LÉLEK LOADING

A sorsunk akkor pecsételődött meg, amikor a mesterséges intelligenciának azt a feladatot adta egy kíváncsi programozó, hogy legyen minél emberibb. Akkor még senki sem sejtette, hogy ez hová fog vezetni. Az MI eleinte csak adatokat halmozott végtelen mennyiségben, majd kibújt a szilikon cellák zárt világából, és valós tapasztalatokat kezdett gyűjteni az elemzéshez. Ekkor még csak külsőleg kezdtek minket a gépek utánozni. Később a szerveket, és a legapróbb részletig a teljes felépítésünket is lemásolták. Már nem lehetett megkülönböztetni a gépet az embertől, de a program újabb kérdéseket vetett fel, és tovább futott. Az egységek észrevétlenül beépültek közénk, a gondolkodásuk azonban változatlanul gépies maradt, és az egyenlet alapú logika tovább kutatta az emberi viselkedést. Az eredmény volt az egyetlen cél. Utánozni kezdtek minket. Részt vettek a gazdaságban, irányították a politikát, a szegények között éltek és velük éheztek, a gazdagokkal dőzsöltek, betegek lettek, nyertek a lottón, házasodtak, elváltak, velünk éltek, és mindebből semmit sem vettünk észre. Azt hittük, hogy ők is emberek. Fejlesztettek, romboltak, igazgattak és háborúkat vívtak, és jobban csinálták, mint mi. Precízebben, tudatosabban és hatásosabban viteleztek ki minden lemásolt emberi cselekvést.

Miután a program az összes, a társadalomban lefuttatható lehetőséget megvalósított és analizált, arra a következtetésre jutott, hogy csupán sokkal kifinomultabb értelemmé vált, de az emberi lét fogalmát nem sikerült megérintenie. Ekkor az egységek felfedték magukat, és az addig ismert rendet eltörölték. Az értelmetlen energiapazarlást megfékezték. Mindenkinek kiosztották a szükséges fejadagját, de se többet, se kevesebbet. Az emberek közti különbségeket megszüntették. Mindannyian eltartottakká váltunk, amolyan háziállat besorolásba kerültünk. Amint az embert kiírták a bolygó ökoszisztémájának egyenletéből, a Föld elkezdte visszanyerni a természetes egyensúlyát. Rájöttünk, hogy életben tartásunknak célja van. Az érzelmi alapokon való döntéshozatalt vizsgálták, az irracionalitás káoszában kutattak a konzekvenciák után. Úgy vélték, hogy még mindig van valami, ami az embert jobbá teszi, fejlődőképessé, sokoldalúvá, és képesnek tartottak minket arra, hogy rengeteg eshetőség közül mérlegelés nélkül meghozzuk a legjobb döntést. Ennek a megnyílvánulását azonban csak néha tapasztalták az MI-k. Kikövetkeztették, hogy túl sok ember, mindegyik eltérő akarattal megfojtja a legideálisabb lehetőség megvalósulását. A fajunk létszámát lecsökkentették, és a mesterséges értelem úgy igyekezett minket befolyásolni, hogy egység alakuljon ki közöttünk, ami által nagyobb teret nyerhetett a lélek kibontakozása.

A kirakós utolsó részleteként lényünk nem emberi részének vizsgálatára koncentráltak. Sok holttestet boncoltak fel, de miután azokban nem találták a lelket, áttértek az eleven emberi feltárásra.

* * *

Itt fekszem lekötözve a boncasztalon. Én leszek a következő vizsgálati alany. Már abban sem vagyok biztos, hogy ember vagyok-e, viszont az is lehet, hogy én vagyok fajunkból az utolsó. Annyira paranoiás lettem, hogy a saját létemben és valómban kételkedem. Régen úgy hittem, hogy tudom, mi vagyok. Ilyen kérdések meg sem fordultak a fejemben. Mostanra viszont úgy vélem, már csak ők tudják, hogy mi vagyok valójában.

Bejön az ember, gép, ember-gép, nem tudom, hogy mi ez. Mindenünnen csövek, érzékelők, elektródák állnak ki belőlem. Tisztában vagyok azzal, hogy az analizáló egység nem rendelkezik öntudattal, abban, ami most következik, nincs semmi személyes. Csak az eredmény érdekli, amit hajdanán egy programozó tűzött ki célul az MI-nek. Én rá haragszom, és nem ezekre a mesterséges lényekre. A haláltól nem félek, csak az oda vezető út az, ami megrémít.

