Az elfeledett örökség

Esvy & Fairlaine

Az elfeledett örökség

 

 

Flyo látta, ahogy a lángoló űrhajó átzuhan a Myr-A napját takarásba vonó mérgező felhőrétegen, és a kunyhójukat keretező holt erdőbe csapódik. Ez arra késztette a fiút, hogy felébressze az apját. Zyvo zsörtölődött kissé, mert éppen az éjszakai syy-vadászat fáradalmait próbálta kipihenni, de azért elindultak a félhomályban gomolygó fekete füstoszlop felé. Azt remélték, hogy találnak valami használhatót a roncsok között, mivel a henngann megszállás óta a készleteik minden téren megfogyatkoztak. Nemsokára csonka fatörzsektől övezett fekete kráterhez érkeztek.

Az űrhajóból szinte csak formátlan szilánkok maradtak, de a pilóta életben volt. Kéken sercegő erőtér vette körül, melynek azonban akadozott már az energiaellátása. Mire leereszkedtek hozzá, a védőmező szertefoszlott, és az űrhajós a kráter alját borító törmelékben landolt. Zyvo, miközben a karját nyújtotta a kievickélő idegennek, észrevette, hogy az mennyire hasonlít rájuk: furcsa öltözékét leszámítva átlagos myrián férfinak tűnt, még kiserkenő vére is ugyanolyan piros volt, mint az övék, ahogy megszállottan turkált a fémtüskék között.

Amikor megszólalt, különös kiejtéssel ugyan, de myrián nyelven beszélt. Egyfolytában valami sárga gömbről zagyvált, ami arra vallott, hogy az erőtér ellenére mégiscsak megártott neki a zuhanás. Végül azonban megtalálta, amit keresett: fénylő sárga gömböt emelt a magasba, majd Zyvo kinyújtott tenyerébe helyezte. Az apa a különös tárgyat továbbadta fiának, aztán nagy nehezen kihúzta az idegent a kráterből.

Sietve a kunyhójukhoz cipelték őt, épp időben, mielőtt egy henngann őrjárat a becsapódás helyszínére ért volna. Miután a fáradt űrhajótörött álomba merült, apa és fia sokáig tanácstalanul vizsgálgatták a tenyérnyi gömböt, amelynek áttetsző felszíne mögött sárga szikrák villództak lassú, szabályos pulzálással.

Az űrhajós hirtelen felriadt, és aggodalmasan tekintett körbe.

 – Hogy hívnak, idegen? – tudakolta Zyvo.

 – A nevem Dylan. Ember vagyok.

 – Ember? – tűnődött Zyvo. – Emlékszem, a dédanyám még annak tartotta magát. Mi viszont már myriánok vagyunk.

 – A Földről jöttem – folytatta Dylan.

Az idősebb férfi kétkedőn felvonta a szemöldökét.

 – Az anyabolygóról? Lehetséges volna? Sokan azt mondják, már rég nem létezik.

 – Mi hozott ide, Föld-lakó? – kérdezte Flyo.

Dylan arca elkomorult.

 – Megpróbálom elmagyarázni – sóhajtott. – Mint tudjátok, a Föld a Szétrajzás után valóságos szemétteleppé változott. Kevesen maradtak ott, többnyire csak a legszegényebbek és a selejtek. Az erkölcsi normák értelmüket vesztették, és az emberiség legjelentősebb vallása, a kereszténység lassanként eltűnt. A szüleim különcök voltak, önszántukból maradtak, hogy a legősibb hagyományok szerint neveljenek. Tettüket sohasem értettem, mert felnőttkoromra én lettem az egyetlen hívő, nem csak a bolygón, de talán az univerzumban is. Egy napon meglátogatott álmomban egy angyal, és azt mondta, eljött az idő, hogy megkeressem az Utolsó Szerzetesrend elveszett Szentháromság-analógjának darabjait, különben a világegyetem káoszba veszik. Amikor felébredtem, egy elhagyott űrhajó állt a búvóhelyem előtt, és benne ez a sárga gömb világított. Amint a kezembe szorítottam, két másikat láttam lelki szemeimmel, egy kéket és egy zöldet, a jelenést pedig a ti arcotok követte. Belső fényesség árasztott el, amely révén megértettem, hogy nélkületek nem teljesíthetem a küldetésemet. Felszálltam az űrhajóval, és hagytam, hogy az előre betáplált koordináták felé vigyen. Amikor a bolygótokról lőni kezdtek, azt hittem, mindennek vége, de láthatjátok, az Úr vigyázott rám, és értem küldött titeket. Segítenetek kell, hogy továbbjussak, és megtaláljam a gömböket.

