Rendszer: Elsüllyedve

A táj maradt olyan, mint amilyen öt éve volt: kies, élhetetlen, egyhangú kősivatag. Az eget takaró tömör porfelhő itt még komorabbnak tűnt, s noha hála neki nem volt tikkasztó hőség, a levegőben kavargó homok pokollá változtatta az itt lakók életét.
Ahogy a csónak orra a part homokjába fúródott, Martin kiugrott, s térdig a jeges vízbe csobbant. Beosztottja, Ib Michael gyanútlanul követte; Martin felkacagott, ahogy a kemény katona arcára kiült a döbbenet. Ő maga itt nőtt fel, a hűvös éjszaka, a szeles, száraz nappal, a nélkülözés és a kemény munka öreg cimborája volt, a jeges tengervíz is csak régi ismerősként csapkodta a combját.
Partra vonszolták a csónakot – Ib valósággal száguldott vele a vízből kifelé –, és elindultak a távoli házikó felé. Valójában nem is volt olyan apró, hiszen a kitaszítottak házaira jellemző hatalmas, kazamataszerű pincével bírt, és a ház túloldalán, amit innen nem láttak, jónéhány szállóhelységet építettek az utazóknak. Martin családja annak köszönhette az életét, hogy rajtuk haladt keresztül Andersen Nexo karavánja, aki a Közép-európai Svéd területekről szállíott árut Dániába. Ekkor náluk pihentek meg, így a család feltöltötte a készleteit, ami épp elég volt ahhoz, hogy a következő karavánig éhen ne haljanak.
Martin könnyedén lépdelt, népének szívóssága már a vérébe ivódott, Ibről viszont szakadt a veríték és izmoktól duzzadó zubbonya már teljesen átnedvesedett. Szinte vonszolta magát és fél kilométer múlva Martin átvette tőle a táskáját. Ő csak most kezdte igazán elemében érezni magát; amikor még ő is itt szenvedett, nem hitte volna, hogy ekkora honvágya lesz.
Szó nélkül baktattak egymás mellett, jobban tették, ha nem beszéltek. Martin késpengényire préselte ajkát, hogy ne szárítsa ki a száját a levegőben kavargó homok, és időnként letörölgette a napszemüvegét. Félúton ittak egy kevés langyos vizet, és fél perc pihenőt sem hagyva továbbindultak. Ib be akarta nedvesíteni a sapkáját, de Martin visszafogta. Aki soha nem járt ilyen vidéken, azt hiszi, a hideg víz és a vékony öltözet a legjobb fegyver a szárazság és a fülledt idő ellen. Valójában egy nedves ruhadarab egyszerre lesz nyirkos és pokolian füllesztő, a homok pedig kidörzsöli a hajlatokat, ha az ember nem bugyolálja be magát rendesen.
Sikerült megállás nélkül végigmenetelniük a fennmaradt két kilométeres távot. A talaj hol forró volt és sziklás, számtalan lehetőséget tartogatva, hogy bokájukat szegjék, néhol pedig alig tudtak haladni a süppedős homoktól. A kettő közül mindig az volt a rosszabb, amelyiken éppen mentek. A tájnak megvolt az a sajátossága, hogy a tenger miatt egyszerre volt olyan szeles, hogy pillanatok alatt tüdőgyulladást kapott az ember, ha pedig hirtelen megfordult a szélirány, szinte megfulladtak a homoktól.
A végén már Martin is nagyon várta, hogy beérjenek a völgybe, amiben a házuk bújt meg.
A dűne tetején megállt egy pillanatra, és megigazította a könnyű selyemsálát és a zubbonyát. Nem szeretett volna szakadtan betoppanni. Közben szemügyre vette a házat, ahol húsz évig nevelkedett. Kisebb volt, mint amire emlékezett - öt év elég arra, hogy mindent megszépítsen.
Ekkor megpillantotta az apját: Jensen éppen a kútból szivattyúzott fel vizet, hogy öntözze a völgy tövében húzódó, valamicskét termő földsávot. Martin odakiáltott neki, mire felkapta a fejét. Jensen először a házhoz szaladt, és bekurjantott, majd a kitaszítottak megfontolt lépteivel elindult feléjük.
Martin odafutott hozzá és átölelte. Kicsit meg is szédült, úgyhogy még szorosabban kapaszkodott belé, amit a csontropogtató viszontölelésből ítélve Jensen csak a mérhetetlen szeretet jelének vélt.