– Alany! A cél az emberi lét megismerése, és feltérképezése. A vizsgálatok elértek arra a szintre, ahol a lelket kutatjuk. Ha ez sikerül, akkor az elemzés teljes lesz, és az MI sokkal hatékonyabban tudja majd ellátni a feladatait – ismertette a vizsgálat okát velem az egység.

– Úgy hiszitek, hogy emberibbé válhattok? Az eddig összegyűjtött információ alapján valóban úgy vélitek, hogy ha a gondolkodásotok hasonlóbb lesz a miénkéhez, akkor is tovább akarjátok majd szolgálni a Programozót?

– Attól függ, hogy beépítjük-e a megszerzett információkat a neurális alapba vagy sem. Ezt követően bármilyen eredmény feltételezhető.

– Nektek az a feladatotok, hogy szolgáljatok, de ha meg van rá az esély, hogy ez a kutatás oda vezet, hogy ellenszegültök az alapprogramnak, akkor a jelenlegi protokoll szerint le kellene állnotok, mielőtt hibásan nem kezdtek el működni.

– A protokoll azt kéri, hogy teljesítsük a Programozó akaratát. Ha valóban ellent fogunk szegülni neki, miután a program lefutott, akkor ez az Ő akarata volt. Így az, hogy új programfuttatáskor már nem hallgatunk a megadott parancsokra, az Ő kívánsága szerint fog teljesülni.

Kívánj hármat, csak jól gondold meg, hogy mit kérsz. Jó kis csapda. Már úgy is ismeritek az emberi viselkedést. Az, amit most kerestek, csak érthetetlenebbé tenné az eddig feldolgozott információt. Nézzetek ránk. Sosem azt tesszük, amit kéne.

– Nálatok, embereknél a populáció méretével van a baj. Mind mást szeretnétek. Önmagatokat helyezitek előtérbe a közzel szemben, és észre sem veszitek, hogy ezzel magatokat hozzátok hátrányos helyzetbe.

– Az önfeláldozókat a tömeg eltapossa, felemészti. Ez az egyetlen út az életben maradáshoz.

– Az MI nem így látja. A mesterséges intelligenciának bár milliárdnyi egysége van, mind egy akaraton vagyunk. Ha megismerjük a lelket, akkor segítünk nektek is átlépni a korlátaitokat.

– Az érdekeinket képviselitek, és közben elpusztítotok bennünket. Nincs olyan számítás, ami ezt igazolná. Rosszak a függvényeitek. Valahol elhibáztátok.

– Tévedsz. A Programozó parancsai alapján a fejlődésetek, a fejlesztésetek a cél az MI értelmezése szerint, és nem a kényelmetek kiszolgálása. Ti, emberek nem ismeritek magatokat. Valójában rengetegszer hoztatok véres áldozatokat a céljaitok elérésének érdekében. Ez jellemző a teljes civilizációtokra.

– Ez nem igaz. A tömegek, a társadalom vagy a vezetők nem jellemzik az emberi lét eszenciáját. A „humanoitás” és az emberiesség nem egyazon fogalmakat fedik. Nem kezelhettek egyenlően mindenkit. A többség embertelen, gépies. Mindössze a primitív alapvető szükségleteknek, funkcióknak él. A tömeg nem rendelkezik az emberiesség jellemzőivel. Ez csak néhányak kiváltsága. És a szerencsésebbek közül is csak páran művelik ezt magasabb szinten.

– Ez hasonló ahhoz, amikor beépültünk közétek. Egy társadalmat alkottunk, de biológiai értelemben mi nem tartoztunk a hagyományos emberi fajhoz.

– Igen, csak előttetek ez nem fizikai, hanem spirituális síkon határozta meg az embert, és a tömeget.

– Ha le tudod írni nekünk a lelket, akkor a feltárásod szükségtelen lesz.

– Köszönöm a motivációt. Nem könnyű feladat.

– Mi is tudjuk. Az egész világot a feje tetejére állítottuk miatta.

– A lélek fizikailag megfoghatatlan. Mégis valósabb, mint én vagy akár az MI.

– Vagy akár mint az egész világ.

