, hogy frankó. Most szét vagyok esve, de alkalom adtán elolvasom majd, és akkor majd osztályozom is :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

h, 2010-05-24 12:41 Urbatorium

Urbatorium képe

Köszi Maggoth, remélem, hogy addigra én is odaülök mégegyszer ez elé az írás elé, és eszközlöm rajta a javításokat, hogy egy jobb verziót olvashass. :)

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

k, 2010-05-25 12:02 SzabadMedve

SzabadMedve képe

Szinte mindenben egyetértek Ndy-vel: "rossz az infoadagolás, a szerkesztés, és borzalmasan ordenáré". Annyiban korrigálnám a véleményét, hogy sajnos mindez gáz.

Már az első mondat megakaszt, mert agyonbonyolított és érthetetlen. Pocsék első mondattal egy egyébként minden más tekintetben zseniális novellának is megástad a sírt. Innentől meg simán gusztustalan az írás. Úgy saccolom, az átlagos tűrőképességű, nem túl finnyás olvasó a harmadik (bélsárban, takonyban és hányásban bővelkedő) bekezdés után abbahagyja az olvasást, mert megundorodik.

Tisztesség ne essék szólván én tovább bírtam, de így sem tudtam végigrágni magam a novellán. Lehet bármilyen eredeti az alapötlet és lenyűgöző a csattanó, ha az olvasó nem jut el odáig (én sem jutottam), mit sem ér az egész.

Gondolj már szerencsétlen olvasóra, mielőtt ilyeneket leírsz:

"Összesűrűsödött nyálcsík és lassan alvadó vérpatak mosta át másfélhetes, hányásmaradékos szakállamat, ahogy arccal az ég felé fordultam. Lenyeltem pár kitört fogamat, majd ittam rá vérző ínyemből."

Ez így - bocsánat a szókimondásért - öncélú dagonyázás a sz**konténerben, nem hatáskeltés. Messze túllőtél a célon. Javaslom, tanulmányozd Ian Watsont, ő zseniálisan szövi bele az undort az egyéként horrorisztikus-szürreális W40k-s regényeibe.

Üdv, Medve

k, 2010-05-25 15:07 Urbatorium

Urbatorium képe

Rendben van, köszönöm a véleményedet, meg fogom fogadni. Ezek alapján akkor gratula az elolvasásához - már ameddig sikerült eljutni. Köszönöm az ajánlásodat is, én Stephen Kingre esküszöm, amennyiben szürrealitásra és zsenialitásra van szükségem. Esetemben zsenialitás helyett nem horrort, hanem némi apokalipszis-hangulatot igyekeztem belevinni, de sajnálom, hogy csak öncélú dagonyázás lett belőle az öhm... sz**konténeremben? Innentől kezdve nem egészen értettem, hogy miről beszélsz, de az addig elhangzottakat értem és köszönöm.

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

k, 2010-05-25 17:23 Obb_régi

Nem akarok beleszólni, de biztosan nem olvastál Sorokint, pedig több milliót adnak el az írásaiból, A jég is túlnő ennek a novellának a szóhasználatán, de a Kék hájban már messze űbereli ezt a szolíd hangnemet, amivel itt találkozol.

k, 2010-05-25 22:55 Ndy

Ndy képe

Egyetértek, a szóhasználat néhol zseniális itt is. Valahogy olyannak érzem, mint a tapasztalatlan gitárvirtuózt, akinek néhol túl sokszor és nem akkor, nem ott csattan el a keze, ahol kéne, de már érződik benne, hogy mi lehet belőle.

Ez persze sok jobbérzésű embert megbotránkoztat, viszont a sztori során - és, hogy mindezt egy négyéves gyerek éli át -,kap valami hátborzongató jelentést.

Nem tudom: én meg tudnám ezt jól írni, és akkor - mivel, ha az egyik ember képes rá, akkor a másik is -, meg is lehet. Szerintem a negatív vélemények miatt nem lenne érdemes lemondani róla.

