Letűnt idők múzeuma

2010. március 31.

 

Késő délután volt, tehát nemrég ébredtem. Nagyot nyújtóztam, majd leültem a számítógépem elé, és megbökdöstem a kellő helyen. Amíg felállt a rendszer, szemeztem a tegnapról, azaz ma reggelről – még alvás előttről – megmaradt két szelet pizzával, majd sóhajtva rágcsálni kezdtem a bizalomgerjesztőbbet.

Megnyitottam a legutóbb megkezdett novellámat, és nekiálltam keresni azt a hangulatfoszlányt, ami itt bujkált valahol a fejbúbomtól pár centire, tegnapról megmaradtan. Tudtam, hogy éjfélig el kell küldenem az írást. Már éppen kezdtem ráhangolódni a kellő lelkiállapotra, amikor sorozatos pittyegés zökkentett ki az összpontosításból.

Furcsa, egy perc alatt huszonegy üzenetet kaptam tizenhét embertől. Mi üthetett ezekbe? Nem ma van a születésnapom, és a Zsoldos-díjat sem a közelmúltban nyertem. Vajon miért jutottam pont most eszébe tizenhét – akarom mondani, már tizenkilenc – ismerősömnek?

Csak valami jó dolog történhetett – gondoltam, s mielőtt megnéztem volna az első üzenetet, kitöltöttem kedvenc sárkányos poharamba a pizzához felnyitott palack vörösbor maradékát, és belekortyoltam.

Bevallom, idáig még nem köptem le a monitoromat. Pláne édes merlotval.

„UFÓ a főváros felett.” „Jött egy hatalmas űrhajó!” „Azonnal nézz ki az égre délnyugat felé!” – olvastam a képernyőn, s tűnődve az ablakhoz botorkáltam.

A redőnyt felhúzni csak pár pillanat műve volt, de annál gyorsabban meredtem sóbálvánnyá.

– Nocsak, hasonló űrfregattról írtam az előző regényemben, csak a színe nem stimmel – motyogtam magam elé, és két perc múlva már a ház előtt bámultam az eget.

A látvány ugyan nem tűnt olyan frenetikusnak, mint jó pár filmben, de az érzés leírhatatlan volt.

Mint vízbe vetett hal, tátott szájjal, és egyre növekvő érdeklődéssel szemrevételeztem a lassan irányomba sodródó objektumot. Gerincem mentén libabőr futott végig, s éreztem, ez lesz a legfontosabb nap az életem egén.

Az idő múlását nem is érzékeltem, arra eszméltem csak fel, hogy az idióta szomszédom – sejtettem már egy ideje, hogy valami nem stimmel nála teljesen – őrült vigyorral az arcán és egy géppisztollyal a kezében jelenik meg.

– Az anyátok úristenit rohadék marslakók! – osztotta meg a világgal magánvéleményét, majd, mint ha mi sem lenne természetesebb, megeresztett egy sorozatot az ég egy bizonyos szeglete felé.

Nos ennyit a békés kapcsolatfelvételről – morfondíroztam magamban, és eldöntöttem, hogy a kedves szomszédot beleírom egy későbbi novellámba, amelyben tuti, hogy el fog halálozni. Méghozzá valamilyen emlékezetes módon.

A lökött agresszor miután kifogyott a lőszerből, folyamatos szitkozódások közepette távolodott tőlem. A látványosságok azonban ezzel nem értek véget. Az égen vadászgépek tűntek fel, egyenesen az idegen űrhajó felé süvítve.

Tizenkettőt számoltam meg, és sajnos sejtettem, hogy mi fog következni. Igazam bebizonyult, már messziről rakétákat lőttek.

Még sosem láttam energiapajzsot, de valahogy így képzeltem el. A becsapódás előtt kékes színű burok jelent meg a hajó körül, a rakéták annak ütköztek neki.

A támadás hatástalan volt, és sejteni lehetett, nem marad megtorlatlan. Minden hirtelen történt. Nyolc repülő azonnal megsemmisült, de a többi is végzetes találatot kapott.