- Kaptam néhány nap eltávot, apám - mondta, mikor sikerült kibontakozni az atyai ölelésből. Jensen szikár, inas ember volt, Martin mindig meglepődött, mennyi energia szorult belé. Noha elmúlt ötven éves, el nem tudta képzelni, hogy egy Ib Michael-féle fiatal izomkolosszus eltudná végezni azt a munkát, amit ő.
- Meg nem tudok szólalni! Gyere be, anyádék épp a pincét készítik elő! - intett Jensen. Martin közben bemutatta neki Ibet, mire a félholt katona is kapott egy ujjropogtató kézfogást. Ib már teljesen kifulladt, csak akkor tért egy kicsit magához, amikor a hűvös házba értek. Még mindig szédelgett egy kicsit, úgyhogy Martin segített rajta néhány pofonnal, mire némileg jobb színben lett.
Épp hogy lerogytak az asztal mellé, megérkezett Karen és a lányok. Martin mosolyogva fogadta, hogy anyja elhalmozza csókokkal, majd egy-egy puszit nyomott a tizenéves húgai homlokára. Hármasikrek voltak.
- Sajnos semmit sem tudok most eléd tenni, tudod, a második hó végén vagyunk - mondta az anyja kicsit szégyenkezve. Martin elmosolyodott.
- Tudom, hogy most vagytok az időszak végén. Én is Nexo hajóján érkeztem.
- Hála égnek! Akkor estére ide is érhet a karaván! - kurjantotta Jensen. Karen nevetett, az ikrek pedig élénken csiviteltek. Martin keserű mosollyal nézte a kitörő ujjongásukat, hiszen pontosan tudta, hogy mekkora áldás, amikor a kereskedő megérkezik. Úgy döntött, most még nem mondja el. Majd később.
- És hogyan megy katonáéknál? - kérdezte Jensen.
- Nos, rájöttek, hogy nem a fronton van a helyem. Tudják, honnan jöttem, és volt annyi sütnivalójuk, hogy kihasználják, úgyhogy a biztonságpolitikához kerültem. Az én dolgom lecsitítani a két fél közti feszültséget - igyekezte elkerülni a „kitaszítottak” szót, hiszen korábban apja is részt vett a határvillongásokban.
Mielőtt bárkiben is túl sokáig érlelődött volna a gondolat, folytatta: - Már százados vagyok. Ib a helyettesem.
- Édes fiam… Legalább te boldogulsz! – Karen már könnyezett, ahogy a nyakába borult. Martin pár perc múlva finoman lefejtette magáról a karját. Közben Jensen dörmögött:
- Nohát, ideje helyet csinálni a rakománynak, nemde, Karen?
- Jens! A fiad még csak most érkezett!
- Igaza van anya, a munka az munka. Ib majd segít, én még szeretnék váltani apával néhány szót - mondta Martin. Karen vonakodva felállt, és a még mindig kissé kába Ibbel és a lányokkal eltűnt a pince lejárata felé. Martin mosolyogva nézett utánuk, majd hirtelen elkomorult, és az apja felé fordult.
- Sajnos feleslegesen örülnek - mondta.
- Hogy...?
- Andersen Nexo zátonyra futott. Mi a csónakkal már korábban elindultunk, hogy biztosítsuk a helyet a karaván számára, így megúsztuk a balesetet - préselte ki magából Martin. Jensen először hitetlenkedve, majd döbbenten meredt rá, végül magába roskadt, és csüggedten az ölébe ejtette a kezét.
A hír gyakorlatilag azt jelentette, hogy éhen fognak halni. Ha nem is mindannyian, de maguktól nem tudnak annyi élelmet termelni, hogy négyüknek elég legyen.
- Nem… nem tudjuk valahogy kiszedni azt a hajót? - kérdezte fojtottan Jensen. Martin lassan ingatta a fejét.
- Amikor elkaptuk a segélyhívást, már messze voltunk tőlük. Ha be is tudnánk mérni a helyet, ahol elsüllyedt, olyan mélyen van a rakomány, hogy nem tudnánk felhozni. – Szinte fizikai fájdalmat okozott magának, hogy ki kellett mondania, de muszáj volt.
Jensen végtelenül lassan felállt, és kiment a ház elé. Martin követte, és vele együtt nézte a kis völgy tövében elterülő földdarabjaikat. Aztán apja a halott messzeséget fürkészte, és belerúgott az egyik homokbuckába.
