Szigorú jótevők

Az űrnek ezen félreeső szeglete végtelenül sötét és magányos volt. A galaxis peremén elhelyezkedő csillagrendszer legközelebbi szomszédjai is irdatlan távolságban voltak, fényük csupán gyenge pislákolásként ért el a sereghajtóig.
Hét bolygó keringett békésen a gyengécske csillag körül, évmilliók óta eseménytelen egyhangúságban. Az örökkévaló nyugalmat azonban megzavarta egy könnycsepp.
A galaxis közepének irányából érkezett. Égszínkék, tökéletesen sima felületén egy karcolás sem esett, amikor áttört a negyedik bolygó aszteroidagyűrűjén. Mikor a rendszer harmadik égitestét egymillió kilométeres távolságra megközelítette, lassítani kezdett. A bolygó közvetlen közelébe érve szinte megállt, majd orbitális pályára állt a sárgás színű égitest körül.

***

A könnycsepp belsejében a sötétséget halványkék derengés váltotta fel, ahogy műszerek tucatjai keltek életre, alig hallható zümmögéssel. A gyenge fényben egy egyszerű csillagjáró szegényes belső tere sejlett fel. Csupán néhány négyzetméternyi volt az egész kabin, a homorú falakat gombok, kapcsolók, képernyők és csövek borították, a padló nagy részét pedig egy tojás alakú kamra foglalta el, mely lágy, sárga fénnyel lüktetni kezdett, válaszul az életre kelő kijelzők kék izzására. Sziszegő, pattogó hangok kíséretében emelkedett a hőmérséklet a tojás belsejében, majd különböző színű folyadékok indultak útnak az utas felé, a befecskendező rendszer vékony csövein keresztül.
Percek teltek el, az élesztés precíz folyamatának gondos lépéseivel, mire a tojás elérkezettnek látta az időt, hogy kinyíljon.

***

Medreno hadnagy gondterhelten ült a zseléfotellé alakult tojásban. Az arca előtt lebegő holoképernyőn egy nagyon ígéretes, lakható bolygó paraméterei sorakoztak. Legalábbis a hetven fényévnyi távolságból érkező, első adatok még kecsegtetőek voltak, most azonban, miután orbitális pályára állt az égitestet körül, elkeserítő új információkhoz jutott a kiküldött szondák által.
A bolygó lakott volt, egy nem humanoid civilizáció óriási városai borították a szárazföldek jelentős részét. Sikeresen kiaknázták szülőbolygójuk erőforrásait, talán túl sikeresen is. Lépésnyire álltak a naprendszerükbe való kirajzástól, az űrkorszaktól és egy hajszálnyira a globális katasztrófától. Kényes korszak ez minden fajnak, de egyesek rosszabbul teljesítenek, mint mások.
– Predikciót – utasította Medreno az agyat. A csillagjáró lelke, a minden rendszerért felelős mesterséges intelligencia lágy, mély, női hangon szólalt meg.
– Kilencvenkét egész tizenöt század százalékos valószínűséggel, egy generáción belül felemésztik önmagukat, a fejletleneket sújtó megszokott csapásokkal: energiaválság, éhínség és végül globális háborúk. Az attitűdjük a humanoid fajoknál sokkal vérmesebb. Kataklizmájuk után hetvenöt egész negyvenhárom század százalékos valószínűséggel teljesen kihalnak és a jelenlegi ökoszisztéma jelentős részét is elpusztítják.
Medreno mélyet sóhajtott. Nem szerette ezt a részt, de kötelességei voltak. A KÉMEK tagjaként – kapcsolatfelvételi és megelőző egységek köteléke – rá hárult az a feladat is, hogy az útjába kerülő önpusztító, serdülő civilizációkat gatyába rázza. Az intelligencia ugyanis igen ritka áldás az univerzumban, ezért minden áron meg kell védeni, még ha kemény eszközökkel is.
– Hadnagy – búgott ismét, kellemes hangon az agy. – Hatos típusú beavatkozás indokolt. Jóváhagyja?
– Hadd menjen. - Sóhajtott a hadnagy. - Hetven százalékos azonnali népességcsökkentést kérek a legsűrűbben lakott területekről, valamint a Kézikönyvet, minden egymillió feletti lélekszámú településre.
Medreno hátradőlt és megmasszírozta halántékát. Elméje már a következő célpontnál járt; arra gondolt, ha itt végeztek, nem veszi ki az ajánlott négy napos pihenőjét, azonnal csillagkép diagnosztikát kér erről a szegmensről, hátha van még a környéken valami érdekes.
Apró remegések futottak végig a csillagjáró testén, ahogy ujjnyi nagyságú rakéták ezrei hagyták el a hajót. Némelyik tudást hordozott, mások halált.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2018-08-10 09:39 Dana

Dana képe

Az űrnek ezen félreeső szeglete végtelenül sötét és magányos volt.  Fogalmalzd át úgy, hogy ne legyen létige.

