Szürkediéta

Fulton közel háromszáz éve látta meg először és húsz évvel később utoljára a Napvilágot a svájci Alpok bércei közt megbúvó kis faluban. Ezzel együtt ma is jó egészségnek örvendő tőzsdecápaként élte napjait sötétített üvegű berni irodájában. Az éjszakák viszont… nos azok egészen máshogy festettek, mint amit az ember elvárna egy tehetséges fiatal tőzsdeügynöktől. Kedvencei néhány évtizede a török - és újabban a kínai bevándorlók voltak, akiknek sorsa igazán senkit nem izgatott még a sajátjaik között sem. Senkit nem zavart a sok eltűnt / hazautazott (?) illegális bevándorló. Fulton ennek ellenére törekedett rá, hogy csak a sérült egyedeket távolítsa el – kielégítve pokoli éhségét, néha egyfajta szikének képzelte magát, aki kivágja a beteg gócokat a társadalom testéből.
Ez a dél-kínai kislány is látszólag ártatlan életet élt, aki az anyósülésen ült mellette, miközben sötét sportkocsijával a Furka-hágón kanyarogtak az elhagyatott völgyecskében fekvő víkendháza felé tartva, de Fulton pontosan tudta, miket művel a kuncsaftjaival „utána”.
Egyik kézzel a kormányt tartotta míg a másikkal a lány blúzában kalandozott, ó igen, a közhiedelemmel ellentétben a vámpírok nem nélkülözték a test örömét sem, pontosan ugyanúgy képesek voltak az örömszerzésre, mint az élő emberek.
A kislány ezen az estén valamiért úgy ítélte meg, még azelőtt érdemes végeznie a férfivel, hogy kiszállnának a kocsiból, hogy csodálkozott hát, amikor a hirtelen előrántott kecses kis revolver 8 millis golyója úgy pattant le Fulton halántékáról, mintha hozzá sem ért volna és gellert kapva a szélvédő üvegét pókhálósította be.
Fulton elmosolyodott és hagyta, hogy a lány észrevegye látványosan növekvő szemfogait, de hiába várta a szokásos sikolyokat, az elkerekedő tekintet valahová mögé, a baloldali ablakon át beszűrődő fény irányába nézett megkövülten.
A vámpír erős mentális nyomást érzett koponyájában, amikor az autó belsejét valóságos fényárba úsztatta a háta mögül besugárzó fénycsóva. A motor egy hörrenéssel leállt, a műszerfal fényei kialudtak és a hirtelen támadt fény ugyanilyen hirtelen eltűnt átadva helyét a koromfekete éjszakának.
Fulton zavartan átállt infravörös látásra, és egy ősrégi vámpír-trükköt bevetve füstté változva kiszivárgott a szélvédőn ütött lyukon át az éjszakába. Méltóképp kívánta fogadni feltételezett riválisát, hiszen – emlékeztette magát – már vagy egy évszázada nem találkozott fajtársával, így lassan itt volt az ideje egy újabb párbajnak.
Még füst alakjában érte az előzőnél jóval kíméletlenebb mentális csapás, így nem is tudott vissza alakulni, eszmélete lassan tovatűnt; és csak másodpercekkel tartotta tovább magát, mint a rongybabaként összecsukló lány a kocsiban mielőtt elnyelte tudatát a sötétség, miközben kutató tekintete sehol nem találta az ellenfelét.
Szerencséjére szélcsend volt a völgyben, így a levegőnél nehezebb füst egy perc alatt leszállt a földre és a kocsi orrától pár méterre lassan visszaformálódott eszméletlen emberi alakjába. Fulton erős és öreg vámpír volt, ezért szinte azonnal magához is tért az eszméletvesztésből, amikor hihetetlen látvány tárult a szemei elé.
A sportkocsi felett nem túl magasan egy hatalmas repülő csészealj lebegett, amely alig fért be a völgyet szegélyező fák koronája közé. A fenekén nyitott ovális kapuból fénypászma vetült a szélvédőre, a sugáron magatehetetlen testként utazott lassan a hajó felé a kínai lány. Az űrhajó gyakorlatilag beszippantotta áldozatát!

