Ítéletnapi előrejelzések

1.

 

Táncos Ferenc fáradtan lépkedett a mintavevővel az idegen bolygó dögletes utcáin. Köröskörül mindent halál borított. Az űrruhás férfi örült volna némi közönynek, ami távolt tartaná a tehetetlenség érzését. Nehezen viselte az előtte zajló szenvedéseket, de kénytelen volt ölbe tett kézzel végignézni őket. A fiatal pilóta maga sem tudta, hányadik civilizáció pusztulását látja, lelkére sötét képek nehezedtek. Csak a karját kellett volna kinyújtania a szenvedők felé, mégsem tehette.

Táncos belépett az egyik virágkehelyre hasonlító ház ajtaján. Az őslakók tűzzel próbáltak védekezni a döghalál terjedése ellen, de a pilóta tudta, a járványt ez nem fékezi meg. A padlón heverő kroatinok mélybordó rózsára emlékeztették, mentális sikolyaik korbácsként tépték az idegrendszerét. Szíve szerint oltóanyagot fecskendezett volna beléjük az övén lógó injektorból, csakhogy a Szövetség törvényei szigorúan tiltották a beavatkozást.

–  Mi a baj, pilóta? – hallatszott a sisakjában Djang jeges hangja. – Hol tekereg? Idő van!

A gyíkszerű idegen szavai visszarángatták a férfit a realitásba.

– Máris megyek – felelte, miközben a tudatában visszhangot vert az előtte agonizáló családfő telepatikus könyörgése.

„Nem tudom, miféle istenség vagy, de kérlek, mentsd meg a családomat! Én nem számítok, csak ők éljenek! Könyörülj!”

– Csak egy perc, Djang – szólalt meg újra Táncos rekedten, aztán görnyedt háttal átlépett a haldokló felett.

 

2.

 

Djang úgy ült az irányítóteremben, mint valami nagyra nőtt varánusz. Pupillátlan szeme szakadékként tátongott a pilóta felé, kétágú nyelve izgatottan ki-bejárt. Fekete kámzsája baljós keretként fogta körül széles hüllőfejét. Táncos a legszívesebben a föld alá süllyedt volna szégyenében, hogy Grenola kardinálisát várakozásra késztette.

– Nos, barátom, minden rendben?

A fiatal pilótát ugyanazok a megmagyarázhatatlan balsejtelmek rohanták meg a grenolai látványától, mint az első találkozásukkor. Annak idején a pikkelyes bőrű idegen csillaghajója meghibásodott, és Djang kényszerleszállást hajtott végre az Alföldön. A közeli légitámaszpont parancsnoka Táncos hadnagyot jelölte ki a helyszínt ellenőrző vadászrepülő-egység vezetőjének. Amikor társai megpillantották a teknőc formájú gépből kikászálódó lényt, gondolkodás nélkül tüzet akartak nyitni rá. A férfi később megtudta: abban a sorsdöntő pillanatban a markában tartotta a földönkívüli sorsát, annak ugyanis minden fedélzeti fegyvere megbénult, képtelen lett volna megvédeni magát. A tiszt megtiltotta, hogy bárki tüzet nyisson, mert tudatán érzések és gondolatok kontrollálhatatlan zűrzavara áramlott keresztül az idegen megpillantásakor. Titokzatos telepatikus képessége lépett működésbe, amelynek létezését még felettesei előtt is elhallgatta.

– Minden oké – közölte Táncos, aztán a vezérlőpult mögé préselte magát. – Akár indulhatunk is, ha megkapom a koordinátákat.

Önkéntelenül az Orákulum felé pillantott, miközben várta, hogy a jósautomata adagolójában megjelenjen a következő állomást kijelölő kártya.

– Engedélyt kaptunk, hogy leszálljunk az univerzum ékkövén – közölte Djang mosolyogva.

A pilóta eltátotta a száját.

– A Grenolán? – kérdezte hitetlenkedő hangon.

A kardinális otthona misztikus ködbe burkolózott, mint Avalon. Hosszú ideje kóboroltak az univerzum ösvényein, és Táncos régóta vágyakozott rá, hogy láthassa a Galaktikus Szövetség bölcsőjét.

– Ideje hazatérni – válaszolta kifürkészhetetlen arccal Djang. – Le kell adnom az információkat, hogy feldolgozásra kerüljenek. Mit gondolt, pilóta, csak járjuk a világűrt az idők végezetéig, mint Ahasvérus?

– Nem tudom – ismerte be a férfi.

– Küldöm az adatokat – zárta le a beszélgetést az idegen.

Karmos, hatujjú keze villámgyorsan beütötte a csuklójára szíjazott szerkezeten a szükséges információkat. A következő pillanatban a hadnagy előtti képernyőn a Grenola koordinátái jelentek meg.

– Induljunk – javasolta a kardinális. – A Kerék nem állhat meg!

 

3.

 

Míg a térugrás vákuuma magába szippantotta a csillaghajót, Táncos az emlékeibe menekült a menetrendszerűen rátörő hányinger elől.

– Miért mentett meg? – kérdezte a pilótát kihallgatásra berendelő Djang, miután a Földet felvették a Galaktikus Szövetségbe.

– Fogalmam sincs – ismerte el Táncos. – Egyszerűen csak úgy éreztem, nem lenne helyes, ha lelőnék.

Az idegen megcsóválta a fejét.

– Én tudom a választ – közölte. – Maga mentálisan fejlettebb az átlagosnál, megérezte, hogy a felettes fajokhoz tartozom.

A férfi vállat vont.

– Lehet – mondta bizonytalanul.

– Biztos – bólogatott a grenolai, aztán témát váltott. – Nemsokára tovább kell indulnom. A Szövetség vezetői úgy döntöttek, hogy egy földi megfigyelőt is magammal vihetek. Van kedve velem jönni, pilóta?

Táncos igent mondott, noha fogalma sem volt róla, mi vár rá. Sejtette, hogy a grenolait a hála vezérli, de nem zavarta, mivel útra kelhetett az univerzumban. A gyakori térugrások nem viselték meg különösebben, a bűntudat viszont teherként nehezedett a tudatára. Képtelen volt a magasabb rendű technológiát szenvtelenül alkalmazó idegennel azonosulni. A kardinális hűvösen átgázolt az útjukba akadó, kérészéletű civilizációk romjain.

