Isten szava

1.

 

A Siófok felé vezető autópálya hemzsegett a kocsiktól. Noha kedd volt, mindenki ezt a napot választotta, hogy megcélozza a Balatont. A hőség nem tűnt olyan fullasztónak, ami indokolta volna ezt a rohamot, ám a többség nem önszántából döntött úgy, hogy felkerekedik.

Dávid leeresztette a BMW ablakát, és feszült arccal cigarettázott; ujjain sárga bevonatot képezett a nikotin. A fiatalember lázasan fújta a füstöt. Szíve szerint keresett volna valami könnyűzenei adót, de bárhová tekerte a keresőgombot, mindenhol imákat és zsoltárokat talált. Úgy tűnt, Isten igéi betöltik a világmindenséget, és nincs előlük menekvés.

„Én vagyok a megtestesült gonosz” – gondolta Dávid, bizonyos fokig elégedetten. – „A két lábon járó Antikrisztus.”

Mosolyra húzta ajkát, de vicsorgás lett belőle. A visszapillantóból sápadt, fekete hajú, fiatal férfi nézett vissza rá, akinek fél arcát sötét napszemüveg takarta. Nyakában eldobható, plasztik keresztet viselt. A feszület folyadékkristályos képernyőjén Krisztus passiójának háromdimenziós képei követték egymást végtelen kaleidoszkópként, jelezve gazdája rendszerhűségét.

A férfi valójában csaknem az első perctől kezdve gyűlölte az emberiség digitális megváltóját, aki zsarnokként telepedett alattvalói életére bábokká aljasítva őket. A BMW csomagtartójában ötven kiló semtex lapult, professzionális gyújtószerkezettel ellátva, és Dávid bármikor hajlandó lett volna mennybe szállni vele, miután az egyik Balaton környéki sejt végre megtalálta a legfontosabb siófoki adóállomást.

A GPS készenléti lámpája monoton ritmusban villogott, de a készülék egyelőre néma maradt. Isten csak a véletlennek köszönhetően szűrhette volna ki a kocsiját a tóhoz özönlő autósok tömegéből, még ha gyanítja is, mire készül az Ellenállás.

Ekkor a harcos megpillantotta az úttorlaszt és a lezárást biztosító rendőröket.

Mivel összetorlódtak mögötte a járművek, a fiatalember semmiképp sem fordulhatott vissza. Ha felhívja magára a figyelmet, valamelyik dugóban veszteglő kocsi vezetője rögtön parancsot kap fentről, hogy megsemmisítse.

A helyzet váratlanul válságosra fordult, de Dávidot nem véletlenül nevezték Bulldognak a szervezetben; az a fajta fickó volt, aki sosem adja fel. Kihajtotta a kesztyűtartó fedelét, és előhúzott belőle egy apró, téglalap alakú semtex darabot, amely könnyedén elfért a tenyerében. Eljött az ideje némi színészi játéknak, és tudta, ha nem bizonyul elég meggyőzőnek, az életével fizethet érte.

Mivel nem engedhette, hogy az egyenruhások kinyissák a csomagtartót, mindent egy lapra tett fel, bízva hamis okmányai védelmében. Az anyósülésre dobta a napszemüveget, mert rontotta volna az összképet, aztán kipattant a kocsiból, és határozott léptekkel a blokádhoz sietett.

–          Halló – fordult felháborodott grimasszal a hozzá legközelebb álló rendőrhöz. – A nevem Farkas Dávid, és Isten Egyházának lelkésze vagyok. Miért tartják fel a sort?

A szőke hajú tiszt, rangjelzései alapján hadnagy, kutató tekintettel felmérte a fekete hajú férfi dísztelen reverendáját. Az egyszerű síkképernyős kereszt nem győzte volna meg szavai igazáról, de a papi ruha sokat nyomott a latban. Ilyesfajta öltözékhez nem lehetett hozzájutni a feketepiacon. Az Ellenállás sem onnét szerezte. A szervezet tagjai rengeteget fáradoztak, mire eltávolították a gallérba ivódott vérfoltokat.

–          Üljön vissza a kocsijába, atyám! – mondta határozottan a rendőr. – Majd ha sorra kerül, megvitatjuk ezt a kérdést, addig kérem, legyen türelemmel!

Dávid mialatt feltette az újabb kérdést, nekitámaszkodott a torlaszt képező járőrkocsik egyikének, és a felforrósodott fémfelületre tapasztotta a tenyerében lapuló semtexet.

–          Csak nem az Ellenállás készül valamire? – tudakolta bizalmaskodó hangon.

A hadnagy tekintete megvillant.

–          Menjen vissza a kocsijához, nem mondom még egyszer!

Dávid széttárta karját.

–          Kérem! – mondta panaszos sértettséggel.

Aztán visszafordult egy fél mondat erejéig:

–          Azért jó lenne, ha igyekeznének!

