Kilövési gyakorlat

1.

 

Ralph Langdon lassan tért magához a kábulatból.

Rettenetes zsibbadtságot érzett, mintha valamilyen utcai banda tagjai agyba-főbe verték volna. Az asztronauta megpróbálta magát ülőhelyzetbe tornázni.

A tetőablakon beszivárogtak a kilövőállomás fényei, megtörve az odakint uralkodó sötétséget. A férfi az órájára pillantva megállapította, hogy ismét rengeteget aludt egyhuzamban.

Kihúzta az ágy melletti éjjeliszekrény felső fiókját, és kiemelte belőle az injektort. Az oltópisztoly szisszenő hangot adott, amikor vénájához szorítva meghúzta a ravaszt. A „koktél” szétáradt az ereiben, miközben az a kényszerképzete támadt, jégkockákat fecskendezett a karjába.

„Hosszú álmot alszik majd, akár a pelék télvíz idején!”

Maddox doki arca úgy ködlött fel az emlékezetében, mint valami joviális képregény figuráé. Elálló füle, hatalmas karalábéorra, és néhány szál haja erősítették a groteszk benyomást. Ralph ajka vonallá keskenyedett.

„Talpra, cimbora!” – biztatta magát fogcsikorgatva. – „Mindjárt kilövési gyakorlat.”

Nagy nehezen felkászálódott. Minden erejére szüksége volt a manőverhez, de szégyellt volna segítséget kérni a falon virító vörös gombbal, amely karnyújtásnyira helyezkedett el az ágytól. Az utóbbi hónapokban sikerült legalább ötven kiló súlyfelesleget felszednie, ami Maddox doki  szerint „épp a megfelelő ütemű tömegnövekedés”.

Ralph pokolba kívánta az orvost, remélve, hogy egy napon ő is megtapasztalja, milyen kellemes reggelenként félmázsányi súlyfelesleggel a vécéig botorkálni. A fiatal űrhajós cérnavékonynak érezte izmait a végtagjaira telepedett hájrétegek alatt. Szuszogott, mint egy rozmár, nyakán és halántékán kidagadtak az erek. Nehézkesen elballagott a mellékhelyiségig, ahol megszabadult hólyagja terhétől. Mivel életfunkciói lelassultak, a vizelés hosszadalmas, kényelmetlen procedúrává vált. A fürdőszobatükörből holdvilágképű fickó bámult vissza rá; a vadidegen szumóbirkozóban alig ismert magára.

„Átkozott, Cassius!” – gondolta önutálattal telve, aztán óvatosan, totyogva elindult a zuhanyfülke felé, hogy letisztítsa testéről a vegyszerek savanykás verítékmocskát.

 

2.

 

Amikor végzett a tisztálkodással, arra a megállapításra jutott, a következő szimulációig belefér egy cigaretta. A dohányzás szigorúan tilos volt az egész támaszponton, de remek rejtekhelyet talált, ahol nem fenyegette lebukás veszélye.

Nem messze a kilövőállástól elhagyatott őrbódé állt. Soha senki nem járt arra. Talán ellenőrzőpont lehetett valamikor, amit felszámoltak, de elfelejtettek eltüntetni. A Kolumbusz sötét árnyat vetett a távolban, nem messze a barakktól pedig végtelenbe nyúló elektromos kerítés húzódott, amelynek túlsó felén kutyás alakulatok ellenőrizték a terepet.

Ralph besiklott a poros, naptól megfakult falak közé, és az egyik deszka réséből előhúzta az eldugott dobozt. Már éppen meggyújtotta volna a kiválasztott szálat, amikor léptek zaja ütötte meg a fülét. Magában szitkozódva visszadugta kincseit a rejtekhelyükre, aztán a korhadt ablakkeret mellé húzódott, remélve, hogy megússza lebukás nélkül.

Két technikus alakja vált ki a sötétből, akik szintén a tiltott szenvedélynek akartak hódolni. Szerencsére nem mentek be a házikóba, csak meghúzódtak az építmény takarásában, aztán vígan eregették a füstöt a csillagok felé.

