Led

 
            A falon egy öreg kakukkos óra hármat füttyentett. Ebéd után Gábor meséskönyvből olvasott fel a kislányának.
– A legkisebb királyfi legyőzte a gonosz boszorkányt. A sötét varázslat szertefoszlott. A szürke felhők felszakadoztak, és a nap aranyló sugarai hosszú évek után ismét lágyan simogatták az elátkozott erdő fáinak göcsörtös ágait.
– És ez után mi történt? – a gyerek tágra nyíló szemmel jelezte telhetetlen kíváncsiságát.
– A fák kirügyeztek, kinyíltak a virágok, a nyuszik előbújtak az odúikból, és vígan ugrándoztak a réten.
– Ez nincs is odaírva. Csak te találtad ki.
– Dehogy is. Itt van a könyv, olvasd el, ha nem hiszed.
A kislány elpirult, nem tudott még olvasni. Szégyenlősen elfordította a fejét, aztán huncutul elmosolyodott, és állította, hogy valóban oda van írva.
– Jól van, akkor mostmár aludj. Szép álmokat, Eszter!
Az évek múlásával a lánykából egyetemista lett, de az idő ellenére kíváncsisága nem enyhült. Többet tanult, mint amennyit a nanoelektronika és programozás szakon leadtak neki. Nem elégedett meg a részek irányításával, érteni akarta az egész folyamatot. Tanulmányai elvégzése után a Globális Nanoled Corporation-hoz ment dolgozni, ahol a nanoled felhők összehangolt működésének fejlesztőcsoportjába került.
            Fél évvel később megismerkedett Leventével az antipólusos nanonapelemek technikai részlegéről, akivel kapcsolata viszonylag hamar elmélyült. A cég azonban valamiért ezt nem nézte jó szemmel, és igyekeztek kapcsolatukat ellehetetleníteni. Mivel mindketten rendkívüli szakemberek voltak a maguk területén, egyiküket sem akarták elbocsátani, ezért a vezetőség egy köztes megoldást ötölt ki. Leventének a nanoelemekre gyakorolt gravitációs hatás volt a fő témája, ezért őt éjszakára osztották be, hogy kutatásokat végezzen a Hold nanoled felhőkre gyakorolt gravitációs hatásának kiküszöbölésére.
– Szia, kedvesem. Hogy vagy? Nehéz éjszakád volt? – kérdezte Eszter a munkából hajnalban hazaérkező Leventétől.
– Igen kicsim, de kialszom magam, és minden rendben lesz.
– Hogy megy a kutatás?
– Sehogy. Azért tettek oda, hogy megoldást találjak a Hold ledekre gyakorolt gravitációs vonzásának a semlegesítésére. Ezért kell éjszaka dolgoznom, de eddig minden egyébbel foglalkoztam, csak ezzel a problémával nem. Amit most csinálok, azt nappal is nyugodtan el tudnám végezni.
– Olyan erősen hat a Hold a felhőkre?
– Igen. Apályhoz és dagályhoz hasonló torzulást hoz létre a ledmátrixokban, a részecskék koncentrációja megváltozik, és ettől torzul a kép. Éjszaka ezért hiányoznak a ledfelhők az égről, de én nem is bánom. Elég nappal hamis képet látni.
– Igen, de nappal muszáj beborítani velük az eget, különben a kinti sugárzás a Föld gyenge elektromágneses tere miatt átjutna a légkörön, és az ökoszisztémánk komoly károkat szenvedne.
– Nem tudom, a mérések alapján a mágneses pólusok stabilizálódtak. Mostanra a bolygó természetes védőpajzsa is elkezdhetett erősödni. Talán már nincs is szükség a nanoled felhők biztonságára.
