Út a hegyre

A hegy lábánál

 

Sintaro Onekada a hósapkás hegy lábánál állt a jeges éjszakában, és bátorságot gyűjtött, mielőtt nekivágott volna a felfelé vezető útnak. Tudta, bolondság, amire készül, hiszen legyengült a koplalástól, és egyedül van, de ellenállhatatlan késztetést érzett, hogy végigjárva a rituális utat, átessen a megtisztulás és az önismeret egymást követő fázisain.

Az volt a szokás, hogy az apák hátukon vitték fiaikat a csúcsra, ahonnét letekintettek a mélybe, és rányitották szemüket a porszemként lebegő világra. Az idősek gyerekekkel mentek fel a bércek közé, de felnőttekkel jöttek le onnét. Sintaro szerette volna átélni ezt az élményt, csakhogy apját elvitte a vírus a háború kitörése után, anyja pedig magára hagyta a zűrzavarban, úgy lökve el magától, mint egy kóbor kutyakölyköt.

Sintaro túl kicsi volt hozzá, hogy megértse az eseményeket. Azt sem tudta, melyik nagyhatalom indította el a lavinát elsőként, a legszörnyűbb biológiai fegyvereket bevetve. Végül is lényegtelennek tűnt, ki kezdte, mert a többi kormány sem maradt adós a válasszal.

A legtöbb vírust genetikailag kódolták, hogy specifikusan a fiatal embereket pusztítsa el, akik garanciát jelentettek volna a túlélésre.

A mikroszkopikus ragadozók kiirtottak minden szülni képes nőt és hadra fogható férfit tizenkettőtől hetven évesig. Sintaro túl fiatal volt hozzá, hogy beleessen a szórásba, így egyszer csak azon vette észre magát, hogy egy, a Vének irányított világ veszi körül, ahol az aggok kétségbeesetten próbálják befogni az elvadult gyerekeket, mert velük kénytelenek betölteni a köztes generációk hátrahagyta űrt.

Sintaro, mivel maradtak emlékei a régi rendszerről, megértette milyen groteszk az új értékrend, melyben természetes, hogy a felületesen rekonstruált városokban alig tíz éves fiúk öltönyben és aktatáskával rohannak az irodába dolgozni, míg hét-nyolc éves feleségeik otthon tüsténkednek, háztartási munkát mímelve. Olybá tűnt, a szenilitástól zavarodott elméjű vénségek színházigazgatóként kormányozzák birodalmukat. Az átnevelő táborokba zárt kicsiket a testükbe épített chipekkel kényszerítették az általuk kieszelt darab előadására.

Sintaro, aki maga is foglyul esett az egyik rezervátumban, nem akart felnőtt szerepeket játszani, főleg olyanokat nem, amelyek teljességgel távol álltak tőle. Rabsága előtt néhányszor bejutott különböző konglomerátumokba, és elborzadva szemlélte kortársai életét. A körülöttük húzódó valóság mesterkélt hazugságokra épült. Gyerek dolgoztak az irodákban, a gyárakban, és a kórházakban. Ők voltak a rendőrség, a média, sőt a politika is, de a háttérből a Vének mozgatták a szálakat.

Az öregek közvetve az ifjakból táplálkoztak, hogy kitarthassanak addig, amíg felnő az a nemzedék, amelyik átveheti tőlük a hatalmat. Sintaro látott titkos, földalatti laborokat, ahol a kádakban lebegő aggastyánok szervezetét fiatalok sejtjeivel és vérével serkentették regenerálódásra. A fonnyadt testek zavaros kocsonyában úszva szivacsként szívták magukba a megújításukra szánt áldozatok vitalitását. Passzív vámpírok, gondolta akkor, akik gyermekeken élősködnek a régi világ romjai közt.

A Vének állandóan új forrásokat kerestek, folyamatos utánpótlásra volt szükségük a tarthatatlan fenntartására, ezért mélybevésésben felkészített gyerek-kommandósok vadásztak vadon élő kortársaikra, hogy feltöltsék a társadalom talapzatán keletkezett réseket. A legfiatalabbak alig töltötték be az ötöt, a legöregebbek átlépték a nyolcvanat, e két korosztály között pedig a senki földje húzódott. Sintaro ehhez a senki földjéhez tartozott szabadúszó tizenkét évesként, aki nem volt hajlandó elkötelezni magát senkinek, és idejekorán felnőni sem állt szándékában.