És még valami: bármilyen eszköz megengedett az irodalomban - és minden művészeti ágban -, ha valamiképp egyensúlyba kerül a mondandóval. Nem tudom... szeretem ezt a sztorit.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

sze, 2010-05-26 00:01 SzabadMedve

SzabadMedve képe

Chim, ha erősen fogalmaztam volna: személyedben nem szándékoztalak megsérteni, pusztán ezt a novelládat minősítettem.

Az volt a benyomásom, hogy az általad vázolt háttérvilág alapvető ismertetőjegye (a fizikai valóság szintjén) a bomlás-enyészet (kellene, hogy legyen) és ezt próbálod tolmácsolni a bőven mért váladékokkal és nedvekkel. Ian Watson regényeit azért ajánlottam, mert az ő Warhammer 40.000-interpretációjának elég sok köze van a bomláshoz és az enyészethez. Bizonyos szituációkban ő sem spórol a trutymóval, mégis ügyesen adagolja, és ami fontosabb, okkal.

 

 Obb, valóban nem olvastam Sorokint. Fenntartom, hogy trágár szóhasználattal is lehet maradandót alkotni.

Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy a "Déja vu apkalipszis" cím alatt megjelent írás tömény trágársága teljességgel öncélú. Plasztikusabban: olvasás közben olyan érzésem volt, mintha egy ötévest hallgatnék, aki azért szajkózza az oviban tanult káromkodásokat, mert azt lesi, hol a határ, mivel bosszanthatja föl a szüleit.

sze, 2010-05-26 10:47 Urbatorium

Urbatorium képe

Ndy: attól tartok, hogy talán túl sokat látsz ebben az írásban. De baromi büszke vagyok rá, hogy látsz ilyeneket. :D Végülis nem pár nap alatt írtam (hanem több, mint fél év alatt - így viszont már lehet, hogy kicsit gáz a dolog). Sok gondom volt rá, igyekeztem legjobb tudásom szerint előadni még a trágárságot is. :)

Nagyon örülök, hogy szereted ezt a sztorit.

 

SzabadMedve: "olvasás közben olyan érzésem volt, mintha egy ötévest hallgatnék, aki azért szajkózza az oviban tanult káromkodásokat, mert azt lesi, hol a határ, mivel bosszanthatja föl a szüleit." Most ezek után mondd azt, hogy nem én lennék az az öt éves gyerek, akire gondoltál. :) Szerintem ne magyarázd tovább, hogy nem engem akartál minősíteni. Hidd el: nincs gond. Én is borzadtam már el írótól. Bocsánat, hogy folyton vele pedálozok, de Stephen Kinget sem tartom normális embernek. Mindemellett a legtöbb írását egyszerűen imádtam. Jó, persze: te nagyon nem imádtad az enyémet. Oké, rendben. Ezzel nincs semmi gond. Tényleg. A probléma részemről ott volt, ahogy előadtad. Arányait tekintve volt benne annyi váladék emlegetve, mint a novellámban. :)

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

sze, 2010-05-26 10:55 Ndy

Ndy képe

Nem hinném, hogy túl sokat :) Egy írás akkor jó, ha egyaránt kap hideget-meleget, tőlem ötöst, valaki"töll" egyest. Szarabb lenne, ha szó nélkül hagynák, ami ilyen méretű novelláknál gyakran megtörténik az oldalon - pedig néhány közülük nem is rossz. Majd kialakul ez.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

sze, 2010-05-26 13:50 SzabadMedve

SzabadMedve képe

Chim, nem érted. Nem te vagy az ötéves gyerek, akire céloztam, hanem a narrátorod. Úgy döntöttél, ilyen gyermeteg módon próbálod belehelyzni az olvasót az elképzelt atmoszférába. Rossz döntés volt.

De mielőtt flém-gyanúba keveredünk, tisztázzunk pár elméleti fogalmat! :)

A szerző és a narrítív technika nem ugyanaz a dolog. Vegyük példának az általad is említett Kinget. Horror-regényei alapján sokan vélik úgy, hogy a szóban forgó úr egy zakkant pszichopata. Ez szerintem tévedés. Ő egy élénk fantáziával és szuggesztív megjelenítőerővel megáldott szerző, aki ha horrort ír, akkor olyan narrációs eszközökkel adja elő, hogy összeféled magad. Ha viszont fantasy-mesét ír a saját tizenhárom éves kislányának, amelynek központi eleme a barátság és a szeretet, akkor olyan technikával él, amitől az olvasót az említett magasztos érzések kerítik hatalmukba és jól ellágyul. [kórus: awwww...]