 – Ez csupa ostobaság – jelentette ki Zyvo. – A szavaid minden ésszerűséget nélkülöznek.

 – Ezt hívják hitnek! – vágta rá Dylan.

 – Mi az, hogy hit? – kérdezte Flyo, aki még sohasem hallotta ezt a szót.

Dylan szemében lázas fény villant.

 – Értsétek már meg: kiválasztottak vagytok!

 

*

 

 – Mégis mit vársz tőlünk? – kérdezte Zyvo a földi férfit.

Dylan felé nyújtotta a gömböt.

 – Fogd erősen a kezedbe, és megtudod!

Amikor az apa megszorította a mitikus tárgyat, ezernyi benyomás özönlött keresztül az elméjén. Úgy érezte, mintha egy féreglyukban száguldana, amelynek túlsó vége egy másik dimenzióba nyílik. Pórusaiból sárga fény sugárzott, az arca átszellemültségben úszott.

 – A zöld gömb a Vyga úrnőjének fejékén van – jelentette ki határozottan.

Flyo megrázkódott a Myr-A holdja, a Vyga nevének hallatán. Hírhedt lakóit a myriánok egyszerűen csak „felső szomszédoknak” nevezték. A kicsiny égitest autonómiáját még a henngannok is tiszteletben tartották. Khanténak, a bolygó császárnőjének könyörtelenségéről az univerzum legtávolabbi zugában is legendák terjedtek.

 – Hogy jutunk el hozzá? – kérdezte Dylan, ami arról árulkodott, hogy sohasem hallott még erről az erélyes asszonyról, vagy ha netán mégis, hidegen hagyják a szóbeszédek.

 – Űrhajóval – vágta rá Zyvo. – A fészerben véletlenül akad egy.

Kiderült, hogy a férfi régen a myrián űrflotta kötelékében szolgált, és amikor a bolygó ellenállását elsöpörte a henngannok inváziója, a melléképületbe rejtette el a vadászgépét, melyet fortélyosan mezőgazdasági gépnek álcázott.

Rövidesen a Vyga felé száguldottak. Zyvo olyan könnyedséggel vezette a járművet, mintha nem hagyott volna ki – myrián időszámításban igen hosszú – éveket. A henngann légvédelem rakétáit, melyek kis híján Dylan vesztét okozták, ügyesen kicselezte. Amikor a Vyga látótávolságba került, hátrahőköltek a meglepetéstől: a holdat elszigetelő határpajzsot kikapcsolták, és rengeteg űrhajó keringett bolygókörüli pályán, leszállási engedélyre várva. Zyvo felfedezett köztük egy myrián teherhajót, amelynek ismerte a kapitányát még katona korából. Gyorsan rádiókapcsolatba lépett vele, hogy megtudakolja, mi folyik a Vygán.

 – Kahnte császárnő ma nyilvánosan férjet keres – recsegett az adó-vevőből a kapitány hangja. – Egy órája nem tudok leszállni a jelentkezők hajóitól, pedig én viszem az élelmet a közönségnek!

Ekkor az irányító központ adása elvágta a teherhajóét, és az egyik koordinátor minden magyarázat nélkül engedélyt adott Zyvo vadászgépének a landolásra.

Dylan a gömbjét ölelgette, és talányosan elmosolyodott.

 –  Ez nem véletlen, az Úr velünk van – szögezte le.

Amint az űrkikötő betonjára ereszkedtek, fogadócsapat sietett eléjük, és a díszegyenruhás férfiak egy gigászi stadionhoz kísérték őket. Megtudták, hogy a császárnő férjjelöltjei mind ott gyülekeznek, és hogy valami félreértés következtében Flyót a potenciális kérők egyikének vélik. A fiú próbálta volna elmagyarázni, hogy erről szó sincs, de Dylan figyelmeztető tekintete hallgatásra késztette őt és aggódó apját is.