Fulton már régen nem érezte magát ennyire dühösnek, a vámpír jogos prédáját nem lehet elorozni büntetlenül! Nem volt nagyon tájékozott az űrhajózási kérdésekben, de hallott már repülő csészealjakról, bár mostanáig az egészet modern mítosznak tekintette. Elhatározását a düh szülte, nem sokat mérlegelt. Mentális pajzsát fenntartva ismét füst formában beszáguldott a csukódó nyíláson mielőtt a hajó - a fizika törvényeinek ellentmondóan - hirtelen gyorsulással felszívódott a csillagok között.
Az inváziós ügyosztály kutatásai a végéhez közeledtek, pár egységnyi időn belül a penetráció eléri a 100%-ot, és akkor megindulhat a támadási hullám. Még néhány begyűjtés és genetikai kísérlet hiányzott a teljességhez, amikor az „Alfa” egység Irányítója zavart észlelt az egyik gyűjtőhajón. A begyűjtés végeztével űrugrás közben megszűnt a kontakt és a hajó most irányítás nélkül sodródott a kék bolygó felső atmoszférájában. Az Irányító fekete ovális szemeinek gyors pillantásával befogta a 180 fokos műszerfalat és mindent szabályszerűnek talált az anyahajón, ezért úgy döntött, a begyűjtőt az egyik dokkba irányítva megvizsgálják a meghibásodás okát annak ellenére, hogy sem a hajó, sem pilótája nem reagált a hívásokra. Óvatosságból szintetikus páncélzatot és sugárfegyvereket viselő századot állíttatott a zsilip elé, amikor megkezdődött a bedokkolás.
Az ovális nyílást csak kézi irányítással kívülről sikerült kinyitnia az egyik gépészének, de a hajó üresnek bizonyult. A pilóta szétmarcangolt testén kívül semmit nem találtak benne, a fekete doboz rendben működött, de nem mutatott semmit, az esemény érthetetlen volt.
Az Irányító elbizonytalanodott a penetráció fokát illetően és leadott egy fénynél gyorsabb jelentést a távoli anyabolygó felé. Szomorúan vette tudomásul a választ, amely szerint az akciót további kutatások elvégzéséig lefújták, így a városnyi méretű inváziós anyahajót utasította a hazafelé vezető féregjárat megnyitására.

Fulton nem volt igazán elégedett a kis szürke idegenek ízével, de vámpír-éhségét ugyanúgy csillapította a vérük, mint az emberi. Technikájuk nyilván felülmúlhatatlanul fejlettebb volt, mint a Földé, mentális képességeik sem voltak elhanyagolhatóak, de nem voltak felkészülve a vámpír gerilla taktikájára. Füstként bolyongott a folyosókon, elszigetelte egymástól az idegeneket, majd láthatatlanul lecsapott és újra lesbe helyezkedett. A sok vámpír trükk rengeteg energiába került, viszont az idegenek vére táplálónak bizonyult. A vérükkel az emlékeiket is magába szívta, így lassan szert tett minden fontos ismeretre, amely az anyahajó irányításához és a gépezetek kezeléséhez szükséges. Az utazás hónapjai alatt a legénység rettegni kezdett a sötétben leselkedő gyilkostól, megpróbálták sarokba szorítani, de a szuper kvarkanyagból készült fejlett technikájú hajón egy gramm nem sok, annyi ezüst sem volt megtalálható, így nem sok esélyük volt a vámpír ellen.
Az Irányító fejetlen torzója mellett elgondolkodva támaszkodott a híd komputer-blokkjára a vámpír, és a képernyőkön feltűnő egyre közeledő kékes-zöldes színű idegen planétát méricskélte. Már nem bajlódott a láthatatlansággal, élő lények nem voltak már az anyahajón. A fogadóbázis felnyitotta a bolygóvédelmi pajzsot annak ellenére, hogy nem kapott vizuális képet a közeledő inváziós hajóról és a hajó Irányítóját sem tudták elérni a személyes vonalán. Átmeneti kommunikációs problémának tekintették a dolgot, és gond nélkül átengedték a csillaghajót a védelmi mezőkön. A legénység kiszipkázott emlékei alapján a vámpír terve már napok óta készen állt, és most eljött az idő a megvalósítására.
Fulton első próbálkozásként darabos mozdulatokkal nyomkodta a gombokat a megfelelő sorrendben és húzta-tekerte a tárcsákat az időközben felvijjogó vészjelző szirénák ellenére is. A bolygó gravitációs potenciáljában bekövetkező hirtelen vibrálások és a felszínen keletkező apró kis tűzgolyók azonnal megmutatták, hogy a vámpír terve működött. A féregjárat megnyílt a bolygómag és a Napja között. A járaton akadálytalanul áramló plazma izzó tűzgolyóvá változtatta a bolygót, az orbitális pályán keringő hajók és állomások pedig a mentésre koncentráltak ahelyett, hogy dühödt darazsakként lódultak volna a csillaghajó felé.
- Elvégre én is csak ember volnék, nem igaz?
Morfondírozott magában Fulton,miközben varázsálomba merült a Föld felé vezető visszaútra.
- Márpedig az az eljárás, amit ezek a kis szürke idegenek folytattak az egész emberi történelmen keresztül igazán nem tekinthető „barátinak”.
Gondolt vissza a lopott emlékekre, elrabolt és élve feldarabolt emberekről, különböző genetikai kísérletek alanyává lett emberekről, korrupt kormányhivatalnokokról, akik anyagi előnyökért az egész felett szemet hunytak, sőt kiszolgáltatták sajátjaikat a részvét nélküli szürkéknek.
- Hát most legalább megmutattuk, mi emberek is tudunk barátságtalanok lenni!
Az álom határán még felmerültek benne a jövő megérzései: a vámpírok összefognak az emberek érdekében az idegenek ellen és a megszerzett technikai tudása segítségével épített emberi hajóraj indul a szürkék további kolóniáihoz. A koordináták a hajó adatbankjában rendelkezésre álltak, a műszaki ismereteket pedig már Fulton is a magáévá tette.
- Talán ezzel a húzással a mi fajtánk is polgárjogot nyerhet a Földön és nem kell tovább az árnyékban élnünk.
Ezek voltak a vámpír utolsó gondolatai, mielőtt a varázsálom gyógyító takarója ráhullott elgyötört testére.