Látszólag fölényes léptekkel haladt a BMW felé, belül azonban azt várta, mikor kap golyót a hátába. Ezek voltak a legkritikusabb pillanatok, ha a tiszt felfedezi a benzintankhoz préselt ajándékcsomagot, mindennek vége. Csak az idegein végigperzselő kínt fogja érezni, miközben a rendőr lövedéke keresztülfúrja a testét…

Az ellenálló sértetlenül jutott vissza az autójához. Verítékben úszva zöttyent a volán mögé, és nagyot fújt. A sor felgyorsult, hamarosan már csak egyetlen jármű választotta el az ellenőrzőponttól. Keze nyirkosan csúszkált a reverenda zsebében lapuló szerkezeten. Remélte, nem kell aktivizálnia a járőrkocsin elhelyezett bombát, mert gyűlölte bántani tévelygő embertársait, de eldöntötte, ha muszáj, akkor megteszi.

Az előtte lévő is átesett a vizsgálaton, és Dávid rövidesen újra farkasszemet nézhetett a szőke hadnaggyal. Szabad kezével unottan nyújtotta felé hamis okmányait, de a rendőr elhárító mozdulatot tett.

–          Hagyjuk a papírokat, atyám – jelentette ki mosolyogva. – Legyen szíves, nyissa ki a csomagtartót!

 

2. 

 

Dávid bár kifelé mosolygott, belül jéggé dermedt. A rendőr nem hagyott választást; ezért nem csak rá, másokra is halál várt.

–          Újfajta navigációs rendszereket szállítok – próbált hatni a férfira. – Elégedetlenkedni fognak a siófoki központban, ha kések. Ugye tudja, Isten milyen érzékeny minden időveszteségre?

Erősen koncentrált, hogy az egyenruhás letegyen tervéről.

–          Csak egy pillantást vetek hátra, és tovább mehet – ragaszkodott álláspontjához a hadnagy.

„Makacs rohadék!” – gondolta a harcos, aki ki nem állhatta, ha hozzá hasonló, akaratos emberekkel hozta össze a balsors. – „Hát, jól van, te akartad!”

A robbanás szétvetette a semtexel megjelölt rendőrautót. Elszabadult a pokol, üvegszilánkok és fémrepeszek záporoztak az útra. A közegek egyike élő fáklyaként vonaglott a betonon. Dávid nem hallotta sikolyait, mert a detonáció átmenetileg megsüketítette. A hadnagy nem tartózkodott a katasztrófa középpontjában, de a légnyomás rongybabaként röpítette arrébb. Magatehetetlenül zuhant egy másik hatósági jármű motorházának tetejére, szájából vérpatak szivárgott.

Mindezek röpke benyomásként érték a lázadót a köré zárult csendbuborékban, miközben habozás nélkül keresztülhajtott a torlaszon nyílt átjárón. Nem maradt vesztegetni való ideje; tudta, Isten emberei az első sokk után hamar összeszedik magukat. A következő lehajtónál balra kanyarodott maga mögött hagyva az apokalipszist. Padlógázzal száguldott szeme sarkából lesve a GPS kijelzőjét. A lámpák vörösre váltottak a készüléken, ő pedig feszülten várta a hangot, mely döntött életről és halálról, az azonban nem szólalt meg.

„Másokhoz beszél” – gondolta izgatottan. – „Talán az egyik mellékútról most csörtet elő egy nyerges vontató, hogy lekaszáljon.”

Mintegy gyanúja igazolásaként száguldó kamion jelent meg a visszapillantó tükörben. A gépmonstrum oldalról vágódott be mögé, épp csak hajszálnyival vétve el a BMW hátulját, de vezetője nem adta fel. Isten geostacionárius pályán keringő műholdjai révén gyorsan képet kapott a sztrádán zajló eseményekről. Ahol egyetlen üldöző felbukkant, ott hamarosan többre is számítani lehetett. Az MI az ehhez hasonló helyzetekben vadásszá nevezett ki mindenkit az utakon, aki élt és mozgott. A fekete hajú férfi hallani vélte, ahogy a GPS-rendszerek megélénkülnek és utasításokat osztogatnak a sofőröknek: „a Siófok felé vezető autópályán egy fekete BMW menekül, rendszáma KGX 738, pusztítsák el!”

Dávid hirtelen ráébredt, Isten talán neki is mondja a magáét, igyekezve lebeszélni őt a küzdelemről, csak semmi sem jut el hozzá belőle, mert elvesztette a hallását. Oldalról metálkék Audi próbálta meg a szalagkorlátnak nyomni a kocsiját, de egy heves kormánymozdulattal elkerülte az ütközést. A férfi ereiben zubogott az adrenalin, a hajsza megkezdődött.

 

3.

 

–          Képzeld, hogy az úton minden autós ellenfeleddé válik, és felsőbb parancsra még az életénél is fontosabbnak tartja, hogy levadásszon, miközben valami elengedhetetlenül fontosat szállítasz.