A tribünök helyi polgároktól nyüzsögtek, akiket a nem mindennapi férfimustra csalt oda, mely véres látványosságokkal kecsegtetett. Ha ugyanis Kahnte valamelyik jelöltnek kosarat adott, azzal egyben halálra ítélte. A hódolóknak egy magas pallón kellett elvonulniuk a császárnő páholya előtt, és aki nem nyerte el a tetszését, az a lent kavargó, e célra létrehozott antianyag görbületbe hullt. Az áldozatok teste kifordult, ereik egytől-egyig felrobbantak, a feltörő vérszökőkút látványa pedig őrjöngésre késztette a közönséget. Flyót beszippantotta az események örvénye, mire észbekapott, már a pallón botladozott a végzete felé. Nem érzett félelmet, noha alig élt még valamit, és csak lépkedett, egyre közelebb a páholyhoz. A nép a szokásos látványosságot várta, ám a falánkan lüktető téranomália ezúttal hoppon maradt.

Kahnte elbűvölten bámulta az átszellemültségtől ragyogó ifjút, és a sokaság nagy bánatára berekesztette a mustrát. Miután Flyót a palotába vezették, ábrándosan szemlélte a vonásaiból áradó éteri kisugárzást, míg választottja egyfolytában csak az úrnő homlokát körülfogó, gyémántcsillogású berill fejék legfőbb díszét, a Dylan által áhított zöld gömböt figyelte. Amíg Kahnte megfürdött kikosarazottjai vérében, Flyo lefejtette a kegytárgyat az ékszerről, és kiosont az űrkikötőbe, ahol a társai már indulásra készen várták.

Sietnie kellett, mert nemsokára rá vadászó, habzó szájú vygai csendőrök árasztották el a környéket, ráadásul egy henngann harci raj is ezt a percet választotta, hogy elfogja a myrián szökevényeket. Mivel a vygaiak jobban gyűlölték a henngannokat, mint „alsó szomszédjaikat”, a triót üldözők egymásnak estek. Mialatt lángba borították az egész űrrepülőteret, a myrián vadászgép észrevétlenül felszállhatott.

Új céljuk a KON-59, egy henngann fennhatóság alá tartozó tengerbolygó lett. Itt csupán békés ipari halászat folyt, ezért a myriánoknak és Dylannek nem akadt gondja kellemetlen fogadtatással. Az űrhajó, kétéltű lévén, vízben is remekül manőverezett. Alászálltak a rég letűnt víz alatti birodalom, Ayos romjaihoz. A kék gömb rejtekhelyét a zöld színű mutatta meg a fiúnak, társai pedig érezték, hogy küldetésük a végéhez közeledik.

A tengeri birodalom egykori fővárosának főterén, egy különös díszű oszlop tetején várta őket a harmadik gömb, mely a kék mélységben inkább feketének látszott. Úgy tűnt, valaha nagyon tisztelték, bár Ayos népe mindent tisztelt, ami szép volt és idegen. Túl jók voltak ők ebbe a világba. Zyvo vállalta, hogy űrruhában kimegy a kegytárgyért. Valójában csak ki kellett nyúlnia érte a zsilipkamrából, olyan közel lebegett a vadászgép az oszlophoz. Diadalmas arccal tért vissza a pilótaülésbe.

Átadta a gömböt Dylannek, azzal a kérdéssel, hogy most mi a következő lépés. Dylan megszorította a kékséget, és egy pillanatra elkomorult az arca, de aztán elmosolyodott.

 – Egyesítenünk kell őket, és megmutatják a helyes utat – mondta. – Rengeteg myrián, henngann és vygai előtt kell megtennünk, hogy lássák mindannyian.

 – Lehetetlen – vágta rá Flyo. – Ez a három nép sosem fért meg egymás mellett.

 – Semmi sem lehetetlen – szólt Dylan titkolózva. – Meglátjátok, ha felmegyünk a felszínre.

 Zyvo bizakodón kormányozta felfelé az űrhajót. Végül is eddig mindenben igaza volt a földinek. Hamarosan kibukkantak a vízből, de az őket fogadó látványra csak Dylan számított.

 –  Ne aggódjatok, az Úr velünk van – mondta.

Egy egész hadosztály henngann űrnaszád és egy sugárágyúktól tüskés vygai romboló vette őket körül.

 

*

 

Zyvo őrültnek nevezte Dylant, aki a halál torkába vezette őt és a fiát, ráadásul mosolyog is hozzá. A Myr-A egy óriási, kiszáradt tómedrének közepén, vörös pallón álltak dühös antianyagvillámok felett. Kahnte császárnő áthozatta ide kedvenc kivégzőrendszerét, mert a vygai nézőtér túl kicsi lett volna a henngannoknak, itt azonban még az érdeklődő myriánoknak is maradt hely. A három pimasz szökevény kivégzése remek alkalmat teremtett a vygaiak és a henngannok közti szövetség létrehozására.

