A történész

Amit először megtanítanak nekünk, hogy nem szabad beavatkoznunk, és nem változtathatunk. Ha ez mégis bekövetkezne, akkor meg kell próbálnunk helyrehozni.
Legújabb küldetésem egy tömegbaleset megfigyelése Shanghajban, és tizennyolc percem maradt odaérni. Elhagyatott területen landoltam, hiszen nehéz lett volna kimagyaráznom egy korabeli ember előtt, hogyan tűntem fel a semmiből valami vakító villanással.
A módszer egyszerű, mint a karikacsapás: gyalog kell átkelnem a városon, mellőznöm kell minden érintkezést, nem lehetek más, mint valami múló tünemény.
Gondolataim közepette beleütköztem egy gyönyörű, szőke nőbe. Csak a puszta szerencsének köszönhettük, hogy nem borítottuk fel egymást. Szabadkoztunk mindketten, ahogy illik, majd távozott.
Beismerem, rövid időre megigézett szépsége, jácint illata magával ragadott. Az Időhatóság történészeként kiképeztek a hasonló interakciókra, de más megtapasztalni.
Rövid mélázásomból kommunikátorom csipogása térített magamhoz. Ez az okos kis szerkezet szinte mindenkiről tudott mindent. A sarki újságosról imént mondta meg, hogy meg fog halni tüdőrákban a mai naptól számítva tizenkét év múlva, bár ezt én is megmondtam volna a félig elrágott szivarjából.
A karpántom közölte velem híreit a retinámba épített nanotechnológián keresztül a szépséges Erica Brownról. Pontosan tíz másodperc múlva kellene elhunynia egy autóbalesetben, amikor egy tiloson áthajtó taxisofőr elüti őt.
Utána kaptam tekintetem, aggodalmam a tetőfokára hágott annak ellenére is, hogy tudtam, ez már történelem.
Tehetetlenül szemléltem, amint a jelzőlámpa pirosra váltott Erica előtt, és nem lépett le a szabálytalan autós elé. A felismerés villámként hasított belém, megmentettem az életét.
Kommunikátorom a hibámra figyelmeztetett elsőként, majd a küldetésre: a megfigyelésre váró tömegszerencsétlenség tizenkettő perc múlva fog bekövetkezni.
Nem tudtam, kit válasszak, a nőt vagy a metrót. Kiképzésemre hallgattam, és az előbbire esett döntésem. A retinámon táncoló holo-térkép szerint pontosan a metróállomás irányába haladtunk. Úgy éreztem, még a sors is mellettem áll, még ha nehéz döntés vár is rám. Csak egyféleképpen hozhattam helyre a hibámat, ha megölöm a nőt. Nem tudtam, képes leszek-e rá, ki tudok-e oltani egy életet. A feletteseim még bocsánatos bűnnek tekintenék, hiszen a nagyobb jó érdekében tenném, de én talán nem tudnék élni ezzel a tudattal.
Az a maradék kis idő úgy rohant el mellettünk, mint a gyorsvonat, vagy még pontosabban a metró, amely a balesetet okozza majd, ráadásul az egységem szerint egy perc múlva megérkezik az állomásra.
Csendben figyeltem Ericat, ahogy a peron szélén állt, és a szerelvényre várt. Magamban végig azért imádkoztam, hogy a metró okozza vesztét, és vegye le vállamról a terhet.
A szerelvény fénye már látszódott az alagútban. Mostanra a vezetőnek szívinfarktust kellett kapnia, ahogy az állni fog a baleseti jegyzőkönyvekben.
Közelebb sétáltam a nőhöz, hogy megadhassam neki a kellő lökést. A hátához tettem a kezem határozott mozdulatra készen, amikor a jármű bevette a finoman ívelt kanyart, de ez még így sem tudta lelassítani. Lesodródott a pályáról, végighorzsolta a falat, és iszonyatos robajjal folytatta útját.
Mindenki halálra rémült, egyesek azonnal futni kezdtek, ahogy azt tenni akarta Erica is.
Tétováztam, ő pedig ennek köszönhetően belém ütközött. Erőteljesen megragadtam, igaz, csak reflexből. Ahogy a szemébe néztem, mintha lelassult volna körülöttünk az idő, a világ elcsendesült, csak mi ketten léteztünk. Láttam tekintetében a rémületet, pedig nem sejtette, mire készülök.
Nehéz szívvel taszítottam a közelgő, sínen pattogó szerelvény irányába, de meg kellett tennem. Miközben hátráltam, ő tehetetlenül zuhant le a peronról, a metró pedig elcsapta.
Az emberek úgy rohantak fel a felszínre, ahogy csak tudtak, kettesével szedték a mozgólépcső fokait. Én a lépcsőre hagytam a munkát, csak az áldozatom arcát láttam magam előtt a fokok helyett. Megkerestem a legközelebbi eldugott sikátort, ahol először meg kellett megküzdenem a hányingerrel, majd végül vettem a bátorságot, és kiküldtem a jelzést. Az sem jutott eszembe, láthat-e valaki, nem is érdekelt.
Minden elfehéredett körülöttem, és amikor kitisztult a kép, otthon találtam magam a parancsnokságon abban a tudatban, hogy sikerült megóvnom a jövőt.
– Szép munka volt, Henriksen, újabb sikeres küldetés – dörmögte egy hang mögöttem.
Nem ismertem fel, ki az, majd amikor megfordultam, egy fekete hajú férfi állt előttem, a ruháján díszelgő név alapján bizonyos Crawford, akit a jelzésének köszönhetően a komplexum parancsnokának azonosítottam, bár én még soha életemben nem találkoztam vele.
Ekkor hasított belém a felismerés, nem csak a nő élete változott meg akkor és ott, hanem a sofőré is, akit nem ítéltek el gondatlanságból elkövetett emberölésért.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2019-08-16 17:46 Kelvin

