Találmány

– Hölgyeim és Uraim! Engem ért a megtiszteltetés, hogy cégünk legújabb fejlesztését bemutassam Önöknek. Termékünk az új évezred legnagyobb vívmánya a Titan terraformálása óta. Mint önök is tudják, az űrutazás nem olyan nehéz, szinte kivitelezhetetlen, mint eleink gondolták, de még mindig rejt magában bizonyos veszélyeket. Ezek közül az egyik legégetőbb problémát a sztázisállapot fenntartása okozza. De hát a sztázist évszázadok óta alkalmazzuk az űrutazás alatt! Mondhatja bárki, már-már rutineljárásnak tekinthető. Természetesen igazuk van, Hölgyeim és Uraim.
Hogy miben rejlik akkor termékünk nagyszerűsége? Máris rátérek, előbb azonban kifejtem, miért is van szükség a Morpheognosisra.
Mint tudják, a sztázis alatt, a szervezet vegetatív állapotba kerül. Néhány éve tudósok egy csoportja felfedezte, hogy ez a vegetatív állapot a sztázisterhelés ismétlődésével pár év alatt oly mértékben károsítja az agyfunkciókat, hogy asztronautáink nagy része egy a dementiához hasonló állapotba kerülhet. A Kincaid-Matsumoto-szindróma, mely arról a két orvosról kapta a nevét, kik először írták le a betegség szimptómáját, nem csupán azokat érinti, akik már állandó klinikai megfigyelésre és ápolásra szorulnak.
Civilizációnk kiterjedt az egész Naprendszerre, s követségeink találhatók a Pángalaktikus Szövetség jelentősebb világain. Menetrendszerinti járataink több csillagrendszerre kiterjednek, műholdjaink hálózata az ismert galaxisok nagy részét lefedi. Kolóniáinkon milliárdok élnek, s akár a Planetológiai Központnak dolgoznak, akár olyan multicégnek, mint a Mayer-Greenfeld - mely, mint tudjuk a legnagyobb gyémánt-monopóliummal rendelkezik innen a Proxyma Centauriig -, akár a legeldugottabb bányászkolónián robotolnak a Charon-Pluto aszteroidaövezetben, mind ki vannak téve a veszélynek.
Számunkra oly természetes a sztázis, mint elődeinknek volt a mobiltelefon. Ma már csak a történelemkönyvek és az orvosi lexikonok említik ezt a kezdetleges kommunikációs eszközt. Ahogy a mobiltelefon alig észlelhető sugárzása hatott az emberi kromoszómákra és kis híján bolygónk elnéptelenedéséhez vezetett, ugyanúgy a sztázisállapot agyra gyakorolt hatása is túl sokáig volt rejtve a kutatók elől.
De míg a mobiltelefon elsősorban a női szervezetre volt hatással - hiszen, mint tudják, a petefészkekben már a leánygyermek születésekor ott vannak a petesejtek, a férfi nemi szervek viszont az ivarérettség elérésétől folyamatosan új spermiumokat termelnek-, addig a sztázisbetegség nem válogat. Hiszen agya minden embernek van. Nőknek, férfiaknak, idősnek, gyermeknek, mindenkinek.
Hölgyeim és Uraim! Tudták Önök, hogy sztázis alatt az agy nem álmodik? Nem?
Pedig így van. Sztázisban az agykéreg integratív funkciói szinte teljesen megszűnnek, ismételt terhelés következtében pedig az agykéregben degeneratív változás mutatható ki. Kísérleti alanyainkon alig harminc-negyven terhelés után már mutatkoztak a Kincaid-Matsumoto-szindróma első tünetei, memóriazavarok, dysphasia és insomnolentia. A terhelés növelésével, rohamosan romlani kezdett az állapotuk, a rövidtávú memóriavesztés állandósulása, a tájékozódási képesség elvesztése, majd részleges amnézia, a végső stádiumban pedig az úgynevezett másodlagos degeneratív dementia tetőzi be a folyamatot.