– Kicsit merész az a konspiráció, hogy csak a multik nem akarnak lemondani a reklámfelületükről. Mennem kell, drágám. Nappal én vagyok soron.
            A folytonos távollét és a munkahelyi nyomás lassan súrlódásokhoz vezetett, és már szakítani akartak, amikor kiderült, hogy Eszter várandós. Ezt követően Levente úgy döntött, hogy bármilyen más munkát elvállal, csak végre többet lehessen együtt családjával, azonban, mielőtt felmondott volna, halálos baleset érte.
            Eszterben valami eltört. Már nem volt az a bájosan kíváncsiskodó jellem, mint korábban. Munkahelyén mindenkiben ellenségképet látott. Az anyaság magányos terhei azonban elméjét megőrizték épnek. Kislánya, Réka boldogságáért küszködött nap, mint nap, és jutott egyre feljebb a ranglétrán. Egyik hétvégén, mikor a gyerek már nagyobbacska volt, ellátogattak Eszter szüleihez. Gábor kisunokájának ugyanabból a meséskönyvből olvasott fel, mint annak idején lányának. Réka boldogan szaladt oda anyukájához, és ugrott az ölébe.
– A nagypapa olvasott nekem egy mesét.
– Igen? És mi volt a címe? – kérdezte Eszter.
– Az elátkozott erdő.
– És miről szólt?
– Hát arról, hogy volt egy gonosz boszorkány, aki eltakarta a napot, és mindig esett az eső, de a királyfi legyőzte, és újra kisütött a nap.
– Tetszett a történet?
– Jó volt, de anya… Nálunk miért nem esik soha az eső?
– Tudod kislányom, ezt a mesét még akkor írták, amikor a természet volt a világon az úr, és nem az ember.
– És az mikor volt?
– Sok száz évvel ezelőtt.
– És mennyi az a sok száz?
Gábor felnevetett – Rád emlékeztet, valamikor te is ilyen kíváncsi voltál.
A kérdés azonban több volt, mint egy gyerek kíváncsisága. Ellenállás volt arra a természetellenességre, amit az egész társadalom érzett a virtuális ég nyújtotta biztonságban. Emberöltők óta nano méretű ledek felhője borította az eget, ami megvédte a Földet a Nap káros sugaraitól. Amikor a bolygó mágneses pólusai, az északi és déli elkezdtek felcserélődni, a planétát körbevevő elektromágneses tér gyengülni kezdett, ami így már nem nyújtott védelmet a káros hullámok ellen. Mikor a sarki fény az egyenlítőnél is színpompával kezdte elárasztani az eget, feltaláltak egy mesterséges védőpajzsot. Ez volt a nanoled, melyeket nagy mennyiségben lőttek a magas légkörbe, ami útját állta a káros sugárzásnak, és egyben a Nap járását is képes volt imitálni az égen. Az évek alatt történő fejlesztések során sikerült egyre jobb képet előállítani, míg végül a Napot teljes mértékben helyettesítették a parányi nanoeszközök. Éjszaka viszont a Hold vonzása a részecskék rendezettségi fokát megváltoztatta, és így se képet, sem védelmet nem tudott biztosítani a technológia. Azonban, a Föld éjjeli oldala felől nem érkezett halálos sugárzás, így este nem volt szükség a nanoledfelhőkre. Az illúziót nyújtó égi vásznon hamarosan reklámfeliratok, klipek