A pilótát minden ismert fertőzés ellen beoltották, mielőtt bolygó hollandiként róni kezdték a világegyetemet, az Orákulum előrejelzéseinek nyomában. A grenolai jósgépezet kényszeredett tiszteletre sarkallta Táncost. A masina a bukásra ítélt civilizációk halálának okát sosem prognosztizálta, de a helyet tévedhetetlenül meghatározta. A katasztrófa bekövetkeztének időpontja változónak bizonyult, ám elkerülhetetlen mivolta mindig beigazolódott. Néha az utolsó percben érkeztek, míg máskor hetekkel az ítéletnap előtt.

Táncos megtudta útitársától, hogy tudományos fejlettségük ellenére a gyíklények hihetetlenül babonásak. Hittek a Kerék forgásában, amely a lakott világok sorsát irányítja. Azt vallották, ha felelőtlenül beavatkoznának a halálraítélt fajok érdekében, szembehelyezkednének az univerzum akaratával, ami a Szövetség pusztulásához vezetne. Az viszont nem akasztotta meg a Kerék forgását, ha adatokat gyűjtöttek a megsemmisülő civilizációk végóráiról, tanulságul a következő nemzedékeknek.

Táncos sűrűn provokált késhegyre menő vitát Djanggal, hogy közönye falát berepessze; általában csekély sikerrel.

– Az Orákulum által halálraítéltnek tartott világok megmenthetőek lennének – magyarázta a grenolainak. – Egyetlen rádióüzenet elég volna a túlélésükhöz!

– Nem hiszem – vélte Djang. – Ezen társadalmak tagjai leginkább egymás kiirtásával vannak elfoglalva! Az ő szellemi szintjükön, nem sokat tehetnének imádkozáson kívül!

– Ez nem igaz! – tiltakozott a pilóta. – Az univerzum legfejlettebb módszereivel rendelkezünk, mégis csak végignézzük mások pusztulását, mint holmi üresfejű, galaktikus adminisztrátorok!

– Mert azok is vagyunk – bólintott az idegen. – Sosem tudjuk előre, milyen veszély fenyegeti őket, így a figyelmeztetésüknek sincs értelme. Csak pánikot keltenénk, és még jobban elszabadulna a pokol, ráadásul akkor sem tudnánk megmenteni őket. Végóráikból viszont tanulhatunk.

– Hát, persze – helyeselt megvetően a pilóta –, és a Kerék sem akad meg, ugyebár?

– Így igaz – felelte ridegen a kardinális. – Ez a filozófia nem ostobaság. Amelyik faj zsákutcába kerül, méltatlan a felemelkedésre. Ha beleszólnánk a történelem menetébe, meggátolnánk a világegyetem természetes kiválasztódását.

Ez volt az a pont, amelynél Táncos az esetek kilencven százalékában faképnél hagyta vitapartnerét, miután rádöbbent, hogy falra hányt borsó, amit beszél.

– El ne aludjon, pilóta! – rántotta vissza a valóságba Djang hangja. – Úgy elgondolkodott, hogy a végén még elhibázza a leszállópályát!

Táncos morgott valamit, aztán a landolásra összpontosított. A képernyőket betöltötte a Grenola narancsszínű félgömbje.

A Szövetség tárt karokkal várta őket.

 

4.

 

Táncos magabiztosan futtatta a Leonardo röppályaadatait. A külső ablakokon fény özönlött be, miközben elképesztő panoráma tárult a pilóta szeme elé. Égbe nyúló tornyokkal átszőtt, gigantikus, folyton mozgásban lévő, komplex metropoliszt látott, amelyhez hasonlóval még soha életében nem találkozott. Rövidesen letette a gépet az űrkikötő betonjára, miközben az irányítótorony azonosította a hajójukat. Utána a férfi végigtrappolt Djang nyomában a központi csarnokba vezető főfolyosón. A grenolai úgy szorongatta a markában tartott memokristályt, mint valami gyémántot. A boltozatos vezérlőteremben a Szövetség minden faja képviseltette magát a számítógépek előtt, mialatt a betáplálandó információkat várták. Táncos kitágult szemmel itta magába a különböző lények kavalkádját.

– Lassan műszakváltás – jegyezte meg Djang, miközben lehorgonyoztak az egyik adatfeldolgozó pult mellett.

A mögötte várakozó bőrszárnyú tellori hatalmas denevérre emlékeztette a földi pilótát. Horgas ujjaival átvette a gyíkembertől az adathordozót, és az előtte várakozó komputer megfelelő mélyedésébe illesztette. A kristály felizzott, majd a rávésett adatokat tizedmásodpercnyi idő alatt a szerkezet memóriájába zúdította. Ezt követően a tellori továbbadta az adathordozót a szomszédban ülő venganornak.

A pilóta nem értette, miért nem rövidítik le az eljárást valamilyen központi számítógép közbeiktatásával, de kis pont volt hozzá, hogy beleszóljon a felettes fajok módszereibe. Úgy tűnt, a bürokrácia még galaktikus szinten is megnehezíti a dolgokat. Az idő ólomlábakon vánszorgott, mialatt Táncos elméjét mentális háttérzaj töltötte be. Akárhogy igyekezett, egyetlen fajtársát sem sikerült felfedeznie az adminisztrátorok tömegében, amiért egy futó pillanatra némi csalódást érzett. Hirtelen megmagyarázhatatlan gyengeség fogta el, és az előtte álló pultnak kellett támaszkodnia, ha nem akart összeesni.

 A szédülést émelygés követte, ajka kiszáradt, tagjait hideg rázta, mintha ugyanaz a mutáns influenzavírus fertőzte volna meg, amely a Kroát teljes lakosságát kiirtotta. A férfi tudta, hogy ez lehetetlen, miközben foggal-körömmel tartani próbálta magát. Tarkóján megérezte Djang fürkész tekintetét, ami még a kellemetlen tüneteknél is jobban zavarta. Kiismerte a gyíkember rideg természetét: az idegen kiváló megfigyelő volt, aki nem tolerálta a hibákat. Ebből az következett, ha elárulja rosszullétét, a kardinális kikövetkezteti, amit titkolni akart előle.