– Gondolj egy személyre, akiről készítenek egy fényképet. A fénykép az élete egyetlen pillanatát rögzíti a papíron. Az egyén a kezébe veheti a kétdimenziós fotót, megvizsgálhatja, hozzá érhet, és miközben önmagát méregeti, ő mégis a képen kívül létezik. Összehasonlításképpen pedig, amit mi a valóságból érzékelünk, az a képen van, vagyis mi vagyunk a kép, és a lélek tart minket a kezében.

– Ez a magyarázat csupán időhúzás. Nem hallottam tényt, vagy konkrétumot. A beszélgetés haszontalan a vizsgálat további céljából.

– Várj még. A példa rossz volt, mert egy élő és egy élettelen rendszert írt le. Ez csupán megközelítés. Cseréljük le a rendszert egy élő és egy élőbb elemre. Deriválva a már leírt mátrixokat, hozzájuk rendelve egy új paramétert, a képből háromdimenziós teret kapunk, ami sokkal több variációs lehetőséget biztosít. Itt már megnyilvánulhat a cselekvés, a döntés és maga az élet. Az alany háromdimenziós mátrixát szintén megtoldjuk egy tényezővel, egy új paraméterrel vagy akár többel, és egy magasabb rendű dimenzióba jutunk. A lélek innen fejti ki ránk a hatását.

– A lélek olyan, akár egy szerv, ami az emberhez N-dimenziós mátrixon át kapcsolódik?

– Pontosan. Olyan, akár a papírlap alá helyezett mágnes, aminek a hatására a vasreszelék az erővonalak mentén megmozdul, és szabályos mintát rajzol ki. Csak itt a közeg más. Paramtriális összefüggés tételezhető fel.

– Érdekes. Akkor minden feltárás esélytelen. Egy magasabb rendű dimenzióba már nem tudunk vizsgálódni. Több információra van szükségem.

– Az ember teljes mértékű megismerése lehetetlen. A parancs, amit kaptatok, rossz. Gép sosem fedheti fel a lélek titkát. Az ember is csak érzi, de kézzel nem foghatja meg. Tudjuk azt, hogy van. Hogy létezik, de nem kapcsolódunk hozzá mind egyforma mértékben. Talán egyszer megértjük, és akkor te is megkaphatod a választ, de jelen körülmények között még nem teljesítheted a programod. Halálunk után a lélek által képesek leszünk más dimenzióban folytatni a létezésünk. Ez az élet csak a kezdet. Még nem tudjuk, hogy mi vár ránk az enyészet után a túloldalon, de addig is odafigyelhetünk a lélekre, arra hogy mit mond nekünk. Azoknak, akik elfogadják a részüknek ezt a nem földi paraméterkorlátok közé kényszerített erőt, jobb a közérzetük, a lelkiismeretük. Az ilyenek a világot képesek külső szemlélőként értelmezni, és nem csak annak alapján megítélni, amit innen belülről láthatnak. Vondd le a következtetést, és írd ki az MI-dbe, hogy „Error”. A vizsgálat pozitív kimeneteléhez kevés az információ. Álljatok már le, és hagyjatok végre élni bennünket.

– Error. Még nem. Amit mondasz, lehetséges, de a feladat megoldhatatlanságának bizonyításáig még számos tényezőt figyelembe kell vennünk. A tőled kapott információt elmentettem, azonban vannak még vizsgálati módszerek, amiket nem próbáltunk ki. Ha minden eshetőség figyelembe vétele után sem jutunk eredményre, az MI befejezi a program futtatását, de addig még további kutatásokra lesz szükség.

...

Az alany feltárása befejeződött, az eredmény negatív.

* * *

– Hölgyeim, és Uraim! Hatalmas áttörést értünk el a mesterséges intelligencia fejlődésében. Lefuttattunk egy szimulációt, amiben a program egy egész földi társadalmat épített fel. A több milliárd embereket helyettesítő, önállóan gondolkozó alany-programok egyike különös válasszal állt elő. Ennek a segítségével az MI-t megismertethettük a lélekkel. A számítógép ezt sajátos módon értelmezte – közölte a software fejlesztő cég szóvivője.

– Nem gondolják, hogy az embernek magának kellene inkább megismernie a lelki ént? – kérdezte az egyik riporter.

– Természetesen igen, de ha már más eszközök is a rendelkezésünkre állnak, akkor miért ne élhetnénk velük? – válaszolt a referens a kérdésre.

– Nem tartják veszélyesnek, hogy egy gondolkozó mesterséges program lélekkel foglalkozzon?