Hogy pontosan mi találta el őket, azt nem is láttam. A négy sérült gépből kettő azonnal lezuhant, kettő menekülni próbált. Az egyik pilótának sikerült katapultálnia, a másik még küszködött, hogy visszaszerezze az irányítást. Utóbbit jól megfigyelhettem, mivel egyre közeledett.

– Ugye ez a pancser nem fog rám zuhanni! – gondoltam, majd minden elsötétedett.

 

 

1610. április 2.

 

Timo széles mosollyal az arcán száll ki a gépből, ami egy kisebb tisztásra érkezett. Szerette a munkáját, hiszen kevés embernek adatott meg az utazás. Nagyot szippantott a kristálytiszta levegőből, amin érezni lehetett az óceán közelségét; a part csak pár kilométerre húzódott nyugati irányban.

– Hozd a kalitkákat! – intézte szavait segítője felé, aki láthatóan nem tudott mit kezdeni magával. Nem is csoda, most vett rész először ilyen küldetésben. Azért gyorsan feltalálta magát, ami két hatalmas drótos ketrec a raktérből való kicibálásában nyilvánult meg.

Timo elindult egy határozott irányba, a tisztás széle, ott egy bokorcsoport felé. Övtáskájából elővett egy nyomkövető készüléket, ami tenyerében elfért. Megnyomott rajta pár gombot, majd elégedetten letelepedett a fűbe.

– Foglalj csak helyet nyugodtan – invitálta társát, aki szuszogva birkózott a két nagyméretű ketreccel, majd félidőben kiegyezett a döntetlennel.

A nyílt térségen kellemes szél fújt, amely enyhített egy kicsit a melegen, ahogy felkavarta a páradús levegőt. Az egyik nem messze lévő bokorból neszezés hallatszott, és kisvártatva kibukkant a rétre egy madár.

Eléggé furcsa volt. Kilencven-száz centi magas lehetett, tollazata szürkésbarna színű, a nyakrészen és a lábán pár árnyalatnyival sötétebb. A szárnya viszont világosabb volt, és már első pillantásra meg lehetett állapítani, hogy röpképtelen.

Vaskos lábán lassan közelebb totyogott, majd kíváncsian, félrehajtott fejjel Timót kezdte vizsgálgatni, aki előszedett egy papírzacskót. Kivett valamit belőle, s mosolyogva rágcsálni kezdte. Később megszólalt:

– Csak ezen a szigeten élnek, talajlakó életmódot folytatva. Nyugodtan tehetik, még nincs semmilyen komoly természetes ellenségük. Különféle növényi termésekkel, talán kisebb gerinctelen állatokkal is táplálkoznak. Tojásaikat a földön elkészített fészkeikbe rakják. A sziget most még szinte lakatlan, de természetükből adódóan később sem fognak tartani az emberektől. Úgy látszik, a félénkség valahogy kimaradt a génjeikből.

A madár közben egészen közel ért, és érdekes gurgulázó hangot hallatott. Timo kivett egy marék diót a zacskóból, s felé nyújtotta. A zömök szárnyas nagy csőrével ügyesen kiszedegette a finom falatokat a felé nyújtott tenyérből, s gyorsan el is tüntette. Pár perc múlva újabb társai érkeztek, akik szintén örömmel vették a nem mindennapi csemegét.

– Sajnálom, nincs több – közölte Timo a közben két tucatra szaporodó potyalesővel. – Gyere, menjünk vissza a géphez – fordult társa felé.

Amaz talált valahol még egy szem diót, s incselkedni kezdett egy a többinél sötétebb tollazatú jószággal, végül ügyetlenebbnek bizonyult, a tollas egy óvatlan pillanatban megszerezte, amit akart.

A madarak csapatostul követték őket, nem akarván elszalasztani a lehetőséget, hátha akad még a finom falatból.