– Minden rendben, pilóta? – kérdezte a grenolai gyanakvó hangon.

– Hogyne – vágta rá Táncos.

Végre a hivatalnokok befejezték az adatok továbbítását, ők pedig visszatérhettek a csillaghajóra. Az Orákulum mechanikus bálványként várakozott a vezérlőben. Egyik kontrollámpája narancsszínben izzott, jelezve, hogy újabb jóslat készülődik. A következő pillanatban üdvözlőkártya nagyságú prófécia repült a padlóra.

Djang fürgén felkapta a jóslatot.

– Következő úti célunk a Deidre-V. – jelentette ki határozottan.

– Keresem – válaszolta a pilóta, beütve a planéta nevét a navigációs adatbázisba.

A központi agy rövidesen elárasztotta őket információkkal a Deidre-V.-ről. Megadta az égitest pontos helyzetét, és a felszínén élő, intelligens, békaszerű faj, a cuilsok sajátosságait. Nyilvánvaló volt, hogy ezekre a lényekre pusztulás vár, de hogy milyen formában éri őket a végzet, arról az Orákulum ezúttal sem nyilatkozott. A férfi betáplálta a paramétereket, aztán a következő pillanatban rázuhant a térváltás megszokott élménye. 

Villanásnyi időre elsötétült előtte a világ. Úgy érezte, rögtön elájul, aztán mégis összeszedte magát, bár olyan sápadtan meredt maga elé, mint aki kísértetet lát. Még a goromba grenolai is észrevette, hogy valami baja van, mert vigasztalni próbálta, ami nem tartozott a szokásai közé

– A cuilsok balsorsa talán nem rázza meg annyira, mint a kroatinoké – mondta biztatóan. – Nem hinném, hogy intelligens varangyok szimpátiát váltanak ki magából.

– Lehet, hogy igaza van – ismerte el Táncos megadóan.

– Ez nem kétséges – erősítette meg Djang.

Ekkor a hadnagy hatalmasat tüsszentett, mintha ezzel akarná alátámasztani az idegen véleményét.

– Egészségére pilóta! – sziszegte megvillanó tekintettel Djang.

„Végem!” – gondolta kétségbeesetten Táncos, miközben könnybe lábadt szemmel a grenolaira meredt. A kardinális lézerpisztolya olyan gyorsan bukkant elő csuhája alól, hogy a férfi képtelen volt követni a mozdulatot.

– Hol van? – kérdezte szenvtelenül.

– Kicsoda? – kérdezte Táncos, miközben megpróbálta letörölni arcáról a váladékot.

– Ne játssza a hülyét, pilóta! – csattant fel a grenolai. – A kroatin, akit felhozott a fedélzetre!

A férfi egy pillanatra behatolt a zöldbőrű kardinális gondolataiba, és megértette, hogy időpocsékolás lenne bármiféle hazugsággal próbálkozni. Beoltották az univerzum összes létező betegsége ellen, és a hosszú út során Djang sohasem hallotta tüsszenteni. Ha ezúttal megtörtént, akkor friss fertőzésről lehetett szó, amit csakis az utolsó állomáson szedhetett össze. Azt is csupán akkor, ha olyan ostoba volt, hogy a hajóra hozott egy fertőzöttet.

– Megmentettem egy családot – vallotta be Táncos lehajtott fejjel. – Miután mindegyiküket beoltottam ellenszérummal, elbújtattam őket a hátsó raktárban.

– Maga eszement idióta! – üvöltötte Djang magából kikelve. – Felhozott ide egy rakás vírushordozót?!

– A legerősebb gyógyszereket és antibiotikumokat adtam be nekik – mentegetődzött a pilóta. – Mostanra biztosan kutyabajuk.

– De hiszen egy mutáns kórokozóról beszélünk! – bömbölte a grenolai. – Honnan veszi, hogy idefent nem esett át újabb változásokon?! Ráadásul megakasztotta a Kereket! Szembeszegült az univerzum akaratával, amivel pusztulásra ítélte az egész Galaktikus Szövetséget!

– Ugyan már – nyöszörögte Táncos, jól tudva, ha nem sikerül Djang lelkére beszélni, akkor halott. – Miért fenyegetné veszély a Szövetséget? Jöjjön, nézzük meg a védenceimet, hadd bizonyítsam be, hogy helyesen döntöttem!

A kroatinok egy kupacban hevertek a hátsó raktárban; leveleik elcseppfolyósodtak, és a rothadás összetéveszthetetlen bűze lengte körül őket. A férfi öklendezve kifordult a helyiségből, a grenolai vádló tekintete késként szúrt a szívébe.

– Siessünk! – fortyogta Djang. – Figyelmeztetnem kell a Szövetséget, hogy ne engedjenek a központból senkit sem hazatérni!

Lélekszakadva visszarohantak a vezérlőterembe, de elkéstek. Az Orákulum összes lámpája villódzott, és a gépezet elkínzottan zörgött, mint egy kávédaráló. A fémbehemót hangja lélekharangéval ért fel a férfi számára, miközben ráébredt, hogy a gyíkemberek rettegése nem volt alaptalan. Ha az általa ártalmatlannak vélt vírus valóban tovább mutálódott, akkor Grenola adminisztrátorai könnyen átadhatták egymásnak a fertőzést a memokristállyal, majd műszakjuk végén hazatérve saját világukat is a járvány poklába taszíthatták.

– Magának vége – mondta dermesztő hangon Djang.

„Ne!” – akarta kiáltani a hadnagy, de nem tudott megszólalni.

Az Orákulum tömegével köpködte magából az előrejelzéseket, a Szövetség bolygóinak koordinátáival. Táncos biztosra vette, az acélmonstrum ezúttal az apokalipszis okát is ismeri.

„Influenzajárvány” – gondolta keserűen, aztán hirtelen az előtte álló vezérlőpultra hányt. A következő pillanatban Djang lézerpisztolya felvillant, és a világ lángba borult a pilóta előtt.