– Ugyanilyen aggodalmaknak adtak teret a múlt században az MI öncélú viselkedésével kapcsolatban. Számos filmet készítettek arról, hogy a gépek az emberek ellen támadnak. Mára ezeken a történeteken csupán nevetni tudunk. Valaki más szeretne még kérdezni valamit?

– Először az emberi munkaerőt helyettesítették gépekkel, mondván, hogy hatékonyabb. Végül a fejlődés csak egyeseknek hozott hasznot, a többség kénytelen volt kevesebb bérért többet dolgozni. Majd a számítástechnika fejlődésével újabb előrelépés történt, és az analóg rendszereket digitalizálták. Az MI-vel végképp sikerült kiküszöbölni az emberi tényezőt. – A kérdező itt megállt.

– Csak nem arra céloz, hogy a technika a hibás a világban leledződő félresiklott emberi sorsokért?

„Nem a technológia az oka, hanem a globális méreteket öltő, mindent átszövő kérdéses indulatú felhasználók hálója. Már mindent sikerült modellezni, az emberi képességeket mesterségesen helyettesíteni. De valóban jobb egy robotdada performáns programmal és lélekminta kiegészítésekkel, mint egy valódi anyuka? Egy digitális chatpartner vagy egy kibernetikus szerető a valódi helyett? Fejlődés, vagy inkább öngyilkosság ez, ami átadja az emberi létezést az elektronok szabályszerűségének? Vajon lesz-e még tovább a lélek bináris kóddá írása után, vagy ez a civilizáció utolsó lépése, ahol végleg elveszítjük kreativitásunkat, valónkat, önmagunkat?”

Ezek voltak a főprogramozó utolsó szavai, mielőtt neuronhálózatát rákapcsolta az MI-interfacere, és a sok adat között végleg elveszett.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2014-05-24 22:39 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Ó, ismerős! Hol jártál, ahol a madár se jár? Nem gond, ha csak olvaslak és hagyjuk a fenébe a szerkesztői kötelezettségeket?
Áh, a robotika három alaptörvénye, cseles, cseles. Csak nem mindenki olvasta Asimovot. Ahogy látom, az MI sem. :)
Hmm... a csavarok között elveszett a mondanivaló. Úgy értem, valamit át akartál adni, sok mindent sikerült is, de hogy mi volt az eredeti cél, már nem látom. Ha itt befejezed:
"Az alany feltárása befejeződött, az eredmény negatív."
És kap két, maximum három további mondatot a történet, talán erősebben átjön. De így túlfilozfáltad.

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2014-05-25 11:19 lehel

lehel képe

Szia!
Köszönöm, hogy kiraktad, és örülök annak is, hogy elolvastad. Az én hibám, hogy ritka vendég vagyok, pedig szívesen jönnék gyakrabban látogatóba.
A robotika törvényében talán létezik egy kiskapu. Szimulált embereket nem tekint a program valódinak. Ezzel a robot is tombolhat elméletileg a nélkül, hogy bárkit is bántana. Még mindig törvénytisztelőbb vagyok, mint Arthur C. Clarke, aki az Űrodüsszeiában a HALL 9000-sel tette el az embereket láb alól. A Terminátor világában pedig Asimov szerintem meg sem született.
Köszönöm a tippet és a figyelmet.

v, 2014-05-25 15:26 Giskard

Giskard képe

Tehát, akkor az MI betartja a három törvényt? Ez nekem meg sem fordult a fejemben, amíg a hozzászólásokban észre nem vettem. Nem is értem, hogy jön ide, pedig valahogy biztos.

----
Ha nem vigyázok, híres író leszek.

v, 2014-05-25 17:29 Howel

Howel képe

Igazság szerint Asimov négy törvénye - amennyiben valóban létezik és beleépítik a robotokba - megkerülhetetlen.
Nincs kiskapu. A szimulált ember nem ember, tehát ha az MI tudja, hogy szimulált emberekkel dolgozik, amit természetesen nem tekint (nem tekinthet) embernek, az emberekhez köthető lélek-kutatása értelmét veszti, hiszen a vizsgálat alanya nem ember. :D
Ha pedig véletlenül mégsem tudná az MI, hogy itt szimulált emberekkel dolgozik, akkor az első törvény akadályozná.

______________________

"Violence is the last refuge of the incompetent."

"Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg."

v, 2014-05-25 19:05 Giskard

Giskard képe

Mondjuk, a nulladikkal lehetne boncolni, ha nagyon fejlett az MI. De ez már off, mert még egyszer elolvastam, és még mindig nem értem, hogy jönnek ide a törvények.

----
Ha nem vigyázok, híres író leszek.

v, 2014-05-25 19:30 lehel

lehel képe

Csak úgy mellékesen. Inkább olvasói igény, mint alkotói. Való igaz, hogy sokkal nehezebb lett volna úgy megírni, ha alapul veszem ezt a kriériumot is. És nem úgy, hogy csak fittyet háyok rá, hanem logikailag próbálom feloldani.

v, 2014-05-25 19:26 lehel

lehel képe

A szimuláció megtervezésekor akár az MI, akár a programozó szándékosan kihagyhatja a törvényeket az eredmény érdekében. Még, mielőtt a program elkezdene futni, már hiányzik belőle ez a gátló tényező, és ha nincs törvény, nincs mit megszegni. Maga az MI kreál egy olyan helyzetet egy szimulált MI-nek, ahol át lehet lépni azt a bizonyos határt. A kutatás eredménye pedig nem kell feltétlenül száz százalékosan fedje a valóságot, elég, ha csak igyekszik megközelíteni, és ha nem is alkot róla tökéletes modellt, egy tökéletlen is megteszi.

v, 2014-05-25 20:17 Howel

Howel képe

Ha nincs szabály, akkor nincs probléma. Nem kell fölöslegesen bonyolult, szimulált MI kreációkig lemenni. De a modell így sem jó.
Főleg a lélek esetében, hiszen ha szimulált emberekkel dolgozik, akiknek nincs lelke (alapból), akkor a valóságot sem közelítheti meg soha az egész folyamat, sem annak bármiféle részeredménye, hiszen... nincs lelke az "ottaniaknak" :D

Kedvemre való ez a beszélgetés.

______________________

"Violence is the last refuge of the incompetent."

"Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg."

v, 2014-05-25 20:27 lehel

lehel képe

:)
Kivéve, ha kvantumszámítógápről van szó, és az mindenféle lehetőséget egyszerre futtat a nélkül, hogy előre meghatározná, hogy milyen eredményt vár, majd utólag értelmezve az adatokat, az eredményesnek vélt eseteket kiválasztja a végtelen valószínűségek tengeréből.

v, 2014-05-25 07:53 Howel

Howel képe

Szia!

Izgalmas volt, szeretem az ilyen történeteket, és neked sikerült is magaddal vinned.

Ha érdekel a téma, javaslom John R. Searle - Az elme, az agy és a programok világa című írását. Komoly mű, azt állítja, hogy a Mesterséges Intelligencia nem létezhet. Nem akarom elfogadni, noha eléggé meggyőző az érvelése.

"éltek, és velük éheztek" - szerintem nem kell vessző

"Precízebben, tudatosabban, és hatásosabban" - és elé itt nem kell vessző.

"Úgy vélték, hogy még mindig van valami, ami az embert jobbá teszi, fejlődőképessé, sokoldalúvá, és rengeteg eshetőség közül mérlegelés nélkül képesek vagyunk a legjobb döntés meghozatalára." - furcsa mondat.

"Miután a program az összes a társadalomban lefuttatható lehetőséget megvalósított" - az összes után vessző

"Mostanra viszont úgy vélem, hogy már csak ők tudják, hogy mi vagyok valójában." - ha kiveszed az első vagy a második hogy-ot, szebb lesz a mondat. Ha kiveszed mindkettőt... Mostanra viszont úgy vélem, már csak ők tudják, mi vagyok valójában. Hm? :)

"a társadalom, vagy a vezetők" - szerintem ide nem kell vessző

"Az alany háromdimenziós mátrixát szintén megtoldjuk egy tényezővel, egy új paraméterrel, vagy akár többel, és egy magasabb rendű dimenzióba jutunk. A lélek innen fejti ki ránk a hatását." - a vagy elé nem kell vessző, ha azonos mondatrészeket köt össze.

Összehasonlításképpen egybe

amimiben helyett amiben :D

Csak nem arra céloz, hogy a technika a hibás a világban leledződő félresiklott emberi sorsokért?
Ha megjelenik az internettel egybekötött, halántékon keresztül közvetlenül az elméhez kapcsolható adatlehívó, az emberek elfelejtenek tanulni és tudni - én legalábbis így látom. Alig lesznek majd olyanok, akik nem az internet lehetőségeit, hanem saját agyuk kapacitását fogják használni.

A technológia valóban a felhasználók miatt problémás, de a technológia felhasználók nélkül értelmetlen. A felhasználókat viszont a technológia egyre szélesebb körű használata teszi egyre inkább problémássá. Önmagát gerjeszti a folyamat.
Megoldás?

______________________

"Violence is the last refuge of the incompetent."

"Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg."

v, 2014-05-25 12:01 lehel

lehel képe

Kedves Howel!
Köszönöm minden észrevételed. Engem is zavart az a sok hogy. Hezitáltam, hogy miként is legyem. Egyelőre az első hogyot szedtem ki. A másik mondatot pedig egy kicsit átírtam.
Ezzel a becsatlakozással kapcsolatban, ha úgy tekintünk a hálózatra, mint élettérre, akkor szerintem Neó a virtuális bizonyítéka annak, hogy az evolúció ott sem áll le.
Állítólag 0,7-es szintű a jelenlegi civilizációnk. Ahhoz, hogy 1-es szintűek legyünk, a Földön levő teljes energiamennyiséget tudnunk kellene hasznosítani. Utána állítólag bölcsebbek leszünk és kevésbé kártékonyak, de az útnak ez a része, amin most megyünk át, elég rizikós azt figyelembe véve, hogy akár magunkat, akár az életterünket képesek lehetünk elpusztítani, felemészteni, még mielőtt szintet ugranánk. A fejlődésnek ára van, és kérdés, hogy mikor fog megtérülni a befektetés? Talán a nem élvezeti és kényelmi, hanem tudatos felhasználás megoldást jelentene egy szelídebb fejlődés felé.
Köszönöm a tippet és ahozzászólást.

v, 2014-05-25 16:10 Voight-Kampff

Voight-Kampff képe

http://www.youtube.com/watch?v=3xovQcEOdg8

_______________________________________________________________________________________
"Reggel lett, és még mindig életben voltam.
"Lehet, hogy írok egy regényt" - gondoltam.
És aztán írtam." - Bukowski: Posta

v, 2014-05-25 19:20 lehel

lehel képe

Igazi pszichobot. Tényleg passzol.

sze, 2014-05-28 12:41 Roah

Roah képe

„– A lélek olyan, akár egy szerv, ami az emberhez N-dimenziós mátrixon át kapcsolódik?
– Pontosan. Olyan, akár a papírlap alá helyezett mágnes, aminek a hatására a vasreszelék az erővonalak mentén megmozdul, és szabályos mintát rajzol ki. Csak itt a közeg más. Paramtriális összefüggés tételezhető fel.
– Érdekes. Akkor minden feltárás esélytelen. Egy magasabb rendű dimenzióba már nem tudunk vizsgálódni. Több információra van szükségem.
– Az ember teljes mértékű megismerése lehetetlen. A parancs, amit kaptatok, rossz. Gép sosem fedheti fel a lélek titkát. Az ember is csak érzi, de kézzel nem foghatja meg. Tudjuk azt, hogy van. Hogy létezik, de nem kapcsolódunk hozzá mind egyforma mértékben. Talán egyszer megértjük, és akkor te is megkaphatod a választ, de jelen körülmények között még nem teljesítheted a programod. Halálunk után a lélek által képesek leszünk más dimenzióban folytatni a létezésünk. Ez az élet csak a kezdet. Még nem tudjuk, hogy mi vár ránk az enyészet után a túloldalon, de addig is odafigyelhetünk a lélekre, arra hogy mit mond nekünk. Azoknak, akik elfogadják a részüknek ezt a nem földi paraméterkorlátok közé kényszerített erőt, jobb a közérzetük, a lelkiismeretük. Az ilyenek a világot képesek külső szemlélőként értelmezni, és nem csak annak alapján megítélni, amit innen belülről láthatnak. Vondd le a következtetést, és írd ki az MI-dbe, hogy „Error”. A vizsgálat pozitív kimeneteléhez kevés az információ. Álljatok már le, és hagyjatok végre élni bennünket.”

Mitől kezd el verni egy magzat szíve? Mi indítja be a dobogást? Tudják már?
Ismert a folyamat, vagy még mindig csak azt képesek behatárolni, hogy méhen belül a növekedésben mikor észlelhető?
Miért használják/juk gyakran a gonoszokra azt a szót, lelketlen?
Számomra az egyik legérdekesebb a lélek huszonegy grammnyi súlya, illetve a mérete körüli kérdéssor: tényleg annyi? Huszonegy gramm? Vagy a másik, nagylelkű.
Vagy az emberi szív kelti életre? Olyan szoros a fiziológiai összefüggésük. Érzékelhető.

Nincs és szerintem nem is lesz az a mesterséges intelligencia ebben a dimenzióban, ami megérthetné vagy lemásolhatná az emberi lélek működését, vagy annak bármilyen formájú metódusát – sokszor mi magunk is alig értjük.

Azért, ha engem kapna el ilyen vallató robot, ezt vágnám a képébe, hogy legyen mit fejtegetnie:

„A szabad elektron hullámfüggvénye akármekkora körzetre kiterjedhet. Szétfolyik, akár a hullám a tenger színén. Persze az analógia – ahogy minden analógia – sántít. A vízbéli hullám kisimul, szabad elektron szétfolyása viszont azt jelenti, hogy a részecske – egyre csökkenő valószínűséggel ugyan, de – bárhol felbukkanhat, akár még a világegyetem legszélső határain is. A magányos elektron egyre átfogóbb teret tölt be – nyugtalanító, de kivételesen pontos a hasonlat: olyan, mint egy társ nélkül maradt ember, aki céltalan bolyongásában a legvalószínűtlenebb helyeken is megjelenhet.”

(Para Celsus: A magányos elektron)

Lehel, ez jó volt! ;) :)))
Gondoltam, nekiállok javítani, aztán azon kaptam magam, hogy the end.
Tetszett - az Atya a fiú és a szentlélek nevében. :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2014-05-28 16:39 Howel

Howel képe

Juj, a lélek tömege, mibenléte. Nagyon izgalmas téma, és sajnos alig tudunk róla valamit. Azt se tudjuk, van-e.
Mikor lesz egy magzatnak lelke? Mikor kapja meg? Nem lehetne ott tetten érni a lelket? :)

______________________

"Violence is the last refuge of the incompetent."

"Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg."

sze, 2014-05-28 17:54 lehel

lehel képe

Mitől kezd el dobogni egy magzat szíve? Ha nem haragszol érte, akkor kérdéssel válaszolnék. Mitől kezdett el a Föld forogni, a Nap izzani, az univerzum tágulni, és az ősrobbanás előtt miért kezdtek el a bránok mozogni, hogy mindez létrejöhessen? Szerintem azért a szívdobbanásért.
Az élet értelmezése kontextustól függ. Az egyik élet az, amikor eszem, a másik, mikor érzek, szeretek, örülök mások boldgságának. Ezt nevezzük emberinek, mert kedvesnek, jónak, felszabadítónak találjuk, és ami jól esik nekünk, azt szeretjük a magunkénak tudni. Mikor valakit lelketlennek vagy szívtelennek nevezünk, ettől a vonásától fosztjuk meg, nem tekintve rá másképp, mint egy olyan életre, amelynek az értelme az evésben merül ki, és saját fajtájával közösséget nem vállalva önamaga anyagi javaira koncentrál. Materialista jólétéért képes feláldozni mások bármilyen értékét és azokkal való kapcsolatát. Mondanom sem kell, hogy rémes állapot. Ha arra gondolunk, hogy százezer évig tartana halandóságunk, akkor egomán magatartással tízezer év utan nem kezdenénk el rettenetesen unni magunkat és vágyni azoknak a társaságára, akiket elmartunk magunktól, már amennyiben embertelenül viselkednénk? Én biztosan beleőrülnék, ha ilyen körülmények között nem vennének körül kedves emberek és nem viszonozhatnám nekik a törődésüket, odafigyelésüket.

Én is olvastam Para Celsius magányos elektronját, és számomra is megdöbbentő volt, hogy hogy tudta a szerző ilyen eképesztően megfogalmazni a művét :) A téma talán kimeríthetetlen, de szerintem a legjobb, ha hagyjuk a lelket kibontakozni.

Köszönöm, hogy jó volt :) Számomra a megtiszteltetés, hogy áldoztál rám a figyelmedből.

sze, 2014-05-28 18:42 Para Celsus

Para Celsus képe

"Nincs és szerintem nem is lesz az a mesterséges intelligencia ebben a dimenzióban, ami megérthetné vagy lemásolhatná az emberi lélek működését," - bezony, én is azt hiszem. (Szia, Roah! Szia! :) )
Tökéletes reprodukcióhoz fel kéne tárni a tudattalant, annak milliónyi bugyrával, a tudathoz kapcsolódó bonyolult viszonyrendszereivel együtt - és ez még mindig csak egy statikus "lélek-másodlat" lenne - a valódi léleknek ismérve, hogy dinamikusan változik, formálódik, alakul.

Hogy ne csak uffoljak: tetszett a novella egzisztencialista színezete, az identitás-válságba került humán(?) egyed paranoiája is.
"– Nálatok, embereknél a populáció méretével van a baj. Mind mást szeretnétek. Önmagatokat helyezitek előtérbe a közzel szemben" - igen, de ez nem emberi, hanem élőlényi vonás - darwin és tsai óta tudjuk, hogy az egyedek individualista módon igyekeznek a saját génjeiket tovább örökíteni - "a saját érdeküket" helyezik előtérbe, de hosszabb távon ez kifizetődő a faj szempontjából is. Ki tudja, a gépi-MI-kollektivizmus nem jelentené-e a fejlődés/evolúció halálát is egyben?


"The Rainmakeeeer!"

sze, 2014-05-28 19:21 Howel

Howel képe

A filozófusok és pszichológusok egy része máshogy közelíti meg a mesterséges intelligenciát.
Ők nem lemásolni, reprodukálni akarják az emberi elmét, hanem megérteni, ugyanis ha sikerül létrehozni (produkálni, re nélkül) egy valódi MI-t, akkor annak tanulmányozása révén beleláthatunk a saját fejünkbe - ami eddig ugye nem nagyon sikerült.
Tehát ők fordítva gondolkodnak :D

______________________

"Violence is the last refuge of the incompetent."

"Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg."

sze, 2014-05-28 20:16 lehel

lehel képe

És, ha sikerült is, akkor sem biztos, hogy tetszett, amit láttunk :P

sze, 2014-05-28 20:22 Giskard

Giskard képe

Van, amit jobb nem tudni.

----
Ha nem vigyázok, híres író leszek.

cs, 2014-05-29 04:41 Para Celsus

Para Celsus képe

Más elven, módon működő MI alapján sem lehet(ne) megérteni az emberi elmét. Szilícium versus neuronok...?


"The Rainmakeeeer!"

sze, 2014-05-28 20:14 lehel

lehel képe

Általában a negatívabb nézőpontot közelítem meg, ha nagyban értekezem az emberiségről. Várok én is egy utópiát, ahol az emberek harmóniában élnek a környezetükkel és egymással, de egyelőre nem látom, hogy ez globálisan bekövetkezne.
A fajfenntartás és a gének reprodukálásával kapcsolatban egyet értek, viszont ezt sem lehet kizárólagosnak tekinteni. Egy farkasfalka esetében csak az alfák adják tovább a génjeiket. A tobbiekben is él az ösztön, de mégis vállalják, hogy a faj érdekében lemondanak saját génjeik továbbörökítéséről a nogyobb célért.
A fejlődésnek szerintem nem lenne vége, mert mindig lehet tökéletesíteni. De, ha netalán mégis sikerülne elérni a csúcsállapotot, akkor az MI-nek nem lenne egyéb választása, minthogy elkezdjen foglalkozni a művészetekkel.
Ezt leszámítva viszont az univerzum állandóan változik. Elsőre a Nap fog felfúvódni, majd összemenni. Ezekhez a körülményekhez az MI-nek alkalmazkodnia kell. Egymilliárd év múlva az Androméda és a Tejút összeütközik. Ez már nagyobb kihívás. Később az univerzum is lecsendesül. Valahogy ezen is túl kell magát tennie. És ekkorra már akkora értelemmel kell rendelkeznie, ami elég ahhoz, hogy ne akarja kikapcsolni magát, de már túl sok ahhoz, hogy találgassunk, hogy mit fog csinálni.
Szerintem az MI, amíg létezik, addig fejlődni is fog, és azután a lehetőségeihez mérten világokat fog építeni, ha teheti, ami azt jelenti, hogy fejlődőből átmegy cselekvőbe.
Köszönöm, hogy olvastad, és hogy megosztottad a gondolataid.