ISS – Istentelenül Sok hűhó Semmiért (Hogdney Smith történetek)

Amikor Paul Moskowsky belépett a hatalmas raktárnak látszó valóban hatalmas raktárba, szinte a semmiből felbukkant előtte egy alacsony, kopaszodó emberke.
– Jó napot, a végkiárusításra jött? – A kérdező arca szürke volt és ráncos, gyűrött öltönye hajtókáján korpaszemek fehérlettek. Paul Moskowsky egy pillanatra megdermedt, annyira valószínűtlen volt a kihalt NASA raktárban elhangzó mondat. Kettőjükön kívül senki nem tartózkodott a vége-hossza nincs teremben. Amíg a szem ellátott csak a rozsdásodó rakéták törzsét rágta ropogva az amortizáció vasfoga.
– Igen – nyögte ki végül, mire a szürkearcú csak bólintott. Tekintetéből tompa, lemondó fájdalom sugárzott, egy évtizednyi aranyér okozta szenvedés bizonyítékául. – Hogdney Smith vagyok, én leszek a kalauza. Most vesz először űrhajót? – kérdezte Smith és amikor Moskowsky beismerte, hogy valóban, intett neki a kezével.
– Kövessen, kérem! Körbevezetem…
A raktár tényleg hatalmas és nagyratörő volt, csakúgy, mint a NASA terveinek többsége. Precízen, egymástól azonos távolságra vesztegeltek az űrrepülők és a rakéták, látszott, hogy valaki féltő gonddal ügyelt a parkolásra. A karcsú törzsek és vezérsíkok árnyékában bokorszerűen burjánzottak az űrszonda–programok maradványai, Moskowsky szeme még ki tudta venni a megkopott feliratok többségét.
A Mariner–sorozat bolygókutató tartalékegységei mellett Viking Mars szondák és Apolló műholdak sorakoztak, volt, amelyiknek nyolc támlába volt, de akadt ahol csak négy, teleszkópos szerkezet tartotta a lekváros fánkra emlékeztető törzset. Aztán ott volt a többi név is, mind jól csengő, erőteljes nevek: Galileo, Giotto, Voyager, Magellán, Ulysses.
– Ez micsoda? – mutatott rá Moskowsky egy csőszerű izére, aminek talpszerkezetébe majdnem megbotlott. Az izé oldalából szárnyként nőttek ki a napelem platformok, és az egyik oldalon óriási vécéülőkére emlékeztető fedél zárta le a csövet.
– A Hubble Űrteleszkóp egyik változata – válaszolta Smith monoton hangon. – Akár százszor halványabb égitestek is megfigyelhetőek vele, mint a földi óriástávcsövekkel. A tükörátmérője 2.4 méter, érdekli?
Moskowsky szótlanul figyelte a böszme csövet, majd megrázta a fejét.
– Nem, tulajdonképpen nem.
Hogdney Smith bólintott.
– A felküldött testvére sem érdekelt senkit. Azt 1990–ben lőttük fel, 2007–ben meg azt az egységet, aminek az volt a dolga, hogy a légkörbe navigálva elégesse az űrteleszkópot, mert tudományos és anyagi szempontból is gazdaságtalannak bizonyult. 2008–ban az elégetésért felelős egység elégetésére küldtünk missziót, 2009–ben pedig a Hubble–t elégető egységet elégető elégetésére.
– Igazából én egy űrsiklót vennék – vágta rá gyorsan Moskowsky, akit megzavart a szürkearcú kijelentése.
– Kiváló döntés, ott van a Discovery – mutatott rá beleegyezően Smith egy kormos hőpáncélzatú járműre.
– Majdnem teljesen hibátlan, kicsit foszladozik a burkolata, de még használható.
Paul Moskowsky megnézte magának az űrrepülőt, de nem tetszett a színe. Elbizonytalanodott. Hirtelen elhatározástól vezérelve kimondta, ami az eszébe jutott:
– Mondja, komplett űrállomást nem árulnak?
Hogdney Smith nem lepődött meg a kérdésen. A NASA képviselői az ígéretek és eredmények malomkövei közt igen ellenálló idegrendszert fejlesztettek ki magukban.
– Természetesen az is van. Az ISS megfelel? Az első nemzetközi űrállomás, potom nyolcvanmilliárdba volt, de magának megszámítjuk hatvanért.
– Hatvanmilliárdért?!
– Hatvan dollárért – helyesbített Smith gyorsan. – Nagyon sok helyet foglal, még vagy háromszáz szerkezetűnk kering odafönt, vagy porosodik a laborok mélyén. Kell a hely, ha igent mond, és leteszi a harmincszázaléknyi foglalót, máris viheti. A többit ráér hatvan napra fizetni.
Moskowsky érezte, hogy ebből még lehet valami. – Saját űrállomás… – szeme előtt lefutott egy vízió, hiszen egy négyszáz kilométeres magasságban keringő állomás akár még rentábilis is lehet.
Smith is megérezte hogy a másik ráharapott a dologra.
– Nézze, ott is van – mutatott a távolba. A raktár túlvégében kopottan és üresen tényleg ott vesztegelt az ISS.
Odasétáltak, lépteik zaja kongva pattogott a raktárterem falai között.
Moskowsky elhűlten figyelte a négyszáz tonnányi erőfitogtatást, a nemzetek büszkeségét. A NASA képviselője halkan mesélni kezdett.
– Még Reagen elnöksége idején 1984–ben kezdték el építeni a Freedom űrállomást. A terveket később átdolgozták, és átkeresztelték Alfára, tudja, a nagysikerű tévésorozat után. Úgy voltak vele, hogy a bejáratott név már fél siker, de aztán vége lett a hidegháborúnak, jöttek a békeévek, és senki nem akart csillagháborút. Ott voltak azok a konfliktusok az arab térségben, így aztán az űr kezdett kimenni a divatból. Az építésbe beszállt az Európai és az orosz Űrhivatal, összedolgozták a terveket a MIR–2 űrállomáséval, és elkezdődött a Nagy Nemzetközi Építkezés.
1998–ban felküldtek a Zaraja energiaellátó egységet, és az amerikai Unity dokkolómodult, ezt követte 2000–ben a Zvezda lakóegység és 2001–ben a Destiny kutatólabor. 2003–ban történt egy kis malőr, a Node–1 egység mellett láthatja azt a kis kupacot, annyi maradt a Columbia űrrepülőből. Sajnos a katasztrófa visszavetette az ISS építését, de ha lassabban is, a következő években egyre szaporodtak az állomáshoz kapcsolt modulok. Quest, DC–1, Enterprise, MLM, Node–2, Node–3 és a többi, és a többi…
Smith észrevette, hogy a szóáradattól a másik figyelme ellankad. Paul Moskowsky elveszítve érdeklődését az ISS iránt, egy öt méter magas, kúp alakú rakétát bámult.
Hogdney Smith hogy mentse a menthetőt megpróbálta gyorsan befejezni a nemzetközi űrállomás történetét.
– A kétezres évek közepén már csak két űrhajós tartózkodott az ISS fedélzetén, többnyire texasi tabadam pókert játszottak, mivel a kutatási feladatokhoz nem voltak elegen. A közvélemény sokallotta a költségeket, aztán… – Moskowsky ekkor közbevágott, szeme csillogott amint rámutatott a kúp alakú rakétára.
– És ez micsoda?
Smith nagyot sóhajtott, és belátta, ez az üzlet már kicsúszott a kezéből. A New York Times által gazdaságtalannak ítélt nemzetközi űrállomás még jó ideig ott fog porosodni a NASA panoptikumában, hacsak a koreai Kim Jo–Szip be nem tartja az ígéretét, és tizenöt dolláros áron meg nem veszi a kivénhedt matuzsálemet. Állítólag tarkababot akar futtatni a platformok tartóoszlopaira…
A NASA képviselője beletörődött a soros kudarcba, de megragadta a következő lehetőséget.
– Az egy remake–jármű, ezt a hatalmas lövedéket a Hold felé irányzott ágyúból lőttük ki. A Verne–1 sikere…