Ennek ellenére egyre kevésbé tudott elvegyülni a megalopoliszok gyermekei között, pedig időről időre be kellett surrannia a mamutvárosok szolganépéhez, mivel a vadon nem sok lehetőséggel kecsegtette a túlélést illetően.

Messze északon végül foglyul esett az egyik konglomerátumban, és átnevelő táborba került. Csodával határos módon sikerült megszöknie, mire körözést adtak ki ellene a hatóságok. Kőkemény tíz éves kommandósok eredtek a nyomába, és hetedik-kilencedik esztendejüket taposó fejvadászok, akik veszedelmesebbek voltak a hegyi hágók kiéhezett barlangi medvéinél. A vérdíj mozgatta őket: egy független tizenéves irányító chipek és bevésések nélkül többet ért, mint a saját súlya aranyban, főleg miután a Véneket szemen köpve kitört a rezervátumból…

Sintaro korántsem becsülte le a nyomába eresztett ifjú vérebeket, jó néhányat látott már akció közben. Veszett vadállatok voltak, és ördögi ügyességgel kezelték méretben hozzájuk illő katanájukat, de mesterien bántak a dobócsillaggal vagy a hatlövetűvel is. A fiú rengeteget gyakorolt a hegyvidék szélsőségei közt, hogy fel tudja venni velük a versenyt, amit üldözői különleges beültetései még jobban megnehezítettek. Az inplantoktól szinte természetellenesen megsokszorozódott a reakcióidejük, és találataik pontossága. A Rendszer a legjobbjait eresztette nyomába, mert chippelés előtt néhány órával szökött meg a táborból, pedig mások akkor már a mellékhelyiségbe se találtak volna el egyedül. Különösen veszélyes bűnözőnek ítélték, de úgy vélték, déli irányba, az enyhébb vidékek felé menekül majd. Eszükbe sem jutott, hogy esetleg a Szent Hegy felé veszi az útját.

„Ideje indulni” – gondolta a fiú, és botjával segítve magát megindult az előtte nyíló ösvényen.

Apja, míg élt sokszor elmesélte, milyen volt porszemként tekinteni a világra, meg akart meggyőződnie róla, így van-e.

Sintaro nem érezte a hátára szegeződő tekintetet, miközben megfontolt léptekkel neki vágott a csúcsra vezető útnak.

 

A vihar

 

A legtöbb öreg persze bolond volt, hisz egy bizonyos koron túl természetes folyamatnak számít az elmeállapot romlása. Sintaro tudta, kifinomult műszerek és fanatizált testőrök vigyáznak rájuk, nehogy elveszítsék a kontaktust a valósággal. Még az állandó koncentrált figyelem ellenére is megesett, hogy némelyik Vén elkeveredett, és a városon kívül találva magát fenevadak zsákmányává vált. Sokan a nevükre és a korukra sem emlékeztek, újra kiskölyöknek, vagy délceg ifjúnak képzelték magukat, esetleg öngyilkosok lettek, anélkül, hogy saját rendszerük megóvta volna őket. Maroknyi Nero, akik Rómának nézik az egész világot.

Sintaro ezeket az információkat az átnevelő táborban szerezte. Az elektromos kerítés határolta rezervátumban kiismerte a Véneket. Erejüket, mely az általuk birtokolt technológiákban gyökeredzett, gyengeségüket, ami fizikai leépültségükből fakadt – és azt, hogy legtöbbjük szenilitásban, Alzheimer-kórban vagy egyéb, az elmeállapotot negatívan befolyásoló betegségben szenved.

Reggelire mindig ízetlen zabkását adtak foglyaiknak, aztán ki kellett menniük, tornázni a szabad ég alá. Utána hosszú tantermi órák következtek, melyek során rengeteg filmet vetítettek, és azokat a hamis eszméket sulykolták agyukba, melyekkel rabszolgáikká akarták tenni őket.