Két hónappal később az FBI titkos katonai űrállomásáról aprócska űrsikló indult és dokkolt be a mélyűrből érkezett idegen csillaghajó hangárjába. A korrupt kormányhivatalnokok díszpéldánya lecsatolta szkafanderét és kipattintotta speciális teleszkópos ezüstkaróját a tokából. A szürkék emberi kettős ügynöke nagyon nem szerette, ha beleköpnek a levesébe és főképp utálta, ha a probléma megoldásához neki magának kell intézkednie. A külön bejáratú idegen kommunikációs egységén megbízóitól érkező információk birtokában volt ideje felkészülni az akcióra. A titkos aktákból azt is nagyon jól tudta, a vámpírok egy ilyen megterhelés után általában varázsálommal gyógyítják magukat, amiből csak nagyon lassan tudnak magukhoz térni. Nem hagyott hát időt a hídon összegubózva heverő Fultonnak erre, egy súlytalan nekirugaszkodással egyenesen a korhadt szívbe döfte az ezüstkarót.
- Nincs bajom a fajtáddal! Üzente gondolatban a haldokló teremtménynek az ügynök – tudván, hogy a vámpír még talán olvassa a gondolatait, miközben lassan hamuvá porlad a teste. - Tőlem ti is és a szürkék is azt csináltok az emberekkel, amit csak akartok. A gond ott kezdődik, ha valaki okoskodni kezd. Azt bizony nagyon nem szeretjük itt a cégnél…

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2016-10-14 13:13 Blade

Blade képe

Ez a sztori tele van klisékkel. Igazi amerikai C kategóriás film lenne belőle.

k, 2016-11-15 15:25 Matador

Köszi véleményt, a "C" elsőre nem is olyan rossz.

k, 2016-11-15 20:34 Blade

Blade képe

Ez így van! Üdv a klubban.

h, 2016-10-17 08:58 Para Celsus

Para Celsus képe

Tényleg klisés - és sajnos nem az a fajta írás, mikor a klisék egybemixeléséből valami eredeti születik.

A fickó Svájcban született, ott is él - miért angolszász a neve?
"a közhiedelemmel ellentétben a vámpírok nem nélkülözték a test örömét sem" - ez az, amit már a Twilight kapcsán sem értettem. A vámpírok (vagy wámpyork) halottak, de akkor a szívük sem ver, akkor viszont mi pumpálja a vért a nemi szervükbe, és hogy támadhat erekciójuk? Disznó vagyok, tudom, de ez most is eszembe jutott. :D

Inkább áttérek a logikai bakikra:

Azt nem értem, hogy ha a kis szürkéknek olyan mentál' erejük volt, hogy simán ájulásig pszichopofozták Fultont, utána, a csészealjon miért nem használták fel ezt a mentális erőt, hogy hatástalanítsák a garázdálkodó vámpírt?