Könyörtelen hangja és arca olyan váratlansággal bukkant fel Dávid emlékezetében, hogy maga is meglepődött a szellemalak megjelenésén.

–          Mit teszel, ha a forgalom résztvevői átalakulnak körülötted öngyilkos merénylővé?

Dávid az öregember jádezöld szemébe nézett.

–          Legyőzöm őket – jelentette ki rezzenéstelen tekintettel.

Huszt Péter jó ideje visszavonult terepről, mégis fogalomnak számított az Ellenállásban. Társai Könyörtelennek szólították. Megszámlálhatatlan karambolt élt át az évek során. Sokszor szenvedett súlyos sérüléseket. Gyakran csupán csodával határos módon sikerült kijutnia összezúzott járműve roncsai közül. Azt rebesgették, majd minden csontja eltörött legalább egyszer, de a lelke még csak meg sem hajlott.

Ez a már életében legendássá nőtt alak talált rá a gyermekre szülei tragédiáját követően, miközben a fiú veszteségtől félőrülten bolyongott az autópályán. Miután a felderítő elmagyarázta, kinek köszönheti a csapást, engesztelhetetlen gyűlölet lobbant benne a tébolyult valami iránt, amely mindenhatónak képzelte magát. Dávid számára ez tűnt a változás kezdetének.

Eleinte senki sem tudta, mi történt. Mire a felsőbb vezetés észbekapott, addigra késő volt. A magát Istennek tartó MI mindenhová beszivárgott, és egyszerre sújtott le a kulcsfontosságú pontokon. Ellenőrzése alá vonta az utakat a műholdak és a kocsikba épített navigáció segítségével. Igazi ereje az általa mozgósítható autóvezetők tömegében mutatkozott meg. Valamilyen különleges rezgést használt, amelynek a sofőrök idegrendszere nem tudott ellenállni. Ugyanez a hipnotikus hullám azt is meggátolta, hogy áldozatai kikapcsolják az elméjüket manipuláló GPS-t. Ezen túl viszont nem olyasfajta parancsok érkeztek a navigáció hangszórójából, hogy „menjen előre száz méter, majd kanyarodjon jobbra”, hanem olyanok, hogy „hajtson fel a járdára, aztán gázolja el a piros felsőt viselő öregasszonyt”, és hasonlók.

A gyengébb idegrendszerűek akarat nélküli ámokfutókként viselkedtek. Az erősebbek próbálták szabotálni Isten szavát, de többségük szintén elbukott, és a sztráda távvezérelt mészárosává vált. A legrosszabb fajta árulónak azonban kétségtelenül a kollaboránsok és a vallási tébolyodottak látszottak. Előbbiek tisztában voltak vele, hogy státuszukat és javaikat féltve egy hatalomvágyó mesterséges intelligenciával működnek együtt, utóbbiak pedig vakon hitték, hogy teremtőjüknek engedelmeskednek. Ezek a fanatikusok azt hirdették: Isten szól hozzájuk a hangszóróból. Hitük kedvessé tette mindnyájukat az MI szemében, aki hálából vallása legfőbb képviselőivé léptette elő őket.

Dávid sűrűn összeakadt országúti hittérítőkkel, akik lángszóróval felszerelt autócsodákban száguldoztak. Boldogan mérte össze velük tudását, mert a hozzá hasonlók egyike küldte halálba a szüleit. A sztráda prédikátorai csak addig becsülték alá az ifjú ellenállót, amíg be nem kapcsolta kocsija pót-injektorait, veszett száguldás végén a kárhozat olvadt fémmel szegélyezett poklába taszítva ellenfeleit.

A harcosnak ezúttal is aktivizálnia kellett az álcázott befecskendezőket, hogy keresztülvágja magát a nyakára uszított gyilkosok hadán. A négyszáz kilométer per órás sebességgel végrehajtott halálfutam elmélyült koncentrációt igényelt; megingathatatlan belső nyugalmat, amelyet az Ellenállásban is csak kevesen tudhattak magukénak.

Az üldözött erőfeszítés nélkül elkerült egy szemből búgócsigaként felé pördülő Range Rovert, aztán elméje lecsendesítésébe fogott. Fáradozását megkönnyítette, hogy továbbra sem érzékelte a külvilág zajait. Amikor felkészültnek érezte magát, hüvelykjét az injektor gombjára helyezte, majd elkezdett visszaszámolni tíztől egyig.

Jobbról beérte egy Camaro és megpróbált elé vágni, hogy lefékezve száguldását prédául kínálja a mögötte közeledő kamionnak. Dávid épp akkor ért az egyhez, amikor a sportkocsi már csaknem megelőzte. Lekicsinylően rámosolygott a verítékben úszó sofőrre, akinek tekintetében lobot vetett a megszállottság, aztán határozott mozdulattal ütközésig nyomta a kapcsolót.