– Te, Bob – szólalt meg az egyik. – Mit gondolsz Langdonról?

A kérdezett kivárt egy pillanatot, talán vállat vont a sötétben.

– Szerintem túl öreg – válaszolta. – Ahhoz, hogy kilőjék, mindenképp.

– De hát Maddox nyomja valami szerrel, azt állítja, a fickó akár fél évszázadot is képes átaludni, olyan lassú az anyagcseréje.

Bob megcsóválta a fejét.

– Akkor is túl öreg. Hiába módosult a DNS-e, attól még kopik a szervezete. Mire megérkezne valahová, nem marad ideje visszatérni. Sokkal fiatalabbnak kéne lennie! Különben az öreganyámat se ültetném rá a Kolumbuszra. Szerintem egyszerűen szétesik, mielőtt kijutna a légkörből.

– Nem gondolod, hogy akkor nem engednék felszállni? Már vagy tíz éve pumpálják a programba az adófizetők pénzét.

– Mégsem mondhatják, hogy bocs, emberek, tévedtünk, ez itt csak egy rakás ócskavas. Lehet, nem találnak indokot a leselejtezésére, a fene tudja, mit forgatnak a fejükben. Minden esetre jó lenne, ha elnyomnád azt a csikket, mert mindjárt kezdődik a gyakorlat!

A két fickó végre elment. Ralph dühödten nézett utánuk. Elrabolták a lehetőséget, neki már nem jut ideje egyetlen árva slukkra sem. Bosszúsan visszafelé indult a kerülőutak egyikén, hogy úgy tűnjön, mintha a lakrészéből érkezne a kilövési ponthoz.

 

3.

 

Az emberek általában megbámulták. Ralph „súlyos egyénisége” még a bázis technikusaiban is megütközést keltett, pedig azok mindennap találkoztak vele. A személyzet pillantásai, mégsem zavarták annyira, mint a civileké, akik úgy meredtek rá, mint valami csodabogárra. Mivel mit sem tudhattak a Cassius-programról, abból indultak ki, hogy valami betegségben vagy hormonzavarban szenved. Az űrhajóst felingerelte a szánakozásuk. Ezen rágódott, míg a Kolumbuszhoz nem ért, százszor elátkozva a percet, amikor igent mondott Maddoxnak. A fickó olyan mézesmázos volt, mint egy ingatlanügynök. „Nem számottevő változások”, ezt hajtogatta folyton, mint valami varázsigét.

„Franklin H. Maddox” – gondolta sötéten Ralph. – „Hogy fordulnál fel a programoddal együtt!”

A tudós nyájas képe betöltötte a tudatát.

– Ha igent mond, Ralph, áldozatkészsége hatalmas előrelépést hozhat az emberiség számára – magyarázta behízelegve. – Maga lehet az első ember, aki elhagyja a galaxist!

Az űrhajós rábólintott az ajánlatra, bár nem sejtette, mit vállal. Az orvos olyan gyógyszerekkel tömte, amelyek lelassították az életfunkcióit. Felkészítette rá, hogy miután járműve kiszabadult a Föld tömegvonzásából, hosszú, kómaszerű állapotba zuhan, amíg a központi agy felébreszti.

A pilótafülke sötét barlangként várta. Bepréselte magát a szűk falak közé, és felkapcsolta a műszereket. A vezérlőpanel melletti falon hajszálvékony repedés futott végig, és eszébe juttatta a két technikus beszélgetését, amitől baljós előérzete támadt. Elhessegette sötét gondolatait, meggyőzve magát, hogy a kormány nem tömné értékes genetikai anyagokkal, hogy aztán kilője egy repülésre alkalmatlan gépen.