– Hát, könnyebb dolgunk lesz, mint múltkor azzal a jegesmedvével – állapította meg Timo, s összeborzolta egy túlontúl tolakodó állat tollait.

 

Fél órával később egy utolsó búcsúpillantást vetett a lent zöldellő Mauritiusra, kényelmesen hátradőlt, és elindította a visszatérő programot. Az időgép lentről nézve vibrálni kezdett, majd lassan teljesen elhalványodott.

 

 

2110. április 9.

 

– A következő kiállító teremben pedig bepillantást nyerhetnek egy múltszázad eleji sci-fi író mindennapjaiba. A fedezzük fel a múltat project egyik legutóbbi expedíciója alkalmával sikerült őt a 2010-es évből kimenteni.

– Anya, mi az a szkifi?

– Mint az köztudott, az idegen megszállás első éveiben gombamód nőttek ki a földből a különböző szekták. Sajnos köztük nem egy szélsőséges nézeteket vallott. Az egyik ilyen volt a Felszabadító Szeretet Egyháza, amely eleinte kamikáze partizánakciókat hajtott végre az Európában állomásozó howark fegyveres erők ellen, persze minimális sikerrel. De mielőtt elfogytak volna az egyháztagok, átálltak egy lényegesen veszélytelenebb küldetésre.

– Anya, mi az a szekta?

– Egy bizonyos M. Báriusz vezetésével elhatározták, hogy végeznek minden sci-fi íróval. Nézeteik szerint ugyanis mindenről az írók tehettek, mivel nem jósolták meg, hogy milyen katasztrófa fog történni, értve ez alatt a howarkok invázióját.

– Anya, ugye a howarkok már nem jönnek vissza?

– Az időutazást szabályozó C/XII-36. rendelet szerint szigorúan tilos embereket, vagy más intelligens lényeket a múltból felhozni. Ez alól csak egy kivétel lehetséges, ha e cselekedettel az életét mentik meg. Ehhez viszont általában hosszas kutatómunka szükséges, ami végül is meghozza a gyümölcsét.

– Anya, mit eszik a bácsi?

– Nos, ifjú hölgy, pizzát eszik. A kiállító helyiségben megteremtettük neki az ideális életkörülményeket. Ez az ő esetében azt takarja, hogy naponta ellátjuk a kellő mennyiségű pizzával, és alkohollal. Valamint rendelkezésére bocsátottunk egy több mint száz éves, de még mindig működő számítógépet, persze megfelelő primitív szövegszerkesztő programmal ellátva. Mint megfigyelhető, az írónak még a klaviatúrán keresztül kell betűnként beütögetnie a kívánt szöveget. Bizony, így meglehetősen időt rabló tevékenység, de a múzeum szabályzata szerint ezen nem változtathatunk.

– Nézd anya, a könyökét is használja.

– Úgy van. Sajnos mindig beragad az enter. De kedves látogatóink, ha már a sci-fi írót nem tarják elég érdekesnek, található ezen a szinten még jegesmedve, feketepárduc, és dodógalamb. Valamint megfigyelhetik…

– Anyaaa! Vegyél nekem egy dodóóót!

– Szó sem lehet róla! Tudod mennyibe kerül egy olyan madár?

– De Anyuuuu!

– Még mit nem! Az író bácsit ne vigyük haza?

– Vihetjük. Majd kölcsönadom neki a könyvíró programomat, hogy megírja helyette a szkifit. Tudod, amelyikkel a mesekönyvemet csináltam.

– Na persze. Csak ennyi?

–Igen. És akkor a dodóval együtt olvasnánk a szkifikönyvet, a fehérmaci meg addig úszkálna a medencémben.

 

3.6
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.6 (5 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2010-04-01 14:49 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Craz bácsi, mi az a szkifi? :)

A mai naphoz ez pont illik.

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2010-04-01 22:44 craz

craz képe

Mi az a bácsi? :(

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

cs, 2010-04-01 22:59 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Mégsem mondhattam, hogy anyu...