Dylan mikrofont kapott az utolsó szó jogán.

 – Remélem, nem bánja a kedves közönség, ha bemutatok egy zsonglőrmutatványt. – Megvárta, amíg elül a taps, aztán a levegőbe hajította a színes gömböket. – Íme, Ég, Föld, és Fény, ami mindent megvilágít!

A gömbök összeütköztek, és lebegve eggyé olvadtak. Hatalmas, kör alakú fátyollá nyúlt anyaguk, és a jövő képei jelentek meg rajta: A három nép – myrián, henngann és vygai – a lelkük mélyén vágyott békében élt együtt, közös birodalmuk pedig felvirágzott. A jelenlévők megigézve nézték égi önmagukat, mígnem a nagy látomás szertefoszlott, és mindenkire lehullt belőle egy kicsiny, de fontos darabka.

A bolygón a megszállás óta először sütött ki a nap, még az osztott szemű henngannok is boldogan melengették fázós csápjaikat. A meghatódott Kahnte császárnő parancsot adott a három fogoly szabadon engedésére, akiket ujjongva emelt magasba a tömeg.

 –  Látod, fiam, így születik a hit: a népek majd akkor is továbbadják egymás közt, ami itt történt, mikor mi már csak emlék leszünk – kiáltotta Zyvo Flyónak.

 –  Az új kezdet elérkezett – harsogta Dylan, és szeretettel nézett végig a Myr-A horizontján, mely úgy hasonlított a Földére.

 

2
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2011-05-06 23:38 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Írtam egy szép, hosszú kritikát - ameddig bírtam. A mű önmaga paródiája, logikátlan, hajánál fogva elrőrángatott megoldásokkal operál. A szereplők nem egymással beszélgetnek, jellemrajzuk a sablonhoz képest is hézagos, a tetteiket nem köti össze fizikai valóság. A lezárás unalmas, az akcióelemek mintha csak bemutatóba lennének. A deus ex machina ennél már csak akkor működhetne erősebben, ha Isten személyesen száll le irányítani. A sztori kiszámítható, a cím kevésbé erős "biblikusságra" utal, de az első monológ után tudható, hogy a történet hitbéli üzenetté laposodik.

A világ hiteltelen, amit nem a vázlatosság okoz, hanem az, hogy papírból kivágott, kétdimenziós szereplőket mozgattok festett háttér előtt, és nyelvészeti laborban tenyésztett, steril mondatokat aggattok a szájukba. Semmi leírás, hangulatfestés, minden robog a lezárás felé, ahol összenépi csuhaj keretében megvalósul a Mennyek Országa. Tizenhárom éves fiúk első írása szokott ilyen lenni.

Maggoth, ennél azért jobbat vártam volna tőled...

_____________________
Dr. Bloody Dora

szo, 2011-05-07 00:24 Maggoth

Maggoth képe

Nagyjából erre számítottam :)

Ám nem helyes egy személyben engem felelőssé tenni, amikor ez egy közös mű. :)

Mindamellett másfajta elvárásoknak kellett megfelelnünk, és mi inkább arra próbáltunk koncentrálni. Nem azt állítom, hogy ez bármelyikünk életének főműve lenne, hiszen az utolsó fordulóban csakugyan elvérzett. Ámde négyszáz nevezőből mégis bekerült a legjobb harmincöt közé, ami szerintem egészen tűrhető eredmény, főleg mivel ez egy külhoni pályázat volt. Vagyis valamennyire nyilván hoztuk, amit a kiírók vártak vagy szerettek volna, és ezek a furcsa ízlésű, vallásos osztrákok meghívtak minket a díjkiosztó fesztiválra, ahol kiállítják ezt a művünket a legjobbak között. :) A robogásban van némi igazad, de nagyon kevés karakterünk volt rá, hogy új irányból közelítsük meg a Szentháromság témakörét. Na, mindegy. Ízlések nem képezhetik vita tárgyát, neked ez egy nagy csalódás, másoknak meg egy nagyszerű alkotás. Mindez pedig szubjektív, mert attól függ, hogy ki nézi, és milyen szemszögből :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

szo, 2011-05-07 12:00 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Nem téged tettelek egyedül felelősség, csak Esvy stílusát nem ismerem, mert önálló művét még nem olvastam (ami fent van a Karcon, azt meg inkább nem tekintem reprezentatív mintának), így tőle nem várhattam el jobbat, mert mihez képest? :)

Én megértem, hogy karakterhiány, kötött ötlet, szélsőséges téma, de ez a mű... önmagában ezen a szövegen rengeteget lehetne változtatni, több helyen lehet húzni, hogy máshol be lehessen toldani. Ez még saját magán belül sem a maximum. Megértem, hogy pályázat, megértem és gratulálok a szép helyezésért, de valahol szomorú, hogy így, ilyen formában ez előkelő helyen végezhetett, mert akkor milyen lehet a többi?