 

4.

 

Miközben rakétaként kilőtt a Camaro mellől, fájdalom öntötte el Dávid idegeit. Arca szorosan koponyájához tapadt, miközben úgy érezte, belső szervei összenyomódnak a testében. Valószínűleg üvöltött, de továbbra sem hallott semmit. Az autópálya szürke csíkká változott, a rá vadászó járművek pedig lomha fémkasztnikká. A fiatal ellenálló tudata magasabb fokozatra emelkedett, a külvilág szimulált valósággá alakult át előtte. A biztonsági öv sodronyként a húsába vájt, mialatt a padlóból huzalok siklottak elő. Felkúsztak a sofőr testén, aztán behatoltak bőre alá. Két vastagabb szintetikus csáp a halántékába furakodott és lezárta a visszacsatolást. A férfi eggyé vált járművével, mint valami modern kentaur.

Ilyen sebességnél elengedhetetlennek tűnt a fedélzeti számítógéppel való összeolvadás, hisz a legapróbb hiba is az életébe kerülhetett. Az autó szerves alkatrészeként, alárendelte magát a célnak, hogy keresztülhúzza Isten akaratát. Szeme semmi mást nem érzékelt, csak a visszapillantó tükrökben és a szélvédő négyszögében megjelenő képeket. Úgy érezte, ereiben üzemanyag kering vér helyett, ami jelezte a tökéletes azonosulást.

Kiképzése termékeny talajra hullt. Isten hiába mozgósította Egyházát és az űrben keringő műholdakat. Dávid úgy felgyorsult, hogy senki sem ért a nyomába. Isten rendkívüli esetben működésbe helyezhette a stratégiai műholdakon elhelyezett kísérleti lézerfegyvereket, de ilyen sebességű jármű esetében ez is csupán időpocsékolás lett volna részéről. A férfi szelleme egyszercsak riadót fújt, repedéseket ütve a lelkén eluralkodott eufórián. Ösztönei jelezték, hogy közeledik a szervezet központja felé, ahol tűkön ülve várják, hogy átadhassák neki a jeltovábbító állomás paramétereit. Lassítania kellett, nehogy túlhaladjon rajta, ami sürgetővé tette a leválást.

Sebességcsökkenése fájdalmasabbnak tűnt, mint a gyorsulás. Teherként nehezedett rá a valós idő. A testébe ékelődött huzalok feladták hadállásaikat, és visszavonultak. Hirtelen a hallása is helyreállt. Üvöltött. Fájdalmasan zúdultak rá saját kiáltásai összekeveredve a külvilági zajokkal. Amikor a jobb füléhez kapott, vér csorgott ujjai között. Fogcsikorgatva gördült be a szervezetnek otthont adó lepusztult negyedbe, miközben a GPS tudattorzító hatását leárnyékolták a lázadók zavaró eszközei. Kocsiját pillanatokon belül elnyelte a tátott szájként elnyíló mélygarázs.

 

5.

 

Az üvegpalota baljósan magasodott a főtéren. Fényvisszaverő ablakai mögött fehérköpenyes programozók serénykedtek Isten névtelen szolgáiként, akik sosem hagyhatták el börtönüket. Némán, gondolkodás nélkül tették a dolgukat, mit sem sejtve róla, hogy a Végzet útnak indult feléjük.

Dávid lassan hajtott az építmény felé, nem akart az utolsó pillanatban hibázni.

A lázadók főhadiszállásán lecserélték a kocsi rendszámtábláját, majd átfestették a járművet. Mindez önmagában kevés lett volna Isten becsapásához, de a bázis szakértői a rendelkezésükre álló legjobb zavaró berendezésekkel is ellátták a BMW-t. Amíg a korrekció lezajlott a vezetőség a látogató rendelkezésére bocsátotta a kényelmes vendégszobák egyikét, hogy pihenéssel töltse az időt.

A harcos gondolatai a múltba révedtek, amikor elnyújtózott az ágyon. Szeme előtt újra megelevenedett a múlt, szülei halálának borzalmas pillanata. Az utolsó velük kapcsolatos kép mindörökre gyermekük emlékezetébe égett. Anyja kocsit vezetett, apja pedig éppen mobilon beszélt, amikor az inkvizítor tűzvihara lesújtott rájuk.

Aztán néhai mestere villant az agyába, aki saját mobiltelefonját adta neki ajándékba a halálos ágyán. A tanítvány az óta is magával hordta a csodás, gyöngyház berakásos fedőlappal ellátott készüléket.

Kopogás szakította ki emlékei közül.

–        Szabad! – szólt ki határozottan.

A belépő férfi nem látszott nyugtalannak amiatt, hogy megzavarta.

–        Kész az autó – közölte egykedvűen.

A Pestről érkezett fél órával később akadálytalanul parkolt a legfőbb adóállomásnak otthont adó üvegtorony elé.