Sintaro egy napon azt vette észre, istenként imádja a Véneket, mire tudata egyik homályos szeglete azonnal riadót fújt. Az a parányi rész úgy értékelte, ez egyáltalán nem jó, sőt, természetellenes.

Sosem tartozott a könnyen befolyásolható gyerekek közé, attól a perctől viszont szándékosan elterelte saját figyelmét a központi adásokról, melyek az agymosás közvetítői voltak. Míg társai egyre mélyebb szellemi rabságba hullottak, ő mindinkább igyekezett kivonni magát alóla: régi gyerekmondókákat ismételgetett fejben, háború előtti mangák színes képsorait idézte fel újra meg újra, melyekben vele egykorú hősök szálltak szembe természetfelettien gonosz lényekkel. Nem hagyta, hogy idegrendszerébe hatoljon a módszeresen adagolt mentális méreg, emlékek vastag védőfala mögé rejtette tudatát.

A többiek egytől-egyig nyáladzó idiótákká váltak körülötte, alig várva, hogy chipet kapjanak, amely még engedelmesebb élő robottá változtatja őket. Már csak egyetlen éjszaka volt hátra eddig a pillanatig, amikor Sintaro az egyik foglalkoztató műhelyből ellopott drótvágóval átvágta a kerítést, és elkerülve a reflektorok sárga fénykörét, kimenekült az odakint tomboló viharba.

A szél veszettül rázta a kopasszá vált cseresznyefákat, és a hópelyhek dühödten kavarogtak a szökevény körül, de ő makacsul nekifeszült az ítéletidő dühöngő elemeinek. Csak vékony fehér kimonót viselt, és nyitott fapapucsot, de nem fordíthatta vissza semmilyen erő. Eldöntötte: inkább a halál szabad lélekként, mint a biztonságos és hosszú élet, saját elméje foglyaként.

Tudta, ha csak egy pillanatra megáll, az maga a biztos halál, de azt is, hogy a tomboló vihar ugyanakkor nagy segítségére van, mert elfedi nyomait az üldözők elől. Nem okozott neki különösebb nehézséget a gyerek-kommandósokat irányító Vének fejével gondolkodni, miközben lehetetlen feladatként az északi irányban magasodó Szent Hegyet tűzte ki magának célul. Ez volt az a hely, ahol legutoljára keresnék a nyomába eresztett ifjú kopók.

Meredeken kanyargott körülötte a léptei alatt csikorgó, meredek hegyi ösvény, miközben mereven összepréselt ajakkal egyre csak felfelé tartott.

Úgy érezte, nemcsak a teste, de még a lelke is átfagyott. Nem volt kétséges előtte, hogy a halál torkába gyalogol, de látni akarta a földet a Fujijama csúcsáról. Az apjának kellene felvinnie a hátán, de kénytelen egymaga megtenni az utat, melynek során talán, végigmegy az emberi élet minden fázisán: a növekedésen, a felnőtté váláson, az öregedésen, és a halálon.

Félúton sem járhatott még, amikor összetalálkozott a Medvével.

 

A Medve

 

A Medve rettentően öregnek látszott, alig vonszolta már magát a mancsain, de a tekintete éberen csillogott. Amikor Sintaro meglátta, mindenről elfeledkezett: a hidegről, a fájdalomról és a félelemről egyaránt. A fenevad bundája hófehér volt, mint körülötte a sziklák, és a fiú felkészült rá, hogy útja itt véget ér.

A hatalmas vadállat azonban nem mutatott támadási szándékot, egyfajta bölcsesség áradt belőle, mintha a hegy legvénebb ragadozójaként régen túljutott volna már az olyan jelentéktelen apróságokon, mint a nála gyengébb lények elpusztítása. Úgy látszott, kiveszett belőle a táplálkozás ösztöne, mintha ráunt volna, hogy a természet örök körfolyamatainak rabja legyen, pedig egyetlen röpke mozdulattal agyoncsaphatta volna Sintarót, hogy aztán belakmározzon a húsából.