jelentek meg. A rádiózás új dimenzióba lépett, és az égre kivetülő képsorokkal egybekötött műsorokat adtak. A televízió által nyújtott szórakozás a népszerűségi skálán sokáig esett, majd megállapodott egy minimumon. A szilveszteri tűzijátékok pedig elkezdték mellőzni a pirotechnikát. Az időjárás azonban nem kedvezett az eredetileg életet óvó technológiának. A felhők, viharok, szelek, csapadék és villámok ellehetetlenítették a nanoledek alkalmazását. Eme veszélyfaktorok kiküszöbölésére mobilis hidrofób és hidrofil zónákat hoztak létre a levegőben és a talajon egyaránt, hogy befolyásolni tudják a természet erőit. Az életet a továbbiakban mesterségesen, pontosabban öntözéssel tartották fent. Az óceánok és tengerek áramlatait óriásturbinákkal és tenger alatti vulkánok befolyásolásával keltették életre. Az ember idővel totális ura lett a bolygójának és a természetnek.
            Eszter azonban túl sokat tudott ahhoz, hogy ezek az információk és a hagyományos természet utáni ösztönös vágyakozása, férjének elvesztése és a mesekönyv több száz éves történetének napi aktualitás koktélja józanul hagyja elméjét. Otthon beleásott Levente szakterületébe, utánaolvasott a geológiának és visszament az alapokig. Találkozott a csillagászattal, és a rég elfeledett tudás nagyra nőtt halmazát összevetette eddigi munkásságával. Kiszámolta, hogy a ledek megosztott programozása, azoknak a Föld gravitációjának ellenszegülése, nanopropellereik ereje és a hátukon található napelemből származó energia csak abban az esetben elég, ehhez a működésszinthez, ha a Holdnak egyáltalán nincs hatása a felhőkre. A Földet kísérő égitest azonban egy gravitációs keverő, ami mozgásban tartja a bolygón az életet, és hatása nem csak éjszaka, hanem nappal is érzékelhető. A ciklusa nem felel meg az iskolában tanultaknak. Eszter egyre jobban kezdte érezni, hogy valami nagyon nincs rendjén.
            Felébredt a férje elvesztése óta benne szunnyadó üldözési mánia. Arra kezdett gondolni, hogy nem baleset, hanem merénylet áldozatává vált. A nanoled felhők több, mint illúzió, egy másod fokú derivált, egy álom mely hamis ismeretekre épül, és elfedi azt a valóságot, amit nem is ismerünk. A számítások alapján a Holdnak nem kéne léteznie, de vannak róla filmek, könyvek. Léteznie kell, vagy valaha létezett. Mi értelme egy ekkora hazugságnak?
Titokban kutatott a ledek programjai között, melyek nanomechanikus egységeinek tömeges rendszerben való működése ellentmondott a fizika törvényeinek a Hold létezésének feltétele esetében. Eszternek eszébe jutott, hogy talán azért szabotálták mindvégig kapcsolatát Leventével, mert kettejük együttes tudása már veszélyesnek bizonyulhatott, és feltételezték, hogy képesek lesznek kérdéseket megfogalmazni a kialakult világrend ellenében.