Mellékszál: nem tudom, te hogy vagy vele, de szerintem egyébként King novellái sokkal ütősebbek, mint a regényei. Biztosan a tömörségük miatt.

 

sze, 2010-05-26 21:21 Urbatorium

Urbatorium képe

Ndy: ja, tuti nem tapsikolnék örömömben, ha Dóri értékelése után teljes némaság és hullaszag lenne kommenttéren. :) Esetleg még egy-két 1* is befigyelne... brrr... kiráz a hideg. :D

 

SzabadMedve: oké, így már értem. Köszi a türelmet, örülök, hogy elmagyaráztad. :)

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

k, 2010-05-25 18:10 Venyigeszu (nem ellenőrzött)

 

Üdv!

Bocs, de nekem egyáltalán nem tetszett!

 

Természetesen nem
azért kérem a bocsánatodat mert nem tetszett. Ezért kérd te az enyémet!

Hanem azért, mert ennek hangot is adok..

:-)

 

Már az első ( poénosnak szánt) mondatot is erőltetettnek
érzem. Ki olvas bármit „szülői felügyelettel. legfeljebb az, akinek
felolvasnak.

A TV-ből átvett kategória/ figyelmeztetés egy szerencsétlen
indítás.

 

A „rézbaszás – észbontás” párhuzamot sem értem, de persze ez
lehet az én szegénységi bizonyítványom is.

 

Aztán egy darabig olvastam, majd abbahagytam – jóval a vége előtt.

Van, amikor a trágárság a művészet része, de itt sokkal
inkább öncélú tobzódásnak éreztem.

Annyi biztos, hogy van tehetséged az íráshoz. De nem annyi,
hogy az elvigye a hátán ezt a stílust.

 

Remélem a következő írásodban egy másmilyen stílusban is
megmutatod magadat.

 

( Ja, a címben az „apkalipszis” nem „apokalipszis” akar
lenni?

Persze lehet, hogy a történet további – általam nem olvasott
részében – van erre magyarázat, és ez csak egy szójáték. Ez esetben ezt az
egyébként is zárójeles kérdésem tekintsd tárgytalannak!)

 

k, 2010-05-25 20:40 Urbatorium

Urbatorium képe

Az első gondolatodtól az utolsó zárójeles megjegyzésedig mindenben igazad van. Csak hogy bizonyítsam is: tényleg elnézést kérek, amiért ez nem jött be neked. De örülök, hogy nekiálltál, és köszi a meglátásokat! Főleg a címes észrevételt: ilyenkor érzem azt, hogy nem egyszerűen elásnám magam a földben, hanem egyenesen irány Kína.

Egyetlen dolog csak: a 18-as korhatár értelemszerűen nem a novella része, csak elég trágárnak éreztem az írást ahhoz, illetve van benne azért szex-szerűség is, hogy ezt jelezzem is.

És akkor a kérdésedre a válasz: az első mondatnak abszolút semmi értelme, legfeljebb belemagyarázni lehet dolgokat, de... szóval nem, tényleg nincs értelme.

Örülök, hogy kiéreztél belőle némi tehetséget, reméljük, hogy nem csak haluztál. :)

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

k, 2010-05-25 21:44 Venyigeszu (nem ellenőrzött)

Az, hogy jól fogadtad a kritikát, egy újabb jele annak, hogy van keresnivalód a művészetben.

Természetesen nem hazudtam ( már ha a "haluztál" szó(?) erre akart utalni.) :-D

Miért tettem volna?

 

Várom az újabb művedet.

 

k, 2010-05-25 22:38 Urbatorium

Urbatorium képe

Nem hazudásra, hanem haluzásra gondoltam: pesti szleng, a hallucionálás kicsit felszínesebb jelentéstartalommal bíró megfelelője. :)

Kérdés viszont: a legutóbbi 1*-ot tőled kaptam? Nem reklomálok, kíváncsiskodom.