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2010-04-01 23:19 craz

craz képe

:)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

p, 2010-04-09 00:23 craz

craz képe

Találtam szkifit!
http://www.mommo.hu/media/mezga_aladar_kulonos_kalandjai_3

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

p, 2010-04-02 01:25 Maggoth

Maggoth képe
4

 Ö... ez igazán jópofa :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

p, 2010-04-02 12:23 craz

craz képe

Kösz Maggoth. :)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

k, 2010-04-06 10:42 Mickey Long

Mickey Long képe

Aranyos szösszenet... :D

 

"– Nézd anya, a könyökét is használja.

– Úgy van. Sajnos mindig beragad az enter." 
Ez tetszett, nekem egy időben a W és az E volt összenőve... Érdekes írások születtek...

 

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

k, 2010-04-06 10:48 craz

craz képe

Sajnos a múzeum munkatársai nem találtak jobb állapotú százéves billentyűzetet. :)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

k, 2010-04-06 10:56 Mickey Long

Mickey Long képe

:D

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

cs, 2010-04-15 19:24 Jávori István

Jávori István képe
5

Mióta felfedeztem - a magam számára - Philip K. Dick könyveit, nagyon  megszerettem az időutazásos történeteket.

A Tiéd is tetszett. 

Ismered PKD-t?

Érdekesen vágod el a történetszálakat, de a végén minden összepasszol.

Jó volt menetközben találgatni, hogy mi jöhet még.

A harmadik részen jókat nevettem! :)

 

Gratulálok!

 

cs, 2010-04-15 21:41 craz

craz képe

Köszönöm.

Próbáltam kicsit másképp megírni, mint szokásos.

Talán jó helyen vagdostam el a szálakat, amik később újra összegubancolódtak. :)

Philip K. Dicket - még - nem volt szerencsém olvasni.

Az időutazás pedig - sok-sok alternatív valósággal - végtelen lehetőséget rejteget.

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

szo, 2010-04-17 17:31 Obb_régi

1

Hát igen, nehezen vettem rá magam, hogy elkezdjem, de az első fejezeten sem jutottam túl, egy kezdőtől esetleg elfogadhtó  hibák, érthetetlen/értelmezhetetlenségek tömkelege, ha tényleg igényled, rávilágíthatok dolgokra.

szo, 2010-04-17 20:37 craz

craz képe

Kérlek világíts rá, mit tartottál szörnyűnek!

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

v, 2010-04-18 12:10 Obb_régi

1

"Késő délután volt, tehát nemrég ébredtem." - ha egyszer tényleg komolyan írni szeretnél, akkor az ilyen kezdőmondatokat örökre feletsd el: volt, tehát pl: Szokás szerint késő délután ébredtem, Késő délután ébredtem - mint mindig/mint általában

Második mondat úgy ahogy.

"Amíg felállt a rendszer, szemeztem a tegnapról, azaz ma reggelről – még alvás előttről – megmaradt két szelet pizzával, majd" - első bekezdésben ez már a második majd, a közbeékelésnek az azaz-nál kellene kezdődnie

"Megnyitottam a legutóbb megkezdett novellámat, és nekiálltam keresni azt a hangulatfoszlányt, ami itt bujkált valahol a fejbúbomtól pár centire, tegnapról megmaradtan." - három meg, kicsit lehetnél színesebb ilyenkor, vannak igekötőink rogyásig, talán ott lenne jó a meg,  ahol nem használtad: megkeresni, de a mondatvéget amúgy is túlírtad

"Már éppen kezdtem ráhangolódni a kellő lelkiállapotra, amikor sorozatos pittyegés zökkentett ki az összpontosításból." - itt csak a felesleget jelölöm, de lehetne a szórenden is változtatni

"Mi üthetett ezekbe?" - élőszóban elmegy, én finnyás vagyok, több tiszteletet várnék el, mint: ezekbe

"és a Zsoldos-díjat sem ." - szvsz. ott a helye  Péternek, meg a szórend sem jó ha nem nyertél eddig ilyen díjat, nyertem a közelmúltban.

