Szarvashiba

Krrywoo a magas fűben szellemként cikázott át a ritkás facsoportok között, amíg el nem érte a síkság peremét, hogy ott néhány percre megpihenjen. Óvatosan kémlelt hosszúkás fejét a fű fölé emelve, két oldalt álló szemeinek köszönhetően gyakorlatilag egy pillantással belátta a teljes területet beleértve azt a néhány kilométeres szakaszt is, ami a létesítményig még előtte állt. Az emberek és csatlósaik jócskán megnehezítették a kommandós dolgát, míg idáig eljutott keresztül az északi óceánon, majd a partvidék esőerdőin. A jégmezőn történt balszerencsés landolást követően a Sask kitartása segítette hosszú útján, miután az ellenséges bolygóvédelem leszedte a kísérőhajót és az aszteriodának álcázott kommandós egység becsapódását is egyedül ő élte túl bajtársai közül.
A Sask azonban út közben elfogyott így a kondicionálása is csökkent, szerencsére a bolygó faunája elegendő táplálékot nyújtott és a felszerelés egy részét is meg tudta menteni a roncsok közül. A part mentén és a nyílt vízen járőröző delfinek a sárkányrepülőjében nem tehettek kárt, azokat a kétméteres lomha denevéreket pedig viszonylag könnyen cserkészte be, amik a partvidék barlangjaiban fészkeltek. A zavarba ejtően értelmesnek tűnő denevér-szemek az ő karmos melső végtagjának egyetlen jólirányzott csapására üvegessé váltak, az őshonos faj nem jelentett akadályt számára. A dzsungel majmai, azonban - ezek az undorító fél-intelligens ember-elődök – pár napja rajtaütöttek és csak gyorsasága mentette meg a záporozó dárdáktól, egy ráakaszkodó csimpánzzal pedig könnyedén végzett a hagyományos harcművészet segítségével.
- Egy végső nagy nekiiramodás, és ott vagyok a célnál – morfondírozott magában, miközben az emberek alacsony kupolákból álló létesítményét vizsgálta a fűből kitekintve. Egyedül az utolsó akadálytól, a kutyáktól tartott, amelyek az ember oldalán félelmetes ellenfélnek bizonyultak, érthetetlen öngyilkos hűséggel gazdáig irányában.
Négyujjú kezével elővette a speciális kenőcsöt, és tetőtől talpig bekente magát, - ez majd megtéveszti a dögöket, a szaglásuk nélkül esélyük nincs – majd puha léptekkel farkát vízszintesen hátranyújtva megindult.
Futás közben átfutott az agyán a háború története kezdve a Sapish-i rajtaütéstől egészen a Bellewooi fiaskóig, ahol az emberek először használták bolygóvédelemre a visszataszító emlős csatlósaikat.
Krrywoo fajtája ösztönös gyűlöletével viseltetett az univerzumban oly ritka emlősökkel szemben, hiszen az evolúció őket, dinoszauruszokat nevelte ki a legtöbb lakott planétán elsőként értelmes lényekké. Néhány szerencsétlen körülmény azonban pár bolygón úgy hozta, hogy a dinoszauruszok kihalása utat nyitott az emlősök fejlődésének és mindmáig egyetlen esetben, a Földön ez a fejlődés egészen az értelem kialakulásáig vezetett.
Népe régóta szemmel tartotta ezt a bolygót is és a vizsgálódás után több esetben sikerült a technikai civilizáció kialakulását megakadályoznia, különböző legális eszközökkel. Azok a szerencsétlenek csak legendáikban emlékeznek Atlantiszra és a többi ős-civilizációra, és ráadásul – ezen nevetnie kellett- istenként tisztelték a romlásukhoz vezető beépített ügynököket.
Legutóbb azonban sajnos elkerülte a figyelmüket a bolygó egy pár ciklusra – nem sejtették, hogy a fejlődés ekkora lendületet kaphat ilyen rövid idő alatt - és mire észbe kaptak az emberek nem csupán technikára tettek szert – ami eleve megengedhetetlen lett volna – hanem odáig merészkedtek, hogy csillaghajóikkal betörtek a külső gyarmatok egyikére egy kettős nap harmadik világán.
A Nép büszke volt a tervszerű gondolkodásra, ami oly jellemző a hűvös és számító dinoszaurusz-agyra, ezért is megvetették az emberi fajt, a maga zavaros és túlfűtött érzelem-vezérelt gondolkodása miatt. Az első kapcsolatfelvételt követően hamar megkezdődött a vadászat a bolygón landoló emberi lényekre.
A küzdelem eleinte még úgyis a Népnek kedvezett, hogy nem igazán fordítottak katonai erőfeszítéseket ennek a primitív fajnak a visszaverésére, azonban pár éve az ember hathatós segítségre tett szert saját anyabolygóján élő emlős-csatlósai révén, ami megfordította a háborút. A genetikailag továbbfejlesztett delfinek, kutyák és csimpánzok bevetése, valamint az ember saját mentális képességének felismerése már igazi veszélyt jelenthet a Népnek akkor is, ha az emberi technológia még messze elmarad mögöttük. A gyarmat elveszett és a Nép százezer éves történetében először – úgy tűnik - kisebb kihívással kénytelen szembenézni.
A felderítés szerint a létesítményben az ellenség titkos kutatásokat folytat és sok civilt és tudóst állomásoztatnak itt, emellett nem valószínű, hogy nagy erőkkel őrzik tekintve a bolygóvédelem hatékonyságát. A vezetőség ezért kommandós akció mellett döntött, minthogy Kryywoo már egy másik esetben úgy ezer ciklussal ezelőtt kitüntette magát a Layksoon-ok elleni írtó-hadjáratban, és saját ciklusai a végéhez közelednek, a választás rá esett. Az emlék – mint mindig – most is büszkeséggel töltötte el, az a fél-civilizált madár-kultúra szerencsére elkerülte annak idején a Felügyelők figyelmét, így nem volt szükség a legális eszközök betartására – a Nép szabadon utat engedhetett vadászösztönének, amikor pár ciklus alatt az utolsó egyedig elpusztították a Layksoon-okat és megszerezték bolygójukat.
Krywoo egy ciklussal ezelőtt bajtársaival együtt letette a vadászat ősi időktől változatlan fogadalmát és elindult a flottával, hogy most a kettős nap harmadik bolygóján beteljesítse a küldetést, és ezzel saját szellemét is a Népnek adja. A testébe épített erőteljes szubatomi robbanószerkezet a megfelelő tudati parancsra aktivizálja magát és néhány mikrociklus múlva eltörli a létesítményt a környező erdőkkel és dombokkal egyetemben a bolygó színéről. A parancsot azonban a létesítményen belül kell kiadnia, csak így lehet biztos abban, hogy az emberek nem aktiválnak energiapajzsot, vagy más védelmet a robbanás ellen. A szkennereikre is vigyáznia kell, mert azonnal kiszúrnák jelenlétét, mikor a szerkezet a testéből kiválasztva a megfelelő atomokat lassan összeáll. Ha viszont a riadó már a létesítményben szólal meg, a parancs után akár meg is ölhetik, a folyamat leállíthatatlan.
A fűtenger közepén cikázva önkéntelen próbált megtorpanni, amikor hirtelen szürkés tárgy hullott le előtte a fűbe és apró pukkanással jéghideg fagymezőt robbantott köré, de a lendülettől egyenesen belefutott. Már nem volt ura testének, egyensúlyát elveszítve előrebukott. A végzetes hideg azonnal átjárta csontjait, de még volt ideje felpillantani a levegőbe és meglátni a magasban köröző lomha denevéreket, melyek / akik? karmaikban szürke tojásokat szorongatva zuhanórepüléssel közeledtek feléje. Az utolsó, ami hitetlenkedő elméjébe villant mielőtt látószervei üvegesre fagytak egy zavarbaejtően értelmesnek tűnő denevér-szempár, amint fölé érve újabb fagygránátot indít útjára…