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

sze, 2010-05-26 09:32 Venyigeszu (nem ellenőrzött)

 Üdv!

A "haluzás" kifejezést nem ismertem. Megint tanultam valamit.

Igen, az 1*-ot töllem kaptad.

(Remélem nem sértettelek meg vele, de amiket leírtam, azok után többet nem adhattam!)

sze, 2010-05-26 10:54 Urbatorium

Urbatorium képe

Nem, dehogy sértődtem, nem, nem. :)

Egyébként nem hinném, hogy bárhol is elismert szó lenne a haluzás (esetleg még használják úgy is, hogy behaluztam valamit - ennek a benéztem valamit a megfelelője kb.), szóval ne vedd százra a magyarázásomat. Lehet, hogy hülyeségeket beszélek, mindenesetre a környezetemben így használják.

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

sze, 2010-05-26 13:33 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Mivel a hivatalos szlengszótárban is benne van, elismert szónak kéne lennie.

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2010-05-26 21:07 Urbatorium

Urbatorium képe

Létezik ilyen, hogy hivatalos szlengszótár? És neked van ilyened? Sokoldalú a könyvrepertoárod. :)

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

sze, 2010-05-26 21:17 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Több is van, én csak egy elektronikus példánnyal rendelkezem, de egy másikhoz van hozzáférésem.

_____________________
Dr. Bloody Dora

k, 2010-05-25 22:46 Urbatorium

Urbatorium képe

Remélem, hogy se Dóri, se Blade, se más nem fog megharagudni, ha jelzem: rengeteg jótanácsot kaptam, és ma, amikor már csak épphogy némi hőemelkedésem van, újra nekiültem az irományomnak, és kész is lennék vele, ezért került ki a zárójeles megjegyzés mellé.

Igyekeztem minden észrevételt szem előtt tartani, és azok alapján átdolgozni (főleg szerkeszteni) az írást. Több, mint egy oldallal kevesebb így, illetve kivettem jó adag gyomorforgató dolgot, azonban nem került ki belőle minden: nagyrészt a szürreális részek is maradtak, de próbáltam vegyíteni őket a leírásokkal... szóval igyekeztem.

Remélem, hogy akik ezután olvassák, azoknak nagyobb szórakozást fog jelenteni, és csak örülök annak, ha esetleg azok is újra véleményt alkotnak róla, akik egyszer már végigszenvedték. Nekik kétszeres grat előre is. :) Jó szórakozást hozzá mindenkinek!

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

k, 2010-05-25 23:01 Ndy

Ndy képe

Figyi, a rézbaszás is király volt, én - a magam kiélt módján -, tökéletesen értelmeztem. Átnézném, de azt tudom javasolni, amit egy jóbarátom és szerkesztőm szokott nekem: hagyd két-három hétig pihenni, ne is gondoj rá, írj mást. Utána vedd elő. Ne törődj mással, de kerüljenek benned helyre a vélemények. Most ez még neked túl érzékeny pont, ne hagyd, hogy így legyen.

Az aláírásodról pedig: Róóóland, akarsz körszakállt... :DDD

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

k, 2010-05-25 23:04 Ndy

Ndy képe

Sőt, ha nagyon elkámpicsorodnál és sehogysem menne: nyár közepe felé rá fogok érni erre is, és ha akarod gatyába rázom, hogy megnyerjen egy-két díjat. (itt nem a díj a lényeg, azt lesz@rjuk, hanem, hogy meglásd, milyen közel álltál hozzá :) )

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

sze, 2010-05-26 11:08 Urbatorium

Urbatorium képe

Az ilyen ajánlatokra szoktam minden további nélkül lecsapni. :D Naná, persze! Köszönöm! A nyaram július elejéig foglalt - szakvizsgák -, de utána teljes lendülettel vágok neki ilyesminek. Majd letámadlak akkor, ha aktuális... mármint megkereslek, és megbeszéljük. :D

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

sze, 2010-05-26 11:18 Ndy

Ndy képe

Rendben, addig nekem is van bőven mit tennem. Egy kis szerkesztéssel jó lesz ez, nem is kell nagyon belemenni. Néha szükség van egy külső szemre, fülre, nem véletlenül produceli más még a legmenőbb zenakarok albumait is.