"Csak valami jó dolog történhetett – gondoltam, s" - felesleges a valami, és miért váltottál a szépirodalmi s-re? De sem a vessző sem a kötőszó nem kell

"és belekortyoltam." - eléggé a levegőben lóg

"Bevallom, idáig még nem köptem le a monitoromat. Pláne édes merlotval." - nagyon egy mondat, akár vesszővel, akár gondolatjellel

"„UFÓ a főváros felett.” „Jött egy hatalmas űrhajó!” „Azonnal nézz ki az égre délnyugat felé!” – olvastam a képernyőn, s tűnődve az ablakhoz botorkáltam." - miért ez az idézőjel arzenál, és miért s?

"A redőnyt felhúzni csak pár pillanat műve volt" - pár helyett egy

"– Nocsak, hasonló űrfregattról írtam az előző regényemben, csak a színe nem stimmel – motyogtam magam elé, és két perc múlva már a ház előtt bámultam az eget." - fregattról nekem a tenger ugrik be, de ez lehet az én hülyeségem, a szín belekeverését nem értem

"mint pár filmben" - felesleg

"tátott szájjal, és egyre növekvő érdeklődéssel" - nem kell vessző

"s éreztem," - felesleges és csúnya is

"ez lesz a legfontosabb nap az életem egén." - ne hülyéskedj ilyenekkel: életemben és pont!

"arra eszméltem csak fel," - csak arra eszméltem

"hogy valami nem stimmel nála teljesen" - felesleg

"mint ha" - mintha

"Nos ennyit a békés kapcsolatfelvételről – morfondíroztam magamban,"  - idézőjel vagy dőltbetű?

"a rakéták annak ütköztek neki." - felesleg

"Hogy pontosan mi találta el őket, azt nem is láttam." - mi van? felesleg

"Nyolc repülő azonnal megsemmisült, de a többi is végzetes találatot kapott. - A négy sérült gépből kettő azonnal lezuhant, kettő menekülni próbált. Az egyik pilótának sikerült katapultálnia, a másik még küszködött, hogy visszaszerezze az irányítást. Utóbbit jól megfigyelhettem, mivel egyre közeledett." - lehet én vagyok debil, de akkor sem tudom összerakni

"– Ugye ez a pancser nem fog rám zuhanni– gondoltam, majd minden elsötétedett.!" - a jelzőt egyszerűen nem tudom hova tenni, amúgy a majd-ot is kiválthatnád, pl.: mielőtt

Kivetted a halas hasonlatot, hát ez igen szerencsés, mert az volt a legborzalmasabb az egészben.

"Nem is csoda, most vett rész először ilyen küldetésben" - felesleg, elférne viszont egy hiszen

"ami két hatalmas drótos ketrec a raktérből való kicibálásában nyilvánult meg." - való sem szép, a felesleges

"Timo elindult egy határozott irányba, a tisztás széle, ott egy bokorcsoport felé." - felesleg, persze át is fogalmazandó

"fűbe" - helyesebb a re

"– Foglalj csak helyet nyugodtan" - felesleg, amúgy felszólítás, esetleg még vesszőt is elbírna

"Eléggé furcsa volt. Kilencven-száz centi magas lehetett, tollazata szürkésbarna színű, a nyakrészen és a lábán pár árnyalatnyival sötétebb." - suta első mondat, felesleg

"A szárnya viszont világosabb volt, és" - második volt a bekezdésben, felesleg

"aki előszedett egy papírzacskót. Kivett valamit belőle, s" - egy mondat, megint s

"– Csak ezen a szigeten élnek, talajlakó életmódot folytatva." - ne má'!

"Nyugodtan tehetik, még nincs semmilyen komoly természetes ellenségük." - Mr Darvin, tudja hogy lesz?