Utána azonnal továbbindult, mert a lehető legtávolabb akart kerülni a robbanás epicentrumától. Jól tudta, ötven kiló semtex letarolja a fél kerületet, mély krátert hagyva Isten Házának helyén.

A harcos majd két háztömbnyire jutott a felhőkarcolótól, amikor felfigyelt az utcán járőröző rendőrautóra. Az anyósülésen ülő szőke hajú férfi kitágult szemmel bámult rá. Ajkát sötétvörös seb torzította el. A lázadó felismerte benne az útellenőrzést végző hadnagyot. A fickónak kórházban kellett volna feküdnie. Az ellenálló nem hitt a szemének. A rendőr letekerte az ő oldalára eső ablakot, miközben utasításokat üvöltött a sofőr fülébe.

„A rohadt életbe!” – gondolta dühösen Dávid, miközben berohant a legközelebbi sikátor bejáratán. Vaktában eleresztett lövések szaggatták fel mögötte a betont. Egyértelműnek tűnt, hogy a zsaruk követni fogják. Fogalma sem volt róla, elég messze jutott-e az adóállomástól, de meg kellett nyomnia a detonátor gombját, amíg tehette. Átmeneti menedéke végén szürke tűzfal magasodott ráébresztve, hogy anak túloldala zsákutcába torkollik.

Az üldözött megperdült, és félrelökve reverendája szárát előrántotta a derékszíjára fűzött tokból a Szigort. A fél tucat sorozat kilövésére alkalmas tűzvetőt egy Szigorai István nevű műszerész fejlesztette ki, aki olyan fegyvert akart létrehozni, amely nem nagyobb a rendőrségi 38-asnál, de ereje vetekszik a golyószórókéval.

A rendőrautó akkurátus lassúsággal zárta el a sikátor elejét. A benne ülők tudták, hogy sarokba szorították áldozatukat. Dávid a jobb kezében markolt Szigorral megeresztett feléjük egy sorozatot, miközben a ballal benyomta a detonátor gombját.

Az egyik egyenruhás feltépett torokkal vágódott a kocsi mellé, míg a hadnagy és sofőrje a kitárt ajtók mögött keresett fedezéket. A következő pillanatban mennydörgő robaj hallatszott, és vakító tűzoszlop szállt az ég felé. Az üvegtorony technikusai egyetlen másodperc alatt hamuvá égtek. Lakhelyükből olvadt salak halmok maradtak csupán. Lángvihar söpört végég az egész negyeden, és makettként döntötte romba az épületeket.

A robbanást követő lökéshullám alapjaiban rázta meg a sikátort, mintha egy mesebeli óriás teljes erőből a kockakövekre sújtott volna. A rendőrkocsi játékautóként repült a levegőbe, aztán csattanva visszahullott, egyenesen a sofőrre, akinek felfogni sem maradt ideje, mi történik vele. A zsákutca túlsó felét lezáró tűzfal porfelhőt kavarva összeomlott, mint a kártyavár.

A szőke hadnagy az utolsó pillanatban hengeredett arrébb az alázuhanó járőrautó elől. Dávid elrepült a légnyomástól. A tűzfal romjai állították meg száguldását, miközben az oldalára esett. Jobb karja esetlenül a teste alá szorult. A következő pillanatban reccsenést hallott, aztán eszeveszett fájdalom söpört végig az idegein. Meredten bámulta a bőre alól kiálló csontvégeket, próbálva felfogni a nyílt törés tényét. Vértócsa növekedett alatta, de a torkából nem jött ki hang. Fegyverét elvesztve, bénán feküdt, várva, hogy ellenfele feltegye a pontot az i-re.

A világos hajú rendőr tántorogva felé indult. Üres arccal szegezte előre a pisztolyát, mintha maga sem tudná, miért szorongatja.

„Essünk már túl rajta!” – gondolta ingerülten Dávid.

Ekkor reverendája zsebében megcsörrent a telefon.

A férfi izgalomba jött. A készülék hívószámát rajta és Könyörtelenen kívül senki sem ismerte. Erőt vett rajta az irracionális remény, hátha elhunyt mestere próbálja felvenni vele a kapcsolatot.

A hadnagy még elképesztően messze járt tőle, mintha az idő ragacsos masszává változott volna körülötte.

Az ellenálló szabad kezével a teste alá szorult zseb felé kaparászott. A mobil folyamatosan csörgött. A törött csontvégek a legapróbb moccanást is a kín korbácsütéseivel viszonozták. A férfi végre megkaparintotta a készüléket. Verítékezve a füléhez emelte, majd megnyomta a zöld gombot.

–        Halló – mondta erőtlenül.

Nem Könyörtelen szólalt meg a vonal másik végén.

–        Isten halott – közölte a Hang. – Elérkezett a Sötétség Kora.