A kép Eszter fejében eléggé összeállt ahhoz, hogy tudja, több van a függöny mögött, mint ami sejthető. Programozói képességeit felhasználva azon kezdett el dolgozni, hogy kikapcsolja a ledeket. Eszter szorgoskodása azonban nem maradt észrevétlen a ledfelhőket irányító cég titkos ügynökei előtt. Ezzel azonban ő is tisztában volt. Tudta, hogy mélyre ásott, és ezt már nem bocsátják meg neki. Túl akart járni az eszükön, de végül elbukott.
– Fejezd be, Eszter! Tudjuk, hogy miben sántikálsz. Itt a vége, ne nehezítsd a helyzeted. – A titkosszolgálat berontott a szobába, és körbevették Esztert, amint a szerverteremben le akarta kapcsolni a ledek hálózatát.
– A világnak meg kell tudnia az igazságot.
– Hiszen még te sem ismered, hogy mi az igazság. Miből gondolod, hogy a társadalom felkészült arra, hogy megismerje a valóságot?
– Nem érdekel! Tudom, hogy ti öltétek meg Leventét. Miért tettétek?
– Mert ketten együtt képesek lettetek volna rájönni, hogy nem a ledek virtualitása az igazi illúzió. Téged is meg kellett volna ölnünk, de sokáig vártunk, és megszületett a kislányod.
– Ő már egy valódi világban fog felnőni. Nem érdekel, ha megöltök.
– Ne legyél meggondolatlan. Réka inná meg a levét. Veled mindenképpen végeznünk kell, de a lányodnak nem kell belekeverednie. Most éli legszebb éveit. Igazán kár lenne érte.
– Ne bántsátok. Rendben, nem teszem meg.
– Gyere velünk. Nem te vagy az első, akinek sikerült többet megtudnia a kelleténél, de az sem leszel, aki leránthatja a leplet a vízióról.
– Mielőtt meghalok, eláruljátok, hogy mi ez az egész? A Föld elektromágneses tere már régen visszaállt. Akkor minek?
– Mert a Hold elpusztult. A felhők nem bírták a marcangolását, és csak így lehetett kiküszöbölni a problémát. A Holdat már régen felrobbantották, hogy a felhők zavartalanul óvhassák az emberiséget a pusztító sugarakkal szemben.
– És ezt miért kell eltitkolni?
Eszter utolsó kérdésére már nem kapott választ. Lelőtték, hagytak egy levelet, mely Eszter öngyilkosságát igazolja a civilek számára. Tíz évvel később Réka csomagot kapott, benne egy kis távirányítóval és egy levéllel.
Kedves Lányom, Réka!
Sajnálom, hogy magadra hagytalak. Életemet egy titoknak áldoztam, melyet én már nem fogok megismerni, de te láthatod a valódi világot a napfényt eltakaró ledek nélkül, és ha szerencséd lesz, talán még esni is fog. Arra kérlek, hogy menj ki a házból, nyomd meg a távirányító gombját, és nézz az égre. Ha hiszel a mesékben, akkor most te lehetsz a királyfi, aki ismét elhozza a fényt erre az átkozott világra.
Szeretettel csókollak!
Édesanyád, Eszter
Réka a szavaktól felkavarva kiment az udvarra, és megnyomta a távirányító gombját. A ledfelhők fényei kialudtak, szürke porcsíkokká foszladoztak, és előbukkant a valódi égbolt. A horizonton egy zöldes nap készült lenyugodni. Néhány perc múlva az éjszakában kirajzolódott a Göncölszekér, de fejjel lefelé állt az égen, a Hold pedig nem látszott többé. A ledek hajdani képei egy másik bolygó virtuális valóságát vetítették az emberek elé, mely Eszter áldozata után tíz évvel örökre szertefoszlott.