Komótosan elcammogott a fiú mellett, és felfelé indult a csúcs irányába, mintha maga is a megvilágosodás szintjeit keresné. Sintaro hitetlenkedve, és lenyűgözötten bámulta távolodó alakját, aztán leküzdve döbbenetét, alkalmi kalauza nyomába szegődött.

A Medve talán jel, hogy jó úton jár, gondolta, vagy valamiféle magasabb rendű szellem, amely úgy döntött, a pártfogásába veszi őt. Igazából nem tudta, helyes-e, amit tesz, de követnie kellett, ha meg akarta tudni a választ.

A felfelé kanyargó ösvény egyre veszedelmesebbé vált, minden lépést alaposan meg kellett fontolnia, ha nem akart a mélybe bucskázni, mint egy kődarab. A hóvihar őrjöngése mind vadabbá vált, ami csöppet sem könnyítette meg a körülményeket. Sintaro alig érezte már a végtagjait, miközben úgy tűnt neki, egy függőleges tükörlap tetejére próbál felmászni. Nem érezte a hideget, ami szintén nem látszott jó jelnek. Talán idegvégződései már nem bírják a megterhelést, azért nem közvetítenek semmit, annak ellenére, hogy bőrig ázott a jeges csapadék ütemesen hullámzó csapásai alatt, gondolta rémülten. Nem mert megállni, hogy megszemlélje saját magát, noha bármibe lefogadta volna, hogy fagyási sérüléseket szenvedett.

Órák teltek el, mire felért, de ebben sem lehetett biztos, hiszen az időérzéke ugyanúgy összezavarodhatott, ahogy az összes többi is.

A Medve a csúcs szélén állt, és megérezve a fiú jelenlétét felé fordult.

Sintaro mondani akart valamit, mintha egy fenevad lelkére lehetne hatni emberi szavakkal, de annak szemében olyan lemondást látott, amely a torkára forrasztotta a szót. Az állat tekintetét végig mereven rászegezve hátrált néhány lépést, aztán hatalmasat bődült, mintha búcsúzkodna tőle, és nekilódult.

Sintaro kinyújtotta felé a karját, de egy ilyen gyarló gesztussal nem tudta megállítani a lendületbe jött hús- és izomtömeget, amely meredély szélén aláhullva eltűnt a semmiben.

A fiú arra indult, hogy lenézzen a mélységbe, de egy reccsenő, idegeket forgácsoló hang megakasztotta a mozgásban.

Jól ismerte ezt a zajt, hiszen sokszor hallotta már, amikor felhúzták egy forgótáras pisztoly kakasát. Megfordult, és a nyolc év körüli fejvadász jeges tekintetébe nézett, aki olyan mereven szegezte rá a Coltját, mint egy kőszobor.

 

A bázison

 

– Nyugalom, öregapám – mondta a gyerek higgadtan –, nem akarlak bántani!

Sintaro értetlenül meredt rá.

De hát… miről beszél ez a kölyök?

A fejvadász ugyanúgy nézett ki, mint bármelyik hozzá hasonló kommandós, hófehér, téliesített álcázó ruhát viselt, a derekán díszes, hímzett pisztolytáskát, a hátára szíjazott vékony hüvelyben pedig borotvaéles katanát.

– Megvan az elkóborolt Vén – szólt a fiú a csuklójára szíjazott rádióadóba. – Néhány manga van nála, kimonót visel meg papucsot, szellemileg zavartnak tűnik, fizikailag a kihűlés szélén áll! Azonnal kérek egy mentőegységet!

– Ez… ez nem igaz… – dadogta Sintaro, aztán a szakadék felé vetette magát, a gyerek azonban gyorsabb volt nála.

Párducként vetette rá magát, és leszorította a hóban. Sintaro kétségbeesetten üvöltött és vonaglott alatta, de nem tudta lerázni magáról. Állatias hangok törtek fel a torkából. Még akkor is vonyított, amikor fekete, zajtalan, lebegő erődre emlékeztető Raptor 747-es megjelent fölöttük  az égen.