- Hamarosan indulunk - mondta Jensen. Martin meghökkent.
- Mégis hová?
- El. Innen el, talán befogadnak valamelyik településen. - Martin szánakozva nézte apját: négy nővel, amiből három még nagyon fiatal, sehol sem fogják tárt karokkal várni.
Ekkor egy porfelhő jelent meg a völgy pereme felett.
- Ez meg mi a szösz? - mormolta, és apjára sandított. Jensen pár pillanatig úgy meredt a jelenségre, mintha a végítélettől tartana. Valami elpattant benne, és rohanni kezdett. Martin utána kiáltott, majd a nyomába eredt, de már csak a völgy tetején érte utol. Apja megkövülten bámulta a kígyózó menetet.
Martin elmosolyodott: ez Andersen Nexo karavánja volt.
- Nexo! - kurjantotta Jensen, és a menet felé rohant. Ez már nem is hasonlított a régebbi karavánokra, amikben rengeteg dzsippel és teherautóval vitték az árut. Lánctalpas, jórészt automata járművek alkották, az egész személyzet öt emberből, ha állt.
Az élen haladó szállítóból egy zömök, középtermetű emberke ugrott ki. Zsíros, sötét hajába már egykét ősz hajszál is vegyült, de kétség kívül az a kereskedő volt, aki lassan húsz éve itt haladt át.
Martin közelebb sietett, és egy intéssel üdvözölte. Közben apja már a kereskedő kezét szorongatta, és nem győzött csodálkozni.
Martin mosolyogva hallgatta, ahogy Jensen elmondta a történteket.
- Nocsak! Talán egy másik hajó adását fogtátok el - ingatta a fejét hitetlenkedve Nexo. Jensenről sugárzott a boldogság, és máris túllépett az egészen.
- Andersen, képzelje, mekkora ember lett az én fiam!
- Apa, vele együtt jöttem… - somolygott Martin. Nexo azonban nem hagyta annyiban.
- Valóságos főnyeremény! Tíz év, és a Dániai részek felett ő fog rendelkezni. Gyorsan tanul, megvan hozzá az esze, és persze a társasága is jó hozzá.
- Bizony, sokat tanultam - bólogatott Martin. Volt valami a hangjában, ami miatt a másik kettő felé fordult. Ekkor már egy .45-ös tiszti fegyver csillogott a markában, a csöve Nexo mellkasára szegeződött.
Mire a kereskedő megmoccanhatott volna, egy töltény siklott elő a csőből, és Nexo bordái közé robbant. Martin nem nézett az apjára, csak színtelen hangon darált.
- Andersen Nexo szélütést kapott az úton, a karaván nélküle ért ide. Kísérők nem voltak. Anyáékat nem lesz nehéz meggyőzni, hogy a legjobb lesz, ha mindezt magunkénak nyilvánítjuk. Hivatalosan pedig a hajó elsüllyedt, vele együtt a kereskedő és ezek - bökött Martin a karavánra. Jensen elhűlve meredt rá, de folytatta.
– A kis színjáték azért kellett, hogy lásd, mit veszítenél. Láthatod, már csak néhány óra kellett nekik, hogy ideérjenek. Pár év, és ezek a karavánok megszűnnek, apa!
– Nem vagyok az apád.
– De van három lányod. Mit választasz?
– Martin!
– Gondolkodj! Tiértetek tettem, értsd meg! – suttogta Martin eszelős fénnyel a szemében. Jensen egy darabig farkasszemet nézett vele, majd a járművekre pillantott.
Összeölelkeztek.
– Tudtam, hogy belátod… – kezdte Martin. Ekkor vette észre, hogy már nincs nála a fegyvere. Jensen a pisztollyal a kezében elhátrált, a csövét folyamatosan Martin mellkasára tartva.
– Gratulálok, fiam. A korábbi forradalmak azért buktak el, mert járművek nélkül képtelenek voltunk harcolni a Svédek ellen – mondta különös mosollyal. Aztán hangnemet váltott: – Jens-Fink Martin összeszólalkozott Andersen Nexoval, dulakodtak, és mindketten halálos sebet kaptak. Anyád így fogja tudni, és nem lesz nehéz meggyőzni, hogy mindezt a sajátunknak nyilvánítsuk. Hivatalosan a hajó elsüllyedt, vele együtt a kereskedő, a járművek, és egy hazalátogató biztonságpolitikai százados…