"gerinctelen állatokkal is táplálkoznak." - felesleg

"tojásaikat a földön elkészített fészkeikbe rakják." - nem helytelen, csak ilyenkor így írjuk: fészkekbe

"de természetükből adódóan később sem fognak tartani az emberektől. Úgy látszik, a félénkség valahogy kimaradt a génjeikből." - ?

"kiszedegette a finom falatokat a felé nyújtott tenyérből, s gyorsan el is tüntette." - a kis bűvész :)

"– Gyere, menjünk vissza a géphez – fordult társa felé." - felszólítás

"Amaz talált valahol még egy szem diót, s incselkedni kezdett egy a többinél sötétebb tollazatú jószággal, végül ügyetlenebbnek bizonyult, a tollas egy óvatlan pillanatban megszerezte, amit akart." - olvasd újra!

Innen már elfáradtam, csak végigolvasom. De az anya válasza a szektás kérdésre, eszement hülyeség.

Na jó: Persze bővelkedik továbbiakban is hibákban, nem szedem már, de: "pizzával, és alkohollal." - nem kell vesző, van még felszólítás is felkiáltójel nélkül, meg ilyenek

"feketepárduc, és dodógalamb." - ne má'!

"–Igen."- nida! még központozási bibi is maradt benne? Pedig múltkor ezzel indokoltál :)

Jól mentsd el ezt a hozzászólást, mert ilyet tőlem még egyszer nem kapsz!

Ez volt az utolsó segítő szándék irányodba, én többet nem nyitok meg Craz írást.

Üdv:

Obb

 

 

 

 

h, 2010-08-02 07:43 craz

craz képe

Köszönöm még egyszer az egy darab csillagot (azaz a "szörnyű" értékelést) (csak azért, mert tudom, úgy sem olvasod el) erre az aranytollas írásra - éppen ma kaptam meg az Avana Arcképcsarnok A jövő nagykövetei c. különszámának tiszteletpéldányát, melyben nem átallották kinyomtatni.

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

h, 2010-08-02 17:16 Mab Tee

Mab Tee képe

Most nézem, Te legalább kaptál egy csillagocskát Obbtól. Semmi randaságot nem vágtak a fejedhez. :)

Nekem így egyben tetszik az írásod. ;)

Különben, mostanában tényleg valami gáz van a zsűrikkel. Olyan írásokat választanak ki, amik egy csillagocskát vagy még azt sem kapnak. Hogy mik vannak! :D

Látom, aranytollakat gyűjtögetsz, ahelyett, hogy poharakat vagy dobozokat gyűjtögetnél aranyszínű sörrel. :D

--------------------------------------------------

"Olyan képet mutatok, amit látni akarsz. Az igazi arcomat csak akkor ismerheted meg, ha képes vagy az álarc mögé látni."

h, 2010-08-02 17:53 Ndy

Ndy képe

Ennek négy az átlaga még így is, ami nem rossz. Ráadásul Obb írt egy hibalistát is, tehát nem a levegőbe pontozott. Ezzel nem azt mondom, hogy egyetértek vele a mű minőségét illetően, hanem azt, hogy nem személyeskedésből tette.

Egyébiránt, amikor mondjuk én zsűrizek és többen vannak, előfordul, hogy én egyetlen pontot sem adok valamire, de még így is a legjobbak közé kerül az írás - vagy fordítva.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

h, 2010-08-02 18:01 Roah

Roah képe

Nem tudom, MabTee, én hálás vagyok azért ha foglalkoznak az írásommal, segítenek rávilágítani a hibáimra, és szabályokat tanítanak meg. Engem az ilyesmi inspirál, és óvatlanul is előre hajt. Pont azért, hogy a későbbiekben ne írjunk rondaságokat.

Craz, szívből a gratulálok a megjelenéshez..:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2010-08-02 19:02 Mab Tee

Mab Tee képe

Nem tudom, Roah, én sem vagyok hálátlan, sőt épp ellenkezőleg. Csak mindig van néhány ember, aki félreérti, amit írok. De nem baj, megszoktam.