 A visszaszámlálás még javában tartott, amikor hirtelen megszűnt a toronnyal a kapcsolat. Az egyik technikus rögtön kirohant a Kolumbusz előtti tágas térségre, és lélekszakadva integetni kezdett az üveg túloldalán. Ralph megértette, hogy meghibásodás történt, és nehézkes mozdulatokkal lekapcsolta a gépeket. A kezeslábast viselő fickó feltépte az ajtót:

– Lefújták a gyakorlatot, Langdon!

Ralph morózusan kipréselte magát a kabinból, és rá sem nézve a férfira, komótos léptekkel elcammogott mellette.

 

4.

 

Az őr ügyet sem vetett rá, amikor felmutatta a Maddox dokitól kunyerált kilépési engedélyt, mivel épp telefonon beszélt. Ralph nemsokára feszélyezetten zötyögött a menetrend szerinti buszon, fejét előrehajtva, nehogy beverje a homlokát a mennyezetbe. A polgárok szokás szerint úgy bámulták, ahogy a torzszülötteket szokás, nem tudván hova tenni a majd kétmázsás férfit. Az asztronauta haragudott rájuk, és szíve szerint kipréselte volna belőlük a lelket is, de visszafogta magát. Kerülnie kellett a feltűnést. Ez csupán azért tűnt nevetségesnek, mert ha a vezetőség hangsúlyt fektetett volna a diszkrécióra, külön gép szállította volna egy pakli cigiért is. Nyilván úgy vélték, az elhízott férfiról senki sem tételezi fel, hogy azért olyan kövér, mert szervezete a téli álmot alvó állatok belső folyamatait másolja.

„Hát, igen” – gondolta szarkasztikusan Ralph. – „A dolgok gyakran a szemünk előtt zajlanak, anélkül, hogy észrevennénk.”

Gondolatai feleségéhez és kisfiához kanyarodtak. Már csak nagy ritkán és villanásnyi időre látta őket.

„Talán rossz ötlet bejelentés nélkül meglepni Nancyt” – gondolta bizonytalanul.

Csakhogy hiányzott neki az érzés, hogy tartozik valahová.

Nancy szőke haj keretezte érzéki arca bukkant fel az emlékezetében. Idejét sem tudta, mikor voltak együtt utoljára. Szíve összefacsarodott a gondolatra, mi történne a törékeny asszonnyal a mostani tömege alatt. Visszaemlékezett kapcsolatuk kezdetére, amikor megmondta a nőnek, mennyire tetszik neki, majd köntörfalazás nélkül hozzá tette, hogy az egésznek nincs sok értelme, mivel nemsokára hosszú útra indul.

Teljesen ésszerűtlen dolognak tűnt családot alapítani, tudva, hogy rövidesen muszáj elhagynia szeretteit, de az érzelmek ritkán követik az ésszerűséget. Minden titkát megosztotta Nancy-vel. Akkor még nem látszottak testén az elváltozások, pedig már jó ideje szedte Maddox génátalakítóit. A csinos lány, mégis beadta a derekát, mit sem törődve azzal, hogy a férfi küldetése szakadékként húzódik közöttük. Az asztronauta sosem feledte az esküvőt, sem kicsi Ralph születését. Gyönyörű csecsemő volt, és apja, mielőtt visszament volna a bázisra, kikövetelte, hogy legalább egy pillanatig láthassa. A kisded gömbölyű arcán szívmelengető derű honolt, miközben aludt, mint a mormota.

Alig fél évvel később beszürkült Ralph élete; egyre több időt töltött a támaszponton, és rádöbbent, hogy Maddox doki programja felőrli a lelkét a villanásnyi boldogságért cserébe.

Falevelek kavarogtak az űrhajós lába körül, ahogy leszállt a buszról, és cammogva a házuk felé indult. A szél belekapott a kabátjába, amikor a kulcsot a kertkapu zárjába illesztette. Termetéhez képest zajtalanul haladt az udvar kaviccsal felszórt ösvényén. Maga sem tudta, miért oson, mint egy betörő, de ösztönei azt súgták, igyekezzen minél kevesebb zajt csapni.