Aztán persze odabent a jó melegben lecsillapodott, annak ellenére, hogy megpillantotta az öregembert a tükrökben, aki valójában volt. Mintha csakugyan az önmegismerés ösvényeit járta volna be, amíg felért, és minden egyes megtett mérfölddel korosabbá vált volna.

A fejvadász, akit Takamotónak hívtak szánakozva nézett rá, miközben az egyik régi mangát nézegette, amit a hóba ejtett. Az volt a címe, „Út a hegyre”, talán az ment a Vén agyára. Takamoto sajnálta a hozzá hasonlóakat. A felnőttek egy napon megőrültek, és kiirtották saját magukat. Genetikailag programozott vírusfegyvereik csak a nagyon öregeket, és a nagyon fiatalokat kímélték meg, de az élemedett korúak egytől-egyig megháborodtak. Hagyhatták volna magukra hagyottan elpusztulni szerencsétleneket, de inkább táborokba zárták őket, ahol a saját kis valóságukban élhettek, abban a naiv hitben, hogy ők irányítják a világot. Meg aztán szükség volt rájuk, valamiféle szánalomra méltó mementóként a múltból, hogy emlékeztessék rá a fiatalokat, új rendet kell létrehozniuk, amelyben soha többé nem eshet meg hasonló borzalom.

Takamoto a szemétdarálóba hajította a képregényt, aztán simogatni kezdte a lecsendesült öregember homlokát, és egy halk gyermekmondókát ismételgetett neki, amivel sikerült álomba ringatnia, mielőtt feltűntek volna a láthatáron a bázis körvonalai.

3.75
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.8 (4 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2009-11-22 17:25 Blade

Blade képe

Bevallom, nem értem a végére. A közepétől ellaposodott. Az elején leírsz egy izgalmasnak tűnő, bár kissé logikátlan világot, de nem teszel bele pörgős sztorit. Jól indult, de csak ígéret maradt, nálam.

h, 2009-11-23 16:22 Maggoth

Maggoth képe

Kösz a hozzászólást Blade, bevallom, könnyedén a végére értem, bár inkább csak egy hozzászólás ígéretének tűnik :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

h, 2009-11-23 19:14 Blade

Blade képe

:P

Ha lenne időm...de még vár rám 64613216 novella...szóval sajnálj inkább. :)

h, 2009-11-23 19:28 Maggoth

Maggoth képe

Sajnálnálak, ha lenne rá időm, de még vár 667788995541 pályázat, amire írni kéne valamit :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

h, 2009-11-23 19:34 Sren

Sren képe

Nyugalom, a hosszú élet ritka! Barátom, a többiek itt azt mondják neked, amit én is mondtam jómúttkor. Egyetértettél... Lassabbra, kidolgozottabbra, nyugisabbra a figurát, túl jó vagy ahhoz, hogy aprópénzre váltsd magad.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

h, 2009-11-23 19:39 Blade

Blade képe

Sren a bölcs boszi :)

h, 2009-11-23 19:47 Maggoth

Maggoth képe

No, pedig nem ártana némi aprópénz :(

A túl jót nem tudom pontosan, mihez viszonyítod, de az a valami nagyon rossz lehet :)

Igyekszem lassítani, de még mindig nagy gázzal megyek a hajtűkanyarnak, lehet nyugtatóznom kéne...

Na, majd visszább veszek.

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

h, 2009-11-23 19:52 Maggoth

Maggoth képe

Blade, amúgy csak vicceltem :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

k, 2009-11-24 09:29 Blade

Blade képe

Én is. ;) A humorérzék a második legfontosabb dolog a világon, az első a...mi is? :)

k, 2009-11-24 10:05 Maggoth

Maggoth képe

Az most nekem se jut eszembe :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

v, 2009-11-22 22:44 Venyigeszu (nem ellenőrzött)

3

Üdv!
Vegyesek az érzéseim az írással kapcsolatban.
Alapvetően jó az ötlet (ha nem egy ilyen háborúval akartad volna megmagyarázni), tetszett a csattanó (tényleg nem számítottam rá, ügyesen „elaltattál”), de a kidolgozás sokat ront az összhatáson.
Azon ugye már túl vagyunk, hogy tudsz írni – ha akarsz.
Itt szerintem nem akartál olyan „hűde nagyon”.
Nekem úgy tűnik, mint ha annyira beleszerettél volna az ötletbe, hogy úgy gondoltad, az önmagában „elviszi” az írást.