(sőt, bevallom, gyakran az én hosszabb írásaimba is beleszerkesztenek, mert belülről más egy sztori, mint külső szemszögből)

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

sze, 2010-05-26 11:23 Liliana

Liliana képe
4

Tényleg sokkal jobb, mint volt! Az előző verziót olvastam, de megvalom nem jutottam a végéig, feladtam valahol útközben. Most viszont kapsz rá négy csillagot, mert a sztori  megér ennyit. Mindenesetre megtanultam, hogy kajálás közben nem fogok itt olvasgatni! :))

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

sze, 2010-05-26 12:36 Urbatorium

Urbatorium képe

Köszi Liliana, és ne haragudj, ha az étvágy rovására ment a dolog. Köszi, hogy adtál még egy esélyt, és örülök, hogy másodikra már sokkal jobban tetszett! Detto ugyanez a 4*-ért! :)

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

sze, 2010-05-26 13:19 Liliana

Liliana képe

Én adok második esélyt mindenkinek. Vagyis az írásoknak igen, a volt pasijaimnak nem. :) Ettől függetlenül menthetetlen vagyok, ami az írásaimat illeti, ezt ma meg is kaptam. Így szívesen olvasom, ha másnak jobban megy a második próbálkozás, mint nekem! :)))

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

sze, 2010-05-26 21:00 Urbatorium

Urbatorium képe

Azokon is sok múlik, akik tanácsai alapján nekiállsz a második verzió elkészítéséhez. Most az más kérdés, hogy Mickey is megdícsérte, hogy milyen jó a keret, csak ugye ez Ndy ötlete volt, nem az enyém. :D

Szóval a lényeg: nem mindig rajtad múlik a végeredmény. (Jó, ez eléggé abszolút módon hangzik, de azért érteni, ugye? x))

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

sze, 2010-05-26 21:20 Ndy

Ndy képe

Csak azt lehet jóra szerkeszteni, amit jóra lehet szerkeszteni - ha érted. Mindegy kinek az ötlete. Obbnak is ez villant be először.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

sze, 2010-05-26 17:36 Obb_régi

Sose egyél olvasás közben! Volt akinek mogyoró akadt a torkán, olyan aki a zsemlét köpte a monitorra, de olyan is aki csk simán a monitort köpte le, bevallom, nekem is akadt már torkomra étel, és sörrel is leköptem már a monitort.

sze, 2010-05-26 21:03 Urbatorium

Urbatorium képe

Az elsőről kapásból az ötödik elem jutott eszembe. :D

Esetleg egy kiskapu: a kaját/italt tartsd magad mögött, és inni/harapni fordulj hátra. Mire újra előrefordulsz, már jobb esetben le is nyelted, rosszabb esetben másodpercek kérdése a dolog, és ha ügyes vagy, csak utána koncentrálsz a gépre. :D

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

sze, 2010-05-26 13:49 Mickey Long

Mickey Long képe
5

Én sajnos (vagy szerencsémre?), nem olvastam az eredetit.Az ötlet  és a kivitelezés is nagyon jó. Tetszett, ahogy keretbe raktad a novit. Egyedül a 2045 tünt egy kicsit közeli időpontnak, én távolabb helyezném...

5*

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

sze, 2010-05-26 20:49 Urbatorium

Urbatorium képe

Szerintem szerencsédre, de az enyémre biztosan, mert különben nem hinném, hogy megért volna 5*-t az írás, pedig nagyon hálás vagyok értük. :)

A keret Ndy ötlete volt, de örülök, hogy bejövősebb így. A 2045-ben igazad van, így annyira még sci-fi-nek sem minősülhet. Azért lett ilyen közeli az időpont, mert napjainkból indultunk, és úgy is már ~50 éves a főszereplő, ami szerintem nem jön át. Szóval ez itt némileg időcsúsztatás még így is. Na, majd töröm rajta a fejem, akkor mindig szokott valami megoldás érkezni. Köszi, hogy mondtad!