Kelvin képe

Hát, nem tudom, de kicsit olyan, mintha részegen olvasnék egy novellát, amit egy részeg írt.
Mi a szarnak kellett ott lennie a balesetnél? Retinába épített térkép irányítja a főhőst, aki a semmiből tűnik fel valami vakító villanással a jó ég tudja, hogy honnan, de arra nincs technológia, hogy monitor előtt nézzenek végig valamit. A főhőst még ki is képezték, de mondhatjuk, hogy ez nem sikerült, mert az időhatóság történészeként méterenként lesz szerelmes minden nőbe, nem mellesleg minden nő nagyon szép, de miért? Miért nem szerepelnek átlagos csajok az írásokban, vagy akár rendesen rondák?
Mitől óvta meg a jövőt? A saját bénázásától? Mert az rendben, hogy a taxis nem csapta el a szépséges Ericát, de ő ettől még meghalt, vagyis neki mindegy, de az nem beleszólás az eseményekbe, hogy ezért nem ítélték el a taxist?
Jó, én nem tudom. Kirakom, aztán majd lesz valami.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

h, 2019-08-19 18:58 S. L. Cornelius

S. L. Cornelius képe

"Miért nem szerepelnek átlagos csajok az írásokban, vagy akár rendesen rondák?"
Ettől én is mindig falnak megyek :DDD

_____________________

Cornelius

sze, 2019-08-21 12:07 gabesz890

Üdvözletem!

Igen, elkapkodtam a dolgot, legközelebb átgondolom. :) Még bontogatom a szárnyamat, nem mindig találom el az egyensúlyt, mit írjak le, mit nem.

Én úgy gondoltam, hogy a kiképzés ellenére mégsem mindig olyan egyszerű eldönteni, mikor mit kellene tennie az illetőnek, ha meg akarja óvni a múltat.
A sofőrt nem ítélték el egy piros lámpán áthajtás miatt, mert csak átsuhant rajta, még csak el sem kapták, de azért ha a nőt elcsapta volna, akkor az már gondatlanságból elkövetett emberölés. Ennyit változtatott az a pici mozzanat.

Ti megfordulnátok egy ronda nő után az utcán? :)

Azért köszönöm, hogy elolvastátok, legközelebb jobban igyekszem majd, és türelmesebben átgondolom. :)

sze, 2019-08-21 13:23 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Nem így fogalmaznám meg. Már hogy elkapkodtad. Elragadott a történet. Ilyen helyzetben az a szerencsés, ha el tudod képzelni másra hogyan hat. Mintha nem te olvasnád.
Ami a nőket illeti, te volnál az író, vagy mi a szösz. Olyan nőről írsz, amilyenről leginkább akarsz. Ez nem egy pillanatkép valamelyik városról, ahol ez is van meg az is. Ronda dolgokról, legyen az nő vagy bármi, akkor érdemes írni, ha célod van vele. Abban igazad van, hogy itt meg kifejezetten helytelen lenne.

Azt javaslom, hogy igyekezz több nézőpontból rálátni a történetedre. Sokan eljátszanak ezzel. Pl. King is, de a legkiemelkedőbb ebben a kérdésben W. Golding. A beavatásban ugyanazt az eseménysort két nézőpontból is megírja. Az ilyesmi akár szórakoztató is lehet, és sok tanulsággal szolgálhat, A rejtett következetlenségeket kiemelheti pl.

sze, 2019-08-21 13:23 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Nem így fogalmaznám meg. Már hogy elkapkodtad. Elragadott a történet. Ilyen helyzetben az a szerencsés, ha el tudod képzelni másra hogyan hat. Mintha nem te olvasnád.
Ami a nőket illeti, te volnál az író, vagy mi a szösz. Olyan nőről írsz, amilyenről leginkább akarsz. Ez nem egy pillanatkép valamelyik városról, ahol ez is van meg az is. Ronda dolgokról, legyen az nő vagy bármi, akkor érdemes írni, ha célod van vele. Abban igazad van, hogy itt meg kifejezetten helytelen lenne.

Azt javaslom, hogy igyekezz több nézőpontból rálátni a történetedre. Sokan eljátszanak ezzel. Pl. King is, de a legkiemelkedőbb ebben a kérdésben W. Golding. A beavatásban ugyanazt az eseménysort két nézőpontból is megírja. Az ilyesmi akár szórakoztató is lehet, és sok tanulsággal szolgálhat, A rejtett következetlenségeket kiemelheti pl.

sze, 2019-08-21 13:55 gabesz890

MIndenképp kipróbálom, köszönöm a tanácsot. :)

sze, 2019-08-21 15:18 Mayer

Szia!

Elolvasva én egyetlen dolgot éreztem: sematikus. Az időutazás és a múlt történéseibe való beavatkozás és azok utóhatásai elég sablonosak és már a tv-ben is ezzel találkozhatunk. Úgy fogalmaznék inkább, hogy ezzel kapcsolatban vártam volna valami eredetit, valami meghökkentőt. Nem tudom, hogy mi az.
Az, ahogy ezt leírtad viszont tetszett. Gördülékeny, olvasmányos. Ott kicsit meglepődtem, hogy a korrekciót, ami mégis csak egy gyilkosság, maga a főhős hajtja végre. Ettől a tudományos látszat és az elbeszélés finomsága sérül.
Összességében jó volt olvasni, sőt még tetszett is!

sze, 2019-08-21 15:41 gabesz890

Köszönöm, hogy időt szántál rá. :) Próbálkoztam kicsit ezzel a lerágott csonttal, sajnos nem túl nagy sikerrel. :) De igyekszem majd meglepő, és eredeti dolgokat feltenni az oldalra. ;)