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2006-10-27 09:56 Blade

Blade képe

"valaki féltő gonddal ügyelt a parkolásra" - rakétával is parkolnak? ;)

"kétezres évek közepén" - ez félreérthető

Ez a legjobb Smith sztori eddig, gratula!

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

p, 2006-10-27 12:27 Monic

Csatlakozom, eddig tényleg ez a legjobb. Tetszik az alapötlet, át is tudod adni - kicsit fanyarul, kicsit viccesen, kicsit komolyan. Várom a többit.
Az a böszme távcső nagyon felcsigázta az érdeklődésemet. Jól mutatna a hátsó kertben. :)
____"I can't stand this emotional violence, leave in silence."

p, 2006-10-27 15:49 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Ez nekem is feltűnt: "valaki féltő gonddal ügyelt a parkolásra". Talán pakolásra, elvégre egy raktárban vagyunk.
"hatalmas raktárnak látszó valóban hatalmas raktárba" - nekem szóismétlésnek tűnik (de csak nekem ezek szerint), elég lenne "hatalmasnak látszó, valóban hatalmas raktár".
"szerkezetűnk" - rövid ü.
Na, ennyi. Ez a történet nekem nem teszett annyira, bár ez is kritikus, semmi panaszom nem lehetne rá, "objektíven" nézve, de én egy szubjektív ember vagyok, tehát nem tetszik. Fogalmam sincs, miért. Leginkább az azonos leírás (különálló történetek, ugyanarról az emberről, ez van Dóri, szokd meg). Ja, és ez a mondat: "az űr kezdett kimenni a divatból". Az előző történetben sem tetszett, itt még kevésbé, bár igazad van.
Szóval jó sztori... de nekem nem tetszik.
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

p, 2006-10-27 18:47 I.M. Brod

Szia Dora,

a "hatalmas raktárnak látszó valóban hatalmas raktárba" egy szojatek. Latszo - mint hogy annak tunik, es valoban mint tenyleg hatalmas. A parkolast tobben kifogasoltatok, hat erre nem tudok mit irni, szerintem azok is parkolnak :-)

Az ur pedig tenyleg kiment a divatbol :-)

-= Csak az utolsó tölténynek van szeme =-

szo, 2006-10-28 18:50 Bloody Dora

Bloody Dora képe

:D A szójátékot értem, értékeltem, de akkor is szóismétlés. ;)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

v, 2006-10-29 09:24 I.M. Brod

Dora:

Sokan elkovetik a hibat, hogy ugy ugyelnek a szoismetlesre, mintha lelonek erte az embert. A kulonfele iroiskolak alt. el szoktak mondani, hogy a szoismetles NEM HIBA. Ha celzott, szandek van vele, vagy ha egyszeruen az adott szo szinonimai megtornek a stilust, vagy eroltetett lennenek. Kicsit hasonlit ez a "mondta" szo hasznalatara. Ha olvasol, egy jol felepitett dialogusban sem veszed eszre, hogy 27 szer van leirva a mondta szo. Egyszeruen atsiklik a szemed rajta, kiveve persze ha allando jelleggel osszekapcsolod valamivel, pl igy: - mondta hangosan; - mondta es kozben megrazta a fejet. A mondta onmagaban nem eszreveheto :) pedig szoismetles :)

-= Csak az utolsó tölténynek van szeme =-