Viszont azt elfelejtettem mondani, a "maggothos csavar" nem jellemző a műre, ami hihetetlen - de most az egyszer nem jó. Eljött az az idő, hogy én hiányolom a plusz csavart. Őrjítő.

_____________________
Dr. Bloody Dora

szo, 2011-05-07 18:26 Maggoth

Maggoth képe

Jó, az utolsó percben kezdtünk el kapkodni, és a sztorit igazából Esvy hozta, én csak itt-ott belekontárkodtam, mert igazából lövésem se volt, mit lehetne írni a Szentháromságról. Ehhez képest nagyon szép eredményt ért el, persze az is egy lehetőség, hogy 365 annyira gáz mű érkezett be, hogy a miénk még így is bekerülhetett a legjobb 35-be :) Vagy csak mákunk volt, és beletrafáltunk, mit szerettek volna, vagy senki más nem küldött sci-fit, és nem volt mihez viszonyítani - a lehetőségek száma végtelen...

A csavar hiányolása részedről tényleg örjítő, tipikus női viselkedés. :) Eddig az volt a bajod, hogy van csavar. Majd kitalálom a félcsavart (majdnem csavar, szinte már odaüt, aztán hopp, mégsem :D).

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

v, 2011-05-08 15:39 krystohans

krystohans képe

 Régen voltak azok a mozifilmeket bemutató képeskönyvek, sok színes fotóval a filmből. Indiana Jones, Star Wars... azok jutottak eszembe erről. Egy trilógia ebben is benne van minimum.

 

___________________
Portölcsér vagyok
Szél játéka összetart
Ha megunt, szétszór

 

v, 2011-05-08 16:09 Maggoth

Maggoth képe

Egyébként igen, ami különben még jobban ráerősítene a Szentháromság szövetére :D

Csak az a fránya karakterlimit ne lett volna, simán küldtünk volna egy trilógiát :D Az első résznek az lett volna a címe: Az Atya, a többit gondolom, kitalálod...

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

v, 2011-05-08 20:48 Esvy

Esvy képe

Úgy vélem, illene nekem is szót emelnem. Nos, a mű tényleg tipikus esete annak, mikor a pályázat szűk keretei súlyos csapást mérnek az alkotás szabadságára. Elismerem, hogy sikerülhetett volna jobban is. Én kérek elnézést. De fő, hogy a grazi minoritáknak tetszett. :)

 

A korlátok is korlátoltak.

h, 2011-05-09 06:49 Mickey Long

Mickey Long képe

Hááát, hogy is kezdjem. Az, hogy a téma olyan messze áll tőlem, mint a vygaiak és a henngannoktól, akkor azt hiszem nem mondtam sokat. ;) De ez az én bajom. :D
Viszont iszonyat módon zanzásítottátok a novit. Oké, hogy karakterlimit és Tsa megnehezíti a sztorit, de hogy minden bekezdés annnnyit öleljen át, mint egy kisebb regény…

 

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

h, 2011-05-09 07:58 Maggoth

Maggoth képe

Csalódtam volna, ha ez a sztori közel állna hozzád ;)

Amúgy van egy biblikus íve, azért ölel át minden bekezdés egy nemzedéknyi történelmet :D

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

h, 2011-05-09 10:51 Esvy

Esvy képe

Hűha! Most látom, hogy kéretlen reklámok furakodtak a hozzászólások közé! (Nem, ezek biztosan nem külföldi rajongók.) Szerintem veszélyes lehet a linkjeikre kattintani. Semmi keresnivalójuk itt, talán vírusmarketing-szemetek.

Szóval, sajnos hamis csillagokat kaptunk.

 

A korlátok is korlátoltak.

h, 2011-05-09 14:57 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Spamekkel nem beszélgetni, hanem a szerkesztőknek jelenteni. A hamis csillagozással nem tudok mit tenni.

_____________________
Dr. Bloody Dora