A galaxis peremén elhelyezkedő csillagrendszer legközelebbi szomszédjai is irdatlan távolságban voltak  Szintén!

Az örökkévaló nyugalmat azonban megzavarta egy könnycsepp. --> Felesleges könnycseppnek nevezni az űrhajót. Abszolút nem illik ide.

A galaxis közepének irányából érkezett. --> Esetlen megfogalmazás, próbáld másképp. (Nem szükséges odaírni, hogy irányából, egyszerűen: közepéből, pl.)
Égszínkék, tökéletesen sima felületén egy karcolás sem esett, amikor áttört a negyedik bolygó aszteroidagyűrűjén.  Ez meg azért nem jó – szerintem –, mert nem hinném, hogy azóta, hogy elindult a galaxis közepéből, semmiféle más ráhatás nem érte addig, míg elért ehhez aż aszteroidagyűrűhöz. (Meg egyébként miért tört át pont a negyedik bolygó aszteroidagyűrűjén, volt ott valami dolga? Szemlélődéshez sztem felesleges, hogy annyira közel menjen hozzá. Meg egy picit így olyan, mintha minden bolygó pontosan egyszerre állna egy vonalban – de ez nem így van. A perspektívád itt hibás sztem. Nincs vagy csak nagyon ritkán bolygók együttállása, plusz nem hinném, hogy ne tudna elnavigálni az egyik bolygó aszteroidagyűrűje mellett… miközben egy másik bolygóhoz tart.)

A bolygó közvetlen közelébe érve szinte megállt, majd orbitális pályára állt a sárgás színű égitest körül. --> Szóismétlés. Meg szerintem feleslegesen részletes.
***
A könnycsepp --> Űrhajó…

***
A KÉMEK tagjaként… --> Szerintem felesleges a rövidítés. A csókának nem magyar neve van, amúgy se hinném, hogy egy magyar űrkadétról beszélünk a távoli jövőből...
– Hadd menjen. - Sóhajtott a hadnagy. --> Központozás hibás.
…a Kézikönyvet --> Hm?

Medreno hátradőlt és megmasszírozta halántékát. --> Hiányzik egy vessző.

…hátha van még a környéken valami érdekes. --> Furcsa a népirtást „érdekesnek” nevezni.  Illetve a halántékmasszírozást nem tudom összehozni ezzel: az ugyanis inkább feltételezi, hogy fáradt a munkától, mint azt, hogy nem vesz ki szabit, hanem kiírt még valami bolygót.

Ja, igen, és ha itt a Föld a harmadik bolygó, akkor még egy csomó mindent nem értek. De azt hiszem, nem lehet a Föld, hiszen a nem humanoid lakosság nem tette még tönkre olyan szinten a Földet, hogy egy generáción belül vége lenne.

Na, összességében véve azt nem teljesen értettem, hogy mi a célod ezzel a kis szösszenettel. Tetszett maga az ötlet, hogy van egy ilyen önkényes osztag, aki figyeli adott galaxisban a veszélyeket, de nem értem, hogy engem ez hogyan érint meg vagy hat rám, hiszen elvben nem a Földről írsz. Talán ütősebb lett volna, ha igen.

Tudást visznek egyes hajók - ezt sem teljesen értettem, hiszen azt írod, a csóka az intelligenciát védi, de nem muszáj mindenkinek értelmes lenni, ugyebár, mert akkor nem jelent veszélyt, de közben egy fejlett, nem humanoid civilizációról beszélünk, ami gyanítom, intelligens... ha már az önpusztítás felé tart. Szóval nem teljesen áll össze.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

p, 2018-08-10 14:03 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Szia, nagyon rosszak az arányok. Ez egy egyperces, és a fél novellában megtudjuk, hogyan száll ki a fickó az űrhajóból, a másik felében pedig egy teljes bolygó népességét érintő változtatást sűrítesz bele. Maga az ötlet egyébként tetszik (bár a biológusok szerint ezek a #teamthanos megoldások nem működnének a valóságban, de ezen már udvariatlanság lenne szőrözni).

Dana külön hangsúlyt fektetett a könnycseppnek nevezet űrhajónak, ami tényleg zavaró volt, ugyanakkor van egy aranyos szimbolikája, hiszen tudjuk, hogy a hajóval könyörtelen mészárlásokat kell végrehajtani. Ha a szimbolika szándékos volt, szerintem elég lenne annyi, hogy megemlíted, a hajó formája könnycseppre hajaz.