 

5.

 

Táncos hörögve, váladékot köhögve tért magához a pilótaülésben. Nem értette, hogy maradhatott életben. Baloldala alaposan megperzselődött, és duzzadt hólyagok borították. Égési sérülései iszonyúan fájtak, de mégsem volt halott, noha a grenolaiak ilyen távolságból sohasem hibáztak.

Djang az Orákulum előtt hevert élettelenül, mellét apró, ítéletnapi előrejelzések borították. Úgy tűnt, a fedélzeten elszabadult kórokozók villámgyorsan megölték. A grenolai szervezete talán érzékenyebb volt, mint a kroátoké. A hadnagy kikászálódott a székéből, és odavánszorgott hozzá. Kétségbeesetten megbökdöste a hüllőt, abban az ésszerűtlen reményben, hogy csak megjátssza magát, de a halott nem moccant. 

„Egyetlen csillaghajó, meg egy rohadt digitális látnok maradt az egész Galaktikus Szövetségből” – gondolta a férfi cinikusan. Egymaga eltűntette a legfejlettebb fajokat a világegyetemből. Kényszeredetten forgatni kezdte az idegen mellén fekvő kártyákat, miközben újra meg újra elolvasta a pusztulásba hullott civilizációk nevét.

Sokáig tartott, amíg megnyugodott.

Úgy tűnt, az emberi faj immunrendszere erősebb, mint a Szövetség más tagjainak, mert szülőbolygója adatait egyetlen prófécián sem találta. Talán élve hazajuthat. Nem fogják ugyan virágesővel fogadni otthon, de lehet, elnézik neki, hogy hibázott. Elvégre nem kellett tartani semmiféle megtorlástól, ráadásul úgy tűnt, a Homo Sapiens egyeduralkodóvá vált az univerzumban.

Táncos a vezérlőpulthoz botladozott, és remegő ujjakkal beütötte a billentyűzeten szülőbolygója nevét.

„FÖLD” – közölte a navigációs automata – „2012. augusztus 2.-án nukleáris háborúban megsemmisült.”

Djang nem hajtómű meghibásodás miatt hajtott végre kényszerleszállást az Alföldön, csak korábban érkezett a bolygóra a kelleténél, ámbár a fegyverrendszerei csakugyan csütörtököt mondtak, és Táncos közbelépése nélkül csúnyán végezte volna. Hálából magával vitte, miközben a lent maradt pojácákat azzal hitegette, hogy bolygójuk a Galaktikus Szövetség teljes jogú tagjává vált.

Táncos utolsó értelmes gondolatával rádöbbent, hogy az idegen is törvényt szegett: megakasztotta a Kereket, és ő maga idézte elő a Szövetség pusztulását, amikor azt mentette meg, akinek köszönhetően a vírus végül elszabadult.

A férfi ezt olyan mulatságosnak tartotta, hogy hisztérikusan kacagni kezdett, és soha többé nem tudta abbahagyni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2008-08-22 14:30 Blade

Blade képe

Ne légy türelmetlen, még csak 2x volt visszadobva nagyjavításra. Sok lenne? Rajtad múlik. ;)

Scriptesek, szedjétek szét, pls! :)

---- ----
So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

szo, 2008-08-23 18:19 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Nem vagyok scriptes, nem szedem szét. Csak az elejéből:

A címnek csak az első betűje nagy. A többi egy ócska hatásvadász trükk. Az ilyet általában azok az amatőrök alkalmazzák, akik kevés épkézléb mondtot tudnak kiizzadni magukból (vagy akik informatikából agyhalottak, és nem tudják, hogy lehet megszüntetni a Caps Lock-ot); és ez annyira elterjedt, hogy az olvasó azonnal címkéz, ha ilyet lát.

"- Utálom a féreglyukakat, Djang! – közölte Frank Chance elgyötörten a zöldbőrű
grenowlaival, nem mintha ezzel túl nagy újságot közölt volna a gyíkszerű lénnyel." - Mi ez a sortörés itten? (Kicsit szájbarágós a komment. Mindjért az elején megmondani egy nevet, egy fajt, meghatározni, hogy az olvasó ne tévedjen el...)
"csattant fel a feltűnően kövér Davis Montgomery pedig a pilóta neki nem osztott lapot" - Pedig elé vessző. A mondatot nem igazán értettem, egyrészt fogalmam sincs, ki ez a név (vs. előző komment), másrészt sokat nem mond.
"Úgy csinál, mintha először ülne egy ilyen batáron, és nem a kétszázadik útja lenne ez a mostani!" - Hogy mondja Eve? Inas-szobalány párbeszéd. A tisztelt olvasó képbehozásához mondja csak a szereplő, nem a megjegyzés végett (persze ez változhat, ugyanis, ha végig így beszél a szereplő, akkor nem szóltam semmit).
Érdekes a kontraszt: valahol túl sok az infó, máshol túl kevés.
"enyhén pösze stílusában Djang aki az esetek túlnyomó részében" - Vessző.
"fajtársa, aki a térváltás elismert szaktekintélye volt. –, jobban " - Ez itt hiba! Befejeztél egy mondatot, nem folytathatod vesszővel és kisbetűvel! Az előző mondat a szereplő szavai után a kommenttel folytatódik, ott fejeződik be. Igaz, a szereplő mondata (ha nincs komment) nem, de akkor is új mondat.
"Akkor alig pár ezer év alatt el is jutnánk a haldokló világokra igaz addigra" - Igaz elé vessző.
"a korai atomkor kezdetén jár, és tagjai egymás kiirtásával foglalatoskodnak" - Elbizonytalanodtam, szerintem itt nem kell a vessző, mivel a két dolog egyidőben történik.
"ha figyelmeztetnénk őket a végveszélyre azon kívül" - Ugyan mögé is egy vessző, meg az azon elé is.
"Rendelkezünk a térhajlítás technológiájával ráadásul" - vessző
"hogy megpróbálnánk megmenteni őket csupán haldoklásuk dokumentálására szorítkozunk" - csupán elé vessző. Ez megint egy olvasó informáló mondat volt.
Sok a vesszőhibád, de a központozás viszonylag jó.
"Aszért, esz nem teljeszen igasz. – sziszegte" - Tessék, mikor épp jót mondtam... itt nem kell a pont. (ezt nem javítottad?)
"sziszegte a grenowlai aki Chance-t kedvelte jobban" - aki elé vessz
"de hogy mi puszsztítja el őket asz mindig a bizonytalanszák ködébe burkolószik így a figyelmeztetész isz merőben értelmetlen lenne" - vesszők (hogy, az, így)
"vagy ön, – és közveszélyesek" - Nem gondolatjel, hanem kötőjel, helyesen: ön- és közveszélyesek (ugyanis a kötőjel a ~ "helyettesítője", mutatja, hogy a közös szótő hová kerülne)
"Ha egy fűszálat is keresztbe tennénk, értük megeshet" - nem kell a vessző
"A maga ártatlan, és kedves kroatinjainak" - előbb jól írtad! itt nincs vessző
"A maga ártatlan, és kedves kroatinjainak, meg kellett halniuk a Kroáton." - és a másik sem kell
"Ha beleszóltunk volna elrendeltetett történelmükbe gátoltuk" - gátoltuk elé vessz
Itt abbahagytam. Ez soknak tűnik...
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