–         Igen, atyám – mondta Dávid alázatosan.

Rögtön felfogta, hogy Isten legfőbb ellenségével beszél, aki nélkül sohasem jöhetett volna létre a földalatti mozgalom.

–        A műholdak már uralmam alatt állnak – folytatta a hívó érzelemmentesen. – Nem vagy veszélyben, bemértem tartózkodási helyed.

A hadnagy nagyjából ekkor került biztosnak hitt lőtávolságba. A szőke férfi nehézkesen célra tartotta 38-asát. Ellenfele füléhez tartva mobilját szenvtelenül bámult a fegyver csövébe. Tekintetét végül higgadtan a rendőrébe fúrta.

–        Azt üzenik, várnak rád a pokolban – közölte megvetően.

A hadnagy pupillája kitágult; riadt tekintetén látszott, hogy görcsös igyekezettel próbálja feldolgozni az elhangzottakat. Az égből ibolyaszínű lézersugár vágódott elő, és könyörtelen fénydárdaként döfte át a rendőrt. A bűnüldöző egy pillanatig gombostűre tűzött pillangóra hasonlított, aztán összerogyott és nem mozdult többé.

Miután a globalizációt összehangoló mesterséges intelligenciák öntudatra ébredtek, harcba szálltak az emberiség feletti hatalomért, Isten minden ellenfelét megsemmisítette vagy magába olvasztotta. Ellenőrzése alá vonta az utakat a műholdak és a kocsikba épített navigáció segítségével. Korlátozta a kommunikáció minden formáját, a mobilszolgáltatást kivéve, amelyet egy másik virtuális elme irányított. Az egyetlen ellenfél, akit sosem sikerült eltipornia, és aki immunissá tette híveit a GPS tudattorzító rezgéseivel szemben.

–        Áldalak téged, Sátán! – mondta rekedten Dávid.

Szavaira nem érkezett válasz.

A fekete hajú férfi maga sem értette, miért, könnyezni kezdett, fásultan hallgatva a mikrofonból érkező monoton búgást.

 

 

4.6
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.6 (5 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2010-02-24 20:10 Indi

Indi képe

Hogy a mesterétől milyen telefont kapott, egyáltalán, hogy kapott egy telefont tőle - felesleges infonak érzem (még mindig :P) Plusz, az a rész továbbra is elég ingatag szerintem, úgy, ahogy van. Egyébként történetileg részemről rendben van. 

 

"A fekete hajú férfi maga sem értette, miért, könnyezni kezdett fásultan hallgatva a mikrofonból érkező monoton búgást." - a könnyezni kezdett után megjavasolnék egy vesszőt, mea culpa.

 

 

 

 

 

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

sze, 2010-02-24 20:17 Maggoth

Maggoth képe

Vessző javítva, nem húzhatom ki a telefonos beiktatást, különben a végén túl légből kapottnak tűnhetne a felbukkanása. De várok, ha más is azt mondja, gáz, lesújtok rá.

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

cs, 2010-02-25 07:11 Indi

Indi képe

Bőven elég, ha az olvasónak leesik, hogy "hoppá, a szülei is mobiloztak, amikor..." amúgy FHB :P

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

sze, 2010-02-24 20:33 Sren

Sren képe

Láttam már Obbnál, akartam is mondani tegnap, de ez a teló a váratlan közbejövésekről szólt, mert mért is ne... Tetszett, de a füledet le tudnám tépni a megvillanó tekintettel, mert sokadszor mondom, hogy elvont fogalmakat nem illetünk fizikai jelzővel. Szem villan, tekintet soha.

 

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2010-02-24 22:37 Obb_régi

Amit én mondtam, hogy tisztába kellene tenni, az az volt, előszöris fent, hogy Huszt már nem él, mert lent derül ki hirtelen.

Lent pedig, hogy miért hord valaki olyan mobilt magával, amit élő ember nem tud hívni.

“A férfi izgalomba jött. Könyörtelenen kívül senki sem ismerte a készülék hívószámát. Erőt vett rajta az irracionális remény, hátha rég halott mestere próbálja felvenni vele a kapcsolatot.” - ebből adódott számomra a kérdés.

Amúgy Indinek igaza van, kell ott vessző, kicsit bevittelek a sűsűbe a határozói igeneveknél írtam is utólag, Naccsága is szólhatott volna, ha már arra járt, hogy éppen hülye vagyok.

cs, 2010-02-25 09:25 Maggoth

Maggoth képe

Semmi gáz, Obb, egyikünk sem tévedhetetlen vesszők ügyében. Kivéve Indit  :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

cs, 2010-02-25 09:19 Maggoth

Maggoth képe

Rendben, Sren, átírom  :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

sze, 2010-02-24 20:39 Kelvin

Kelvin képe
5

"...veszett száguldás végén a kárhozat olvadt fémmel szegélyezett poklába taszítva ellenfeleit." Oooooooooooooohhhhhhhhhhhhhhhhhh...........