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

sze, 2010-05-26 21:29 Mme Morgue

5

Hű. A múltkor direkt nem kommenteltem. Így utólag már bánpm, talán akkor az összehasonlítás markánsabb lenne...

Az eredeti verzió is megragadta a figyelmem, leginkább Ndy gitárvirtuózos meglátása a legtalálóbb kifejezés rá. Az alapötlet is tetszett, sok helyen a stílus is, de valahogy mégis nehéz volt végigolvasni. Pedig érdekelt. Na de most...

Most csak úgy rohantam a sorokon. Persze másodjára könnyebb. A hozzáértők biztos találnak/tak még kivetnivalót, de én ehhez nem vagyok elég okos... ^^ 5 csilla.

 

sze, 2010-05-26 22:20 Urbatorium

Urbatorium képe

Kétszer is elolvastad? Utálom, amikor nehezen találok szavakat, de az e mellé adagolt infók teljesen odavágtak. Ilyenkor a boldogsághormonmennyiség overflow-ot csinál a szervezetemben, és egy komment megírásásának erejéig blokkolja a kommentíró agyféltekem. (Igen, nekem erre konkrét agyféltekem van.)

Lényegében csak annyit közölnék: a tapsod a tiéd, és köszi az ötöst! Illetőleg még valami: én is kíváncsi lettem volna a véleményedre, meglátásaidra, szóval ketten bánjuk. :)

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

v, 2010-06-13 11:34 Mme Morgue

Azóta már többször is... Meg körbeadtam a baráti körömnek... 

v, 2010-06-13 12:39 Urbatorium

Urbatorium képe

*Újabb owerflow*. Ne csináld ezt velem! :D

Nagyon örülök neki. xD

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

v, 2010-06-13 01:51 Maggoth

Maggoth képe
5

Megígértem, elolvastam, és tetszett is nagyon. Akad benne pár felesleges névelő meg kötőszó, egy icipicékét túl is van írva, de azért gördülékeny, és érdekes. Még mindig lehetne csiszolgatni és dinamikusabbá tenni, de a hangulata a toppon van. Ez még nem ötös, de mivel jó kis cyberpunkos írás, és mert megérdemled a bátorítást, mégis annyit adok rá. Csak így tovább! :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

v, 2010-06-13 08:50 Urbatorium

Urbatorium képe

Wáó Maggoth, köszi szépen! Nem is tudom, hogy mit csinálnék az állandó bátorítás nélkül. :) Hálásan köszönöm, mind az elolvasást, mind a véleményt, mind az öt csillagot!

A csiszolás pedig... hát, ami késik nem múlik. :D

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

szo, 2012-01-28 12:56 Randolph Cain

Randolph Cain képe

"Emlékszem az első napok csöndjére, mikor az első fertőzöttek programja új feladattal látta el az elméjüket. Bedeszkázott ajtók és ablakok mögött ébredtem – az első percekben nem is tudtam, hogy mi változott meg." - ejj!

"Nagyon erős szelleme volt, és hiába volt szinte süket az agya, úgy tűnt, mintha ő a lelkével beszélgetne."

Vannak olyan részek, ahol nagyon sokat "hogy"-ozol.

Roah és Kenta ajánlása, a Te írásod és az én olvasásom... jó kombó! :) Tetszett az ötlet, a csattanó kissé zavaros volt a számomra, de azért felfogtam (ez a múltba visszatekintve látom a jövőt, ami a jelen... görcsöl az agyam :D )

Bevallom őszintén, mikor megláttam a "Mátrix"-ot... de ezt gondolom, nem kell magyarázni. Viszont kellemes meglepetésként, még távolról sem lett hozzá köze.

Egyéb kellemetes dolgok, avagy ötlet az ötletben: a pirokinetikusos, őrült lángokban szeretkezés, valamint a kómás kislánnyal való gyógyítás egyszerűen zseniális! Nagyon bejött.