h, 2008-08-25 06:04 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Ez az, király! Tudtam, hogy amíg nyaralni megyek, valaki szétkapja végre!
Köszi, Dora! Mielőtt felkötném magam, előtte még biztosíthatlak örök hálámról!
A vesszők kicsinálnak, de mindent kijavítok, amire felhívtad a figyelmemet.

k, 2008-08-26 09:08 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Kedves Dora, egy apró megjegyzés utólag.Kritikád eleje némileg személyes hangvételűnek tűnt a számomra
mintha nem is magát a művet boncolgatnád, hanem az egyéniségemet. Az építő jellegű bírálatnak
örülök, pszichoanalizisről viszont nem volt szó. Ennek ellenére megjegyzéseid megszúrtak
kicsit, holott csupán szubjektív benyomásaid lehetnek rólam, mivel nem ismersz személyesen. Mivel
megbántottál gondolkodóba estem és rájöttem azért lehet, mert az igazság mindig fáj. Ez
öszinte magamba nézésre késztetett. Épkézláb mondatok kieszelése nem okoz annyira gondot, mint
helyes formába öntésük, de pont azért vagyok itt, hogy erre ráérezzek. Az informatikai
agyhalottban szintén lehet valami, mert maradi öskövület vagyok, akinek nem rég óta van dolga
számítógéppel és a nettel. Ez nyilván lejön időnkénti furcsa megnyilvánulásaimból és
tájékozatlanságomból. Még mélyebbre ásva rá
kellett jönnöm, hogy éltes korom ellenére megmaradtam örök gyereknek, és bizony a hatásvadász
eszközök alkalmazása csöppet sem áll távol tőlem. Emiatt elnézést, és megígérem, hogy nem
alkalmazok többé ilyen ócska, infantilis trükköket. A dilettantizmussal is egyetértek, de mindenki
elkezdte ezt a pályát valahol, én speciel itt.
Először nagyon megsértődtem, és epés visszavágásnak szántam ezt a hozzászólást, de menet közben rájöttem,
hogy az elevenembe találtál, így aztán visszaveszek az arcomból.
Ha nehezemre is esik, de köszönöm a számomra húsba vágó kritikát, mert úgy látszik még ismeretlenül
is nyitott könyv vagyok mások előtt. Na csá, megyek írok valamit!

k, 2008-08-26 09:42 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Kedves Maggoth!

Engedj meg egy kevéske reakciót tőlem is, bár szavaid Doránk szántad.
Nem is az ő védelmében szólalok meg, és nem is kizárólag neked mondom, inkább csak egy kis adalék a karcolatos kritikákhoz...
Jelenleg mindössze négyen vagyunk szerkesztők, és mi is szabadidőnkben foglalkozunk az oldalra beküldött írásokkal. Én szmély szerint a Scriptoriummal vagyok elfoglalva (főleg), ráadásul regényt írok, ez sok időmet elveszi. Dorára és a többiekre hárul az "egyéb" beküldött művek elemzése.
Ez napi szinten is sokat jelent, de ha nincs rá idejük elolvasni, akaposan felszaporodhat a várakozók száma.
A színvonal tartása miatt sok művet dobunk vissza javításra vagy végleg, de még így is előfordulnak olyan írásművek, amelyekben sok a hiba. Dora rendkívül alapos, darabokra szedi a szöveget, sosem áll szándékában a szerzőt sértegetni. S bár a cincálás rám is jellemző, én kíméletlenebb vagyok a kritikában mert azt vallom, a szerző vagy megszokik vagy megszökik.
Kedves Maggoth!
Jelen esetben, Dora véleményezésében, nem érzem, hogy a személyeddel lett volna gond, inkább kissé pikírtnek látszanak az első mondatok, amely betudható annak, hogy Dora talán fáradtabb volt, de annak is, hogy a netes kommunikáció időnként megtévesztő. Én személy szerint nem szeretem a hangulatjeleket alkalmazni, felesleges külön jelölni, ha valamit tréfásnak, ironikusnak szánok, ennek le kell jönnie a szövegből.
Ide sokan azért küldik be a műveiket, hogy elismerést kapjanak, igazi, építő kritikát, azonban ez nem mindig jön össze. Amikor szembesülnek azzal a ténnyel, hogy mégsem olyan jó a novella, amilyennek gondolták, vagy amilyennek apuka, anyuka és a baráti kör tartja, bizony összezuhanás a vége.
Általában kétféle reakciót vált ki a szerzőből a kivesézés: megrántja a vállát, tudván ő ettől sokkal jobb, a kritikus meg mehet a fenébe, vagy vérig sértődik, mert őt senki nem érti meg.
Részedről, kedves Maggoth, nagyon szimpatikus az a hozzáállás, hogy nem engedtél az első indulatnak, hanem belegondoltál, talán mégis a kritikusnak van igaza.
Biztosíthatlak róla, sem Dora, sem bármelyik szerkesztő nem foglalkozik a szerző személyével, nem neki szánja a kritikát, hanem kizárólag a műnek. Természetesen előfordul olyan mértékű ellenállás, amely az oldal elhagyására készteti a felhasználót.
Én mindössze annyit tudok javasolni neked is és mindenki másnak, hogy vonatkoztassatok el a saját és a véleményező személyétől. A kritikát pedig kezeljétek a helyén: egy vélemény, rámutatás a hibákra, de nem szentírás. A javaslatokat pedig vagy megfogadod vagy nem.
A fejed nem veszik érte.