4.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.5 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2009-06-16 18:16 Styra

Styra képe

Rendszer kettő... ha jól tudom, James írása előtti időszakból.
Pár figyelmetlenség:
"a legjobb fegyver a szárazság és a fülledt idő ellen ellen."
"hogy pillanatok alatt tüdőgyulladást kapott az ember, egy egyben fullasztóan száraz volt a kavargó homoktól, " gondolom egy helyett "és"
"Meg sem tudok szólalni." ez elég száraz, legyen felkiáltójeles :)
"megérkezett Karen, és a lányok" nem kell a vessző
"Tudom, hogy a most vagytok az időszak végén" a nélkül
"mondta szárazon Martin." ellentmond a következő kommenteddel. Egy rosszt hírt közöl, itt még szárazon, később meg fizikai fájdalmat okoz neki, hogy ilyeneket kell mondania
"kurjantotta Jensen, és menet felé rohant." a menet felé
"egy .45-ös tiszti fegyver " .45?
"a kereskedő, és ezek" nem kell vessző
"képtelenek voltun" k
__________________________________________________
Csillagból születtünk, s csillag leszünk újra
Ha életünk lángját egy széllö
kés elfújja.

k, 2009-06-16 18:33 James A. Wal

James A. Wal képe

Annyit fűznék hozzá a Styra listához, hogy a .45-ös helyes.
A novellát már olvastam, és a véleményem azóta sem változott. Nagyon jó, és a világ hangulatát is átadja maradéktalanul. A csattanó pedig frenetikus. Grat Dom szép munka :)
Ö' Csilla'
_______________________________________________________________
"Semmi sem tesz átlagosabbá annál a vágynál, hogy különleges légy..."
Wiliam Shakespire

k, 2009-06-16 19:57 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Köszi Styra!
A .45 a kalibert jelöli, de igazad van, nem egy elterjedt jelölés.
James köszi! Remélem, nem csak a ruif kedvéért toltad előre az írást egy ötössel :)
Hülyéskedek, örülök, hogy tetszett!
________
"Csak szidj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szidd a hazád. Szidd a világot."

k, 2009-06-16 19:59 James A. Wal

James A. Wal képe

Úgy ismersz? 8O Azért kaptál ötöst mert ötös :)
_______________________________________________________________
"Semmi sem tesz átlagosabbá annál a vágynál, hogy különleges légy..."
Wiliam Shakespire

k, 2009-06-16 20:27 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Politika :) Ilyen körmönfontan tisztáztalak a gyanúper alól.
________
"Csak szidj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szidd a hazád. Szidd a világot."

k, 2009-06-16 19:08 Obb_régi

ahogy a kemény katona arcára fagyott a döbbenet.
Ő most kezdte csak igazán elemében érezni magát;
hogy ennyire vissza fogja várni a vidéket.
majd a kitaszítottak megfontolt, de lendületes járásával elindult feléjük.
amikor beértek a hűvös házba - és amikor Martin kedélyesen felpofozta.
csak akkor tért egy kicsit magához, amikor beértek a hűvös házba - és amikor Martin kedélyesen
felpofozta.
Húha, én eddig szedtem, azt ami nem kóser, majdnem feladtam, de végignyomtam, nem akarok semmi sem lenni, max kettes adnék nem ötöst.
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

k, 2009-06-16 19:23 Carpenter

Carpenter képe

Ennyi?Ez nem hozzászólás mást is megoszthatnál velünk nem csak h jó voltál helyesírásból ami ugyan dicséretes de nem kell vele felvágni főleg nem csapkodni mint egy karddal :).Ennyire nincs időd? Vagy a páncélodat mentél tisztogatni?:)