- A raptort paralizáltuk, kémiai folyamatok kriolizálva, testében a nanorobotok blokkolva, küldöm a csomagot! – jelentette Dávid K. hadnagy a rádión halkan, miután a megfigyelő torony párkányára tette a binokulárt. Itt a Kolonizációs Hadtestnél, maguk közt az állomáson félig viccesen csak „raptor”-nak nevezték a Serpens Sapientis harcos kasztjának példányait egy régi-földi népszerű síkfilm nyomán. Miközben a jelentését diktálta, egyik kezével a hozzá dörgölőző óriásdenevér, Mirry füle tövét vakargatta, aki még egyszer hozzábújt némi simogatásért, mielőtt a párkányról nekirugaszkodva puha szárnycsapásokkal elrepült a fagyott dinoszaurusz testhez, hogy a ráerősített speciális hámra kötözve a laborba szállítsa. – Elképesztő, hogy az ember iránti ragaszkodás milyen erős a Chiroptera Centauris-ban – morfondírozott magában az exobiológus-szakképesítésű hadnagy. Milyen szerencsénk van, hogy a természet itt, az Alfa Centaurin is kijátszotta ugyanazt a kártyát, mint a jó öreg Földön a kutyákkal és a delfinekkel, csak itt a levegő urai lettek az új társaink. A férfi megvárta, míg az óriásdenevér végez, ezután munkához látott és körültekintően rögzítette a dinoszaurusz fagyasztás előtti utolsó test-szkennelési adatait további vizsgálatra. A rutin közben már a tervbe vett vacsorán járt az esze, és Agnese-én, a kis vörösön, a kvark-tervezési osztályról, akivel lassan talán egyenesbe érnek a dolgaik. Remélte a lány végre igent mond a ma estére, hiszen a háborúban sosem tudni mit hoz a holnap…