"Az inváziós ügyosztály kutatásai a végéhez közeledtek" - nekem nagyon antropomorfnak tűnnek ezek a kis szürkék. Talán még nyugdíjbiztosítójuk és tb-jük is van.
"amikor az „Alfa” egység Irányítója zavart észlelt az egyik gyűjtőhajón." - még inkább emberszerűek. Nem furcsa, hogy a galaxis másik feléből származó szürkék a görög ábécét használják? :)

"Az Irányító elbizonytalanodott a penetráció fokát illetően" - bocs, megint az én malac fantáziám, de amennyire tetszik neked ez a szó, nekem annyira más jut róla eszembe... Valahogy kilóg a szövegből, na.

"A fogadóbázis felnyitotta a bolygóvédelmi pajzsot annak ellenére, hogy nem kapott vizuális képet a közeledő inváziós hajóról és a hajó Irányítóját sem tudták elérni a személyes vonalán." - jó, nem pusztán antropomorf, de lüke is a szürke-banda. "Ó, itt jön az inváziós hajónk a Földről, senki nem felel a hívásunkra, nincs kapcsolatunk a hajóval... Nosza, engedjük csak be!"

A vége nagyon X-akák utánérzés.


"The Rainmakeeeer!"

h, 2016-10-17 17:49 Sednol

Sednol képe

Double penetration.
Nem csak a te fantáziád dolgozott. :D

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

k, 2016-11-15 15:30 Matador

Köszi véleményt, sokminden jogos, még csiszolnom kell jócskán :-) Logikai ellentmondást feloldandó: szürkék technikával érik el a mentális hatást, vámpír magától, stb. csomó minden nem derült ki, mert csak a fejemben volt, de nem írtam bele. Penetráció nem szerencsés, tényleg!

h, 2016-10-17 18:03 Sednol

Sednol képe

Blade, ha akarta volna, sem tudta volna jobban összefoglalni a történeted lényegét.

Mindig elgondolkodom, hogy egy vámpír minek dolgozik? Én simán kirabolnék egy pénzszállítót.

„…kis revolver 8 millis golyója…” Számot betűvel.

Soha sem értettem, hogy egy amúgy sokkal fejlettebb idegen létforma, miért kezd el kísérletezgetni, ha amúgy is le akarja rohanni a bolygót. Mi emberek biztosan gyártanánk valami egyszerű bombát vagy vírust, ami tisztára pucolná a célbolygót. Ha meg tanulmányoznak, akkor valószínűleg más terveik vannak, amik itt nem derültek ki. Jöttek, mert meglátták az ISS-t. :D

A következő résznél volt egy váltás, amit nem magyaráztál meg. Azt se tudtam, hol vagyok.

„Az inváziós ügyosztály kutatásai a végéhez közeledtek, pár egységnyi időn belül a penetráció eléri a 100%-ot, és akkor megindulhat a támadási hullám”

Egy mondattal ennyi kérdést hagyni egy emberben nem szabad. Mi az az inváziós ügyosztály? Emberi vagy idegen szervezet? Mennyi az a pár egységnyi idő? Egymillió év, vagy pár másodperc? Miféle penetráció? Erről a szóról egy pornófilm címe ugrott be "a haverom mesélte, hogy van ilyen". :D Miért akarnak támadni? Az emberiség összetartását tekintve nem kellene sokat várniuk, és kiirtanánk magunkat. Tanulmányoznák inkább a történelmünket.

Imádom a kis, szürke Asgardiakat. A csillagkapuból tudjuk, hogy ők az emberiség barátai. :D

„Az ovális nyílást csak kézi irányítással kívülről sikerült kinyitnia az egyik gépészének, de a hajó üresnek bizonyult.” Már ne haragudj, de Murphy törvénye (ami elromolhat, az el is romlik) csak az emberekre érvényesek. :D

„A pilóta szétmarcangolt testén kívül semmit nem találtak benne…” Eddig azt hittem, a vámpírok vérre mennek, nem a húsra. Unatkozott a főhős?

„…a fekete doboz rendben működött, de nem mutatott semmit, az esemény érthetetlen volt.” Jó rég óta figyelhették az embereket, ha volt fekete dobozuk. Ez valami fejlettebb doboz lehetett, aminek keze is van, csak azt nem értem, hogy miért mutogatással kommunikál. :D Esetleg nem rögzített semmit.

Az igazság az, hogy tényleg nem sikerült elvonatkoztatnod az emberiségtől. Az idegenek túl emberiek, és túl buták lettek, ami nem is lenne baj, de még a jelenlegi fejlettségünkkel is körbe tudunk nézni a nemzetközi űrállomáson.
Nekem az FBI is kilógott.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

k, 2016-11-15 15:35 Matador

Hát még egyszer kössz az építő kritikát meg a befektetett időt és energiát! Használható visszajelzéseket kaptam.