k, 2009-06-16 19:25 Demetria Blacksmith

Demetria Blacksmith képe

Hmm... Valóban... LEhet, hogy ezután más is elmegy páncélt tisztogatni, ugye, Dom? :gonosz:
~~~~~***~~~~~***~~~~~***~~~~~***~~~~~~
Ha szemmel mindent el lehetne intézni, az utcákon csak halottak, és terhes nők lennének.

k, 2009-06-16 19:29 James A. Wal

James A. Wal képe

Azért kardot ne rántsunk :D
_______________________________________________________________
"Semmi sem tesz átlagosabbá annál a vágynál, hogy különleges légy..."
Wiliam Shakespire

k, 2009-06-16 19:34 Obb_régi

Héló te sem jöttél vissza a Géza halálára, csak kérdeztél. Ha ő kérdez, majd rámegyek pontosabban.
Ja, és még oda se raktam, csak jeleztem.
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

k, 2009-06-16 19:43 James A. Wal

James A. Wal képe

Kérlek ezt fejtsd ki, mert nem értem kinek szól és miért. :)
_______________________________________________________________
"Semmi sem tesz átlagosabbá annál a vágynál, hogy különleges légy..."
Wiliam Shakespire

k, 2009-06-16 19:50 Obb_régi

Carpenter
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

k, 2009-06-16 20:37 Carpenter

Carpenter képe

Nem akarok semmilyen csatabárdot kiásni:)
Szted majd nem véleményezem az alkotásodat?Az a baj még elég sokan várnak a hozzászólásomra és nem akarom elsietni nem sztném h rövid, tartalom nélküli, lelketlen, és száraz legyen.Adjuk meg a módját!
Szent a béke?:)

k, 2009-06-16 20:46 Obb_régi

Persze, csak azért szóltam mert így is szakítottam arra időt, hogy kiszedjek mondatokat és nem csak úgy ukmukfukk mondtam mit mondtam.
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

k, 2009-06-16 20:04 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Ha kettesnek érzed, nyomd rá bátran!
Sejtem, mi lehet velük a bajod, csak az a baj, hogy túl sokat sejtek, úgyhogy inkább kérdezek:
Klisék, egyszerűen borzalmas szóösszetételek vagy szimplán gyenge mondatok?
Azért kérdezem, mert az első háromnál pl én is elgondolkoztam, hogy jó e így, az utolsó kettőt visztont teljesen jónak érzem.
Hogyha ráérsz, megköszönném a segítséged.
________
"Csak szidj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szidd a hazád. Szidd a világot."

k, 2009-06-16 20:44 Obb_régi

Carpi megszólt, hogy a helyesírásra mentem, ez nem igaz, mert az enyém gázos, inkább mások szúrtak szemet.
"Beosztottja, Ib Michael gyanútlanul követte a példáját, Martin felkacagott, ahogy a kemény katona arcára fagyott a döbbenet." - elég a követte, nem kell a példáját. Valamint a döbbenet kiül, nem ráfagy, az a mosoly.
"és elindultak a távoli kis viskó felé. Valójában nem is volt olyan apró," - a viskóval már megadtad a jelzőt a kis csak zavaró, ha utána azt mondod, hogy nem is volt apró.
"az utazóknak, és a kitaszítottak házaira jellemző kazamataszerű pincével bírt." - nem vagyok ebben jó, de nem kell a vessző, és összeegyeztethetetlen a két jelző. Valamint utazóknak - nem kell a nak. - az utazók és a kitaszítottak.
"aki az európai Svéd területekről szállíott árut Dániába." - szállított (de nálam ez nem lényeg), viszont az igen, hogy van más Svéd terület is mint európai? Esetleg Dán?
"fél kilométer múlva Martin át is vette tőle a táskáját" - felesleges az is.
"Ő most kezdte csak igazán elemében érezni magát;" - rossz helyen a csak: Ő csak...
"hogy ennyire vissza fogja várni a vidéket." - a vidéket nem kell visszavárni, az nem megy sehova.
"majd a kitaszítottak megfontolt, de lendületes járásával elindult feléjük." - megfontolt üti a lendületest, de ez csak eddig és még eddig is sok még az elfogadom határeset mondat. Én átketyegnék a helyedben újra ezen a novellán.

-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

k, 2009-06-16 21:21 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Köszönöm, holnap átmegyek rajta mégegyszer, kétszer vagy többször.
Az írás a Rendszer része, egy diszutópikus világé, ezért vannak benne érthetetlen utalások. Még két három írás felkerül, és minden tiszta lesz :) Ezek az "előételek".