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2017-10-20 17:34 Sren

Sren képe

Irgalmatlan mennyiségű vesszőhiba, alaki kellemetlenségek - de végül is, olvasható. :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2017-10-20 20:51 Sednol

Sednol képe

Sajnálom, nekem hiteltelen lett. A felépítéssel és az infóadagolással nem volt gondom, de sok mindennel igen.

Csak pár nagyon zavaró dolgot emelnék ki.

Sask ide, Sask oda, fogalmam sincs, hogy mi az (azaz van, de ez nem meríti ki a kíváncsiságomat. Ez ügyben hagytál bennem némi űrt).

„- Egy végső nagy nekiiramodás, és ott vagyok a célnál – morfondírozott magában…” Tudom, hogy snasszul hangzik a gondolta, de ide pont az illik. Nem morfondírozott, az azt jelenti, hogy rágódott valamin. Ellenben a karaktered egy tényt állapít meg, amire gondol. Érdemes odafigyelni.

„Futás közben átfutott…” Ismerős hiba, mindenki szereti. A gépelés hevében észre sem veszed, és már le is írtad. Még dallamos is meg minden. Ezeket érdemes kiirtani. Aztán nem elhanyagolható tény, hogy ami átfut az agyunkon az egy rövidke valami, nem pedig egy történelemkönyvet is megtöltő cselekmény.

„…különböző legális eszközökkel.” Már meg ne haragudj, de ha én nem akarom, hogy egy másik bolygón egy rám veszélyes faj kialakuljon, akkor egyszerűen kiirtom.

Érzek némi ellentmondást a történetben. Adottak a fejlett hüllők, valamint az űrutazásra képes emberek, akiknek háziállatokat kell módosítaniuk genetikailag, hogy le tudják győzni a gyíkokat. Jégkorszakot nekik! Ismerve az emberi leleményességet, hamarabb irányítottak volna a hüllők bolygóira egy gigászi kődarabot, mint bajlódjanak a genetikai kísérletekkel. Ami egyszer bevált, beválik megint. Ezt aztán a végén meg is teszed, csak kicsiben.

Éppen a Térség sorozat ötödik könyvét olvasom, ajánlom figyelmedbe az emberi leleményesség jegyében. Nem kell egybillió megatonnás bomba, hogy elérjük, amit akarunk.

Engem nem vettél, meg, de ez nem zárja ki, hogy mást igen.

v, 2017-10-22 08:41 Roah

Roah képe

Mielőtt bármit is mondanék erről a sztoriról, jó lenne, ha Styra is megnézné - a raptorok világában otthonosan mozog, érdekelne, mit gondol. :)))

Addig is itt hagyok egy ilyet. ;)

https://www.youtube.com/watch?v=D8zlUUrFK-M

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."