A Morpheognosis egy olyan készülék, mely a sztáziskamrához szervesen kapcsolódva, mesterséges álmot generál az agykéregben, s annak integratív funkcióit köznapi kifejezéssel élve karbantartja a sztázisfolyamat alatt.
Hölgyeim és Uraim, bárhová is induljanak, mi megszínesítjük útjukat, s mikor megérkeznek, fel sem akarnak majd ébredni a Morpheognosis tökéletes világából.
A készülék kizárólag az AsztroLab forgalmazásában kerül a piacra, részvényeseink kedvezményes áron juthatnak hozzá.
A mai napon jótékonysági akciónk keretében minden megvásárolt készülék árából húsz százalékkal kutatásunk főszponzorait, a Sol Központi Büntetésvégrehajtó Intézetet és a Terrana Börtönkolóniák működtetőjét a Mechanotron Vállalatot támogatják.
Köszönjük, hogy eljöttek, jó szórakozást kívánunk, és ne felejtsék: Morpheognosis, az üdítő álmok őre!

A film lepergett, a hirtelen felébredő mennyezeti lámpák éles fényétől hunyorogva, két férfi nézett egymásra a hosszú asztal mellett.
– Na mit szólsz? - dőlt hátra székében a magasabbik. Szőke lobonca alól acélkék tekintet vallatta a páros másik tagját, aki tűnődve nézett szét, mintha álomból ébredne. Beletúrt őszülő hajába, kézfejével megdörgölte borostásodó arcát, majd kissé kényszeredetten vállat vont.
– Nem is tudom. Az ötlet jó, tényleg, akár még sorozatot is készíthetünk belőle, de azt a telefonos részt ki kéne hagyni.
– Ugyan már! Jópofa! Képzeld csak, hányan kapják majd el a fülüktől a telefont! Mókás lesz, meglátod. - A fiatalabb férfi körbefordult párszor póklábú székével, s arcán eltúlzott ijedtséggel imitálta a nézőközönség várható reakcióját. Társa halványan elmosolyodott ugyan, de továbbra is lassan, elgondolkozva ingatta a fejét.
– Te meg azt képzeld el, hogy a mobilszolgáltatók kilövésével, mennyi lóvétól esünk így el. A végén még hitelrontásért fognak perelni. - Két szemöldöke közt megjelent, majd makacsul megült egy aprócska ránc.
– Hát persze. És melyik bíróság fogja nekik megítélni a kártérítést? Hisz ez csupán egy sci-fi, a képzelet szüleménye! Erre nem alapozhat az ügyvédjük, legyen akármilyen dörzsölt vén róka is - csapta össze kezeit a szőke, s lélekben már a bevételt számolgatta. Az idősebb férfi maga elé bámult, ujjai ide-oda matattak sebesen.
– Talán igazad van. Legyen, ahogy gondolod. Tényleg, bocs, az akadékoskodásért – szabadkozott, majd hirtelen hátralökte a székét, és felállt.
– Ne haragudj, nekem most mennem kell. Tudod, az asszony… - Arcán egy pillanatra, mintha árnyék futott volna át, de ahogy jött el is tűnt.
– Már megint csörög a petevekker öregem? - Társa az ifjú emberek legyőzhetetlen magabiztosságával vetette oda a szavakat, s a jópofának szánt mondatba burkolt tapintatlanság szinte csattant a csendben. Az idősebb férfi megállt az ajtónál, s a kilincsre csúsztatott jobbon megfeszültek az inak.
– Igen, megint csörög. – A kéz ellazult, ahogy a férfi visszafordulva, váratlan bizalommal magyarázni kezdett: – Tudod, már hat éve próbálkozunk, eddig sikertelenül. De talán majd most összehozzuk azt a kiskölyköt. Na viszlát, holnap találkozunk. – Az ajtó lassan csukódott be mögötte.
A szőke férfi hátradőlt székében, meglökte azt, és az iroda hátsó részét elfoglaló hatalmas üvegfalhoz gurult vele. A mélyben nyüzsgő embertömeg láttán elhúzta a száját.
– Még egy gyerek! Mintha nem volnánk így is több, mint elegen.