________
"Csak szidj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szidd a hazád. Szidd a világot."

sze, 2009-06-17 08:21 Obb_régi

Ok :)
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

sze, 2009-10-28 21:05 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Nem rossz, nem rossz... hm... mostanában túl sok pontot használok a kommentjeimben (azt írja a helyesírás-elemző, hogy inkább komplementereimben ) :D Szóval:
"nem hitte volna, ekkora honvágya lesz." - kimaradt egy kötőszó (hogy)
"Ha be is tudnák mérni a helyet, ahol elsüllyedt, olyan mélyen van a rakomány, hogy nem tudnánk felhozni." - nemtom, de nekem inkább "be is tudnánk mérni", vagy nem? Zavarban vagyok.
Csak ennyi, és pont.
Most jön a vélemény (uo. "segg" :lol: ) :
Nagyon egy hangulaton mozog a rendszer, nekem tetszik... hoppá "rendszer", érted? :D Szal jó volt, eleje-közepe-főleg vége! Jó kis hoppá-hátbalőlek-duplacsavar! :D Egy kicsit mondjuk hiányérzetem támadt valamiért, de látod azt nem tudom megmagyarázni, hogy miért :-? Ezért, ha pontoznom kéne (a kellemetlen érzés miatt), akkor 4es... mondcsak, nincs tovább? :)

sze, 2009-10-28 21:39 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Igazad volt, javítottam.
"mondcsak, nincs tovább?" - vicces fiú vagy te, Randolph... James kiokosított? :D
A négyesemet viszont kérem :)
Ja, most nézem, hogy feltételhez kötötted. Ha ezen múlik, töredelmesen bevallom, igen, van folytatása az írásnak.
(Ja, a helyesírás ellenőrzőnek meg üzenem, hogy menjen a... hová jónak látja a matematikai kifejezéseivel. Azokkal ébredek és alszom el.)
Ek: tanul. A...
________
"Csak szidj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szidd a hazád. Szidd a világot."

sze, 2009-10-28 21:44 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Hajaj, téma lettem! :-? Én a zizigyerek... mindegy, legalább beszélnek rólam, itt kezdődik a hírnév! :D 4est most be is nyomtam, úgy tűnik az előbb kiakadt a net, pedig nyomtam! :-? Technikai analfabéta vagyok.
ek szerint: rohad... az agyam :-?

sze, 2009-10-28 22:09 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Rohad? Erre kicsiny családunkban így szól a mondás: "ami nincs, az nem rohad, fiam!". :P De ne vedd magadra.
_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2009-10-28 22:15 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Nyugi, nálunk is ez a poénkodás megy! Egyre inkább otthon érzem magam a karcon, és ezt neked is köszönhetem BD! :D

sze, 2009-10-28 22:21 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Ez esetben üdv köreinkben, érezd minél otthonabbul magad. Ezentúl a teát csak két cukorral kapod, vegyél papucsot, ne koszold össze a szőnyeget, mosogass el, és vidd már le a szemetet, egy hete ott büdösödik! :P
_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2009-10-28 22:31 Randolph Cain

Randolph Cain képe

A teát amúgy is két cukorral szeretem, viszont férfiból lennék én is! A munka az asszony dóga... :D mármint a házi.

sze, 2009-10-28 22:37 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Hú, micsoda családban élsz te... Itt a férfiak is dógoznak, vagy nem kapnak enni. (Aztán felzabálják előlem a kaját.) Na, de ez annyira OFF, hogy még a végén le kéne mondanom a szerkesztői tisztségemről, ha folytatnánk itt.
EK: fiaim. Nem, EK, ezt az örömöt nem szerzem meg neked.
_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2009-10-28 22:17 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Csak kíváncsi volt valaki rólad valamiről :D
(ha ciril betűs rendszámmal követ két fickó, azokat mi küldtük. Nyugi, nem fognak semmit csinálni... annyira amúgy sem fizettük meg őket. Ivánnak hívják mindkettőt, és szereik a csokisbrownie-t)
________
"Csak szidj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szidd a hazád. Szidd a világot."

sze, 2009-10-28 22:34 Randolph Cain

Randolph Cain képe

"Csak kíváncsi volt valaki rólad valamiről" huh, ez a sejtelem, meg az Iván-ikrek meggyőztek. Nem kérdezek, és befogom a szám, valamint szublimálok, mielőtt még kiderítik hollétem. (kösz a brownie-tippet, majd azzal félrevezetem őket! :lol: )