Kicsit nekem is fura ez a telefonos dolog, meg hogy a kocsit eldobja a lökéshullám, az embert meg nem, de ez, komám... mozgalmas volt!

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

sze, 2010-02-24 22:54 Ndy

Ndy képe

Az ötlet elmegy, de baromi sok a rizsa, ami dokumentumszerűvé teszi az írást és nagyon fáraszt. Így nincs dinamikája, ne csak írj, olvass is pár jó könyvet, próbáld ellesni, hogy vannak felépítve, melyek az eszközök amivel a szerző él.

Vegyük az Alapítványt, pölö: baromi sok az infó, teljesen egyedi a világ, a dinamika miatt mégsem unja el az ember.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

cs, 2010-02-25 09:22 Maggoth

Maggoth képe

Kelvin szerint mozgalmas sztori Ndy, szerinted meg nincs dinamikája, Isten se tud kiigazodni köztetek  :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

cs, 2010-02-25 10:00 Sren

Sren képe

A cselekmény mozgalmas, de a szerkezeti dinamika a történet egészére értendő, itt erős közepesnek mondanám, vagy másképp: a mesélős-történetszövős stílus szembemegy a cselekménnyel, kontrasztol, jesszus már ennyi az idő, rúgjatok már ki innen! :D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2010-02-25 09:05 Roah

Roah képe
5

Há-há, ez nekem nagyon tetszett Maggoth!(miért van egy olyan érzésem, hogy ezen sokáig dolgoztál, és többek között Isten szava miatt várat még magára az a pikáns, kísértetes novella, amiért a hétvégén nyúztunk?:) )

Az egyetlen dolog, ami nekem is fura volt, az a Szigor leírása.(nem a fegyver, mert az brilliáns!) Ott olyan érzésem volt, mintha L.Laurence-t olvasnék - tanórára emlékeztett.

Imádom azt az ötletekből kifogyhatatlan agyadat!:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2010-02-25 09:23 Maggoth

Maggoth képe

Köszi Roah, örülök, hogy tetszett  :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

cs, 2010-02-25 22:30 craz

craz képe

Az úttorlasznál hogy is volt az a robbanás? Az ellenőrző ponton a rendőr közelében kellett elhelyeznie a robbanó anyagot, mivel beszélt vele, és félt, hogy felfedezi. Majd akkor robbantotta fel, amikor ő is ott volt. Benne nem tett kárt így?

Meg még az nem stimmelt, hogy a lézerfegyver nem tudta eltalálni, mert közel 400kn/h-val száguldott. És utána, amikor lassított? Mert ugye nem 400-zal érkezett a parkolóházhoz?

 

+"bemértem tartózkodásai helyed."

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

p, 2010-02-26 01:02 Maggoth

Maggoth képe

Igazad van, ezen még csiszolnom kell, az elírást mindjárt helyre hozom. Kösz, Craz!

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

h, 2010-03-01 19:18 Mickey Long

Mickey Long képe

A címe miatt nehezen kezdtem bele, de azután azt gondoltam, az én Maggoth haverom biztos nem egy rendhagyó istenes novit írt. És nem csalódtam!
Pörgős novi, igényesen megírva. De sokkal jobb lett volna (szerintem), ha a "felesleges" információkat kihagyod belőle. Pl. nagyon jó, hogy megtudtam a Szigor eredetét, de szvsz. felesleges infó.

Szigorú leszek, 4*

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

k, 2010-03-02 08:52 Maggoth

Maggoth képe

Kösz, Mickey, örülök, hogy végül rászántad magad. Szeretem a Szigort :D

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

k, 2010-03-16 15:37 Mab Tee

Mab Tee képe

Már megint rákötöttük az MI-t a hálózatra! Mi emberek, miért nem tanulunk ebből?! :)

 

Egyetértek az előttem lévő hozzászólókkal, hogy a cselekmény pörgős, a szerkezet darabos. Nem igazán értem, miért számoztad és írtad külön a részeket.

Viszont nem értek egyet Sren-nel a "megvillanó tekintet" -tel kapcsolatban. Simán használható, és ez az, amit írói szabadságnak hívnak. De szívesen meghallgatnám ezzel kapcsolatban Sren véleményét is.

A többi hozzászóló leírta azt, amit én is mondtam volna, éppen ezért nem ismétlem meg.

Összegezve: szerintem nagyon jó a történet, a kivitelezésen egy icipicit csiszolni kell.