Kicsi Ralph a nappaliban feküdt a kiságyban. Mély, egészséges álomba merült, kerek arcán átszellemült kifejezés ült; szája szegletében apró tejcsöpp csillogott. Apja szellemként suhant el mellette, nehogy felébredjen. Kifinomult hallása messziről érzékelte a hálószobából kiszűrődő hangokat, orra verítékbűzt szimatolt. Hangtalanul lenyomta a kilincset, visszafojtott dühéről csak a halántékán kidagadó erek árulkodtak.

Amikor benyitott, az a látvány tárult elé, amire számított: Albert Jackson, a szomszéd, amint a feleségével ölelkezik.

 

5.

 

Ralph tekintete vérbe borult, de igyekezett megőrizni az önuralmát. Mindig is nyálas alaknak tartotta Jacksont; gerinctelen puhánynak, aki felesége elvesztéséből szeretne hasznot kovácsolni. Lám, addig sajnáltatta magát, amíg az unatkozó, magányos Nancy a karjába hullott. Az asztronauta gyanította már egy ideje, hogy a nejének viszonya van a szomszéddal, de próbált úgy csinálni, mintha sejtelme sem lenne róla. A jelek félreérthetetlenek voltak: Nancy már nem kívánta; metamorfózisa és a mindennapos rituálé, amikor Maddox szereivel lőtte magát az asszonyt borzadállyal töltötte el.

A rajtakapottak szégyenkezve felé pislogtak. Az űrhajós tudta, hogy egyetlen ökölcsapással halálra sújthatná a csábítót; ez azonban a fájdalmára nem jelentett volna gyógyírt. Szó nélkül kiment a konyhába, megkereste az ünnepi alkalmakra tartogatott whiskyt, és dönteni kezdte magába.

Nem érdekelte, milyen mellékhatásai lehetnek, ha a vérében keringő vegyi anyagokat alkohollal keveri. Jackson kisurrant a házból, még ahhoz sem volt mersze, hogy elköszönjön.

Nancy viszont kiment hozzá, hogy néhány szót váltsanak.

– Mire számítottál? – kérdezte hűvösen. – Azt hitted, vénkisasszony leszek, amíg a csillagokat járod?

– Legalább kivárhattad volna, amíg elindulok – mondta nehezen forgó nyelvvel Ralph. – Ribanc!

Nancy felnevetett.

– Te dagadt kretén, inkább örülnél, hogy találtam egy normális férfit, aki hajlandó a nevére venni és felnevelni a kölyködet! Jobban örülnél, ha apa nélkül nőne fel?

– A legszívesebben elvenném tőled – hebegte Ralph.

A nő legyintett.

– Ugyan – mondta lekezelően. – Nagyon jól tudod, kinek ítélné a bíróság, ha kiderülne, hogy eltűnsz az űrben. Különben sem pereskedhetsz, a Cassius-program hivatalosan nem létezik!

– Fordulj fel! – üvöltötte a férfi, aztán a maradék whiskyt a karjában dédelgetve, bezárkózott a vendégszobába.

Reggel másnaposan ébredt, és búcsú nélkül visszament a bázisra.

Maddox doki úgy bukkant fel a szállásán, mint egy tréfás dobozból előugró ördögfej, és vidáman a laborjába invitálta. Ralph nem érzett túl sok kedvet ehhez, de nem ellenkezett. Abban reménykedett, a rutinvizsgálatok elterelik a figyelmét a tényről, hogy alig fél évvel a kicsi születése után darabokra hullott a házassága.

– Minden rendben, fiam – mondta nemsokára Maddox doki elégedetten. – Jó híreim vannak a maga számára. Tökéletesen készen áll az útra, még ma felküldjük a csillagok közé!

Ralph úgy érezte, az orvos szavai lavinaként temetik maguk alá.

– De, azt hittem, sokkal több időm van – hebegte. – Különben is, tegnap hiba történt a gyakorlat során.