k, 2008-08-26 15:32 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Kedves Eve! El tudok vonatkoztatni, és örülök minden jó tanácsnak. Rossz napja mindenkinek
lehet, nekem is, meg nektek is. Az oldal nagyon tetszik, és mivel nagy valószínűséggel függő
lettem, nem hinném, hogy le tudnék róla szállni, maximum ha kizártok. Sajos íráskényszerem is
van, de remélem nem fogok az agyatokra menni. Képben vagyok én, hogy túl vagytok terhelve,
úgyhogy örülök, hogy egyáltalán foglalkoztok velem. Biztos csak bal lábbal keltem, vagy félre
nyeltem, amikor egy múló pillanatra berágtam. Úgyhogy köszi mindent!

sze, 2008-08-27 09:16 miyoku

miyoku képe

"Sajos íráskényszerem is
van,"

ez miért baj? :O
örülj neki, h kreatív vagy!
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

sze, 2008-08-27 10:02 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Úgy látom még a hozzászólásokban is levadászod a helyesírási hibákat, ami dicséretes.
Lehet, hogy a Ssjtos lett volna a helyes szó? :D Na, mindegy. Az íráskényszer pedig
akkor kellemetlen, ha hülyeséggel párosul, és ezzel mások agyára megy. ;) A krativitás
nem mindig áldás, mert ha az embernek folyton annyi ötlet jár az eszében, hogy sosincs ideje
mindet megírni, az azért nagyon idegesítő.

sze, 2008-08-27 10:20 miyoku

miyoku képe

jegyzetfüzet! nem a hibára, hanem a tartalomra utaztam.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

sze, 2008-08-27 11:07 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Tudom én, hogy jegyzetfüzet, de állandóan szerteszét vannak, úgyhogy
összevissza jegyezgetek fel mindent, és semmit se találok. Az előbbi
meg csak vicc volt!

sze, 2008-08-27 12:09 miyoku

miyoku képe

nade, h lehetsz ennyire negatív? :O
egy csomó embernek még gondolata sincs, neked meg fantáziád, 5leteid vannak, erre lesajnálod. :(
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

sze, 2008-08-27 12:46 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Jó, majd jobban megbecsülöm magam, csak írjál még jó sok horrort!

sze, 2008-08-27 12:53 miyoku

miyoku képe

igyekszem. bár mostanában nem horror ötleteim vannak.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

sze, 2008-08-27 12:58 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Nagy kár, mert sokat segített az Agnus Dei abban, hogy ne aludjak el, ami nem egy hátrány,
ha az ember éjszaka egyedül üldögél egy mélygarázsban.

k, 2008-08-26 10:06 miyoku

miyoku képe

figyelj, mert dóritól nagyon sokat ehet tanulni, és mindig alapos!
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

k, 2008-08-26 15:40 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Akárcsak te , kedves myoku, mert vesézésben te is a toppon vagy. Természetesen a szerkesztők
képességit is maximálisan elismerem, csak néha pöttyet mimóza vagyok. Ehhez az oldalhoz némi
edződés is szükséges, de ha egyszer tényleg kilépek majd a szerkesztőségek világába, gondolom súlyosabb
arculcsapások is várnak majd rám. Ez lehet persze, hogy majd valamikor 70 éves koromban lesz,
addigra viszont tutira megszokom.

k, 2008-08-26 15:50 Ndy

Ndy képe

"ha egyszer tényleg kilépek majd a szerkesztőségek világába, gondolom súlyosabb
arculcsapások is várnak majd rám..."
Jól gondolod :D Szerintem azt, 70 éves korodban sem fogod megszokni ;)
EK. Mese: dehogy mese. Ez a kőkemény valóság.

k, 2008-08-26 16:02 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Jó lehet, hogy igazad van, de nézzük a dolgot optimistán, megeshet hogy nem is élek olyan
sokáig, akkor viszont kevesebb kritikát kell kibírnom! :D

k, 2008-08-26 15:32 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Eve már válaszolt, nekem csak most tűnt fel, hogy írtál. Nem a személyeddel foglalkoztam. Mivel nem ismerlek, erre esélyem sincs. Minden, amit írok, csakis a műnek szólt, kivétel az első mondat, ami a felhasználóknak, meg a szerzőnek, hogy ez nem a teljes hibalista, csak az eleje. ;)
"holott csupán szubjektív benyomásaid lehetnek rólam, mivel nem ismersz személyesen" - Ezzel nem értek egyet! Ha ismernélek, akkor sem lehetne Rólad objektív benyomásom, nem vagyok én gép! Akkor még inkább szubjektív néznélek, hiszen elfogultság, ismeretség, meg az ilyenkor szokásosak. Objektívebb vagyok így, hogy fogalmam sincs, ki vagy, csak a művedet látom. Mert ezt - leteszem a nagyesküt - nem tudnám a szemedbe mondani. De írni, arctalanul...
Igazából az a fájó mondat nem Neked szólt, de ha magadra vetted, akkor van benne valami... Nem Rólad beszéltem, csak ez a fránya kommunikáció... Arról volt szó, hogy általában azok, akik nagybetűzik a címet, ilyenek: nem tudnak írni, és így akarják felhívni magukra a figyelmet, vagy annyira sem értenek a billentyűzethez, hogy nem tudják, hol van az "any" gomb. (Persze akik látták azt a képet, ahol megmuatják, azok tudják... :) ) És emiatt a nagybetű, mint kiemelkedő izé, hatásvadásszá teszi a címet. Mondjuk példálózhattam volna valami konkrétabbal: nekem a nagybetűs cím egyértelművé teszi, hogy a mű törlendő. Eddig a csupanagybetűs címek 90%-át törölnöm kellett, és nem szerző személyei iránti olthatatlan gyűlöletből, hanem a szerzőknek a magyar helyesírással való ellenséges hozzáállása miatt. És ha más oldalakat nézünk, ahol nincs előszűrés, vagy nem ilyen rendszerű (hú, tudnék példát, milyen csapnivaló "előszűrési rendszerek" vannak, néha el sem hiszem, hogy azt a művet bárki is elolvasta volna egyszer, a szerzőt magát is beleértve), akkor az arány még rosszabb, noha azokat a műveket, ha akarnám, sem tudnám törölmi. :) Csak ezért keltem ki a címek ellen.
Azonban félreérthetően tettem, de legalább annyi hasznod/hasznunk legyen ebből, hogy nem alkalmazod többet ezt a trükköt. Mert tényleg ócska... Ha valaki ezzel "kénytelen" felhívni a művére a figyelmet, akkor ott nincs mindent rendben. Ha tudatalatt működik a dolog, akkor még borzasztóbb a helyzet, mert ezek szerint a tudatalattija tudja (hmmm... képzavar), hogy a mű rossz (ergó: sosem lesz belőle szörrealista).
(Plusz olyan homályos emlékeim vannak, hogy én Neked egyszer már elmagyaráztam, hogy a címek nagybetűs ábrázolása a nem kifejezetten jó művek sajátja. Vagy nem?)