Már maga az alapötlet is zavaros, illogikus.
Mi értelme van bármelyik biológiai fegyvert fejlesztő hatalomnak milliárdokat költeni annak kifejlesztésére, hogy egy fegyver ne mindenkit öljön meg, hanem csak egy réteget?!
És minden hatalom ugyanebbe az irányba „fejlesztett”, hogy az egész világ ilyen lett?
Ha valami egy hibás alaptézisből indul ki, az semmiképp sem lehet hiteles.
Ráadásul először a 18 – 50 év közötti korosztály kiirtásáról beszélsz („A mikroszkopikus ragadozók kiirtottak minden szülni képes nőt és hadra fogható férfit tizennyolctól ötven évesig”), de utána csak 8- 10 éves gyerekek, és 80 körüli aggastyánok szerepelnek a műben. Hova lettek a többiek?
Ha vannak 18 éves férfiak, akkor miért 8 éves gyerekeket képeznek ki fejvadásznak? Ha vannak 50 éves emberek, miért 10 évesek dolgoznak hivatalban, rendőrként…?

Pár hiba ( legalábbis engem zavarnak):

„Sintaro Onekada a hósapkás hegy lábánál állt a jeges éjszakában, és bátorságot gyűjtött, mielőtt nekivágott volna.”
Minek?
Az éjszakának, a hegynek, a felfelé vezető útnak, a visszafelé vezető útnak, vagy valami másnak?
Első mondatnak nem túl szerencsés.

„és rányitották szemüket a porszemként lebegő világra.”
Ezt erőltetettnek érzem.
Egyrészt nem nagyon tekinthetünk porszemként valamire, aminek mi is részei vagyunk.
Nem lehet kívülről tekinteni arra a világra, amiben élünk.
Esetleg porszemnek láthatja a városát/ faluját. De az sem lebeg.

„A legtöbb vírust genetikusan kódolták…”
Inkább „genetikailag”.

„Passzív vámpírok, gondolta akkor, akik gyermekeken élősködnek a régi világ romjai közt.”
Egy gyerek nem gondolkodik így.

„csakhogy apját elvitte a vírus, még a háború előtt,”
?
A háború előtt milyen vírus volt, ami elvitte?

„miközben megfontolt léptekkel neki vágyott a csúcsra vezető útnak”
Gondolom ez „vágott” akart lenni.

„Apja, míg élt mindig csak porszemnek nevezte a világot, meg akart meggyőződnie róla, így van-e.”
Totál zagyva, értelmetlen mondat.

„amikor Sintaro egy lopott drótvágóval átvágta a kerítést, és elkerülve a reflektorok sárga fénykörét, kimenekült az odakint tomboló viharba.”
Honnan lopott drótvágót? Nem szeretem a „deus ex machina”-t.
Egy olyan világban, ahol a személyiséget befolyásoló chipeket ültetnek emberekbe, az őrzésbiztonság csúcsa egy szögesdrót és pár reflektor? :-(
(Arról nem is beszélve, hogy mi szükség van az egész „átnevelésre”, ha van ilyen chip?)

„mert elleplezi nyomait az üldözők elől.”
Inkább „elfedi”.
Az elleplezés egy tudatos tevékenység.

„A hatalmas vadállat azonban nem árult el támadási szándékot,”
Inkább „nem mutatott”.
Ha nem „árult el”, az azt jelenti, hogy volt ilyen szándéka, csak nem mutatta ki.

„Ónos eső vette át a stafétabotot a hóvihar őrjöngésétől,”
Hóvihar után nem jön ónos eső. Pláne nem felfelé – azaz az egyre hidegebb légréteg irányába –haladva.

„kimonóban visel meg papucsot,”
No komment.