Szóval köszönöm az élményt! A csajoknak meg köszi, hogy nem mulasztottam el ezt az írást! ;)

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

v, 2012-01-29 23:13 Urbatorium

Urbatorium képe

Nagyon örülök, hogy nem ment ki a fejedből az ajánlás (annak aztán bőven, hogy Katáék ezt mondták neked :D), őszintén érdekelt a véleményed!

Nekem hatalmas élmény volt megírni ezt a novit, pont ezért, mert tiszta oda-vissza ugrálás, közben sok a sztori, kevés a konkrét cselekvés, és már az első mondatnak is úgy álltam neki, hogy a másodikról fogalmam nem volt, nemhogy a végét (közepét, elejét, értelmét, tartalmát) nem tudtam, úgyhogy nem túloztam, amikor azt mondtam, hogy sacc/kb egy év alatt íródott, rakatszor otthagytam, hogy tök reménytelen történet, ehhez nem lehet semmilyen épkézláb véget (vagy néha egyáltalán újabb mondatot) kitalálni. És szokás szerint nem a legkönnyebben emészthető. :D

A Mátrixért teljesen meg tudlak érteni - és köszönöm a kiemelt hibákat is! -, akkor teljesen a szó varázsa alatt voltam, de nagyon örülök, hogy néhány ötlet viszont téged varázsolt el.

 

Én köszönöm az olvasást, a kommentet, meg hát nem utolsó sorban Katáéknak az ajánlást is. :D

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

h, 2012-01-30 07:41 Roah

Roah képe

Még mindig hatásos novella. :)) Fejreállós. :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2012-01-30 12:55 Urbatorium

Urbatorium képe

:D Köszi!

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

cs, 2015-02-19 17:52 decran

decran képe
4

Nagyon bejött! Nem olvastam az első, hírhedt változatot, csak a hozzászólásokat, amin jól szórakoztam, de a novellád még jobb volt. Eredeti, tetszett a magyar helyszín, képileg is átjött (még enni is tudtam közben), és ennyi elborult ötletet ritkán láttam egy rakáson, de itt teljesen pozitív volt az összkép.

„Magukban motyogó emlékébresztővé közt haladtam el az útjaim során” – ebben a mondatban van egy elgépelés, ha minden igaz.

Számomra egyetlen negatívum, hogy hiányzott belőle az emberi interakció, két karakter közötti mélység, inkább csak leíró, mesélő jellegű volt, hiányoltam a dialógust és a karakterek közötti konfliktust. Bár aztán meggyőztem magam, hogy ez pont illet egy ilyen apokaliptikus, pusztuló emberiség / emberség sztorihoz; főleg, ha a jövőbe lát, akkor inkább a kulcsmozzanatokra szorítkozik a vízió.

Szóval gratula ehhez is, meg a most megnyert pályázathoz is (onnan keveredtem ide) :)

_

"Szomjan halok a forrás vize mellett."

h, 2015-02-23 10:14 Urbatorium

Urbatorium képe

:D Nagyon jól mulattam azon, hogy nem olvastad a "hírhedt változatot" :D Hálásan köszönöm az olvasást, a csillagozást és a véleményezést! :D

Igen-igen, jól kiszúrtad, az egy elírás volt. Még ilyen abszolút nyilvánvaló hibák közül is találni ebben egyet-kettőt, hiába a gyomlálgatás :) Köszi, hogy szóltál, javítottam!

Örülök, hogy meggyőzted magad, különben én nem tudtam volna ilyen szépen leírni, hogy ez miért is nem olyan nagy probléma talán, de innentől kezdve ha bárki kérdezi, már lesz rá indokom, köszi! :D

Nagyon köszönöm a gratulációt! :)

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

p, 2015-02-20 07:57 ORK (nem ellenőrzött)

2

"Ennek mellékhatásaként az olyan elvont fogalmak, mint a telepátia, a pirokinetika, vagy a jövőbelátás megvalósultak. "

Elsőt megértem, de második kettő?

" Igazán stílusosak voltak: mint valami középkori bűnhődők, forró ólmot csöpögtettek a kimenetükbe." LOL, persze biztos ezt teszik sebészi beavatkozás helyett. Ez és az előtte levő rész elég szánalmas lett.