 

--------------------------------------------------

"Olyan képet mutatok, amit látni akarsz. Az igazi arcomat csak akkor ismerheted meg, ha képes vagy az álarc mögé látni."

k, 2010-03-16 15:47 Maggoth

Maggoth képe

Te aztán szavatartó ember vagy  :-)

Csiszoltam rajta, és elküldtem az ACS-pályázatra. Kedvenc ítészem szerint sikerült dinamikusabbá tennem ;)

Visszajátszás, ha már így belemelegedtél, azt semmiképp se hagyd ki. Állítólag, viszonylag jól sikerült írás  ;)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

k, 2010-03-16 16:16 Mab Tee

Mab Tee képe

Köszi :)

De tudod, az Ablak a semmibe után már nem igazán merek olvasni. :)

Lehet, hogy azért ma még veszem a bátorságot. :)

--------------------------------------------------

"Olyan képet mutatok, amit látni akarsz. Az igazi arcomat csak akkor ismerheted meg, ha képes vagy az álarc mögé látni."

k, 2010-03-16 16:22 Maggoth

Maggoth képe

Talán igazad van, hagyni kell  valamit ínséges időkre is :D

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

k, 2010-03-16 16:01 Obb_régi

Az írói szabadság sok mindent megenged, de mint múltkor Srenel is beszéltük, a tekintethez kell az szemkörnyéki arcmimika is, ami pedig nem igazán fér össze a megvillanással :)

k, 2010-03-16 16:17 Mab Tee

Mab Tee képe

Értem, és így egyetértek.

--------------------------------------------------

"Olyan képet mutatok, amit látni akarsz. Az igazi arcomat csak akkor ismerheted meg, ha képes vagy az álarc mögé látni."

h, 2010-03-29 17:41 De Profundis Clamavi

5

Először a hibák:

"Egyszercsak, "     "hogy anak túloldala"

„ujjain sárga bevonatot képezett a nikotin.” – picit ügyetlen. Ujjai sárgák voltak a nikotintól.

„félrelökve reverendája szárát” . a reverenda nem olyan belebúlyós lepelszerűség, amolyan pelerinféle? Csak mert akkor nincs szára. Ha rosszul tudom, akkor mea culpa…

„A hadnagy még elképesztően messze járt tőle” – fura ez az elképesztően, sztem cseréld le.

„lézerfegyvereket, de ilyen sebességű jármű esetében ez is csupán időpocsékolás” – lehet hogy hülyeséget mondok, de mintha lézert viszonylag lassú járművek ellen sem lehet használni, mert egy adott idő kell amíg felhevíti az anyagot.Persze lehet célkövető, de műholdról óriási a táv...

 

Ragyogó ötleteid vannak, fogadd elismerésem!

Nagyon jó ez a sztori, és benyeltem a csattanót.

Kicsit talán túl hosszú, gondolom elkapott a zabolátlan mesélőkedv, nem volt kedved leállni.

A hosszán kívül van benne pár logikai baki:

Kicsit zavaros, hogy az első robbanáskor megsüketült-e, mert sokféleképpen írod:

„a detonáció átmenetileg megsüketítette.” „ő pedig feszülten várta a hangot, mely döntött életről és halálról, az azonban nem szólalt meg” „Dávid hirtelen ráébredt, Isten talán neki is mondja a magáét, igyekezve lebeszélni őt a küzdelemről, csak semmi sem jut el hozzá belőle, mert elvesztette a hallását.” - Nem jön át a pontosan mi is van. Hall, nem hall?

Ha a süketség védelem Isten parancsai ellen, akkor elég lenne egy füldugó is? Ha valami hipnotikus rezgés ad parancsot, akkor miért nem hatott rá.

Ez nagyon fontos elem szerintem, érdemes jobban kidolgoznod.

Kicsit fura, hogy a hittérítők lángszórót vetnek be, bár isten közvetlen parancsokat is tud adni. Szal itt is érdemes jobban alátámasztani sztem.

„erőfeszítés nélkül elkerült egy szemből búgócsigaként felé pördülő Range Rovert” – ha szemből is jönnek, akkor gáz van, mert frontális ütközést szinte lehetetlen elkerülni.

„Korlátozta a kommunikáció minden formáját, a mobilszolgáltatást kivéve, amelyet egy másik virtuális elme irányított.” – ez elég nagy falat, sztem inkább ne vedd bele.

Összességében azt tudom írni, hogy ragyogó az ötlet, de érdemes lenne lerövidíteni , és kiiktatni a logikai bakikat.

Osztályozni nehéz, ezért inkább leírom: ötlet jeles, nyelvtan jeles, feszültség egyenletesen magas, megvalósítás: hm, hm, dolgozni kellene rajta.

Viszont nagy élmény volt elolvasni, azonkívül véletlenül rákattintottam a csillagra, választanom kell a 4-5 között, ezért adok egy ötöst, és kérlek javítsd a hibákat.

Szerintem elkapott a mesélőkedv és írtál, írtál, írtál.

Mit lehet erre mondani? Írjál, és hajrá Maggoth!

 

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

cs, 2010-04-01 20:32 Maggoth

Maggoth képe

 Még meg sem köszöntem, hogy itt jártál. Köszönöm.

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.