„Aztán persze odabent a jó melegben lecsillapodott, annak ellenére, hogy megpillantotta az öregembert a tükrökben… Takamoto a szemétdarálóba hajította a képregényt,… mire a helikopter hóhullámokat kavarva rotorjával a leszállópályán, megérkezett velük a bázisra.”
Itt már szerintem nagyon elkapkodtad.
Mintha összekeveredne a bázis, és a helikopter, „megcsúszna” az idővonal.
Egy mentőhelikopterben nincs meleg.
Tükrök sincsenek.
Szemétdaráló meg pláne nincs!

A stílus továbbra is tetszik, de a logikátlanságok és kidolgozatlanság miatt csak 3 csillag.

h, 2009-11-23 16:39 Maggoth

Maggoth képe

Üdv Venyigeszu!

Ráhibáztál, tényleg beleszerettem az ötletbe, miközben valami futurisztikus animét láttam magam előtt.

Az alapötlettel kapcsolatban, elég, ha egyetlen hatalom ilyen irányban próbál fejleszteni, aztán a vírus véletlenül elszabadul, és a készítőivel is kibabrál. A korhatárral igazad van, sürgősen 12-től 70-igre változtattam.

Az első mondat ok, a porszemként lebegő világ lehet, neked erőltetettnek tűnik, nekem azonban mégis tetszik, az marad. Genetikailagban egyetértek. Aztán a vámpíros mondat szerinted nem illik egy gyerek gondolatai közé, szerintem pedig egy koraérett, veszélyes időket túlélő, mangaolvasó gyerekhez igen is illik - főleg, mivel később kiderül, hogy igazából nem is gyerekről van szó.

A háború előttet javítottam, meg a neki vágyottat és azt a zagyva mondatot is. Drótvágón is próbáltam finomítani.

Elfedi ok. Nem árult el szintén. Ónos eső törölve. Kimonós mondat restaurálva. Vége kicsit helyrebillentve, viszont honnan veszed, hogy a jövőbeli mentőhelikopterekben nem lesz meleg, tükör és szemetdaráló? :) Van erre valami bizonyítékod? :)

Amúgy köszönöm, hogy időt és fáradtságot nem kímélve írásomnak szentelted figyelmedet. Már önmagában az is megtiszteltetés számomra, hogy végig olvastad, és úgy mondtál véleményt róla. :) Még egyszer kösz!

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

h, 2009-11-23 18:58 Venyigeszu (nem ellenőrzött)

Igen, van bizonyítékom a jövőbeli mentőhelikopterekkel kapcsolatban, de többet nem árulhatok el, mert akkor meg kéne hogy öljelek, olyan titkos.
:-)

Örülök ha segíthettem, mindig örömmel olvasom a műveidet.
(Remélem a Nobel-díjad átvételekor megemlítesz!)

h, 2009-11-23 19:19 Maggoth

Maggoth képe

Kitaláltam egy új repülőtípust, amelynek remélhetőleg nem vagy tisztában a belső elrendezésével :)

Leendő Nobel-díjam átvételekor feltétlenül megemlítelek, mint legkönyörtelenebb kritikusomat, aki erőmön felüli erőfeszítésekbe hajszolt :)

Én is mindig örömmel olvasom az elemzéseidet! :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

h, 2009-11-23 21:42 Obb_régi

Én is ott akarok lenni!

Ja, hogy az írásról, hát kb. a fiatalembereknek igaza van, nemigen hagytak nekem semmit, (tényleg bepipilek a hozzászólás szerkesztőn).

De legalább a helikopter projektben neked adok igazat :)

Üdv:

Obb

h, 2009-11-23 22:01 Maggoth

Maggoth képe

Ott leszel, úgy fogtok festeni Venyigeszúval, mint két megilletődött vőfély, remegő szájszéllel, elfelhősödött tekintettel ... :)

Kösz, hogy te is átnyálaztad! :)

 

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

h, 2009-11-23 22:09 Venyigeszu (nem ellenőrzött)

:-)

h, 2009-11-23 14:13 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Maggoth, ez most nem jött össze... A mondatok és ötletek egymásba gabalyodtak valahol félúton. Van amikor ezt állítod, két sorral alább meg az ellenkezőjét, vagy éppen megcáfolod magad. Nincs kidolgozva az eleje, nem letisztult a dolog. Ezért nekem eléggé vontatott volt most a világleírás, ami nálad nem szokott zavarni.