– Felejtse el! – legyintett Maddox fölényesen. – A műszakiak elhárították a bajt.

Az űrhajós arca elfelhősödött.

– Haza kell engednie, elköszönni! – jelentette ki.

Az orvos a csuklóján lévő órára nézett.

– Hát, jó – sóhajtotta beletörődően. – De igyekezzen vissza!

– Sietek – ígérte Ralph.

 

6.

 

Nancy a verandán ült, amikor Ralph betoppant.

– Hát, te? – kérdezte csodálkozó tekintettel.

– Még ma elindulok – közölte a férfi zavartan. – Nem akarok búcsú nélkül nekivágni, és úgy sem, hogy gyűlölet van bennem. Tegnap a legszívesebben megöltelek volna mindkettőtöket. Nem sok időm maradt átgondolni a dolgokat, de belátom, nem sok értelme lenne egyedül maradnod, miután elmentem.

– Remek – mondta közönyösen az asszony. – Ez minden?

Ralph megrázta a fejét.

– Szeretném, ha áthívnád Jacksont!

A szomszéd némileg zavartan jelent meg, miután Nancy érte ment. Nem mert Ralph szemébe nézni; látszott rajta, nem sok jóra számít a nagydarab űrhajóstól.

– Nyugi, Jackson – mondta az asztronauta. – Nem fogom bántani.

Lassan a hozzá képest csenevész özvegyember felé nyújtotta hatalmas lapáttenyerét.

– Kössünk békét! – mondta.

Jackson óvatosan nyújtotta felé a kezét, és Ralph nagyon vigyázott rá, nehogy jobban megszorítsa a kelleténél.

– Azt akarom, hogy vigyázzon a családomra!

A szomszéd láthatólag annyira megilletődött, hogy nem talált szavakat. Csak némán bólogatott, és szemében új keletű tisztelet csillogott.

– Most pedig vetek egy pillantást a fiamra, aztán végképp eltűnök – fordult Ralph a felesége felé.

– Menj csak – egyezett bele Nancy.

 Kicsi Ralph, szokás szerint a nappaliban szunyókált. Olyan jó húsban volt, hogy apját a puszta látványa jó kedvre derítette.  Nem ébredt fel, amikor a férfi kiemelte a kiságyból, és a karjába szorítva babusgatni kezdte, de pufók arcán mosoly terült szét.

Ralph hangtalanul zokogni kezdett.

 

7.

 

A visszafelé tartó buszon megint mindenki őt nézte, de Ralph ezúttal ügyet sem vetett a részvevő pillantásokra. Lelkében fájdalom sajgott. Nancy elvesztése kevésbé rázta meg, mint a fiáé. A hétalvó, jól táplált kicsi Ralph alig hat hónapja jött a világra; nem hitte volna, hogy ilyen nehéz lesz elszakadni tőle.

Mialatt a gondolatai a kisfia körül keringtek, hirtelen rossz előérzete támadt, mintha valami lényeges dolgot figyelmen kívül hagyott volna. Tudta, hogy fontos, de képtelen volt megragadni a gondolatot. Leszállt a buszról, és gyalogolni kezdett. Hamarosan megpillantotta a támaszpont bejáratát.

– Siessen! – dörrent rá a kapuban álló egyenruhás.

Ralph felvette a szállásán az űrruhát, és elindult a kilövőállás felé.

Még a Kolumbusz pilótaülésébe szíjazva is azon töprengett, mi volt az, amit észre kellett volna vennie. A visszaszámlálás hangja alig jutott el hozzá. Hirtelen eszébe jutott a mondat, ami akkor ötlött fel benne, amikor hazafelé tartott családjához az elmaradt gyakorlat után.

„A dolgok gyakran a szemünk előtt zajlanak, anélkül, hogy észrevennénk.”

Megborzongott, amikor rájött a megoldásra.