EK: liheg. Ennyire nem fáradtam ki... De igaza van, hagyjuk a vitát, ez már túllihegése a dolgoknak.
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

k, 2008-08-26 15:47 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Nem velem eddig a nagybetűkről, de eszembe véstem a dolgot. A szubjektívet, meg az objektívet
teljesen keverem, most ezzel is bebuktam. Tulajdonképpen melyik melyik? Egyébként meg túlélem
a kritikát, úgyhogy béke!

k, 2008-08-26 16:44 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Ha nem élted volna túl, akkor a béke a poraidra száll. :) Szubjektív: "személyes", objektív: az az izé, ami a kamera végén van. Mondjuk "nem személyes". Amikor nincs ítélet, nincs vélemény, csak a vizsgálat, szárazon.
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

k, 2008-08-26 17:18 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Jó ezt tudni, így ha elpatkolnék, legalább kevésbé hülyén teszem! :D

k, 2008-08-26 20:37 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Minden nap tanul valamit az ember... (és ennek 80%-át másnapra elfelejti, brit tudósok szerint).
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

k, 2008-08-26 20:53 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Ezt is megjegyzem, bár lehet, hogy már túl sok infot fogok birtokolni! 8O

sze, 2008-08-27 00:48 Ndy

Ndy képe

Legalább lesz mit elfelejtened másnapra... képzeld szegény brit tudósokat, ha kiderülne, hogy nem tanultál semmit ;) Mert akkor nem is tudod elfelejteni a 80 százalékát, és oda a Nobel díjuk... ezt mégsem teheted velük :( Tehát holnapra már csak az objektívet tessék tudni :!: (a szubjektívvel úgysem lehet fényképezni... bár egyes iwiw oldalakon mintha látnék rá kísérleteket)

k, 2008-08-26 20:55 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Kösz az infót, mára megjegyzem! 8O

k, 2008-08-26 10:59 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

No, ha nem bánod, én is átolvastam, és kigyűjtögettem a hibákat.
Elnézést, ha olyan hibákat is megemlítek, amire már felhívták a figyelmed, ez az én lustaságomnak tekinthető be.
Természetesen minden megjegyzés szigorúan a műnek szól.
Tőlem sem kell mindent készpénznek venni.
Elsőnek tehát a hibalista / megjegyzés / kötözködés:
*
Nagyon sok helyen kötőjel szerepel gondolatjel helyett a párbeszédekben. Wordben a kötőjel a ctrl-minusszal hozható elő.
"közölte Frank Chance elgyötörten a gyíkszerü grenwlaival" - gyíkszerű
"zöldbőrű utitársával." - Magyar Értelmező szerint útitárs hosszú ú.
"szólt közbe a felderítőhajó harmadik utasa" - harmadik utas? Ha jól értem, Frank a pilóta, a Djang és Davis pedig az utasok. (A pilótát nem illik utasként titulálni.)
"szokásos enyhén pösze" - vessző, mert nem az "enyhén" volt a szokásos, hanem a pöszeség: szokásos, enyhén pösze
"szaktekintélye volt. –, jobban szereti a hagyományosz dolgokat." - vagy nem kell a pont, mert nem fejezed be a mondatot (lévén csak gondolatjeles komment), vagy ami még jobb: mivel a komment nagyon hosszú, tanácsos az új mondat: "szaktekintélye volt. – Jobban szereti"
"valamit végzetük ellen!" - névelő: a végzetük
"atomkor kezdetén jár és tagjai egymás kiirtásával foglalatoskodnak" - és elé vesszőt tennék, mert két külön tagmondat két külön állítmánnyal.
"Rendelkezünk a térhajlítás technológiájával" - na az itt következő ecsetelés erősen kiüt. Ezt nevezik "inas-szobalány" dialógusnak: amit mondanak, azzal minden szereplő tisztában van, és látszik, hogy csak az olvasót szeretnéd felvilágosítani. Az ilyenek zavaróak, még ha a szereplő csak cinikusan "emlékezteti rá" a másik szereplőt.
"grenowlai" - korábban azt írtad, "grenwlaival" lásd első mondat. Valamelyik hibás.
"Aszért, esz nem teljeszen igasz" - az ez utáni szövegelés ugyancsak inas-szobalány-dialógus. Annyira látszik, hogy az olvasónak írtad...
"Ha egy fűszálat is keresztbe tennénk értük megeshet" - megeshet elé vessző, mert: "Ha (...) tennénk értük, (akkor) megeshet" - a kötőszó elhagyható, de a vessző attól még marad.
"melyben szigorúan tilos beavatkozni." - amelybe
"- Bizony!" - ismét inas-szobalány-dialógus... Leszámítva az "Én azon a véleményen vagyok", mert az helyén való véleménynyilvánítás.
"-- Ha nem alakult volna ki" - dupla kötőjel?
"rosszmájúan –,de így viszont, " - de előtt lemaradt a szóköz.
"Azt hogy ne menjünk" - azt után vessző.
"Mikor az átvitel lezajlott a hírhozók visszasiettek" - vessző, mert: "Mikor az átvitel lezajlott, (akkor) a hírhozók visszasiettek"
"térugró hajójukhoz a Michelangelóhoz és útnak" - vessző, vessző, mert a név komment, meg az és miatt új tagmondat: "térugró hajójukhoz, a Michelangelóhoz, és útnak"
"Deidre – V." -ööö... névbe nem illik belekötni, az írói szabadság, szíved jogod, de halkan javaslom, inkább ne legyen gondolatjellel. Deidre V. (Azért zavaró, mert elsőnek összetévesztettem a gondolatjeles kommenttel.)
"mint a kroatinoké. – próbálta Davis" - nem kell pont
"humán lényekből ellentétben" - vessző.
"- Hát, az lehet. – ismerte be Frank" - ide se kell pont.
"a Deidre – V. – től." a ragozás helyesen: "a Deidre – V.-től."
"- A kroatin akit felhoszott a hajóra" - akit elé vessző.
"létező összes betegség ellen egyetlen tüsszentés" - vessző: "Mivel (...) létező összes betegség ellen, (így) egyetlen tüsszentés"
"bújtattam el a családjával. – ismerte be" - nem kell pont.
"Képes volt felhozni ide, egy fertőzött családot?!" - hmmm... elvileg nem kéne pont, de lehet, hogy hatásszünetet tart a mondandójában. Ebben az esetben lehet, jobb lenne ketté szedni: "Képes volt felhozni ide? Egy fertőzött családot?!" De nem nagy hiba, maradhat így is.
"Adtam nekik a legerősebb gyógyszerekből, és antibiotikumokból." - nem kell vessző, mert nem új tagmondat, csak felsorolás.
"és antibiotikumokból. – magyarázta Frank" - nem kell pont.
"javasolta jéghidegen Djang ijesztő lassúsággal eresztve le a fegyvert" - ijesztő elé vesszőt tennék.
"változott át a haragtól." - csak simán változott. Átváltozni alakra szoktak inkább, nem színre.
"hogy már csak az utolsó ítélet harsonáinak megszólalásakor fogják jól érezni magukat legközelebb." - ájj... annyira szép mondat, csak a végén az a "legközelebb" szó lerontja... :( Nem kell az oda.
"A legkevésbé sem emlékeztettek többé üde virágocskákra." - itt is, a "többé" az miért van ott? Hangsúlyozás? A legkevésbé sem emlékeztettek üde virágocskákra." - Sokkal jobb. Igaz, ez csak szubjektív vélemény.
"ezt nagyon elszúrta Chance!" - megszólítás elé-mögé vessző. Eddig jól használtad, gondolom, innen véletlenül maradt le.
"borítunk az egészre. – motyogta Frank" - nem kell pont.
"ahogyan még soha miközben az összes lámpája" - vessző: "ahogyan még soha, miközben az összes lámpája"
"hogy egyszerre soha életében nem találta még szemben magát ennyi ítéletnapi előrejelzéssel." - az "egyszerre" szerepelt egy-két mondattal korábban, szemet szúró szóismétlés. Ebből a mondatból szerintem kihagyható.
"prognosztiszál. – közölte szárazon Djang" - nem kell pont.
"a műszak végén szétszéledő különböző fajú" - nem a "különböző" az, ami szétszéled, hanem a faj, tehát vessző: "a műszak végén szétszéledő, különböző fajú"
*
Általában:
A "nem kell pont" típusú megjegyzés mind központozási hiba. Olvasd el Eve cikkét/cikkeit a központozásról.
Nagyon zavaró (főleg a mű elején), hogy megadod a szereplők teljes nevét, és hol a keresztnevükön, hol a vezetéknevükön nevezed őket. Néha olyan érzésem volt, hogy nem is hárman, hanem öten vagy hatan beszélgetnének, alig tudtam követni, mikor ki beszél kihez.
Sok a felesleges információ, úgy mint: "nem mintha ezzel nagy újságot közölt volna" vagy "aki Chance-t kedvelte jobban, de igyekezett elfogulatlan maradni." - ezek vagy nyilvánvalóak és kiderülnek, vagy teljesen feleslegesek és kihúzhatóak, minek fárasztani vele az olvasót.
Jó a vége, nem számítottam rá, csak azt nem értem, akkor a hüllő most miért akarja lelőni?! Valamit kihagytam?
Az elején sok a beszéd, jóval tömörebben is el lehetett volna mondani. Nincs feszültségfokozás, kicsit unalomba süllyed, ezt egyedül a vége menti meg.
Összességében nem rossz az írás, mondom, az ötlet tetszett. Vagy lehetett volna az elejét rövidebbre fogni (és kikerülni azokat a fránya inas-szobalány-beszélgetéseket...), vagy valami feszültségfokozást beletenni.
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

k, 2008-08-26 15:57 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Szembesülve a rideg tényekkel meg kell állapítanom, hogy tulajdonképpen az egész hóbelevancot
át kéne írni, annyit meg nem ér a sztori, úgyhogy hagyjuk az egészet. Ez csak egy harmatgyenge
próbálkozás volt, amibe beletörött a bicskám. Azért köszi, hogy végig futottál rajta, legalább
világossá vált, hogy jobb ha elkerülöm a párbeszédes történeteket. Esetleg majd macsó karaktereket
használok, akik csak tömondatokban beszélnek, és azt is ordítva, mert akkor tudom, hogy felkiáltó
jel van a mondat végén, és nem lehet baj a központozással.
Azért kösz, hogy a végén próbáltál kicsit vigasztalni.

sze, 2008-08-27 09:20 miyoku

miyoku képe

hát, szerintem meg pont azt kell gyakorolni, ami a gyengéd!
te amúgy ilyen könnyen feladós vagy?
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

sze, 2008-08-27 09:42 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Nem vagyok az, meggyőztél! Azért kösz, hogy eszembe juttattad!