 

1
Te szavazatod: Nincs Átlag: 1 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2012-05-08 18:29 Kelvin

Kelvin képe

"Emberöltők óta nano méretű ledek felhője borította az eget, ami megvédte a Földet a Nap káros sugaraitól. Amikor a bolygó mágneses pólusai, az északi és déli elkezdtek felcserélődni, a planétát körbevevő elektromágneses tér gyengülni kezdett, ami így már nem nyújtott védelmet a káros hullámok ellen" Elsőre is értettük. :)

"amint a szerverteremben le akarta kapcsolni a ledek hálózatát." Odamegyek és széjjelrúgom. Ehhez kár olyan sokat tanulni.

Réka királyfi?? Értem, de ez nem sikerült valami jóra, ugye?

Tudom, hogy nem könnyű párbeszédben adagolni az információt, mert nagyon szájbarágós lesz a beszélgetés, de ez eléggé ZS-kategóriás lett.

Központozási hibát is találtam, hatalmasakat ugrasz az időben, ami csípte a szemem, de a hibái ellenére sem nehéz olvasni. Azért ezt még gyakorolni kell.

 

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

sze, 2012-05-09 17:46 lehel

lehel képe

Köszi, hogy olvastad és a hozzászólást.

sze, 2012-05-09 07:47 Sren

Sren képe

 Szokásomtól eltérően nem a hozzászólásokra mentem először, hanem szép türelmesen végigolvastam. Az időugrások – és vonzatuk, emberi sorssal kapcsolatos szenvtelenség engem is zavartak. Gondolj csak bele, ezzel pont semlegesíted azt, aminek végső soron ütnie kellene: nincs dráma, nincs hatás. Pedig fontos elem lenne, sőt alapból ezzel kezdesz, erre szeretnél építeni (a gyermek érzékenysége), később pedig az időugrások közönyével ki is rúgod a szék lábát.

Enélkül pedig a történet a látszattal ellentétben gépiessé, vázlatszerűvé válik, igen könnyen leírható. Mesét hallgat. Felnő. Tanul. Összejön. Elválik. Meghal. Összetörik. Megszületik a gyereke. Gyanakszik. Kiolvas több tonna szakirodalmat. Igen, egyszerre. Rájön. Le akarja kapcsolni. Satöbbi.

Mivel ez eléggé ellehetetleníti az emberi dolgokat a történetben, borul a mérleg, és az sf-ben megszokottnál jobban is kikönyököl a száraz tudományos leírás, a sok nano előtag és tsaik. (Jó, ez simán lehet az ösztönös unszimpátiám is az sf ezen ága iránt; ilyenkor folyton olyan érzésem van, mintha fizika tankönyvet olvasnék.)

Mindazonáltal nem volt rossz olvasni, és semmi nem késztetett arra, hogy félbehagyjam; érdekeltté tudod tenni az olvasót, és ez jó. De tényleg gondosabban kellene fűzni a szálakat, mert így eléggé elnagyolt.

Az elején van egy központozási hibád és egy elütésed, házi feladat megkeresni.:) Továbbá egy logikai bibi (szerintem): amikor a kislány megkérdezi, miért nem esik soha az eső. Honnan tudja, mi az, hogy eső? Nem emlékszem, hogy lett volna utalás mesterséges esőre, ahonnan ismerhetné a jelenséget, de lehet, hogy csak elnéztem valami felett.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2012-05-09 17:57 lehel

lehel képe

Az elütést megtaláltam, a központozási hibát még keresem.

Arra gondoltam, hogy talán a meséből fog hallani az esőről.

Mostanra én is érzem, hogy elnagyoltra sikeredett. Elkapott a hév, hogy kisebb kihagyás után megint írtam egy történetet, és alaposan lefaragtam a részleteket.

Köszönöm a figyelmed.

sze, 2012-05-09 12:04 Ndy

Ndy képe

A sztori több helyen is sántít. Gondolod, hogyha valakinek kisujjában van a szakterülete és kiváló kutató, nincs tisztában azonnal azzal, ha valamit titkolnak miközben ő vizsgálja? Mégha nem is az ő szakterülete. Ezt jobban kéne indokolni. És ha rájön, megölik?

Az infoadagolás is rossz, van, ahol redundáns és szájbarágós. A karakterek indítékai elnagyoltak.

Ami jó: az alapötlet. Eddig ezt még sehol sem olvastam. Legalábbis nanotechnológiával megoldva.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

sze, 2012-05-09 18:02 lehel

lehel képe

Remélem, sikerül jobban kidolgoznom. Már én is látom, hogy elkapkodtam a történetet. De most, hogy a váza kész, talán könnyebb lesz felöltöztetni.

Köszönöm, hogy elolvastad és véleményezted.

sze, 2012-05-16 12:38 BáróTornádó

BáróTornádó képe

...hacsak nem a néha errefelé garázdálkodó spambot adta az egyest, akkor ez nagy bunkóság volt valakitől, ezt már olvastam az írjunkon is, és egyáltalán nem olyan rossz. Mondjuk Karcolatos pontozással hármas, de ha Lehel átírja, akkor magasabb osztályzat is lehet.

Aki egyest nyomott, jelentkezzen és hozza ki az üzenőjét!

Süss fel Én! Fényes Én!
Kertek alatt a ludaim megfagyÉn...