Kicsi Ralph állandóan aludt, akármikor látogatott haza. Ő már azelőtt szedni kezdte Maddox gyógyszereit, hogy Nancyt feleségül vette. Ha továbbörökítette módosult génkészletét, a fia valamiféle mutáns, aki sosincs ébren, noha teste mégis növekszik. Az asszony nem említette ugyan, hogy a babával valami baj van, de ha részese a Cassius‑projektnek, akkor erre nem is volt oka.

Eszébe villant a két technikus beszélgetése is, akiket az elhagyatott őrházban hallgatott ki.

„Ralph, akkor is túl öreg. Hiába módosult a DNS-e, attól még kopik a szervezete. Mire megérkezik valahová, nem marad ideje visszatérni. Sokkal fiatalabbnak kéne lennie!”

A férfi előtt egyszer csak összeállt a kép.

Maddoxnak eszében sincs őt a galaxison túlra küldeni. Csak felhasználta, hogy létrehozza a magzatot, aki képes lesz rá. Kicsi Ralph születése pillanatától hibernációban alszik, és talán csak sokára fog majd felébredni egy jóval korszerűbb űrhajón, mint a Kolumbusz.

Bob mondott még valamit, ami hirtelen életbevágóan fontossá vált.

„Különben az öreganyámat se ültetném rá a Kolumbuszra. Szerintem egyszerűen szétesik, mielőtt kijutna a Föld légköréből.”

Ralph rádöbbent, hogy csupán gyalogáldozat, akinek segítségével megszabadulnak egy hivatalosan kiselejtezhetetlen űrhajótól.

„Ha igent mond, Ralph, áldozatkészsége hatalmas előrelépést hozhat az emberiség számára” – Maddox kezdet kezdetén elhangzott szavai szintén új értelmet nyertek.

Csupán apró betűs cikk lesz az újságban, hogy Ralph Langdon pilóta életét vesztette az egyik átlagos kilövési gyakorlat során, aztán kezdetét veszi a Cassius-program következő fázisa. Ralph kitáguló tekintete a vezérlőpanel melletti falra vándorolt, miközben a műszerfalba épített számláló nullához ért. Utolsó lehetőségként megpróbálta belülről leállítani a kilövést, de az ő műszereit előrelátóan kiiktatták. Az elválasztó elemen tátongó repedés sokkal szélesebbnek tűnt, mint tegnap, de mit sem kezdhetett a felismeréssel, miközben hallójáratait betöltötte a feldübörgő hajtómű pokoli crescendója.

 

 

 

 

 

 

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2010-02-03 19:14 Blade

Blade képe

"amit Maddox doki „épp a megfelelő ütemű tömegnövekedés”." - lenni magyar óta évek ;)

"A leggyönyörűbb magzat volt" - amikor már megszületett, akkor már nem magzat, nem?

Őszinte leszek: a sztori elég lapos, és nagyon elnyújtottad. A szimpatikus Nancy teljesen felesleges benne. Ráadásul a végét sokkal jobban ki kellett volna hegyezni.

sze, 2010-02-03 19:38 Maggoth

Maggoth képe

Mondd csak ki, szétuntad magad  :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

sze, 2010-02-03 19:58 Blade

Blade képe

Hát az olvasó akkor nem unatkozik, ha:

a. izgalmas, fordulatos sztorit olvas

b. a stílus magával ragadó, élvezetes, frappáns

c. mindkettő

(d. ha az olvasóról írsz, azaz személyessé teszed ;))

Szóval...:) De nem kell egyetérteni, ez magánvélemény.

 

sze, 2010-02-03 20:06 Maggoth

Maggoth képe

Értem, próbálom elsajátítani ezeket az irányelveket, de nem mindig jön össze.

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

sze, 2010-02-03 19:57 Kelvin

Kelvin képe
4

Nekem tetszett, nem vagyok olyan finnyás, mint Blade. Ha elolvasok egy ekkora írást gépen, akkor az vagy leköt, vagy jókat röhögök rajta. Ez lekötött.

Kicsit megint elragadtattad magad. :)

"Most pedig vetek még egy pillantást a fiamra, az után végképp eltűnök az életetekből" Szerintem ez kissé mesterkélt. Jellemző rád, hogy néha nagyon meglendült mondatokat írsz párbeszédekben. :)

Szerintem nem lapos, bár nem is dobáltam magam az ágyon, azt sikoltozva, hogy "MEKKORA CSAVAR".

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

sze, 2010-02-03 20:12 Maggoth

Maggoth képe

Örülök, hogy lekötött téged, és igen, néha\mindig elragadtatom magam. :)

Jó, hát nem ez a világ legnagyobb csattanója, belátom, de nem is az volt a cél, hanem az emberi megközelítés.

Kösz a négyest  :)

 

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

sze, 2010-02-03 23:43 Ndy

Ndy képe

Nekem ez kissé logikátlan. Miért kellett ezt végigjátszania a vezetőségnek? Már vagy száz évvel ezelőtt is volt mesterséges megtermékenyítés; túl sok rizikó egy emberrel bajlódni, ráadásul ellenőrizhetetlenek a következmények.

A szereplők sem logikusak: aki örökre távozni akar, az nem ragaszkodhat családhoz, feleséghez. Meg lehetett volna írni ezt az ötletet, de:

1, Bele kellett volna venni, hogy miért csak Ralph Langdon módosítható genetikailag

2, Miért van szükség a fizikai megtermékenyítésre

3, Miért engedik el a bázisról, és miért nem tűntetik el a "családját"

4, Miért vállalja a főszereplő az utazást, ha időközben gyereke lett

 

...stb.

Szinopszisnak nem lenne rossz egy hosszabb íráshoz, ami ezekre a kérdésekre is választ ad. És onnan kezdődhetne a sztori, ahol abbahagytad.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

cs, 2010-02-04 05:25 Maggoth

Maggoth képe

Úgy érzem, mondasz valamit, egyébként nagyon sok itteni írásomat hasznosítom újra később, lehet, egyszer ezzel a sztorival is kezdek majd valamit. A felvetett kérdésekben igazad van, talán szánok majd időt a kidolgozásukra. Kösz, hogy elolvastad.

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

cs, 2010-02-04 13:52 Roah

Roah képe

Baromi kíváncsi voltam a csattanójára. Szóval nekem haladt a sztori, de a bontogatásnál van baki. Illetve nem is baki. Miért volt szükség Ralphra, ha nem ő volt a célpont? Nekem egy percig sem volt szimpi Nancy, de a szomszéd az igen. (Szerintem ez a szeretők rémálma: fogd, és vidd, a tied lehet mindenestül. Ha én pasi lennék, és csábítanék, csak addig érdekelne a "szomszéd nője", amíg nem az enyém. Ráadásul gyanakodnék, ha a férj mosolyogva átadná. Lehet, hogy húznám a nyúlciőm :)

Maggoth, találtam egy ilyet:

"A „koktél” szétáradt ereiben, és – mint mindig – az a kényszerképzete támadt, jégkockákat fecskendezett a karjába" - nincs meg a pont :)

Összeségében nekem fekszik a történet.( bár már itt tartanék Maggoth, hogy csak ennyi hibája lenne az írásaimnak...)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2010-02-04 14:13 Maggoth

Maggoth képe

Ralphra azért van szükség, hogy tovább örökítse azokat a géneket, amelyeket Maddox doki belétáplált, aki így akarta lerövídíteni a kísérleti fázist. Plusz baleknak is jó volt egy idejétmúlt program felszámolására, amit máshogy nehéz lett volna leállítani.

A pontot rögvest felteszem az i-re :D

Eljön még a te időd, csak írj sokat, lehetőleg többet, mint mások  :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

cs, 2010-02-04 15:47 Zora

Zora képe

Engem is lekötött, menet közben nem agyalok, hogy ez meg az miért van így, főleg ha ilyen gördülékeny a stílus. Én a kilövés helyett nem is tudom...valahogy konzerváltam volna a pasit, mert mi van, ha kicsi Raphi-t valami éri, nincs tartalék bébi. Mondjuk észrevehette volna, hogy az űrhajó belülről valamiféle fagyasztókamra lett, és a visszaszámlálással csökken a hőmérséklet. (És ezt az űrben azért nem használhatják, mert rengeteg energiát emészt fel, és ilyen hosszú ideig nem tudják pótolni azt.) De mondom, engem lekötött, és nagyban együttéreztem a főszereplővel, úgyhogy nem is gondolkodtam ezen csak a végén.

Ja még annyi, hogy a kilövést az űrhajókon indítják el, úgyhogy ha Ralph nem akarta volna kilőni magát, akkor nem lett volna muszáj, hiszen a gyakorlaton is megszakította a startot.

------------------------------------------

cs, 2010-02-04 16:40 Maggoth

Maggoth képe

Köszi Zora, kedves tőled, hogy elolvastad, nem is rossz ötlet, amit a pasi konzerválásáról mondasz, biztonsági tartalékként, lehet, megírom azt a változatát is. A kilövéssel kapcsolatban is igazad van, talán be kellett volna iktatni egy olyat, hogy nem működnek azok a műszerek, amelyekkel leállíthatná őket. Örülök, hogy lekötött a sztori.

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

cs, 2010-02-04 19:35 LordDante

LordDante képe

De vártam pedig, hogy kibújik belőle az élien! Valami olyasmit gondoltam a végére, miközben daruval beemelik, majd sikeresen leválasztják, és belehuppan a székébe, melyről szépen lezuhan a hajtóműhöz. :P Talán az érzelmeit még jobban ki lehetett volna dolgozni, hogy egy ilyen emberré vállt, utalás milyen volt, stb. De csak szerintem.

cs, 2010-02-04 19:45 Maggoth

Maggoth képe

Egy élient vártál? Ez is érdekes elképzelés, tetszik  :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

cs, 2010-02-04 20:10 Smilezolika

Smilezolika képe

Olvasmányos kis mű. Szálszakadámentesen haladtam rajta végig, amire ritkán vagyok képes három sornál hoszabb terjedelem esetén (beleértve a sajátjaimat is).

Viszont annak ellenére, hogy szerintem végig értettem mi miért történik, kicsit én is soknak találtam a húhót, ami egy ember megtévesztése érdekében történik. Továbbá az is gyönyörű, hogy az XXL-es főhős kénye-kedve szerint lelép a kiképző bázisról, minderre a helyi Volán menetrendszerinti járatát használva, majd a sztori végén beszáll egy láthatóan félig széthullott űrhajóba, hogy csak az utolsó pillanatban derengjen fel neki, mennyire átb*szták. Szóval, összességében lekötött, de furi.    

cs, 2010-02-04 20:29 Maggoth

Maggoth képe

Ha lekötött, az már jó, ha meg furi, hát furi, belátom, talán kicsit logikátlan az egész, de örülök, hogy szakadásmentesen átjutottál rajta. Talán azért furi, mert én is furi vagyok, meg nem is annyira logikus.  :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

p, 2010-02-05 08:27 Mickey Long

Mickey Long képe

Egyetértek Ndy-vel.
Ez a sztori megérne egy hosszabb kibontást, amiben mindenre fény derülhetne. És a végét is átvariálnám egy kicsit, hogy nagyobbat üssön.

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

p, 2010-02-05 08:45 Maggoth

Maggoth képe

Belátom, hogy ez jogos, idővel lehet, hogy teszek az ügy érdekében. Köszi, hogy elolvastad.

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

szo, 2010-02-06 13:20 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Jól megírt, érdekes sztori, nekem bejött, ahogy ábrázoltad a fickót. A sztori fura, de nem megy a rovására... a vége tényleg lehetett volna ütősebb, több érzelmi töltéssel.

v, 2010-02-07 19:31 Maggoth

Maggoth képe

Köszi, hogy elolvastad  :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.