Nem azt mondom, van fantáziád, de az itt most kevésnek bizonyult. "Aki túl sokat markol, keveset fog!" ezt jegyezd meg... Nálam is 3*!

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

h, 2009-11-23 16:46 Maggoth

Maggoth képe

Mi az, hogy nem jött össze macs? Honnan tudod, mit akartam? Lehet, hogy egy tök hülye írást akartam összehozni, és tessék! :)

Ha vontatott, hát vontatott, na bumm! Akad elég gyenge írásom, elfér ez is közöttük. Legfeljebb mennyiséggel kompenzálom a minőségbeli rendellenességeket ;)

Örülök, hogy fantáziám létét nem vonod kétségbe, akkor talán még van esélyem.

Azt a közmondást, most megjegyzem. :)

Kösz, hogy elolvastad!

 

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

k, 2009-11-24 14:46 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Már bocsánat, de egyik kedvenc tanárom szavaival élve: "Hülye vagy fiam!" :) Az írásod nem ostoba, sőt... ismét bebizonyítottad mindnyájunknak, hogy van benned egy olyan csavaros ötletanyag, amit jópáran megirigyelhetnénk! :) Viszont a mennyiség nem mehet a minőség rovására! Fantasztikusan írsz, csak nyugodj meg, lazíts, ötleteidet jegyzeteld, hiszen megvárnak! ;)

Uff, szóltam :P

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

k, 2009-11-24 15:08 Maggoth

Maggoth képe

Én kérek elnézést :)

Jóó, vettem az adást, na.

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

h, 2009-11-23 18:29 Mickey Long

Mickey Long képe
4

Megmondom őszintén, nekem bejött ez a faramuci világ. Kicsit mangásra vetted a sztorit, viszont ez teljesen átjött. Viszont ez a széjjeltagolás kicsit megakasztott. Számomra világos, hogy miért kell, és miért elég a szögesdrót a reflektorral (Hiszen kint nem sokan mászkálnak chip nélkül, bentről meg nem szoktak szökni az agymosás következtében. )

Szerintem mentőhelikopter helyett más szót kellene használnod, mert így mindenkinek a Medicopter 911 jut eszébe (vagy valami ilyesmi a címe a sorozatnak).

Egészen a végéig teljesen megvezettél, ez jó pont. De nem voltam teljesen hanyatvágva. Az utolsó mondatot meg teljesen lehagyhatnád. (Szvsz)

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

h, 2009-11-23 18:52 Maggoth

Maggoth képe

Ha nem tagolom így, valamiért egybe rakja az egészet, mint az ömlesztett sajtot :)

Legyen, átírom sima helikopterre, az utolsó mondat kapcsán pedig tök igazad van.

Kösz a négyest!

 

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

h, 2009-11-23 18:57 Mickey Long

Mickey Long képe

NE! NE! NE! Ne helikopter, (szerintem), vagy nevet adj neki, vagy biztos vannak scifi mangákban ilyen repülő bigyók.

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

h, 2009-11-23 19:00 Maggoth

Maggoth képe

Jó, nem helikopter lesz :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

h, 2009-11-23 19:07 Mickey Long

Mickey Long képe

Köcce! :D

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

h, 2009-11-23 20:15 Sren

Sren képe

Átlátsz rajtam, harapós öreg Mágus.:) (Nemá, tényleg, tudom mit jelent álló nap novellákat javíthatni... :D)

Szerk.: Tg, megüt a guta, ez még Blade-nek ment volna...:D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2009-11-25 10:13 Angyalka

Angyalka képe
5

Nekem tetszett! Pedig nem is annyira az én világom, de annyira érdekes olvasni, hogy mekkora fantáziátok van, és menyire áttudjátok adni az érzéseket!

Angyalka

sze, 2009-11-25 10:20 Maggoth

Maggoth képe

Kösz szépen, örülök, hogy neked átment, te tényleg egy angyal vagy! :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.