--------------------------------------------------

"Olyan képet mutatok, amit látni akarsz. Az igazi arcomat csak akkor ismerheted meg, ha képes vagy az álarc mögé látni."

h, 2010-08-02 19:13 Roah

Roah képe

Ne szokd meg, MabTee.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2010-08-02 19:19 Ndy

Ndy képe

Nyilvánvaló. Nem értettük félre, de Obb és Craz itt szivatta egymást, nem mások őket. Ami még nem is baj, mert mindketten publikációképes, tehetséges pályakezdő írók.

(Itt a csillagozást annyira nem érdemes komolyan venni, nekem is volt, aki puszta szórakozásból bevágott egy egyest. )

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

h, 2010-08-02 19:28 Mab Tee

Mab Tee képe

Nem probléma. Legközelebb cipzárt húzok a számra, bocs, a kezeimre.

--------------------------------------------------

"Olyan képet mutatok, amit látni akarsz. Az igazi arcomat csak akkor ismerheted meg, ha képes vagy az álarc mögé látni."

k, 2010-08-03 04:36 Obb_régi

Gratulálok a megjelenéshez és az aranytollhoz.

k, 2010-08-03 07:43 craz

craz képe

Köszönöm.

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

h, 2010-08-02 16:14 Mab Tee

Mab Tee képe
5

Craz, fiam, ülj le! Ötös! :D

No, én nem szedem ízekre a történetet, mint a feljebb lévő hozzászóló, mert akkor elvesztem a fonalat.

De egy valamiben biztos lehetsz, ha egy szép reggelen arra ébredek, hogy egy UFO lebeg a város felett, mérgemben hozzádteleportálok, és kiiszlak az alkoholkészletedből, sőt pizzát sem hagyok. Az asztalodra pedig ásványvizet és kertészsalátát teszek, hogy a múzeumban legyen min rágódnod! :D

És most iszok. Hű, mit találtam a hűtőben! :D

--------------------------------------------------

"Olyan képet mutatok, amit látni akarsz. Az igazi arcomat csak akkor ismerheted meg, ha képes vagy az álarc mögé látni."

k, 2010-08-03 07:48 craz

craz képe

Köszi a sok csillagot. :)

Most én is iszok - egy citromos borsodit - így gyorsan lefekvés előtt, de holnap este felé már kommunikatívabb leszek.

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

k, 2010-08-03 08:34 Crystalheart

3

Ahogy a "történet" haladt előre, egyre élvezhetőbb lett. Nem is tudom, az eleje talán szándékosan lett tele hibákkal, hogy "életszerűbb", élményszerűbb legyen? Ezek közül többet Obb is vázolt. Bár szerintem Obb néhol kicsit szőrszálhasogatott, meg az egyes is túlzás, de sok eset akad, ahol igaza van. Az első szekció nyelvezete olyan, akárcsak valami hétvégi blogger szösszenete, de furcsamód nem mindenütt naplószerűen leírva, inkább az elbeszélés, a napló, meg a rögtönzött beszéd keveréke. Sőt, az E/1-es rész egészen fórum-hozzászólás. :) A harmadik részben kihasználtad a párbeszéd adta lehetőségeket az egyéb hibák elfedésére, sokakkal elfeledteti az elején lévő hiányosságokat.

Mindent összevetve az ötlet jópofa, a párbeszéd oké, a leírások kissé szárazak és szerkesztetlenek, de az összbenyomás nem rossz. Részemről most hármas. Régebben négyest adtam volna, de az új értékelési rendszerben elnevezték a pontokat, és a hármas a "Jó". :)

 

cs, 2010-08-05 08:38 craz

craz képe

Megkaptam első kritikámat Adeptustól, az sfblogs.net-en:

 

"Craz: Letűnt idők múzeuma

A szám legerősebb írása kerek, jól felépített sztorival, szellemes csattanóval. Szép munka!"

 

Mit is mondhatnék... külön öröm Maggoth-ot megelőzni. :D

 

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."