" mintha megerőszakolnám a világot, oly mohón fogadtam be az elém táruló látványt," Bocs, az a vicc jutott erről eszembe, hogy Optimista : az üveg félig teli, Pesszimista : az üveg félig üres, Feminista : az üveget megerőszakolják. Ennyire ide nem illő szvsz, Eqilibrium nagyon nem jött be, de azért 1-2 jó jelenet volt benne, mikor pl nézi a szobába beáradó napfényt. Ha ragaszkodunk szexuális túlfütöttséghez karakter érzelmi állapotából adódóan, még akkor is befogadja a világot, és nem ő rak be valamit.

"Mátrix" oké az adta az ihletet, de azért nem lett volna lehetetlen valami eredetibbet kitalálni.

Egyedül a visszaemlékezés tetszett ebből, a kislánnyal való találkozás.

p, 2015-02-20 08:08 Roah

Roah képe

Mondtam, esküszöm, ez az a novella, ami a Karcolaton kivívta a "legmegosztóbb sztori" címét. :))) Vagy lefelé, vagy fölfelé értékelik az olvasók, de egyszerűen senkit sem hagy hidegen. :)))

Igen, én a tetszikelők közé tartozom, nekem is nagyon bejött - de hát ezt Ádám is tudja. :D

Azért egy évig írni...? Szerintem megérte. ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2015-02-23 10:45 Urbatorium

Urbatorium képe

:D Igen, nagyon jól tudom :D A reklámozásod ultra hatékony, a jövő héten hónap vége, utalok is ;D

De most komolyan, Roah... Ah, írok PM-et :D

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

h, 2015-02-23 10:42 Urbatorium

Urbatorium képe

Ork. A pirokinetikát átírtam pirokinézisre, mert tényleg az jelöli a fogalmat, amire én gondoltam, bár ha neked a jövőbelátás is dekódolhatatlan, akkor ezen nem fogok tudni most ezzel segíteni. Ettől függetlenül köszönöm, mert ennyivel is előrébb kerültem.

Hja, a befogadás nem éppen megerőszakolás, ezen is segítettem.

Látom, hogy nem fogott meg a történet, de örülök, hogy ettől függetlenül annyira jó volt, hogy mégis végigolvasd. És hogy pont a mátrix ihlette... Ez most komoly? :D Bakker, egy-két részen kívül nem láttam többet a Star Strekből, de ahhoz több köze van ennek az írásnak a kollektívával, mint Neohoz, vagy Smith ügynökhöz :D Vagy ennyi erővel az Avatar is szóba jöhetne, ott is rácsatlakoztak egy-két dologra. Mit gondolsz, ha háló, vagy akár internet lett a rendszer elnevezése, akkor is itt tartanál még? Mert úgy érzem, de vétózz meg, ha nem így van, hogy elkezdted olvasni, bekapcsolt az első asszociáció, amikor elértél ahhoz a szóhoz, és utána sikeresen benne ragadtál abban a dobozban. Ezek után nem is csoda, ha mást vártál a sztoritól, itt nem csörgött a telefon, pirulából is csak egy volt, tök gáz, nem lett ügynök senkiből, akivel a főhős találkozott, és senki nem hajolt el golyók elől. Bár a szenteltvíz-hintő félrement. Huh, tényleg tiszta mátrix :)

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

h, 2015-02-23 13:53 ORK (nem ellenőrzött)

A fogalmak érthetőek, az nem, hogy mégis hogy sikerült ilyenekre szert tenni (jövőbelátás meg pirozás), hacsak nem az egész egy virtuális valóságban játszódik, mint a Mátrixban.
Egyébként azon az öreg Zsigán is néztem egyet... egy olyan jövőben ahol már mindenki génmódosításokkal meg csatlakozókkal járkál.

h, 2015-02-23 14:32 Urbatorium

Urbatorium képe

Nem, nem egy virtuális valóságban játszódik. Mindegy.

A zsiga egy gag lenne, de ha nem jön át, akkor csak írd a többihez.

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor