Ragyogás - újraírt változat

A világ teremtésének kezdetén, amikor a kozmikus mennyezet már létezett, de a csillagok fényüket még nem ontották a végtelenbe, Isten olyan égitestet keresett, aki hajlandó lett volna elvállalni végső alkotásának, az embernek őrző szerepét. Ennek a tűzgömbnek szánta a feladatot, hogy világossággal árassza el a növényeket, az állatokat és az összes többi teremtményt. A gázóriások azonban nem kívánták az Úrnak kifejezni hálájukat. Óhajuk mindössze a gondtalan játszadozásig terjedt. Az önmagukkal és egymással való foglalatoskodás, a kezdeti izzással járó hevület és a nukleáris fúziók beindítása összes idejüket lekötötték.

Milliárd év telt el, mire egy a legkisebbek közül megunta, hogy az erősebbek rá mindössze játékként tekintenek. Csöppnyi száztrilliárdszor százbilliónyi tömege csekélynek bizonyult ahhoz, hogy csillag módjára begyúljon, arra pedig végképp nem volt elég, hogy megvédhesse magát a nála milliószor nagyobbaktól. Addig, amíg a többiek megkötések és szabályok nélkül kedvük szerint éghettek és ragyoghattak, számára nem maradt dicsőség, ami a kozmikus színen akár egy porszem értékénél magasabbra emelhette volna őt. A gigászok terében képtelen volt kedve szerint kiélni szórakozási vágyát, és magatehetetlensége megfosztotta attól, hogy szabadságát élvezhesse. Kétségbeesésében megkereste Istent, és miután az Úr megosztotta vele terveinek egy részét, a Nap elvállalta a feladatot. A kis csillag kapott mégegyszer ugyanannyit tömegéhez, és lassan nekilátott izzani. A többiek látva, hogy egy közülük hirtelen megnőtt, perlekedni kezdtek a Teremtővel, és a kapzsiságtól elferdült igazságérzetük alapján a maguk számára is követelni kezdték az általuk méltónak vélt tömeget. A Mindenható, mivel kérésére egyikük sem tanúsított még csak halvány érdeklődést sem, ellenben a hála kifejezésének teljes nélkülözése mellett irigységükben ellene fordultak, megbüntette a ragyogó felszíneskedőket.

– Az, aki közületek elvállalta a feladatot, le kellett mondjon a szabadságáról, önzéséről, többé egy pillanatig sem cselekedhet a maga szándékai alapján. Életet bízok rá, melynek gondozása komoly feladat. Nap többé nem ragyoghat akarata szerint fényesebben vagy lángolhat kevésbé, és nem táncolhat sebesebben, pihenni sem állhat meg egyetlen percre sem. Következendő erőfeszítéseiért jutalmaztam meg őt, de igazságos lévén titeket is megajándékozlak jövendőbeli érdemtelenségeitekért.

Isten mindnyájukat szétszórta az égen, és megtiltotta számukra, hogy helyükről elmozduljanak. Többé nem játszadozhattak egymással, és beszélgetni sem tudtak senkivel. Egy-két milliárd év múlva már azért kezdtek siránkozni, hogy legalább egy kis bolygót kapjanak, amivel elgurigázhatnak. Egyeseknek teljesült a kívánsága, de újabb néhány milliárd év múlva megunták, hogy ugyanazok a bolygók keringenek körülöttük, és immáron ők is élettel kívántak játszani. Eme kérésük azonban nem teljesülhetett. Az élet ajándéka csupán Napnak adatott meg, aki ez idő alatt már a Holdat formálta, hogy a rajta visszaverődő sugarain át a Föld éji felét is láthassa. Mindezt azért tette, mert az önzés csírája, akár csak égi társaiban, benne is leledzett. A puszta érdeklődés kevésnek bizonyult volna ahhoz, hogy engedelmeskedjen a kérésnek, csakhogy az Úr megosztotta vele gondolatait, melyekben Nap látta az embert, és szépnek találta. Testvéreivel már hosszú ideje nem foglalkozott, mindössze feladatára koncentrált. Perdületét szabályozva pályára kényszerítette a bolygókat, aszteroidákat irányított és ütköztetett, hatalmas gázcsóvákat lövellt ki, és idővel mindent a helyére rendezett. Első próbálkozása a Vénusz volt, majd a Marsot igyekezett terra formálni, míg végül a Földdel sikerült célját elérnie. A planéta megtelt vízzel, idővel oxigénnel, kialakult az ózon, moszatok és algák jelentek meg, a bolygó életre kelt, és napról napra egyre színesebb és szebb lett.

Nap ötmilliárd éve ragyogott és élete felénél járt. Várt és várt, de az ember ideje még nem jött el, pedig a föld, a vizek és a levegő is tele volt már élettel. Aztán egy napon valami, ami nem volt ember, de már hasonlított rá, apró fejecskéjét kidugta a levelek közül, és az égre nézett. Nap óvón figyelte, és leste minden mozdulatát. Az idő tovább telt, és végre emberi láb tapodta a föld porát. Nap azonban csalódott, ő sokkal szebbnek képzelte el. Dühöngött. Ezért dolgozott annyit? Ha hagyta volna, hogy a nagyobbak tovább játszanak vele, azóta tömegének a sokszorosát sodorhatta volna el tőlük, és háromszázszor nagyobb lehetne, mint most. Vívódott magában, dúlt-fúlt, és fel sem tűnt neki, hogy valamivel hevesebben ég a kelleténél. A Földet elárasztotta a víz, sok növény és állat veszett oda. Az ember viszont fölülemelkedve a nehézségeken, elkezdte használni az eszét. Nap észrevette, hogy indulatai milyen veszélyesek, és habár nem épp olyan lett az ember, mint amilyennek szerette volna, megijedt, hogy elpusztul, és a bolygón az élet nem sarjad ki újra. Rettegett attól, hogy társai sorsára jut, és egy unalmas „öröklétre” kényszerül. Visszafogott lobogásából, és megpróbálta helyreállítani a Föld ökoszisztémáját. Az élet melegágya hideggé vált, és beköszöntött a jégkorszak. Az embernek ismét igénybe kellett vennie elméjét, állatbőrökbe bújt, és a hóban talált magának menedéket.

Tízezer év csillagászati mértékkel csupán egy pillanat, de Nap megfeledkezett az emberről, mert csalódást okozott neki, és többé nem akart rá emlékezni. Csakhogy elolvadt a jég, újra megpillantotta a teremtés koronáját, és már sokkal szebb volt, majdnem olyan, mint amilyennek elképzelte. Vádolta magát azért, mert így magára hagyta a fajt, akiért szakított hajdani fiatal életével. Az emberek azonban az ő figyelme nélkül is képesek voltak megállni a helyüket. Nap meggondolatlansága és hevessége miatt elpusztulhattak volna, mint megannyi másik faj, mert a csillag nem volt képes uralkodni magán, de Nap nem hibáztatta tovább magát, nehogy érzelmi ingereinek hatására előidézzen egy újabb kataklizmát. Egyetlen pillanatnyi kiegyensúlyozatlansága emberi életeket veszélyeztetne.

Nap nem volt tökéletes, neki is tanulnia kellett ahhoz, hogy bölcs legyen. Az ember rövid élete ellenére gyorsabban okosodott nála. Nap nem tudott beszélgetni senkivel, nem érték olyan hatások, mint azokat, akikért aggódott, gondolatai mindössze saját elképzelései körül forogtak. Hiányzott számára a társaság, a közösség, az, amitől az ember minden generációban új ötleteket merített. Az univerzum egészét ismerte, de azt nem tudta, hogyan és miként lehet a szeretetet megélni. Ennek ellenére ő volt az egyetlen csillag, akinek vágyai apró érző lényekre összpontosultak a hatalmas hideg végtelen helyett. Többé már nem az univerzumban kereste a helyét, hanem saját környezetének rendezgetésében találta meg élete értelmét. Nap végre felnőtt a feladathoz, és magját beleadva védte az embert az űr káoszától. Okoskodásában fel sem tűnt számára, hogy továbbra is önző. Várt arra a gyönyörű emberi lényre, akiről álmodozott már azelőtt, hogy a Föld forogni kezdett volna. Arra, akiért mindent vállalt, akiben a hitét már többször elvesztette, és visszanyerte, arra az egyre, akibe akkor szeretett bele, amikor bepillantást nyert az Úr sokmilliárd alkotásának tervei közé.

Az emberrel együtt Nap az életről kezdett elmélkedni. Ötmilliárd évvel ezelőtt ő volt a legkisebb, mostanra óriásira nőhetett volna, de a nagyság elérését már nem tartotta kielégítő célnak. Bölcsebbé vált testvéreinél azóta, hogy nem magával törődött. A többi csillag céltalan létében örök magányra kárhoztatva önnön hibáik miatt képtelenek egyébre, mint anyagi valójukat fénybe öltöztetve ragyogni, mialatt csillogásukban az értelem parányi izzó szikrája sem leledzik, és a végtelen sötétjén néhány pontnál nem jelentenek többet. Ajándékba kapták a végtelen időt, de a határtalan élettel megszűnt számukra minden motiváció a gondolatok erőltetésére és elméjük növekedésére. Nincs lényük és önálló eszméik, mind ugyanarra vágynak. Gátlástalanságra, sziporkázásra, és eszükbe sem jut megméretni és vádolni magukat önzőségükért vagy bocsánatért esedezni. Többé nem alakítanak ki köteléket senkivel, és nem érthetik meg egymást. Nincs, kinek válaszoljanak, mert kérdéseket sem tesznek fel nekik. Maguknak okozták szomorú sorsukat, de nem az a legfájdalmasabb, hogy magányosan senyvednek, hanem az, hogy képtelenek felfogni létük értelmetlenségét, tétlenségük értéktelenségét, nemtörődömségük árát, azt, hogy milliárd éveken át mennyit vesztettek. Ha a tudat valaha is beléjük hasítana, talán kiszabadulnának saját rabságukból. Eonok alatt egyetlen gondolat is virágot hajthatna. Elvesztek örökre. Az ember mégis, ha az égre néz, őket keresi. Tőlük remél örömöt és boldogságot. Ők inspirálják és nem én. Szerintük csak a termésért felelek, gyakran még szidnak is, ha túl meleg van vagy, ha túl hideg. Bezzeg tőlük nem várnak el semmit. Tőlük, akik sosem akartak törődni velük.

Észre sem vette, hogy megsajnálta a többi csillagot. Úgy érezte, már tud uralkodni indulatain. Egyre bölcsebb lett, és amikor bizonyosnak vélte, hogy több tudás az ég alatt nem létezhet, az ember rácáfolt. Ismeretei már túlmutattak minden értelmen az univerzumon belül, mégis a korral haladva elfogadta, hogy az új tudás rácáfolhat a régire.

Már annyi milliárd ember élt a Földön, mint ahány éves volt ő, amikor megpillantotta a lányt, akire oly régóta vágyott. Csakhogy ez az alkotás több volt, mint amit ő elképzelt, pedig ideje volt bőven álmait és vágyait szépítgetni. Azért élt eddig és mondott le mindenről, váltak testvérei száműzöttekké és intett búcsút társaságuknak közel hatmilliárd éve, hogy néhány esztendeig pusztító sugarainak keskeny spektrumával megsimogathassa a lányt. Azt a csodát, aki nélkül még mindig cikáznának a csillagok az égen, kinek igézetére a Nap lemondott arról, hogy mostanra ezerszer hatalmasabb legyen, aki a forrása mindannak a boldogságnak, amit végre Nap érez. Őérette volt képes Nap oly sokáig a Földet gondozni, Nap számára ő az oka annak, hogy mindenki más létezik ezen a földön, mert ha nem vágyott volna rá ennyire, sosem fogadta volna el a felkérést, amellyel mindenről le kellett mondania, amit valamikor régen fontosak tartott. Végre eljött, akiért annyit dolgozott. Látni is jutalom volt őt. Szerette és féltette. Most, hogy végre létezett, jobban vágyott rá, mint azelőtt bármikor, de nem ölelhette. Nap hevesebben kezdett izzani, plazmája nagyokat lövellt az űrbe, indulatait nem bírta féken tartani. Azt hitte, hogy mindennel meg tud birkózni még akkor is, ha ismeretei teljesen átértékelődnek, de akárcsak fiatal korában, újra ő maga lett megkérdőjelezhetővé. A Föld újra melegedni kezdett, a jégsapkák hirtelen olvadásnak indultak, a víz emelkedett, és Nap látta, ahogy elfojtott indulatai kitörnek belőle és megölik azt, akit szeret, akiért élt, akit éltetni akart. Képtelen volt tovább ellátni feladatát. Egyetlen dolgot tehetett. Elhagyja testét, melyből kilépve az tovább fogja táplálni a Földet, de ezzel végtelen életének véget vet örökre. Hatmilliárd év néhány napért. Nem bírt volna tovább élni a tudattal, hogy képtelen vigyázni hosszú életének egyetlen értelmére. Habár a lány semmit sem tudott róla és az elmúlt hatmilliárd évről, Nap boldogan áldozta fel magát érte.

Nap kilépve testéből ahelyett, hogy megszűnt volna létezni, kinyitotta a szemét, és látta lelketlenné vált régi tűzhüvelyét az égen ragyogni. Magára pillantott, újjászületett. Elvakulva egykori saját fényétől megértette, hogy az emberek miért az éjszaka csillagait szerették helyette. Többet tudott, mint bárki, és örült, hogy végre emberré lett.

2
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2014-09-04 21:47 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Érzem az utálatodat, ahogy hullámokban elönt, mert olvasatlanul teszem ki. Te már akkor is tudtál írni, mikor az első verzió kikerült, és nem hallottam róla, hogy lobotómián estél volna át azóta, ezért feltételezem, még most is tudsz. Átfutottam, megerősítve érzem magamat, a többiek meg majd úgyis jönnek, hogy szétszedjenek, és bebizonyítsák, hogy a szerkesztőnek sosincs igaza.

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2014-09-05 18:17 lehel

lehel képe

Kedves Dóra!
Téged sosem tudnálak nem szeretni :) Megtisztelő a megelőlegezett bizalmad. Ha netán mégsem érdemelném ki, az akkor sem a te hibád.
Köszi szépen, hogy kirakad.

cs, 2014-09-04 23:40 Voight-Kampff

Voight-Kampff képe
1

"A világ teremtésének kezdetén, amikor a kozmikus mennyezet már létezett, de a csillagok fényüket még nem ontották a végtelenbe, Isten olyan égitestet keresett, aki hajlandó lett volna elvállalni végső alkotásának, az embernek őrző szerepét."
Ez az egy mondat elég volt ahhoz, hogy ne olvassam tovább.
Modoros giccs.
:-(

( Apró megjegyzés: Isten nem keres, hanem teremt égitesteket...Ha neki kell egy égitest egy adott feladatra, akkor csinál egyet.)

_______________________________________________________________________________________
"Reggel lett, és még mindig életben voltam.
"Lehet, hogy írok egy regényt" - gondoltam.
És aztán írtam." - Bukowski: Posta

p, 2014-09-05 18:54 lehel

lehel képe

Szia, Voight!
Úgy érzem, hogy a szabad akarattal nem sikerült számolnod.
Továbbá azzal sem, hogy a világ teremtése több fázisból áll. Egy szóval sem mondtam azt, hogy a csillagok maguktól lettek volna. Sőt! Utaltam rá, hogy a világ teremtésének kezdetén. Ergó, a csillagok már meg voltak teremtve, csak még nem ragyogtak. Itt a történet vegyül napjaink kozmológiai ismereteivel. (Tudásszomjad most nem fogom kielégíteni.) Ehhez még hozzátettem egy csipetnyi írói szabadságot. Tudom, hogy nehéz elhinni, de vannak dolgok, amikben nem vagy otthon. Azt nem lehet, hogy mindig a zéró ismereteket figyelembe véve alapozzuk meg a történetet.

Úgy érzem, hogy több figyelmet szenteltem neked, mint te nekem. Ajánlom a figyelmedbe Mózes első könyvének elejét a Bibliából. Ott találod a teremtéstörténetet. Már csak a téma kedvéért.

Kellemes hétvégét, és kössz a hozzászólást!

p, 2014-09-05 19:59 Voight-Kampff

Voight-Kampff képe

Üdv Leh!
"Úgy érzem, hogy a szabad akarattal nem sikerült számolnod." - Ha így érzed, akkor nyilván így is van. ( Arról ugyan fogalmam sincs, hogy ez hogyan jön ide. Szabad akaratot tudtommal az embernek adott az Úr, azért, hogy az ember eldönthesse, hogy követi-e az ő parancsait - de ettől egy novella még lehet rossz.)
" (Tudásszomjad most nem fogom kielégíteni.) " - Miért nem?
"Tudom, hogy nehéz elhinni, de vannak dolgok, amikben nem vagy otthon." - A cinizmus annak áll jól, aki mögött van teljesítmény. Soha sem mondtam, hogy én mindenben "otthon lennék", amit írtam, azt egy átlagos olvasó szempontjából írtam.
"Úgy érzem, hogy több figyelmet szenteltem neked, mint te nekem. " - Én neked egy perc figyelmet sem szenteltem - én a publikált műveddel foglalkoztam. Veled ellentétben, aki velem foglakozik, nem a véleményemmel...
"Ajánlom a figyelmedbe Mózes első könyvének elejét a Bibliából. Ott találod a teremtéstörténetet. Már csak a téma kedvéért." - Már "csak a téma kedvéért", ott mi is igazolja a Te verziódat? Ott van olyan rész, ahol Isten megkérdi a bolygókat, hogy melyik mit szeretne?
Van egyetlen olyan mondat a Bibliában, ahol Isten élettelen objektumokkal ( tárgyakkal) beszélget arról, hogy azok mit szeretnének? Megkérdezi pld. azt a bizonyos csipkebokrot, hogy szeretne-e elégni?! A keresztet, hogy szeretné-e, ha Jézust rászögeznék?!
Az írói szabadságot a hülyeséggel nem kéne összemosni!
Írd meg ezt a gagyit úgy, mint egy kitalált nép teremtésmítoszát, és hozzá sem fogok szólni! AZ az írói szabadság keretén belül lenne. A Biblia elferdítése nem fér bele ebbe a keretbe.
De a lényeg: Te csak a zárójeles megjegyzésemen lovagolsz, mikor a véleményem alapja nem ez volt.

( Apró megjegyzés: nem válna a károdra, ha tisztába kerülnél a sci-fi fogalmával! )

_______________________________________________________________________________________
"Reggel lett, és még mindig életben voltam.
"Lehet, hogy írok egy regényt" - gondoltam.
És aztán írtam." - Bukowski: Posta

p, 2014-09-05 21:32 lehel

lehel képe

Először is nem vagyok Leh. A Voightért elnézést kérek, nem akartalak vele megbántani. Egyetlen mondatot elolvasva találsz ki olyasmit, amiről szó sincs. Ha akarnál, el tudnál vontkoztatni. Nem egzakt dolgokról írok, ez csak egy kitalált történet. Többet magyarázol bele, mint kellene. Bár egyetlen mondatot elolvasva nem értem, hogy minek próbálsz meggyőzni engem nonszensz dolgokról. Neked próbáltam segíteni azzal, hogy rossz a hozzáállásod. A csillagok viselkedése hasonló az emberi természethez. Szimbólikus az egész. De a novella egyáltalán nem erről szól. Ja, hogy nem olvastad el? Akkor már értem, hogy miért haladzsázol. Tényleg ebből az egyetlen mondatotból kiindúlva van benned ennyi előítélet?
A miért nemre válaszolva azért, mert érdeklődésből fakadó kvantumfizika és húrelméleti ismeretek kellenek hozzá. Nem túl mélyek, de ha az érdeklődés nincs meg, akkor kár belekezdeni. A lényeg csupán annyi, hogy nem átgondolatlanul írtam le, amit írtam. Az olvasónak ezeket nem is kell feltétlenül tudnia, de egy olyan valakinek, aki csak lazán odaveti a véleményét, illene előbb neki is felkészülnie abból, amihez hozzászól.
A figyelemmel kapcsolatos megjegyzésemet is meg kell magyaráznom? Az pontosan azt jelenti, mint amibe fennakadtál. Nem veled foglalkoztam, hanem a véleményeddel, és az alapján alkottam rólad képet. Szóval a te szavaidért talán mégsem én vagyok a felelős.
A teremtéstörténetet a te érdekedben ajánlottam jószándékkal. Igaz, hogy nem voltam túl nyájas. Szoros párhuzamot ne kényszeríts a történetre, mindössze irányvonalként tekintettem rá.
Na jó, egyetlen mondat után valóban nehéz bármit is mondani. Vagy ezt már említettem?
Ha ennyire értetlenkedő vagy, ne keverd bele a Bibliát. Felelőtlenül bánsz a szavakkal, nem kellene meggonolatlanul zagyválnod.
Nem ferdítek el semmit, ez nem egy vallási mű, sem egy filozófiai alkotás. Összekevered a szezont a fazonnal. Értem, hogy túlteng benned a jóindulat, és nem akarod, hogy olyat írjak, ami nincs, amit értékelek, de totálisan rossz szemszögből állsz hozzá.
Kettőnk közül te vagy az, aki a scifit szűk keretek közé kívánod szorítani. Majd legközelebb android terminátor mutáns időutazó ufonauta telepatákkal lesz tele az első mondat.
A cinizmushoz pedig jogom van. Neked pedig jogod van ahhoz, hogy ha meggondolatlanul kommentelsz, akkor fogadd a visszajelzést, hogy nagyon nem így kellett volna. Sőt, egyetlen mondat elolvasása után egyáltalán nem kellett volna.

Már az első válasznál gondolkoztam azon, hogy nem kellene írnom neked, mert úgysem értenéd meg, de sajnos megtettem. Nem rosszból, de totálisan eltérőek a nézőpontjaink. A későbbiekre való tekintettel legalább azt ne valld be, hogy csak egyetlen sort olvastál el. Az ilyen túlmutat a jóízlés határán.

Ne érts félre, egyáltalán nem haragszom. De a hízelgéshez sem füllik a fogam. Nekem is volt már meggondolatlan hozzászólásom, ha ez megnyugtat. Másokkal is előfordult már.
Ha nem haragszol, ezt a vitát már a kelleténél sokkal jobban elnyújtottuk. Kár lenne folytatni. Elkezdeni sem volt értelme.

Voight-Kampff, kívánok neked egy nagyon kellemes hétvégét!
Remélem, hogy legközelebb szelídebben fogunk társalogni.

p, 2014-09-05 22:04 Voight-Kampff

Voight-Kampff képe

"Először is nem vagyok Leh."
Én pedig nem vagyok Voight.
Ennyi.
Az elnézést kérést elfogadom, téma lezárva.

"Egyetlen mondatot elolvasva találsz ki olyasmit, amiről szó sincs"
Ezt nem tudom értelmezni.
Én nem "találtam ki" semmit.

"A miért nemre válaszolva azért, mert érdeklődésből fakadó kvantumfizika és húrelméleti ismeretek kellenek hozzá. "
:-)

"ne keverd bele a Bibliát."
Ez a csúcs!
:-)))

"Már az első válasznál gondolkoztam azon, hogy nem kellene írnom neked, mert úgysem értenéd meg, de sajnos megtettem."
Másodszor miért tetted meg?

" Értem, hogy túlteng benned a jóindulat, és nem akarod, hogy olyat írjak, ami nincs, amit értékelek, de totálisan rossz szemszögből állsz hozzá."
?!
Te amúgy öntudatodnál vagy?!

_______________________________________________________________________________________
"Reggel lett, és még mindig életben voltam.
"Lehet, hogy írok egy regényt" - gondoltam.
És aztán írtam." - Bukowski: Posta

szo, 2014-09-06 06:59 Roah

Roah képe

Venyi, őszinte leszek, mint mindig, jó?

""A világ teremtésének kezdetén, amikor a kozmikus mennyezet már létezett, de a csillagok fényüket még nem ontották a végtelenbe, Isten olyan égitestet keresett, aki hajlandó lett volna elvállalni végső alkotásának, az embernek őrző szerepét."

Az a gondod ezzel a mondattal, hogy Isten keres? Komolyan érdekel.
Isten hatalmánál fogva zárod ki azt az opciót, hogy kereshet? Ez lenne a baj?
Mert szerintem a kettő nem zárja ki egymást, nem? Teremthet és kereshet is, pont az erejénél fogva, legalábbis így vélem.
Tény, hogy kissé zavaró, ha egy mindenható erőnél keresésről beszél a szerző, de beleférhet, mert Isten útjai kifürkészhetetlenek. Nem akarok bagatellnek tűnni, de Isteni szeszélynek tudtam be - és ezt a szeszélyt adhatta ebben a szövegkörnyezetben az író is. Nem?

Komolyan érdekel a véleményed; az első mondat fontosságával egyetértek, sok múlik rajta.
(Bár jobban érzem ennek szubjektivitását ennél a kezdésnél, mint valaha. Meg ugye jobb tudni, mint megijedni.)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2014-09-06 10:19 Para Celsus

Para Celsus képe

Hi, Honey! :D Békebírót játszol? Szerintem elvannak a srácok, lebeszélik egymás közt, de ha te megjelensz, úgyis csillapulnak az indulatok. ;)

Mi van, ha Voight-Kampffnak (Voight???) az a baja Lehel (Leh???) kezdő mondatával, hogy "a csillagok már meg voltak teremtve, csak még nem ragyogtak." - mer' ugye ha a csillag tömege már egybeállt, kész az égitest, beindul a fúziós reaksön. (Persze én csak találgatok.)

(Egyébként tudtad, hogy a Big Bang elmélet egyik első támogatója egy belga katolikus pap volt? Mert az ősrobbanás-teória összecseng a Bibliával. Isten ugye előbb azt mondta, "legyen világosság!", de csak rá pár napra teremtette meg a csillagokat. Legyen világosság! (Ősrobbanás), és csak később jöttek létre a csillagok...)

Amúgy...
Isten omnipotenciája nem zárja ki a tökéletlenség lehetőségét? Épp, mivel Isten mindenütt jelenlévő, nem mehet Pestről Budára, hiszen már ott van (Karinthynál olvastam egy Molnár Ferenc-paródia kapcsán.)

Ami a műfajt illeti: szerintem nem sci-fi, inkább mese vagy mítosz vagy legenda. (Ahogy az Oázis sem horror nálam, inkább erotikus thriller - de nem várhatjuk el Blade-éktől, hogy harmincegynéhány kategóriát hozzanak létre "progresszív belezős-vegetáriánus állatvédő-horrortól" a "tizenéves moonlight-wunderbaum-illatú sóvárgó-pasizó leányálom-novelláig". :D :D :D

Most pedig illedelmesen bocsánatot kérek a szerzőtől az offolás miatt, és elolvasom az újraírt novellát :)))


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2014-09-06 10:26 Voight-Kampff

Voight-Kampff képe

Roah, én is őszinte leszek, mint mindig, jó?
Az csak az egyik baj azzal a mondattal - de igen, az IS baj vele.
Igaz, isten útjai kifürkészhetetlenek, de ez a döntéseire vonatkozik - arra, hogy a halandó nem mindig értheti meg az isteni összefüggéseket, hogy Isten mit miért tesz. De a tétova keresgélés nem döntés.
A mindenható nem tart castingot az általa teremtett bolygók között, hogy ugyan már, melyikük lenne hajlandó elvállalni a szintén általa teremtendő lény őrzését. Vagy rábízza ezt egy általa kiválasztott bolygóra, vagy teremt egy ilyen bolygót.
De az, hogy a mondat egy értelmetlen zagyvaság, csak a kisebbik baj, amit eleve csak zárójeleben említettem meg.
Sok értelmetlen zagyvaságot olvastam már, de volt köztük aminek az olvasását kifejezetten élveztem.
Ez nem az a kategória.

De szerintem hagyjuk!
Nem akarok úgy járni, mint a múltkor Para egy másik, hasonló remekműnél.
Részemről ez a téma lezárva.

_______________________________________________________________________________________
"Reggel lett, és még mindig életben voltam.
"Lehet, hogy írok egy regényt" - gondoltam.
És aztán írtam." - Bukowski: Posta

p, 2014-09-05 21:08 Roah

Roah képe

Nini, egy Lehel! :)))

Újratöltve? ;)

Még nem olvastam el, csak az eredetit ismerem, hát, azt sem most volt :D.
(De arra jól emlékszem.)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2014-09-05 21:41 lehel

lehel képe

Szia :)

Bizony, én is meglepődtem, hogy milyen régen volt már.
De azon méginkább, hogy még emlékszel rá. Kicsit el is pirultam :)

szo, 2014-09-06 06:42 Roah

Roah képe

Ezt az idézetet Srentől olvastam, talán fél éve, nem tudom pontosan mikor, de azt igen, hogy egy térkép-rajzoló felhasználó blogjában követte el.

Így szól:

"Egyszer dolga akadt a Napnak, így szól a régi mese, és megkérte a Holdat, világítson helyette, amíg visszatér. A Hold vállalta, világított. Amikor végzett a dolgával a Nap, visszament. Szomorú Holdat talált, aki keservesen panaszolta mindazt a szörnyűséget, melyet a rövid helyettesítés alatt látott. Nem csoda, hogy a nappal meglepte szegényt. Ő egyértelműbb dolgokhoz szokott. Az éjszaka gyilkosai, rablói kegyetlenek, de tettüket vállalják. Amikor a Nap az ég ura, minden bonyolult, alattomos és nem kevésbé kegyetlen. Csak hosszadalmasabb. Mire megérted, hogy melletted rabolnak, ölnek, már semmit se tehetsz. A Hold szájából áradt a panasz. Akkor a Nap iszonyú haragra gerjedt. Gorombán ráripakodott az elkeseredett Holdra. Mit gondolsz, mit kiabált neki?
(…)
Azt kiáltotta: öreg pajtás, nem az a dolgod, hogy panaszkodj, hanem, hogy világíts."

/Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt/

(By Sren)

Gyanítom, ez szubjektív lesz: engem nem zavart a megszemélyesítés; van az a mondóka, a „Süss fel, Nap, fényes Nap…”, nekem szimpatikus volt.

Most vagy elkerülte valami a figyelmem, vagy nem, de ez nem teljesen világos:

„Egyeseknek teljesült a kívánsága, de újabb néhány milliárd év múlva megunták, hogy ugyanazok a bolygók keringenek körülöttük, és immáron ők is élettel kívántak játszani. Eme kérésük azonban nem teljesülhetett.”

Kissé ellentmond egymásnak ez a két mondat, vagy ha mégsem, nincs meg az indok, hogy egyeseknek miért teljesülhetett a kívánsága, aztán jön az a rövidke rész, mint valami árnyék, és így már végképp elvesztettem a fonalat.

Műfajokban sosem voltam jó, ennek meghatározását átadnám a portál sci-fi-ben jártasabb felhasználóinak. (Igaz, még a Lolka-Bolka idejében történt, szóval jó rég, amikor néhány évesen a Holdról írtam sztorit; akkoriban a családom jelezte, hogy „Csuri, te sci-fit írsz?!” :D Nem röhögni! :D Képzelheted, milyen is volt egy olyantól, aki azt sem tudta, hogy kés-villa-kanál, tányér kell hozzá, vagyis eszik-e vagy isszák, én csak…írtam. :D Minden előzményes olvasás, vagy tudás nélkül. :D Kézzel. :D)

Azon filoztam, mit is mondjak neked a Ragyogás átírására, összegzésként, és ennél döntöttem: érdekes lett.

„- Vagyok, aki vagyok!”

(Tíz parancsolat/ Isten)

Az a tippem, hogy ismered az alkotást, amiben ez a mondat elhangzott.

Ezt:

https://www.youtube.com/watch?v=zUm6rC0o7Po

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2014-09-07 08:33 lehel

lehel képe

Szia!
Hogy magát a filmet, illetve éppen ezt a feldolgozást láttam-e azt nem tudom, de a történetet ismerem.
A részletet, amit kiemeltél, azért tettem bele, mert megpróbáltam viszaadni, árnyaltatni azt a képet, amit ma látnak a csillagászok. Vannak csillagok az égen, amelyeknek nincsenek bolygóik, mások körül pedig már fedeztek fel egy vagy több exobolygót. Ezt ptóbáltam meg valamilyen formában beültetni a történetbe. Persze ez csak egyetlen apróság abból, amiket megfigyeltek már a teleszkópokkal, de ügy éreztem, hogy ennél részletesebben nem kell belemenni, mert a novella keretei ezt nem engedik meg.

Köszönöm az idézeteket, a témába vágó egyéb alkotásokra való utalást és a fáradozásid.

v, 2014-09-07 08:49 Roah

Roah képe

A jelenet a Tíz parancsolat című Charlton Heston alkotásból van.

A film játékideje maratoni hosszúságú - annak idején azt hittem, hogy az Elfújta a szél után már jöhet bármi, nincs az a mozi, ami rajtam, a szőnyegen ülésen, hasaláson kifogna, mit nekem egy néhány órás klasszikus.

Tévedtem.

Aki szereti a régi filmek hangulatát, színvilágát, színész-óriásait, érdekli a vallás-történelem, vallás-kultúra, Biblia, annak boldogan ajánlom a produkciót. (De tényleg kell hozzá hideg-meleg élelem, mert a film irtó sokáig tart.)

http://www.youtube.com/watch?v=1LKUpWvnubU

Ui.:
Rossz kedved van?

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2014-09-07 10:21 lehel

lehel képe

Köszönöm a filmajánlót:) Jók voltak a régi kosztümös ószövetségi történetfeldolgozások. Szerintem az akkori filmgyártásnak ezek a típusú filmalkotások jelentették a csúcsot. Azóta a filmgyártás megváltozott, és nehezen tudom elképzelni, hogy hasonló volumenű filmalkotás szülessen. Ha készítenek is, azt már teljesen más stílussal és felfogással. Joseph Heller író foglalkozik az Isten tudja című regényében Dávid király uralkodásának korszakával, sajátos szemszögből bemutatva. Sokmindenre rávilágít, amit a hétköznapi ember nem merne úgy kimondani, ahogy ő. Ezek az amerikai zsidók tudnak valamit, a saját történelmüket egyfajta ösztönösséggel képesek feldolgozni, mondhatni megélik és könnyebben átérzik azt a kort, a saját népüknek a gondolatiságát, mint azok, akik nem zsidóként olvassák a történeteiket.
Érdekes filmötletnek tartanám Dávid király történetének a feldolgozását, de ahhoz, hogy mindent a maga részletességében bemutassanak, sorozatra lenne szükség. Izgalmas, mozgalmas, érdekes, kalandos, szenvedélyes egyfajta pikareszk jellegell bíró alkotásnak képzelném el. Persze a régi Charlton Heston filmekhez hasonlóan díszletekkel, kosztümökkel, de a mai technológiát felhasználva.
A Tízparancsolatot meg fogom nézni. Ha túl hosszú, az se baj, meg lehet nézni több részletben is.
Az utóiratra válaszolva köszönöm az érdeklődést, jól vagyok. Mindössze a tegnap esti ereszd el a hajamat akció fáradalmait igyekszem kipihenni.